+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  VEGYES CSAPATOK
| | | |-+  Joy and Sorrow
| | | | |-+  Hana Tachibana (Moderátor: Hana Tachibana)
| | | | | |-+  Nihon
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Nihon  (Megtekintve 97 alkalommal)

Hana Tachibana
[Topiktulaj]
*****


löttykeverő; A Hollóhát házvezetője

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2019. 09. 01. - 11:57:18 »
+2





Kiotó, a pompás egykori császári főváros. Itt található a méltán híres gésanegyed, Gion. A város híres a fesztiváljairól, a szebbnél szebb épületeiről, múzeumjairól és egyéb kincseiről, melyek ezernyi túristát vonzanak a városba. Itt található az Aranytemplom, Arasijama erdeje, valamit a lenyűgöző Fushimi Inari-nagyszentély is.


Naplózva


Hana Tachibana
[Topiktulaj]
*****


löttykeverő; A Hollóhát házvezetője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2019. 09. 01. - 13:30:57 »
+2

Soredemo sekai wa utsukushii
dressu

Esmé-san; Ginerva-san
2000. 08. 08.
ongaku




Körbenézek a londni kis bérlakásomba, majd még egyszer átnézem a virágos utazótáskámat, hogy mindent belepakoltam-e. Azt hiszem valahol Kiotóban van Haha-ue szüleinek a régi, ures háza, talán ott megszállhatok. Ha jól tudom Esmé és Ginerva szállodában lesznek, de ha van kedvük a régi hagyományos házban is elférnének, bár manapság sokan vágynak a modern szállodákra. A karomba veszem Akamét, a nyávogó cicámat, majd még egy búcsúpillantást vetek a fiam fényképére, és a kis szentélyére.Szerettem ezt a szokását a népemnek. A fényképe előtt még ott gőzölgött a frissen készült rizs, és a iszta evőpálcika. Még egyszer búcsúzóul odasietek és rámosolygom a fiam fényképére, majd összeteszem magam előtt a kezem.
- Megígérem vigyázni fogok magamra. Majd elmesélek mindent. Lény jó, Shouta-kun - intek végül búcsút, majd lehunyom a szemem és elhopponálok a régi épületbe. Még hallom a koppanást, ahogy a lában a talajt éri, és érzem Akame felborzolódott szőrét, bár már igen csak hozzászokott ahhoz, hogy vele hopponálok. Az épületet anyám után én örököltem, és még most is a korához képest szép állapotban van. Nyaranta el-elutazgatok ide, hogy itt-ott helyre pofozzam, ami a háztartási mégiának kösönhetően nem is tart olyan sokáig. belépve megcsap az épület kellemes fa és öregség illata. Akame kiugrik a kezemből és birtokba veszi az ismert otthonát, én pedig gyorsan lepakolom a bőröndömet és elhúzva a tolóajtókat szellőzteti kezdek. Szép idő van.
Miután berendezkedtem a lakásban, össze is szedem magamat, hogy a megbeszélt találkozóhelyre induljak. Kockázatos itt hopponálni, mindehol japánok és túristák hömpölyögnek, és még tart a túrista szezon is. A baglyot, amit küldtem nekik Fusimi Inari-nagyszentélyhez szólt a találka. Az egyik kedvenc helyem Kiotóban, és méltán népszerű is. Szerencsére pont olyan időpontot faogok ki, amikor nem hömpölyög annyira a tömeg, hogy élvezhetetlen legyen a séta az 10.000 vörös torii alatt. Hosszú az út és éppen elég ahhoz, hogy az ember egy kicsit magába forduljon és rámeditáljon az életre, nem is nagyon szkott zajos lenni a környék, mindeki csendben lépked, és egy kicsit megtisztulva ér el ahatalmas nagyszentély elé.
Izgatottan várom az érkezésüket, és remélem nekik is tetszik majd, hogy nem egy forgalmas, luxus vásárlódenyedben kezdjük a kirándulást. Bár ha van kedvük oda is elvezethetem őket, hiszen ők a vendégek, én csupán kísérőként vagyok jelen.
Amikor észreveszem a közeledő alakjukat, lekesen integetek feléjük, és megvárom, míg elém érnek,
Naplózva


Esmé Fawcett
Moderátor
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2019. 09. 08. - 21:26:43 »
+2

Ginevra és Hana
2000. augusztus 8.


