+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  2000/2001-es tanév
| | | |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | | | |-+  Nyugati szárny
| | | | | |-+  A Szükség Szobája
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] 3 Le Nyomtatás
Szerző Téma: A Szükség Szobája  (Megtekintve 8807 alkalommal)

Miles Edward r.
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2020. 05. 10. - 20:47:12 »
+1

Amelia; 2001.05.12, kiöltöztem

Hat éve koptattuk ugyanazokat a padokat és én már hat éve kerestem azokat a pillanatokat, mikor lopva megcsodálhattam. Gyönyörű és intelligens lány, kell ennél több? Nehezen szántam rá magam, hogy el hívjam randira, mert a rossz hírem valószínűleg előbb utolérte, mint a jó. Mindenki azt terjesztette rólam, hogy megrögzött csajozógép vagyok, aki nem ír magával és minden lányt felszed egy körre. Az igazság az volt, hogy valóban sok lánnyal randevúztam már eddigi pályafutásom alatt, de még csak egy árva csók sem csattant el sosem, nem hogy ennél több legyen közöttünk. Régimódi vagyok és várom az igazit. Nyálas elképzelés tudom, de ha nincs meg a szikra nem fogok csak azért belemenni, hogy túl essek rajta. Igen, olyan vagyok mint egy lány. De ezt azt hiszem senki nem tudja rólam, nem igyekszem a pletykák elébe menni, csak hagyom, hadd mondják amit akarnak. Aki számít az úgyis meg tudja, hogy mi az igazság, a többi ember véleménye meg nem érdekel.
Sosem voltam túl kreatív személyiség, de most eldöntöttem, hogy nagyon meg kell erőltetnem magam, hogy lenyűgözzem Ameliát. Mármint az évfolyamtársamat és nem a húgomat. Jé, eddig fel sem tűnt, hogy ugyanúgy hívják őket. Na mindegy is. Szóval sokáig agyaltam mit is tehetnék, hogy felejthetetlenné tegyem a randevúnkat, mígnem villámcsapás szerűen belém csapott a felismerés.
Három órára odarendeltem a szőkét az előcsarnokba, ahova nem sokkal azelőtt kiragasztottam egy cetlit, amely rímekbe szedve elárulta, hogy merre talál engem. Kalandjátékot csináltam a randiból, igen. Most meg itt állok mint egy szerencsétlen kezemben a vörös rózsával, amit neki hoztam és imádkozom minden létező felsőbb hatalomhoz, hogy zseniális tervem ne a visszájára süljön el. Remélem, hogy nem adja fel, vagy un rá a keresgélésre és hogy könnyen idetalál majd.

Naplózva

Amelia Evans
Eltávozott karakter
*****


Paso Doble

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2020. 05. 11. - 09:42:34 »
0

"..nem lesz május többé nélküled."
Miles

********

  Nem akartam nagy dobra verni, hogy az évfolyam egyik leghelyesebb fiújával randizok ma, ezért még a legjobb barátaimnak sem mondtam róla semmit. Igazából még nem tudom elhinni, hogy elhívott, de azt sem, hogy igent mondtam. Mondjuk utóbbi tényleg hihetetlenebb. Köztudott, hogy Miles minden kicsit is szebb vagy épp kedvesebb, csinosabb, csúnyább, viccesebb vagy könnyen kaphatóbb lányt próbál elcsábítani és hát, lesz ami lesz a flört végén. Na, pont ezért nem értem most, hogy én miért dőltem be, de úgy érzem, kell ez a kis kikapcsolódás, de eldöntöttem megpróbálom azért tartani a kellő távolságot, nem akarok én is csak egy letudott lány lenni a listáján.
Három órára volt megbeszélve a találkozó és félháromkor én még mindig a ruhatáram előtt állok, az idegrendszerem utolsó szálain táncol már az a kérdés, hogy mit is vegyek fel? Nem akarok kiöltözni, de nem akarok nagyon egyszerű ruhában sem menni, azért kicsit meg kell adni a módját az első igazi randimnak, mert igen, még ez az első, ő az első akinek igent mondtam, remélve, hogy ezt a döntésemet nem fogom megbánni.  Most valahogy annyira gyorsan telnek a percek és nálam még mindig ugyanaz a probléma, fenébe is! Eldőlt, Amelias leszek, nem parázom túl, végülis nem a ruha számít, lehetek én kiöltözve ha utálni fogjuk egymást.  Marad az ing és a farmer, szokásos, ez vagyok én. Felteszek még egy kis rúzst mert már az is hozzám tartozik, a vörös egy egész sötét árnyalata, ez így nem sok, egyszerű és nagyszerű és kényelmes.
Elindultam, végre elindultam s már szinte rohanó léptekkel érkeztem az előcsarnokba, bár mindig azt szoktam mondani, hogy én nem kések, a világ siet, de azért az első randimról nem szerettem volna késni. Aztán meglepetésemre még nincs is itt, nem értem, én is épphogy megérkeztem és ő még sehol. Várok egy kicsit, biztos megérkezik. Oldalra álltam és kiszúrtam, hogy velem szemben egy cetli van a falon, nem igazán tudom kinek szól, de ha nem olvasom el soha nem is fogom megtudni. Olvasás közben  mosolyogva fogadom, hogy ez az enyém, nekem szól. Édes. Már most pirosodok, leveszem a cetlit és bazsalyogva olvasom tovább ami rajta áll, aztán mielőtt elkezdem követni a sorokat, a helyszínt keresve, a cetlit szépen összetűrve beteszem a hátsózsebembe.
A szükség szobájához közeledve megállok és kicsit megigazítom magam. Már csak egy kanyar és ha helyesen követtem a cetlin írottakat akkor már látom is. Ettől a gondolattól egyre jobban izgulok és érzem, hogy kezdek annyira vörös lenni mint a rúzsom. Az időközben feltűzött hajamat leengedem, kicsit megborzolom, hogy kicsit próbáljam vele takarni az arcom vörösségét. Elindulok, aztán amint befordulok a célhoz, megpillantom Őt.  Igazán jól néz ki, most is, mint mindig. Most tisztázódik bennem, hogy miért is bólintottam rá a meghívásra. Egyszerűen hihetetlenül tökéletes, de eddig igyekeztem figyelmen kívül hagyni és elhatároztam, hogy még most is elég közömbös próbálok lenni. Közelebb menve meglátok egy szál rózsát a kezébe. Vörös, a kedvencem. így, hogyan teljesítsem amit elterveztem? Az arcom pedig úgy érzem, most vette fel a rúzsom színét igazán. Figyelmes, ez már egy jó pont, igazán tetszik. Pár pillanatig némán bazsalyogva állok előtte, aztán próbálom összeszedni magamat és nem eltekinteni attól, hogy egy nőcsábász.
-   Szia! – megint elhallgatok, csendben mondogatom magamba, hogy nehogy már ilyen béna legyek, kezeljem természetesen, már amennyire lehet. – Aranyos volt a kis cetli, - előhúzom a zsebemből a tökéletesen össze hajtogatott papírt. – el is tettem magamnak.
Naplózva


