+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Roxfortos diákok
| | | |-+  Hollóhát
| | | | |-+  a kedves ősz futára (Moderátor: Margery Winters)
| | | | | |-+  a másik életem nálad
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: a másik életem nálad  (Megtekintve 295 alkalommal)

Margery Winters
[Topiktulaj]
*


soul gardener

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2019. 12. 29. - 00:02:21 »
+2



álmomban a 42-es buszt én vezettem
ahol kérte a kedvesem én ott letettem
aztán behívott magához, szeretett, nem utált
és én bonthattam ki azt a szép selyemruhát
Naplózva


Margery Winters
[Topiktulaj]
*


soul gardener

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2019. 12. 29. - 02:24:49 »
+2

★ tha an còrr de mo bheatha còmhla riut ★
Teddy Jones

Anyu sajnos nem tudott időt szakítani karácsonykor sem a családjára, ami kicsit fáj, valahol viszont megértem őt. Sok a dolga, macerás lenne neki utazni, ám így mégsem annyira kellemesek az ünnepek, mint gyermekkoromban. Apura szerencsére számíthatok, ha ünnepekről és összejövetelekről van szó, bár neki a család sokkal inkább mást jelenthet, mint nekem vagy anyának. Gondolom nem véletlen hagyta el eredeti nevét is.
Bár anyu nélkül, mégis hárman ünnepeltünk karácsonykor, ami sokkal jobban hatott rám, mint anya távolléte - bízom benne, hogy ez érthető. Teddy ugyanis apu intézkedése és a meghívásunk eredményeként hazajött velem a Roxfortból, nem pedig a kastély falain belül ünnepelt vagy a nevelőotthonban. Sokkal barátságosabb így neki is - legalábbis ebben bízom.
Karácsony minden napján degeszre tömtük magunkat, annyi ételt felhalmoztunk a pár nap alatt, de nem bánom. Majd lemozgom a kviddicspálya-körökkel. Sokkal fontosabb azonban, hogy most, amikor átléptük az ó- és az újévet elválasztó varázslatos időküszöböt, azzal vagyok, akit családomként szeretek, mégsem teljesen családtag.
Veszek elő két pezsgőspoharat, és töltök bele italt is. Nem nézem a címkét, mert szerintem arra a pár kortyra mindegy, hogy mi megy le. A koccintás az igazi lényeg, nem az, hogy félszáraz a pezsgő. Az egyiket oda is nyújtom Teddynek, aki az egyszerű, gyógynövényektől különösen mentes nappaliban van.
- Boldog Újévet! - emelem koccintásra a poharamat, és mosolyogva, kicsit zavarban és bizonytalanul vizslatom a fiú vonásait. Nem tudom, hol is tartunk éppen, de… Ha itt van a házunkban, akkor annyira rosszban nem lehetünk, hogy a puszi baj legyen. Mindenesetre, kezdeményezni nem merek. Elég bátortalan vagyok így, hogy az egész épületben csak ketten vagyunk, mert apu úgy döntött, hogy inkább kettesben hagy bennünket, és elmegy a barátaival - megérdemli ő is a szórakozást, egész évben egyedül van, és anyu meg helyettem is csinál mindent mágia nélkül. Szóval elismerésem, akármennyire izgulok, hogy mi fog történni az év első napján és éjjelén. Persze, próbálok határozottnak tűnni...
Naplózva


Teddy Jones
Mardekár
*


a vadállat - VI. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2019. 12. 30. - 14:30:46 »
+1

