+  Roxfort RPG
|-+  2000/2001-es tanév
| |-+  London
| | |-+  Abszol út
| | | |-+  Zsebpiszok köz
| | | | |-+  Csatornák a föld alatt
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Csatornák a föld alatt  (Megtekintve 120 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2019. 05. 12. - 11:00:05 »
0



Patkányok, férgek és gusztustalan lények folyosói ezek. Idelent mindig mély sötét és tömény bűz terjeng.
Egy ismert lejárója van, ez a Poor & Penes raktárából nyílik, bár ahogy az alvilági fazonokat ismerhetjük, a többit inkább még egymás előtt is titokban tartják. A csempészárukat ezen az útvonalon keresztül szállítják az üzlet(ek)be, illetve razziák alkalmával ide bújnak el az illegális kereskedők még illegálisabb portékáikkal.
Csak az jár idelent, aki ismeri az alagútrendszert, máskülönben a földbe vájt titkos raktárakat őrző csapdák illetve a sok kis mérgezett levegőjű zsákutca hamar a jószándékú felderítő vesztét okozhatják.
Naplózva

Kashmir Echo
Minisztérium
***


mirr-murr

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2019. 09. 29. - 23:20:44 »
+1

✰✰✰
2000. szeptember - 30;hatefő
Úgyis elkaplak~


♡a no.1 tolvaj: Elliot♡



18 plussz mert cukin mocskos a szám 



Kíváncsi vagyok, ha nyugdíjba megyek, fognak-e még küldözgetni hülyeségek után. Heh, baromság, hát még szép, hogy fognak. Bár semmi kedvem csicskanyugger maradni. Most ez a hülyeség is, itt felütötte a fejét a szeszély, nézd már meg, hogy nem történ-e megint valami gyilkosság, mint legutóbb, a sakáltanyában. Arhg. Persze, csak is, mindenhol az történik, de jajj lehet igazi eset is, nem hagyhatunk figyelmen kívül semmilyen gyanús jelentést. Persze grimaszolva tátogok magamnak, ahogy az a hólyag jócsaj rikácsolt nekem az imét. Lejöttem az Abszol útra, de természetesen, csak sima Szeszély volt, és minden dugig volt szeszügyisekkel, úgyhogy a semmi miatt... A kibaszott nagy semmii miatt jöttem ide. Egy halálos áldozat volt, egy néni, aki infarktust kapott a repkedő macskakövek láttán. Nagyon fasza.
Baromi mérges vagyok, és éppen most csörtetek a Főparancsnokhoz, hogy jól kiprédikáljam magam, hogy azért nehogy már pincsinek nézzenek. Kik ők? Attól még, hogy ez a hely aurorparancsnokság, nem táncolok úgy, ahogy ők fütyülnek. Kinek képzelnek engem hah? Na majd most jól szétosztok mindekit...
- Üdv, Miss Echo, már végzett is az Abszol úton? - jön felém valami fontoskodó ipse.
- Anyád - mordulok rá, és veszem is a következő kanyart.
- Áh, Miss Echo, kérem van egy perce, van néhány beérkezett jelentés, ami utánnajárást igényel - csapódik mellém egy másik aktakukac.
- Menj anyádhoz is csinálj magadnak kistestvért - akadok ki, mire a férfi, aki valószínüleg a kollégám ledermed, és csak mered rám, mint Voldemort a feltámadt Harry Potterre. Elegem van, minek néznek engem? Én nyomozásban vagyok érdekelt, nem mópedig mindenféle hülyeségek utáni szaglászásban. Kiégek rajtuk.
A következő pillanatban már az aurorparancsnok ajtaját szándékoznám berúgni, amikor valaki visszaránt a célomtól. Mave. Összeszűkült szemekkel pislogok rá.
