+  Roxfort RPG
|-+  2000/2001-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Déli szárny
| | | |-+  Bájitaltan szertár
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Bájitaltan szertár  (Megtekintve 372 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2019. 06. 19. - 17:55:08 »
+1



Az alagsori Bájitaltan tanteremhez tartozik ez a kicsiny helyiség, aminek két ajtaja van. Az egyik összeköti a teremmel, a másik a folyosóra nyílik. Mindkét vasveretes, nehéz ajtón lakat lóg, valamint egy figyelmeztető tábla, miszerint a diákoknak tanári engedély nélkül szigorúan tilos a belépés.
Belül, a falakat végig egész polcrendszer futja körbe, padlótól a plafonig. A maradék szabad felületet pár ólomüveges vitrin és megkopott tároló fedi, s a világításról az ajtó melletti falikar gondoskodik.
Minden fontos nyersanyag megtalálható itt, aminek a tantermi tárlószekrény már nem adott helyet, valamint a veszélyesebb holmikat is őrzi a kis szertár.
Naplózva

Jayce Hansel
Mardekár
*


idegenné válik a lélegzetvétel

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2019. 11. 26. - 14:03:57 »
+2

.:Nem akarok nyomozni:.
20001126




.:a fontoskodó kék és a csendes sárga:.
:.Nincsenek válaszaim
én is befelé lesek.
Odabent se látok mást,
csak kérdéseket.:




16+, mert agresszió.


Faszom.
Utáltam a dögunalmas büntetőmunkákat, amiket a tanárok folyton a nyakamra varrtak, mondván egyszer úgyis megunom. Tökre meguntam már, de mégis mi a szart csináljak, ha nem érdekel a legtöbb óra és inkább mást csinálok rajta? Mondjuk Sokkal érdekesebb volt a többieket csesztetni, de lehet nem kellett volna pont bájitaltanon. Csak összekevertem pár hozzávalót Hoopkins üvegcséiben, amikor nem figyelt oda, mert bambán meredt a tanárnőre, de fene se gondolta volna, hogy lerobbantja a fajéről az orrát a végeredmény. Mit kell így parázni a nyanya a gyengélkedőn úgyis ad neki orrvisszanövesztőt vagy a rák tudja mit.
De én meg cseszhettem a délutánomat, mert bár nem látta Tachibana, hogy én csesztem szét a hozzávalókat, azt már nagyon is észrevette, ahogy basztattam az előttem ulő Sierrát. Tökre idegesített, most és a hátét kellett már ki tudja mennyi ideje néznem, egyszerűen nem bírtam már elviselni. Alapból teljesen kivoltam idegileg a szaros halloween miatt, de még őt is el kellett viselnem minden órán, holott ki nem állhattam. Szerettem volna nem utálni, de egyre jobban felcseszett, hogy úgy nézett ki, tökre elvan. Én meg nem. Elegem van midenből, és már tényleg a besokalás zélén vagyok. Hiába kérdezte a tanárnő is, mi az idegességem oka, én csak szemtelenül visszaszóltam neki. Nem hittem volna, hogy ennyire felbaszom, azzal a mondatommal, hogy neki is biztos van oka széttenni mindnen faszinak a suliban a lábát.
Szóval rámsózta azt, hogy egyedül szedjem rendbe a széttrutymákosodott szaros bájitaltantermet, egy szerencsétlen felmosóval és vizes vödörrel, majd még néhény redves üstöt is ki kellett mosnom.
Faszom, gyűlölöm ezt a helyet.
Meghalt egy csaj.
Meghaltak emberek a háborúban.
És mindeki úgy tesz, mintha semmi baj nem lenne, mintha mindent el lehetne felejteni, mintha csak olyan természetes lenne minden szar. A tökömet.
Amint végzek az utolsó büdös, békanyálas edénnyel van mi a herével már szedem is magam, hogy végre a hátam mögött tudjam ezt a hülye termet a hülye tanárt és a hülye büntetőmunkát, mert esküszüöm tényleg ki vagyok. De, hogy a sors tovább szivasson, még betesz nekem egy lapáttal. Elhaladok a szertár mellett, aminek az ajtaja tárva nyitva. De jó még itt ez a lotyó is. De ahogy belesek mert mégis csak cseszett kíváncsi vagyok, meg úgy voltam vele, csak jobb ha látja a pofámat hogy jelentem kész vagyok, a vártnár roszabb élmény fogad.
Káosz. Egy kibaszott nagy káosz. Minden üveg leverve, összevissza hányva, okádva, egy katasztrófális ősrobbanásra emlékeztető jelenet tárul a szemem elé, tanár nélkül. Mindenfelé bájitaltan hozzávalók a földön meg kiszóródva az ajtó elé, a polcok egy része letörve meg mittom én, nem is értem. Miután éppen csak felocsúdnék, már hallom is a léptek zaját mögöttem, majd megfordulok és egy fontoskodó prefektusba üttközöm.
Baszki, sírba tesz ez a suli. Sírba.
És mire nyitnám a számat elkezd nekem esni, hiába ellenkezem, hogy nem én voltam cseszd meg. Aztán valami random szellemlánynak is neki esik akit észre se veszek eddig. Nagyszerű. Inkább jönne el értem a halál most rögtön.
Naplózva