a másik életem nálad
to: Marge


újév

outfit

Talán őrültség volt belemenni, hogy Marge-éknál töltsem az ünnepeket. Az apja nyilván csak annyit tudott, hogy egy árva kölyök vagyok, aki hirtelen fontos lett a lányának, de azt nem, hogy lényegében egy utcagyerek vagyok, aki abból él szülők nélkül, hogy lopkod és mindenféle kétes ügyletekben van benne. Nyilván, ha tudná nem engedett volna be az otthonába, sem pedig a lánya közelébe.
Nem szerettem az ünnepeket. Sosem éltem meg őket úgy, ahogy mások, most is leginkább az étel érdekelt, azt úgy tömtem magamban, mintha éheztem volna. Az ünnep szellemét aligha élveztem, hiába magyarázta mindenki, hogy az milyen meghitt és jó. Ez nem volt az erősségem és nem is látszott változni a dolog. Nem tudtam persze, hogy Marge-nak ebből mennyi tűnt fel, hiszen nem kérdeztem rá és látszólag ő felhőtlenül boldog volt. Én viszont sokszor, mikor feküdtem az ágyban, a sötétben csak bámultam a plafont és az járt a fejemben: mi a francot keresek én itt? A Roxfortban sem találtam igazán a helyem, de itt még inkább kívül állónak éreztem magam.
– Boldog Újévet! – Marge szavaira ocsúdtam fel a gondolataimból, amik egyre sötétebb irányt készültek venni. Pedig ott álltunk a nappaliban, az újév első másodperceit éltük meg éppen és ehhez persze járt egy pohárkányi pezsgő. Nem tudtam elképzelni sem, hogy ez a lány valaha is többet ivott volna ennél. Én bezzeg már a poklot is megjártam már, ami az alkoholt illeti.
Ittam már sokat, ittam már keveset… az előbbi után nem egyszer voltam rosszul is. Ilyenkor mindig Margo istápolt a Vakegérben. Az idősebb Teddy egyik összekötője volt, a nagy munkákat általában ő szerezte… és ő mászott rám, mikor a nyáron megittam egy rekeszre való sört. Azt is persze ő diktálta belém. Később a fülembe súgva közölte, hogy az ilyen fiatal srácok a gyengéi. Nem ellenkeztem.
Ahhoz a nőhöz képest Marge maga volt a megtestesült szűziesség. Ez pedig sokkal vonzóbb volt, mint a kikent szájú, idősödő Margo. Ő nem volt ilyen kecses, nem volt visszafogott sem. Vajon ilyesmiről beszélgetnék Wintersnek? Aligha.
– Boldog újévet… – utánoztam őt, még fel is emeltem a poharat, mielőtt lehúztam az egészet. Nem foglalkoztatott sosem ez a szilveszter dolog vagy átaludtam vagy amúgy is fent voltam valamiért ezen a napon. Például ezeken a napokon sokkal könnyebb volt kirabolni bárkit is, az ivás és a szórakozás lekötötte őket.
Valamit még mondanom kellett volna, de nem tudtam semmit sem kitalálni. Így finoman belefúrtam az ujjaimat a szőke tincsek közé, úgy húztam közelebb magamhoz egy rövid puszira. Elég volt, hogy az ajkaim az ajkait érintsék és máris valami mélyebbről jövő hullám borított be. Mire észbe kaptam már vadul csókoltam, vadabbul, mint kellett volna. Marge túl ártatlan ahhoz, hogy bárki is így érjen hozzá.
– Van még pezsgő? – kérdeztem elhúzódva, mielőtt még meggondolatlanul tovább mennék.

Naplózva


Margery Winters
[Topiktulaj]
*


soul gardener

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2019. 12. 31. - 03:04:13 »
+1

