+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Felnőtt varázslók
| | | |-+  Elliot O'Mara
| | | | |-+  A Suttogó (Moderátorok: Elliot O'Mara, Edward Nott)
| | | | | |-+  Nappali
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 2 [3] 4 Le Nyomtatás
Szerző Téma: Nappali  (Megtekintve 10601 alkalommal)

Elliot O'Mara
[Topiktulaj]
*****


Mucipuma

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #30 Dátum: 2021. 03. 07. - 17:33:04 »
+1

 
búcsú ● Suttogótól


Edward Nott
2002. március 1.

outfit

i don’t remember
not being tired

- Nem vennék rá mérget, nem volt bőkezű a dicséretekkel  - felelte Edward, mikor a közös élmények alátámasztására még McGalagonyt is felhoztam. - Beheggesztené veled a csorbulást. És zöldre bűvöltetné veled, hogy a másikhoz teljesen egyforma legyen. És ha sikerül… Akkor ő is azt mondaná, megteszi.
Hümmögtem egyet.
- Márakinek... - vigyorodtam el. - Egyszer egy lenge kis pizsamában jelentem meg az óráján. Onnantól rajongott értem. - Tettem hozzá. Nem tudtam persze mennyivel járhatott feletettem, s emlékszik-e a pletykákra. Nem is számított. Ez a pillanatnyi nosztalgiázás tökéletes volt.
Az öreg, mégis aromás illatú kávé felett ücsörögve, valahogy kevésbé láttam borúsnak ezt a házat. Nem is tudom... különleges helyet foglalt el az életemben. Talán azért, mert ez volt az első olyan otthonom, amit megam vettem, a saját összekapart vagyonomból s mert itt éreztem először magam felnőttnek. Ezt persze nem mondhattam ki a Gorillaembernek, hiszen ezzel nem adok el egy házat. Nem. Azt hangoztattam, hogy nem laktam le és, hogy viktoriánus stílusú, majd belekortyoltam az italomba. A kávé kesernyés íze a szokásos volt, tökéletesen megfelelt édesítő és tej nélkül. Olyan volt, mint egy kellemes fejbeverés. Szükségszerű volt.
- Hogyhogy? - jött a várható kérdés a magyarázatomra. Na igen, miért nem lakik az ember a házban, amit megvesz és lopott bútorokkal meg dísztárgyakkal rendez be? Hmm. Erre kellett aztán találni valami indokot... de végül is az őszinteség volt a legjárhatóbb út.
- Félig-meddig férjnél voltam, mikor ezt a helyet vettem. Amíg próbáltunk kibékülni, vele éltem... csak nem jött össze. Aztán meg a lányom miatt Roxmortsban kötöttem ki, hogy hétvégén láthassam. - ja, meg ki akartak nyírni, Gorillaember, mit szólsz hozzá? A hangom a vallomás ellenére nyugodt maradt. Újra felemeltem a fekete löttyöt, hogy igyak belőle valamennyit.
Jobbnak láttam aztán persze elő venni Franket is. Ha már megveszi a házat és amúgy is percenként jött odafentről egy-egy koppanás... meg kellett említeni. Arról nem is beszélve, mikor véletlenszerűen, őrült módon elkezdte csapkodni magát. Tipikus, hogy szexközben vagy éjjel tette. Nem egyszer feküdtünk egymás mellett meztelenül Aidennel és csak bámultunk a plafon irányába.
- Férfi, vagy nő? Láttad már? Beszéltél vele? Vajon hogyan ölték meg? Felmentél már megnézni a helyszínt?
Megráztam a fejemet.
- Sajnos nem sok infóm van róla... őszintén szólva sosem akartam megzavarni szegényt. - Magyaráztam és elhúztam a számat egy vigyorra. Tetszett, hogy ilyen érdeklődést váltottam ki a vevőmből. Nem akartam mindenáron szabadulni a Suttogótól, mert szerettem... de a pénz kellett. Kellett, mert megtanultam, hogy az életben semmi sem tart örökké, pláne nem egy kapcsolat, mégha a másik azt is mondja, hogy az ő korában már semmi sincs túl korán. Szerettem zöldszemet, de be kellett látnom, ő is csak egy a sok ígérgetés közül. Valami úgyis szarul fog elsülni. - Én Franknek neveztem el és jelentem, hallgat rá. Néhány magányos órámban elmeséltem neki a bánatomat idelentről. Csendesen végig hallgatott, néha-néha egy kopogással jelezve, hogy figyel. Megható. - Vigyorodtam el megint.
- Akár körbe is mehetnénk. Hadd lássam, minek vettem már meg a felét. És esetleg ránézhetünk arra a padlásra is.
Röviden biccentettem, majd lehúztam a kávém maradékát. Ezután keltem fel az asztal mellől és indultam meg az előszoba felé. Ezen sétáltunk át a nappaliból, a konyhába. Innen vezetett fel lépcső a hálószobák felé az emeletre.
- Az Earl's Court ugye az egyik drágább környék itt Londonban, nagyrészt muglik laknak itt, de elég csendes, a közeli park miatt a séta is lehetséges... nagyon romantikus, hmm... - mutattam az ajtó felé. Ahogy körbenézett láthatta, hogy azért nem mai ez a helyiség sem. Lényegében egy szekrény, egy komód, egy fogas volt itt, meg a kicsi, bézs szőnyeg, amit vettem... loptam ide. Na meg, ez volt eddig a harmadik helyiség, amit látott... és a harmadik hely, ahol szexeltem. Igen, három különböző emberrel szexeltem végig ezt a házat. Nat, Aiden, Dawson... talán más is volt, nem ugrott be azonnal.
- Ott a lépcső alatt van egy ajtó, az a bájitalkonyha. Érdekel? - kérdeztem és elindultam arra. Ha nem akarta részletesen megnézni, csak kinyitottam, hogy beleshessen. Ez volt az egyik kedvenc részem az egész helyen. - Van a családomnak egy patikája, itt kísérleteztem ki néhány gyógyítófőzetet. - Meséltem el neki, hátha ettől izgalmasabbnak tűnik.
Naplózva


Edward Nott
[Topiktulaj]
***


stukkerman

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #31 Dátum: 2021. 03. 10. - 06:27:51 »
+1

Ház-nézőben
2002. Március 1.

 

to mr. Elliot Hö?



- Márakinek... Egyszer egy lenge kis pizsamában jelentem meg az óráján. Onnantól rajongott értem.
- Ezek után hogy is ne tette volna… - prüszkölök fel, ez egy egész jó történetnek hangzik, és ami azt illeti, még dereng is iskolás koromból.
- Szerintem én ezt a sztorit hallottam - vakarom meg a tarkóm, hátha a vérkeringés serkentésétől feléled az agyam, de ennél többre nem jutok, lehet hogy ezek az emlékek a már alkohol által elpusztított agysejteken tárolódtak.
- De már elveszett… Pedig jobban emlékezhetnék rád, egy évvel utánam kezdtél. Egy házba is jártunk, mégse rémlik rólad ennél több - csóválom meg a fejem értetlenül.
Aztán hallgatom Elliot és a ház közös történetét, és bár nem vidám mese, mégis halvány mosoly bujkál a szám szegletében.
- Félig-meddig férjnél voltam, mikor ezt a helyet vettem. Amíg próbáltunk kibékülni, vele éltem... csak nem jött össze. Aztán meg a lányom miatt Roxmortsban kötöttem ki, hogy hétvégén láthassam.
Nagy egyetértően bólogatok a szavaira, aztán nem bírok a kaján félmosollyal, és egészen eluralkodik a képemen.
- Dugólaknak használtad, mi? - bukik ki belőlem, de olyan hangszínen, hogy azt egyből gondolhatja, hogy én nem ítélkezem. Gondolkodom, igazából. Igen, talán ha néhány hónapja járok így, hogy véletlenül veszek egy kisebb házikót, azt valószínűleg erre használtam volna én magam is. Más kérdés, hogy néhány hónapja az életem bonyolultabb, az ágyam forgalma pedig éppenséggel visszaesett annyira, hogy most amiatt ne legyen indokolt házat venni. Meg amúgy sem lett volna az, Jim látott már szinte mindent.
A kopogószellemért még akkor is érdemes megvenni, csak néhány keresztrejtvény ára, és sokkal több a móka hozzá.
- Sajnos nem sok infóm van róla... őszintén szólva sosem akartam megzavarni szegényt.
- Hát, ha már szomszédok leszünk, én azért összeismerkednék vele. Felelőtlenség úgy házat venni, hogy nem nézem meg minden részét, nem? - ironizálok jólesőn, mert technikailag én már meg is vettem ezt a kócerájt anélkül, hogy bármelyik részét láttam volna.
- Én Franknek neveztem el és jelentem, hallgat rá. Néhány magányos órámban elmeséltem neki a bánatomat idelentről. Csendesen végig hallgatott, néha-néha egy kopogással jelezve, hogy figyel. Megható.
- Az - biccentem, és azon gondolkodom, vajon nem-e szorulnék rá én is egy síri csendben hallgató fülre. Mondjuk én erre tartom a kutyát, de ő nem túl jó hallgatóság, egy percet nem bír nyugton ülni, két szomorú szú után pofánnyal, aztán meg faképnél hagy. De megbocsátom neki, mert a csajok imádják, és mert belelökte Hopkirket a medencémbe.
Szóval nekiindulunk az egyébként nem túl hatalmas túrának, és én szemtelenül tapogatok meg közben mindenfélét, ami épp a kezem ügyébe kerül. A kávé és a kandallózás utáni ücsörgés jót tett, a szédülés alábbhagyott, és megélénkített a kíváncsiság is.
- Bútorozottan vagy anélkül adod el? - kérdezem, és szórakozottan megtapogatok egy fekete, fából készült fácánszobrot, majd visszateszem a cipősszekrényre.
- Az Earl's Court ugye az egyik drágább környék itt Londonban, nagyrészt muglik laknak itt, de elég csendes, a közeli park miatt a séta is lehetséges... nagyon romantikus, hmm…
- Az fontos… Mondom én, szerelmi fészeknek használtad a helyet, mi? - dörmögöm csibészesen, és a képéből ítélve még az is lehet.
De azért inkább a berendezéssel vagyok elfoglalva. A fele ósdi, a másik fele meg nívósan ósdi, már-már antiknak mondanám, ha értenék hozzá küönösebben. Azért van itt érdekes darab, mintha az egyiken egy aukciós ház cimkéjét látnám - ami csak azért megjegyzendő, mert azt a címkét le szokták venni, ha az adott bútort eladják. Ott felejtették volna?
- Ott a lépcső alatt van egy ajtó, az a bájitalkonyha. Érdekel?
- Nem vagyok egy nagy bájitalmester, de persze, miért ne - válaszolom, és belépek körbenézni. Kicsit szűkösen éreztem magam itt, nem vagyok az a tipikusan lépcső alatt kuporgó alkat, de tetszett a különös illat, ami belengte itt a helyet.
- Van a családomnak egy patikája, itt kísérleteztem ki néhány gyógyítófőzetet.
- Oh… És hatékonyabbak az átlagnál? - kérdezem, mert szó ami szó, amit a Minisztérium biztsít nekünk elátmány, minden, csak nem professzinális. Gondolom, a büdzsébe ez a minőség fér, de eddig is Jimmel főzettem magamnak jobbat, vagy vásároltam külön. Elgondolkodtatott, hogy talán más üzleti kapcsolatom is származhat ebből a lakásvásárlásból.
- Foglalkozol árusítással is?
Naplózva

