+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Felnőtt varázslók
| | | |-+  Hana Tachibana (Moderátor: Hana Tachibana)
| | | | |-+  Qiu Yang Rottyantott Fűszerkereskedése
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Qiu Yang Rottyantott Fűszerkereskedése  (Megtekintve 60 alkalommal)

Hana Tachibana
[Topiktulaj]
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2019. 07. 10. - 15:34:02 »
+1





London kínai negyedében áll egy rozoga, füstös falú kis bolt, mely a muglik szeme előtt csak egy elhagyatott, poros ablakú régi üzlet, ám az arra járó varázslók és boszorkányok oda betévedve számos ínycsiklandozó fűszert és egyéb nyalánkságokat találhatnak. A Bolt tulajdonosa egy ráncbaszedett kínai javasasszony, kinek a vállán egy öreg, fehérbundájú patkány gubbaszt.


Naplózva


Hana Tachibana
[Topiktulaj]
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2019. 07. 10. - 16:03:00 »
+1

Kicsi lény, nagy csíny...

Nat-san
2000. 07. 10.




A kis bérlakásom fűszeres polca teljesen üresen néz felém. Olyan, akár egy kitátott szájú Oni, ami meglehetősen éhes. Egy fűszerekre éhes oni. Erre persze megkordul a hasam is, mire kelletlen sóhajjal nyugtázom magamban, hogy bizony üres a hűtőm is. Még jó, hogy a hűtők hasa nem szokott korogni. Meg is süketülnék a sok haskorgástól akkor. Előkeresem a tárcám és elkezdem számolgatni az félre tett pénzemet, amiből jelenleg élek. Sürgősen találnom kell majd egy új állást, és remélem felvesznek oda, ahova menni szeretnék. Ha a Roxfortban taníthatnék legalább nem kell minden hónapban albérletet fizetni.
Azt hiszem, curryre éppen futja, szóval mehetek is bevásárolni, a kínai piacra. Imádok ott lenni, olya nosztalgikus és a régi emlékeimet idézi fel, amikor a szüleimmel, később pedig a kisfiammal sétáltam a kellemes illatú, barátságos forgatagban. A piacon ténferengve végül egészen sok időt eltöltök, lassan ideje lenne elindulnom haza, ám ekkor jut eszembe az üres szájú, falra szegezett fűszeres polc, így egy kis félmosollyal a szám sarkában elindulok a régi, jól ismert fűszerkereskedés felé.
Ahogy belépek az ódon falak közzé, mindig rácsodálkozom arra, hogy minden ugyan úgy van, mint 10 vagy 15 évvel ezelőtt. Ugyan úgy ég a kis lámpás a sarokban, ugyan olyan sorrendben vannak a fabódékon, zsákokban és üvegekben a mindenféle, varázslóvilágbeli és ázsiai fűszerek. Bár szerettem a roxfortban is a különleges ételeiket, én mindig is hagyományos ételeket készítettem, úgy, ahogy édesanyám tanította. és természetesen ugyan úgy gubbaszt ugyan olyan pózban Qiu Yang is, aki pontosan ugyan annyi ránccal büszkélkedik, mint gyermekkoromban. Most is nehezemre esik megállni, hogy ne számoljam meg őket.
Ám valami furcsa érzés motoszkál bennem, mintha lenne valami furcsa ami megzavarja ezt a kellemesen monoton egyhangúságot az üzletben. Mintha valami... Valami nem lenne ugyan úgy.
- Jó napot, kedveském - köszönt, mint mindig, kissé karhácsolva a sok dohánytól. Hosszú vékony ujjai között most is ott füstölög a gyűrött cigaretta.
- Konnichiwa - hajolok meg kissé, majd elkezdem válogatni és kimérni a fűszereket a currymhez. Bőségesen szeretnék most fűzni belőle, hogy egy ideig ne kelljen megint ilyen nagy bevásárló körútra indulnom.
- Hogy van mostanság? - kérdezem illedelmesen, mire ő csak legintve morog egyet. Erre kissé megforgatom a szemem. Ajapánok illedelmes népnek számítanak, de nekem néha már kicsit elegem van az illedelmességből, viszont nehéz innen kitörni, ha már teljesen belenevelődtem. Talán hazafelé betérek inni valahova inni egy kis szakét. Gondolokodom elmerengve, majd valami zörömbölést  hallok és egy szemgolyókkal teli üvegcse pottyan le és törik szét ripityára a fapadlón. Mind a ketten felkapjuk a fejünket, és látok is egy apró, fekete árnyékot viháncolva végigszaladni a plafonon. Goyrsan előveszem a pálcám, és rendet varázsolok. Qiu Yang bosszúsan sóhajtozik, majd az apró néni lekászálódik a székből és keresni kezdi a kis rossztevőt.
Kezeimből leteszem a szatyrokat és elszánt arccal én is lesni kezdem azt a valamit plafonra szegezett pálcával. Ha valaki belépne ide, igen csak furának láthatja a helyzetet.


