+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  VEGYES CSAPATOK
| | | |-+  Silver moon
| | | | |-+  Esmé Fawcett
| | | | | |-+  Silver moon (Moderátor: Esmé Fawcett)
| | | | | | |-+  Medencés kihívás
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Medencés kihívás  (Megtekintve 196 alkalommal)

Esmé Fawcett
Moderátor
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 06. 26. - 19:24:58 »
0

Medencés kihívás





Csak néhány hete megépült, szinte még alig használt medence a hátsó kertben,
gondosan elrejtve a kíváncsi szomszédok/varázstalanok elől. A medence mellett
van két napozóágy, egy napernyő sátor, és egy kisebb köves ösvény vezet a háztól addig.
Naplózva


Mira L. Wyne
Hugrabug
*


Jenkibogyó

Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2020. 06. 28. - 00:08:16 »
+1

Nem vagyok egészen biztos, mit keresek itt... Mármint, most nem totál eltévedve vagyok - remélhetőleg - mint amikor egy tetoválószalonba találtam magam valahogy, csak... szóval elbizonytalanodtam, mit csinálok, jó ötlet-e, pláne hogyan sikerült pont nekem belemennem egy ilyen kalandba. Mer legyünk - óvatosan - optimisták, hogy ez végül tényleg kaland lesz, nem mondjuk horribilisnek bizonyult ötlet.
Talán, igen, a lámpaláz lehet az egyik nagy bizonytalanság-forrás. Mégegyszer ellenőrzöm a kis jegyzetcetlim szerint, hogy a jó helyen vagyok, összeszedem fejbe, mindenem megvan-e, ami kellhet hazajutáshoz, el nem tévedéshez, biztonság kedvéér,.. Apa simán lehetne gyakran bevetett aurorkommandós specialista, csak annyi alapján, hogyan belémnevelte, mindig felkészült legyek rá, hogy bármi történhet velem meg körülöttem.
Apropó, tuti nem engedett volna el ide. Tény, Anyának sem igazán fejtettem ki, hogy elméletileg festménymodellnek jövök, de ő még talán támogatta is, hogy kimozdulok világot látni. Talán ez a született kalandor Tharce vér lehet a hunyó. Valahogy mintha egyre gyakrabban idézném fel, mióta Angliába költöztünk, hogy bizony a beosztásomkor érdeklődött irántam a Viharmadár szobra is, nem csak a Pukwudgie-é.
Kitapogatom a nyakcsigolyáim tövébe a fürdőruha pántját, azt sem felejtettem el, aztán bizonytalankodok mégegy kört, mér is kellett pontosan? Olyan képről beszélünk? De csak nem fordulhatok mostmár vissza, itt állok az ajtóba, talán Esmé is látott már ideérni - biztos ami biztos, puskázom a nevet is, hogy jól emlékszem, igen, Esmé Fawcett.
De kedvesnek találtam, még ha nagyon spontán és váratlan volt, ahogy felkért modellnek. És vissza sem utasítottam az ajánlatot egyből - tudom, tőlem meglepő - ha akkor is a kíváncsiságom, és igen, valljuk be, kalandvágyam győzött, most, itt az ajtó előtt állva, már igazán ne akarjon elbújkálni. Tény, akkor találkoztam először személyesen Esmével, de láttam már néha a Roxfortba is azt hiszem, meg Sophie-ék is jóba vannak vele.
Ezt elfogadom megfelelő bizalomnak, nyelek mégegy lámpalázasat, és megkeresem a csengőt, kopogtatót, vagy bekopogok csak kézzel, ha más nincs. Tessék, mostmár itt is vagyok, jelét is adtam, mostmár tényleg csak előre van út.
Naplózva


Esmé Fawcett
Moderátor
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2020. 07. 04. - 23:07:15 »
+1

Mira
2001. június 20.