Elliot O'Mara
[Topiktulaj]
*****


Mucipuma

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #32 Dátum: 2021. 03. 13. - 17:55:08 »
+1

búcsú ● Suttogótól


Edward Nott
2002. március 1.

outfit

i don’t remember
not being tired

Különös volt ennek a háznak a békéjében. Egyszerre volt otthonos és felkavaró... de pont ezt imádtam benne. Életem első saját tulajdona volt. Életem első valamije, amiért én magam dolgoztam meg. Erre pedig mindennél büszkébb voltam, hiszen megmutattam Natnak, Danielnek és Deannek is, hogy nem vagyok olyan életképtelen kölyök, mint aminek kezeltek. A könnyed nosztalgia az iskolásévekről, szinte tökéletesen illet ide... mégha a célom inkább figyelemelterelés is volt. Végül is láthatta az aktámat, hallhatta a hírét, hogy Nathaniel Forest megpróbálta elsikkasztani a tetteimet, meg hogy tolvajsággal vádoltak meg. Sajnos az elmúlt években sokat romlott a technikám, nem voltam kifinomult vagy elég alapos. Az életem más prioritást kapott, hiába imádtam az aranytárgyak csillogását... a gyerekeim, a férjem, minden más fontosabb lett. Talán csak Nat után kezdtem visszatalálni a régi önmagamhoz.
- Szerintem én ezt a sztorit hallottam - mondta a tarkóját vakarászva, úgy ahogyan az tökéletesen illett egy gorillaemberhez. - De már elveszett… Pedig jobban emlékezhetnék rád, egy évvel utánam kezdtél. Egy házba is jártunk, mégse rémlik rólad ennél több.
- Nem voltam olyan izgalmas kölyök, egy-két villanást leszámítva - hazudtam, mert a kicsapásomról aztán végleg nem akartam bájcsevegni. Arról aztán tényleg rengeteg dolog beugorhatott volna rólam neki... például, hogy még halálfalónak is neveztek. Azt mondták Cruciot szórtam az egyik évfolyamtársamra. Csupa-csupa olyan dolog, ami gyanúba keverhetett volna előtte méginkább. Jól van, O'Mara, csak óvatosan, mielőtt még bajbakevernéd magad házeladás helyett. A hangnak igaza volt. Csak csendesen bólintottam.
Jobb is volt, hogy elkezdtem a ház történetét taglalni. A Suttogó legalább egy igazi műalkotás volt a maga poros, hagyományos valójában. Frank pedig csak egy kis hab volt a tortánt, de odáig még el sem jutottam, máris leszűrt a dolgot. Talán leolvasta az arcomról, hogy négy-öt különböző ember kefélt meg ebben a házban.
- Dugólaknak használtad, mi?
Halkan nevettem egyet, aztán végig túrtam a fekete tincseket a fejem tetején. Kicsit talán túlzottan is megborzoltam, de nem számított.  Most nem kellett tökéletesen kinéznem, mégis csak az egykori otthonomtól készültem búcsút venni. Természetes volt, hogy egy egész kicsit megbillent érzelmileg a helyzet. Ez pedig megült a külsőmön.
- Hát. Volt pár forró élményem itt... pár emberrel... de nem vagyok ringyó! - Tettem hozzá, kicsit talán túl nyíltan is a végén. Már megkaptam párszor, hogy túl könnyűvérű vagyok, a legdurvább formában persze éppen Piper Walsh-tól, akitől a legkevésbé kellett volna, hogy számítson... s talán nem is számított amúgy.
A Frank téma amúgy is talán érdekesebb volt, minthogy milyen formában nyomom a szexet. Igen, volt, hogy párhuzamosan több emberrel, máskor meg lekötöttem magam egy mellé. Ehhez persze ki kellett váltania az illetőnek a megfelelő érzéseket, s ezek mind egyre nehezebben jöttek. Elvesztettem a bizalmam a kapcsolatokban.
- Bútorozottan vagy anélkül adod el? - kérdezte. Igen, ez kézenfekvő volt és eszembe sem jutott említeni. Ez az első, hogy lakást adok el, eddig csak a galériától szabadultam meg, de az könnyebb volt határozottan ennél. Ahhoz nem kötődtem érzelmileg, talán eleve bele sem kellett volna vágnom. Csakhogy Nat támogatott, apám pénze a zsebemben volt. Egy darabig tényleg volt értelme az egésznek a válásomig, a vitákig, míg el nem veszítettem a biztonságérzetet.
- A bútorokat itt akarom hagyni. - Bólintotam. - Nem nagyon tudnám tárolni őket most már. - Tettem hozzá. Nem fog hiányozni semmi, ezek csak tárgyak. Inkább az érzés volt az, amit szerettem itt. Meg azt a sok dolgot, amit itt kaptam meg, itt értem el. Ezekkel a gondolatokkal vezettem ki az előszobába, hogy körbenézzen.
- Az fontos… Mondom én, szerelmi fészeknek használtad a helyet, mi?
- Ott a kabátosszekrénynél szexeltem. - Mondtam bólintva. -De igazából ez a menedékem volt a tönkre ment házasságom elől. Azóta sok minden változott. Ezért sincs már rá szükségem. - Folytattam, majd eszembe jutott, hogy megk éne mutatni a lépcső alatti apró helyiséget, mielőtt felmennénk a két hálószobához. -De egyébként tökéletes valóban szerelmifészeknek is, ha te annak használnád. - Kacsintottam rá.
Ahogy feltárult a bájitalkonyha, érezhette a gyógynövények már-már túlzottan is erős illatát. Bár ez még inkább a frissítő kategória volt ahhoz képest, ahol Sorennel jártam januárban. Így keveredtem bele egy újabb túl személyes mesébe a családi patikáról. Bár igaz, inkább higgyen patikusnak, mint mondjuk tolvajnak vagy ringyónak.
- Oh… És hatékonyabbak az átlagnál? - kérdezte a bájitalok kapcsán.
- Én személyszerint a férfiasítót találtam fel. Sokkal hatékonyabb, mint a legtöbb vágykeltő. Van olyan, ami idősebbeknek segít a zászlóállításban, van olyan, amelyik fiatalabbaknak. - Magyaráztam meg és beljebb léptem, hogy belenézek az időnként használt üstbe. - Mostanra már három-négy féle is van, de mindig van min finomítani, hogy még szélesebb vevőköre legyen a dolognak. - Az üst fölé hajoltam. Tökéletesne tiszta volt, éppen csak megült benne a port, pontosan ugyanúgy, mint odakint.
- Foglalkozol árusítással is?
Hümmögve bólintotta.
- Észak-Írországban van az apotéka, de egyébként Londonban is pár üzletbe adunk el bájitalt. - Forudltam felé aztán, majd megérintettem az államat a mutatóujjammal, mintha nagyon elgondolkodnék. - De nem úgy tűnsz, mint aki rászorul a férfiasítóra. - Egészítettem ki végül a mondandómat, majd kiléptem a helyiségből, hogy tovább induljunk a lépcső felé. Innen csupán néhány lépés volt, hogy induljunk meg fölfelé. A fokok nyikorogtak alattunk, erre Frank elkezdett ide-oda csapkodni odafent. A lépcső melletti falon számos repedés volt, de a képek elvonták a figyelmet róluk. Volt egy régi, rusztikus bája az egésznek.
Meglehetősen sok, meredek lépcső vezetett fölfelé, az első emeletre. Az elsőn voltak a hálószobák és fürdők. Nem volt túl nagy lényegében. Egy kis folyosórészen megfért minden.
- Ez a háló rész... - Magyaráztam és az első ajtón benyitottam a régi hálószobámba. Meglehetősen nagy volt a rend. - Nyugi, idefent csak egyszer-kétszer szexeltem.
Naplózva


Edward Nott
[Topiktulaj]
***


stukkerman

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #33 Dátum: 2021. 03. 25. - 05:52:03 »
+1

Ház-nézőben
2002. Március 1.

