+  Roxfort RPG
|-+  2000/2001-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Nyugati szárny
| | | |-+  A Szükség Szobája
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: A Szükség Szobája  (Megtekintve 1160 alkalommal)

Miles Edward
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2020. 05. 10. - 21:47:12 »
+1

Amelia; 2001.05.12, kiöltöztem

Hat éve koptattuk ugyanazokat a padokat és én már hat éve kerestem azokat a pillanatokat, mikor lopva megcsodálhattam. Gyönyörű és intelligens lány, kell ennél több? Nehezen szántam rá magam, hogy el hívjam randira, mert a rossz hírem valószínűleg előbb utolérte, mint a jó. Mindenki azt terjesztette rólam, hogy megrögzött csajozógép vagyok, aki nem ír magával és minden lányt felszed egy körre. Az igazság az volt, hogy valóban sok lánnyal randevúztam már eddigi pályafutásom alatt, de még csak egy árva csók sem csattant el sosem, nem hogy ennél több legyen közöttünk. Régimódi vagyok és várom az igazit. Nyálas elképzelés tudom, de ha nincs meg a szikra nem fogok csak azért belemenni, hogy túl essek rajta. Igen, olyan vagyok mint egy lány. De ezt azt hiszem senki nem tudja rólam, nem igyekszem a pletykák elébe menni, csak hagyom, hadd mondják amit akarnak. Aki számít az úgyis meg tudja, hogy mi az igazság, a többi ember véleménye meg nem érdekel.
Sosem voltam túl kreatív személyiség, de most eldöntöttem, hogy nagyon meg kell erőltetnem magam, hogy lenyűgözzem Ameliát. Mármint az évfolyamtársamat és nem a húgomat. Jé, eddig fel sem tűnt, hogy ugyanúgy hívják őket. Na mindegy is. Szóval sokáig agyaltam mit is tehetnék, hogy felejthetetlenné tegyem a randevúnkat, mígnem villámcsapás szerűen belém csapott a felismerés.
Három órára odarendeltem a szőkét az előcsarnokba, ahova nem sokkal azelőtt kiragasztottam egy cetlit, amely rímekbe szedve elárulta, hogy merre talál engem. Kalandjátékot csináltam a randiból, igen. Most meg itt állok mint egy szerencsétlen kezemben a vörös rózsával, amit neki hoztam és imádkozom minden létező felsőbb hatalomhoz, hogy zseniális tervem ne a visszájára süljön el. Remélem, hogy nem adja fel, vagy un rá a keresgélésre és hogy könnyen idetalál majd.

Naplózva

Amelia Evans
Hollóhát
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2020. 05. 11. - 10:42:34 »
0