- Na jó, most meg mi van? Fennt akadt egy döglött macska a fán, rejtélyes szeszélyes okokból? Vagy a szeszély közben orra esett egy ember és széttört a koponyája? Mii? Mii az már megint??? - akadok ki, és érzem, hogy a vérnyomásom az egekbe szökik. Mave feltolja a szemüvegét, nem mintha bármennyire is jól állna neki ez a mozdulat, sőt meglehetősen gyerekesen fest vele még mindig.
- Botrányos a viselkedésed, és több kolléga is panaszt fog tenni rád...
- Leszarooom, ha fos munkára küldenek ki, te is idegbeteg lennél - szögezem le.
- De van ennél fontosabb ügyünk is. Gyilkosság, a Zsebpiszok köz csatornarendszerében. Nem rég jelentették, és nem, semmi köze a Szeszélyhez.
- Hurráá - mondom színtelen hangon. - Legközelebb te mész azok után az ügyek után, nem érdekel - mordulok még rá, majd az aktát kikapva a kezéből nagy sebbel lobban indulok meg az egyik kandallóhoz.
Ahogy kilépek az Abszol úton a tömegbe megnyugodva konstatálom, hogy sehol semmi Szeszélyes szarság. De máris jobb a közérzetem, hogy nem a sok gyökérrel vagyok egy helyiségben. Rá is gyújtok, majd kiélesítve az érzékeimet megkezdem a bevetést.
Nem nehéz eltalálni a csatornáákhoz, mivel én magam is kódorogtam ott kölyökkoromban, amikor az utcára kerültem.Na persze nem csak itt, de mondthatni egészen otthonosan mozgok így is a Zsebpiszok közben. Ahogy elérek a csatornákhoz, már meg is csap az a tipikus bűz. De nosztalgikus. AMikor végre rendes fűrdőszobába keveredtem az utcán élés után, napokig nem bírtam magamróól lemosni a sok éves bűzt. De lehet, hogy csak én éreztem magamon. A csatorna bizonyos szakasza a csempészek nagy bánatára le volt zárva és biztosítva volt elvileg a kellemetlenkedőktől.
Szerencsétlen ipsét jól helyben hagyták. A kirendelt nekromágus szerint, aki szerencsére nem Lilium volt, súlyos arcsérüléseket és zúzódásokat szerzett, valószínüleg az életéért kűzdött, miután a támadó egy sötét átokkal végleg kioltotta az éltét.
De miért itt érte a halál? Lehet csak ide vonszolták a testet. Meglehetósen úgy nézett ki a dolog a fazon hiányos táskáját nézve, hogy rablótámatás érte. Leguggolva a test mellé még egy-két dolgot áttanulményozok rajta, közben pedig észre veszem, hogy valamiféle jegygyűrűt szorongat a markában. Kilebegtetem a pálcámmal, és kis zacskóba téve a többi cucc mellé teszem, amit majd elviszek megvizsgálni. Remélem az ad valami nyomot a tettesről. Négykézláb ereszkedem és jobban megnézem a fazon fejét, mert valami fura szokatlan dolgot kiszúrok rajta. A homloka közepére halovány vágással gy apró kereszt volr vésve. Alig látható. Deegy valami már világos. Ez megint az a sorozatgyilkos, akinek a nyomában vagyok.
- Újra lepacsott a Keresztes Lovagunk - fordulok a nekromágus felé, bár mérges vagyok rá, hogy lehet ilyen szerencsétlen, hogy ezt nem vette észre - Hogy vizsgálta meg a hullát, ha nem tűnt fel? Legközelebb inkább ne is gyre, ha ilyen hanyag vagy - mordulok rá, de a következő pillanatban valami neszezés üti meg a fülemet. A pálcám a zaj irányába fordítva bámulok a sötét settenkedő alakra.
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma / Káosz uraság

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2019. 10. 01. - 19:15:20 »
+1

Úgysem kapsz el!


Kash
2000. szeptember 30.

.outfit.