★ tha an còrr de mo bheatha còmhla riut ★
Teddy Jones

Gondolom ez az este, és hogy kettesben vagyok egy fiúval úgy, hogy senki más nincs rajtunk kívül az épületben, hajmeresztő szituációnak tűnhet a legtöbb épeszű lánynak és lányos apának. Kár, hogy mi már rég kinőttünk az ép észből, és ez így a legjobb számunkra. Na jó, azért mi is aránylag normálisak vagyunk, és csak pont annyira hülyék, mint bárki más. Mint akár Teddy.
- Boldog újévet… - görcsben álló gyomorral, mégis kedvesen, a szokásos szemérmes mosollyal nézek hol az italainkra, hol Teddy arcára, hogy a hevesen fel-le ugráló bőrére a nyakán, ahogy nyel. Csak félre ne menjen neki ezzel a nagy sietséggel. Addig nem is merek inni, amíg meg nem bizonyosodok afelől, hogy biztonságban megitta a pohár pezsgőjét. Nem kellene, hogy az alkohol vagy a buborékok vigyék a sírba itt kínok kínja között a lakásunkban… Jézusom! Honnan jut ilyesmi az eszembe?
Teddy érintése a tarkómon, és ajkainak mozgása az enyémeken töri meg a gondolatmenetet, és nem is bánom, hogy viszonzom a csókot. Olyan jól esik, mint éhező szájnak egy falat kenyér. Meg is feledkezek arról, hogy a kezemben pezsgőt tartok. Nem ittam még bele, félig van a pohár. Üresen vagy tele? Ez a nagy kérdés…
Ahogy Teddy egyre határozottabban és erélyesebben csókol, kezd a félig üres felé hajlani a pohár, próbálok elhúzódni is, de ezt nem viszem túlzásba, mert közel akarok lenni hozzá, érezni a teste melegét, csak… csak ez így hirtelen sok nekem. Ahogy eltávolodik, és én is megszabadulok a kötött testtartástól, a pezsgőm egy része kilöttyen a puha, hosszú szálú szőnyegre. Csak ezután teszem le a poharat, és elfordulok. Nem akarom, hogy a félelmet lássa rajtam, pedig tudom, hogy ez kiült az arcomra, és érzem, hogy lassan elvörösödik az arcom. De nem sírhatok előtte! Tudom, hogy nem ezért csinálta, nem akart bántani, csak elragadta a hév, és… túl érzékeny vagyok hozzá. Neki nem egy ilyen lány kell. Nem egy nyámnyila, semmire sem jó, szende, gyógynövényes lány, akinek a legnagyobb erénye a gyámoltalanság.
- Van még pezsgő? - ez jó! Megpördülök, és egy erőltetett mosollyal a poharáért nyúlok, és kimegyek a konyhába. A torkom száraz, szinte teljesen leállt a nyáltermelésem. Az ajkaim is csak Teddy szája miatt nem tűnnek sivatagnak.
- Rögtön hozom. - azzal már el is tűnök a konyhában, és ismét megtöltöm a poharát. Mielőtt azonban visszamennék immáron nem csak a poharával, hanem a pezsgősüveggel is, megállok az ajtóban, és nagy levegőt veszek. Ezt most nem szúrhatom el!
- Tölts bátran, ha kérsz még… - a poharat odanyújtom neki, az üveget pedig leteszem az asztalra. Jó helye van a poharam mellett, nekem pedig még jobb így, hogy kiültem az ablakpárkányba.
Óh, a francba is… Az volt, hogy nem szúrom el!
Naplózva


Teddy Jones
Mardekár
*


a vadállat - VI. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2020. 01. 03. - 20:04:42 »
+1

