+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Roxfortos diákok
| | | |-+  Griffendél
| | | | |-+  Tania Niel (Moderátor: Tania Niel)
| | | | | |-+  Oxford Street
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Oxford Street  (Megtekintve 54 alkalommal)

Tania Niel
[Topiktulaj]
*


~Naprapörgő~

Elérhető Elérhető
« Dátum: 2019. 06. 11. - 22:09:27 »
+1

-o-

SAGE BOLTON
outfit
melódia

Én és a gagyi kifogásaim. Egyre rosszabbak. Szóval most végül is itt kötöttem ki, az Oxford Streeten, egy tervvel, hogy akkor elverem a pénzt, amit anyám traktált rám. Kezdtem besokallni, gondoltam jót tesz majd, ha egyedül keringhetek egy kicsit. Ahogy megláttam egy nagyobb tömeget, éreztem, hogy most muszáj rágyújtanom. Tudtam, hogy rengetegen utálják, de nekem most kellett az a szál cigi. Már csak stratégiai okokból is. Szóval beletúrtam a táskám mélyébe, és elővettem azt az enyhén mentolos rettenetet. Ahogy körbelengett a füst és elindultam a tömeg felé, nem kellett annyira erőteljesen küzdenem a tömeggel, hogy tudjak haladni. Lehet attól féltek, hogy megragad rajtuk a dohányszag, vagy, hogy kiégetem a ruhájukat, a lényeg, hogy hatásos volt a trükk.
Ahogy az üzletsoron mentem végig, láttam egy feltűnően színes kirakatot, amit közelebbről is megakartam nézni. Eloltottam a cigimet és kerestem egy kukát, hogy kidobjam a csikket. A kirakat előtt álltam, néztem a napraforgós ruhát az egyik próbababán, és már megszületett bennem az elhatározás, hogy bemegyek és megveszem.
És majdnem be is mentem, de láttam valamit, vagy inkább valakit a szemem sarkából, ami miatt megtorpantam. Egy magas alak, egy busznyi turistahorda közepén. Nem lehetett eltéveszteni. Feltűnően nem tudta mi is történik körülötte, úgy nézett ki, mint egy elveszett kiskutya. Egy elveszett kiskutya, varázspálcával a farzsebében. A körülötte héderelő muglik egyre nagyobb figyelmet kezdtek fordítani rá, vagyis a megmunkált pálcára inkább, ami nem kicsit lógott ki a hátsó zsebéből. Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, hiszen felnőtt ember, legalábbis ebből a távolságból annak tűnt, biztos nem annyira elveszett, mint ahogy kinéz, csak nem tud mit kezdeni a turistákkal.
A bolt küszöbéről léptem vissza, és indultam el felé. Szinte biztos voltam benne, hogy nem kéne odamennem. Többször átfutott az agyamon, amíg a tömegen furakodtam át, hogy lehet csak vár valakit. Hogy valószínűleg csak én fújom fel. Ahogy odaértem mellé, gyengéden vállba vertem.
- Hát itt vagy!- szóltam rá, majd szerencsétlen nyakába ugrottam. - Kilóg a pálcád a farzsebedből, és kezdesz feltűnni a mugliknak. - suttogtam a fülébe, majd elengedtem. Nem sok időt hagytam neki, hogy feldolgozza az érkezésemet, mert meggyújtottam egy szál cigarettát, majd elkaptam a könyökét, és elkezdtem magam után vonszolni, ki a tömegből. Ahogy egy kicsit távolabbi, kevésbé forgalmas keresztutcába értünk, megálltam és elengedtem.
- Mit csinálsz itt? Mármint nem úgy nézel ki, mint aki ehhez a környékhez van szokva. - kérdeztem, ahogy végigmértem. Valahonnan nagyon ismerősnek tűnt, de az is lehet, hogy csak azért hittem annyira ismerősnek, mert varázsló. De nem mertem semmit biztosra állítani.
Naplózva


Sage Bolton
Varázsló
*****


x A kutató x

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2019. 06. 12. - 12:04:30 »
+1

TO; T A N I A

2000. június


"I think we're alone now,
There doesn't seem to be anyone around
I think we're alone now,
The beating of our hearts is the only sound"


