+  Roxfort RPG
|-+  2000/2001-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Keleti szárny
| | | |-+  Prefektusi fürdő
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Prefektusi fürdő  (Megtekintve 517 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Elérhető Elérhető
« Dátum: 2019. 06. 19. - 19:20:31 »
+1



A fürdő az ötödik emeleten található Balgatag Borisz szobrától balra a negyedik ajtó. Elég azt mondanod: pacsuli és már is bent található magad a hatalmas fürdőmedencénél. Állítólag csak prefektusok használhatják... na de mégis kit érdekel, ha már egyszer az ember birtokában van a jelszó? Te kitől szerezted meg?
Naplózva

Niraniel Ays
Hugrabug
*


*Trouble magnet*

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2019. 10. 09. - 12:32:17 »
+1

Prefi pancsi


to; Sierra
2000. október


Fú nem gondoltam, hogy ennyire fárasztó lesz ez az évkezdés. Azzal, hogy jelentkeztem a kviddics-csapatba, szinte egy perc szabadidőm sincs. Edzések, órák, edzések, órák, edzések, házi… Körülbelül ennyi marad meg egy-egy hétből. A tagjaim már konstans sajognak a sok edzéstől, a fejemben meg folyamatosan őskáosz van a rengeteg tanulnivaló miatt, így amikor véletlenül elkaptam egy beszélgetésfoszlányt egy griffis meg egy mardis csajszi között a folyosón, nagyon örültem. A lányok ódákat zengtek egymásnak a prefektusi fürdőről, ahol mindenféle szagos, habos mulatságok vannak kilátásban… Bár én még a koromból fakadóan sem lehetek prefektus, elhatároztam, hogy ott a helyem nekem is a szappanbuborékok kánaánjában.
Nem volt nehéz megjegyezni a fura szobrot, amitől számítva a negyedik ajtónál elsuttogtam a Pacsuli jelszót és már be is slisszoltam. Erről a kis magánakciómról most nem szóltam senkinek, elvégre nem akartam én bajba sodorni senki mást. Egy türcsivel meg papuccsal a szütyőmben látogattam el a lélegzetelállító fürdőbe, ami első pillantásra is belopta magát a szívembe. Sellők és egyéb vízi lények a festményeken, finom rágóillat a levegőben, na és persze a hatalmas kád, ami kisebbfajta medencének is beillett volna.
Anyáméknál is egyetlen dolognak örültem a felújítás után, és ez nem más volt, mint a méretes jakuzzi a fürdőszobában. Na igen, ezért megérte végigszenvedni a zajt meg a port egész nyáron. Kár, hogy sokáig aztán nem élvezhettem ki, hiszen eljött a szeptember és ideje volt lelécelnem a Roxfortba.
Ahogy ámulva szemlélődöm a fürdőhelyiségben, már bújok is ki a pulcsimból, amikor valaki váratlanul rálép a sarkamra. - Aúcs - szalad ki a számon inkább a meglepettség, semmint a fájdalom miatt.
Kis híján szívinfarktust kapok, utoljára akkor voltam ilyen zavarban, amikor Becca pasija véletlenül rám nyitott zuhanyzás közben. Pedig most nem is vagyok meztelen, csak… rajtakaptak, hogy rosszban sántikálok. Ami mondjuk egyáltalán nem szokatlan a természetemtől.
- Öööö…. Szia…. – nézek zavartan váratlan jött társaságomra, akit szerintem még sosem láttam. Még szerencse, hogy griffendéles a csajszi, egy mardis tuti kapásból beárulna, ha rajtakapott volna, hogy engedély nélkül itt settenkedem. Persze még ez a lány is beköphet, feltéve, ha nem sántikál ő is rosszban, mert ahogy elnézem, kissé fiatalnak tűnik még a prefi-kinevezéshez plusz sehol nem látok rajta jelvényt se.
- Nira vagyok. Niraniel Ays - nyújtom felé a kezem bemutatkozásra.
- Na most mi legyen? Fürödjünk együtt vagy mi? – nézek rá kérdőn. A helyzet az, hogy bikinit azt nem hoztam magammal, de hát ha más nincs, a fehérneműmben is be tudok csobbanni. Nem vagyok én annyira durván szégyenlős, és szerencsére a sötétkék szett van rajtam, az meg nem látszik át vizesen sem.
Naplózva