Miles Edward r.
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2020. 05. 13. - 10:19:58 »
0

Amelia; 2001.05.12, kiöltöztem

Közeledő léptek zaját hallom, mintha kicsit bizonytalan lenne az illető. Veszek egy utolsó mély kétségbeesett levegőt és hosszasan kifújom, ettől várva pulzusom normális állapotba való zuhanását. A szívverésem olyan mint egy ide-oda repkedő madár, nem találja a megfelelő ritmust, pedig most jól jönne, ha megnyugodhatnék.
Előveszem legszebbik mosolyomat mikor meglátom a közeledő szőkeséget. Elkönyvelem magamban, hogy ma is iszonyatosan csinos. Reménykedtem benne, hogy nem puccolja ki magát nagyon nem bírom a túlcicomázott lányokat. Ez az egyszerű ing-nadrág kombó meg az a szívdöglesztő vörös rúzs... Semmi több nem kell ennél.
- Szia! Ezt neked hoztam - nyújtom felé a virágot zavartan mosolyogva. Össze kell szednem magam, nem lehetek ilyen nyámnyila, az nem keltene túl jó benyomást. Ennek most jól kell sikerülnie, ha már nehezen ugyan, de rászántam magam, hogy elhívjam, akkor ne okozzak csalódást neki. Attól nem félek, hogy benne fogok csalódni, ha esetleg meg is történne, már fel vagyok rá készülve. Ez a sorozatradnizás előnye, hogy mindenféle lányokkal összesodort már az élet, így nagy meglepetések nem érhetnek ma.
- Aranyos volt a kis cetli, el is tettem magamnak. – Boldoggá tesz, hogy tetszett neki amit kitaláltam. Soha senkinek nem szoktam megmutatni a költői oldalam, hát most vele kivételt tettem. Nyilvánvalóan nem ez életem verse, semmilyen komoly érzelmet vagy tartalmat nem hordoz magában, de a rímekbe szedett utasítások már egy aprócska lépést jelentenek a megnyílás felé.
- Örülök, hogy tetszett. – Több is van ott, ahonnan ez jött, de ezt egyelőre még nem kell tudnia. Ideje lenne bemennünk, hogy ne csak álldogáljunk itt feszélyezetten mosolyogva ágymásra, mert az kicsit kínos lenne. Nem tudom, hogy nekem kellene előre menni, vagy inkább engedjem be őt, hogy az ő vágyai teljesülhessenek? Francba, ebbe miért nem gondoltam bele korábban? Micsoda nehéz kérdések merülnek fel…
- Szeretnél te helyszínt választani, vagy jöhet az én ötletem? – érdeklődöm meg végül. Igyekszem tök lazának látszani, mintha csak azért kérdezném, hogy imponáljak neki és a kedvére tehessek. Tudom, hogy a lányok szeretik, ha az ő kezükben van az irányítás, így remélem, hogy ezzel jó pontokat szerzek. 

Naplózva

Amelia Evans
Eltávozott karakter
*****


Paso Doble

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2020. 05. 14. - 22:17:45 »
0


"..nem lesz május többé nélküled."
Miles

********

  Érdekes gondolatok és érzések kavarognak most bennem, de egyiket sem tudnám szavakba önteni. Boldog vagyok, kicsit össze vannak zavarodva a gondolataim, örömömbe mégis szárnyalni tudnék, de azért egy kis félsz is van bennem, bár most a boldogságom még azt is felülmúlja. Olyan aranyos, annyira szépen néz és édesen mosolyog, most, hogy zavartan előtte állok, én is csak mosolyogni tudok és nem tudok semmi másra gondolni, csak ezekre a pillanatokra.
- Szia! Ezt neked hoztam– mosolyogva adja át nekem a virágot, de érzek egy kis izgatottságot a hangjában, ami meglepő, a nagy Miles Edward, az évfolyamunk legszebbje és nagy nőcsábásza talán izgulna? Lehetetlen, biztos nem, hisz nincs oka rá. Pont amiatt mert velem kell találkozzon? Ezerszer szebb és jobb lányok társaságában volt már.
- Köszönöm – próbálok magabiztos lenni. – Szeretem a vörös rózsát és a színe is a kedvenceim közé tartozik. -  igen ez látszik is rajtam a mindennapokban is, a ruhatáramban is sok ilyen színű felső van.
Csendben állok és gyönyörködöm a virágomba. Kaptam már  virágokat, de valahogy ennél jobban még egyiknek sem örültem. Talán azért mert erre nem számítottam, és mert úgy érzem Miles közelebb került ezekkel a kis figyelmességekkel hozzám. De ha ez így van, szeretném ha így is maradna mert nagyon jó érzés ez a fajta öröm és talán kicsit félek attól, hogy csalódnom kell, vagy, hogy beleélem magam abba amibe nem kellene, az csak az én fájdalmam lesz és ilyen fájdalomban még nem volt részem, nem is tudom, hogyan kell kezelni, én a fájdalmaimról nem szeretek senkivel beszélni. Nem szeretném magamat ilyenekkel riasztani, lehet még a vártnál is jobban fog sikerülni ez a nap, bár lennék egy kicsikét tapasztaltabb és rendelkeznék több önbizalommal ebben a témába.
- Szeretnél te helyszínt választani, vagy jöhet az én ötletem? – ő töri meg a csendet, végre. így ezek a rémes gondolatok el is tűnnek a fejemből.
Ha a hangját hallom akkor csak az cseng a fejembe, másra nem is tudok gondolni. Megpróbálok minden rossz gondolatot félretenni, jól fogom ma érezni magam, mert már végre ehhez is itt van az alkalom, méghozzá egy helyes sráccal. Azt hiszem ma igyekszem félretenni minden merevségem, ellazulok és hagyom, hogy ne én irányítsak, lehet nehéz lesz, de bele kell rázódjak abba, hogy nem én vagyok mindenhol a főnök. Úgy döntök, hogy válasszon inkább ő helyszínt, nem akarok helyette is én dönteni, bár az nekem elég jól szokott menni, mindenki helyett eldönteni mindent, talán ez a legrosszabb tulajdonság amit anyámtól örököltem.
- Jöhet a te ötleted – mondom ki végül, válaszolva a kérdésére. De csak azért mert te vagy a fiú és az első randevút illő a férfi nemnek irányítani, legalábbis én így gondolom– mosolygok rá, s gyorsan folytatom is, nehogy azt higgye, hogy magamba találok ki ilyen hülyeségeket. – De aztán az is lehet, hogy a nagy Evans család okosabb tagja, a drága édesanyám rosszul tudja, s így engem is rosszul tanított – meghúzom a vállam és elnevetem magam, kicsim lehajtom a fejemet a válaszra várva.
Naplózva


