+  Roxfort RPG
|-+  Időn kívüli játékok
| |-+  Kalandok kartonozója / Archívum (Moderátorok: A Dementor, Csámpás)
| | |-+  Elvarázsolt kastély
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 ... 6 7 [8] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Elvarázsolt kastély  (Megtekintve 2586 alkalommal)

Esmé Fawcett
Moderátor
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #105 Dátum: 2019. 08. 24. - 21:50:36 »
+1


Elvarázsolt kastély




          Alig várom már, hogy elmehessek innen. Még a kérdéseimre sem érdekelnek annyira a válaszok, csak menjünk. Ginevrának köszönhetően úgyis tudom, hogy ha valamit megtud, akkor könnyen ki tudom szedni majd belőle pár kérdéssel az információt. Ha szerencsém van és olyan, amiről beszélhet.
          - Mert örülök, hogy vége. Annak is, hogy a vágást leszámítva épségben vagy. A harmadik pedig nem tudom. Csak eleredtek a könnyeim, így ébredtem fel.
          Amíg gyorsan körbejárom a tekintetemmel az ismerőseimet, addig szerelmem is megpróbál körbekérdezősködni. Én észreveszem Keant, ahogy az unokabátyámmal beszél. Akkor már nekem is lesz információforrásom. Csak addig kell kibírnom valahogy, mert látszólag neki sem sikerült semmit sem kiszednie belőle. Másként kell hozzáállnom és talán nekem megközelítenem őt.
          Szerelmem közben visszatér, és én kérdőn nézek rá. Sehogy sem sikerül összeraknom a történteket. Máson is látom a tehetetlenséget és a kétségbeesést. Neki sem sikerül senkiből kiszednie semmit. Nem tudom, hogyan fogunk túljutni ezen az egészen, de valahogy ketten meg fogjuk oldani. Mindig megoldjuk.
          - De, meg fogja. Hidd el, nem véletlenül rejtette el ennyire a személyazonosságát. Ráadásul, ha lehet hinni a pletykáknak, akkor sehol sem látták az arcát. Vagy ha valahol mégis, akkor ellentmondásos leírásokat adtak róla. Szerintem mindenkit megtévesztett valahogy.
          A következő pillanatban kinyílik az ajtó. Nem is erre figyelek fel, hanem arra, hogy mindenki sugdolózni kezd. Még a medimágusok és az aurorok is. Abba az irányba fordulok, és nem mást, mint a Miniszterelnököt látom. Mit keres itt? Akkor ez valószínűleg sokkal nagyobb horderejű esemény, mint azt elsőre sejteni lehet.
          - Ő meg mit keres itt? – suttogom Ginevra fülébe.
          Hamarosan meg is kapom a kérdésemre a választ. Pont egy medimágus látja el a sérülésemet. Szinte leesett állal hallgatom végig, amit mond. Nem akarom elhinni, hogy csak ezért lett esetleg összehívva a tömeg. Mégis egy olyan senkinek, mint én, mire kellene a vérem. Azt még megérteném, hogy hivatalnokok vagy gazdag, magasrangú emberek vére kellene, de az enyém? Nem ér az semmit.
          Hirtelen felpillantok és meglátom az éppen kiviharzó Elliotot és nyomában ott van Nat is. Mind a kettejüknek a vérét megértem. Azt is megértem, hogy Elliot így ki van borulva, de nem hiszem, hogy az Illúzionista tud róla. Arról a nagy titokról.
          - Menjünk – fogom meg szerelmem kezét, és elkezdem kivezetni a helyiségből őt.
– Akarok egy fürdőt és valami kényeztetést, mondjuk fagyi képében.



Köszönöm a játékot. :D
Naplózva


Willow Fawcett
Tanár
*****


SVK prof

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #106 Dátum: 2019. 08. 25. - 16:24:08 »
+1

Elvarázsolt kastély




2000. július 7.