a másik életem nálad
to: Marge


újév

outfit

Hülye barom vagyok. Mi más is lehetnék? Éreztem, hogy el akar húzódni, mert Marge már csak ilyen. Ártatlan, nincs benne semmiféle hevesség, inkább csak pozitív értelemben. Nem volt hajlamos addig hajtani a dolgokat, míg tönkre nem teszi végül. Az én voltam kettőnk közül és nem voltam büszke rá kifejezetten.
Az arcára aprócska kis pír ült ki. Bájos volt tőle ugyan, de én csak a hülyén éreztem magam. Nem akartam zavarba hozni vagy ráerőltetni magam. Ő nem Margo volt, aki csak azért létezett, hogy kielégítsem rajta a vágyaimat. Annak a nőszemélynek egy cseppet sem érdekelt az érzelmi világa. Marge más volt, érte folyamatosan aggódtam. Nem akartam, hogy féljen tőlem, mert mondjuk hirtelen túl sok lettem neki. Én csak… nagyon akartam őt. Ezt pedig iszonyatosan nehezen rejtettem el. Nem tudtam, hogy hogyan kell normális lányok környezetében viselkedni. Talán ezért is böktem ki azt a pezsgős hülyeséget, hogy ameddig hoz egy újabb pohárkával összeszedhessem magam.
–  Rögtön hozom.
Amint kitipegett a konyhába, elvonszoltam magam az ablakik. Kinyitottam azt, hogy egy kis friss levegőt engedjek a szobába. Az igazat megvallva már régóta ébren voltunk, fáradtnak kellett volna lennem, de ehelyett a hormonjaim egészen megőrültek. Mélyet szippantottam a kinti, egészen fagyos levegőből. Lényegében ez volt az első, hogy egy ilyen szép környéken voltam. Az egész gyerekkorom maga a nyomorúság volt. Teddynek nem volt sok pénze s az árvaház sem volt éppen fényes palota. Lényegében saját szobám sosem volt, vagy saját dolgaim.
Amikor megjelent Marge, egész egyszerűen magamhoz vettem a poharam, szándékosan nem érintve őt. Reméltem, hogy így a testem egy egészen kicsit megnyugszik és nem próbálok meg neki esni azonnal.
– Tölts bátran, ha kérsz még… – mondta, én pedig vállal az ablak melletti falnak támaszkodtam. Úgy figyeltem őt távolról és kortyoltam egyet az egyébként borzalmas ízű pezsgőből, de kellett az ivás, hogy megnyugtasson. Egy korty kevés volt, hát magamhoz vettem még egyet. Az kellemes melegségével végig siklott a torkomon, hogy aztán egy egész picit helyre rakjam magamban a dolgokat.
– Finom. – Hazudtam és belenéztem a pohárban aranyló italba. Valójában borzalmas volt tényleg, egy cseppet sem szerettem. Teddy tizenegyéves korom óta lángnyelvvel tömött, hogy meghozza a bátorságom a bűnözéshez. Addig már túl nagy voltam és féltem, hogy feltűnő vagyok és észrevesznek, miközben beosonok valahova. Nem akartam úgy járni, mint a hozzám hasonló feladatokra tartott kölykök. Ott volt például az Ujjnélküli David. Egy poharat nem tudott egyedül felemelni. Még a gondolattól is kirázott a hideg.
– Nagyon tetszel, Marge. Bocsi, ha néha elkap a hév… – böktem ki aztán, hogy ne tűnjön úgy, mintha szándékosan kerülném a témát. Nem akartam persze megint zavarba hozni, csak valahogy jófej akartam lenni… ami nem volt az én terepem. – De nem csinálok semmit, míg nem engeded meg. Ígérem.

Naplózva


Margery Winters
[Topiktulaj]
*


soul gardener

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2020. 01. 04. - 23:36:21 »
+1