          Nem tudom mihez kezdhetnék most. Nincs semmi ihletem. Hiába állok a vászon elé, nem látok mást csak az üres, fehér vásznat. Nem jelennek meg előttem a vonalak, vagy a színek, és pont ezt érzem akkor is, mikor a kiadóban vagyok. Szerencsére mostanra az iskola már lezárult, de ha nem javul a helyzet, akkor nem tudom, hogy miként fogom befejezni. De szerencsére, ez a helyzet most megszűnik, talán. Mikor megláttam a lányt a parkban, azonnal bevillant egy kép. A kiadó egyik új projektjéhez volt egy villanásom. Még várják az ötleteket hozzá, és talán az enyém használható is lesz, ha egyszer elkészülök legalább egy előzetes vázlattal.
          A nagy ó pillanat, mondhatni a villámcsapás az égből akkor ért, mikor Londonban sétáltam hazafelé, vagyis egy biztonságosan hoppanálható hely felé, és akkor megláttam őt a parkban. A naplementében, és a csillogó tóval a háttérben egy igazi angyali megjelenés ragadta meg a figyelmem. Csak egy pillanatra álltam meg, de ahogy a képzeletem beindult, már tudtam, hogy ő kell nekem. Odaléptem hát Mirához és megkérdeztem, hogy volna-e kedve modellt állni nekem. Akkor még semmi konkrétat nem tudtam neki mondani, csak annyit, hogy kell az arcáról és a kisugárzásáról egy sorozat nekem.
          Végül néhány napja elküldtem hozzá Cocót egy időpont megbeszéléssel, és most itt van az idő. Bármelyik pillanatban megérkezhet. A nasi kész, az italok kész vannak, és a medence is kész. Remélem tényleg hoz magával fürdőruhát vagy bikinit, ahogy kértem. Még nem igazán tudom, hogy mi lesz a kép témája, de jobb mindenre felkészülni.
          Pont mennék ellenőrizni mindent még egyszer, mikor látom, hogy megérkezett. A nappaliból pont látni, szerencsére, ha közeledik valaki. Gyorsan odamegyek az ajtóhoz és kinyitom szinte abban a percben, hogy kopog.
          - Szia! – ölelem meg. – Köszi, hogy eljöttél. Remélem, jól érzed majd magad.
          Először a nappaliba vezetem, hogy kicsit tudjunk beszélgetni, és az a néhány felhő is odébb lebegjen. Nem akarom, hogy megfázzon addig, amíg itt van.
          - Kérsz valamit enni vagy inni? – mutatok az asztalon lévő sütire.
          Van ott linzer, zserbó és egy kis keksz is. Meg limonádé, tea és üditő. Nem tudom mit szeret, jobb, ha tud magának választani.
          - Könnyen idetaláltál? – kuporodok le a kanapéra, térdemet magamhoz húzva.
 


Naplózva


Mira L. Wyne
Hugrabug
*


Jenkibogyó

Elérhető Elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2020. 07. 09. - 21:09:12 »
+1

Anya ezúttal komolyan gondolhatta a végleg válást, szétköltözést. Amikor elmentem a Roxfortba, még Nagyinál laktunk, valamerre vidéken, de mostanra már egy saját albérletet is szerzett Londonba, a tanév végével már oda tértem haza. Haza... még mindig nem egészen vagyok kibékülve a szóval, az nekem még mindig Amerikába van. Gondolom, ezt a következő évet már itt van a legtöbb értelme kijárni, aztán dönthetek a magam részéről én.
De ez most nem lényeg, annyi köze van is csak, hogy az albérlettől egy sarokra csupán, van egy egész hangulatos park, ahol egész kellemesen el lehet üldögélni a naplementébe. Romantikus is lehetne, valakivel megosztva...
És eddig csak egy furább élményem volt ott, amikor is - az akkor még leginkább ismeretlen - Esmé spontán odajött hozzám megkérdezni, állnék-e neki modellt festéshez. Talán pont a kérés szokatlansága lehetett a bűnös abba, hogy a kíváncsiságom győzött abiztonságot ígérő visszahúzódás fölött?
Bárhogy is volt, most itt állok az ajtó előtt, leginkább talán lámpalázasan, és még mindig furcsállkodva önmagamon. De valóba kíváncsian.
-Ugyan, mi baj is lehetne?
Az ölelés meglep, a félénk integetésre emelt kezem tétovázik egyet a félbeszakadt mozdulatba, mielőtt óvatosan viszonzom az üdvözlési formát. Remélem, a hangom nem hallatszik bizonytalannak, kicsit magam is próbálom meggyőzni a szavaimról.
-Ó, köszönöm- A nappaliba érve helyet foglalok Esmével szembe, és veszek egy süteményt, apránként elmajszolgatva mondatok között.
-Úgy-ahogy. Ugye nem késtem túl sokat?- Mennyi pontosan az idő? Nem tudom, késtem-e igazából, netán korán jöttem, néhányszor végig kellett járnom egy-két kereszteződés sarkait utcatáblákat keresve, hogy a jó irányba menjek tovább, de el legalább nem tévedtem azér. Segített mondjuk egy térkép-átnyálazás, és minden egymást követő utca felírása a cetlimre. Gondosan el is rakom, hogy el ne tévedjek a hazaúton sem.
-És... milyen festmény készülne? Ha szabad megkérdezni.
Egész úton ez foglalkoztatott, amikor nem épp visszatalálni próbáltam az összeírt útvonalra, és az óvatosságom még mindig csápol, hogy biztos ami biztos, inkább most az elején kérdezzem meg ezt.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.049 másodperc alatt készült el 38 lekéréssel.