A bakancsomat bámultam toporogva, miközben Lüke Bill a mocskos táskájában turkált. Szokás szerint megpróbálta kirittyenteni magát, mintha az dobna bármi is az elcseszett küllemén. Hát nem volt így. Sőt az igazat megvallva, csak még szánalmasabbnak festett tőle. Basszus, O’Mara, ez hülyének néz téged… A hang ingerülten állapította meg a tényt, mikor a Lüke még mindig nem ráncigálta ki azt az átkozott térképet a holmijából. Mennyire lehet megtalálni egy régi pergament.
Meddig tart még ez a hülyeség? – Mutattam a táskára, de már nagyon viszketett a tenyerem, hogy adjak neki egy jó nagy öklöst. Talán csak azért szórakozott ennyire, mert egyre nyilvánvalóbbá vált a Zsebpiszok köz minden szokásos rosszarca számára, hogy már régen nem egy kézben összpontosul minden. Egyrészt ott volt Cartwright persze, de Bates bandája is kezdett egyre inkább megerősödni. Hayes pedig a maga módján máris több embert irányított, mint kellett volna. A feszültség nyilvánvaló volt és nem tartotta senki sem kizártnak, hogy előbb-utóbb bandaháború lesz. Mindenki ezt a koszfészket akarta magának, hogy előnye származott volna belőle? Aligha. Mindenestre a magamfajta, életben maradni kívánó személynek, jobbnak tűnt több fronton is bizonyítani. Így nem csak Chrisnek dolgoztam, hanem bárki másnak is.
Nyugodj már le, O’Mara, adom, amint meglesz – válaszolta és sunyi vigyor ült ki a képére. – De tudod, talán túl olcsón számítottam ezt meg neked. Mégis ki adna Cartwright első emberének ingyen egy kincsestérképet? Fogadjunk, hogy a Vakegérben dől a lé.
Nem fizetek, te idióta. Nekem köszönheted, hogy még nem herélt ki senki, amiért egyáltalán be merted tolni a képed a Zsebpiszok közbe. – Közöltem vele és ideges vigyorral pillantottam rá. Még szánakozón végig is mértem, hogy tudja már hol a helye, erre a rohadék mit csinál? Na, mit? Hát nem előránt egy kibaszott bicskát és megpróbál vele gyomrom szúrni. Még épp időben ugrottam hátra, majd ugyanazon lendülettel megragadtam a csuklóját. Nem is tudom hogyan történt pontosan, de egyszer csak rajtam feküdt, én téptem le a táskáját, ő meg az ujjamat kezdte basztatni. Fájdalmasan rángatni kezdte a karikagyűrűt, amibe bele volt vésve az esküvőnk dátuma.
Megöllek, ha elmered venni! – Nyögtem alatta, de még mielőtt bármit mondhatott volna, levágtam a saját bicskájával a tásját, aztán megszereztem belőle az öreg pergament, amire annyira vágytam. Lelöktem magamról, belé rúgtam és már rohantam is kifelé a csatornákból.
A szívem még hosszú percekig vadul kalapált. Kellett egy pillanat kiérve a friss levegőre, hogy összeszedjem magam. Hosszan fújtam ki a levegőt, aztán szétnyitottam a pergament. Elvigyorodtam, ahogy megpillantottam a kusza utak és erdők rajzát, egy kastélyét, néhány parasztházét és azok a jegyzetek. Nem csak kincsestérkép volt, egyenesen útmutató a megbízáshoz. Már majdnem olyan jó kedvem volt, hogy dúdolni is neki kezdtem volna – szigorúan azután, hogy meghúzom a lángnyelves flaskát, ami szokás szerint ott pihent a zsebemben. Egy pillanatig tartott az egész, ugyanis a tekintetem az ujjamra tévedt. Fel sem tűnt, hogy ilyen lila a szorongatástól és gyűrűm eltűnt róla. Nem érdekelt, hogy eltörte a mocsok, már megszoktam, hogy az ujjaim a legsérülékenyebbek. Az ékszer elvesztés azonban gyilkos gyűlöletet váltott ki. Akármennyire is haragudtam Forestre, az esküvőnk mindig is egy olyan emlék maradt, amire őszinte meghatottsággal tudtam gondolni. Talán kikényszerítettem, kihisztiztem, de akkor is sokat jelentett.
Visszamentem. Talán ostobaság volt, talán nem, nem különösebben érdekelt, de eldöntöttem: Lüke Bill ezt nem ússza meg. Csendesen lopództam végig a csatornák szűk, eldugottabb járatain keresztül, abba az irányba, ahol hagytam a földön vergődni. Beszédet hallottam meg, s ahogy az egyik sötét mellékjáratról kipillantottam, meg is láttam a dolgot. Lüke ott hevert a földön, halottnak látszott, fölötte meg valami minisztériumi banya állt. Valamit magyarázott is, de nem hallottam, ugyanis megpillantottam a gyűrűt, elcsomagolva egy halom más cucc tetején. Bassza meg! Bassza meg! A szalag lüktetni kezdett a csuklómon s megérintettem a pálcámat. Kirángattam a kabát zsebemből. Nem érdekelt, hogy a banya engem céloz és észrevesz.
Invito gyűrű! – A csomag a kezembe repült. Én pedig a sötétből meghajoltam a nő felé, talán látta a mozdulatot. – Kösz, drága!– Aztán hátat fordítottam neki és egyenesen elindultam vissza a sötét csatornába. Ha utánam is indult, hát volt előnyöm vele szemben. Én ismertem ezt a káoszt.