"..nem lesz május többé nélküled."
Miles

********

  Nem akartam nagy dobra verni, hogy az évfolyam egyik leghelyesebb fiújával randizok ma, ezért még a legjobb barátaimnak sem mondtam róla semmit. Igazából még nem tudom elhinni, hogy elhívott, de azt sem, hogy igent mondtam. Mondjuk utóbbi tényleg hihetetlenebb. Köztudott, hogy Miles minden kicsit is szebb vagy épp kedvesebb, csinosabb, csúnyább, viccesebb vagy könnyen kaphatóbb lányt próbál elcsábítani és hát, lesz ami lesz a flört végén. Na, pont ezért nem értem most, hogy én miért dőltem be, de úgy érzem, kell ez a kis kikapcsolódás, de eldöntöttem megpróbálom azért tartani a kellő távolságot, nem akarok én is csak egy letudott lány lenni a listáján.
Három órára volt megbeszélve a találkozó és félháromkor én még mindig a ruhatáram előtt állok, az idegrendszerem utolsó szálain táncol már az a kérdés, hogy mit is vegyek fel? Nem akarok kiöltözni, de nem akarok nagyon egyszerű ruhában sem menni, azért kicsit meg kell adni a módját az első igazi randimnak, mert igen, még ez az első, ő az első akinek igent mondtam, remélve, hogy ezt a döntésemet nem fogom megbánni.  Most valahogy annyira gyorsan telnek a percek és nálam még mindig ugyanaz a probléma, fenébe is! Eldőlt, Amelias leszek, nem parázom túl, végülis nem a ruha számít, lehetek én kiöltözve ha utálni fogjuk egymást.  Marad az ing és a farmer, szokásos, ez vagyok én. Felteszek még egy kis rúzst mert már az is hozzám tartozik, a vörös egy egész sötét árnyalata, ez így nem sok, egyszerű és nagyszerű és kényelmes.
Elindultam, végre elindultam s már szinte rohanó léptekkel érkeztem az előcsarnokba, bár mindig azt szoktam mondani, hogy én nem kések, a világ siet, de azért az első randimról nem szerettem volna késni. Aztán meglepetésemre még nincs is itt, nem értem, én is épphogy megérkeztem és ő még sehol. Várok egy kicsit, biztos megérkezik. Oldalra álltam és kiszúrtam, hogy velem szemben egy cetli van a falon, nem igazán tudom kinek szól, de ha nem olvasom el soha nem is fogom megtudni. Olvasás közben  mosolyogva fogadom, hogy ez az enyém, nekem szól. Édes. Már most pirosodok, leveszem a cetlit és bazsalyogva olvasom tovább ami rajta áll, aztán mielőtt elkezdem követni a sorokat, a helyszínt keresve, a cetlit szépen összetűrve beteszem a hátsózsebembe.
A szükség szobájához közeledve megállok és kicsit megigazítom magam. Már csak egy kanyar és ha helyesen követtem a cetlin írottakat akkor már látom is. Ettől a gondolattól egyre jobban izgulok és érzem, hogy kezdek annyira vörös lenni mint a rúzsom. Az időközben feltűzött hajamat leengedem, kicsit megborzolom, hogy kicsit próbáljam vele takarni az arcom vörösségét. Elindulok, aztán amint befordulok a célhoz, megpillantom Őt.  Igazán jól néz ki, most is, mint mindig. Most tisztázódik bennem, hogy miért is bólintottam rá a meghívásra. Egyszerűen hihetetlenül tökéletes, de eddig igyekeztem figyelmen kívül hagyni és elhatároztam, hogy még most is elég közömbös próbálok lenni. Közelebb menve meglátok egy szál rózsát a kezébe. Vörös, a kedvencem. így, hogyan teljesítsem amit elterveztem? Az arcom pedig úgy érzem, most vette fel a rúzsom színét igazán. Figyelmes, ez már egy jó pont, igazán tetszik. Pár pillanatig némán bazsalyogva állok előtte, aztán próbálom összeszedni magamat és nem eltekinteni attól, hogy egy nőcsábász.
-   Szia! – megint elhallgatok, csendben mondogatom magamba, hogy nehogy már ilyen béna legyek, kezeljem természetesen, már amennyire lehet. – Aranyos volt a kis cetli, - előhúzom a zsebemből a tökéletesen össze hajtogatott papírt. – el is tettem magamnak.
Naplózva

Miles Edward
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2020. 05. 13. - 11:19:58 »
0