Éppen ezen a forró nyári napon sikerült magamnak olyan remek elfoglaltságot találni, mint a muglik között nyüzsgés. Nem lett volna ezzel gond, egy üzletet kerestem, ahol történetesen gumikacsát is árultak. Azt hallottam, hogy az nmp* típusú férfiaknak kifejezetten hatásos, ha le akarják küzdeni az egyedüllét okozta kellemetlen pillanatokat. Nem, mintha engem különösebben zavart volna az ilyesmi, ez is csupán tudományos megközelítése lett volna a témának s ha már éppen úgy alakult az élet, hogy jó pár hónapja nem volt tartós kapcsolatom, hát csapassuk. Szóval kikeveredtem egy nagyon forgalmas utcára, ahol aztán tényleg nem kevés ember volt.
Egy ideig megpróbáltam közöttük haladni, de aztán egyre nagyobb lett bennem a feszültség. Nem voltam ehhez a tömeghez hozzászokva. Az Abszol úton még a legdurvább napokon sem voltak ennyien, ráadásul távol is nevelkedtem az ilyen nagy városoktól. Matlocktól is jó pár kilométerre volt a családi birtok, ahol csak én és a testvéreim voltunk gyerekként. Aztán a Roxfort is eléggé elzárt volt a külvilágtól, az északi utazásaimról nem is beszélve. Nem voltam valóban ehhez szokva egyszóval és ettől hirtelen bepánikoltam.
Csak ácsorogtam, mint valami idióta, hagyva hogy ki-kikerüljenek. Néhányan még nekem is ütköztek, meglökve annyira, hogy megtántorodjak. Hosszú percek telhettek el így. Körbe néztem egyszer-kétszer, de fogalmam sem volt, hol is vagyok és merre van a gumikacsa bolt. Sóhajtva konstatáltam, hogy rohadt béna vagyok… és mikor már úgy voltam vele, hogy nem érdekel, hoppanálok, valaki a vállamhoz ért. A következő pillanatban meg a nyakamba ugrott. Hirtelenjében csak annyit fogtam fel, hogy jó az illata és hogy nem zavar az ölelgetés cseppet sem. Valószínűleg ez is az nmp tökéletes jellemzője volt.
– Hát itt vagy! – mondta, mintha ismernénk egymást, de nem tudtam megnézni magamnak jobban egyelőre. – Kilóg a pálcád a farzsebedből, és kezdesz feltűnni a mugliknak. – Suttogta a fülembe, a lehelete kicsit végig cirógatott a bőrömön, amibe beleborzongtam. Ahogy elengedett tudatosult csak bennem, hogy az ölelésre kicsit előre görnyedtem, mintha ösztönösen alkalmazkodtam volna hozzá, így könnyebben tudott a nyakamba ugrani.
– Te… – kezdtem, de közben már a farzsebembe dugott pálcához értem. Kihúztam onnan és betűztem rendesen a nadrágomba. Fogalmam sem volt, mikor tettem oda vagy hogy miért. Nem szokásom ilyen helyeken tartani, ha csak siettségemben nem igyekszem minél gyorsabban elsüllyeszteni valahova. Gondolom ez is a mugli tömeg része volt.
A lány belém karolt és húzni kezdett. Ekkor sandítottam jobban felé, megpróbálva kifürkészni, miért olyan ismerős... aztán kezdett leesni. Egy kocsma, egy cigi és mi.  Roxmortsban történt, valahol a Szárnyas Vadkan előtt. Addigra már egészen megtanultam, hogy a Három Seprűt jobb elkerülni, mert a diákok állandóan ott lebzselnek és aligha lehet ülőhelyet találni. A Vadkan társasága ezzel szemben izgalmas volt és néha-néha még szerencsejátékozni is lehet, ha valakinek kedve szottyant a köpkőhöz. Azon a napon, amikor találkoztunk a vetélytársam merevrészegre itatott és elnyerte minden pénzem. Így hát kimentem a friss levegőre dohányozni… na ott volt a lány. Őt szórakoztattam a sárkányokkal, amiket örömmel eregettem füst formájában a levegőbe. Láthatóan neki nem ugrott be a dolog.
– Mit csinálsz itt? Mármint nem úgy nézel ki, mint aki ehhez a környékhez van szokva. – Szólt hozzám ismét, mikor egy valamivel csendesebb kis utcához érkeztünk.
– Te vagy a lány a Szárnyas Vadkan elől! – mondtam és még rá is mutattam, mintha azt jelezném, most aztán megvagy. – Sage vagyok. A sárkányos fickó. Emlékszel? Ha már így összefutottunk, a gumikacsa boltot keresem… nem tudod merre kéne mennem? – kérdeztem és kinéztem a forgalmas utca felé.