Sierra Fern
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2019. 10. 20. - 18:26:00 »
+1

bubble bath

2000. október

with Niraniel

Természetesen ma sem tudtam aludni.
Ide-oda forgolódtam, egy idő után már nem is tudtam, hogy mi bajom van. Meleg volt, ha betakaróztam, hideg, ha ki, ha pedig becsuktam a szemem csak azt a hülye, idegesítő hangját hallottam egyfolytában. Elegem lett. Legszívesebben valamit alaposan elpüföltem volna a párnámmal, dehát nem tehettem. Így egy ideig csak beletörődően feküdtem a hátamon és merengtem a plafon felé, olyan kérdésekre keresve választ, mint hogy meddig tarthat az élet nyomorultsága, miért nem tudok kilépni a bosszantó ördögi körömből és végre a hátam mögött hagyni őt az összes hülyeségével együtt. Talán még nem lett volna késő. Fiatal vagyok, tizennégy éves. Nem lehet, hogy újabb három évet pazaroljak a múltamra. Bár a kezem s a hegeim mindig ott lesznek, hogy emlékeztessenek arra a napra... de talán azzal is képes leszek gondtalanul kiegyezni egy nap.
A francba már, minden idegesít.
Minden egyes apró lélegzetvétel, fordulat, ágy nyikorgás, még Blue dorombolása is a fejem mellett. Egy párnát szorítottam a fejemre, de még mindig nem volt kellemesebb... hát én ezt nem hiszem el.
Szinte fújtatva vetődtem ki az ágyból. Persze a többiek iránti szolidaritásból igyekeztem halkan, felrángattam az egyenruhám, hogy legalább ne pizsamában polkázzak ki a folyosókra, majd felkaptam egy épp kezem ügyébe akadó könyvet meg szerencsétlen macskámat, és elhagytam a hálókörletet. Blue unottan nézelődött a kezemben, már megszokta, hogy rosszabb estéimen lerángatom magammal őt is, többek közt mondjuk abban bízva, hogy ha megtalál Frics, akkor mondjuk rá tudom fogni, hogy hasmenése van, és épp az udvara igyekeztem vele. Hiszen csak nem hagyhatom, hogy az orrunk alá csináljon be szerencsétlen macska, nem?
A prefektusoktól már annyira nem féltem, de azért reméltem, hogy sikerül elkerülnöm mindent és mindenkit, amíg elérem a célom... Ami hogy mi volt? Jó kérdés. Majd csak kilyukadok valahol.
Blue már bosszúsan csóválta a farkát a hosszan tartó lépcsőzéstől és járkálástól, szeretett volna kiugrani a kezeim közül, ám egy időben azzal, hogy elkezdte a hisztis ficánkolást, észrevettem valamit... valakit... egy lányt, Balgatag Borisz szobra körül ólálkodni. Mivel csak a hátát láttam, nem tudtam, ki ez, hanyadikos, még az is lehet, hogy prefektus... ez megmagyarázta volna, hogy miért surran be a prefektusi fürdőbe.
Még éppen fel is lélegeztem, hogy nem vesz észre, amikor a szemem sarkából mozgást láttam. Oldalra sandítva egy újabb alakot fedeztem fel a folyosón, és elég volt csak egy fél pillanatig hunyorognom, hogy aztán akkora lendülettel vessem be magam az idegen lány után a fürdőbe, hogy még a sarkára is tapostam. Szerencsére csak bent, mikor az ajtó már bezárult.
