+  Roxfort RPG
|-+  2000/2001-es tanév
| |-+  A Királyság egyéb részei
| | |-+  Roxmorts
| | | |-+  Gyöngyzug Teaház és Jósda
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Gyöngyzug Teaház és Jósda  (Megtekintve 152 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2019. 05. 18. - 20:05:16 »
0

Nathaniel Forest pennájából



A falában üvegekkel és gyöngyökkel díszített kis épület lakói nyitották, lényegében majdhogynem a nappalijuk helyén a kis teázót. Alig pár asztal, néhány össze-vissza szék, illetve stoki, valamint egy teafőző, mosogatópult és egy nagy bársonyfüggöny képezik a berendezést. Nem a legnívósabb hely, de Avelin, a tulajdonos boszorkány kedvessége, illetve a felszolgált teakülönlegességek teszik vonzóvá. Valamint a tény hogy a felszolgált tea mellé, néhány plusz sarlóért, akár jóslatot is kaphat az ember.
Naplózva

Sophie Vanheim
Hugrabug
*


rebbenő szemmel ülök a fényben

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2020. 02. 11. - 15:41:05 »
0

ღ ruci ღ
the niffler

ღ Furkászkaland ღ

Lup
(2001. január)


Túl lelkes voltam. És ilyesmi. Mert elvállaltam Luppal ezt az állatmegőrzősdit... De...
Nem hittem volna, hogy megszökik Arabella tanárnő furkásza. Ez nagyon-nagyon ciki. Mert hát prefektus is vagyok, meg amúgy is, megbízott egy tanár engem és Lupot is, hogy vigyázzunk rá. Amúgy. Még jó, hogy nem egyedül vagyok, mert hát akkor szerintem sírva fakadnék. Nem vagyok a találékonyság mestere. Csak pislogok, és nézem a furkász fekete kis szőrét, amúgy ez olyan mint egy vakond. Kis puha meg bolyhos... és azt hiszem elvette a karkötőmet. Hát mindegy, midnekinek kell egy hobbi, van aki bélyegeket gyűjt...
- Lup, Lup, nézd, arra szalad! - huzigálom meg a lány kabátját, és már szaladok is Roxmorts felé, hátha utol tudom érni. Mert hát azért elveszteni az LLG tanárnő állatát... Te jó ég. Kicsapnának vajon? Vagy megetet valamelyik másik állatával. Nem tudom lehet mind a kettő, ki is csapnak és meg is leszek etetve. Futok vele együtt és azon imátkozom mindenkihez meg mindenhez, ősatyákhoz ősapákhoz, Merlinhez meg miden ilyen transzendenses arákihez, hogy ne. Légyszi ne. Ne lopják el... Bár egy olyan állatot el lehet lopni aki amúgy cuccokat lop? Hm. Na mindegy, szóval ne legyen baja.
- vajon mekkora adósságba kever minket szerinted? - pislogok Lupra, miközben megállunk vele a Főtéren. Aztán látom, hogy oott ugrál valahogy az embereken, akiknek ez nagyjából fel sem tűnik és belopózik egy boltba. Hát jó. A bolt legalább zárt tér.
A hideg kicsit csíp, talán egy picit felelőtlenül öltöztem fel erre, de ki gondolta volna, hogy a fél délutánom egy furkász utáni loholással fog történi? Na jó, gondolhattam volna, elvégre furkász. Tehát összehúzom magamon a kabátomat és megindulok a jósos, teás ház felé. Lehet az üveggömbök miatt paradicsomban fogja magát érezni. Minden esetre már az utcán a járókelők riadozni kezdenek hogy eltűnt ez meg az, nekem meg egyre jobban pirul a fejem, mintha csak én lennék a bűnös. Közben Lup társaságával együtt feltépem az ajtót, ahol ugye jósos, meg teás nyugalom uralkodik. És a furkász sehol sincsen.
- Khm... - pislogos és vigyorgok ártatlanul a mérges tekintetekre aztán Lup felé fordulok. - Mondd, van valami ötleted? Azt hiszem az invito Furkász nem nagyon működne...
Naplózva


Lupa Tenebris
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2020. 02. 11. - 16:05:53 »
+1