 

to mr. Elliot



- Hát. Volt pár forró élményem itt... pár emberrel... de nem vagyok ringyó!
- Nem mondtam ilyet. És én aztán nem ítélkezem. Amúgy meg... Kedvelem a ringyókat, meglepődnél, milyen jó társaság - mosolyodtam el az orrom alatt, de nem gúnyosan, inkább kajánul. Bár az utóbbi időben meglepő módon valahogy nem vágytam kalandokra, azért nem vagyok egy szent én sem. Csak nem tartok fel ezekhez a dolgokhoz külön ingatlant. Illetve… Idáig nem tartottam. De talán majd ennek az újdonságnak a hatására visszaülök a nyeregbe.
- A bútorokat itt akarom hagyni. Nem nagyon tudnám tárolni őket most már.
Bólogatok csendben, és csak magamban nyugtázom az eladó felől érezhető szomorúságot. Ha azt egyáltalán. Nem is egyszerű költözés érzésem lett itt, a házat járva vele. Olyan, mintha meg akarna szabadulni az egésztől, és maga mögött hagyni.
- Ott a kabátosszekrénynél szexeltem. De igazából ez a menedékem volt a tönkre ment házasságom elől. Azóta sok minden változott. Ezért sincs már rá szükségem. De egyébként tökéletes valóban szerelmifészeknek is, ha te annak használnád.
- Biztos az - dünnyögtem zsebre dugott kézzel, magamban hümmögve. Jelen pillanatban, hogy a másnap kellemetlen tüneteivel küzdöttem, és hogy igazából magamat is megeptem a hirtelen “visszavonulásommal”, nem is tudtam, mire is használnám ez a házat. A vadászkastély úgyis ott volt, ha bulit akartam rendezni, és direkt azért tartottam az elcsigázott nej-mumust, hogy az elkergesse a hosszabbra nyúló kalandokat. Nekem a rendes lakóházam volt az a bizonyos szerelmi fészek - szerelem nélkül. Komolyság nélkül… Talán én épp ezelől menekülnék ide?
- Én személyszerint a férfiasítót találtam fel. Sokkal hatékonyabb, mint a legtöbb vágykeltő. Van olyan, ami idősebbeknek segít a zászlóállításban, van olyan, amelyik fiatalabbaknak.  Mostanra már három-négy féle is van, de mindig van min finomítani, hogy még szélesebb vevőköre legyen a dolognak.
Na, itt még szerencsére nem tartok. Nem is erre a fajta bájitalra volna szükségem, ami után érdeklődöm.
- Észak-Írországban van az apotéka, de egyébként Londonban is pár üzletbe adunk el bájitalt. De nem úgy tűnsz, mint aki rászorul a férfiasítóra.
- Merlinnek hála, nem - mondtam, és inkább követtem tovább Elliotot. Remélem, ennyire azért még nem rossz a helyzet.
- Inkább a munkám miatt érdekel, a vacak középszerű minisztériumi készlet helyett sebgyógyításra, ilyen-olyan trükkökre valók érdekeltek volna. És a másnaposság elleni - vigyorodtam el fájdalmasan. Hát igen, jól jött volna egy erősebb kotyvalék, mint amit otthon tartottam, mert például a mai macskajajt az nem kergette el maradéktalanul. Így a kávéval azért már alakult a helyzet, de a lépcsőnek nem örültem most. Nagyon nem. A fokokon bizalmatlanul jártam, zavart a nyikorgásuk, és a korlátra inkább rá se mertem támaszkodni, nem az én termetemhez volt az tervezve. A hangok legalább felzavarták a házzal járó lakót. Megálltam kicsit fülelni, de a csatazajokból csak azt derítettem ki, hogy a padlásszellem nincs jó hangulatban.
- Ez a háló rész... Nyugi, idefent csak egyszer-kétszer szexeltem.
- Teljesen nyugodt vagyok - dünnyögtem somolyogva, és benéztem én is mindenhová. De inkább a padlásszellem érdekelt, ami jöttünkre világosan tudatta is a létezését.
- Nagyon romantikusak itt a háttérzajok - tettem hozzá, és jeletőségteljesen felfelé böktem. Finom por hullott a nyakunkba, mikor a Frank nevezetű lény egy nagyobbat dobott magán.
- Belesnék oda is, csak kíváncsiságból.Hiszen milyen pontja a háznak az, ahol még nem szexeltél? Igazi látványosság, talán te se akarod eladni a házat anélkül, hogy legalább bekukkantanál oda... Ha mást nem is... - jelentettem ki huncutul. Persze, csak poénból piszkáltam ezt a kérdést, mert magam helyett előbb ajánlottam volna Franket, tekintve a különös állapotot, amiben Valentin óta voltam, de talán értette is, hogy csak viccelek. És az a kis adrenalin löket, ami az elhatározást kísérte, hogy meglessek egy padlásszellemet, amilyet különös, de még sosem láttam, elég volt ahhoz, hogy a maradék émelygést egyelőre elkendőzze. A kezembe fogtam a pálcám, úgy vizslattam körbe a plafonon.
-  Na és hol lehet felmenni?
Naplózva

Elliot O'Mara
[Topiktulaj]
*****


Mucipuma

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #34 Dátum: 2021. 03. 25. - 20:56:41 »
+1

búcsú ● Suttogótól


Edward Nott
2002. március 1.

outfit

i don’t remember
not being tired

– Inkább a munkám miatt érdekel, a vacak középszerű minisztériumi készlet helyett sebgyógyításra, ilyen-olyan trükkökre valók érdekeltek volna. És a másnaposság elleni – magyarázta. Hát igen, a férfiasítót sokan félreértik és azt gondolják nincs rá szükségük, de valójában mindenkinek is szüksége van rá. Hogy miért? Hát azért, mert nem csak a nemlétező potenciát teszi létezővé, hanem mert tökéletesen elszórakoztatja az embert. Olyan, mint egy játék. Beletöltöd valaki italába és várod a hatást… ami olyan… szexi. Jól van, Elliot… nem mindenki olyan, mint te. A hang lehurrogott, de bennem közben egy csomó forró hullám lüktetett végig rajtam. Igen rám fért volna egy kis szex megint, annak ellenére is, hogy amúgy elég jól karban volt tartva a testem akkoriban.
Hangosan sóhajtottam egyet.
Sebgyógyítás… tudod, milyen mocskosul unalmas műfaj az?– Forgattam meg a szemeimet, aztán kilépve a bájitalkonyhából, megindultam a lépcső felé. – A másnaposságot meg ki kell bírni. Mindig ezt mondta a nevelőapám. – közöltem egyszerűen.
Odafent kicsit nehezebb emlékek telepedtek rám. Itt voltunk először együtt Aidennel s akkor még minden olyan egyszerű volt. Nem voltak gondok, nem voltak más emberek, csak ő meg én abban a hálóban, majd a fürdőkádban. még meghitt is volt a maga módján. Persze nem nagyon volt lehetőségem elmélyedni ezekben a gondolatokban, Frank ugyanis odafent csapkodni kezdett és finomszemű por hullott a nyakunkba.
– Nagyon romantikusak itt a háttérzajok – mondta, s ahogy felé pillantottam, láttam is, ahogy fölfelé mutat. Igen, Frank olyan valami volt, amit meg kellett szokni, ám olyan szervesen vált a ház s a család részévé, nem volt szívem megszabadulni tőle. Ezért hát elfogadtam és beszéltem hozzá, talán kicsit barátomnak is tartottam, ha már nem sok akadt. Soren állandóan úton volt, Sean meg csak időnként bukknat fel. Cartwright meg hol a barátom, hol a főnököm, hol az ellenségem volt. Ezért nem is próbáltam meg felcímkézni őt.
– Belesnék oda is, csak kíváncsiságból. Hiszen milyen pontja a háznak az, ahol még nem szexeltél? Igazi látványosság, talán te se akarod eladni a házat anélkül, hogy legalább bekukkantanál oda... Ha mást nem is...
Elvigyorodtam.
Szerintem mióta Frank odafent van, senki sem járta meg a padlázst. – Magyaráztam és a folyosónak azon része felé pillantottam, ahol a titkos lépcső volt. Persze az olyan újonnnan érkezők, mint Edward, nem is sejthették, hogy ott van. Láthatatlanul rejtőzött ugyanis a fal mellett a keskeny lépcső, ami egy vörös ajtóhoz vezetett. Én magam sosem mertem kinyitni, nem akartam szembesülni mi is Frank igazából.
– Na és hol lehet felmenni?
Intettem neki és a pálcámmal megérintettem a hálószobaajtó mellett falat. Kétszer koppintottam oda, aztán láthatóvá vált a lépcső. Meglehetősen kopott volt és nem túl széles, így talán a gorillaember súlyt ki sem bírta volna. Hirtelen nem is tűnt olyan jó ötletnek felmenni oda.
Csak a ház tulajdonosának jelenik meg a lépcső. Le van védve mágiával az egész… – Magyaráztam. – Frank, itt van az új gazdid.– Kiáltottam a lépcsősor teteje felé. A lény odafent vergődni kezdett sokkal, sokkal hangosabban, mint az előtt. Valamit neki is vetett ajtónak, amitől hátra léptem, kissé neki ütközve Edwardnak.
Na jó, szerintem ezt napoljuk el. Ha kifizetted a ház másik felé és aláírtuk a papírokat, akkor úgyis annyi időt szánhatsz a felfedezésére, amennyit akarsz. – Mondtam és felélnyújtottam a kezemet. – Nos, akkor gratulálok az új házadhoz.

