Mardekárosok estéje
Mardekáros diákjaim
2001. június 23. Ennek a ma estének a gondolata már a tavalyi tanévben is megfordult a fejemben, de akkor úgy éreztem, nem lennék méltó rá. Főleg úgy, hogy nem is voltam még házvezető. Nem titkolom sohasem, hogy teljes szívemből a Mardekárnak szurkolok, hiszen először ezek között a falak között éreztem úgy, hogy családra találtam. Még akkor is, ha nem voltam éppen a társaság kedvence, és sokszor nem is kerestem mások társaságát, azért ha szükségem volt segítségre, akkor megkaptam, ahogy ha egy csínyben kellett részt venni, akkor mindig lehetett számítani rám. Szóval most úgy áll a helyzet, hogy a klubhelyiség bejáratánál állok, még igazítok egyet a ruhámon, amit ma este nem egészít ki a talár, csupán egy póló van rajtam farmerral.
Nem mondtam nekik semmit, ezért meglepetésként érheti őket ez a buli. A kandallóba a Mardekár színeiben pompázó láng lobog, egy asztal került még be a helyiségbe, de egyébként nem változtattam semmin. Az asztalon a legkülönfélébb ételek is italok kaptak helyet, melyek mindegyike változtatja a színét. Van közöttük alkoholos és alkoholmentes is. Ma kivételesen az ötödévüket elvégzett diákoktól felfelé maguk dönthetik el, hogy isznak-e vagy sem alkoholt. Az alatt viszont tartom, hogy csak mentes italt lehet.
A házimanók az utolsó simításokat végzik. A mögöttem lévő ajtót lezártam, senki sincs a Mardekárosok házának helyiségeiben. Tudtam, hogy nem kell erre sok idő, de már biztosra veszem, hogy vannak olyanok, akik türelmetlenek. Akkor nem is húzom tovább az időt, főleg mert korábban mindenkinek küldtem baglyot, hogy ebben az időben szeretnének, ha a klubhelyiségben lennének.
A kandalló elé állok, és megnyitom a bejáratot. Látom, ahogy betódulnak a diákok, és nem értik, hogy mi történik. Talán van, aki sejtheti, de biztos vagyok benne, hogy nem tudják. Nem is baj, nem lenne másként meglepetés buli az én ügyes diákjaimnak. Mikor látom, hogy mindenki megérkezik, akkor fogok bele a beszédbe.
- Kedves diákjaim! Ahogy a korábban küldött üzenetben már utaltam rá, ma szeretnék mindenkit látni itt. – Ahogy kimondom ezeket a szavakat, körbe is nézek mindenkin. – Látom, ez sikerült is – mosolyodom el.
Hagyok még egy kis szünetet, hogy mindenki elhelyezkedjen, akár a kanapékon, vagy székeken. Igazán büszke vagyok mindenkire, igaz néhányukra kevésbé, de akkor is az én fiaim és lányaim.
- Örülök, hogy senki sem menekült el az üzenet láttán, és szeretnék mindenkit megnyugtatni, nincs semmi baj. Azért hívtam össze önöket, hogy megmutassam, ismét eltelt egy év, és még mindig én vagyok a Sötét varázslatok kivédése tanár. – Igen, kicsit muszáj még mindig visszautalnom azokra az időkre, mikor fogadást kötöttek arra, hogy meddig maradok. – De elsősorban azért kértem, hogy ma jelenjenek meg itt, mert szeretném mindenkinek megköszönni az idei évben nyújtott és elért eredményét. Büszke vagyok magukra. Mindenkire, kivétel nélkül. A ma este csak az önöké. Érezzék jól magukat ezen a bulin.
A bejárat felé fordítom a fejem, amin éppen belép egy zenekar. Nos, maradjunk annyiban, hogy nem volt könnyű behozni őket, de nem véletlenül vagyok, vagy talán voltam a rejtett alagutak ismerője. De ha ez nem is lenne elég, ők teljesen legálisan vannak itt, az igazgatónő tud a kis bulimról, csak arról nem, hogy alkohol is lesz.
- Egyenek, igyanak és érezzék jól magukat ma este még mielőtt hazatérnének a nyári szünetre, és szeretném megkérni azokat a hetedéveseket, akik úgy gondolják, méltó vagyok rá, igyuk meg a pertut. Illetve, ha van még ilyen diák az alsóbb évesek között is, nyitott vagyok mindenre – zárom le a kis beszédemet és át is adom a helyem a zenekarnak, akikhez csatlakozom én is.
Megfogom az egyik gitárt és pengetni kezdem a húrokat. Egyelőre a kezdő szám erejéig lépek közéjük, mert van valaki, akivel mindenképpen szeretnék beszélni. Csupán az tartott vissza eddig, hogy nem akartam lesokkolni. Miután lerakom a hangszert, az egy pohár italért megyek, és csak utána keresem meg tekintetemmel Averyt.
- Ms. Cassen – lépek oda a lányhoz. – Beszélhetnénk egy percet?
Elvonom a társai mellől, és kerek-perec kimondom, amit gondolok. Nem akarom
- Szeretném, ha tudná, hogyha bármilyen formában szüksége lenne a segítségemre a nyáron, küldjön egy baglyot. – Igen, a listára gondolok, és arra, hogy ő is szerepel rajta.
Nem mintha nem bíznék benne, hogy a környezete nem tudja megvédeni, biztos sokkal jobban csinálnák ott helyben, mint én távolról, de szeretném, ha tudná, van még valaki, akinek fontos az ő biztonsága.
IRL tudnivalók:
- A buli IRL június 25-ig tart, addig érdemes befejezni a játékokat.
- Nincs megkötve a reagolási sorrend, mindenki játszhat mindenkivel,
de érdemes jól láthatóan feltüntetni, hogy kit szólítottál meg éppen.
- A buli IC június 23-án este a vacsora után kerül megrendezésre.
- A bulit egy tanári reag fogja lezárni IRL június 26-án.
Roxfort RPG
Szerző