Sophie
Mindig is arra vágytam, hogy az iskolába majd kapok egy kiscsibét és házi feladat lesz vigyázni rá. Azt anyáék nem utasíthatják vissza. Kiscsibe helyett viszont egy furkász volt a vigyázásra szánt kisállat. Az elején minden rendben volt, aztán rájöttem, hogy miért is kell rá vigyázni. Semmi perc alatt elugrott, vagy elmászott, vagy elfutott, valamit csinált. Nagyon könnyen szem elől lehet téveszteni, szinte még pislogni sem szabad mellette. Olvastam, hogy fürge kis állatok, de ennyire?
- Lup, Lup, nézd, arra szalad!
Épp, hogy odapillantottam, már csak egy fekete villanást láttam. És talán valami megcsillant. Hát persze! El is felejtettem, oda van a csillogós dolgokért!
- Kapjuk el gyorsan, ha elveszik a tanárnő a fejünket veszi!
- vajon mekkora adósságba kever minket szerinted?
- Ahogy ezt a fajt ismerem, a lehető legnagyobba. De ez attól függ, hogy lebukunk e, és hogy vissza adjuk e az ékszereket.

Rohantam a kis fekete állatka után, akárhányszor rávetettem magam, odébb ugrott, vagy kimászott a kezemeből. Így nem lehet őt elkapni, valamit ki kell találni. Nem sokkal késöbb elértünk a teaházhoz. Úgy tűnik megtetszik neki, mert ahogy kijön egy ember, berohan az éppen csukódó ajtón. Mi is utána rohanunk és lihegve feltépjük az ajtót, amiért szúrós szemekkel néznek ránk a vendékek.
- Khm... Mondd, van valami ötleted? Azt hiszem az invito Furkász nem nagyon működne...
- Itt nem kavarhatunk fel mindent. Csináljunk úgy, mintha egyszerű vendékek lennénk és valami csillogóssal csalogassuk magunkhoz. Volt rajtad karkötő mikor megkaptuk őt, talán azzal ide tudjuk csalogatni!
Naplózva

Sophie Vanheim
Hugrabug
*


rebbenő szemmel ülök a fényben

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2020. 02. 12. - 10:25:15 »
0

ღ ruci ღ
the niffler

ღ Furkászkaland ღ

Lup
(2001. január)


Szerntem az ideális otthona a furkásznak egy mindenből arany ház lenne. Olyan tipikus sznob luxus dolgok, mint arany vécé, arany vécéparí, arany ablak, arany nem tudom gyémént kirakásos mozaikpadló. Azt hallottam van ahol aranyreszeléket szórnak a fagyikra is, vajon ő is ilyen reszelékesen eszi a kaját? Igazán érdekes és felesleges dolgokon gondolkodom megint, miközben a furkász szökiiiiiiik.
Azt hiszem kicsit felelőtlen vagyok, hogy csak úgy belevetem magam Roxmortsba, Luppal együtt, de amúgy meg most arra nincs is idő, hogy a tanárok segítségét kérjük. Meg prefektus vagyok, fel kell találnom magam, elvégre az lenne a dolog lényege, hogy megoldjam a problémákat. Bár azokat mindig sikerül a legnehezebb módon megoldani.
- Ahogy ezt a fajt ismerem, a lehető legnagyobba. De ez attól függ, hogy lebukunk e, és hogy vissza adjuk e az ékszereket.
- Azért remélem futtja majd legalább ennivalóra - sóhajtok fel közben drámaian, de azért elvigyorodom. Végül is tök vicces szituáció nem? Egy csapásra körözött bűnözők leszünk egy furkásszal karöltve. Ki nem álmodott még erről egyerek korában? Hát én sem. - Óó, majd kiplakátolhatjuk az ékszerekkel a falakat. Mint az eltűnt állatoknál. Fényes, gyémántkarkötő gazdáját keresi - mutogatok közben a kezemmel, és nagyban sieteünk a teaház felé. Ahogy belépek már tudom, hogy miért is jött ide. Gyöngy, meg fényes cuccok mindenütt, de basszus, jól eltűnt.
- Itt nem kavarhatunk fel mindent. Csináljunk úgy, mintha egyszerű vendékek lennénk és valami csillogóssal csalogassuk magunkhoz. Volt rajtad karkötő mikor megkaptuk őt, talán azzal ide tudjuk csalogatni!
- Hmm, hát igen - miért érzem úgy hogy ebből nem fog kisülni semmi jó... - Akarkötőmet megfújta, de talán van nálam valami fényes kacat - kezdek el kotorászni a zsebeimben, hátha találok valamit. Közben, mintha csak valami vendég, vagy turista lennék, elkezdek nyakamat nyújtogatva nézelődni, de egyelőre nem látom sehol. Közben abban reménykedem hátha Lup több sikerrel jár. Aztán lassan furakodni kezdek egy üres asztal felé, és remélem Lup is jön velem. Elég zsúfolt ez a hely. Aranybány a csillogó cuccokkal, meg ilyesmi. Amikor leülök Luppal, akkor rendelek valami teát, hogy ne küldjenek ki minket sima ücsörgés miatt. Amúgy nem szeretem a teát, de most elszürcsölgetem és leskelődöm, majd kiteszem az asztalra a karórámat.
- Nos, hátha... - psilogok azárt körbe. - Nálad van valami fényes tárgy? Hátha több izé jobban ide vonzza.
Éppen újra szürcsölni szerettem volna az unalmasan teaízű teából amikr egy kis ékszercucc belecsobbant a csészémbe, így a tea becsapta az arcom. Jó,most csak semmi hirtelen mozdulat, pedig borzesztóan irritálja a fejem csikiznek a lefelé csöpögő cseppek, miközben tekintetemmel jelzem Lupnak, hogy felettünk van.
Naplózva