*nagyon magányos pasi
Naplózva


Tania Niel
[Topiktulaj]
*


~Naprapörgő~

Elérhető Elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2019. 06. 12. - 19:16:05 »
+1

-o-

SAGE BOLTON
outfit
melódia

Már elkönyveltem magamban, hogy csak én vagyok hülye, és igazából valószínűleg még sosem láttam a fickót, akit kirángattam a muglik közül, amikor szinte szabályosan felkiáltott, ami váratlanul ért, kicsit összerezzentem.
-Te vagy a lány a Szárnyas Vadkan elől! Sage vagyok. A sárkányos fickó. Emlékszel? Ha már így összefutottunk, a gumikacsa boltot keresem… nem tudod merre kéne mennem? - kezdte hadarni hevesen, szinte fel sem tudtam fogni. Ahogy rám mutatott hátrébb léptem, majd a hajamba túrtam. Nem szoktam túl sokat lógni a Vadkan előtt... de valami kezdett derengeni. Pár héttel ezelőtt lógtam arra utoljára. Akkor is vizecskéztem egy nem túl közeli ismerőssel, elég hamar el is tűnt, én meg egyedül maradtam és letáboroztam a kocsma elé. Szerintem már picsarészegen levegőztem és dohányoztam kint, amikor kijött egy szintén illuminált állapotban lévő pali. Igen, most már megvan, a füstsárkányaira és hogy próbált szórakoztatni emlékeztem. Köztünk szólva nem igazán kellett erőlködnie. Halkan felnevettem, és megráztam a fejem.
- Oké, oké. Lassíts! - elnyomtam a cigimet, majd megint ránéztem. - Te bejöttél London valószínűleg legforgalmasabb utcájába, egy gumikacsáért? - vontam fel a szemöldökömet.  Valahogy ez nem állt össze nekem. Minek egy varázslónak gumikacsa? Minek neki gumikacsa? Sóhajtottam, aztán elkönyveltem, hogy lehet jobb, hogyha nem tudom. Közelebb léptem, majd kezet nyújtottam neki, mert arra nem emlékeztem, hogy bemutatkoztam e a Szárnyas Vadkan előtt. Valószínűleg nem, mert becsiccsentve mindenkit nagyon szeretek, és vihogok, mint valami fakutya, de értelmes dolgok nem sűrűn hagyják el olyankor a számat.
- Tania. - hosszú szünetet tartottam, gondolkodtam, emlékeim szerint, valamelyik keresztutcában volt egy kisebb Home Depot féleség. - Ööööö... Gumikacsa bolt kimondottan nincs, de tudok a környéken egy helyet, ahol nagy eséllyel lehet kapni. - remélem jól emlékszem és tényleg itt van egy, vagy két utcával lejjebb, és nem kell szegénnyel össze-vissza keringenem. Megfogtam a csuklóját, és elindultam vele abba az irányba, amerre az általa keresett boltot sejtettem. Visszamentem vele a tömegbe, aztán a következő utcán fordultunk be, itt nem volt akkora tömeg, csak pár eltévedt turista, meg lézengő londoniak. Már majdnem elértem vele a kitűzött úti célhoz, amikor a táskám - vagy inkább a táskámban a telefonom - elkezdett csörögni, én meg úgy megijedtem hogy ledobtam a táskámat a vállamról. Miután leesett, hogy mi történik, felvettem a táskámat és kitúrtam belőle a zörgő mugliketyerét, amit anyám sózott rám. Minden további nélkül kinyomtam a hívást, és visszaejtettem az antennás téglát a táskámba.
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni. - néztem fel Sagere, és reménykedtem benne, hogy nem akasztotta ki az  előbbi élmény, tudom, hogy vannak varázslók, akik nem kezelik jól az ilyesmit. Lassan megyek vele tovább, és pár percen belül megérkeztünk a "gumikacsa bolt" bejáratához.
Naplózva