A picsába, ez is csak és kizárólag az én formám lehet! Lejövök, hogy kirázzam őt a fejemben, erre itt flangál előttem a folyosón. Egyáltalán mit keres itt...? Talán valami hasonlót, mint én? Talán ő sem tud aludni...?
Nem, nem érdekel, nem az én dolgom, hogy minek jár tilosban. Nem. Az. Én. Dolgom.
Az már inkább, hogy valószínűleg a szívbajt hoztam a másik lányra. Már csak ott tértem magamhoz az előbbi révületből, hogy felém fordult. Egy hugrabugos lány, ráadásul az évfolyamtársam. Hurrá, tehát nem prefektus. Akkor tehát már egyből hárman vagyunk, akik tilosban járkálunk fel-alá ma éjszaka.
Már készültem a lecseszésre, vagy igazából nem is tudom, mire, amikor csak kinyújtotta felém a kezét, és bemutatkozott.
- Nira vagyok. Niraniel Ays - tájékoztatott. Kissé zavartan biccentettem, és ráztam meg a kezét azzal a tagommal, amelyikkel nem a cicámat szorítottam magamhoz. 
- Sierra Fern. - Közben Blue egyre jobban ficánkolt.
- Na most mi legyen? Fürödjünk együtt vagy mi? – kérdezte szinte egyből a lány, mire vissza kellett fognom a horkantást. Az kellene nekem, a fürdés! Neki is álltam volna a remek kis magyarázatomnak, miszerint felőlem pancsoljon csak, én csak bujkálok, de alig jutotta egy "Őőő..."-re, mert Blue ezen a ponton végleg megunta a cipelést. Kivetődött a kezemből, telibe rá az előttem ácsorgóra, és csak onnan ugrott le a földre, ijedten felborzolt szőrrel. Alapesetbe is letettem volna a földre, nem aggódtam amiatt, hogy mondjuk bezabál egy adag habot, általában mindenfele kettecskén sétálgatunk, meglepően intelligens macsek, ám most mégis riadtan utána lendültem, mert feltüzelt vágtája közben elkezdett össze-vissza csúszkálni a kis tappancsain... és puccs... nem voltam elég gyors...
- Istenem! - nyögtem fel, és lelökve a könyvet oldalra térdre vágódtam, hogy sebesen kihalásszam szerencsétlen macskámat a vízből. Kétlem, hogy van macsek, amely rajong a fürdésért, de Blue kifejezetten utálja, így most is hangosan prüszkölt és egész testében reszketett, ahogy magamhoz szorítottam.
- Olyan béna vagy... ezt most miért kellett? - szidtam meg halkan, de közben megtörölgettem talárommal, már amennyire tudtam. Remélem, nem nyelt sok habot...
Amint a cirmos egy kicsit megnyugodott, sóhajtva felálltam, és Nirára néztem.
- Bocsi. Ugye nem karmolt meg? - Kicsit aggódva húztam fel a szemöldökömet. - Amúgy meg nem akartam zavarni, csak... ami azt illeti, egy meglehetősen kényelmetlen alak elől bujkálok, és hirtelen ez tűnt a legbiztonságosabb menedéknek. Te úszkálj csak...
 