Miles Edward r.
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2020. 05. 18. - 19:35:38 »
0

Amelia; 2001.05.12, kiöltöztem

Szépek vagyunk, mondhatom. Itt állunk mint két kiskamasz és meg sem tudunk szólalni egymás társaságában. Nemsokára igazi felnőtt férfi leszek és ennek ellenére most alig tudok kinyögni valami értelmesnek hangzót. Hát ez baromi jó.
Boldog mosollyal konstatálom, hogy tetszik neki a virág. Tudtam, hogy a vörössel nem lőhetek mellé, az a rengeteg felső meg a rúzs mánia remekül elárulták, hogy ezzel nem lőhetek mellé. Részemről csak egy apró figyelmesség, neki pedig gondolom sokat jelent. A lányoknak minden ilyesmi felér egy kész szerelmi vallomással, pedig ez csak egy virág, semmi több.
-  De csak azért mert te vagy a fiú és az első randevút illő a férfi nemnek irányítani, legalábbis én így gondolom.– Elnevetem magam ezt hallva. Nem akarom, hogy rosszul érezze magát, vagy valami, de ez baromi vicces. Én nem hiszek ezekben a mendemondákban, hogy a férfi az erősebb nem és hogy neki kell dominálni meg mittom' én ezeket. Nettó baromság. Ha neki jobb ötlete van, akkor miért kéne ráerőszakolni az én szar ötletemet, csak mert én pasi vagyok? De legyen ahogy akarja.
Magabiztosan megidézem az ajtót majd lenyomom a kilincset és azt kérem a szobától, hogy ne hagyjon cserben. Jó vagyok, mi? De ház azt sem tudom, hogy kinti vagy benti helyszínt kellene kívánnom, így nehéz lenne egyedül kitalálnom valamit. Szerencsére a hely nem hagy cserben, egy kellemes tornácra kerülünk két kényelmes karosszékkel, előttünk pedig egy fűvel borított  udvar nyújtózkodik, melyet gyümölcsfák vesznek körbe. Szép, meg kell hagyni. A karosszékek között kis asztalka áll, rajta egy tálca két pohárral, mögötte egy szekrényen különböző italok sorakoznak. Még választási lehetőségeink is vannak, cool.
- Hölgyem – mutatok a székekre és hagyom, hogy ő válassza ki, melyikbe szeretné elhelyezni formás kis fenekét. Én utána leülök a másikba és hátra dőlök. Áhh, baromi kényelmes ez a párnázott cucc, el tudnék itt aludni! Na mosrmár csak valami témát kéne kitalálnom, hogy miről kéne beszélgetnünk. Vagy inkább hagyjam meg neki? Na mindegy, ha beállna a kínos csend majd kivágom magam valamivel, addig is hagyom, hadd beszéljen, ha akar.

Naplózva

Amelia Evans
Eltávozott karakter
*****


Paso Doble

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #20 Dátum: 2020. 05. 21. - 22:48:54 »
0

"..nem lesz május többé nélküled."
Miles

********

  A rózsa tetejét szorongatva állok előtte, szerencsére kevés tüske van rajta, az illata pedig igazán erős de mégis kellemes. Elneveti magát, aranyos ahogyan nevet és ebből látom, hogy ő sem nagyon támogatja anyám elveit, miszerint a férfi kellene legyen az úr, legalább az első randin. Talán anya is azért gondolja így mert már sok neki, hogy mindenhol ő a főnök, biztosan belefáradt már és úgy gondolja, hogy a férfiak mellett ellazíthatják magukat a lányok. Én mondjuk nem értek ezzel teljesen egyet, nem hiszem, hogy a férfi sokra menne nélkülünk, gyenge az ő lelkük is, valahol mélyen, és szükségük van egy támaszra, néha elveszettebbek mint amilyennek mutatják magukat. Úgy érzem jól tettem, hogy átengedtem neki a választás jogát, tudom, hogy tökéletes hely lesz, bár nekem a legegyszerűbb kis zúg is jó, nem hinném, hogy ez a fontos, bár azért jó ha romantikus, így talán kicsit mi is felszabadulunk. Az a legnagyobb célom, hogy ma ellazuljunk kicsit, az ismerkedéshez amúgy is fontos. Nem tudom Miles mennyire szeret magáról beszélni. Ránézésre egy tök vagány csávó, magabiztos, de aztán lehet, hogy belül egy gyengéd lelke van, kíváncsian várom, hogy kicsit többet megtudjak róla. Hat év alatt majdnem mindennap  találkoztunk, nagyon sok közös óránk volt és van is a mai napig, de nem nagyon volt alkalmunk még beszélgetni, megismerni egymást közelebbről, valamiért mindig távolságtartók voltunk, talán azért mert nagyon belevoltunk bújva a saját kis baráti társaságunkba. Mindig helyes fiú volt, a barátnőim odáig vannak érte és ha tudnák, hogy itt vagyok vele és méghozzá még virágot is kaptam, odáig lennének és alig várnák, hogy megcsókolják, de én valahogy mégis inkább azt várom, hogy inkább megnyíljon, halljam beszélni és figyeljem ahogyan mesél, kellemes a hangja.
Kellemes hely jelenik meg előttünk, meleg, egyszerű és mégis van benne egy kis romantikus vonal is. Italok és két fotel. Italok, nos igen, jól jönnek most, kicsit segít, hogy ellazuljunk. Nem szoktam sokat inni, de néha egy kevés azért jól esik.
- Hölgyem– illedelmesen mutat a székekre. Lehuppanok a közelebbibe, kényelembe helyezem magam és keresztbe teszem a lábaimat. Kicsit gyönyörködöm a tájban, akaratlanul is megharapom a számat belülről, óvatosan, csak, hogy ne vegye észre, azt hinné, hogy izgulok azért csinálom, pedig csak megszokás.
Kicsit ülök mellette csendben, végig nézek rajta, látom ahogyan ő is ellazul és élvezi a tájat, elmosolyodom, igyekszem akkor nézni amikor nem látja, nem akarom zavarni ezzel.
- Nos, Miles,  szerintem elég is volt a csendből és a következő kérdezés joga nálam van– kacsintok egyet mosolyogva. Biztosan hülyén fog rám nézni, hogy miért következő, hiszen ő még nem is kérdezett, de jobban belegondolva már kétszer is. Először megkérdezte, hogy randizok- e vele, másodszor pedig, hogy ki válasszon helyszínt, figyelek ám.. – Ha jól tudom, Skóciában élsz, igaz? Mesélj róla egy kicsit, aztán mesélj magadról  is, de csak amennyit szeretnél, nem szeretnék tolakodni, csak kissé kíváncsi vagyok, nem sok mindent tudunk egymásról. - nem szeretnék nagyon tapintatlan lenni, ezért hagyom, hogy annyit mondjon el amennyit szeretne.
Naplózva