Naplózva


Kashmir Echo
Minisztérium
***


mirr-murr

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2019. 10. 06. - 14:00:48 »
+1

✰✰✰
2000. szeptember - 30;hatefő
Úgyis elkaplak~


♡a no.1 tolvaj: Elliot♡



18 plussz mert cukin mocskos a szám  



Egy kis sistergéses megmozdulás is elég ahhoz, hogy felcsapja bennem az ideget, ugyanis ahogy oda kapom a fejem, látom, hogy eltáncikál a messzi sötétségbe a gyűrű. Igen az egyik legfontosabb bizonyíték. Na pasztmek. Még hajlong is valami alak a sütétben aztán zupp, kereket old. Én sem ülök - vagy állok - tovább a seggemen, és neki is lódulok, mint a szélviha, rögtön utána.
Ha tehetném sóbálvánnyá váltztatbám, de jelenleg sötét van és biztos, hogy elvéteném, úgyhogy megpróbálom követni. Már ha képes vagyok átlátni ezt az izét. Nem nagyon mozogtam ennyire mélyen, amikor az utcára kerültem, volt annyi eszem, hogy urva ügyekbe nem nagyon keveredtem. De talán emiatt lehet megérte volna, ugyanis tökre nem vágom, hogy merre szaladok. Még egy picit meg is torpanok, hogy füleljek, de nem sokra megyek, hiszen midenhonnan visszhanzik, és még a többi auror és nekromágus motyogása is elhallatszik, bár már nem tudom kibeszélni, hogy miről hadoválnak. Cseszett, gyilkos, lopós szarka, gondolom magamban, majd úgy érzem elfogy a türelmem. Nem akarok én itt fogócskázni, úgyhogy meggondolatlanul előveszem a pálcám és egy nem túl, taktikailag helytálló varázslatot kiáltok. De nincs kedvem tökölni. Inkább kipörkölöm. Vagy kirepítem. Vagy mind a kettő.
- Partis Temporus! - kiáltom, majd egy meglehetősen brutális tűzörvény jön létre, aminek a terjedésében rásegítek még egy kicsit. - Aura! - és a széllökés meg is indítja az örvényemet, ami egész szépen el kezd terjedni mindenfelé. Ha másra nem is, de remélem előcsalja a szarkámat a helyéről, hogy szemtől szembe nézzek vele farkas szemet. Milyen gyáva gyilkos már az ilyen, aki visszajön és elmenekül? Nem tűik túl gyakorlottnak, ahhoz képest, hogy a Keresztes Lovagnak kéne lennie...Az örvény és a szél varázslat nem húzza sokáig, de meglehetősen nagy, kellemetlenül fojtogató füstöt hagy hátra, én pedig utólagosan alkalmazva egy nyomkövető bűbáj segítségével folytatom a keresését, a kezem az oroom elé tartva. AZért én nem akarok még jelenleg megfulladni meg füstmérgezést kapni. Eléggé maró légkör alakul ki, ami azt hiszem a gyilkosomat is utol éri. Az egyik sarkon pihegve megállok, és igyekszem elhessegetni a sk szarságos füstöt, és közben reménykedem abban, hogy az üldözöttem nem old kereket és még itt van.
Kellemetlen dolgok okoztam megint, de ki a herének van kedve most ilynekor fogócskázni, amikor igen is kötelességem elkapni a gyilkost, és ha kell, még bevitel előtt ki is nyírom. Tudom jól, hogy logikátlanul és erőszakosan párbajozok, semmilyen védekezési módszerrel, de ha ez kell ahhoz, hogy kiírtsam a gyomokat...
Viszont ez a szaros csatprna egy igazi labirintus, és már lassan kétszer lepereg előttem a fasza életem, amikor végre meghallok valami zajt és talán lihagést is. Felemelem a pálcám és termászetesen rá is támadok egy átokkal, ami vagy betalál vagy nem. Annyira nem látok jól a füsttől.
- Meg vagy, te szemét! - kiáltom elszántan és hangosan. - Azt hiszed megúszod?! - kiáltom, majd fenyegetően megint csapok felé egy varázslatot, de halvány légyfingom nincs, hogy egyáltalán eltalálom-e vagy kivédi, vagy csak félrelövök.
- Sose hittem volna, hogy egyszer a nagy Keresztes Lovag egy ilyen baromi gáz hibát vét, hogy visszamegy a helyszínre - mondom újra, aztán kicsit várok, hogy üljön a füst és levegőhöz jutok, közben azért figyelem az ipsét, és készen állok mindenre, arra, ha támad, arra ha újra menekülni próbál.
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma / Káosz uraság