★ tha an còrr de mo bheatha còmhla riut ★
Teddy Jones

Nem hibáztathatom Teddyt. Nem mondhatom neki, hogy rossz, amit tett, mert én sem gondolom rossznak. Nagyon is jó őt csókolni, érinteni, csak nézni is nagyon szeretem. Van, hogy elalszik a nappaliban, és olyankor órákig el tudom nézni a vonásait, a mellkasát, ahogy emelkedik és süllyed, és megannyi apró részletet. Például azt, hogy a fény függvényében éppen milyen árnyalatban feketéllik a haja, hogyan gyűrődik az arca a párnán, vagy azt, menyire nyújtózik el az ágyon. Nem tudok betelni vele, és nem is akarok, csak...
Azt hiszem, megijedtem, pedig én is vágytam arra a csókra. Mindennél jobban meg akartam csókolni, hozzá akartam érni, de nem mertem, pedig nem szoktam ilyen félénk lenni, csak hát... amikor vele vagyok, valamiért visszább veszek magamból. Persze tudom, hogy ez nem feltétlenül egészséges, mert az igazi valómat kell mutatnom ahhoz, hogy megszeressen, de ez is én vagyok. Ilyen vagyok mellette, és bízom benne, hogy Ő sem játssza meg magát, mert nekem nem a jófiú Teddy a fontos, hanem az, akiről botrányhősként beszél az egész Roxfort. Nem érdekel, hogy milyennek gondolják, nem érdekel, hogy hányan pletykálnak róla, mert csak az számít, hogy velem milyen. Az számít, hogy tud-e a verekedős énjeként is úgy élni, hogy az neki is jó legyen. Hogy tud-e szeretni mást, és el tudja-e viselni mások szeretetét - leginkább az enyémet. Bár... biztosan szereti más is...
– Finom. - nem nézek fel, csak elmosolyodok. Kicsit mintha a hazugság bujkálna a hangjában, de ebben nem lehetek teljesen biztos. Nem ismerem még annyira sem őt, sem pedig a hangját. Csak annyit tudok róla, hogy dallamos, és bármikor képes lennék bármeddig hallgatni. Még esti mesét is biztos szépen olvas. – Nagyon tetszel, Marge. Bocsi, ha néha elkap a hév… - egy pillanatra a falnak döntöm a fejem, aztán megsajnálom, és valljuk be őszintén: már nem is igazán bírom ki, hogy ilyen távol legyek tőle, és még csak ne is láthassam. Tudom, hogy ez elég önzőn hangzik, de ez az igazság. - De nem csinálok semmit, míg nem engeded meg. Ígérem. -ah, túl gyenge vagyok, hogy visszafogjam magam...
- Jaj, ne kérj bocsánatot! - ezzel a mondattal el is jutok hozzá, és átölelve a nyakát hosszan megcsókolom. Én sem akarom igazán visszafogni magam, de azért... Még jó úgy, hogy szűz vagyok...
Naplózva


Teddy Jones
Mardekár
*


a vadállat - VI. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2020. 01. 08. - 09:59:20 »
+1

a másik életem nálad
to: Marge


újév

outfit

16+
mert Teddy bear kezd elszabadulni


– Jaj, ne kérj bocsánatot! – mondta Marge és ahogy odalépett elém, átkarolta a nyakamat és finoman csókolt, hirtelen megfordult a fejemben, hogy talán direkt csábít… mintha ma valamit el akarna érni. Én pedig amúgy sem tudtam túl sokáig ura lenni a testemnek, akármilyen indulat is fusson át rajta éppen és ezt valószínűleg ő is tudta a rövid ismeretségünk és az azt megelőző hírem alapján. Minden apró érintés csak egy újabb kis lökés volt, hogy tegyek vele valamit, amire feltehetőleg cseppet sem volt felkészülve… ahogy én sem tavaly arra, hogy az a nő rám másszon.
 – Muszáj bocsánatot kérnem… láttam, hogy milyen arckifejezés követte. – Válaszoltam és a poharat lerakta az ablakpárkányra a derekára tettem a kezeimet. Olyan finom meleg és puha volt a bőre, hogy még a ruha anyagán keresztül is éreztem. Közelebb vontam magamhoz és ahogy a testünk összesimult, egy aprócska sóhaj szakadt ki belőlem, egyenesen Marge ajkai közé.
– Direkt hozod ezt ki belőlem? – kérdeztem, de igazság szerint nem vártam válaszra. Mégis miért vallaná be a legnagyobb trükkjét? A nők ilyenek, tudják hogyan forgassák úgy a szavakat, vagy éppen a tetteiket, hogy kihozzák belőlünk a szenvedélyes vadállatot. Mégis bűntudatom volt, hogy csak így, némiképp ittasan rohanom le. Lehet, hogy rossz ember vagyok, de tisztában vagyok vele, hogy Marge nem az… és már így is túl sok áldozatot akart értem hozni. Nem akartam, hogy mártír legyen értem, holott én is sokat megtettem volna érte.
Azt kellett volna mondanom, hogy ezt nem tehetem meg, de már aligha volt visszaút. Nem volt semmi, amibe kapaszkodhattam volna, hogy visszahúzzam magam a vágyak tengerének felszínére. Inkább egyre csak mélyebbre merültem benne és ezt Marge is érezhette, ahogy ajkaim a nyakára, az állára, majd ismét a formás szájára tapadtak. Itt már éreztem: most pattant el valami.
– Ezt nem szabad… – mondtam, de hiába.
Éreztem, ahogy a köd egyre jobban rám telepszik és nem tudok rendesen gondolkodni és nem fogok tudni átlépni a saját határaimon és időben leállni. Még közelebb vontam magamhoz, majd a hátát a falnak döntöttem, hogy finoman leheljek az ajkai közé még egy sóhajt, majd csókoljam. Jobb kezem egész egyszerűen végig vándorolt az oldalán, érezve minden porcikáját, majd elidőzött a mellein. Nem kellett volna ezt tennem, nagyon nem… de már rég nem tudtam parancsolni magamnak.