Lupa Tenebris
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2020. 02. 12. - 21:17:24 »
+1

Sophie
- Azért remélem futtja majd legalább ennivalóra - hallottam Sophie hangját.
Értékeltem, hogy próbál vicceskedni, de jelenleg nagyon aggódtam, hogy mi történik és mi fog történni.
- Óó, majd kiplakátolhatjuk az ékszerekkel a falakat. Mint az eltűnt állatoknál. Fényes, gyémántkarkötő gazdáját keresi
- Szerintem akkor hirtelen vagy 100 ember vesztette volna el ugyan azt.

Bementünk a teaházba, ahol jól látszott, hogy az emberek egyáltalán nem örülnek nekünk. Próbáltam úgy csinálni, mintha egy hétköznapi vendég lennék, aki egyáltalán nem azért jött, hogy egy rendbontó, csillogásmániás csodavakondot elkaphasson.
- Itt nem kavarhatunk fel mindent. Csináljunk úgy, mintha egyszerű vendékek lennénk és valami csillogóssal csalogassuk magunkhoz. Volt rajtad karkötő mikor megkaptuk őt, talán azzal ide tudjuk csalogatni!
- Hmm, hát igen. Akarkötőmet megfújta, de talán van nálam valami fényes kacat.

Remek...Elég gyorsan dolgozott a kis átok. Sophie elindult egy asztal felé, én pedig követtem. Nagyon mást úgysem tehetünk ebben a helyzetben. Ahogy helyet foglaltunk rendeltünk teát és én még egy kis pogácsát is. Jobban szeretem az édeset a sóssal együtt. Folyamatosan kémleltem a helyet, hátha megpillantok valamit. Sophie eközben kirakta az óráját, hátha az ide csalja a furkászt.
- Nos, hátha...- Nálad van valami fényes tárgy? Hátha több izé jobban ide vonzza.
- Azonnal nézem.

Ám épp hogy elkezdtem keresgélni, valami beleesett Sophie csészéjébe, amitől egyből ledermedtem. Ez csak egyet jelenthetett. Felettünk van az állatka. De hogy kapjuk így el? Óvatosan a nyakláncomhoz nyúltam és elkezdtem forgatni a kezem között, hátha felkelti az elveszett ékszere után kutakodó furkász figyelmét. Ha a kezembe mászik hátha könyebben el tudjuk kapni.
Naplózva

Sophie Vanheim
Hugrabug
*


rebbenő szemmel ülök a fényben

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2020. 02. 13. - 13:53:31 »
0

ღ ruci ღ
the niffler

ღ Furkászkaland ღ

Lup
(2001. január)