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2019. 10. 09. - 09:46:19 »
+1

Úgysem kapsz el!


Kash
2000. szeptember 30.

.outfit.

Szétszaggattam a sötétben a csomagot. Remegő kézzel emeltem ki belőle a gyűrűt és húztam fel a helyére azonnal. Lehet, hogy nem vagyok épp Foresttel és előtte csak azért sem vállalnám fel, mennyire fontos nekem az ékszer... akkor sem engedhettem meg, hogy egy ilyen mocsok lenyúlja, a Minisztériumról nem is beszélve. Végig simítottam a fém kissé hűvöses felületén, majd nagyot sóhajtottam a megkönnyebbüléstől. Megint az enyém volt. Szerettem ezt az érzést, mintha minden tökéletesen a helyére került volna. A gyűrű a részem volt, akárcsak az esemény, aminek emlékét őrizte a rajta díszelgő véset.
Nagy örömömben csak akkor kaptam fel a fejem és értettem meg, hogy követnek, mikor meghallottam a varázslatot. Gyorsan behúzódtam a csatorna egyik mellékágára, így sem a tűz, sem az azt tovasodró szellő nem érte a testem. Csupán a forróságot éreztem meg az arcomon. A szeptember végi hűvösben persze meg sem kottyant a dolog, de azt azonnal megértettem: ez a nő durván szeret játszani. Kicsit mozdultam ugyan, de még így is egészen más felé célzott, mert valahol a távolba talált a varázslat. Aztán ő maga el is sétált mellettem.
- Lumos! – böktem ki, hogy megpillantson. Igaz, ehhez meg kellett fordulnia, ő ugyanis éppen háttal állt hozzám képest. Mikor felém fordult, elvigyorodtam. Hát nem ő fog elbánni velem az fix. Agresszív volt, de lényegében kiszámítható. A kemény csaj, aki erősebbnek hiszi magát férfiaknál, bűnözőknél.
- Meg vagy, te szemét! – közölte. - Azt hiszed megúszod?! – Megint támadt, ám ezt könnyűszerrel kivédtem. Nem volt elég gyors. Az indulatok nem találkoztak agyafúrtsággal, ez pedig egész egyszerűen ahhoz vezetett, hogy én voltam fölényben.
-Nem kéne sértegetni. – mondtam kissé felhúzva az orrom. –Nem vagyok szemét sem éppen, csak elvettem, amit...
Hát nem a szavamba vág? Dehogynem. Ráadásul valami random nevet rám is aggatott, ami legalább annyira illett a profilomba, mintha azt mondták volna rám, hogy modell alkat vagyok. Nevetséges kis felvetés volt... én mint lovag. Tudtam jól, hogy a minisztérium semmit sem tud rólam, hiszen én mindig alaposan eltakarítok magam után. Bankstől már rég elloptam azokat az aktákat, amikben szerepelt a nevem és így volt ez egyébként Nat haverjának esetében is. A görög kaland után jobbnak tűnt pontot tenni az ügy végére... Főleg, hogy Forest emiatt beégett volna a médiában. Mint tudjuk neki nagyon fontos, hogy aranyfényűre sikálják a nevét.
Közelebb léptem a csajhoz. Annyira, hogy a pálcája vége könnyedén a mellkasomba fúródhatott. Nem féltem tőle egy cseppet sem, habár tudtam jól, hogy az ilyen véraurorokkal jobb vigyázni. Talán élvezte is volna, ha behódolok neki. De nem, én csak megmutattam neki, hogy én is tudok ám őrülten játszani. Őrültebben, mint ő.
- Nem hinném, hogy lovag vagyok - válaszoltam. Ujjaim a csuklójára simultak, de nem szorítottam meg. Sőt, még közelebb vontam magamhoz a varázspálcát. Kíváncsi voltam, hogy erre mit lép. – Szerintem marhára összekeversz valakivel. Szóval jobb lenne, ha most szépen odébb állnál. De persze, nézz csak meg jobban... nincs lovag fejem.
Megvártam, hogy megbámuljon a pálcám sápatag fényében. Aztán kihúztam magam, hogy még inkább magabiztosságot sugározzak. Nem terveztem megmagyarázni, miért mentem vissza a helyszínre, bár én egy élő rohadékot terveztem megverni és kirabolni.
Naplózva


Kashmir Echo
Minisztérium
***


mirr-murr

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2019. 10. 12. - 19:34:01 »
+1