Naplózva


Edward Nott
[Topiktulaj]
***


stukkerman

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #35 Dátum: 2021. 03. 27. - 14:06:33 »
+1

Ház-nézőben
2002. Március 1.

 

to mr. Elliot



– Sebgyógyítás… tudod, milyen mocskosul unalmas műfaj az?
Felvonom a szemöldököm, de aztán kuncogok a költői kérdésen. Unalmas, de szükséges, legalábbis bizonyos szakmákban. Bár, lehet, az is egy élvezetes szakma lenne, amiben az ő bájitalaira lenne szükség…
– A másnaposságot meg ki kell bírni. Mindig ezt mondta a nevelőapám.
- Oh, milyen szigorú… - dünnyögtem válaszul. Én mondjuk szeretem a kiskapukat. Azokat, amiket a mágia nyújt, és azokat is, amiket az élet. Ugyanakkor talán ez alól a mai házvétel alól nem fogok kibújni. El tudom képzelni, hogy ez a kissé különös, de hangulatos ékszerdoboz az enyém legyyen. Hogy esetleg, valamikor vendégeknek mutathassam be…  És ki tudja, lehet, hogy a padlásszellemmel még csajozni is fogok tudni. Vagy ha vele nem, hát a többi dologgal, a stílusos, ódon bútorokkal, a viktoriánus kori izékkel, a levegőben terjengő furcsa öreg-ház illattal, és a gyönyörű kilátással a parkra.
– Szerintem mióta Frank odafent van, senki sem járta meg a padlázst.
Bólogatok hümmögve, és időnként fel-felpillantok a plafon felé, a szóban forgót hallgatózva. Aztán figyelrm, hogyan lehet hozzá feljutni, de mintha érezné, mi készül, mert egyre felháborodottabban vergődik és nyögdécsel.
– Csak a ház tulajdonosának jelenik meg a lépcső. Le van védve mágiával az egész… - magyarázza Elliot, én meg bizalmatlanul méregetem a fokokból álló lélekvesztőt, amit elővarázsol feljáratnak csúfolva.
- Le van védve, de szerintem ha nem lenne, se lehetne azon felmászni - csóválom meg a fejem. Azért már írom is a listát magamban arra vonatkozóan, mi az a kevés dolog, amit meg akarok csináltatni a házon. Ez a lépcső az elsők között szerepel, már csak azért is, mert még nem döntöttem el, Frank maradjon vagy menjen. A házhoz jár, persze, és ajándék lónak ne nézd a fogát. De elképzelhető, hogy úgyis meglátod, ha harap. Úgyhogy egyszer biztosan szemügyre veszem majd, akkor is, ha az az egyszer nem ma lesz.
- Frank, itt van az új gazdid.
A nevén nevezett most már fülsértő lármát csapott, és a hallottak alapján a fent található feltételezett kacatokból valamit hozzávágott a feljárót fedő ajtónak.
- Jaj, de jó, hogy örül nekem - gügyögtem nem kevés szarkazmussal a hangomban.
– Na jó, szerintem ezt napoljuk el. Ha kifizetted a ház másik felé és aláírtuk a papírokat, akkor úgyis annyi időt szánhatsz a felfedezésére, amennyit akarsz - mondta, és nekem ütközött, kis híján le is pattant rólam. Szerencse, hogy a másnaposságom már múlóban volt, így végül is nem dobtam egy rókát a nyakába.
- Te aztán tudod, hogy adj el valamit - morogtam somolyogva, de belementem, hogy most kihagyjuk a találkozást Frankkel. Majd később sort kerítek rá. Vagy megkérem Jimet, hogy ugorjon fel. Repesni fog, bizonyára.
- Na menjünk, írjuk alá azokat a papírokat. Aztán odaszólok a Gringottsba, hogy pakoljanak át még egy fél vagyont a széfemből a tiédbe, vagy ahova akarod - ajánlottam
- Nos, akkor gratulálok az új házadhoz.
- Kösz - fogadtam el a kezet, amit felém nyújtott, aztán vicceskedve hozzá tettem:
- Remélem, tényleg jó vásár lesz ez, és nem csak meglopni próbálsz - nevettem el, de csak humorizáltam. Valójában éreztem, hogy jó kis titkos lakra tettem szert a szerencsés véletlennek hála. Majd azt is kitalálom, én mi elől menekülök ide.


Köszönöm a játékot, és a játékteret is! Vigyorog  Puszi
Naplózva

Melanie Hopkirk
(N)JK
*****


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #36 Dátum: 2021. 03. 31. - 12:57:33 »
+1

 

edward
március 11
+16
maestro
outfit




Az aranyló fénycsík lágy melegére rebbennek a pilláim. Elsőre hirtelen magam sem tudom hol vagyok, és nem a vakító fényár miatt, mely beszökik és elbódít vagy az azt kísérő poros levegő összhatása. Aztán egy néma teljes pillanatig az egykori fehér, ódivatú csipkefüggöny bámulását követően rádöbbenek mennyire nem a saját ágyamba keltem, a saját lakásomba és mennyire nem Lucifer az a szőrös és durmogó egyén, aki mellettem fekszik.  Megmosolygom Edward nyugodt, kisimult arcát és vonásait, melyet ugyan nem most látom ennyire közvetlen közelről édes álomból felébredve, de most először érzem igazán feljogosítva erre magam a tegnapi nap meg az este történtek hatására. Kivárok pár kósza pillanatot, ezalatt a rend szerint elmélyült komolykodó barázdák homlokán végig simán, csak apró vonalakként futnak helyüket bizonygatva. Akárcsak a vakító kék szemek, -melyek most lehunyva pihennek és nem próbálnak felfalni,- melletti aprócska ráncokba, amik viszont sokkalta inkább a korát és az élete nehézségeit hirdetik. Finoman érintem meg és bár tudom ezzel elillan a nyugodt álma és az idilli kép megtörik, mégis vágyom erre. Arra hogy újra rám tekintsen hogy elhiggyem, nem csak a fejemben él ez a kép, hanem valós. S mikor kinyitja a szemét közelebb bújok úgy hogy fejem beékelem a nyakához miközben ujjaim végigcirógatnak arcélén majd lesiklanak és izmos mellkasát fedő sötétlő szőrével játszanak  el.
- Meg kell hagyni te máris jobb társaság vagy mint Lucifer. Bár kevesebb a bunda rajtad, nem követeled a reggelit ahogy kinyitod a csipád…
Kuncogok szórakozottan, miközben szíve ritmusát figyelem, mely az enyémmel szinte majdhogynem egyszerre jár. Valahol meghitt ez, még ha idegen is, mert sem az ágynemű sem a fények, sem a berendezés nem megszokott, nem teljesen az ízlésemnek való.
- Mik a terveid mára?
Pislogok fel, mert hétfő van, azaz munkanap. Neki. Nekem nem, mert a hétre szabadságot kértem ki, de ezt ő nem tudhatja hacsak a mi ügyosztályunk titkárnőjével nem keveredett olyan szoros viszonyba, mint most velem mondjuk, hogy mindent is kifecsegjen rólam. Meglepő módon ez azonban már csak olyan téren zavar hogy ha míg így is volt vajon a cél szentesítette az eszközt vagy fordítva élte meg?
Eltűnődöm egy percig jó döntést hoztam-e hogy a padlásszellem megbámulása helyett itt kötöttem ki vele, vagy egyáltalán farkasordító hiba volt hogy kíváncsi voltam rá. Meg persze arra, mit is tud az auror a takaró alatt, amire nos valljuk be a fél minisztérium nőállománya, ha nem több, lelkesen elégedettséggel nyilatkozik. Meglehet a ridegség jobban állt volna és hosszabb távon célra vezetőbb, de a testem bizsergése még most is rácáfol erre így csak hálás csókot adok neki reggeli köszöntés gyanánt.
Nem aggódom, mert még ha el is megy kulcsom van a házhoz. Bár nem tényszerű mit is kezdek vele, de maradni ma még addig tudok ameddig kedvem szottyan. Végtére is mindössze egy dölyfös kandúr vár csak odahaza, semmi más érdemleges. Másrészt ha a félig alattam mormogva ébredező férfi maradásra bír, meglehet kitolom az egy éjszakáját egy egész teljes nappá is akár. És bár hírnevét nem cáfolta meg, azért a beígért győzködésemről se mondok le már csak a játék kedvéért sem. Meg tudom jól milyen is az ő felfogása. Lassúnak álcázott és roppant bosszantóan makacs de mindemellett szórakoztató.
Naplózva


