+  Roxfort RPG
|-+  2000/2001-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Keleti szárny
| | | |-+  Prefektusi fürdő
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Prefektusi fürdő  (Megtekintve 61 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2019. 06. 19. - 19:20:31 »
+1



A fürdő az ötödik emeleten található Balgatag Borisz szobrától balra a negyedik ajtó. Elég azt mondanod: pacsuli és már is bent található magad a hatalmas fürdőmedencénél. Állítólag csak prefektusok használhatják... na de mégis kit érdekel, ha már egyszer az ember birtokában van a jelszó? Te kitől szerezted meg?
Naplózva

Niraniel Ays
Hugrabug
*


.*Trouble magnet*.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2019. 10. 09. - 12:32:17 »
+1

Prefi pancsi


to; Sierra
2000. október


Fú nem gondoltam, hogy ennyire fárasztó lesz ez az évkezdés. Azzal, hogy jelentkeztem a kviddics-csapatba, szinte egy perc szabadidőm sincs. Edzések, órák, edzések, órák, edzések, házi… Körülbelül ennyi marad meg egy-egy hétből. A tagjaim már konstans sajognak a sok edzéstől, a fejemben meg folyamatosan őskáosz van a rengeteg tanulnivaló miatt, így amikor véletlenül elkaptam egy beszélgetésfoszlányt egy griffis meg egy mardis csajszi között a folyosón, nagyon örültem. A lányok ódákat zengtek egymásnak a prefektusi fürdőről, ahol mindenféle szagos, habos mulatságok vannak kilátásban… Bár én még a koromból fakadóan sem lehetek prefektus, elhatároztam, hogy ott a helyem nekem is a szappanbuborékok kánaánjában.
Nem volt nehéz megjegyezni a fura szobrot, amitől számítva a negyedik ajtónál elsuttogtam a Pacsuli jelszót és már be is slisszoltam. Erről a kis magánakciómról most nem szóltam senkinek, elvégre nem akartam én bajba sodorni senki mást. Egy türcsivel meg papuccsal a szütyőmben látogattam el a lélegzetelállító fürdőbe, ami első pillantásra is belopta magát a szívembe. Sellők és egyéb vízi lények a festményeken, finom rágóillat a levegőben, na és persze a hatalmas kád, ami kisebbfajta medencének is beillett volna.
Anyáméknál is egyetlen dolognak örültem a felújítás után, és ez nem más volt, mint a méretes jakuzzi a fürdőszobában. Na igen, ezért megérte végigszenvedni a zajt meg a port egész nyáron. Kár, hogy sokáig aztán nem élvezhettem ki, hiszen eljött a szeptember és ideje volt lelécelnem a Roxfortba.
Ahogy ámulva szemlélődöm a fürdőhelyiségben, már bújok is ki a pulcsimból, amikor valaki váratlanul rálép a sarkamra. - Aúcs - szalad ki a számon inkább a meglepettség, semmint a fájdalom miatt.
Kis híján szívinfarktust kapok, utoljára akkor voltam ilyen zavarban, amikor Becca pasija véletlenül rám nyitott zuhanyzás közben. Pedig most nem is vagyok meztelen, csak… rajtakaptak, hogy rosszban sántikálok. Ami mondjuk egyáltalán nem szokatlan a természetemtől.
- Öööö…. Szia…. – nézek zavartan váratlan jött társaságomra, akiben felismerem az egyik leányzót, akitől a fürdős tippet szedtem. Még szerencse, hogy ő a griffendéles csajszi, a másik tuti beárulna, ha rajtakapott volna, hogy engedély nélkül itt settenkedem. Persze még ez a lány is beköphet, feltéve, ha nem sántikál ő is rosszban, mert ahogy elnézem, kissé fiatalnak tűnik még a prefi-kinevezéshez plusz sehol nem látok rajta prefektusi jelvényt.
- Nira vagyok. Niraniel Ays - nyújtom felé a kezem bemutatkozásra.
- Na most mi legyen? Fürödjünk együtt vagy mi? – nézek rá kérdőn. A helyzet az, hogy bikinit azt nem hoztam magammal, de hát ha más nincs, a fehérneműmben is be tudok csobbanni. Nem vagyok én annyira durván szégyenlős, és szerencsére a sötétkék szett van rajtam, az meg nem látszik át vizesen sem.
Naplózva



Sierra Fern
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2019. 10. 20. - 18:26:00 »
0