✰✰✰
2000. szeptember - 30;hatefő
Úgyis elkaplak~


♡a no.1 tolvaj: Elliot♡



18 plussz mert cukin mocskos a szám  



Számtalanszor vágták már a fejemhez, hogy túl erőszakos vagyok. Meg forrófejű. Meg egyáltalán nem kéne így viselkednem, főleg aurorként. A sok tanárom egyfolytában ezzel csesztetett, pedig minidg visszaszóltam valamit, hogy nem lehetek olyan mint egy kimért robot, vagy valami ilyesmi. Minden esetre sokan még azt is gondolták rólam, hogy csak azért végeztem el a fősulit, mert hetyegtem a tanárokkal, ami alapból is elég hülye feltételezés. Na mindegy, ez most így a heves csápolások közepette eszembe villan, aztán egy kicsit visszább is veszek, mert az üldözöttem felbukkan mögöttem, mint valami random mumus.
Szívbaj.
Aztán pesrze valamit magyaráz amit nem nagyon hallok, de minden csapásomat kivédi. Hm, talán tényleg megfontoltabbnak kell lennem egy picit. Egy egsézen picit. Nagyot lélegzem, és inkább hagyom szóhoz jutni.
– Szerintem marhára összekeversz valakivel. Szóval jobb lenne, ha most szépen odébb állnál. De persze, nézz csak meg jobban... nincs lovag fejem.
De szőke vagy KAshmir. NAgyot sóhajtok, majd megvonom a vállam.
- Ezer bocs szépfiú, tényleg nem az a tagbaszakdt jenki vagy akit keresek - mondom szellemesen. Apám is folyton ezt használta ha ideges volt a férfiakra. Aztán amikor nagyobb lettem utána néztem ennek a szónak, ami valami muglis dologhoz kapocslódott. Gondolom valami régi ősöm az amerikai polgárháborúban is járt vagy ilyesmi. Viszont most éppen nagyon nézek és látom, hogy az a pasas egyáltalán nem az aki keresek.
- Egy sorozatgyilkos a hapsikám, mghozzá egy forradalmár fajta. Levadássza azokat az alakokat, akinet ő nem tart életre valónak. Olyan egyszemélyes igazságosztó. Nos, ami azt illeti támogatnám az akcióit, hiszen egy felől mindenféle csőcselét meg ilyen olyan kétes hapit leöl, de azért olyasmikért is öl, ami erkölcsileg megkérdőjelezhető. Például lopásért. Meg ilyen kisebb nézeteltérésekért. Például két random ember veszekedett a főúton valami pénzügyi félreértés miatt, és másnapra az egyik, aki az "ellenség"nek tűnt holtan hevert. Szóvalő az aki mindenhol ott van, mindenhol nézi az embereket, aztán akit nem találszimpinek megöl. Játsza az alvilág hősét. Így egy nagyon szellemes kollegina adta neki ezt a nevet. Nem feltűnő, nem verjük nagy dobra, de azért kezd hírhedt lenni.
Fejezem be a random magyarázást, bár fogalmam sincs minek jött rám ez a szómenés
- Hát vicces dolog ez a sötétség, bár akkor sem szép dolog, ha elveszünk egy bizonyítékot. Szóval, mi az a gyűrű? És hogy került az áldozathoz? - teszem fel összefont karral a kérdést. Ha jól válaszol tisztázza magát előttem, de ahhoz tényleg szükség vam arra, hogy ne kamuzzon össze-vissza. - És talán segíthetnél elkapni, nehogy aztán véletlenül téged találjon meg. Bár amilyen fából faragtak, lehet beletörne a bicskája - teszem hozzá elgondolkodva, minden esetre kíváncsi vagyok a válaszára. Izgalmas lehetn vele nyomozgatni, a sok csőlátású ürge helyett.
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma / Káosz uraság

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: Ma - 09:35:03 »
+1

Úgysem kapsz el!


Kash
2000. szeptember 30.

.outfit.