Edward Nott
[Topiktulaj]
***


stukkerman

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #37 Dátum: 2021. 04. 02. - 12:26:18 »
+1

to miss Melanie Hopkirk
2002. Március 10., vasárnap



*Egy disznó vagyok, disznó módjára viselkedek és beszélek. Csúnya, rossz Eddie… 18+*

Her lips are devil red




Nincs hányinger. Nincs fejfájás. Nincs furcsa szag, sem idegen érzés… Pedig a hely idegen. Mégis tudom, még mielőtt kinyitnám a szemem, hogy talán évek óta nem ébredtem így, ilyen otthonos érzéssel. Amikor kinyitom a szemem, Melanie rögtön lerohan, de én elégedett dörmögésse fogadom, és köré fonom a karjaim.
- Meg kell hagyni te máris jobb társaság vagy mint Lucifer. Bár kevesebb a bunda rajtad, nem követeled a reggelit ahogy kinyitod a csipád…
- Neked is jó reggelt - mondom, és rájövök, talán most először köszöntem neki úgy igazán, illedelmesen. Nem mintha az lennék, de ő még ezt is kihozza belőlem. Bizonyos dolgokkal, profi módon…
- Mik a terveid mára?
- A szokásos - somolygom úgy, hogy abból hátha eszébe jut, nem szoktam sokkal előbbre tervezni. Igen, van egy két nyomozás, a szokásos melók, de ráérnek. Nem választanám az unalmas papírmunkát és a hullaházban faggatódzást a fura figura nekromágusokkal, ha választhatom Őt is.
- Ma talán beteget jelentek… Igen, borzasztó rosszul vagyok, azt hiszem, kénytelen vagyok küldeni egy baglyot. És… Ágyban tölteni a napot… - teszem hozzá, aztán hogy egyértelműsítsem, mire gondolok, szépen rávetem magam, majd belecsókolok a nyakába, sőt az egész arcomat a hajába fúrom egy kicsit.
Az idillt csak a gyomrom korgása töri meg, mert hát igaz, ami igaz, tegnap egy tányérfalóban (nem) ebédeltünk, aztán pedig volt ugye az a drága bor, de annak a tápértéke sem több egy olcsóbb fajtáénál.
- Nem, mintha hasonlítani akarnék a macskádra, de... Szerinted lehet ide kaját rendelni? - gondolkodom el, aztán vállat rántok. - Bár, van itt más is, amit szívesen felfalok… - teszem hozzá, de hogy neki is élmény legyen, és ne kannibalizmus, mégiscsak folytatom.
- Milyen fajta házhoz rendelhető ételt nem próbáltál még? - kérdezem, és már invitózom is magamhoz a telefonom, hogy intézzek valamit, amit mond. Kicsit furcsa háttérzajt nyújt a telefonbeszélgetésemhez Frank, amint ő is hírül adja, hogy felébredt, de legfeljebb majd több borravalót adok a futárnak. Elvégre ki tudja, talán gyakran fogok ide ételt-italt hozatni. Ha gyakran leszünk itt…
- Tegnap átalakításokat említettél - vetem vissza magam az ágyba jó lendülettel, ha Melanie az ágyban van, biztos huppan egy nagyobbat. Meglepő, de nem érkezik nagyobb porfelhő sem a matracból, sem az ágyneműből, úgyhogy minden bizonnyal vagy ő tisztította ki varázslattal, vagy már eleve egész rendezett volt minden. Végülis én nem élek ilyen bűbájokkal, még az is valószínűbb, hogy Frank mosta ki az ágyneműt és porszívózta ki az ágyat. Ha éppen nem Eliot, mielőtt elment.
- Szóval, mit tervezel a szerény kis hajlékunkkal? - érdeklődöm, és közelebb hajolok, mert inkább az érdekel, ahogy mondja, és nem az, amit mond. Ha ő csinálja, felőlem lehet az egész kóceráj rózsaszín is, a padlásszellemmel együtt. De van egy olyan érzésem, hogy ennél sokkal ízlésesebb lesz.







Naplózva

Melanie Hopkirk
(N)JK
*****


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #38 Dátum: 2021. 04. 03. - 15:17:35 »
+1

 

edward
március 11
+16
maestro
outfit




- Neked is jó reggelt
Kuncogva fogadom a köszönését és kicsit meg is hat, mert eddig soha nem volt meg ez igazán közöttünk. Talán pont ezen formalitások elvesztése vagy hiánya miatt volt minden olyan… egyedi. S így hogy ő megtörte ezt bár azt hihetnénk hogy mindent elrontott, épp ellenkezőleg. Sokkalta bensőségesebbnek hat, nem annak az elcsépelt szófordulatnak, amit nap mint nap minden reggel az irodába kapsz meg. Hát ezért húzódom közelebb és apró futó csókkal viszonzom csak miközben körmeim végigszántanak nem bántón de érzékletesen mellkasán.
S már várom hogy nem hagyja ennyiben, de mégis mert inkább a felé intézett kérdésre felel, amire csak egy érdeklődő ó valóban-t kap a tekintetemből sugárzóan. Már-már ott tartanék, megkérdezem mi is nála a „szokásos” mert félek, az nem az a fajta szokásos, ami minden más mágus esetében. De lehetőségem nincs, mert színpadiasan átölel inkább majd lendületből megfordít és ez a hirtelen jött lendület megnevetett.
- Ma talán beteget jelentek… Igen, borzasztó rosszul vagyok, azt hiszem, kénytelen vagyok küldeni egy baglyot. És… Ágyban tölteni a napot…
Kacagásom betölti a szoba csendesen idilli romantikáját, amire Frank persze rögvest felébredve szirénába fúj sajátos hörgésével. A plafont bámulom miközben Edward a nyakamba fúrja arcát, bőre érintése perzselő, lehelte cirógat, csókja édesen lágy. Szinte elolvadok az ölelésében. Könnyedén túrok a hajába míg másik kezem széles hátán is vállán siklik végig.
- Látom, rettenetesen beteg vagy… akkor én nem is zavarok…hívok rögtön egy medimágust
Incselkedem, s még a kettőnk közti súlykülönbség sem zavar.
- Nem, mintha hasonlítani akarnék a macskádra, de... Szerinted lehet ide kaját rendelni?
- Öhm hát fogalmam sincs. A címet egyáltalán tudod?
Az ő lakása, az ő terepe. Én csak váratlan vendég vagyok. Mondjuk ebből azt értem ki ő sem teljesen így tervezte a tegnap estét, ami egyrészt dicséretes másrészt meglepő ismerve mennyire rutinos a nők elcsábításában.
- Bár, van itt más is, amit szívesen felfalok…
Talán mégsem fogok annyira haza rohanni, legalábbis a mélyről feltörő halk morgása ezt ígéri, amire csak elégedetten boldog széles mosoly ül ki arcomra.
- Már ha hagyom…
Vetem közbe játékosan az oldalába csípve, jelezve hogy nem, nem lesz annyira könnyű dolga, bár tény hogy nem bevehetetlen ostrom, amit elkezdett.
- Milyen fajta házhoz rendelhető ételt nem próbáltál még?
- Mindent is próbáltam már…
Sunnyogok egy kicsit, mert ezzel elárultam mennyire nem szeretek a konyhába kotlani és felesleges időt eltölteni. Egy emberre amúgy is lehetetlenség főzni.
- Amúgy a juharszirupom rettentő módon a szekrény belsejébe fészkelte magát. Nem tudsz erről valamit? Pedig palacsintát régóta tervezek enni…
Pislogok rá ártatlanul érdeklődve, miközben valahogy valahonnan előszedi a pálcáját, a mágikusat és magához invitózzon egy mugli telefont.
 Hagyom, hogy intézkedjen, ehhez pedig úgy tűnik jobb ha eltávolodik tőlem. Még az ágyból is kimászik, és bár háttal áll legalább elnézem a reggeli fényekben is alakját, izmait.
Már valahol félúton jár a beszélgetésben, noha nem igazán figyelek oda, mikor felülök és nesztelenül az első ruhadarabért nyúlok. A tegnap vett ruha finom anyaga simul ujjaim közé, s gyors mozdulattal magamra veszem minden egyéb fehérnemű hiányában, bár a hátán a cipzár továbbra is problémát képez.
- Tegnap átalakításokat említettél
- Említettem volna?
Fordulok felé, mintha nem emlékeznék, pedig pontosan jól tudom milyen burkolt ígéretek mellett kötöttünk ki itt. A kulcs még valahol mindig ott pihen a folyosón talán a cipőm társaságában.
- Szóval, mit tervezel a szerény kis hajlékunkkal?
Ahogy visszahuppan az ágyba mellé telepszem hasra fekve lábaim felhúzom könyökömet megtámasztva pedig az állam tenyeremmel tartom meg.
- Először is, nem a mi hajlékunk hanem a te házad - pontosítok szemrehányón, mert fájó pont hogy nem tudhatom magaménak. – Másodszor, nincs konkrét tervem még. De a függönyök biztos nem maradhatnak. Ócska múlt század beliek… és ki tudja hány doxycsalád fészkel bennük.
Világítok rá a nem kicsi problémára, ami a legtöbb ilyen kúria sajátja… a padlásszellem mellett persze.
- De első lépésként.. fel kellene térképezni alaposan a lakást. Nem gondolod? És ehhez fel kellene neked is öltöznöd.
Végigsimítok a hasfalán majd onnan lendületet véve mászok ki és háttal fordítok. Csak a fejem fordul visszafelé. Csak az ujjammal intek hogy jöjjön, szemembe huncut fény villan és talán nem kell mutatnom hogy ugyanúgy segítségre szorulok ma is a ruha felvételekor, mint tegnap. Csakhogy ma már kevésbé érzem zavarba ejtőbbnek ha hozzám ér, bárhol a tegnap északa után.
Naplózva