Sage Bolton
Varázsló
*****


x A kutató x

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2019. 06. 13. - 11:27:41 »
+1

 
TO; T A N I A

2000. június


"I think we're alone now,
There doesn't seem to be anyone around
I think we're alone now,
The beating of our hearts is the only sound"


Ha valamire számítottam is, hát az nem az volt, hogy egy roxmortsi ismerősbe botlok majd éppen Londonban. Egyre tovább nézve a lányt, egyre élénkebbé váltak azok a homályos, enyhén ittas emlékek. Jól emlékszem, ahogy sárkányokat fújtam a cigaretta füstből, talán egy-kettő nem sikerült tökéletesen, de az egészen lenyűgözte, mikor az egyik egy nagyobbacska füstkörön repült át. Meglehet csak azért mutatott olyan lelkesedést, mert ő sem volt éppen józan. Ám akkor, abban a helyzetben olyan viccesnek tűnt az egész. Azt hiszem, élveztük egymás társaságát.
– Te bejöttél London valószínűleg legforgalmasabb utcájába, egy gumikacsáért? – kérdezte felvont szemöldökkel, miután elnyomta a cigijét. Én pedig éppen akkor nyúltam be a zsebembe a cigarettás dobozért, hogy egy szálat előhúzva az ajkaim közé dugjam, majd meggyújtsam. Ezúttal nem pálcával, hanem egy egyszerű öngyújtóval végeztem el ezt a mozdulatot. Egy mugli boltba vettem, de ezelőtt csak egyszer használtam. Akkor is meggyújtottam a hajamat, ezúttal csak az ujjam hegyét égettem le.
– Fenébe! – ráztam meg a kezemet, mintha az bármit is segíthetne a fájdalmon és az éget bőrszagán. – Igen, azért jöttem ide. A Foltozott Üstben azt mondta pár hete egy ivócimborám, hogy az Oxford Streeten van egy gumikacsát áruló üzlet. Csak hát azt nem említette, hogy ez az utca ilyen végtelen hosszú… és ekkora a tömeg is. – Panaszoltam el.
Ezután következett egy rövid emlékeztető, hogy mi is a neve. Lehet, hogy említette a Szárnyas Vadkan előtt ácsorogva, az igazat megvallva nem emlékeztem rá, csak a sötét szemeire, az aranyos göndör hajára, meg arra, hogy milyen alacsony… azt nagyon édesnek találtam ott. Nem tudom miért, de vonzódom a kis teremtű nőkhöz. Persze itt nem erről volt szó, de azért megjegyeztem magamban, hogy ez milyen csodás tulajdonság is.
– Ööööö... Gumikacsa bolt kimondottan nincs, de tudok a környéken egy helyet, ahol nagy eséllyel lehet kapni.
A mondandója közben egy pillanatra a számba vettem a leégett hüvelykujjamat, hogy enyhítsem az érzést, ami ott lüktetett benne. Eléggé fájt, de nem akartam nyafogni, mint egy ötéves, ráadásul a nyálam kellően hűsítette is a területet. Ezután fogta meg a csuklómat és indultunk meg egy olyan irányba, ahol jóval kevesebb volt a turista. Mivel azok is mind muglinak tűntek, most nem szórakoztam el a füsttel, csak békésen dohányoztam. Csak akkor fordultam meg, mikor az egyiknek valami masinát láttam meg a kezébe. Tania persze nem hagyta, hogy megálljunk, így gyorsan folytattuk az utat, addig míg valami zaj nem jött a táskájából. Ekkor elengedett és valami kütyüt vett elő ő is, majd nyomogatni kezdte. Érdeklődve figyeltem az elnémult találmányt.
– Bocsi, nem akartalak megijeszteni.
– Nem ijesztettél meg… – jegyeztem meg és egyértelműen bámultam a táskát, ahol eltűnt az a téglaforma valami. – Megnézhetem? Igazából eléggé érdekelnek a mugli dolgok… csak odahaza sosem engedték, hogy ilyesmivel foglalkozzak. Felnőttként meg eléggé eltávolodtam a témától. – Nem tudom, miért is meséltem ezt el neki. Valószínűleg a legtöbben azt gondolják, hogy az aranyvérűek mind sznobok, tökéletes életük van és gazdagok. Hát rám csak a gazdag volt igaz, mert se sznob nem voltam és a tökéletes élet is csak egy jó viccnek tűnt.
Naplózva