Naplózva


Margery Winters
[Topiktulaj]
*


soul gardener

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2020. 03. 25. - 17:27:42 »
+1

★ tha an còrr de mo bheatha còmhla riut ★
Teddy Jones

Ahogy visszacsókol, érzem, hogy volt értelme elhívni magunkhoz, és nagyon jól tettem, hogy rábeszéltem erre az egészre apát. Tudom, hogy még ilyen idősen nem feltétlen vagyok biztos a dolgomban szerelem terén, én mégis úgy érzem, hogy a kapcsolatunk legalább olyan tartós, mint amilyen hévvel olykor csókoljuk egymást. Persze vannak, akik azt hiszik, hogy Teddy rossz hatással van rám, de szerencsére apu nem így gondolja. Szerinte egészen kivirultam, és nem hangozntatja, hogy figyelhetnék jobban a tanulásra. Anyunak egy kicsit más az álláspontja, de h ahhoz sem veszi a fáradtságot, hogy a családjával karácsonyozzon egy idióta növény miatt, akkor egy szava sem lehet a kapcsolatunkra. Ha ez egyáltalán a mi kapcsolatunk. Még nem mondtuk ki, hogy együtt lennénk...
– Muszáj bocsánatot kérnem… láttam, hogy milyen arckifejezés követte. - az érintése égeti a bőrömet, de mintha ezt az alig észrevehető perzselést észre sem venném igazán. Hagyom, hogy irányítson, és hamar közelebb is kerülök hozzá. – Direkt hozod ezt ki belőlem? - kicsit megilletődök, hogy ezt kérdezi, és nem is tudok egyből válaszolni. Mit csinálok direkt? Persze, szándákosan csókoltam meg, mert szeretem... Ez olyan hihetetlen volna? - Örülök, hogy kiváltok belőled valamit, de csak félig tudatos. - elmosolyodok, mert még mindig nem tudom, erre vajon jól reagáltam-e, de igazán nem is számít, csak az, hogy élvezzük egymás társaságát.
Beleborzongok, ahogy a nyakamba csókol, és ha ez lehetséges, mintha még jobban lángolna a bőröm, holott tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ez nem lehetséges. Miért történik ez velem? Hogyan tud ennyire feltüzelni ilyen rövid idő alatt?
– Ezt nem szabad… - fel sem fogom hirtelen, hogy mit mond, csak élvezem a helyzetet, az érintését a derekamon, a hideg falat, ami a hátamat támasztja, és érzem az is, hogy valami nincs rendben. Nem csak két lábat és Teddy kezét érzem, és ez nem tetszik. Nagyon nem. én ezt nem akarom! A csókokat ugyan viszonzom, de már egyre erőltetettebb az egész részemről. Amikor a mellemhez ér, akkor pedig végképp eltörik bennem valami. De nem csak a felületi feszültség csap az égbe, hanem egyenesen a mélyből jön az az erő, amivel próbálok kiszabadulni a barátom karjai közül.
- Teddy, ne! Nem akarom... - még mindig vergődök, mint egy szerencsétlen énekesmadár az elázott tollaival, de ezt követően már hamar sikerül kitépnem magam a fal és a férfi test bitorló ketrecéből. - Hagyj békén! - kipirult arcomon könnyek szánkáznak alá a gravitáció következtében, de talán ezt nem is látja. A sírásból csak pár szipogást hallhat, ha figyel, mert közben a szobám felé veszem az irányt, és ahogy a biztonságos ajtó mögé érek, magamra zárom, és a falnak döntve a hátamat, próbálok megnyugodni, de még hosszú percekig csak rázkódik a vállam, és a könnyeim sem apadnak egykönnyen.
Naplózva