~ set ~


          Már nagyon izgatott vagyok ez miatt a kirándulás miatt. Az első közös olyan utunk Ginevrával, amit párként töltünk el. Ugyan Hanától kapunk majd segítséget, de az idő egy részét akkor is kettesben töltjük majd, egy tök idegen országban. Kettesben. Még ízlelgetni ezt a szót is olyan jó. Csak figyelem, ahogy pakol, bár már most többnek tűnik a bőröndje, mint az enyém. Az is igaz, hogy én egy csomó festéssel kapcsolatos dolgot is viszek majd magammal. Jó lesz szerelmemet megörökíteni a szép tájban.
          Még elrendezem Cocót és Felixet mielőtt elindulnánk, aztán még utoljára körbejárom a lakást, hogy minden rendben legyen, mire megjövünk. Kicsit aggódok azért, mert elmegyünk, de hol érdekelt engem az ilyen. Nem hiszem, hogy be akarnának törni hozzám, amíg nem vagyok itthon. De ha mégis, akkor nem lesz hosszú életű az idegen. Valószínűleg rövid időn belül elkapják a sok védő bűbájnak köszönhetően.
          -  Kész vagy? Mehetünk?
          Eleinte azt gondoltam, hogy hoppanálni fogunk, de jobbnak láttam erre az útra zsupszkulcsot kérni. Így is fárasztó lesz, akkor még biztosabb, hogy az lenne. Én pedig nem akarok kiterülni már az első napon annyira, hogy mozdulni se tudjak. Megcsókolom az indulás előtt és az érkezéskor is szerelmem.
          -  Nagyon izgatott vagyok. Készen állsz erre a kalandra?
          Úgy beszéltük meg, hogy egy szállodában szállunk meg. Nem tudjuk miért, de eszünkbe se jutott megérdeklődni Hanát, hogy van-e lehetőség nála is lakni. Elvégre, ha ilyen könnyen meg tudta ígérni nekünk, hogy körbevezet, akkor biztos nem szállodában lakik majd. Kell lennie valamilyen kötődésnek ide, de azért kipróbálnám, hogy milyen lehet egy hagyományos japán házban lakni. Ha később nem alkalmatlankodunk majd, vagy maradnánk még tovább is, lehet átköltözünk egy kicsit. Vagy ki tudja, később még visszatérünk majd ide.
          Nem sokkal később, hogy megérkezünk, már kapjuk is az üzenetet, hogy hova kell mennünk. Mondjuk ez még nekem nem mond semmit, de majd útbaigazítást kérünk, ha úgy alakul.
          - Nem is tudom elhinni, hogy itt vagyunk – ölelem át szerelmemet. – Kikapcsolódás, semmi stressz és csak a béke.
          Ha lehetne, akkor ki se mozdulnék a szobából, de ilyet sokszor csináltunk már Ginevrával, és ehhez nem kell egy másik országba jönni, otthon is meg lehet tenni. Ahogy bizonyítottuk is. De lassan ideje lesz elindulni, ha oda akarunk érni még naplemente előtt. Oké, a megadott időre. Szóval felveszem a cipellőmet, majd meg is indulok a megadott hely felé.
          - Remélem, te odatalálsz, mert én így nem biztos – fordulok szerelmem felé.
          Végül szerencsésen nem tévedünk el, aminek köszönhetően hamarosan meg is pillantom Hanát. Ennek következtében megtorpanok. Csodálatosan néz ki. És ahogy ott áll, azta. Lenyűgöző. Odarohanok hozzá, és meg is ölelem.
          - Remélem nem késtünk sokat. Mondd, hogy nem késtünk sokat.
          Csillogó szemmel nézek a nőre, majd körbe. A látvány lenyűgöző. Most már biztos vagyok benne, hogy bármilyen helyzet is adódjon a továbbiakban, csak jól fogok visszaemlékezni erre az útra.

Naplózva


Ginevra P. Jadisland
Boszorkány
*****


A Próféta üdvöskéje

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2019. 09. 10. - 13:37:29 »
+2