Naplózva

Niraniel Ays
Hugrabug
*


*Trouble magnet*

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2019. 11. 06. - 13:02:56 »
+1

Prefi pancsi


to; Sierra
2000. október


Váratlan látogatóm egy cuki cicával a kezében fogadja a bemutatkozásomat.
- Sierra Fern - hangzik el a név, ami a szőke lányhoz társul.
Mielőtt azonban még megkérdezhettem volna a cica nevét, vagy Sierra reagálhatott volna a fürdésre vonatkozó meghívásomra, a macskusz önállósította magát és szó szerint rám ugrott.
- Húha - szalad ki a számon a meglepettség, miközben „farkasszemet” nézek a kis vadállattal, ami pár minutával később már a földről mered rám nem túl barátságosan.
Az, hogy nem vagyok neki túl szimpi, egyértelmű. Nem igazán értem a helyzetet, mert általában kedvelni szoktak az állatok. Furcsa módon ezután csúszkálni kezd a macsek, és egyenesen belecsúszik a kádba. Alap esetben egy ilyen helyzeten nevetnék, de tudom, hogy a cicák nem tudnak jól úszni, ezért én is aggódom. - Jajj ne! - követem nyomon elsápadva az attrakciót, közelebb lépve a medence méretűnek megfelelő kádhoz.
- Istenem! - hallom szegény Sierra nyögését, aki habozás nélkül a macska után veti magát. Szerencsére hamar kihalássza, és igyekszik saját testmelegével megnyugtatni és felmelegíteni a reszkető állatot.
- Olyan béna vagy... ezt most miért kellett? - mondja érezhető szeretettel a hangjában a griffendéles leányzó, aztán hozzám fordul.
- Bocsi. Ugye nem karmolt meg? Amúgy meg nem akartam zavarni, csak... ami azt illeti, egy meglehetősen kényelmetlen alak elől bujkálok, és hirtelen ez tűnt a legbiztonságosabb menedéknek. Te úszkálj csak... - magyarázza a helyzetet újdonsült ismerősöm.
- Ööö, nem karmolt meg, nincs semmi baj! Már ha a cicád vízben szerzett traumáját nem számítjuk - mosolygok rá melegen. - Egyébként nem zavartok, maradhattok itt nyugodtan, amíg elmúlik a kinti veszély, ráérek később is fürdeni - legyintek. - Különben nagyon cuki cicád van! Hogy hívják? - érdeklődöm azért még némileg tisztes távolságból, nehogy megismétlődjön az előbbi kör és a cica ismét a vízben kössön ki. Az embereket általában direkt szeretem bosszantani, de az állatok teljesen más kategória. Ha csak lehet, akkor óvom, védem, szeretgetem őket. A saját kutyusommal, Dióval is ez volt a helyzet, amíg élt.... Sokszor kapom magam rajta azon, hogy az eszemben jár vagy vele álmodok, nagyon hiányzik. Mugli származásúként én is a mennyországon szocializálódtam, és legbelül azt remélem, hogy Dió most azon a gyönyörű, zöld réten futkos a többi kutyával, amit egyesek az örök vadászmezőknek hívnak.
Azt hiszem, soha életemben nem volt és nem lesz még egy olyan bizalmas barátom, mint amilyen ő volt nekem. Amikor együtt sétáltunk, olyan nyugalom szállt meg, mint máskor soha. Szavak nélkül is értettük egymást és önzetlenül, bármiféle elvárás nélkül élveztük egymás társaságát. Ahogy elnézem Sierrát és a cicáját, azt kívánom, bár Dió is itt lehetne velem most és magamhoz szoríthatnám, megsimogathatnám dús, barna bundáját. A kádban ugyan ő sem élvezné a fürdést, de ha mást nem, megfésülném a szőrét, mert azt mindig nagyon szerette. Kicsit elmerengek ezen, aztán leülök a kád széles peremére és ismét Sierrára emelem a tekintetem.
- Na és van valami terved, hogy hogy hosszú távon hogyan rázd le ezt az illetőt, akit ennyire kerülsz? - érdeklődöm remélhetőleg nem túl indiszkréten.
Naplózva



