+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Egyéb
| | | |-+  Ares Murphy
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Ares Murphy  (Megtekintve 438 alkalommal)

Ares Murphy
Jegelt karakter
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2019. 09. 15. - 14:32:49 »
+4

ARES MURPHY


Magic is not the only illusion.


        Alapok

Jelszó || "Egy seprű a boldogság ára"
Így ejtsd a nevemet || Erisz Mörfi
Teljes név || Florence Ares Murphy
Nem || Férfi
Születési hely, idő || Galway; 1970. november 30.
Horoszkóp || Nyilas
Kor || 29
Vér || Félvér
Munkahely ||
Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskola


         A múlt

Magam sem tudom eldönteni, hogyan is kéne elkezdenem ezt a mesét. Szerintem nagyon is érdektelen életem volt eddig, olyan, amit bárki megélhet, és amire senki sem vágyik. Megszülettem, elvégeztem a varázslók iskoláját, majd jártam egy kicsit a világot, és most megint itt vagyok, a Mandragórán tanulok és a Roxfortban van a gyakorlatom.
Részletezzem tán jobban? Hát legyen.

Metamorfmágus vagyok. Egy alkalommal, mikor varázstalan gyerekekkel játszottam egy játszótéren, akaratlanul megváltoztattam a hajam színét és az orrom formáját. Ez akkor volt, mikor megszöktem otthonról, mert anya és apa megint vitáztak, és mivel nem figyeltek rám, kihasználtam a lehetőséget. Szóval, tüsszentettem egyet és a barna hajam szőkévé változott. Szerencsére a dadusom szemtanúja volt - ő szintén boszorkány volt -, és meggyőzte a gyerekeket, hogy csak rosszul látták, engem pedig hazavitt. Mármint nekik szerencse volt, mert a szüleimnek nem kellett magyarázkodnia, de engem nagyon bántott, hogy nem mehettem többé közéjük, és be lettem zárva a birtokunkra.
Onnantól kezdve minden héten jött egy tanár, aki segített a képességemmel kapcsolatban, de én nem voltam együttműködő, ahogy anya mondta. Pedig szépen kért, de az ahogy apám már ekkor bánt velem, inkább dacot váltott ki belőlem. Akkoriban fizikálisan még nem bántalmazott, de többször is kifejtette véleményét arról, hogy milyen semmirekellő leszek, majd egy rongyos utcalány lesz a feleségem stb. Nem bánt szebben anyával sem, ezért sem szerettem. De gyerek voltam még, nem érthettem meg, hogy mi folyik kettejük között a háttérben.
Amikor a Roxfortba kerültem, azt hittem, hogy felszabadulhatok. Viszont hiába kértem a Teszlek Süveget, hogy ne apám miatt utált házba osszon be, mégis a Mardekárt választotta. A döntés orgánuma, ami betöltötte a Nagytermet, még sokáig csengett a fülemben, és nem is voltam hajlandó megbarátkozni vele. Nem csak apám miatt nem, hanem azért sem, mert köztudott volt, hogy a legtöbb sötét varázsló ebből a házból kerül ki, én pedig nem tartottam magam annak. A hugrabugba akartam menni, de a döntés után már esélytelen volt. A házamnak ahol lehetett ott tettem keresztbe, az első évemben több büntetőmunkát szedtem össze, mint más háztársam hét éve alatt. Így ment ez, amíg Felix a szárnyai alá nem vett. Ő volt az akkori ötödéves prefektus, és elmondta, hogy ő is azon esett át, amin én. Lenyugtatott, majd rávezetett arra az útra, amit most is követek.
Onnantól kezdve a sport a mindennapjaim része lett. Minden reggel eljártam futni, illetve folytattam a zongora leckéim is. Lényegében ő lett bizonyos szempontból az apám, és mindent elkövettem azért, hogy büszke legyen rám. Az RBF évére bekerültem a kviddics csapatba, kitűnően vizsgáztam majdnem az összes tárgyból, és teljesen az ellentéte voltam annak, aki első évben belépett az iskolába.
Közben az otthoni helyzet mintha csak rosszabb lett volna. Lassan ahogy cseperedett fel az öcsém, ő is átment ugyanazokon a dolgokon, amiken én. Nem engedték más gyerekek közé, és hajtották, hogy a lehető legjobb embert faragják belőle. Jól tudtam, hogy a szüleim nem a jó úton járnak, mégis folyamatosan engem hoztak fel példának. Az én érdemeim azonban nem az övék voltak. Igyekeztem segíteni az öcsémnek, de biztos voltam benne, hogy amíg a Roxfortba nem kerül, addig pont olyan elveszett lesz, mint amilyen én is voltam.