Mira L. Wyne
Hugrabug
*


Jenkibogyó

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2019. 12. 02. - 02:21:38 »
+3

Ez a hely egy kész labirintus...
El kell ismernem, persze, az Ilvermorny sem a legletisztultabb, modern alaprajzzal büszkélkedik, de az iskolánkat az alapítók kis saját házikójából bővítgették ki folyamatosan, ahogy felvirágzott a mai formájáig és létszámáig. Ezt a várat eleve várnak építették, szóval csak szándékos lehet.
"Iskolánk"... Meg kell szoknod ezt is, Lu, mostmár itt vagy otthon. Erre a két évre biztosan, mostmár.
Örültem is pedig, hogy nem valamelyik tornyos házba kerültem, ha lenn maradok a földszinten, csak nem fogok eltévedni. Hát pedig. Hiába nincs tele annyi toronnyal és átjáróval, mint más részei ennek a várnak, még így se a klubhelyiségünk folyosóján vagyok.
Becsoszogok egy újabb sarkon, szorongatva a törölköző-csomót és a pálcámat a kezemben, hozzáölelve a fakó köntösömhöz, mer kezd már idebenn is hűvös lenni ahhoz, hogy a fürdőből visszafele ótákig keresgéljem az utam.
Ez nem jó... Ez egyre kevésbé a megfelelő út, és egyre inkább a pince, csak már pár forduló óta az sem egyértelmű, merre van a visszafele.
Újabb sarok, végre egy ismerősebb folyosó. Amivel nem vagyok előrébb. Erre van a bájitaltan, és talán nap közben, meg az egész osztállyal együtt mozogva, visszatalálnék innen, de egyedül a lassan biztos már éjszaka közepén nem látom akkora esélyét, hogy halvány reménynél többet jelentsen.
És akkor még zajokat, lépteket is meghallok. A kezemben görcsösen mered előre a pálca, a szemem tágra nyílva pásztázza az árnyékokat, a kísértetek meg kopogószellem hagyján, de itt Halloweenkor konkrétan megöltek egy lányt. Ott, az ebédlőben, mindenki jelenlétében, csak a - pontosan, mint ami most is van - vaksötét által rejtve.
Persze, hogy félek.
Én ide se akartam jönni, egyáltalán költözni. Drága kedves szüleim bő fél évvel tovább kibírják egymást, én nem csak az Ilvermornyban lennék már, mire válnak, hanem talán már betöltött tizenhét is, és akkor nem kell melyik szülőmhöz ítélniük, nem kell azzal jönnöm, aki spontán egy óceánnal odébb akar költözni, nem kéne mindennel újraismerkedni, és főleg, most a megszokott Pukwudgie-s hálókörletemben aludnék, nem egy kvázi-ismeretlen alagsorban félnék az életemér.
-Ki az?- Próbálom összeszedni magam annyira, hogy legalább a hangom magabiztosnak tűnjön, de még így is megremeg kissé. Remélem csak valakinek az elkóborolt macskája borogat le valami bájitalos miegyebet, vagy egy járőröző perfektus - vagy hogy hívják itt - matat valamivel, még a kopogószellemmel is kiegyeznék lassan.
Én csak haza szeretnék jutni az ágyamig. Vagy haza.
Naplózva


Margery Winters
Hollóhát
*


soul gardener

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2020. 01. 15. - 21:21:18 »
+1