Miles Edward r.
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #21 Dátum: 2020. 05. 26. - 20:00:40 »
0

Amelia; 2001.05.12, kiöltöztem

Fájdalmas meló volt, mire megszabadítottam a szárat a tüskéktől. Nem tudom, létezik-e erre bűbáj, de ha ne, akkor fel kell találnom a jövőben, hogy a hozzám hasonló gáláns lovagoknak ne okozzon ennyi szenvedést egy a lányért tett aprócska gesztus.
Észreveszem a szemem sarkából, hogy mikor azt hiszi nem látom engem figyel. Ugyan már, nehéz lenne nem észrevenni, hogy valaki ilyen közelről elemzi az arcvonásaimat. Tudjátok, még a vak is látja kategória. De én azt hiszem egész jól bírom, ha a csajok stírölnek, már egészen jól hozzászoktam azt hiszem. Gyakran emgesik, hogyha elmegyek a folyosón egy kisebb csapat mellett, vagy lemegyek vacsorázni, esetleg edzünk a csapattal a következő meccsre. Ki kéne tiltani az ilyen kíváncsi szempárokat a stadion körzetéből, mert ez viszont roppantul tud idegesíteni.
Nem igazán értem ezt a következő kérdés dolgot, lehet csak én nem figyeltem eléggé, de szerintem én még nem kérdeztem. No nem mintha bánnám, legalább nem kell ilyesmiken gondolkoznom.
- Skócia csodás. Vadregényes tájak, egyszerű, de csodálatos emberek és épp megfelelő időjárás. – Már akinek ugyebár. Én nem bírom a negyvenfokos nyarat ellenben nem bánom ha esik az eső, köd van és szél. Ez mifelénk gyakoribb, mint a mediterrán jellegű évszakok. Csak azért van rövidujjú cuccom is, mert itt viszont nyáron elég meleg van ahhoz, hogy felvehessek ilyesféle ruhákat.
- Mit meséljek? A szüleim és a húgom muglik, mielőtt idekerültem kosaraztam, a jövőben vagy kviddiccsel szeretnék foglalkozni, vagy aurornak állnék, bár ahhoz eléggé bele kellene húznom a tanulásba – húzom el számat kelletlenül. Gondolom ő is tudja, hogy nem én vagyok a legszorgalmasabb tanuló az évfolyamon, hiszen rengeteg közös óránk van, mikor mindez kiderülhet számára.  Hát igen, lehet, hogy ideje lennem segítséget kérni. Na nem mintha nem lennék elég okos, szimplán annyira lusta vagyok, hogyha nincs valaki aki állandóan seggberugdosson, akkor elkallódom és nem lesz belőlem semmi, maximum csöves valami szép híd alatt. Mert ha utcára kerülök már legalább valami szép hidat választok magamnak, az tuti.


Naplózva

Amelia Evans
Eltávozott karakter
*****


Paso Doble

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #22 Dátum: 2020. 06. 07. - 00:45:10 »
0

"..nem lesz május többé nélküled."
Miles

********

   Remélem lesz elég közös témánk és nem fogjuk egy percre sem kínosan érezni magunkat egymás mellett csendben ülve. Mivel nem sokat tudunk egymásról ezért van mit mesélnünk, én nem bánom ha néhány történetet előad az életéből és szívesen válaszolok az ő kérdéseire is, bár nem hiszem, hogy pont én tudnék érdekeset mondani neki, vagy bárki másnak.
Nagyon rég voltam utoljára Skóciában ezért jó hallani ha mesélnek kicsit róla, meg amúgy is, egy ott élő embernek más a véleménye az országáról mint egy vendégnek. Már csak nagyon halvány emlékeim vannak vele kapcsolatban. Minden nyáron utazgatunk és sok országba visszatérő vendégek vagyunk, de a skóciai utazásunkat valamiért nem ismételtük meg soha, na, nem baj, talán majd idén nyáron megpróbálom beajánlani ezt az országot. Annyira emlékszek, hogy tényleg csodásak a tájak, visszaszoktam nézegetni a képeket is, viszont az emberek mentalitása vagy épp az időjárása emléke nem maradt meg bennem, tudom, hogy elfért a sok meleg cucc a bőröndünkben. De én szeretem már most kicsit idősebb fejjel az esőt, a hideget és a kicsit nedves időt, bár kicsiként nem biztos, hogy így álltam hozzá. A gyerekek szeretik ha minél kevesebb ruha van rajtuk, szabadabbnak érzik magukat és meg is értem, annyi mozgáshoz kell is a szabadság.
- Mit meséljek? A szüleim és a húgom muglik, mielőtt idekerültem kosaraztam, a jövőben vagy kviddiccsel szeretnék foglalkozni, vagy aurornak állnék, bár ahhoz eléggé bele kellene húznom a tanulásba– nem épp az évfolyam éltanulója azt tudom, de hát nem gondolnám, hogy annyira rossz lehet. Én nem sem eszem a könyveket és igazából csak arra az órára készülök nagyon ami érdekel is és leköti a figyelmemet, de természetesen igyekszem, nem akarok otthon csalódást okozni.
Tetszik, hogy már van elképzelése a jövőjével kapcsolatban és nem is rossz dolgok. Számítottam rá, hogy a sport az mindig is az élete része lehetett, látszik a testalkatán. Nem voltam oda régen és igazából most se annyira a labdajátékokért, de lehet csak azért mert nem értem az értelmét és nem volt kimiatt megszeressem, nem volt ki megkedveltesse velem, de igazából én nyitott vagyok mindenre és ki tudja, mi lesz még. Az én életembe sportként a tánc szerepelt, másban el sem tudom magamat képzelni.
- Szóval odavagy a labdákért – próbálok rátapintani a két sport hasonlóságára, mind kettőbbe golyók vannak, az egyikbe egy a másikba több. – A tanulásba majd segíthetek, ha szükséged lenne egy noszogató társa, te meg, megtaníthatsz majd egyszer mondjuk kosarazni, az szimpatikusabb valamennyire. – kacsintok, valamit valamiért. – Amúgy nem is tudtam, hogy van tesód, hogy hívják?