De visszatérve hozzám. Az ötödévem végére már tudtam, hogy medimágus szeretnék lenni. Persze, ez szembement apám akaratával. A helyzet közöttünk a lehető legjobban elmérgesedett. Egyre többet vitáztam vele. A hetedévem elejére már nem beszéltünk egymással, és csak az anyám és az öcsém volt az, aki miatt hazamentem. A téli szünet volt az a vízválasztó, amikor azt mondtam elég, és lesz ami lesz, nem érdekel, de elmegyek otthonról.
- Mégis mit képzelsz? Egy senki leszel medimágusként! Milyen példát mutatsz így az öcsédnek?
- A lehető legjobb példát veled ellentétben - ekkor még nyugodt volt a hangom, megfogadtam, hogy nem engedem majd meg, hogy felhúzzon.
- Már beszéltem a Godrikon néhány tanárral, örömmel fognak várni rád. Alig várják, hogy megismerjenek.
Nem megyek a Godrikra!
Az asztalra csapott, majd artikulálatlanul kezdett el ordibálni. Ezt most nem idézném fel, nem tenne jót senkinek sem. A lényeg, hogy édesanyám könyörgése ellenére összecsomagoltam a holmim, és elhagytam a házat. Nem búcsúztam, nem tettem semmit, csak felálltam az asztaltól és néhány lépés múlva már a Kóbór Grimbusszal száguldottam Felix felé. Nem voltam biztos benne, hogy be tud majd fogadni, de legalább megpróbáltam. Végül a tanítás idejéig pár napra befogadtak, szerencsére.
A Ravasz vizsgáim tökéletesen sikerültek, és már alig vártam, hogy belefogjak a tanulmányaimba a Mandragórán. A sorsom azonban közbeszólt. Ahogy kiléptem a peronról az öcsémmel és anyával találtam szembe magam.
- Menj, minél messzebb - suttogta anya a fülembe ezeket a szavakat, bennem pedig megalvadt a vér.
- De miért? Anya… Charles… - néztem mind a kettejükre.
- Apád a fejébe vette, hogy amint kilépsz innen, megöl.
Csak habogni tudtam, mert nem értettem, hogy mit tettem. Mi olyan történhetett, ami miatt ezt érdemlem. Aztán azt láttam, hogy anya tele van sérülésekkel az arcán, és még néhány helyen, ahol eltakarja a ruha.
- Hagyd ott, nem mehetsz így vissza hozzá!
- Elváltunk. Mi rendben leszünk, de te menj! Egy időre menj, és ne nézz vissza!
Apa a Mágikus Kapcsolatok osztályán dolgozott, itthon nem lettem volna biztonságban sehol, de nem tudtam, hol máshol. Megöleltem anyát, és elköszöntem az öcsémtől is, majd hoppanáltam az első olyan helyre, ahol volt kandalló, majd az Egyesült Államokba.
A metamorfmágus képességemnek köszönhetően elvegyültem névtelenként az artisták között. Nem kérdeztek, én pedig nem mondtam semmit. A varázslatokat félretettem, és igyekeztem a környezetemmel foglalkozni. A társulat vezetője, Bart, hasonlított kicsit Felixre, de mégis ott volt az a hatalmas különbség, amit egy szóban csak úgy tudnék jellemezni, hogy együttérzés. A kérésemre még hajlandó volt egy zongorát is szerezni nekem, és türelmesen tanított az akrobatika mesterségére. Cserébe a legtöbbet hoztam ki magamból, és igyekeztem vigyázni rájuk. Mind nagyon rendesek voltak, összetartoztunk, mint egy család. Olyan volt, mintha hazaértem volna. Amikor szükség volt rá, akkor persze a védelmük érdekében varázsoltam, például egyszer megvédtem őket egy heves vihartól. Történet ugyanis, hogy váratlanul egy orkán erejű szél csapott le a sátrunkra, szakadt az eső és a jég keveréke, villámlott, és az egész olyan sötét volt fényes nappal, mintha éjszaka lenne. A vendégeink és a társaim is halálosan féltek. Én se voltam nyugodt, ezért is mentem a szállásomra, vettem elő a pálcámat, és egy burkot emeltem körénk. Nem mulasztottam el, de enyhítettem, így már mindenki sokkal nyugodtabb volt. Az előadás folytatódott, és szerencsére mire vége lett, addigra a vihar is elvonult. Az ilyen eseteket leszámítva többségében teljesen beolvadtam. Szinte nem is hiányzott a mágia.