★ decoctions agus mèirlich ★
Mira L. Wyne & Jayce Hansel

Sosem szerettem megbüntetni másokat, mert nem hiszek a büntetés erejében. Attól, hogy valaki elé a saját kényelmed miatt odadobsz egy feladatot, senkinek sem lesz jobb a helyzete. Az illető csak jobban fog utálni, és kevésbé törekszik majd a későbbiekben arra, hogy javuljon bármiben. Te sem gyarapodsz semmivel, csak lustasággal és az emberi kapcsolataid is csak leépülnek a gyengédségről egészen a bunkóságig. Pont ezért én a törődés erejében hiszek. Ha foglalkozol azzal, hogy az éppen büntetendő illető miért tette azt, amit, és az áldozat még együtt is működik, ne adja az ég, még szeretne is változtatni, az mindjárt kifizetődőbb az összes szempontból. Mindenki épül. A törődés, beszélgetés mindennek az alapja.
Ám ezt én is hajlamos vagyok elfelejteni így, hogy Nora meghalt. Az eddigieknél sokkal inkább a tanulásba temetkeztem, és igyekszem mindenféle programot szervezni magamnak, hogy eltereljem a figyelmemet. (A köpkő klubot és a kórust is gyorsan otthagytam.) Nem válik be semmi, csak a tanulás, és az, hogy igyekszem minél kevesebbet kommunikálni az emberekkel. Talán csak Teddyvel és a tanárokkal beszélek, ami egészen meglepő, mert régebben bárki jöhetett hozzám, mindenkihez tudtam intézni valamit. Mindig vidám voltam, most meg... Elég csak rám nézni. Olyan vagyok, mint egy megkeseredett macskásnéni, holott a kutyákat és a baglyokat sokkal jobban szeretem.
Mikor meglátom, hogy egy fiú van a bájitaltan szertárban, ami mellett pont elsétálnék, hirtelen meg is torpanok. Nem akarom, hogy túl nagy bajba kerüljön, de jelenleg nem vagyok olyan lelki állapotba, hogy kedves legyek vele. Utólag sajnálni fogom, amit most teszek, de egyből leteremtem. Nem szabadna itt lennie, és főleg nem szabadna ekkora rendetlenséget csinálnia.
- Mit keresel annyira, Hansel? - elállom az útját, bár gondolom ha akar, akkor simán ellök. Mindegy, inkább ne lökjön el. Nem akarom, és ha látja a szememben a keserűséget, akkor ő is meggondolja, hogy akarja-e. - Ürítsd ki a zsebeidet a földre. Igen, jól hallottad, haladj már! - idegesen dobolok a lábammal. Nem érek rá erre a sületlenségre. Ha ellopott valamit, akkor tegye vissza, elküldöm büntetőmunkára, és minden oké. Csak haladjunk már.
- Ki az? - fantasztikus. Kitűnő. Legalább most már van szemtanú is. Pont jókor jött, és pont jó helyre. Igazi zseni, ha engem kérdeztek, bár tudom, hogy kettőjük közül most egyikük sem szeretne velem szóba állni. Nem hibáztatom őket. Én sem akarnék magammal.
- Gyere ide, és jegyezd meg, hogy mit tesz a földre. - utasítom az új lányt, és arrébb megyek, hogy beférjen az ajtón. Ó, Merlinre! Csak haladjunk már.
Naplózva


Jayce Hansel
Mardekár
*


idegenné válik a lélegzetvétel

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2020. 01. 19. - 14:52:15 »
0

.:Nem akarok nyomozni:.
20001126




.:a fontoskodó kék és a csendes sárga:.
:.Nincsenek válaszaim
én is befelé lesek.
Odabent se látok mást,
csak kérdéseket.:




16+, mert agresszió.