Sierra Fern
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2019. 11. 24. - 11:16:10 »
+1

bubble bath

2000. október

with Niraniel

Szorosan szorítottam magamhoz a még mindig kicsit remegő Blue-t, és a füle tövét vakargatva bólintottam Nira szavaira, megnyugodva, hogy nem karmolta meg. Amúgy sem volt olyan típus, tényleg csak megijedt, nem szokott bántani senkit, sőt, inkább kicsit félős az idegenekkel szemben, mintsem agresszív. Ha velem jön valamerre a kastélyban, akkor általában szorosan a lábaim mellett sündörög, hogy véletlen se keveredjen el. Tényleg okos. Na, ennek most remek formában bizonyságot is adott... hülye szőrgombóc...
A lányra mosolyogtam megnyugtató szavaira, közben alaposan becsavargatva Blue-t a taláromba.
- Különben nagyon cuki cicád van! Hogy hívják? - érdeklődött.
- Köszi! Blue a neve. - Közelebb léptem, hogy most, hogy a cica is lenyugodott, nyugodtan megsimogathatja, ha szeretné. Ha ez megtörtént, akkor a csupavíz szőrpaca egy kis zavar után, halványan dorombolni kezdett, berregve, mint egy hősugárzó. De hogy miért pont ez a szó jutott eszembe rá... az remek kérdés.
Közben aztán körbepillantottam a fürdőben, hiszen még sosem voltam itt. Meresztettem hát a szememet az aranyozott díszítésekre és a hatalmas, gőzölgő habokra, az ablaküvegen felfutó gondosan kidolgozott mintákra. Hát ezt aztán meg tudnám szokni... Azt hittem, a mi otthoni fürdőkádunk a hatalmas, de nem, ez határozottan nyerte a versenyt. Így elnézve a vizet, szinte kedvem lett volna belecsobbanni, és addig áztatni benne magam, amíg minden baromság el nem tűnik az életemből, amíg a hullámok lecsillapodnak a fejem felett.
Talán arra éveket kellett volna várnom.
- Na és van valami terved, hogy hogy hosszú távon hogyan rázd le ezt az illetőt, akit ennyire kerülsz? - Oldalról a lány felé pillantottam, épp csak szemem sarkából, aztán leültem valahol a közelben a csempére. Még ez is kellemesen meleg volt, annyira, hogy kibújtam a taláromból is, így legalább abba Blue teljességgel belekényelmeskedhette magát.
Hogy rázzam le... Igen, ezt kellett volna tennem, de még mindig úgy éreztem, hogy koslatok utána, mint valami elmebeteg. Közben csak ostoba véletlenek sorozata volt, hogy folyton egymásba botlottunk, de a fenébe is, akkor is csak fognom kellett volna magam és elfordulni, vagy minimum fellökni, azok után, ahogy viselkedett velem... és ahogy még mindig viselkedik.
Annyira unom már, és mégis annyira hiányzik, és fogalmam sincs, mit csináljak. Utálom. Utálom ezt.
Blue szőrét bámultam, másodpercek teltek el. Fogalmam sincs mennyi, mire végre válaszoltam.
- Nem, nem igazán. Abban sem vagyok biztos, hogy le tudom rázni egyáltalán... - És hogy akarom-e. De ezt nem mondtam. Mert egy részemnek annyira szüksége van rá, mint valami gyógyszerre, a másik meg a pokolba kívánja. És valahogy az előbbi mindig győzedelmeskedik, ha meglátja.
Mi a fenében reménykedsz, mondd? Ő nem fog változni, már megváltozott, kész, ennyi. Ilyen marad. Talán mindig is ilyen volt. Tulajdonképpen már nem is tudom, hogy tudtam kiismerni elsőben. És ha nem is ismertem? Csak azt hittem, elhittem.
Naplózva

Niraniel Ays
Hugrabug
*


*Trouble magnet*

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2019. 12. 28. - 12:55:39 »
+1