Aztán Bart előállt egy ötlettel, aminek nem annyira örültem. Az ötlete az volt, hogy menjünk világ körüli útra. Mivel elég különleges dolgot csináltam, a metamorfmágia volt az egyedüli, amiről nem mondtam le, és soha nem árultam el hogyan csinálom, ő arra gondolt, hogy ezt meg kell mutatni a világnak. Egy teljes tervet vázolt fel nekem, de nem akartam belemenni. Hónapokig kérlelt, nem akartam kimozdulni a biztonságos kuckómból, kockára téve azt, hogy apám előtt lebukok, de végül belementem.
Ennek egy oka volt. Pontosabban kettő. Az egyik, hogy megritkultak anyámtól a levelek, és szerettem volna tudni, mi van vele. Mivel volt róla szó, hogy Nagy-Britanniába is megyünk, nem hagyhattam végül ki. Csupán egy kérésem volt. Először a világot járjuk be, és utána menjünk a szigetországba. Addig megpróbáltam kideríteni valamit az otthoni helyzetről.
A másik oka Gwyneth volt. A társulat egy másik tagja, aki szintén artista volt, de egy másik produkcióban vett részt. Egymásba szerettünk, majd már meg is kértem a kezét, mire Bart előállt az ötletével. Úgy gondoltam, anyának mindenképpen meg kell ismernie. Ő varázstalan volt, és nem tudott a képességeimről. Egyelőre nem akartam beavatni. A turné két évre volt tervezve, természetesen a téli időszakban hazamentünk, hogy a családdal lehessenek azok, akiknek van, és volt egy kevés csúszás is a tervben, de végül eljutottunk a szülőhazámba.
Az első előadásra küldtem jegyeket anyának és az öcsémnek, akik nem jöttek el, így kénytelen voltam én felkeresni őket utána. Ekkor tudtam meg, hogy van egy húgom is, akit ugyanolyan titokban tartanak, mint a lakhelyüket. Apám még mindig nem adta fel a terveit, bár az is igaz, hogy nem ágáll annyira mellettük. Viszont most az öcsémet vette célba, aki ekkor végezte el a Művészeti főiskolát. Megbeszéltük, hogy másnap elviszem Gwynt hozzájuk.
Így is lett. Az előadás után, még mielőtt csomagoltunk volna, hogy tovább álljunk az országon belül más városba, meglátogattuk anyát. A katasztrófa ekkor következett be. Megjelent apám és még néhány csatlósa. Árulónak nevezett, elátkozott, és mielőtt még bármit is tehettem volna, a káoszban megölte Gwynt. Mondhatnám, hogy olyan volt, mintha egy filmben történt volna, vagy a színpadon, de nem olyan volt. Egyszerűen csak megtörtént, és esélytelen volt, hogy megakadályozzam.
Mint kiderült apám rám talált a turnénk során, és csak az alkalomra várt, hogy közel férkőzhessen hozzám. Miután eltemettem a szerelmemet, otthagytam a társulatot. Nem láttam értelmét annak, hogy tovább bujkáljak a világban.
Hazatérve Edinburgh-ben vettem egy lakást a megkeresett pénzemen, a maradékot beraktam a Gringottsba, majd elmentem dolgozni, varázslóként ezúttal. Alkalmi munkákat vállaltam egészen addig, amíg egy kislánnyal nem találkoztam. Mentális problémája volt, az öngyilkosságot fontolgatta. Túl fiatal volt. Sikerült annyit megtudnom, hogy Veritynek hívják, és már régóta tudott a betegségéről, de egyszerűen nem volt képes tenni ellene a családi háttere miatt. Mint megtudtam, állandó orvosi felügyeletre lenne szüksége, gyógyszereket szedni, de a szülei nem tudják megadni neki ezt pénzhiány miatt. Ráadásul lelkileg ők is megsínylették ezt a terhet. Nos, egy időre magamhoz vettem, de végül megbeszéltem a szülőkkel, hogy nevelőszülőkhöz kerüljön. A részletekbe már nem lettem beavatva, mikor mind a hárman rábólintottak, hogy rendben lesz, akkor kiszálltam a történetükből. Ez viszont megfelelő lökést adott ahhoz, hogy elhatározzam el kell végeznem a pszicho-medimágusi szakot.
A felvételi könnyen ment, majd miután elvégeztem a negyedévet belőle jelentkeztem McGalagony igazgatóasszonynál, hogy felajánljam segítségem ingyen a diákoknak. Ugyanis a Mandragórán hallottam róla, hogy a távollétemben tomboló háború milyen szörnyű volt, és mennyire megviselt mindenkit, főleg a diákokat a Roxfort ostroma után. Az igazgatóasszony bizalmat szavazott nekem, de megbeszéltük, hogy nincs egyik részről sem kötöttség. Ő a helyet adja, én a tudásomat.