Azért Lupra sandítva rájöttem, hogy nem kéne könnyedén venne ezt az egészet, de valahogy én a pánik és a röhögök a dolgon között rekedtem jelenleg úgy kábá teljesen beleszorulva a két hangulatba. De valamiért megértem az ő féleémét is, gondolom ő is inkább aggódik az állat épségéért, bár én jobban félek a következményektől is. De egyelőre az még a messzi jövő homályába vész, így talán arra kéne koncentrálnom, hogy végre valahára visszaszerezzük a furkászt.
- Szerintem akkor hirtelen vagy 100 ember vesztette volna el ugyan azt.
- Hmm. Tényleg - mondom kicist elszomorodva, de valahogy olyan vicces volt elképzelni az egészet. De tényleg, hogyan fogjuk visszajuttati? Mellesleg biztos van rá valamilyen varázslat, vagy ehhez hasonló trükk, bár most sajnélom, hogy nem értek a tolvajláshoz, meg egyebekhez. Bár szerintem ezzel is ráérek foglalkozni akkor, ha már az a vakondszerűség a kezeink közé kerül. Na gyerünk Sophie, nem vagy te olyan hülye hugrás, ahogy azt pletykálják, szedd össze magad és gondolkozz.
A teaházban azért nem álltam meg, hogy ne nézzek szát furkászkeresés nélkül. Annyira szép volt az egész épület és mindig kiesett eddig a perifériámból, legutóbb is Ave meg én a Mézesfalásba nyomultunk be, mindenféle furát összevásárolni, valahogy a teahely az kicsit unalmasabbnak tűnt. De egészen meghitt, meg minden, csak még mindig tartok a jósoktól, azok olyan ynomulósak, remélem nem támad hátba senki, hogy hadd jósolja már meg, hány gyerekem lesz. Azért kétlem, hogy Mirától lesz valaha is gyerekem... Na mindegy, szóval keressünk furkászt. vajon meg lehet fogni a jósgömböt? Ajj Sophie gyerünk koncentrálj.
Éppen előszedte volna Lup, ha talált volna valamit, amikor telicsap a tea. De felsandítva látom, hogy nem megint valami Szeszély dolog készül kitörni. Azért hálás voltam emiatt. Egyszer felragadtam a suli plafonjára is, és a kajám meg lent volt a földön... komolyan kikészít ez az egész dolog. Na szóval, a furkász fent van. Még jó, hogy ott van Lup nyaklánca. Közben egy nagy fényes hajtű is belecsattan a pohárba, mire az eltörik, a furkász meglepődve lepottyan, szétnéz, közben az emberek felpattannak, és azt hiszem hamarosan kitör a káosz.
Nem merek megmozdulni, se megszólalni és reménykedem, hogy szépen belesiklik Lup kezébe, és vége, agyő, mehetünk haza...
Naplózva


Lupa Tenebris
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2020. 02. 13. - 15:18:59 »
+1

Sophie
Hiába nyúltam az óráért, egy újabb ékszer pottyant a csészébe, ami ettől el is tört. Az emberek ismét szúrós szemekkel néztek ránk, de arcukra ezután a meglepődés ült ki, ugyanis a kis barátunk megjelent az asztalunkon. Kellett neki az a valami, meg a másik izé is. A kis jószág körbenézett, mintha semmi rosszat nem tett volna, vagy nem értené miért néz rá mindenki. Elővillantak az ékszerek bundája alól, amire az emberek hirtelen mozdulatukkal keresgélni kezdtek a zsebeikben.
- Tolvajok! szólt az egyik.
- Ez csak félreértés..! próbáltam mentegetőzni, miközbe ijedten Sophira pillantottam.
Folytattam volna, hogy minket is kirabolt és el akarjuk kapni, meg hogy itt van az asztalon, csak el kell kapni, de nem szabad megölni, mert amúgy a tanárunk állata. Azonban mire visszapillantottam az asztalra, neki már csak hült helye volt. Persze az ékszereknek is. Mikor megpillantottam az elővillanó pálcákat, elkezdtem hátrálni, magammal húzva Sophiet is.
- Ezek nem alkuképesek... Ha szólok, futás- súgtam oda neki.
Naplózva

Sophie Vanheim
Hugrabug
*


rebbenő szemmel ülök a fényben

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2020. 02. 14. - 14:12:55 »
0

ღ ruci ღ
the niffler

ღ Furkászkaland ღ

Lup
(2001. január)