Prefi pancsi


to; Sierra
2000. október


Köszi! Blue a neve – árulja el újdonsült ismerősöm, egyúttal közelebb lépve felém.
- Hát szia Blue. Menő neved van!
Nekem ez épp elég bátorítás arra nézvést, hogy megsimizhetem a kis dögöt, így először óvatosan az orra elé teszem a kacsóm, hogy barátkozhasson az illatommal, majd miután látszólag nincs kifogása a szagom ellen, szépen-lassan elkezdem a fejétől a farkáig végigsimítani. Nagyon cuki macska, meg kell hagyni, de nekem akkor is a kutyák maradnak a kedvenceim, az tuti.
Miután felteszem Sierrának a kissé indiszkrét kérdésemet, oldalra hajtott fejjel hallgatom őt. Őszintén szólva nem tudom, milyen lehet ilyen se veled-se nélküled kapcsolatban létezni, már ha ez az, mert persze a leányzó még nem avatott be a részletekbe. Ám a tekintetéből, ahogy az illetőről beszél, nekem nagyon is úgy tűnik, mintha többről lenne itt szó annál, hogy egy pszichopata üldözi őt.
- Nem, nem igazán. Abban sem vagyok biztos, hogy le tudom rázni egyáltalán.. – feleli, mire kimondatlanul is befejezem helyette a mondatot gondolatban. Vagy hogy akarod-e.
De nem akarok ennyire vájkálni a magánéletében, elvégre csak most ismerkedtünk össze és szimpi a lány, nem szeretném ilyen gyorsan elijeszteni. Régebben sokszor estem abba a hibába, hogy túl közvetlen voltam az emberekkel, amivel egyrészt sokan visszaéltek, másrészt az lett az eredménye, hogy nem becsülték meg igazán a társaságomat, mert azt hitték, a legbelsőbb gondolataimat és titkaimat bármikor, bárkinek csak úgy kérés nélkül odaadom. Holott nem erről volt szó…. Vagy mégis? Hiszen annyira vágytam a figyelemre, a szeretetre, amit akkoriban otthon nem kaptam meg. A helyzet mondjuk ezen a téren nem változott, csak én változtam. És ha jól érzem, akkor előnyömre talán. Megfogadtam magam, hogy hagyok időt a barátságoknak, hogy tényleg elmélyüljenek és nem ugrok egyből fejest a mély vízbe. Szóval ehhez híven inkább csak bólintok és azt mondom:
- Hát ez kemény lehet… - aztán tovább simizem Blue-t. Közben méyleket szippantok a fürdővíz habjából, ami magától változtatja a színét. Poénból megnyitok a szabad kezemmel néhány csapot, mire még több színű és illatú buborék omlik bele a forró habokba.
- Fú de muris, az egyiknek tök olyan illata van, mint a sav a júj cukornak, nem? – kérdezem Sierrát mosolyogva, közben tökre élvezve a helyzetet, hogy egyik kezemmel a macskoszt simizem, a másikat meg a meleg vízben pihentetem. Ezek után gyakrabban lógok majd be ide az biztos, mert tisztára idegnyugtató hatása van.
- Na és neked hogy megy az idei tanév eddig? Hányadéves is vagy? – érdeklődöm.
Naplózva



Sierra Fern
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2020. 01. 05. - 17:40:43 »
+1