Így kerültem végül is az iskolába, és hát tessék itt a hosszabb verziója a történetemnek.

       Jellem

A kezdeti lázadozás után, mikor is bármit hajlandó volt elkövetni annak érdekében, hogy rossz legyen, hamar lecsendesedett. Talán túlságosan is. Megtanulta azt, hogy mikor érdemes megszólalni, egyébként nem csacsog feleslegesen. Nagyritkán, megfelelő beszélgető partnerrel előfordulhat az ellenkezője is. Nem művészlélek mégis imádja a művészeteket. Mióta leütötte az első billentyűt egy zongorán, azóta nem képes abbahagyni a gyakorlást rajta. Másokkal kedves, megértő és türelmes.
Ugyanakkor továbbra is ott van benne egy fajta lázadás. Ez főleg akkor érzékelhető, mikor felszólal azért, ha valami nem tetszik neki, képes kiállni egy-egy ügy miatt. A csöndessége miatt mégis elsősorban háttérembernek tűnik. Ha már nagyon nem bírja nézni, ami történik, akkor áll ki a tömeg elé.
Udvarias, lovagias, szinte már-már felér egy angol lord modorával, és mégsem az. A sötétség ott lappang benne, és csak arra vár, hogy mikor tud a felszínre törni. Volt már rá példa, mikor nagyon tehetetlennek érezte magát. Reménytelenül tud szerelmes lenni, és szó szerint a csillagokat is lehozni kedvesének az égről.


         Apróságok

Mindig || Akrobatika;  zongora; mások/védtelenek megsegítése; sült krumpli; tenger.
Soha || Elveszettség/sehova sem tartozás érzése; erőszak; kelkáposzta; igazságtalanság/értelmetlenség; villámlás.
Hobbik || Zongorázik, sportol, olvas és segít másokon
Merengő || Legrosszabb, mikor az apja megölte a szerelmét. Legjobb, mikor megmentette Verity életét.
Mumus || Az apja
Edevis tükre ||  Egy szerető családban lenni, ahol az apja nem létezik.
Százfűlé-főzet || Nagyon folyékony, színváltós és menta valamint gyömbér ízű.
Amortentia || Szélfútta mező keveredne a sós tenger illatával, mellé egy kevés égett fával.
Titkok || Fél a villámlástól.
Azt beszélik, hogy... || neki van a legjobb feneke az egész Mandragórán. Meg azt is beszélik, hogy a húga valójában az ő lánya, csak letagadja, és az anyja neveli.


        A család

Apa || Shiobhan Murphy; 54 éves; félvér; nem beszél vele olyan rossz a viszonyuk
Anya || Clemencé Delvaux; 51 éves; aranyvérű; semleges viszony
Testvérek || Charles Murphy; 21 éves; félvér; semleges viszony
Féltestvérek || Lilian Murphy; 5 éves; félvér; semleges viszony
Állatok || Sky, egy Cavalier King Charles spániel