Amelia; 2001.05.12, kiöltöztem

Közeledő léptek zaját hallom, mintha kicsit bizonytalan lenne az illető. Veszek egy utolsó mély kétségbeesett levegőt és hosszasan kifújom, ettől várva pulzusom normális állapotba való zuhanását. A szívverésem olyan mint egy ide-oda repkedő madár, nem találja a megfelelő ritmust, pedig most jól jönne, ha megnyugodhatnék.
Előveszem legszebbik mosolyomat mikor meglátom a közeledő szőkeséget. Elkönyvelem magamban, hogy ma is iszonyatosan csinos. Reménykedtem benne, hogy nem puccolja ki magát nagyon nem bírom a túlcicomázott lányokat. Ez az egyszerű ing-nadrág kombó meg az a szívdöglesztő vörös rúzs... Semmi több nem kell ennél.
- Szia! Ezt neked hoztam - nyújtom felé a virágot zavartan mosolyogva. Össze kell szednem magam, nem lehetek ilyen nyámnyila, az nem keltene túl jó benyomást. Ennek most jól kell sikerülnie, ha már nehezen ugyan, de rászántam magam, hogy elhívjam, akkor ne okozzak csalódást neki. Attól nem félek, hogy benne fogok csalódni, ha esetleg meg is történne, már fel vagyok rá készülve. Ez a sorozatradnizás előnye, hogy mindenféle lányokkal összesodort már az élet, így nagy meglepetések nem érhetnek ma.
- Aranyos volt a kis cetli, el is tettem magamnak. – Boldoggá tesz, hogy tetszett neki amit kitaláltam. Soha senkinek nem szoktam megmutatni a költői oldalam, hát most vele kivételt tettem. Nyilvánvalóan nem ez életem verse, semmilyen komoly érzelmet vagy tartalmat nem hordoz magában, de a rímekbe szedett utasítások már egy aprócska lépést jelentenek a megnyílás felé.
- Örülök, hogy tetszett. – Több is van ott, ahonnan ez jött, de ezt egyelőre még nem kell tudnia. Ideje lenne bemennünk, hogy ne csak álldogáljunk itt feszélyezetten mosolyogva ágymásra, mert az kicsit kínos lenne. Nem tudom, hogy nekem kellene előre menni, vagy inkább engedjem be őt, hogy az ő vágyai teljesülhessenek? Francba, ebbe miért nem gondoltam bele korábban? Micsoda nehéz kérdések merülnek fel…
- Szeretnél te helyszínt választani, vagy jöhet az én ötletem? – érdeklődöm meg végül. Igyekszem tök lazának látszani, mintha csak azért kérdezném, hogy imponáljak neki és a kedvére tehessek. Tudom, hogy a lányok szeretik, ha az ő kezükben van az irányítás, így remélem, hogy ezzel jó pontokat szerzek. 

Naplózva

Amelia Evans
Hollóhát
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2020. 05. 14. - 23:17:45 »
0