Utálom a patt helyzeteket, de barátommal most nagyon úgy tűnik, hogy ez áll fenn. Nem fogok tudni kihúzni belőle semmit. Legalábbis nem itt, amíg mindenki lát. Annak azért örülök, hogy Sage nem haragszik rám. Hálásan mosolygok rá, mert tudom, hogy bármi, ami ott történt akár valami olyasmi bűbáj is lehetett volna, ami a legsötétebb vágyaink vagy félelmeink hozza felszínre. Akárhogy is legyen a továbbiakban, innen most szeretnék elmenni. Már éppen állnék fel, mikor meglátom belépni a Mágiaügyi minisztert. Szépen visszasüppedek a helyemre, főleg mert a szédülésem ismét felerősödik.
Kean le se tagadhatná, hogy erősen fülel a környezetében lévő társalgásokra, talán onnan még több információt meg tud, főleg a miniszterrel kapcsolatos gondolatok érdekelhetik. A ki nem mondott szavak mindig erősebbek és sokkal több információval szolgálnak. Bár, abból ítélve, hogy Kingsley megindul a pódium felé, hamarosan mi is meg fogunk tudni néhány információt. Barátom mellém áll, és habár nem aggódva, de elég furán néz rám. Most mégis mi történik?
- Most komolyan, legközelebb jobban gondold meg, hogy milyen előadásra mész el. Bár a legjobb lenne, ha csak a sajátjaidra mennél, amiket a Roxfortban tartasz.
Nem értem, miért mondja ezt, de nem kell sokáig várnom rá, amíg kiderül. A vérünk kellett valakinek? Vagy lehet, hogy valakiknek? Most komolyan, mégis mit tudnának kezdeni ennek a marék embernek a vérével? Amúgy lehet egyáltalán köze a szeszélyhez? Vagy ez a két dolog véletlenül következett be egyszerre?
- Nem hiszek a véletlenekben. Köze van a Szeszélyhez?
Barátom nem válaszol, én pedig inkább annyiban hagyom. Ahogy Kingsley elmegy úgy én is felállok. A szédülésem kicsit alább hagy, így már nem hiszem, hogy szükségem lenne a Mungóba vonulásra. Viszont akkor is kell barátom segítsége, így megkapaszkodok benne, ő pedig hazahoppanál velem abban a pillanatban, hogy kilépünk a Három Seprűből.
Naplózva


Tania Niel
Griffendél
*


~Naprapörgő~

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #107 Dátum: 2019. 08. 25. - 23:24:13 »
+1

e l v a r á z s o l t k a s t é l y
2000 július eleje
outfit



to: m i n d e n k i

Éreztem az érintést, de nem akartam megfordulni. Én tényleg csak haza akartam menni, már ha még ez annak számít. Igen, valószínűleg nem kellett volna faképnél hagynom. De egyszerűen nem bírom. Már nagyon elegem van, mindenből.
– Tania, mit csinálsz? – fordít magához, és veszi a kezei közé az arcomat. Ahogy rám néz, tudom, hogy nem fogok kirongyolni egyedül az ajtón. – Együtt jöttünk, ezért a minimum, hogy együtt is távozunk, nem igaz? - alig érezhetően közelebb lépek, és bólintok egy aprót. Érzem, nem sok kell, hogy sírva fakadjak.
– Vagy rám haragszol? – kérdezi Sage olyan halkan, hogy szinte már leheli a szavakat. Érzem, könnyek gyűlnek a szemembe. A tekintete elvándorol az arcomról, mire én is odakapom a fejem. Egy újabb adag auror, és Shacklebolt, a mágiaügyi fővalami. Érezm, ahogy Sage átkarolja a vállamat, és óvatosan kitessékel a Három Seprű elé.
- Nem haragszom rád. - motyogom, ahogy kimegyünk az ajtón. Hogy is tudnék, jelen helyzetben az egyetlen stabil pontom. Hálás vagyok, hogy legalább próbálkozik. A csend végtelennek tűnt, ahogy a roxmortsi utcán sétáltunk lefelé. Elraktam a zenekütyüm, majd óvatosan megsimítottam a vállamon lévő kezét, közben végig a könnyeimet igyekeztem visszatartani.
–Tudom, mi történt… én is ott voltam és engem is felzaklatott. Emiatt akartál elrohanni? Nekem elmondhatsz bármit. - ezzel nem voltam kisegítve, és nem akartam kevésbe betörni még egy ablakot. Vagy bármit. Én tényleg csak rohadtul haza akarok menni. Megvakarom a szemöldököm, igyekszem magamban tartani az indulataimat.
- Én csak szeretnék hazamenni. - megremegett a hangom, de nem hagytam abba, elengedtem. Hallani akarja, hát legyen. - Csak haza akarok menni, hogy bezárkózzak a szobámba, kibőgjem magam, összetörjek bármit, ami a kezembe kerül, hogy aztán a szilánkok között fekve bámuljam a plafont. Hogy aztán holnap feltakarítsam a szilánkokat, és úgy csináljak, mintha nem. Történt. Volna. Semmi. - pár könnycsepp akaratlanul is kicsordul a szememből. Nem hagyom ott Saget, a kirohanásom után csendben haladok mellette.