♡ Nagy utazás... ♡

Esmé & Hana




Boldog vagyok, hogy végre minőségi időt tölthetünk el Esmével. Az elmúlt hónapok minden szempontból megterhelőek voltak számomra. Persze örülök a főmunkatársi kinevezésnek, ezért tepertem évek óta, de... muszáj bevallanom magamnak, hogy nagyon megsínylette az előrelépést a magánéletem. Hektikusak a napjaim, a korábbiakhoz képest is tervezhetetlenek, és alig volt időm a szerelmemre, ami miatt erős bűntudatot érzek. Nagy nehezen sikerült hát egy kis szabadságot kiszakítanom magamnak a Próféta bugyraiból, Ritának hála, akinek a szeme láttára vertem ki a hisztit a minap. Rita általában nem tűri a jeleneteket, és nem is lehet rá érzelmileg sem hatni semmivel, de amikor idegbajt kapva fennhangon üvöltöztem az új kis gyakornokkal, akkor valami átment neki abból, hogy talán az egész szerkesztőség jobban jár, ha hagyják, hogy elmenjek végre pihenni a kedvesemmel.
-  Kész vagy? Mehetünk? - hangzik a kérdés szerelmemtől, mire átölelem és forrón megcsókolom. Szinte hihetetlen belegondolni abba, hogy lassan fél éve vagyunk együtt, és az iránta érzett szenvedély nem csökkent bennem egy cseppet sem, hanem egyre csak lángol... Talán azért is van ez, mert mindketten ennyire elfoglaltak vagyunk, és nincs időnk ráunni egymásra, ki tudja... De végtelenül hálás vagyok minden együtt töltött napért na meg persze éjszakáért....
- Igen, tegnap este becsomagoltam - kacsintok rá válaszképpen, majd fogom a hatalmas ezüstszínű bőröndömet és közelebb gurítom a zsupszkulcshoz.
-  Nagyon izgatott vagyok. Készen állsz erre a kalandra? - kérdezi még, mielőtt útnak indulnánk.
- Az nem kifejezés, hogy mennyire.... Úgy kell nekem most ez, mint a levegő - mosolygok Esmére, majd megérintem a zsupszkulcsot és pár kellemetlen pillanat alatt meg is érkezünk a szállodába.
Ahogy körbenézek, elégedetten mérem fel a terepet. Természetesen ötcsillagos szállodában foglaltunk szobát, ennél alább nem is adjuk. Ránk fér a kényeztetés és szerencsére a pénz nem akadály.
- Nem is tudom elhinni, hogy itt vagyunk. Kikapcsolódás, semmi stressz és csak a béke - mondja ki hangosan az én gondolataimat is Esmé, miközben szorosan átöleljük egymást.
Érzem a köztünk vibráló türelmetlen vágyat, de ezt a pár órát még csak kibírjuk.... most sajnos sietnünk kell.
- Remélem, te odatalálsz, mert én így nem biztos – mondja édesen a párom, mire magabiztosan megfogom a kezét és megindulok vele Kiotó színes forgataga felé.
- Sima ügy. Ha valamiben jó vagyok, az a tájékozódás - szorítom meg Esmé kezét menet közben. Ahogy haladunk Hana felé, hol a tájat, hol a térképet nézem. Egyszerűen lenyűgöz már most az, hogy mennyire más az atmoszféra, mint Londonban. Ha az ember pihenni akar, nincs is jobb stratégia, mint valami teljesen más típusú helyre menni. Lehetőleg egyenesen egy másik kontinensre.
- Ahh. Már most érzem, hogy fellélegzik az idegrendszerem - mosolygok Esmére, aztán megpillantom Hanát, akit nemrég ismertünk meg egy rendezvényen. Nagyon kedves, kifinomult nő, aki bizonyára tökéletes idegenvezető lesz ezen az utazáson.
Esmé szokásához híven öleléssel köszönti Hanát, én viszont ennyire azért nem vagyok közvetlen, így két puszival üdvözlöm.
- Szia Hana, csodás ez a város, már most imádom! - mondom lelkesen, majd megkérdezem. - Na és mi a programunk mára? Azt teszel velünk, amit csak akarsz, teljesen rád bízzuk magunkat - teszem hozzá incselkedve.
Naplózva


Hana Tachibana
[Topiktulaj]
*****


löttykeverő; A Hollóhát házvezetője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2019. 09. 10. - 21:48:49 »
+2