"..nem lesz május többé nélküled."
Miles

********

  Érdekes gondolatok és érzések kavarognak most bennem, de egyiket sem tudnám szavakba önteni. Boldog vagyok, kicsit össze vannak zavarodva a gondolataim, örömömbe mégis szárnyalni tudnék, de azért egy kis félsz is van bennem, bár most a boldogságom még azt is felülmúlja. Olyan aranyos, annyira szépen néz és édesen mosolyog, most, hogy zavartan előtte állok, én is csak mosolyogni tudok és nem tudok semmi másra gondolni, csak ezekre a pillanatokra.
- Szia! Ezt neked hoztam– mosolyogva adja át nekem a virágot, de érzek egy kis izgatottságot a hangjában, ami meglepő, a nagy Miles Edward, az évfolyamunk legszebbje és nagy nőcsábásza talán izgulna? Lehetetlen, biztos nem, hisz nincs oka rá. Pont amiatt mert velem kell találkozzon? Ezerszer szebb és jobb lányok társaságában volt már.
- Köszönöm – próbálok magabiztos lenni. – Szeretem a vörös rózsát és a színe is a kedvenceim közé tartozik. -  igen ez látszik is rajtam a mindennapokban is, a ruhatáramban is sok ilyen színű felső van.
Csendben állok és gyönyörködöm a virágomba. Kaptam már  virágokat, de valahogy ennél jobban még egyiknek sem örültem. Talán azért mert erre nem számítottam, és mert úgy érzem Miles közelebb került ezekkel a kis figyelmességekkel hozzám. De ha ez így van, szeretném ha így is maradna mert nagyon jó érzés ez a fajta öröm és talán kicsit félek attól, hogy csalódnom kell, vagy, hogy beleélem magam abba amibe nem kellene, az csak az én fájdalmam lesz és ilyen fájdalomban még nem volt részem, nem is tudom, hogyan kell kezelni, én a fájdalmaimról nem szeretek senkivel beszélni. Nem szeretném magamat ilyenekkel riasztani, lehet még a vártnál is jobban fog sikerülni ez a nap, bár lennék egy kicsikét tapasztaltabb és rendelkeznék több önbizalommal ebben a témába.
- Szeretnél te helyszínt választani, vagy jöhet az én ötletem? – ő töri meg a csendet, végre. így ezek a rémes gondolatok el is tűnnek a fejemből.
Ha a hangját hallom akkor csak az cseng a fejembe, másra nem is tudok gondolni. Megpróbálok minden rossz gondolatot félretenni, jól fogom ma érezni magam, mert már végre ehhez is itt van az alkalom, méghozzá egy helyes sráccal. Azt hiszem ma igyekszem félretenni minden merevségem, ellazulok és hagyom, hogy ne én irányítsak, lehet nehéz lesz, de bele kell rázódjak abba, hogy nem én vagyok mindenhol a főnök. Úgy döntök, hogy válasszon inkább ő helyszínt, nem akarok helyette is én dönteni, bár az nekem elég jól szokott menni, mindenki helyett eldönteni mindent, talán ez a legrosszabb tulajdonság amit anyámtól örököltem.
- Jöhet a te ötleted – mondom ki végül, válaszolva a kérdésére. De csak azért mert te vagy a fiú és az első randevút illő a férfi nemnek irányítani, legalábbis én így gondolom– mosolygok rá, s gyorsan folytatom is, nehogy azt higgye, hogy magamba találok ki ilyen hülyeségeket. – De aztán az is lehet, hogy a nagy Evans család okosabb tagja, a drága édesanyám rosszul tudja, s így engem is rosszul tanított – meghúzom a vállam és elnevetem magam, kicsim lehajtom a fejemet a válaszra várva.
Naplózva

Miles Edward
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2020. 05. 18. - 20:35:38 »
0

Amelia; 2001.05.12, kiöltöztem

Szépek vagyunk, mondhatom. Itt állunk mint két kiskamasz és meg sem tudunk szólalni egymás társaságában. Nemsokára igazi felnőtt férfi leszek és ennek ellenére most alig tudok kinyögni valami értelmesnek hangzót. Hát ez baromi jó.
Boldog mosollyal konstatálom, hogy tetszik neki a virág. Tudtam, hogy a vörössel nem lőhetek mellé, az a rengeteg felső meg a rúzs mánia remekül elárulták, hogy ezzel nem lőhetek mellé. Részemről csak egy apró figyelmesség, neki pedig gondolom sokat jelent. A lányoknak minden ilyesmi felér egy kész szerelmi vallomással, pedig ez csak egy virág, semmi több.
-  De csak azért mert te vagy a fiú és az első randevút illő a férfi nemnek irányítani, legalábbis én így gondolom.– Elnevetem magam ezt hallva. Nem akarom, hogy rosszul érezze magát, vagy valami, de ez baromi vicces. Én nem hiszek ezekben a mendemondákban, hogy a férfi az erősebb nem és hogy neki kell dominálni meg mittom' én ezeket. Nettó baromság. Ha neki jobb ötlete van, akkor miért kéne ráerőszakolni az én szar ötletemet, csak mert én pasi vagyok? De legyen ahogy akarja.
Magabiztosan megidézem az ajtót majd lenyomom a kilincset és azt kérem a szobától, hogy ne hagyjon cserben. Jó vagyok, mi? De ház azt sem tudom, hogy kinti vagy benti helyszínt kellene kívánnom, így nehéz lenne egyedül kitalálnom valamit. Szerencsére a hely nem hagy cserben, egy kellemes tornácra kerülünk két kényelmes karosszékkel, előttünk pedig egy fűvel borított  udvar nyújtózkodik, melyet gyümölcsfák vesznek körbe. Szép, meg kell hagyni. A karosszékek között kis asztalka áll, rajta egy tálca két pohárral, mögötte egy szekrényen különböző italok sorakoznak. Még választási lehetőségeink is vannak, cool.
- Hölgyem – mutatok a székekre és hagyom, hogy ő válassza ki, melyikbe szeretné elhelyezni formás kis fenekét. Én utána leülök a másikba és hátra dőlök. Áhh, baromi kényelmes ez a párnázott cucc, el tudnék itt aludni! Na mosrmár csak valami témát kéne kitalálnom, hogy miről kéne beszélgetnünk. Vagy inkább hagyjam meg neki? Na mindegy, ha beállna a kínos csend majd kivágom magam valamivel, addig is hagyom, hadd beszéljen, ha akar.