Naplózva


Miles Edward r.
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #23 Dátum: 2020. 06. 30. - 11:27:03 »
0

Amelia; 2001.05.12, kiöltöztem

Sosem tudtam igazán jól magamról beszélni. Jó a dumám, ez köztudott, de ha odakerült a sor, hogy el kellet volna regélnem az életem alahogy mindig megakadtam. Mert lehet, hogy ami nekem érdekes, izgalmas vagy éppen jelentős esemény az mást annyira sem érdekel, mint hogy milyen alakúak a felhők. De a megszerzett rutin azért már valamennyire hozzásegít hogy tudjam, nagyjából mire kíváncsiak a lányok mikor azt kérik, hogy meséljek magamról. Család, szabadidő, jövendőbeli tervek.
- Szóval odavagy a labdákért. – Elnevetem magam, mert végülis egész ügyesen rátapintott a lényegre. Ha olyan társaságban lennénk most elsüthetnék néhány disznó poént a golyókról és a lyukakról, de inkább nem zaklatom fel ilyenekkel a kis lelkivilágát. Nem az a célom hogy elüldözzem, hanem hogy magamhoz édesgessem, ez világos mint a vakablak, nem? A csajok nem vevőek az ilyen mocskos poénokra, így inkább tartom a számat.
- Rátapintottál a lényegre, igen – bólintok is, de minek, tök felesleges, hiszen a szavaim épp elég megerősítésként szolgálnak. Hülye vagyok, vagyis inkább csak kicsit zavarban azt hiszem.
A tanulásban majd segíthetek, ha szükséged lenne egy noszogató társa, te meg, megtaníthatsz majd egyszer mondjuk kosarazni, az szimpatikusabb valamennyire. –  Megfontolandó ajánlat, de nem hiszem hogy tudnék a tanulásra koncentrálni. Valahogy jobban érdekelne ő, mint a bájitaltan vagy az asztronómia. Ezzel szemben kosarazni szívesen tanítanám, szeretem átadni másoknak a már megszerzett tudásom és jó alkalom lenne, hogy fizikálisan is közelebb kerüljünk egymáshoz. Mert ma ebből nem lesz semmi, ez csak egy ilyen kis beszélgetős délután semmi komoly tervvel. Amíg nem ismerem, nincs meg köztünk a kémia addig felejtős hogy bármire is vetemedjem egy baráti ölelésen kívül.
Mikor a húgomról kérdez ismét majdnem elnevetem magam, de inkább megállok egy széles mosolynál. – A sors furcsa játéka, hogy ő is Amelia. – Lehet ez valami szerencsés név nálam, ha a húgomnál bejött az erős kapcsolat még itt is bejöhet. Vagy lehet hogy épp ezért nem lesz semmi, mert a felsőbb hatalmak azt akarják, hogy csak egy Amelia legyen az életemben? – De most mesélj egy kicsit te is, ne csak én jártassam a számat. – Ő már elég sok információval gazdagodott velem kapcsolatban, ezzel szemben és még tudatlanul ülök itt mellette. Épp itt az ideje ezen változtatni.

Naplózva

Amelia Evans
Eltávozott karakter
*****


Paso Doble

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #24 Dátum: 2020. 07. 03. - 14:36:05 »
0