bubble bath

2000. október

with Niraniel

Természetesen ma sem tudtam aludni.
Ide-oda forgolódtam, egy idő után már nem is tudtam, hogy mi bajom van. Meleg volt, ha betakaróztam, hideg, ha ki, ha pedig becsuktam a szemem csak azt a hülye, idegesítő hangját hallottam egyfolytában. Elegem lett. Legszívesebben valamit alaposan elpüföltem volna a párnámmal, dehát nem tehettem. Így egy ideig csak beletörődően feküdtem a hátamon és merengtem a plafon felé, olyan kérdésekre keresve választ, mint hogy meddig tarthat az élet nyomorultsága, miért nem tudok kilépni a bosszantó ördögi körömből és végre a hátam mögött hagyni őt az összes hülyeségével együtt. Talán még nem lett volna késő. Fiatal vagyok, tizennégy éves. Nem lehet, hogy újabb három évet pazaroljak a múltamra. Bár a kezem s a hegeim mindig ott lesznek, hogy emlékeztessenek arra a napra... de talán azzal is képes leszek gondtalanul kiegyezni egy nap.
A francba már, minden idegesít.
Minden egyes apró lélegzetvétel, fordulat, ágy nyikorgás, még Blue dorombolása is a fejem mellett. Egy párnát szorítottam a fejemre, de még mindig nem volt kellemesebb... hát én ezt nem hiszem el.
Szinte fújtatva vetődtem ki az ágyból. Persze a többiek iránti szolidaritásból igyekeztem halkan, felrángattam az egyenruhám, hogy legalább ne pizsamában polkázzak ki a folyosókra, majd felkaptam egy épp kezem ügyébe akadó könyvet meg szerencsétlen macskámat, és elhagytam a hálókörletet. Blue unottan nézelődött a kezemben, már megszokta, hogy rosszabb estéimen lerángatom magammal őt is, többek közt mondjuk abban bízva, hogy ha megtalál Frics, akkor mondjuk rá tudom fogni, hogy hasmenése van, és épp az udvara igyekeztem vele. Hiszen csak nem hagyhatom, hogy az orrunk alá csináljon be szerencsétlen macska, nem?
A prefektusoktól már annyira nem féltem, de azért reméltem, hogy sikerül elkerülnöm mindent és mindenkit, amíg elérem a célom... Ami hogy mi volt? Jó kérdés. Majd csak kilyukadok valahol.
Blue már bosszúsan csóválta a farkát a hosszan tartó lépcsőzéstől és járkálástól, szeretett volna kiugrani a kezeim közül, ám egy időben azzal, hogy elkezdte a hisztis ficánkolást, észrevettem valamit... valakit... egy lányt, Balgatag Borisz szobra körül ólálkodni. Mivel csak a hátát láttam, nem tudtam, ki ez, hanyadikos, még az is lehet, hogy prefektus... ez megmagyarázta volna, hogy miért surran be a prefektusi fürdőbe.
Még éppen fel is lélegeztem, hogy nem vesz észre, amikor a szemem sarkából mozgást láttam. Oldalra sandítva egy újabb alakot fedeztem fel a folyosón, és elég volt csak egy fél pillanatig hunyorognom, hogy aztán akkora lendülettel vessem be magam az idegen lány után a fürdőbe, hogy még a sarkára is tapostam. Szerencsére csak bent, mikor az ajtó már bezárult.
A picsába, ez is csak és kizárólag az én formám lehet! Lejövök, hogy kirázzam őt a fejemben, erre itt flangál előttem a folyosón. Egyáltalán mit keres itt...? Talán valami hasonlót, mint én? Talán ő sem tud aludni...?
Nem, nem érdekel, nem az én dolgom, hogy minek jár tilosban. Nem. Az. Én. Dolgom.
Az már inkább, hogy valószínűleg a szívbajt hoztam a másik lányra. Már csak ott tértem magamhoz az előbbi révületből, hogy felém fordult. Egy hugrabugos lány, ráadásul az évfolyamtársam. Hurrá, tehát nem prefektus. Akkor tehát már egyből hárman vagyunk, akik tilosban járkálunk fel-alá ma éjszaka.
Már készültem a lecseszésre, vagy igazából nem is tudom, mire, amikor csak kinyújtotta felém a kezét, és bemutatkozott.
- Nira vagyok. Niraniel Ays - tájékoztatott. Kissé zavartan biccentettem, és ráztam meg a kezét azzal a tagommal, amelyikkel nem a cicámat szorítottam magamhoz. 
- Sierra Fern. - Közben Blue egyre jobban ficánkolt.
- Na most mi legyen? Fürödjünk együtt vagy mi? – kérdezte szinte egyből a lány, mire vissza kellett fognom a horkantást. Az kellene nekem, a fürdés! Neki is álltam volna a remek kis magyarázatomnak, miszerint felőlem pancsoljon csak, én csak bujkálok, de alig jutotta egy "Őőő..."-re, mert Blue ezen a ponton végleg megunta a cipelést. Kivetődött a kezemből, telibe rá az előttem ácsorgóra, és csak onnan ugrott le a földre, ijedten felborzolt szőrrel. Alapesetbe is letettem volna a földre, nem aggódtam amiatt, hogy mondjuk bezabál egy adag habot, általában mindenfele kettecskén sétálgatunk, meglepően intelligens macsek, ám most mégis riadtan utána lendültem, mert feltüzelt vágtája közben elkezdett össze-vissza csúszkálni a kis tappancsain... és puccs... nem voltam elég gyors...
- Istenem! - nyögtem fel, és lelökve a könyvet oldalra térdre vágódtam, hogy sebesen kihalásszam szerencsétlen macskámat a vízből. Kétlem, hogy van macsek, amely rajong a fürdésért, de Blue kifejezetten utálja, így most is hangosan prüszkölt és egész testében reszketett, ahogy magamhoz szorítottam.
- Olyan béna vagy... ezt most miért kellett? - szidtam meg halkan, de közben megtörölgettem talárommal, már amennyire tudtam. Remélem, nem nyelt sok habot...
Amint a cirmos egy kicsit megnyugodott, sóhajtva felálltam, és Nirára néztem.
- Bocsi. Ugye nem karmolt meg? - Kicsit aggódva húztam fel a szemöldökömet. - Amúgy meg nem akartam zavarni, csak... ami azt illeti, egy meglehetősen kényelmetlen alak elől bujkálok, és hirtelen ez tűnt a legbiztonságosabb menedéknek. Te úszkálj csak...
 
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.031 másodperc alatt készült el 31 lekéréssel.