Naplózva

Amelia Evans
Hollóhát
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #20 Dátum: 2020. 05. 21. - 23:48:54 »
0

"..nem lesz május többé nélküled."
Miles

********

  A rózsa tetejét szorongatva állok előtte, szerencsére kevés tüske van rajta, az illata pedig igazán erős de mégis kellemes. Elneveti magát, aranyos ahogyan nevet és ebből látom, hogy ő sem nagyon támogatja anyám elveit, miszerint a férfi kellene legyen az úr, legalább az első randin. Talán anya is azért gondolja így mert már sok neki, hogy mindenhol ő a főnök, biztosan belefáradt már és úgy gondolja, hogy a férfiak mellett ellazíthatják magukat a lányok. Én mondjuk nem értek ezzel teljesen egyet, nem hiszem, hogy a férfi sokra menne nélkülünk, gyenge az ő lelkük is, valahol mélyen, és szükségük van egy támaszra, néha elveszettebbek mint amilyennek mutatják magukat. Úgy érzem jól tettem, hogy átengedtem neki a választás jogát, tudom, hogy tökéletes hely lesz, bár nekem a legegyszerűbb kis zúg is jó, nem hinném, hogy ez a fontos, bár azért jó ha romantikus, így talán kicsit mi is felszabadulunk. Az a legnagyobb célom, hogy ma ellazuljunk kicsit, az ismerkedéshez amúgy is fontos. Nem tudom Miles mennyire szeret magáról beszélni. Ránézésre egy tök vagány csávó, magabiztos, de aztán lehet, hogy belül egy gyengéd lelke van, kíváncsian várom, hogy kicsit többet megtudjak róla. Hat év alatt majdnem mindennap  találkoztunk, nagyon sok közös óránk volt és van is a mai napig, de nem nagyon volt alkalmunk még beszélgetni, megismerni egymást közelebbről, valamiért mindig távolságtartók voltunk, talán azért mert nagyon belevoltunk bújva a saját kis baráti társaságunkba. Mindig helyes fiú volt, a barátnőim odáig vannak érte és ha tudnák, hogy itt vagyok vele és méghozzá még virágot is kaptam, odáig lennének és alig várnák, hogy megcsókolják, de én valahogy mégis inkább azt várom, hogy inkább megnyíljon, halljam beszélni és figyeljem ahogyan mesél, kellemes a hangja.
Kellemes hely jelenik meg előttünk, meleg, egyszerű és mégis van benne egy kis romantikus vonal is. Italok és két fotel. Italok, nos igen, jól jönnek most, kicsit segít, hogy ellazuljunk. Nem szoktam sokat inni, de néha egy kevés azért jól esik.
- Hölgyem– illedelmesen mutat a székekre. Lehuppanok a közelebbibe, kényelembe helyezem magam és keresztbe teszem a lábaimat. Kicsit gyönyörködöm a tájban, akaratlanul is megharapom a számat belülről, óvatosan, csak, hogy ne vegye észre, azt hinné, hogy izgulok azért csinálom, pedig csak megszokás.
Kicsit ülök mellette csendben, végig nézek rajta, látom ahogyan ő is ellazul és élvezi a tájat, elmosolyodom, igyekszem akkor nézni amikor nem látja, nem akarom zavarni ezzel.
- Nos, Miles,  szerintem elég is volt a csendből és a következő kérdezés joga nálam van– kacsintok egyet mosolyogva. Biztosan hülyén fog rám nézni, hogy miért következő, hiszen ő még nem is kérdezett, de jobban belegondolva már kétszer is. Először megkérdezte, hogy randizok- e vele, másodszor pedig, hogy ki válasszon helyszínt, figyelek ám.. – Ha jól tudom, Skóciában élsz, igaz? Mesélj róla egy kicsit, aztán mesélj magadról  is, de csak amennyit szeretnél, nem szeretnék tolakodni, csak kissé kíváncsi vagyok, nem sok mindent tudunk egymásról. - nem szeretnék nagyon tapintatlan lenni, ezért hagyom, hogy annyit mondjon el amennyit szeretne.
Naplózva