Köszönöm a játékot!
Naplózva


Florian le Fay
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #108 Dátum: 2019. 08. 26. - 09:59:24 »
+1

▪ 2000 július 7 ▪
mindenki


Shecklebolt is befutott. Ebből már azért sejthető volt, hogy valami nagyon nincs rendben. Nem, mintha a sebeinkből és abból a furcsa álomból nem lehetett volna mindezt ki találni. De mégis milyen súlyos eseménynek kell történnie ahhoz, hogy maga a mágiaügyi miniszter bukkanjon fel. Nem nyúltam az elém pakolt teához, a tekintetem ugyanis a miniszterre vándorolt, amint felsétált a színpadra. Pontosan ott állt meg, ahol korábban az illuzionista is helyet foglalt, csakhogy ő nem lágy vagy andalító hangon beszélni, nem éreztem úgy, hogy megint leesne a fejem. Helyette mély, erőteljes hangja töltötte meg a teret.
– Üdvözlök mindenkit! – Jobb keze a magasba is lendült, mintha azt kérné, csendesedjen el a tömeg. Ám erre nem volt szükség. Még én is elhallgattam, nem fecsegtem tovább Averyvel arról, ami ott történt, abban a kastélyszerű valamiben. –  Tudom, hogy a ma este történtek sokukat megijesztette és bizonyára számos kérdésük van mindarról, amit láttak és hallottak. Azt kívánom, bár kielégítő választ tudnánk nyújtani mindezekre, ám sajnos ez lehetetlen jelen pillanatban.
Önkéntelenül is nyeltem egyet, mintha a legrosszabbra számítanék. Igazság szerint biztos voltam benne, hogy mire innen hazakeveredek nagyon késő lesz, a szüleim tűkön ülve fognak várni, kiborulva. Anyám talán sírni is fog, ha meglátja a sérüléseket rajtam és beszámolok arról, mi is történt velem.
– Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a kezükön lévő seb komolyabb okkal született, mint egyszerű fájdalom okozás. A vérüket akarták valószínűleg. Erre az egyetlen bizonyítékunk, hogy két vérrel töltött fiolát összetörve találtak az aurorok közvetlenül az ajtónál. Menekülés közben hagyhatta el az úriember. Ám kérem, ne essenek pánikba! Minden erőnket bevetjük, hogy megtaláljuk ezt az Illuzionistát!
Valamiért nem nyugtatott meg az sem, hogy erről biztosítottak. Mégis úgy tettem, mintha cseppet sem ijedtem volna be és a tekintetem Averyre vándorolt. Még rá is mosolyogtam, hogy megnyugtassam, nem lesz semmi baj. Bár fogalmam sem volt, hogy ő mit érzett, de sokan remegtek körülöttünk vagy éppen menekülésszerűen rohantak ki a kocsmából. Én inkább a kandallót választottam volna részemről, hogy minél gyorsabban szabaduljak erről a helyről.
– Ne kísérjelek haza? – kérdeztem aztán és felkeltem a székemből. Közben persze megállás nélkül azon kattogtam, mégis mit akartak a véremmel annyira, hogy lecsapoljanak. Kívülről csak egy átlagos kölyök voltam, nem gondoltam volna, hogy esetleg tudnak az FT-ről vagy hasonló… bár az is igencsak kevés indok lett volna a vérvételre.
Ha Avery beleegyezett, megfogtam a kezét, hogy a kanadalló felé húzzam. Persze ott már tömörülés volt, így be kellett állnunk a kusza sor végére. Egy ideig nem szóltam, csak figyeltem a szorgos medimágusokat és a Három Seprű minden szegletét átnéző aurorokat.
– Szerinted mire kell nekik a vérünk? – kérdeztem végül és Avery felé fordultam megint.
Hamarosan közelebb kerültünk a kandallóhoz, így csak egy lépés választott el attól, hogy Averyt haza tudjam kísérni, ha kellett végig sétálva sok utcán. Én már könnyen hazataláltam volna akárhonnan. Csak egy kandalló kellett volna, hiszen a házunkat ezen a vonalon könnyen el lehetett érni.