bubble bath

2000. október

with Niraniel


A habokba bámultam pár pillanatra, amíg Nira megsimogatta Bluet. Az persze erre ázott kiscicából dörgölőző oroszlánná változott, kis híján kiesett a kezemből, úgy bújt közelebb a másikhoz. Kösz, Blue, már te is átpártolsz máshoz...
Untam már ezt a folyamatos Jayce-pörgést. Szerettem volna, ha vége. Vajon meg tudnám győzni a családomat, hogy iskolát váltsak? Én nagyon szívesen megtanulok franciául a cél kedvéért nyáron.
Elmenekültem volna? Persze. Nem érdekelt volna, ha ezen Jay aztán visítva röhög a hátam mögött. Vagy talán mégis, egy kicsikét... de nem, mert végre a saját életemet kellett szem előtt tartanom, és véget vetni annak, hogy ő járjon egész nap a fejemben. Igen, ezt elő is adom majd anyáéknak... kíváncsi vagyok, melyikük fogja hamarabb az arcomba köpni a kávéját.
Ahogy Nira is arrébb húzódott, hogy megnyitogassa a csapokat, eszembe jutott, hogy talán mennem kéne, hiszen ő pancsolni jött ide, én pedig épp tökre megzavarom ebben, csak mert... menekülök. Már megint. Mint mindig. Zseniális, zseniális vagy, Sierra. Szóval igen, fel is tápászkodtam a cicával a kezemben, na meg amúgy is egész késő volt, valószínűleg nem ártott volna, ha visszamegyek a hálókörletembe és alszok tovább, hátha ezúttal valami kellemesebbet álmodok. Mondjuk, nem is tudom... habokkal, sellőkkel... sav a júj cukorkával...
- Na, őőő...
- Na és neked hogy megy az idei tanév eddig? Hányadéves is vagy? – fecsegett tovább a lány, mire aztán lassan vissza is ereszkedtem a sarkamra, és letettem a földre a már nagyon ficánkoló cicát, reménykedve, hogy ezúttal nem lesz olyan hülye, hogy belecsobban a kádba. Hát, akkor úgy néz ki, maradok még egy kicsit. Mellesleg, jobban megnézve, nem úgy tűnt, mint akit túlzottan zavarok.
Egy kicsit közelebb csusszantam én is a kád széléhez, a lány mellé, és a habok közé simítottam. Közben a helyiség másik feléből buborékok szálldogáltak felénk. Remélem, Blue nem akarja majd őket levadászni. Annak katasztrófa lesz a vége. Amúgy miért is akartam én macskát?
- Negyedéves vagyok - vontam vállat, és közelebbről megvizsgáltam az irizáló habot. - Hogy hogy megy? Háááát...
Felnevettem, azt hiszem ez mindent kifejezett. Igaz, most nem voltam igazán elememben, de hát néha elnézhető, nem?
- Ment már jobban is. Lehet, ha nem járkálnék ki éjszakánként alvás helyett, jobban menne... - Felé lestem. - Na és veled mizujs? Látom, te sem szeretsz aludni... - sandítottam a kád felé. A poén már csak az lett volna, ha becsörtet egy tényleges prefi, ezek szerintem amúgy is arcról vágják, ki jelvényes és ki nem, és hát igen... nehéz lenne a választás, hogy Jay, vagy egy jó kis bagolyürölék takarítás büntetőmunka képében.
Leráztam a kezemről a habot, a vizet pedig szoknyám anyagába töröltem, hogy aztán visszahúzódva magamhoz húzzam a lábaimat. Figyeltem, ahogy Blue bizalmatlanul billegeti magát közelebb a kád széléhez, de csak tisztes távolságból, láthatóan beléégett a trauma.
- Sokszor járkálsz tilosban? - Nem volt okom kérdőrevonni, nem is tettem, teljességgel csevegő hangnemben tudakoltam. - Én még sosem jutottam be ide, bár annyira nem is mozgattak soha a csínytevések... De baró egy hely, meg kell hagyni. - Halvány mosollyal nézelődtem, most, hogy végre kezdett engem is elkapni a hely aurája. - Tényleg, nem akarlak tovább zavarni. Szerintem a fürdést én inkább kihagyom, szóval hagylak, hadd élvezd ki... és nyugi, nem köplek be.
Rávigyorogtam, aztán felpattantam, hogy összeszedjem Bluet is magammal. Jay minden bizonnyal már elszáguldott valamerre, ha szerencsém van, akkor kirúgták és éppen hazafelé utazik.