Edward Nott
[Topiktulaj]
***


stukkerman

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #39 Dátum: 2021. 04. 07. - 08:39:13 »
+1

to miss Melanie Hopkirk
2002. Március 10., vasárnap



*Egy disznó vagyok, disznó módjára viselkedek és beszélek. Csúnya, rossz Eddie… 18+*

Her lips are devil red




- Látom, rettenetesen beteg vagy… akkor én nem is zavarok…hívok rögtön egy medimágust
Látom, a mindenízű fagyi visszanyal… De élvezem. Adok-kapok ez, nem maradok adósa.
- Majd te ápolgatsz - célozgatok kajánul, és nem engedem menekülni, de talán nem is akar.
- Öhm hát fogalmam sincs. A címet egyáltalán tudod?
- Persze - vágom rá, és még jó, hogy masszívra építették ezt a kócerájt, mert bár sok mindent kibírt az évszázad során, amit látott, ettől a füllentéstől éppen akár le is szakadhatna a mennyezet. De Melanie nyilván anélkül is látja, hogy kínomban nevetek a válaszhoz. Aztán kiderítem a címet később, kipillantva az utcán. Amúgy sem kell sokat magyarázni, a környék egy elég meghatározó épülete ez, a futár nyilván félve fogja beadni az ajtón a palacsintát, meg a juharszirupot.
- Amúgy a juharszirupom rettentő módon a szekrény belsejébe fészkelte magát. Nem tudsz erről valamit? Pedig palacsintát régóta tervezek enni…
- Én is régóta tervezem… Azt a juharszirupot - somolygom, és intézkedem is, legalábbis a palacsinta ügyében. Azzal az üveggel is segíthetek később, már akkor is mondtam, sőt azért is dugtam úgy el. Bár az egy másik, sokkal modernebb lakásban rejtőzik, de hamarosan ez is megújul.
- Említettem volna?
- Fenyegetésnek álcáztad, de igen - bólintok, és kíváncsian várom, mi lesz. Kicsit arcomra fagy a mosoly aztán, mikor kijavít.
- Először is, nem a mi hajlékunk hanem a te házad… - Apró visszautasítás ez, vagy inkább bosszú? Nagyot sóhajtok, pont ez a szórakoztató, hogy rajta aztán kiigazodni igazi keresztrejtvény.
– Másodszor, nincs konkrét tervem még. De a függönyök biztos nem maradhatnak. Ócska múlt század beliek… és ki tudja hány doxycsalád fészkel bennük.
Helyeslő bólogatással pillantok a függönyök felé, bár most nincs arrafelé különösebb motoszkálás, éjszaka mintha hallottam volna. De szólni inkább nem szólok semmit, még mindig nem érzem biztonságosnak mellette bármilyen varázslényről diskurálni.
- De első lépésként.. fel kellene térképezni alaposan a lakást. Nem gondolod? És ehhez fel kellene neked is öltöznöd.
- Jajj, te gonosz... Pedig így is kényelmes - tárom szét a kezeimet ártatlanul nyavajogva, nem mintha az Ádám-kosztümön kívül lenne rajtam bármi egyéb, ami kényelmes. De azért csak kikecmergek az ágyból, főleg mivel olyan csábítóan hívogat maga után.
- Na jó, tudom, valami azért még hiányzik - sóhajtom aztán, hadd higgye csak, hogy hatni tud rám észérvekkel. Aztán lenyúlok a földre, és magamra tekerem a tegnap kapott sálat. És semmi egyebet.
- Kimondottan öltöztet - kuncogom, aztán odalépek hozzá, mintha segíteni akarnék a ruhával, de valójában csak akadályozom inkább, átölelem hátulról és a vállába csókolok finoman. Csakhogy aztán megszólal a csengő, majd egy pillanattal utána Frank is vagdalkozni kezd.
- Basszus, még elijeszti a reggelinket - sóhajtom, aztán most már segítek Melanie-nak a ruhát felvenni.
- Na, melyikünk nyit ajtót? - kérdezem vigyorogva. A válasz majdnem nyilvánvaló, tekintve, hogy én még itt állok egy szál… palacsintában.








Naplózva

Melanie Hopkirk
(N)JK
*****


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #40 Dátum: 2021. 04. 07. - 19:53:22 »
+1

 

edward
március 11
+16
maestro
outfit




Tudom jól mire megy ki ez a játék, de nem szállok bele a marakodásba, vagy talán csak részben. Így az ápolgatás részét mint egy dédelgetett álmot meghagyom neki. Had gondolja csak hogy odaadó kis idomított szerepkört is rám oszthat, annál nagyobb lesz a ledöbbenés mikor rájön hogy nem. Na jó, kőből nincs a szívem, ha komolyabb baja lenne biztos magára nem hagynám de szentnek sem tartom magam. Ha az lennék nem feküdtem volna le vele tegnap este. Meg talán… soha. És az nagy élmény kihagyását jelentette volna, mert sajnálatos módon be kell látnom, a szóbeszéd bizony igaz. Nott megéri a pénzét, nemcsak a munkájában ügyes, nem csak a neve előkelő annak ellenére milyen körülmények sújtják, nem csak jóképű és lehengerlő modorú de szeretőnek sem utolsó. Sőt.
Bizonyos szempontok szerint még Mirolon is könnyedén túltesz, ami valahol még mindig ledöbbent. Mondjuk nagyotmondásban is beelőzi a titkárt, így csak a fejem csóválom mint egy anyuka a neveletlen gyerekére ahogy piszkálódik, majd intézkedik hogy aztán a végén kikecmeregjen ’segíteni’ nekem.
- Kimondottan öltöztet
A magára tekert sál egyedi látványt nyújt és csak hangosan, méltatlanul kuncogok és inkább nem erőltetem nála azt, ami talán sose megy. Az illendő viselkedést. De talán a tegnap után átszakadt egy-kettő, meglehet több olyan gát is ami elmossa közöttünk a szigorú illem szabályrendszerét.
Cserébe várakozón fordulok meg hogy újfent elbabráljon azzal a fránya ruhaháttal, ami nem lesz a kedvencem. Valószínű csak neki vagy csak vele fogom viselni, amennyiben életben marad, mert hát mellette… semmire nincs garancia. S mintha gyanúm beigazolódni látszana, vagy a legprofibb legilimentorként a fejembe olvasna, váratlanul karol át már-már szenvedély hévvel és húz magához. Érzem a szabad bőröm hozzá simulni miközben fogai szelíden belém vájnak hogy feljajdulva ellenkezést váltson ki némi meglepett hangszín kíséretében. Az egy napos borosta kellemesen cirógatva simít végig, amibe megborzongok és már nem is akarnám annyira ezt az egész felöltözős témát erőltetni, talán visszafeküdnék az ágyba is ha nem szólalna meg éles hangján a régi rozsdás csengő. A padlásszellem egy másodperccel lemaradva kezdi meg egyéni műsorszámát, amire már Edward is bosszúsan reagál.
- Basszus, még elijeszti a reggelinket
Hát ebben bizony van sajnos valami, így szomorúan veszem tudomásul hogy megint lőttek a csendes reggelnek, de azért a torkom kiszárad, ahogy a férfi fürge ujjai végigszántanak lekövetve a zipzár útját a gerincem mentén. Mikor kész egy kissé zavart, félszeg mosollyal fordulok felé arcomba kapva rögvest a kérdést.
- Na, melyikünk nyit ajtót?
- Természetesen te! – pislogok rá ártatlanul, mintha csak ostobaság lenne hogy miért is ne, holott nyilvánvaló a hiányosság, amivel küzd.
- Te vagy végtére is a ház ura. Abban az esetben mindenképp ha soha többet nem akarsz innen rendelni. Meglehet ingyen odaadják annyira meglepődnek a… hálóingeden…
Kicsit eljátszom a nyakába aggatott sállal majd megfogva azt magamhoz húzom és apró csókot adok ahova épp sikerül miközben megalkudva felajánlom kegyesen a segítségem.
- De ha nagyon szépen kérsz lemegyek én. Viszont pénzt te adsz… én tegnap kiköltekeztem magam… valakire…
Azzal lendülettel a barna anyag szélét az arcába küldöm és megvárva hogy előszedjen némi aprót az ajtónak dőlök. A ricsaj nem hagy alább, a csengő újra felberren, bosszantó hangja végigsöpör a Suttogó minden szobáján. Mikor kezemben a kellő mennyiségű fizetőeszköz levonulok nem rohanva de tempósan hogy átvegyem a reggelinek valót, mert be kell lássam se a palacsinta nem jó hidegen se a korgó gyomor üresen. És ki tudja mennyire lesz hosszú ez a nap is Edward Nott társaságában. Menet közben elhaladok a megkopott fényű arany kulcs mellett, de nem veszem fel hiába ígér oly sok minden. Nem tudom, akarom-e vagy sem, továbbra sem. A folyosón árválkodó óráért viiszont lehajolok hogy aztán a z előszobába érve ruháimat tartalmazó szatyorba pottyantsam bele, mintha csak valami rossz kukkolót akarnék kiiktatni. A baj csak az hogy igazából lelkem gyötrődésének szimbólumát süllyesztem el, hogy később jussak dűlőre mihez is kezdjek... mindennel.
Naplózva