A lehető legrosszabb dolog történt, ami valaha is megeshet egy majdnem normális, és csak kicsit fura lány életében. Tolvaj lettem, mégpedig úgy hogy nem is tehettem semmiről, csak egy állatra vigyáztam Luppal együtt. Ez...ez... ez...elképesztőenn vicces szituáció volt, és sajnos, nem javított a helyzetünkön, hogy elkezdek hangosan nevetni. De most komolyan. Az emberek olyan viccesek. Szóval sajnos eléggé megnehezítettem szegény Lup helyzetét, de amikor a furkászért nyúlnék eltűnt. Komolyan, ők is képesek hopponálni vagy mi? Közben Lup megfog és hátrálni kezdünk, miközben kismillió pálca szegeződik ránk.
- Ezek nem alkuképesek...
- Hát nagyon nem - bólogatok egyet értően, miközben hátrálni kezdek.
- Ha szólok futás!
- Ez egy nagyon jó ötlet - súgom oda még, aztán neki koccanunk az ajtónak, ami nem nyílik ki. Oké, és akkor most hova fussunk. Eközben látom hogy a furkász rápottyan egy meglehetősen nagyon nagy hajú boszorkány nénini fejére, és kiszedi a füléből a csillogó fülbevalót. A nő nyilván megérzi, hogy kiszedik a füléből, és észveszejtően sikoltozni kezd, mire a furkász megrémül és az embereken át ugrálva próbál menekülni, miközben a kis erszényében szorongatja az ékszereit.
- Azt hiszem a futást halasszuk máskorra, és majd a furkásszal együtt szaladjunk - nyújtogatom a nyakamat, aztán be is húzom, mikor valamelyik elmebeteg varázsló megcéloz minket valamivel. 
- Ahelyett, hogy minket akarnának megtámadni, inkább segítsenek már! - sóhajtok fel kétségbe esetten, de ez hasztalan, egyre több varázslat csapódik az ajtóba, és szerintem ezzel alá is lesz írva a kicsapásom ebből a teaházból. Inkább karon ragadom Lupot, mert az ajtót nem tudom kinyitni és ha ő sem, akkor az már gáz. Közben megpillantom a furkászt is magasan a csilláron forogva.
- Ott! - mutatok arra, miközben elkerülök megint egy varázslatot. - A nyakláncodal ide tudod csalni, hogy a kezünkbe ugorjon?
Naplózva


Lupa Tenebris
Griffendél
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2020. 02. 14. - 14:37:05 »
+1

Sophie
- Ha szólok futás!
- Ez egy nagyon jó ötlet

Az ajtóhoz hátráltunk, de az nem nyílt. Úgy tűnik valaki bezárta, amikor nem figyeltünk. Éppen ekkor a kis vakond egy nőt zsákmányolt ki, bár lehet inkább néni, kissé öreg volt. Viszontő észrevette, hogy valami szőrös van a nyakában és elkezdett sikítozni.
- Patkány! Patkány! Segítség!
Erre hatalmas siktozás lett, mindenki össze vissza kezdett rohangálni, közben varázslatok csapódtak mellettünk és a furkász körül is. Néhányan próbálták elkapni, de nagyon ügyesen kerülte ki az emberek kezét.
- Azt hiszem a futást halasszuk máskorra, és majd a furkásszal együtt szaladjunk.
- Egyetértek, de ha sokáig így olytatjuk, nem lesz furkász.
- Ahelyett, hogy minket akarnának megtámadni, inkább segítsenek már!

Bár Sophie próbálta békíteni a népet, de a helyzet olyan volt, mintha vörös ruhában bikacsorda előtt ácsorogtunk volna. Pusztán a szerencse és káosz segített, hogy találjanak el a varázsalatok.
- Merre van? Nem látom.
- Ott!
- mutatott a csillárra.- A nyakláncodal ide tudod csalni, hogy a kezünkbe ugorjon?
- Szerintem most semmi pénzért nem lenne hajlandó idejönni.