Mindenhol tocsogó bjitalok, meg tudja a tököm még mik, szétázott hozzávalók, törött üvegcsék, pacsmagok a falon, és igen. Egy idegesítő Hollóhátas Margery Winters személyében, aki annyira fontosnak hiszi magát. Komolyan ebben egy molylekpe veszett el, hogy ennyire kinézi belőlem azt, ahogy szétbaszok egy szertárat? Mégis mi a rák kéne nekem innen? De most komolyan. Megelenik és már felbasz. De nagyon. Utálom az ilyen libákat.
Na, gyerünk Jayce, szedd össze magad a kurva életbe, és most az egyszer próbálj meg nem rontani a helyzeteden. Nem én voltam, ennyit böksz ki, aztán kipakolod a zsebeid és dúlfúlhatsz tovább. Ja így kéne tennem, ez lenne a leglogikusabb és a legértelmesenn reakció.
- Keres a tököm... Majd pont neked pakolom ki a zsebeimet - mordulok rá epésen és összefonom a karomat magam előtt. - És te észlény, mégis mi a fenét keresnék, vagy vinnék el ebből a hülye szertárból? Még ha megkérdeznéd, hogy mellesleg én voltam-e, de nem te kurvára azt hiszed már eleve, hogy én csináltam. Ennyi erővel te is lehetnél.
Elegem van a meggyanúsításokból. Abból, hogy ha jelen vagyok én vagyok a bűnös. Eszembe jut az a pofa a Nagyteremből, aki az anyámékról kérdezett, mitha csak nekem is részem lenne Nora megdöglésében. Hát a jó büdüs francokat. Nem. Elegem van, hogy csak meglátják a pofám és nekemesnek. Nem vagyok szent, tudom, hogy saját magamnak keverem a szart, de nem ezt csinálja rajtam kívül nem tudom hány kölyök még ebben a suliban? Őket békén hagyják, le lehet rólam is szállni.
- Nem én voltam - nyomom meg hangsúlyozva a szavakat, és továbbra is dacosan meredek rá. - Olyan távol állok ezektől a szaroktól, mint mint Durmstrang  a Beauxbatonstól... Erre valaki belecincog még ebbe az egyébként is rohadtul idegesítő szituációba.
- Gyere ide, és jegyezd meg, hogy mit tesz a földre.
- Semmi kötelessége nincs arra, hogy a hülyeségedre hallgasson - szúrom közbe egyre morcosabb fejjel, és továbbra is csak szemezek ezzel a hülyével. - Esetleg a Wizengamot elé nem akarsz állítani, de most komolyan?! - csattanok fel idegesen. Veszek egy nagy levegőt majd kifújom. - Nézzétek - pillantok már a másik fura hajasbabára is, ha végre ő is oda méltóztat jönni Margery Winters mellé. - Nem én voltam. A zsebemet meg nem fogom kiüríteni, mint valami bűnöző, arra mérget vehettek. És ha csak szét akartam baszni az egészet? Akkor megint csak nem lenne nálam semmi, és éppen gyönyörködtem a művembe, amikor ő ideért. De még ez sem igaz, az ajtó és minden ugyan így volt, amikor ide értem. Büntetőmunkán szívtam egészen eddig, és nem fogok ok nélkül, cseszettül jogtalanul mondjuk megint valami baromságot csinálni. És annyi eszem van, hogy nem keverem magam ellen a szart megint, főleg nem ennél az idegbeteg professzornál nem.
Nagyszerű, mert így kell megmagyarázni azt, hogy véletlenül az ember rossz időben van rossz helyen. Remélem sosem fogok a bíróságra kerülni. Hiába üvölt a farkas igazat, ha mindeki más gyűlöli a farkast. De én csak ki fogom harcolni az igazamat. Ha pedig megértették, hogy semmi közöm az ügyhöz, igyekszek kereket oldani. Majd még pluszban foglalkozzak is a tettes előkerítésével. Persze.
- És ha annyira fűt téged az igazságszolgáltatás vágya, Winters, akkor előveszed a Hollóhátas eszed, és kideríted te magad, mint jóra való prefektus az igazat. Még szárnysegéded is van. - mutatok színpadiasan a szőke csaj felé, akinek nem nagyon látom az arcát a haja mögül.
Naplózva


Mira L. Wyne
Hugrabug
*


Jenkibogyó

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2020. 02. 10. - 20:07:50 »
0

-Mi?- állok letaglózva a semmiből kibontakozó jelenet előtt, ahogy közelebb érve a gyanúm forrásához, egy gyakorlatilag razziába futok bele. Nem túl nagy megkönnyebbülés, semmi paranormális vagy közvetlenül engem fenyegető ugyan, de a dirigáló hangú lány - minden bizonnyal egy járőröző perfektus, azzal a kikötéssel, hogy biztos rosszul tudom ezt a megnevezést - egyből belevon engem is az ügybe. Semmi közöm ehhez az egészhez! Én csak... csak eltévedtem.
De nem akarok bajba kerülni, és nagyon úgy tűnik, ha nem engedelmeskedek, a másik lány gondoskodna a dologról, úgyhogy összébbhúzva magam odamegyek, és inkább csak nézek. Úgyis ennyit kért, eddig nem tudom nagyon elrontani. Eddig nincs is mit, mer a fiú nem rak ki semmit sehonnan, csak magából kikelve védi az álláspontját.
Én kérem, fogalmam sincs, kinek van igaza vagy mi közöm ehhez, de ez több feszültség nekem, mint így estére szeretném, hogy lenne.
-Mi?- pislogok meginn, kicsit lassan fogva fel, hogy mostmár a fiú is deputizálni akar valami nyomozásra, amihez még ő is mondta az előbb, hogy semmi közöm. -Mér? Én csak... semmit nem tudok az egészről, csak eltévedtem.
Tágra nyílt szemekkel nézek az egyikről a másikra, remélve, bár nm sok optimizmussal, hogy hátha felmentést kapok. Én eddig is csak le akartam feküdni, de egyre inkább vágyakozok arrafelé, és el innen.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 02. 05. - 02:52:02
Az oldal 0.072 másodperc alatt készült el 33 lekéréssel.