Edward Nott
[Topiktulaj]
***


stukkerman

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #41 Dátum: 2021. 04. 08. - 08:18:48 »
+1

to miss Melanie Hopkirk
2002. Március 10., vasárnap



*Egy disznó vagyok, disznó módjára viselkedek és beszélek. Csúnya, rossz Eddie… 18+*

Her lips are devil red




- Természetesen te!
- vágja rá, én pedig tudom, hogy nem gondolja komolyan.
- Te vagy végtére is a ház ura. Abban az esetben mindenképp ha soha többet nem akarsz innen rendelni. Meglehet ingyen odaadják annyira meglepődnek a… hálóingeden…
Egyetértően bólogatok, valószínűleg még rendszeres házhozszállítást is nyernék. De megunnám a palacsintát egy idő után. Csak nagyon kevés jó dolog van az életben, amire nem tudnék ráunni…
- De ha nagyon szépen kérsz lemegyek én. Viszont pénzt te adsz… én tegnap kiköltekeztem magam… valakire…
Somolyogva, lenyelt elégedettséggel és növekvő egóval ballagok el a tárcámért, ott van a nadrágom zsebében. Pénz… Az csak pénz. Fogyóeszköz számomra. Megtapasztaltam már a széles palettát a “semmim sincs”-től az “azt se tudom, mim van” állapotig. De most éreztem magam a leggazdagabbnak.
- Nagyon szépen kérlek - dörmögöm csábosan, és futó csók kíséretében adom oda a pénzt. Kicsit megtorpannak a dolgok, pedig körülöttünk nagy a zsivaj a padlásszellemmel, a berregő csengővel és a pucérkodással. De miatta érdemes kicsit megállítani az időt.
Aztán tovalibben a pénzzel és a csinos kis ruhával, ami most már tudom egészen, hogy mit takar. Én is a tegnapi ruhámért nyúlok, ing, nadrág és a szép sál, pont elég. Kell majd azért egy itteni ruhatár is, a szekrények egyelőre üresen, sötéten ásítanak. És minden más is. Szeretem az itteni minimalizmust, de egy-két dolgot be kell majd szereznem még.
És egy-kettőt ki kell majd szórnom. A konyha felé tartván be akartam térni a mellékhelyiségre, de egy nagypofájú festmény hirtelen rámdörrent:
- Nem hajtottad fel a deszkát! - rikácsolta a rövid, szőke hajú banya portréja, én pedig méltatlankodva vontam fel a szemöldököm.
- Auror vagyok, jól célzok… De kösz, hogy szólsz, le kell ezt a randa festményt is vennem a falról - dünnyögtem inkább már kárörvendően, és hátra is pillantottam, miközben kezet mostam. A pofátlan portré szemérmetlenül, és sértően lefitymálva méregetett.
- Próbálkozz csak, fiacskám, én már akkor is itt voltam, mikor…
Inkább még egyszer lehúztam a vécét, hogy kifejezzem mély érdektelenségem, és hogy elhallgattassam, aztán az ajtót is rácsuktam a banyára, és mentem tovább a konyha felé, az illatokat követve.
- Képzeld, van a vécében egy nagyon paraszt festmény, amit még ma le kell… Melanie? - kérdezem, megdöbbenve az állapoton, amiben találtam. Így első blikkre azt mondanám, ő is talált a házon valami fejleszteni valót...







Naplózva

Melanie Hopkirk
(N)JK
*****


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #42 Dátum: 2021. 04. 08. - 16:37:30 »
+1

 

edward
március 11
+16
maestro
outfit




A kopogószellem és a reggeli elillanása szinte késztet hogy kimeneküljek a szobából, hiába az aprócska de annál marasztalóbb csók. Az opálos előszobatükörben kósza pillantást vetek zihlált hajamra, de mindössze annyit tudok segíteni rajta hogy szabad kezemmel beleszántok vörösesbarna tincseimbe. Így legalább egy laza szélfútta frizurát imitálva nyitok ajtót, és egy meglehetősen fiatalka srác arcába mosolygok negédesen. Látszik hogy azt hiszi eltévedt, talán nem is időzött volna itt egy perctől többet de jöttömre azért felderült képpel reagál. Míg pár illedelmes szóval köszöntve átveszem a kezébe lévő csomagot odaadom a jussát. Számolás közben megáll és befele pillog, a padlásszellem őrjöngése bár csitul de nem szűnik teljesen meg.
- Durva másnaposság… férfiak…
Rántok vállat mire a srác nagy kerek szemekkel rám mered végül vonakodva búcsút int és eloldalog. Nem kell egy perc és már kapun kívülről hoppanál, mintha csak gyilkos szömörcék kergetnék. Kuncogva csapom be az ajtót miközben a palacsinta édes illata és langymelege a zacskón keresztül is feldobja a kedvem ha az előbbi kis műsor nem tette volna.
Utam a konyhába vezet mivel Nott még sehol. Szívből remélem hogy vagy a padlásszellemet csitítja el vagy felöltözik, addig is gondolom megterítek. A tervem legalábbis ez. A hozzáállásom akkor módosul mikor a tegnap épphogy szemügyre vett helyiségbe belépve felmérem a terepet.
A legtöbb tányér régi, ócska, kopott ha nem épp csorba vagy törött. Azért akad kettő használható, amit kipakolok a kockás abrosszal leterített asztalra. Középre a zacskóból előbűvölöm a palacsintákat, hogy végül aztán a nem túl szemkápráztató koncepciótól ellépve a teáskannába vizet töltsek. Mindez talán még sikerülne is de a csappal meggyűlik a bajom. Nehezen enged, talán be van rozsdálva de némi nőies izommunkával sikerül a dolog. Elégedetten pakolom a tűzhelyre hogy felmelegedjen és már örömtáncot járok hogy három teafiltert is találok ami használhatónak tűnik és úgy fest kamilla meg csipkebogyó mikor… mikor a kanna felvisít és felém lövi ki teljes egész tartalmát.
Még szerencsém hogy egy konyharuha kéznél van és az arcomba fröccsenő tűzforró vizet felfogom, de hangosan sikoltva érzékelem hogy kezem bőre nem ússza meg a találkozást. Ráadásul az egyik padlódeszka váratlanul megmozdulva még egyensúlyomból is kidönt hogy az asztalnak esve csörömpölve mindent leborítsak róla.
Hangos nem túl nőies szitkozódások közepette próbálom magam alá vonni a lábam mire befut Edward is. Nem tudom az én zsibongásom, a sikolyom vezette-e ide vagy amúgy is már keresett… de mikor meglátom fájdalmas képpel közlöm vele a szomorú tényt.
- A teáskanna… gondoltam csinálok némi teát de… fél élet is kevés lesz kipofozni ezt a házat...!
Siránkozom egy kört miközben dühöngök és sziszegve fogom a karom biztonságos menedékbe húzódva a tűzhelytől a férfi irányába.
- Átkozott padlásszellem! Megörjít!
Fakadok ki mikor Frank újra műsorozásba kezd, ezúttal miattam.
Naplózva


Edward Nott
[Topiktulaj]
***


stukkerman

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #43 Dátum: 2021. 04. 11. - 08:27:22 »
+1

to miss Melanie Hopkirk
2002. Március 10., vasárnap



*Egy disznó vagyok, disznó módjára viselkedek és beszélek. Csúnya, rossz Eddie… 18+*