Tania Niel
[Topiktulaj]
*


~Naprapörgő~

Elérhető Elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2019. 06. 14. - 03:14:30 »
+1

-o-

SAGE BOLTON
outfit
melódia


– Nem ijesztettél meg… Megnézhetem? Igazából eléggé érdekelnek a mugli dolgok… csak odahaza sosem engedték, hogy ilyesmivel foglalkozzak. Felnőttként meg eléggé eltávolodtam a témától. –
Ahogy elhangzott az a pár mondat felötlött bennem a gondolat. Elég sok mindent tudnék neki mondani, és nem kéne otthon lennem. Nem kéne azt hallgatnom, hogy apám traktál azzal, hogy találkozzak anyámmal. Elsőre örültem, hogy megint szóba állnak egymással, de már kezdenek mindketten az agyamra menni a hülye nyaggatásukkal. Először elhessegettem a gondolatot, ennél talán jobb vagyok. Az épület falának támaszkodtam, úgy néztem rá ismét.
- Persze, ha gondolod... - könyékig nyúlok a táskámban a telefonomat keresve, amikor végre megtalálom azt a nyavalyát, odanyújtom neki - ha gondolod, tarthatok neked mugliismeret szakkört, elég jól ismerem őket. Könyveket is tudok adni, már, ha te is szeretnéd. - kezdtem a hajammal babrálni. Ennyit arról, hogy ezt a gondolatot elhessegettem. Egy félmosollyal az arcomon szólok hozzá ismét.
- Az öngyújtó használatára is megtaníthatlak, ha nem akarod mindig megégetni magad. - intek a keze felé, amin sikerült megégetnie magát. Figyeltem, ahogy tanulmányozza a kisebb tégla méretű antennás kütyüt, látszott rajta, hogy sosem látott még ilyet, egészen lenyűgözte.
Kicsit haragudtam magamra, amiért szinte mindenkiből menekülőútvonalat csinálok, de már mindegy. Úgy sem menekülhetek örökké, felesleges ezen rágódnom. Ő meg valószínűleg úgy sem fogja ezt sosem megtudni. Ha visszakaptam a telefont, elrugaszkodtam a faltól, és beinvitálom Saget, hogy közös erővel vadásszunk neki egy gumikacsát, a meglepően üres Home Depotban. Rajtunk kívül még egy-két embert láttam keringeni, szóval társaságtól nem kellett tartanunk. Volt itt minden, egész szekrénysoroktól kezdve, franciaágyakon és mindenféle mugli csetreszeken át minden, a legapróbb kiegészítőkig, mint gumicsirke a kutyáknak, és gumikacsa a nagyon magányos pasiknak. A hangszórókból gagyi bevásárlás aláfestésre szolgáló, felettébb idegesítő dalok szóltak. Utáltam az ilyet, mert nem lehetett előlük menekülni, de legalább most nem karácsony dalokat nyomattak. Ahogy elindultam befelé végighúztam az egyik műanyag polc szélén egy ujjamat, majd hátranéztem Sagere.
- Jössz? - vontam fel az egyik szemöldökömet és mentem tovább, a fürdőszobai kiegészítők felé, vagyis amerre reméltem, hogy lesznek, mert ugyan jó párszor jártam erre, itt bent sosem voltam még. Ahogy elhaladunk egy adag porcelán vécécsésze mellett, nyomok egy hirtelen balost, és levállalom az egyik polcot. Mivel nem volt túl erős a becsapódás, nem esett le semmi, ami nekem csak jó, mert ahogy végignéztem a kiállított vackokat, mindegyik valami porcelán vagy kerámia kütyü amivel az emberek a fürdőszobáikat aggathatják tele. Megálltam egy adag szappantartó előtt, a hajamba túrtam, majd kicsit tanácstalanul néztem körbe. Úgy tűnt, a kincskereső ösztöneim csak régiségkereskedésekben működnek.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon Ma - 12:21:06
Az oldal 0.053 másodperc alatt készült el 36 lekéréssel.