+  Roxfort RPG
|-+  2000/2001-es tanév
| |-+  London
| | |-+  Mágus tér
| | | |-+  Dolce Vita Café
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Dolce Vita Café  (Megtekintve 118 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2019. 05. 11. - 16:30:06 »
0




Egy mediterrán hangulatú kávézó apró, fedett terasszal. Odabent télen kellemes meleg, nyáron üdítő hűvös csapja meg az érkezőket. A süteményes pultnál a legkülönbözőbb cukrászkülönlegességekből lehet válogatni, mint például hupikék álom, a varázslók gyöngye, vagy a kihagyhatatlan málna bálna. De természetesen szívesen várják azokat a vendégeket is, akik csupán egy reggeli kávét szeretnének elfogyasztani a reggeli meleg croissantjuk mellé.
Naplózva

Ruby Rider
Boszorkány
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2020. 02. 05. - 20:16:34 »
+1

Egy esős nap Londonban


Esmé

Why walk when you can dance?


Azt hiszem ez lehetett az első alkalom, hogy a Mágus téren jártam és egészen hihetetlen érzés volt végignézni ezen a kis eldugott területen. Régen jártam varázslók között, őszintén eléggé úgy is éreztem magamat, mint egy fekete bárány. A mágia nekem tudatosan nem volt a mindennapjaim része és nem is éreztem kifejezetten hiányát az egésznek. Tudom, hogy furcsán hangzik, de most mégis itt voltam megint és meg kellett szoknom, hogy a varázslat ismét körbe vesz. A háborúnak már nyoma sem volt, de én még mindig láttam a lelki szemeim előtt, ahogy megölték a bátyámat. Erről azóta sem beszéltem senkivel, nem is igazán lett volna értelme, mások is sokat vesztettek a háború alatt és én is. Nem volt értelme a múlton rágódni, de valahogy mégis mindig kísértett az egész.
Hosszú nap volt ez a mai, kora reggel táncórával kezdtem, utána pedig próbáltam valamilyen lakhelyet keresni magamnak. Ugyan London mugli részén volt egy kis lakás, amit már két éve béreltem, de apa szavai jártak a fejemben még mindig – azt szerette volna, ha tényleg visszatérek ide, a többi varázsló közé. Biztosan haza is költözhettem volna, de azt nem szerettem volna. Ha csak belegondoltam, hogy Rupert és Reeve üres szobája is ott van a házban kirázott a hideg. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy megint abban a házban éljek és rettentően rosszul éreztem magamat, mert közben anyát teljesen magára hagytam. Az, hogy apa most úgy gondolta, hogy talán Reeve előkerülhet még persze mindent megváltoztatott. Nagyon örültem volna, hogyha igaza van, de Reeve hosszú évekkel ezelőtt tűnt el, mégis mennyi esélye van annak, hogy éppen most meg tudjuk találni? Ráadásul aurorok segítsége nélkül? Nem tudom, hogy mit tudhatott meg pontosan apa, de úgy éreztem, hogy nem mondott el mindent aznap, amikor megkért, hogy kezdjek el inkább egy varázsló színházban dolgozni.
Azonban nem volt időm sokat gondolkodni ezen most, rengeteg elintézni valóm lett még volna, de úgy éreztem, hogy már nincsen energiám semmire sem. Ekkor pillantottam meg azt a kedves kis kávézót szemben, aminek a Dolce Vita Café nevet adták. Reménykedve benne, hogy van szabad hely gyorsan közelebb mentem és amikor lenyomtam a kilincset, hogy belépjek a kávézóba eleredt az eső. Egy átlagos londoni nap - egyik pillanatról a másikra máris zuhogni kezdett, így úgy éreztem, hogy éppen jókor tértem be a kávézóba, ami most ezúttal menedékként is szolgált. Odabent döbbentem csak rá, hogy mennyire elfáradtam és mennyire nagy szükségem volt a koffeinre, hogy életben maradjak a nap végéig.
Miközben sorban álltam átgondoltam, hogy mit kellene ma még tennem. Még egyetlen varázsló színházat sem kerestem fel, nem is tudom, hogy hol alkalmaznának – elvégre nem fejeztem be az egyetemet. Csak egy félévem lenne vissza, de őszintén nem érzem úgy, hogy képes lennék oda visszamenni. A mugli világban elismert táncos voltam a magam módján, de itt… itt olyan, mintha nem lenne semmim. Mindenesetre most még lelkesen álltam az egészhez, apa kedvéért meg kellett próbálnom kezdeni valamit magammal itt a varázslók között. Elhatároztam, hogy nem félhetek, nem fordíthatok hátat annak, ami vagyok – lehet, hogy nem a legjobb boszorkány vagyok a világon, de ide tartozom, ide születtem. Úgyhogy itt volt igenis az ideje, hogy komolyabban kezdjek el kutakodni munka és lakás után. Talán később apát is meglátogatom a Szent Mungóban, biztosan örülne, ha elmesélném neki, hogy eddig hogyan alakulnak a dolgok.
Mikor sorra kerültem kértem egy kávét és egy málna bálnát, aminek már csak a neve miatt sem tudtam ellenállni, de reggel óta egy falatot sem ettem és ez is sokat segített abban, hogy a sütemény mellett döntsek. Az eső miatt időközben azonban megtelt emberekkel a kávézó, de úgy tűnt, hogy az ablakok mellett még van pár szabad hely. Az emberek tömegében egyensúlyozva frissen vásárolt kávémmal és süteményemmel igyekeztem lecsapni az utolsó szabad helyre. Már egészen közel jártam, mikor egy arra siető pincér véletlenül meglökött, a kávém pedig szomorúan zuhant le az asztalra, ami mellett el szerettem volna menni.
– Te jó ég, annyira sajnálom! – mentegetőztem, miközben az asztalon álló szalvéták után nyúltam és gyorsan próbáltam feltörölni a kiömlött kávét. Sajnos azt hiszem éppen sikerült valaki munkáját tönkre tennem és borzasztóan éreztem magamat miatta. A boszorkány, aki az asztalnál ült talán művész lehetett és most miattam tönkrement a munkája.– Ne haragudjon, kifizetem a füzetét! – tettem hozzá gyorsan, bár tudtam, hogy ez nem segíthet a helyzeten és talán nem is kellett volna ezt mondanom, ez olyan muglis dolog volt. Igazából nem is értem, hogy miért nem használtam rögtön a pálcámat, hogy rendbe tegyem azt amit elrontottam, de talán akkor csak rontottam volna a helyzeten. Nos igen, az első napom a varázslók között eddig prímán halad.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 01. 05. - 02:54:51
Az oldal 0.046 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.