"..nem lesz május többé nélküled."
Miles

********

   Kár, hogy már csak így évvégére kerültünk egymáshoz közelebb. Félek, hogy a nagy távolság miatt szeptemberre megint két idegenként fogjuk egymást kezelni, így viszont nehezen fogjuk megtudni valaha is, hogy érzünk-e egymás iránt valamit vagy marad a barátság vagy épp az egymástól való teljes eltávolodás. De azért remélem nem az utóbbit fogjuk megtapasztalni, kár lenne ezért az egészért. Nem tudom mit érezhet irántam, lehet semmit, csak megakar ismerni, vagy tetszek neki, de az is lehet, hogy pont ugyanannyira bizonytalan mint én. Nem tudom eldönteni, hogy mi lenne a legjobb, annyit tudok, hogy érdekes érzések uralkodnak bennem, amióta megbeszéltük, hogy találkozunk.
- Rátapintottál a lényegre, igen– lelkesen bólint. Látom tetszik neki ez a téma, bár én nem tudok róla sokat beszélni mert nem értek hozzá, de a kosarazás jó ok lehet egy újabb találkozáshoz.
- Akkor te odavagy érte, én nem értek hozzá, szóval kitől mástól tanulhatnék mint egy szívbéli profi kosarastól?– próbálom kicsit dicsérni, aztán hozzá is teszem, hogy valamikor valahol találkozhatunk csak egy kosármeccs miatt is. – Szóval ha van kedved és időd majd megtaníthatsz engem is, aztán retteghetsz, hogy jobb leszek nálad– elégedetten mosolygok és hátra dőlök.
A bátyám is kosarazott, néhány dolgot kapizsgálok erről az egészről, de nem nevezném tudásnak. Legtöbbször a meccsire csak azért mentem mert a végén a kedvenc éttermünkben kajáltunk mindig és ha az ő csapata nyert akkor különösen nagy volt az öröm, mindenki annyi fajta édességet rendelt amennyi belefért.
-  A sors furcsa játéka, hogy ő is Amelia. De most mesélj egy kicsit te is, ne csak én jártassam a számat. – elmosolyodok amikor meghallom, hogy már van egy fontos személy az életében aki ugyanazt a nevet viseli mint én. Ezt betudhatjuk valami égi jelnek is és én inkább ennek tudom be. Egy szerencsés égi jelnek, amiből bármi kisülhet.
- Ez akkor egy jel Miles, én leszek talán a legjobb barátod mostantól. Lesz egy húgod és egy barátod, két fontos személy, s mindkettőt az Amelia név takarja.– elnevetem magam, remélem azért érti, hogy a barátok szó alatt nem feltétlen arra is gondolok. – Nos, hol is kezdjem....- úgy kezdek bele mintha valami izgalmas életem lenne, de igazából elég egyszerű, nekem tökéletes a legtöbbször.– Igazából nem annyira izgalmas mint ahogyan belekezdtem. Londonban élek a szüleimmel, akik elég keveset vannak otthon. Van egy bátyám is, aki lassan megnősül, ezért én maradok az egyetlen gyerek a családban, amúgy ő is kosarazott régen és most meg edző, de amúgy nem sok mindent tudok a csapatáról. Továbbá van néhány munkásunk otthon akiket a legjobb barátaimnak tudhatok és a legkedvencebb családtagjaim, még ha nem is vérszerintiek.– húzom meg a vállam. Nem tudom mit mesélhetnék magamról még, tényleg ezek a legalapvetőbb dolgok az életembe, na meg persze a Roxfort, de hát erről nincs mit meséljek neki, ő is itt él.– Amúgy Miles, lenne egy kérdésem, lehet, hogy váratlanul fog érni, és tudom, hogy buta kérdésnek fogod gondolni, de én az elejétől kíváncsi vagyok erre– veszek egy nagy mély levegőt, aztán folytatom is,- mi oka van annak, hogy most elhívtál? Csak mert eddig tudod nem sokat beszéltünk és kíváncsi vagyok, hogy mire is gondoltál amikor elhívtál randizni.. – kicsit kínosan érzem magam, hogy feltettem neki ezt a kérdést, ezért elpirulok, de próbálok mosolyogni és magabiztosnak tűnni.
Naplózva


Miles Edward r.
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #25 Dátum: 2020. 07. 06. - 23:08:15 »
0

Amelia; 2001.05.12, kiöltöztem

Miles Edward visszatért, szerencsére hamar eltűnik a zavarom ahogy beszélgetünk kicsit. Ez hiányzott csak, újra elememben vagyok. Persze még mindig lenyűgöz a szőke szépsége, de már közel sem érzem úgy, hogy ez az egész más lenne, mint a többi. Na nem azért, mert nem tetszik, csak úgy döntöttem, hogyha úgy tekintek rá, mint valami különleges valakire akkor az igazi Miles nem tud utat törni magának és én nem akarom hogy egy ilyen kis esetlen fiút ismerjen meg. Ha már rávettem, hogy jöjjön el akkor a teljes életnagyságú Edwarddal ismerkedjen meg.
Szóval ha van kedved és időd majd megtaníthatsz engem is, aztán retteghetsz, hogy jobb leszek nálad. - Akaratlanul is el kell nevetnem magam. Lássuk be, jóval magasabb vagyok,  mint ő, gyakorlottabb is, de azért aranyos, hogy lelkesedéssel próbálja meg mindezt semmissé tenni. Vagy talán azt hinné, hogy hagynám nyerni? Ó nem, nálam a sportban nincs se szerelem se barátság se semmi, csak véres és kőkemény küzdelem van.
- Aranyos hogy reménykedsz, kicsilány - cukkolom vigyorogva, majd finoman oldalba bököm, hogy érezze a törődést. Hogy nagy a szám? Meglehet. De lássuk be, igazából ez tesz engem igazán elbűvölővé. Hogy ilyen nagyszájú vagyok és flegma, de mégis meg van bennem az az érzékeny és romantikus lélek, amit Amelia már láthatott korábban.
- Ez akkor egy jel Miles, én leszek talán a legjobb barátod mostantól. Lesz egy húgod és egy barátod, két fontos személy, s mindkettőt az Amelia név takarja. – egy pillanatra úgy tűnik, mintha elgondolkodnék. Nem tudom, hogy a Sors miféle furcsa játékot játszik velem, de ez egyszerre kísérteties egy kicsit és mégis aranyos.
- Sajnálatos tény, miszerint ezek a címek már elkeltek, de ha nagyon igyekszel, talán odaférsz még a listára. - Sejtelmesen rákacsintok, még én sem tudom, melyik listára is pontosan. A lányok akikkel randiztam listára már felkerült, aztán hogy létrehozza-e a lányok akikkel jártam is listát már csak rajta múlik. Nem is tudom, ideje lenne már valaki mellett két napnál hosszabb időre is megállapodnom, de valahogy nem érzem azt, hogy tényleg meglenne az igazi. Lehet, hogy sosem fogom megtalálni és vénségemre is egyedül maradok majd.
Figyelmesen hallgatom, míg mesél, igyekszem megjegyezni mindent, hogy a későbbiekben esetleg ne kerüljek kínos helyzetekbe, ha úgy adódna. Aztán hirtelen témát vált és felteszi a kérdést. Nehéz helyzetbe kerülök, de aztán eszembe jut az univerzális jó válasz. Mert azt ugye csak nem mondhatom neki, hogy amúgy évek óta el akarom hívni. - Tudod szeretem a csinos lányok társaságát élvezni - vonom meg lazán vállaimat.  Ha ez nem veszi le a lábáról a rózsával hát akkor semmi.