Ezer bocs szépfiú, tényleg nem az a tagbaszakdt jenki vagy akit keresek.
Na jó… azért ennyire könnyen nem kellett volna ennek mennie. Legalábbis ez a gondolat futott át a gondolataimon, mikor felfogtam, hogy a csaj azonnal elhitte, nem én vagyok az embere. Meglehet már látta korábban személyesen a fejét, ezért hát még véletlenül sem tudott összetéveszteni vele. Ám hangzásra, nekem mégis csak úgy sejlett a dolog, hogy titokzatos bűnözőről lehet szó. Második gondolatom persze az volt, a hanghordozása alapján, hogy nem is gondolta komolyan, amit mondott. De hát… aztán belecsapott abba a fene bonyolult magyarázásba.
Egy sorozatgyilkos a hapsikám, mghozzá egy forradalmár fajta. Levadássza azokat az alakokat, akinet ő nem tart életre valónak. Olyan egyszemélyes igazságosztó. Nos, ami azt illeti támogatnám az akcióit, hiszen egy felől mindenféle csőcselét meg ilyen olyan kétes hapit leöl, de azért olyasmikért is öl, ami erkölcsileg megkérdőjelezhető. Például lopásért. Meg ilyen kisebb nézeteltérésekért. Például két random ember veszekedett a főúton valami pénzügyi félreértés miatt, és másnapra az egyik, aki az "ellenség"nek tűnt holtan hevert. Szóvalő az aki mindenhol ott van, mindenhol nézi az embereket, aztán akit nem találszimpinek megöl. Játsza az alvilág hősét. Így egy nagyon szellemes kollegina adta neki ezt a nevet. Nem feltűnő, nem verjük nagy dobra, de azért kezd hírhedt lenni.
Hümmögve vontam fel a szemöldököm a csatorna bűzében ácsorogva. Ez komoly? Konkrétan felvázolta nekem az egész bűnügyet, mintha máris megbízható alakká váltam volna a szemében. Jól van, tudom én, hogy elég megnyerő arcom van és még ez a lovagizé számomra is meglehetősen érdekes esetnek tűnt. Persze, ha nagy halat akart volna kifogni, akkor nem Lüke Billt vadássza le, hanem engem. Talán csak jókor voltam jó helyen vagy egyszerűen összekevert minket. Hiszen a nevem általában megelőzte a hozzá kapcsolódó pofát. Sokan nagyot néztek, mikor meglátták ezeket a tökéletesen szép, kisfiús vonásokat. De hát ez is csak egy plusz segítség ahhoz, hogy ez a mesteri elme dolgozni tudjon.