Miles Edward
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #21 Dátum: 2020. 05. 26. - 21:00:40 »
0

Amelia; 2001.05.12, kiöltöztem

Fájdalmas meló volt, mire megszabadítottam a szárat a tüskéktől. Nem tudom, létezik-e erre bűbáj, de ha ne, akkor fel kell találnom a jövőben, hogy a hozzám hasonló gáláns lovagoknak ne okozzon ennyi szenvedést egy a lányért tett aprócska gesztus.
Észreveszem a szemem sarkából, hogy mikor azt hiszi nem látom engem figyel. Ugyan már, nehéz lenne nem észrevenni, hogy valaki ilyen közelről elemzi az arcvonásaimat. Tudjátok, még a vak is látja kategória. De én azt hiszem egész jól bírom, ha a csajok stírölnek, már egészen jól hozzászoktam azt hiszem. Gyakran emgesik, hogyha elmegyek a folyosón egy kisebb csapat mellett, vagy lemegyek vacsorázni, esetleg edzünk a csapattal a következő meccsre. Ki kéne tiltani az ilyen kíváncsi szempárokat a stadion körzetéből, mert ez viszont roppantul tud idegesíteni.
Nem igazán értem ezt a következő kérdés dolgot, lehet csak én nem figyeltem eléggé, de szerintem én még nem kérdeztem. No nem mintha bánnám, legalább nem kell ilyesmiken gondolkoznom.
- Skócia csodás. Vadregényes tájak, egyszerű, de csodálatos emberek és épp megfelelő időjárás. – Már akinek ugyebár. Én nem bírom a negyvenfokos nyarat ellenben nem bánom ha esik az eső, köd van és szél. Ez mifelénk gyakoribb, mint a mediterrán jellegű évszakok. Csak azért van rövidujjú cuccom is, mert itt viszont nyáron elég meleg van ahhoz, hogy felvehessek ilyesféle ruhákat.
- Mit meséljek? A szüleim és a húgom muglik, mielőtt idekerültem kosaraztam, a jövőben vagy kviddiccsel szeretnék foglalkozni, vagy aurornak állnék, bár ahhoz eléggé bele kellene húznom a tanulásba – húzom el számat kelletlenül. Gondolom ő is tudja, hogy nem én vagyok a legszorgalmasabb tanuló az évfolyamon, hiszen rengeteg közös óránk van, mikor mindez kiderülhet számára.  Hát igen, lehet, hogy ideje lennem segítséget kérni. Na nem mintha nem lennék elég okos, szimplán annyira lusta vagyok, hogyha nincs valaki aki állandóan seggberugdosson, akkor elkallódom és nem lesz belőlem semmi, maximum csöves valami szép híd alatt. Mert ha utcára kerülök már legalább valami szép hidat választok magamnak, az tuti.


Naplózva
Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 05. 15. - 05:46:33
Az oldal 0.045 másodperc alatt készült el 35 lekéréssel.