Naplózva

Amelia Evans
Eltávozott karakter
*****


Paso Doble

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #26 Dátum: 2020. 07. 09. - 21:49:59 »
0

"..nem lesz május többé nélküled."
Miles

********

  Örülök, hogy azért van folyamatosan miről beszélnünk, nem jó a kínos csend. Azért látom rajta, hogy ő is feszültebb volt az elején, de már kezd feloldódni, akárcsak én. Talán így, hogy mindenről is tudunk beszélni és nincs ez a nyálaskodás, így könnyebb felszabadultnak érezni magunkat. Nem akarom, hogy csak a kis csendes és törékeny oldalamat ismerje meg, hisz az csak akkor jelenik meg amikor én azt szeretném, de vele szemben még nem szándékozom annyira ezt mutatni, inkább továbbra is cukkolom vagy leszek túlzottan is kíváncsi, feszegetem kicsit a türelmeségét.
   Hát igen, a kosárlabdás beszólásom meghozta a kedvét, nevet, ezt is elértem, viszonylag hamar. Aranyos ilyenkor, bár a fiúk nem szoktak örülni, amikor a lányok aranyosnak tartják őket, ezért ezt a gondolatomat elnyomom magamba mélyen, elég ha csak én tudom.
- Aranyos hogy reménykedsz, kicsilány– oldalból meglök kicsit a könyökével, aztán mielőtt visszahúzódna teljesen, elkapom a karját. Felhúzott szemöldökkel gondolkozom kicsit, hogy mit is mondjak, amivel nem hagyom, hogy ennyire magabiztosnak érezze magát, bár bátran lehet az, már ha csak a külsőségeket nézzük, akkor is. De attól tudom és biztos vagyok magamban, hogy kicsiként is sikerülhet nyernem, bárki ellen, ha belejövök a játékba.
- Nem reménykedek, biztos vagyok a dolgomban– húzom meg a számat kicsit, közben megcsapkodom gyengéden a vállát, de el is engedem rögtön, nem szeretném ha nyomulásnak venné,, - és amúgy is, kicsi a bors de erős, minden téren Miles. Bár egyáltalán nem találom magamat kicsinek, te vagy a túlnagy– megjátszom a sértődöttet egy kis ideig, aztán a számsarkára kiül egy kis mosoly.
A következő mondatát csak egy nagy mosollyal fogadom. Listára.. Tényleg? Melyikre Miles? Nem szeretném neki feltenni hangosan is ezt a kérdést, de azért kicsit elgondolkodok rajta. Azt már csak ő tudja, hogy barátjának, egy egyszeri randitársnak vagy valami komolyabbnak akar később betudni. Én nem szeretném elsietni, nem szeretném ha azt érezné, hogy nyomulok, de azt sem akarom, hogy nagyon sokáig húzzuk-vonjuk ezt a helyzetet, mert nem épp könnyű, nem tudja egyikőnk sem, hogy mi is van és mi is lesz vagy mit is akarunk.
- Tudod szeretem a csinos lányok társaságát élvezni– de aranyosan kihúzta magát a hülye kérdésem alól, bár nem tudom, ez így elég kevés, nekem legalábbis. Biztos vagyok benne, hogy nem az első vagyok akinél elsüti ezt a mondatot, ezért ennyire könnyen nem fogja most megúszni, de nem akarok erőszakoskodni és olyanokra rávenni amiket nem is akar igazából kimondani.
- Nos, Miles, nagyon szép mentés volt! Gratulálok!– elismerően nézek rá, közben nevetek és tapsolok egyet– Bár, tudod, nem tartom ezt teljes magyarázatnak, mivel nem érzem azt, hogy nem kaphattál volna csinosabb lányt, de legyen, elfogadom– legyintek mosolyogva és egy kicsit elhallgatok, a földet nézem, aztán újra rápillantok.– Szóval ha már elhívtál és még csinosnak is tartasz, ami igazán kedves tőled, szeretnél valamit tudni még többet rólam? Vagy elég amennyit elmondtam? Most bármit megkérdezhetsz, ebbe a néhány órácskában csak őszintén válaszolok. Csak most, csak neked.
Naplózva


Miles Edward r.
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #27 Dátum: 2020. 07. 15. - 11:17:31 »
0

Amelia; 2001.05.12, kiöltöztem

Meglep, ahogy elkapja a karom, szemöldökeim a homlokom közepéig szaladnak meglepettségemben. Ajkaim aztán széles vigyorra húzódnak, kíváncsi vagyok, mit lép. Az, ahogy gyengéden megcsapkodja a vállam nevetésre késztetne, de inkább tartom magam, még a végén rosszul érezné magát, vagy azt hinné, hogy nevetségesnek találom, holott ez nem igaz.
- Nem reménykedek, biztos vagyok a dolgomban. És amúgy is, kicsi a bors de erős, minden téren Miles. Bár egyáltalán nem találom magamat kicsinek, te vagy a túlnagy. - Megjátszom a sértődöttet, mintha ezt mélyen a szívemre venném. Közben akaratlanul is bekúszik a gondolataim közé, hogy nem is tudja, milyen nagy vagyok valójában. De ez nem a piros karikás műsor, nem mondhatok ilyeneket.
- Ezzel most a lelkembe gázoltál - szipogok színpadiasan. Rettenet rosszul játszom a szerepem, a vak is látja, hogy csak heccelem egy kicsit. - De egyébként minden csak nézőpont kérdése  - zárom le végül a témát egy vállvonás kíséretében. Hogy ő nem nőtt meg elég nagyra vagy én húztam bele túlzottan azt már ne firtassuk, elégedjünk meg ezzel így. Szeretek magas lenni, ad egy olyan tekintélyt parancsoló külsőt, ha kihúzom magam a kis taknyoknak rögtön elmegy a kedve a kötekedéstől. Egyszerű, de nagyszerű, hatékony védekezési mechanizmus, hálás lehetek a génjeimnek.
- Nos, Miles, nagyon szép mentés volt! Gratulálok!– Színpadias hajlongások közepette mondok köszönetet, mintha tényleg olyannyira megérdemelném a gratulációt. Ezután jön csak a feketeleves, elkezdi itt nekem magyarázni, hogy biztos találtam volna csinosabb lányt meg miegyéb. Ha egy valamit utálok a lányokban az ez. Annyira önbizalom hiányosak vagy manipulatívak, nem is tudom melyik a kettő közül, de ha az ember ilyenkor rosszul válaszol, akkor oda az egésznek. Márpedig mint tudjuk jó válasz nem létezik, csak hogy biztosan bonyolult legyen a dolgunk. Aztán azt mondja kérdezzek bármit. Tudom én, hogy ezt sem úgy gondolja, ahogy hallatszik, mert ha rossz kérdést teszek fel, akkor szintén elástam magam. Miért ilyen nehéz a lányokkal beszélgetni?
- Jobb szeretem, ha mesélnek nekem. Nem vagyok valami jó kérdező. De ha téged érdekel valami akkor kérdezz rá nyugodtan. - Diplomatikus, szép válasz, ügyes vagy Miles. Így megadom a lehetőséget hogy kérdezzen, valamint hogy megosszon magáról még néhány olyan információt, amit fontosnak talál. Ez általában beválik, remélem most is így lesz.