Teddy Jones
Mardekár
*


a vadállat - VI. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2020. 03. 27. - 09:26:53 »
+2

a másik életem nálad
to: Marge


újév

outfit


Nagyon-nagyon akartam. Éreztem, ahogy valami forróság őrült módon siet végig a testemen és csak még inkább szerettem volna Marge-hoz simulni. Már éreztem hasonlót, csak nem ilyen intenzíven. De ő is ezt akarta, ezért csábítgatott újra és újra. Mégis csak a barátnőm, nem néztem volna ki belőle, hogy szórakozik velem s egyelőre nagyon úgy tűnt, hogy ebben igazam is van. „Félig tudatos.” Na persze!
Szerettem volna éreztetni vele, hogy mennyire akarom őt, hogy mennyire tetszik… de persze nem úgy, mint az eddigi kalandjaim során, hogy csak szimplán vágy hajtott. Komolyan kedveltem őt és komolyan akartam. Tudtam, hogy jó is lehet, de akkor megéreztem, ahogy feszíti ki magát a karjaimból és megijedtem. Hirtelen minden vágyam a semmibe veszett, ahogy elhúzódtam, bár ő közben amúgy lökdösött, mintha minimum megerőszakolni próbáltam volna.
– Teddy, ne! Nem akarom... – Éreztem, ahogy kiszabadul, de nem is volt nehéz dolga, mert megijedtem. Megijedtem és ösztönösen húzódtam távolabb. Hát ennyire nem tudok gyengéd lenni vele sem?
– De én… – kezdtem valamit motyogni, mintha azt akartam volna, hogy nem akartam bántani, de a könnyeit látva úgy éreztem, ezt nem hinné el. Nagyot nyeltem, mert úgy éreztem óriási gombóc kezd nőni a torkomban. Még engem is a sírás fojtogatott, ahogy Marge rémülten szabadulni próbál tőlem.
– Hagyj békén! – Ezzel pedig még meg is pecsételte mindazt, ahogyan éreztem magam. Hát hogy is bánthattam volna? Miért gyűlöl ennyire? Miért nem vagyok neki jó erre sem? Talán még sem kedvelt annyira, mint hittem és hülyeség volt azt hinnem, hogy ez a kapcsolat működni akar. Menekülni akartam, be az árvaházba, a koszos ágyamba a négy másik fiú közé, akikkel osztoztam a szobán. El akartam bújni a takaróm alá, hogy ne lásson senki… mert bántottam a lányt, akit a barátnőmnek tartottam.
Megsemmisülten álltam, miközben hallottam, hogy Marge eltűnik a szobája ajtaja mögött. Mit tettem? Feltettem magamnak a kérdést, de biztos voltam benne, hogy olyan szörnyen erőszakos voltam már, hogy észre sem vettem, amint fájdalmat okozok neki vagy csak ennyire nem bízik bennem. Talán végig félt tőlem, mióta csak megismertem… és csak ezért lett a barátnőm.
Nem tudtam a választ, de már nem is érdekelt. Kellőképpen összezavarodtam, így inkább csak elmentem, hogy összeszedjem a holmimat és ha elő is került Marge, hát nem néztem rá, csupán kisétáltam a lakásból az utcára. Valahogy csak vissza tudok jutni az árvaházba vagy legalább a Roxfortba, hogy ne kelljen egy ideig őt látnom. Elhatároztam, hogy többet nem érek hozzá, még csak megsem közelítem. Az olyan nők valók nekem, mint az a mocskos képű Margo. Benne semmi finomság nincs.
Az utca még tele volt az újévet ünneplőkkel. A távolban valahol tűzijáték durranó hangja hallatszott, de nem néztem a fények irányába, csak keserűen kutattam egy helyet, ahonnan végre visszajuthatok oda, ahová való vagyok.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 01. 14. - 06:55:21
Az oldal 0.109 másodperc alatt készült el 41 lekéréssel.