Családtörténet ||

Apai ág:
Shiobhan egy egykor aranyvérű család leszármazottja. Valamiért a fejébe vette, hogy visszaszerzi a család jóhírét, hamár a vér tisztaságát nem is tudja. Ennek megfelelően végezte el a Roxfortot, a Godrikot és lett a Nemzetközi Máguskapcsolatok egyik dolgozója. Tervei között volt, hogy egy külföldi aranyvérű családba beházasodva és származását meghamisítva ismét felemelje a családja nevét. Pont ezért örült meg nagyon Clemencének, mikor megismerkedtek.
Anyai ág:
A Delvaux család egy rég elfeledett ugyanakkor továbbra is tisztavérű francia család. Mivel hanyatlóban voltak, Clemencé feladata az volt, hogy találjon magának egy férfit, aki ki tudja őket húzni a csávából. A pénzük ugyan meg volt még, de házasodni senki sem akart velük. Túl sokat követeltek a családtól, aki beházasodna. Ilyen volt például a példás magaviselet, megfelelő családi háttér vagy a vagyon. A család már-már pont ezért a kihalás szélére sodródott, az oldalágak már vagy elköltöztek és beolvadtak más családokba, vagy egyszerűen kihaltak. Az 1590-es években élték fénykorukat, mára csak halovány emlék mindez.
Shiobhan és Clemencé Olaszországban találkoztak. A nő azonnal beleszeretett a férfiba, de fordítva ez nem volt így. A férfi azonnal a lehetőséget látta csak a felemelkedésre. Pár romantikus randevú után azonban változott a helyzet. Mind a ketten reménytelenül egymásba szerettek, és pont ezért maradtak hoppon. Shiobhan nem kapta meg a nevet, amire vágyott, és még a vagyont sem, mert Clemencét kitagadták a családból. Igaz, a Delvaux család ezzel kihalt, de nem számított.
Ares születésének évében derült ki, hogy Clemencé édesapja és édesanyja meghalt, így a végrendelet hiánya miatt a lányuk örökölt mindent. Állítólag egy tűz ütött ki a kastélyban, a szülők nem tudtak elmenekülni, az iratok is odalettek. A francia Mágiaügyi Minisztérium nyomozott keveset Shiobhan után, aki ekkor pont az országban látta el feladatait, de végül lezárták a nyomozást.
A szülők viszonya ekkor már kezdett megromlani, de igazán akkor vált rémessé mikor megszületett Charles, válásba pedig akkor fordult, mikor Ares összeveszett az apjával.
Clemencének ekkor már volt egy másik férfi az életében, aki mellett megtalálta a boldogságot, majd váratlanul megszületett Ares húga, Lilian.


        Külsőségek

Magasság || 184 cm
Testalkat || Sportos
Szemszín || Zöldes-kék
Hajszín || Barna
Kinézet ||

Elsősorban a kényelmes ruhákat szereti, mint a sportcipő vagy a farmer és a póló, de ugyanúgy fellelhető talárban vagy öltönyben, nyakkendőben. A lényeg, hogy ő válassza ki a darabokat, az sem érdekli, ha nem passzolnak össze. Pont ezért néha már az iskolatársai és a kollégái a fejüket fogják, hogy mennyire szerencsétlen az öltözködés terén.
Másrészről viszont a mosolya és a tekintete képesek bárkit levenni a lábáról és elterelni a figyelmét arról, amit éppen mondani akart neki. Kisugárzása szinte egyáltalán nincs, legalábbis magán nem vette még észre.


        Tudás és karrier
Pálca típusa || Ezüsthárs, egyszarvúszőr, 10,15 hüvelyk, enyhén rugalmas
Végzettség ||
R.A.V.A.SZ.
Bűbájtan: K
Gyógynövénytan: K
Bájitaltan: K
Alkímia: K
Sötét Varázslatok Kivédése: V
Jóslástan: V

Foglalkozás || Gyakornok a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolában, mellette diák a Mandragórán
Iskola || Mandragóra Gyógyítóképző Intézet és Ispotály
Szak || Pszicho-medimágus szak
Varázslói ismeretek || A háztartási mágiákban nem annyira jártas,a főzéssel bajban van. A legtöbbször eszik valakinél vagy otthonra vitet. A gyógyító mágiában már a Mandragóra előtt is jártas volt, önszorgalomból kezdett el tanulni, mikor látta hogy a Roxfort után nem tud rögtön felvételizni a főiskolára. Metamorfmágus, amit rejtegetni szokott mindenki elől, azonban ha meg akar nevettetni valakit, akkor először ezt a képességét veszi elő.


        Egyéb

Avialany || Chris Evans
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2019. 09. 15. - 15:02:50 »
+1

Kedves Ares!

Az életutad lenyűgöző, igazán érdekes történetet olvashattam, ezt pedig köszönöm neked. Az apáddal való viszony sok akadályt gördített eléd az életben, letérített a pályádról, holott nagyon fiatalon megmutatkozott, milyen tehetséges vagy. Örülök, hogy bár kicsit későn, mégis belevágtál a továbbtanulásba és úgy vélem, a lehet legjobb helyen fogod kamatoztatni a tudásodat. A Roxfortban a háború után valóban nagy szükség lehet egy pszichomókusra, szóval sok sikert kívánok neked!
Ígyhát nem is kérdéses, az előtörténetet:



Gratulálok! Az eligazító-pm hamarosan érkezik.

Üdv,
Elliot

Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 06. 26. - 13:39:37
Az oldal 0.044 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.