Naplózva


Nathaniel Forest
Játékmester
***


Az író

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2019. 07. 19. - 16:45:54 »
0


KICSI LÉNY, NAGY CSÍNY

Van, amiről azért amiről nem akarok lemondani… Mióta Kis Lakban élünk mellőzzük a kihívó, luxuscikkeket. Furcsamód felszabadulttá tett az egyszerű élet és egy pillanatig sem bánom már, hogy bizonyos kényelmi dolgokat mellőzök az életemből. Persze akad, ami hiányzik… De aztán, amikor Elliot odabújik hozzám, a nyekergő ágyon. És nincsen semmi más közöttünk, csak a finom levegő, a leheletének illata és a bőrének érintése. Akkor megnyugszom. Igen… Tudom, hogy ezért, hogy ő érte nagyon is megéri a hatalmas házat lecserélni egy olyan kicsire, ahol, ha nem vigyázok a fejem simán beleütöm a kiálló mestergerendába. És ez persze meg is történt már nem egyszer. De akkor is, van amiről nem akarok lemondani…

lehet, hogy a luxusnak mennie kellett. Viszont Elliot egy szóval sem fogalmazott meg ellenérveket Qiu Yang fűszerkeverékei ellen. Ezeket lényegében a szokásos angol fűszerek, vannak egyáltalán olyanok?, helyett szereztem és szerzem be mind a mai napig. Egy ideje már nem is jártam Londonnak ezen részében, szóval be kellett érnem azzal, amit a házunkhoz közeli kis faluban kaptam. Frissek voltak, ez vitathatatlan, de messze nem fűszerezték megy úgy az ételem és az életem, mint ezen portékák. Amikor Elliot főzött… hát szóval neki meg lényegében mindegy volt, hogy milyen színű sót használ, vagy épp mit tesz bele a helyett az ételébe. Bár főztjei már nem mérgezőek, azért van ég mit tanulnia, de imádom az igyekezetét. És még inkább imádom éreztetni vele, hogy imádom, az igyekezetét…

London kínai negyede most is nyüzsgő és hangos. Mint mindig. Furcsamód ez a hely olyan, mintha London megszűnne létezni körülötte. Angol szavakat alig hallani ki a tömegből, s ez a látványra is fokozottan igaz. Pontosan úgy érzem magam, mint, amikor Kínában sétálgatva direkt sodródom az árral, hogy minél jobban elveszhessek az ország hétköznapjaiban. Amikor már kezdene egy kicsi hiányom lenni, hát végiggyalogolok az itteni szűk utcákon, a körülöttem rohangáló, nekem többnyire a könyökömig érő emberek között és már nem is sajnálom annyira, hogy hónapok óta nem jártam abban az országban. El kéne menni oda… Megígértem Ada rokonainak, hogy a lehető legtöbbet láthatják a kislányt, de ezt egy ideje nem igazán tartom. Persze, hisz annyi a tennivaló… Még ide is nehezen jutok el, nemhogy egy külön külföldi útra…

Most is csak azért vagyok Londonban, mert leadtam egy halom verset a készülő, merőben szokatlan kötetemhez. Gyanítom csodálkozni fognak a kiadóban, amikor olvassák. Nem mintha érdekelne. Főképp azért nem, mert végre a kínai negyed mágikus szegletében meglátom azt a kedves kis boltot, ahol végre kicsit elmerülhetek Ázsia nosztalgikus illataiban.
Belépve máris várom, hogy megcsapjanak az érzetek, és meg is csapnak, de azon kívül némi aggodalom is. Gondolkodás nélkül kapom elő pálcámat és zárom be magam mögött az ajtót, szememet a plafonra szegezve, amit többen is meredten bámulnak.  
- Jó napot! – Köszönök, miközben gyorsan végigfuttatom tekintetem az egybegyűlteken. Nem vagyok egy nagy varázsló továbbra sem, de William órái elég jót tettek az önbizalmammal. Elbírok az ellennel, ha kell. Bár ez esetben nem igazán látom. Úgy kicsit nehezebb lesz. – Segíthetek valamiben? – Kérdezem, mintha nem épp most és én tértem volna be a boltba, ugyanezen kérdést elvárva egy eladótól. – Mi történt?
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.033 másodperc alatt készült el 34 lekéréssel.