Soredemo sekai wa utsukushii
dressu

Esmé-san; Ginerva-san
2000. 08. 08.
ongaku




Azt hiszem nem tudom megszokni olyan nagyon a közvetlen Európaiakat. Vagyis, volt időm alaposan szocializálódni, de még minidg váratlan, ha valaki megölel. És ez a valaki Esmé-san. Azért zavartan visszaölelem. Irigylésre méltó, ha valaki ilyen közvetlen.
- Remélem nem késtünk sokat. Mondd, hogy nem késtünk sokat.
- Nem nem egyáltalán nem - mondom az ölelgetés közepette. - Azért örülök, hogy ide találtatok, elfelejtettem pontosan leírni az útvonalat - mondom zavartan, majd Ginerva-san felé fordulok. NAgyon jó érzés látni rajtuk, hogy milyen lenyűgözőnek találjátok ezt a várost. Hát igen lélekrendítő hatása van, még nekem is. Mielőtt bármit is mondanék, Esmé-san párja nyom két puszit az arcomra, ami megint talán mégjobban zavarba hoz, hiszen személyesebbnek vélem a puszikat, mint az ölelést. Bár mind a kettőhoz olyan nyíltság kell, ami nem hiszem, hogy nekem jelenleg megvan. Bezzeg, mikor fiatalabb voltam...
- Szia Hana, csodás ez a város, már most imádom! Na és mi a programunk mára? Azt teszel velünk, amit csak akarsz, teljesen rád bízzuk magunkat - szól kissé fűszeres hangulatban, vagy hogyan is mondják a muglik odaát. De azért veszem a lapot, hiszen én sem vagyok mai csirke. Talán csak pókhálós. Yare, yare, vajon macskás hölgy lesz belőlem?
- Akkor az első alkalommal gyöngéd leszek - mondom finom hangon, és mosolyogva. Voltam én is fiatal. Még előtte. Aztán nagy levegőt veszek, és előtör belőlem az idegenvezető.
- Nos, ahol most vagyunk egy rendkívül szakrális tér, melyhez igen csak mély és rituális szokások kapcsolódnak. Tízezer torii, azaz szent kapu, melyen áthaladva át gondolhatjuk a lelünk legmélyebb dolgait is. Egyfajta kisebb zarándok út ez, melynek a végén ott áll a Fusimi Inari-nagyszentély. Különös hely, sok ott a barátságos kami, nálunk jó sok van belőlük, vannak jók és rosszak is, de a szentély körül barátságosak. Olyan kis miniszerzetesek. Csak ugye a muglik nem látják őket. Khm. Szóval a nagyszentély előtt lehet imádkozni, áldozni a Inori-samának, a gabonaistennek... - mondom, majd szertartásosan felemelem a fejem, és bevezetem őket az ösvény bal oldali ágába.
Lenyűgöző út ez, amin végighaladunk a cédrusok közepette, és a hangulat tényleg azt a varázst adja, hogy maximum csak suttognak az emberek. Út közben Inari-samara gondolok, és remélem a termés még az aratásig és betakarításig kibírja minden tragédia és csapás nélkül. A jövőmre és a múltamra gondolok, és kicsit úgy érzem egy nehéz súllyal kevesebb leszek.
A nagyszentélyhez érve elénk tárul a monumentális vörös-fehér épület, én pedig csöndben maradok, és hagyom, hadd sétáljanak a téren, vagy csodálják az építészeti csodát. Nem zavarom meg őket a szavakkal, mert tudom, hogy most felesleges lenne. Odalépkedek a kis szentélyhez, és megcsöngetem a vastag kötéllel a kis harangot, majd összetéve a kezem tiszteletemet mutatom Inari-sama felé.
Még várok kicsit és a távolból figyelem őket, aztán mér el is tervezem a következő utunkat. Nem nagyon szeretném kifárasztani őket, látszik rajtuk mennyire szeretnének kettesben lenni. Ahogy nézem őket eszembe jut, hogy mennyire nem foglalkozom a saját boldogságommal. Mint valami bevonult szerzetes, aki nem akar soha többé senki mellett boldog lenni. talán meg kéne adnom magamnak ezt az esélyt. Valamikor. Azt hiszem ezt itt megfogadhatom, hogy ha a sors elém sodor valakit nem tartok olyan rettenetesen nagy távolságot. Újra boldognak kell lennem. Már amennyire tudok. De úgy érzem a kisfiam nélkül a felhőtlen boldogságom végleg eltűnt.
- Na, hogy tetszik? - kérdezem, miután visszasétálnak felém. A válaszuk után megmutatom nekik is a harangot, és ha szeretnék, akkor kongathatnak. Aztén előveszek egy kis fatáblát, és ráírom kanjivall a kívánságomat.
- Ezek az Emák. Felírhatjátok rá a kívánságaitokat. AMikor teljesül, akkor akár újat is kívánhatsz - magyarázom, majd felhelyezem a kis fatáblámat a helyére. Elképesztő milyen naív dolgot írtam rá, rettentően zavarba hoz. A fatáblán az áll, hogy szeretném megtalálni azt az embert, aki az életembe békét és szerelmet hoz. Kíváncsian várom, hogy ők helyeznek-e el fatáblát.
Miután végzünk vele, mosolyogva bólintok egy kisebb szerzetes szellemnek és lassan elhagyni készülünk ezt a gyönyörű épületet, amikor egy szerzetes kopasz, mosolygós feje bukkan fel előttem. Illően mélyen meghajolok, mire ő is hajol egy kicsi.
- Örvendek a találkozásnak - szól hozzánk némi tört angolsággal. - Igazi meglepetés erre három boszorkányt látni - mosolyog ránk. - Ha megengedik, szívesen jósolnék maguknak - néz ránk bölcs tekintettel. Én szeretem, ha a szerzetesek jósolnak, általában nagyon jól csinálják. Az alak először Esmé felé integet.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon Tegnap - 02:51:43
Az oldal 0.049 másodperc alatt készült el 36 lekéréssel.