Naplózva

Niraniel Ays
Hugrabug
*


*Trouble magnet*

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2020. 01. 09. - 23:38:51 »
+1

Prefi pancsi


to; Sierra
2000. október

Nagyon tetszenek ezek a fura bubik, amik körülöttünk repdesnek a térben. Egyet-egyet poénból ki is pukkasztok, és ha nem érezném cikinek, elragadtatásomban még nevetnék is hozzá. De azt azért mégsem. Mégis csak negyedéves vagyok, Merlin szerelmére! Nem lehetek ennyire infantilis. Érdekes, hogy mennyi diák jár ide a Roxfortba. Ahhoz képest, hogy mint kiderül, Sierra az évfolyamtársam, nem sokat láttuk egymást. Hiába, sok tantárgy van és biztosan más a beosztásunk.
- Hogy hogy megy? Háááát...- nevet egyet őszintén a csajszi, amire elmosolyodom. - Ment már jobban is. Lehet, ha nem járkálnék ki éjszakánként alvás helyett, jobban menne... Na és veled mizujs? Látom, te sem szeretsz aludni... – dobja vissza  kérdést nekem, mire belesimítok a habokba.
- Hát ezt átérzem… Tudod, nekem sosem volt erősségem a tanulás, egyszerűen nem köt le a sok könyv meg jegyzet… A gyakorlati dolgokat szeretem, úgyhogy a kviddics meg például a gyógynövénytan nem megy annyira rosszul. Néhanapján az SVK-t is élvezem, de a mágiatörténettel meg effélékkel ki lehet kergetni a világból -  válaszolok őszintén, aztán egy kicsit belefeledkezek a látványba, ahogy Blue közelebb merészkedik a kádhoz. Szívből remélem, hogy nem most akarja bebizonyítani, hogy a macskák is tudnak úszni, mert akkor simán lebuktathat mindkettőnket a hangos nyávogásával. Amennyire tudom ugyanis, a macskeszok nem túlságosan vízi lények. És hát ez Blue esetében egyszer már bebizonyosodott… Azt meg kétlem, hogy az elmúlt percekben tanult volna meg alkalmazkodni a habokhoz.
Szerencsére azonban elég mély nyomot hagyhatott benne a korábbi kis incidens, és megmarad inkább a gazdija közelében.
- Sokszor járkálsz tilosban? Én még sosem jutottam be ide, bár annyira nem is mozgattak soha a csínytevések... De baró egy hely, meg kell hagyni.
- Itt még nem jártam én sem, de ami azt illeti, már a Roxfort Expresszen is volt egy komoly balhém pár mardekáros csajszival… De szerencsére az a cuki hugrás prefektus, Sophie besegített, és ügyesen visszavágtunk a beképzelt spinéknek – kuncogom el magam, miközben felidézem magamban a wc felé iszkoló slepp képét.
- Aztán meg egy antiszoc szőke mardekáros sráccal ütköztem össze kviddicsezés közben a levegőben… De arról igaz, nem ő tehetett, hanem a szeszély – legyintek beszéd közben, és „véletlenül” kifelejtem a beszámolóból azt az aprócska tényt, hogy az illető Jaycet vagy kit telibe hánytam a levegőben. Minek rontanám most el ilyen undi részletekkel ezt a kellemes hangulatot… Így is lehet, hogy kicsit sokat mondtam, mert Sierra közben úgy dönt, távozni készül. Hiába, ha egyszer locsogni kezdek, nehezen hagyom abba…
- Ó köszi! És persze, menjetek csak – mosolygok újdonsült ismerősömre és cicájára, akinek búcsúzóul még egyszer megsimizem a buksiját.
- Remélem hamarosan összefutunk majd… addig meg vigyázz azzal a debillel! Kerüld el, amilyen messzire csak tudod! Ha meg segítség kellene a lekoptatásában, csak szólj bátran– folytatom nagy bölcsen egy cinkos kacsintás kíséretében. Aztán ha magamra maradok, élvezettel belecsobbanok a szivárványszínű habokba.

Köszönöm a játékot! :D
Naplózva


Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 05. 22. - 12:23:43
Az oldal 0.066 másodperc alatt készült el 36 lekéréssel.