Köszi a játékot! Angyal
Naplózva


Ginevra P. Jadisland
Boszorkány
*****


A Próféta üdvöskéje

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #109 Dátum: 2019. 08. 27. - 13:49:14 »
+2

ELVARÁZSOLT KASTÉLY


A harcos és a szörnyeteg

to Mindenki

 Bevallom, megnyugodtam, hogy a lelki megpróbáltatásokon kívül más oka nem volt annak, hogy szerelmem elsírta magát. Tisztában voltam vele, hogy érzékeny művészlélek, érthető volt hát, hogy felkavarták a történtek. Bár én sosem voltam igazán érzékeny alkat, még engem is megviselt ez a kaland. Épp ezért akartam ennyire kideríteni, hogy ki áll a félelmetes előadás mögött…
- De, meg fogja. Hidd el, nem véletlenül rejtette el ennyire a személyazonosságát. Ráadásul, ha lehet hinni a pletykáknak, akkor sehol sem látták az arcát. Vagy ha valahol mégis, akkor ellentmondásos leírásokat adtak róla. Szerintem mindenkit megtévesztett valahogy – magyarázta a kedvesem, akinek szavaira egyetértően bólintottam.
– Igazad lehet… De meg kell tenni mindent, hogy leleplezzük…Mostantól ez lesz az első számú témánk a Prófétában, az biztos! - feleltem.
Mindig is tudtam, hogy Esmé igazán okos boszorkány, és ennek ismét ékes tanúbizonyságát adta. Nem véletlenül osztotta a süveg a Mardekárba annak idején, ahol az agyafúrt és ravasz növendékek kapnak helyet ugyebár…Ebben a pillanatban váratlan fordulatként feltűnt Shacklebolt és két aurorral együtt a pódiumra állt. Gyorsan előkotortam a táskámból a füzetemet és a pulicerpennám, hogy feljegyezhessem, amit mond. Szerelmem kérdésére, hogy vajon mit keres itt, csak egy fejintéssel reagáltam, hogy halvány lila dunsztom sincs.
– Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a kezükön lévő seb komolyabb okkal született, mint egyszerű fájdalom okozás. A vérüket akarták valószínűleg. Erre az egyetlen bizonyítékunk, hogy két vérrel töltött fiolát összetörve találtak az aurorok közvetlenül az ajtónál. Menekülés közben hagyhatta el az úriember. Ám kérem, ne essenek pánikba! Minden erőnket bevetjük, hogy megtaláljuk ezt az Illuzionistát! – magyarázta a miniszter, akitől már megszoktam a töketlenkedést és a mellébeszélést, így mostani őszintesége és gyorsasága ezúttal igencsak váratlanul ért.
Amint távozni készült, felpattantam az asztaltól és utána eredtem, hogy további kérdésekkel ostromoljam, de sajnos lelépett, még mielőtt feltehettem volna az elsőt. Részemről álltam elébe az aurorok kérdéseinek, de előtte még összeakartam szedni a gondolataimat én is. Így egyből visszamentem szerelmemhez és szorosan átöleltem.
- Menjünk – fogta meg a párom a kezem, és maga után húzott a kijárat felé. – Akarok egy fürdőt és valami kényeztetést, mondjuk fagyi képében.
- Akárhogy is, legalább mára vége! Igazad van, irány haza. Másra sem vágyom, csak arra, hogy elfelejtsük ezt a borzalmat és amennyire lehetséges, kárpótoljuk egymást valami kellemessel – kacsintottam rá, majd kiléptem az ajtón.