Her lips are devil red




Kiismerni a másikat általában kiábrándító. Amikor az ember a csinos csomagolás alá les, és a feltételezett tökéletesség helyett életszerű hibákat talál, eltántorodik. Ezért jók az egyéjszakás kalandok, csak a külcsín, csak a csillogás, mindenki a legjobb oldalát mutatja, és ennyi. Ez volt a bevett receptem csalódásmentes szórakozás ellen. Persze, ez sem tökéletes, de nekem eddig bevált. Ám most…
Ez a ház nem egy egy éjszakás kaland. Nem hagyhatom csak úgy ott, de még különösebb, hogy nem is akarom. A hibái szórakoztatnak valahol. Izgalmakkal teli kihívás… Egészen belezúg az ember.
- A teáskanna… gondoltam csinálok némi teát de… fél élet is kevés lesz kipofozni ezt a házat...! - fakad ki Melanie a csatatér közepén, ahová betoppanok, miután fülemet megüti a visítás és a szitkozódás. Elképedve nyújtom felé a kezem, hogy felsegítsem a földről, de talán inkább nem is kézen fogom, hanem a hóna alá nyúlok, nehogy a sérült rész érintésével még jobban megkínozzam. Foltokban lángvörös a kézfeje, nyilvánvaló égésnyom ez, a padló úszik a vizes palacsintás tányércserepekben, gőzölgő konyharuhakupac fekszik mindennek a tetején, az asztal pedig úgy fekszik négy lábával az ég felé, mint valami fura, döglött állat. Mindennek a tetejébe Frank ihletet kap, hogy háttérzajt produkáljon ehhez a jelenethez is.
- Átkozott padlásszellem! Megörjít! - fakad ki Melanie, és a kezét dédelgetve messzebb húzódik a tűzhelyhez, de legalább közelebb hozzám.
- Megoldjuk - nyugtatom átkarolva. Furcsa, de ma reggel valahogy nem húz fel semmi, pedig az imént stírölt meg mosdózás közben egy szemtelen portré. Most meg ez a káosz… De amit mondok, úgy is gondolom, arcomra elszántság költözik. Először felkapom a földről a mosogatórongyot, és a hidegvíz alá dugom, aztán óvatosan Melanie felé kínálom, azt hiszem jobb, ha ő helyezi rá a fájó területre, ő érzi, hogy jár a legkevesebb szenvedéssel. Közben előkapom a nadrágzsebemből a pálcám, majd Melanie-t szelíden, de határozottan magammal vonom.
Kimegyünk a konyhából, és a lépcső mellett elhaladva menet közben beleeresztek a felső szint plafonába egy silentio-t. Aztán egy sor másik hangszigetelő bűbájt. Valamelyik csak hat. Frank vergődése így végre elnémul, legfeljebb a plafonból időnként finoman hulló por mutatja, hogy történik odafenn bármi. Persze ezek ideiglenes bűbájok, nem tartanak sokáig, de van egy kis csend végre. Nem állok meg a kezemben a hölggyel, hanem belököm a bájitalkonyha ajtaját.
- Mindjárt a kezed is jobb lesz - dünnyögöm, és körbenézve a helyiségben megfelelő összetevőket keresek egy gyors sebkezelő szerhez. Hátha hagyott itt Elliot mást is az ajzószereken kívül.
- Varázslattal is elláthatom, ha nem találunk semmit - ajánlom, de azért végigszaladok az itt található üvegcséken és tégelyeken, hátha alkalmasabb gyógymódot találok. Csak az alapszintű elsősegélyhez értek, ide talán több kell, főleg, hogy nehogy nyoma maradjon.
- Azt hittem a sárkányok tűzállók - dünnyögöm, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy eltereljem a figyelmét a fájdalomról. Vagy szolidaritásból én is megégettetem vele magam...







Naplózva

Melanie Hopkirk
(N)JK
*****


Wizengamot-tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #44 Dátum: 2021. 04. 11. - 20:37:16 »
+1

 

edward
március 11
+16
maestro
outfit




Nem tudom lőttek-e a reggelinknek bénázásom jóvoltából de hogy a reggeli idillnek biztosan az tuti. Legalábbis a sérült és sajgó kezem semmi jóval nem kecsegtet. Nem halálos, nem is túlontúl súlyos de nem épp ilyen rendkívüli kegyet képzeltem el a tűzhely és a teáskanna részéről fogadtatásként.
Hiába segít fel Nott és biztat egyetlen apró ámde annál jelentőségteljesebb szóval, nem vagyok annyira biztos abban hogy le tudja vagy tudjuk kezelni ezt a szituációt. Már magát az egész házat. Csak figyelem gyakorlott ténykedését miután talpra állít ahogy átáztat egy konyharuhát hogy végül a kezem köré csavarja, vagy… inkább nekem adja oldjam meg magamnak. Bölcs.
- Hüüüümmmmm, Merlin redvás seggére…!
Morgom, ahogy ráküldöm a sérült és érzékeny vörös foltokkal tarkított csuklómra a hűvös, nyírkos anyagot miközben Edward szelíden terelget ki a romok közül el valamerre a házba. Azt hiszem első körbe hogy a nappaliba, de hamar rájövök többek közt a legfelső szint elnémuló tulajdonosa után, amit meglepő sokrétű bűbájsorral fed le az auror kifakadásomra, hogy az úticélunk egy szűkebb és meghittebb hely. Mégpedig a bájitalos szobácska. Kész csoda hogy bepasszírozódunk mi ketten, ettől még a Fátyol-lak beli gardróbom is nagyobb. Nem mintha zavarna a másik közelsége, sőt normál esetben kifejezetten élvezném és most is azért félreüt a szívem egy picit, de hamar a gyakorlatiasságé és a keresgélésé a főszerep. Én addig az ajzószert tartalmazó flaskát vizslatom.
- Mindjárt a kezed is jobb lesz
Vállat vonok apró sóhaj kíséretében. Miután nincs sok opcióm felülök az asztalra és figyelem a ténykedését, ahogy az aprócska fiókokba kutat valami kence vagy más egyéb után.
- Nyugi, azért megmaradok…
Bíztatom hogy ne túlozza el a dolgot, végtére is nem halálos tőrdöfés ez, sem egy elbaszott gyilkos átok ami pofán talál csak egy kevéske túlmelegedett vízár, ami volt kedves a ruhámat is tönkre tenni, bár ez a legkevésbé zavar most.
- Varázslattal is elláthatom, ha nem találunk semmit
- Jó. Akartam is mondani....Jó lesz az, az enyém begurult a tűzhely alá asszem…
Morfondírozok, mert a konyhába még használtam a begyújtáshoz meg pár alap varázslatra de aztán az önvédelem kellős közepén valahogy sikerült elhagynom. Hát lássuk be… szar auror lennék, de nem is az én szakmám szerencsére.
- Azt hittem a sárkányok tűzállók
Megvárom hogy felém forduljon valami hűsítő balzsamos tégellyel a kezében és felém lépjen. Csak ekkor szólalok meg, a kaján élvezetet leplezni próbáló vonásait emlékezetembe vésve. Bár komoly sértődöttséget erőltetek magamra, azért belül somolygok a viccén.
- Kacc-kacc. Hát úgy tűnik talán mégsem. Tegnap ebbe nem több volt? Úgy rémlik.. igen. Határozottan….!
Bökök fejemmel a mellettem ácsorgó férfiasító főzet felé. Ha már ő kóstolgat ne higgye hogy nem adom vissza a kölcsönt. Ravaszkás mosollyal várom méltatlan arckifejezését és felé nyújtom sérült jobbomat hogy aztán lehunyt szemmel élvezem ki ahogy a bőröm megnyugtatja az itt felejtett orvosság.
- Köszönöm..
Mondom végül rekedten és ennyire egyszerűen, bár nem csak hála vegyül ebbe hanem valami más, mélyebb dolog is, de magam sem tudom mi az. Megint túl idillivé kezd válni minden egyetlen pillanat alatt, a közelsége, a kedvessége, az ujjai a csuklómon, a szűk hely adta légkör, a csend, a mi kettősünk zavartalan összhangjának gondolata… ami félig elriaszt mert túl új és nem várt dolog ez. Hát inkább leküzdöm a kényszert hogy hálám jeléül megcsókoljam, helyette gyakorlatiasabb problémát vetek fel.
- Szerinted menthető a reggelink vagy felejtsük el?
Az elázott palacsinta, a felborult asztal nem épp vendégváró hangulatot idéz ahogy jelen pillanatban kinéz. Maga a ház is problematikus. És más esetben tuti elmenekülnék innen a másikat magára hagyva bosszantó problémájával de olyan szinten személyem elleninek érzem a kihívást hogy állok elébe és elhatározom akár az egész napomat itt töltöm ha kell hogy valamennyit javítsak ezen a lelakottan romantikus kócerájon.
Naplózva

Oldalak: 1 2 [3] 4 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2023. 09. 22. - 17:34:39
Az oldal 1.45 másodperc alatt készült el 47 lekéréssel.