Naplózva

Amelia Evans
Eltávozott karakter
*****


Paso Doble

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #28 Dátum: 2020. 07. 22. - 21:09:55 »
0

"..nem lesz május többé nélküled."
Miles

********

    Nem szeretnék gyerekesen a „ki magasabb” témánál ragadni, nem izgalmas és nem azért jöttem ide, hogy ilyen hülyeségeken vitatkozzak. Azért látom, hogy van humorérzéke, nem egy magának való, öntelt pasi, de nem biztos, hogy ha épp csipkelődnék egész este, azt jó szemmel nézné. Azt látom rajta, hogy egyrészt nem nézi ki belőlem, hogy kötekedős vagyok, másrészt nem is biztos, hogy tudná kezelni a tőlem jövő szurkálásokat. Lehetséges, hogy túludvarias akar lenni és semmi erősebb poént nem akar bevágni, lehet túlkomolynak lát. Babaként kezel, akit véletlenül sem szeretne megsérteni, de ez nem rossz tulajdonság és nem vagyok érte mérges, csak furcsa. Ő az első, akinél ilyen jellegű törődést észlelek, már ha ezt lehet annak nevezni.
   Arra kell rájönnöm, hogy nem ő a legkíváncsibb Griffendéles fiú, de az igazat megvallva én sem vagyok a legjobb a kérdezésekben, viszont ha azt akarom, hogy továbbra se üljön közénk a kínos csend, akkor vagy sokat kell meséljek, ami szintén nem szokott magamtól menni, vagy össze kell szedjem magam és folyamatosan kérdezgetnem kell. Bár érdekesnek találom a személyiségét, ránézésre azt olvastam le, hogy ő az, aki órákat tud mesélni egyhuzamba magáról, vagy ha kérdeznie kell, akkor a kissé mocskos fantáziára utaló, kétértelmű kérdéseket tesz fel, nagy szeretettel. Ez persze nem feltétlen rossz, mindegy is. Meglep, hogy tévedtem és pont vele kapcsolatba, pedig félreismerhetetlennek tűnt. Várom, hogy mit kérdez, vagy mit mond arra mit mondtam neki, de szerintem ebből is okosan kihúzza majd magát.
- Jobb szeretem, ha mesélnek nekem. Nem vagyok valami jó kérdező. De ha téged érdekel valami akkor kérdezz rá nyugodtan. – épp azt a választ kaptam amire számítottam. Kicsit becsukom a szememet és sóhajtok egyet. Aztán próbálom elkapni a tekintetét és mikor megvan, csendben szemezek vele, közben a gondolataim össze-vissza cikáznak a fejemben. Hagyom, had teljenek ilyen csendben a percek, aztán még mindig a szemébe nézve megköszörülöm a torkomat és folytatom a beszélgetést.
- Miles, olyan jól mented ki magad mindig, hogy kezdem kicsit lemaradva érezni magamat. – de sebaj, megoldom én ezt a beszélgetős helyzetet is. Rá kell jöjjek, hogy most a szokásos kérdéseket fogom feltenni, aztán valami érdekes témát biztosan kapunk, amiről mindketten mesélhetünk. – Szóval, mik a terveid a nyárra? Utazgatások? Vagy te inkább az otthonülős típus vagy? De nyugtass meg, hogy a te nyári programjaidat is főként a szüleid szervezik. Engem az utazás a rég nem látott norvégiai nagynénihez út akaszt ki a legjobban. Amúgy ha tervezel Londonban is kirándulást akkor szólj és ha szeretnéd összefuthatunk. Tudok egy irtó jó helyet a belvárosban, egy kis csendes kávézót. Meghívlak valamire, amit szeretsz – vigyorgok. Jó volna valami kis nyári társaság, legalább egy napra, szívesen megmutatom neki a város eldugott utcáit és a kis kávézónkat.
Naplózva


Miles Edward r.
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #29 Dátum: 2020. 07. 24. - 20:44:17 »
0

Amelia; 2001.05.12, kiöltöztem

Túl bájosnak látszik ahhoz, hogy elhiggyem, hogy tényleg szeret szurkálódni. Persze, ha ezt szeretné én is tudok ám, csak lehet annak durca lenne a vége és tudom, hogy hisztiző, durcás lánnyal nagyon nehéz bármit is kezdeni. Elvégre van egy kamaszodó húgom, legalább ennyiben segít nekem.
- Miles, olyan jól mented ki magad mindig, hogy kezdem kicsit lemaradva érezni magamat. – bájosan rámosolygok, tekintetemmel amolyan bocsánatkérően keresem kékjeit. Na nem mintha bánnám, hogy állandóan ilyen jól kimentem magam, de tudom, hogy ettől jobban fogja érezni magát és most épp az a lényeg. Néha az ember fiának muszáj ilyen aljas cselekhez folyamodnia na. - Ne haragudj, csak a megszokás - szabadkozok kissé megszeppent hangon. Nem játszom túl a szerepem, épp csak annyira tűnök bűnbánónak mint kellene. Egy kész zseni vagyok. Ha nem jön össze a kviddics karrier vagy az aurorság akkor még mindig lehetek színész, nemde? Legalábbis egyelőre remekül megy. Szerencsére el kezd faggatni a nyári programokról, úgy tűnik, neki jobban megy ez a kérdezősdi, mint nekem.
- Hűű, hát szerveztem egy nyaralást Olaszba a családnak, mert már ránk fér. Meg ott leszek azon a csillaghullásos fesztivál izén, ha te is jössz talán összefuthatnk, bár én egy haverommal megyek majd. Szerintem nagyjából ennyi, sok időt töltök majd a húgommal meg a mugli barátaimmal - sorolom szépen, hogy egyelőre mik vannak tervben. Nálam nem anyámék tervezik a programom, hanem én szervezem az övéket is. Mert maguktól ugye eszükbe sem jutna, hogy néha talán ilyen is kell. - Norvégia is jól hangzik, s bár hozzánk London nincs valami közel, de ha arra járok mindenképp dobok egy baglyot - kacsintok rá.Mert tényleg, ha véletlenül esetleg mégis a fővárosban járnék szívesen megiszok vele egy kávét. Bár akkor tutira én hívom meg őt, de erről egyelőre nem kell tudnia.


Naplózva
Oldalak: 1 [2] 3 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 01. 11. - 21:16:30
Az oldal 0.095 másodperc alatt készült el 45 lekéréssel.