Köszönöm a remek kalandot! ♡
Naplózva


Shirley White
Boszorkány
*****


× A térképszakértő ×

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #110 Dátum: 2019. 08. 28. - 18:11:27 »
+2

ELVARÁZOLT KASTÉLY

2000. július

[viselet]

Minden idegszálammal arra koncentrálok, hogy megfojtsam Ginevrát, csak a szórakozás kedvéért. Amíg meg nem érzem, hogy valaki a bokámra markol és megpróbál lehúzni a lányról. A térdem kicsit megcsúszik a húzás irányába, ám nem sikerül lerántani és továbbra is Esmé szerelmének a nyakát szorongatom. Viszont idegesít, hogy valaki nem akar békén hagyni, így dühösen hátrarúgok, s ez valószínűleg hat is, mert a bokám ismét szabaddá válik. Remek! Továbbra is az alattam lévő boszorkányra koncentrálhatok, aki próbál valamit kinyögni, de az oxigénhiány miatt már nem teljesen van magánál.
Egészen addig nem hallom meg a körülöttem lévő zajokat, amíg valaki át nem karol. Már reflexszerűen törne fel belőlem a düh, ám hirtelen észreveszem, hogy mit is művelek. Lassan eleresztem Ginevrát és dőlök bele Esmé ölelésébe. Villámcsapásként hasít belém, hogy majdnem megöltem valakit. Ráadásul ez a valaki a barátnőm szerelme. Ránézek Esmére és elindulnak a könnyeim, ahogy mosolyogva megölel. Ám úgy tűnik nem csak miattunk- illetve inkább Ginevra miatt – aggódott, hanem a többiekért is a konyhában. Én pedig csak most veszem észre a másik megszállt lányt, aki a csuklójánál fogva rántja magához a barátnőmet. Ginevra átka viszont célba talál, így Esmé visszatér hozzánk és megölel mindkettőnket.
Pár pillanattal később egy megkönnyebbült sóhaj szakad ki belőlem, s egy kedves, meleg érzést érzek a mellkasomban. Aztán elsötétedik minden, szédülök és hányingerem van. Vér szaga kúszik az orromba, majd lassan felébredek.
Félálomban is tudom, hogy mellettem egy medimágus ápolgat. Letekintek a karomra, ami vörös a csuklómon lévő sebből folyó sűrű vér miatt. Teljesen magamhoz térve tudatosult bennem, hogy mindaz, amit tettem, nem álom volt. Tényleg meg akartam ölni Ginevrát. Most biztos el fog kerülni. Minimum örökre. Bár nem is muszáj neki túlságosan, megspórolom neki a fáradtságot azzal, hogy én kerülök el mindenkit. A szégyen és a kétségbeesés lassan átveszi felettem az irányítást. De amíg a minisztérium nem végez nem tudok elmenni, úgyhogy továbbra is ott ülök az asztalnál. Türelmetlenül, szemlesütve. Még Esmé kérdésére sem válaszolok. Egy elég csinos lila porcelán csésze került elém, gőzölgő levendulateával megtöltve. Csábító volt, de nem nyúltam hozzá.
Aztán meghallottam a miniszter mély hangját. Erre egyből felkaptam a fejem. Mikor elhangzott a sebeinkre adott magyarázat, lesápadtam. Kinek kell a vérünk és milyen céljai vannak vele. Valamint kiknek a vére van akkor az ajtónál?
Amint vége volt a beszédnek, valamint engem is békén hagytak végre, felpattantam és elhagytam a helyet. Szégyelltem magam és megingott az a kicsi ki kis önbizalmam is, ami volt. Meg akartam ölni valakit. Megszálltak ez tény, de nem voltam hozzá elég erős, hogy ellenálljak. Ezek után már csak ki akartam kerülni az emberek közül és haza menni. Nem bírtam ránézni senkire.

Köszönöm a játékot!                         
Naplózva



A Dementor
[Topiktulaj]
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #111 Dátum: 2019. 08. 29. - 09:49:05 »
+1



KALAND LEZÁRVA!
Naplózva

______________________________________________

A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben,
hogy ne féljen, mert a veszély a képzelet játéka csupán.

______________________________________________
Oldalak: 1 ... 6 7 [8] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2019. 09. 08. - 01:55:09
Az oldal 0.048 másodperc alatt készült el 35 lekéréssel.