–  Hát vicces dolog ez a sötétség, bár akkor sem szép dolog, ha elveszünk egy bizonyítékot. Szóval, mi az a gyűrű? És hogy került az áldozathoz? – kérdezte, végre egy kicsit professzionálisabbra véve a dolgot. Az igazat megvallva nem sok aurorral volt dolgom, de akivel igen, azok általában vadállat módjára viselkedtek. Nem is olyan régen, az egyik egy dísztűvel szúrta át a kézfejemet, csak azért, hogy lebénítson, míg kiérkeznek a kollégái. Mi ez, ha nem túlkapás? Természetesen ő járta meg a végén, hála Forest befolyásának. – És talán segíthetnél elkapni, nehogy aztán véletlenül téged találjon meg. Bár amilyen fából faragtak, lehet beletörne a bicskája.
Felröhögtem röviden. Megint csak ugyanaz a kérdés tört fel bennem: Ez komoly, kislány? Közben persze ott hadakozott bennem mindenféle érv és ellenérv, na meg a hang: Beszélj neki, húzd csőbe, tereld el a figyelmét… Valójában csak rizikós területre akart csalni, mert abban reménykedett, hogy a csuklómon lüktető, átkozott szalag megint vért kap.
Ez a köcsög ellopta gyűrűmet. Ennyi történt. – válaszoltam egyszerűen. – A jegygyűrűmet. – Tettem hozzá, hogy nyomatékot adjak a dolognak.
Még fel is emeltem volna a kezem, hogy megmutassam az ujjamon csillogó arany karikát, de akkor nesz hallatszott, valahonnan a csaj háta mögül. Pontosan az ellenkező irány, mint ahol ő és a kis barátja… vagy barátai a nyomozgatást folytatták. Őszintén szólva nem nagyon figyeltem hányan vannak, én csak őt szúrtam ki ott. Túlságosan elvakított az idegesség ahhoz, hogy alaposan megnézzem magamnak a helyzetet. Elég volt a tény, hogy Lüke Billt kinyírták, így nem nekem kell megnevelni azt az idiótát.
A pálcámat abba az irányba szegeztem, ám a Lumosszal keltett fénykörben nem pillantottam meg semmit és senkit. Kellemetlen érzés telepedett a mellkasomra, mint amikor az ember pontosan tudja, figyelik. Találd meg… A hang úgy suttogott a fülembe, mintha csak rám akarná erőszakolni, hogy rohanjak megint fejjel a falnak… s én is ezt akartam. Ott lüktetett bennem az őrült vágy, hogy ezt a napot is tegyük teljessé egy kis vérontással. Szóval fogtam magam és a csaj mellett elsétálva megindultam az egyre sűrűbb neszelés irányába.
Na mi van, aurorkám, jössz te is? – pillantottam hátra a vállam felett, aztán csak mentem előre a bűzös, sötét csatornában.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2019. 10. 09. - 07:56:52
Az oldal 0.076 másodperc alatt készült el 36 lekéréssel.