Próbáltam közelebb kerülni hozzá, de az emberek átfutottak rajtam, ellöktek, belém rugtak, elcsaptak, leütöttek, felfordítottak és minden hasonló. Meguntam ezt a reménytelen helyzetet, úgyhogy odamentem az ablakhoz, majd kitörtem azt és felkiáltottam.
-Ott fut! Nála vannak az ékszerek!
Szerencsére az ember nem a legokosabb élőlény, így egyből ki is nyílt az ajtó és egy nagyobb tömeg kiáramlott rajta. Páran bent maradtak, mert ők tudták, hogy blöffölök, de ez pont elég figyelemelterelés volt arra, hogy a furkász újra eltűnjön.
Naplózva

Sophie Vanheim
Hugrabug
*


rebbenő szemmel ülök a fényben

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: Ma - 09:58:18 »
0

ღ ruci ღ
the niffler

ღ Furkászkaland ღ

Lup
(2001. január)


Az egész helyzet kellően groteszk volt, pont annyira, ami az őrült felnőttektől kitellett. Nagyon reméltem, hogy én ha nagyobb leszek, akkor nem leszek vénségemre ilyen borzasztóan befásult és... nem tudom, bizalmatlan, meg ilyen hogy mondják... Fura, na. Egyszerűen furák voltak, akik nem hallgatták meg a gyerekeket, akik csak az előítéleteiknek éltek és ez engem nagyon bosszantott. Mintha mi lennénk a világ ellenségei. Persze, ha Harry Potterek lennénk, nyomban nem lenne baj, nyomban még ingyen teát is kapnánk. Nem szerettem ezt, hogy ha valaki jelentéktelen volt arra a varázslóvilág bagózott. Nem szerettem ezt. De valahogy ezek az emberek, ezek a háborgó felnőttek eszembe juttatták mindezt.
Kedvem lett volna elénekelni itt nekik azt az Aladdinos dalt. Tudjátok. Toolvaaj, vandááál. De most a furkász kis élete fontosabb, mint a varázsvilágban a csalódás, szóval összeszedem magam, és a furákszra, és Lupra összpontosítok.
- Szerintem most semmi pénzért nem lenne hajlandó idejönni.
Szerettem volna felvetni egy ötletet, hogy nem ismer-e valami varázslány idehívó varázslatot, mert én nem vagyok benne a toppon, de aztán az emberek csak úgy nyomakodni kezdtek, taszítottak lökdösődtek, ráncigáltak, és bár igyekeztem ezt türelmesen tűrni, végül csak elegem lett, és nagy nehezen felmásztam egy asztallra. Ha már úgyis kitiltanak, legalább legyen rá tényleges okuk. Közelebb vollt így a csillár, de a furkász meg elpárolgott. Nagyon jó.
- Hagyják már abba, a lelkükön fog száradni ha agyontapossák a furkászt! - kiáltom a tömegbe, aztán pedig cörömpölést hallok, és Lup hangját. Rémülten nézek az ablak felé, azt hiszem hirtelen, hogy kihajítotották a barátnőmet az ablakon, de csak ő törte ki.
-Ott fut! Nála vannak az ékszerek! - ez teljesen varázsütés erejével bír, mert mindeki kiszalad nagyjából a "furkászt" keresni. Vajon úton van ide a rendőrség? Vagy az aurorok? Vagy maga Rita Vitrol? Szerintem ő felér az összes balszerencsével, ha bedugja ide a fejét.
A néhány bent maradt ember gyanakodva ránk szegezi a pálcáját, mire felsóhajtok, és közben Lup kezét próbálom kiszúrni, hogy nem vérzik-e neki. Ha igen odaszaladog segíteni neki. Aztán közben megint elkezdek magyarázkodni.
- Roxfortos diákok vagyunk - bumm egy varázslat.
- Tolvaj kölykök!
- Ránkbízták a firkászt... - és megint egy.
- Hogy kiraboljanak vele minket...
Ez volt az a pont amikor megelégeltem és hosszú idő óta először dobbantottam mérgesen és emeltem fel kicsit a hangom.
- Merlin seggére, hát minden felnőtt ilyen hülye? Nem csoda, ha Voldemort annyi követőt szerzett magának... Cak egy lényen szeretnénk segíteni, aki minden bizonnyal jobban fél most mint itt bárki más, és ha végre segítenek megtalálni őt, akkor vissza is kaphatják az eltűnt értékeiket. Szedjék már elő azt a kevés emberséget, ami van nekik!
Morcosan bámultam arra a pár emberre,, miközben kerestem tekintetemmel a szegény jószágot. Meg is pillantom egy sarokban reszketve. Jelzés értékűen Lupra pillantok, és remélem közben nem diliz be egyik felnőtt sem, hanem nyugton maradnak végre.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 01. 19. - 10:58:33
Az oldal 0.1 másodperc alatt készült el 38 lekéréssel.