Karácsonyi Angyalkák

                        

Eljött az idő, hogy meglepd húzottadat Karácsony alkalmából.
Legyen az egy dal, egy új profilkép, egy rövidke történet, egy vers, bármi,
ami csak eszedbe jut posztold be ide, megjelölve azt, akinek szól.
 
Minden résztvevő 5-5 pont jutalomban részesül.
A kisorsolt neveket bagolypostán kaptátok meg.
A meglepetéseket 2019. január 8-ig posztolhatjátok
ebbe a topikba.

Nathaniel Forest

Igyekeztem valami különlegeset készíteni neked, így legjobb tudásomat felhasználva készítettem el ezt az egyedi csokoládét. Azt hiszem ez illene hozzád a legjobban, s bár megállja a helyét dísztárgyként is (mivel nem olvad el), ízre is vetekszik a legjobb édességeimmel, viszont ezen felül van egy harmadik funkciója, mivel nálam semmi sem lehet egyszerű. Így hát írásra is tökéletesen használható, ezért is található a csomagban egy kis elbűvölt csokitintatartó, ami fel van töltve speciális karamellel. Nagyon gyorsan szárad a papíron, s száradás után finom illatot is áraszt. Viszont nem túl tartós, ugyanis a tinta a csokoládéval ellentétben eléggé könnyen olvad, illetve a víz is leoldja, így érdemes vigyázni vele. Remélem sikerült jó ajándékot szereznem.

Megjegyzés: Jelenleg is dolgozok egy csokoládé pergamenen, ami megóvná az olvadástól a tintát.

Marga Destain

- Avagy hogyan hódítsd meg Nolan Pye-t -
 

1. Bátorság!

2. Fogadd el, hogy te már nagylány vagy! Egyenes a hát, ki a melleket, rázni a feneket!

3. Vesd be a vonzerődet! Rebegtesd a pillákat!

4. Mutasd meg neki, hogy téged bizony mások is észrevesznek, hadd féltékenykedjen!

5. Ha ezek nem vállnak be, adj neki szerelmi bájitalt! (egy kellően erős anyagot mellékeltem az ajándékhoz)

5. Kapd el azt a srácot!

És még néhány hasznos apróság:

Boldog Karácsonyt, nagylány!

Elliot bácsi

Héloise Gauthier

Kedves Miss Gauthier!

Eleinte azon gondolkodtam, hogy egy K-val lepem meg Gyógynövénytanból, ám ezt az Igazgatónő leszavazta. Kénytelen voltam hát más ajándék után nézni, habár az első ötletem lett volna Ön számára a legtökéletesebb. Így hát végül a karácsonyi avivarázsra való tekintettel egy ünnepi hangulatú arcképpel lepném meg (lentebb később használható remekműveket is talál!).

Kellemes tanulást kívánok a tanév második felére!
Lancaster prof.

tania niel

Bár annyira nem ismerjük egymást, én még is kicsit utánad néztem az oldalon és láttam, hogy időnként megváltoztatod a reag színeit. Úgy gondoltam, készítek neked pár szép, jól olvasható reagkódot, hátha lemented és megtartod a neked tetszőt. (Nekem a 3. és a 4. a két kedvencem)

Boldog Karácsonyt!

u.i.: Az "Idézet" gombbal ki tudod szedni a kódokat vagy írj nekem egy pm-et és elküldöm.

Cím

Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag.
- Párbeszéded.  -  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.

cím.

Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag.
- Párbeszéded.  -  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.

C Í M

Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag.
- Párbeszéded. -  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.

c í m

Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag. Csodás reag.
- Párbeszéded. -  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.  Csodás reag.

Kedves Willow Fawcett! 

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mivel is lephetnélek meg leginkább, hisz nem is ismerlek éppen annyira. De szívesen megismernélek jobban is.  Nos ebből kifolyólag arra gondoltam, hogy be állok én is a sorba és megleplek néhány avi képpel, amiből ha szeretnél később párat felhasználhatsz. Akad köztük néhány szexi is, ami az én fantáziámat mozgatta meg és gondoltam én biztosan szívesen néznék aviként és szerintem más is  (tudom, hogy nem lehet)

Boldog karácsonyt!

UI: Bocsi a képekért. Üdv: Lottie 

Evelyn Pye

Kedves Evelyn. Bár nem igazán ismerjük egymást még. Mert, ahogy látom jövőbeni célodban még bőségesen szerepelhet olyan eshetőség, hogy az életedbe kerülök. Harcos mindennapjaink lesznek akkor az érem két felén. De most még, béke van és nyugalom. Így az én karácsonyi angyalkám jónéhány megvágott aviképet és egy aláírást hagyott a karácsonyfa alatt. Remélem valami elnyeri tetszésed!

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kíván;
Nathaniel Forest

l o t t i e    a . l o w e l l

Kedves Lottie!
Íme az én karácsonyi angyalkás kis ajándékcsomagom.
Található benne két gif, egy idézet, ami szerintem illik így a rólad megtudottakhoz és egy betűszín.
Én ezt úgy, ahogy van a profilodba szánom. Ha belenézel az enyémbe, látni fogod hogyan.
A kódot az idézet gombra kattintva innen is ki tudod halászni.
De ha segítségre van szükséged a használatához, akkor írj bátran PM-et.
 
Sok ölelés karira;
Marga

A vágy lehet ál. A csömör valódi.
Lelkünknek elég a kép. A testnek keret is kell.
Testet lehet venni. Lelket csak eladni.
A férfi addig él, míg kíván. A nő, amíg kívánják.

A méltán híres és elismert tanítónknak,
Elliot O'Marának

Remélem, hogy tetszeni fog, amit így összehoztam neked..
Igazából nagyon szívesen csináltam és örültem annak, hogy téged kaptalak.
Iszonyatosan hálás vagyok az eddigi időért, még, ha ritkábban is voltam jelen,
mint a többiek. Köszönöm, hogy mikor megérkeztem felkértél játszani, majd
segítettél kijavítani a hibákat, amiket vétettem a játék során. Mindig egyfajta
"mentorként, tanítóként" tekintettem rád, hiszen nagyon sokat segítettél és
segítesz a mai napig. Ha már mással nem tudom, ezzel köszönöm meg neked,
hogy itt vagy, ha szükségem van rád!

>Shirley


Nos először egy idézetet hoztam neked, ami rád emlékeztetett...
"Egy csaló tiszteletét kizárólag csalással lehet kivívni."

Majd hoztam neked egy zenét is, csak hogy kultúrálódj:
Csak, hogy tudd ki Taeyeon

És végül megpróbálkoztam az avi készítéssel is..

Az én ajándékozottam

 E s m é    F a w c e t t

egy hideg téli reggelen a kisasszony arra ébred, hogy valami mézeskalács kinézetű izének hitt, karácsonyi fényekkel átitatott doboz lapul a lába alatt, ami annak rendje és módja szerint el is indul, egy elcsépelt számot játszva.

ezt pörgeti újra és újra és újra..

B o l d o g   K a r á c s o n y t,  E s m é!

Játékon kívül ajándékom:
A R T E M I S  G R E E N B E R R Y kisasszony részére.
Nem kérek pontot ezért az alkotásért, egyszerű figyelmességnek szánom.

Kedves Artemis!
Nem ismerjük egymást még túl áthatóan, de nagyon szimpatikus
a karaktered és örülök, hogy visszatértél közénk. Nem olyan rég
tanultam meg - pontosan 2 órája Nattól - aláírásokat készíteni és
számodra hoztam el az első két alkotásomat. Ha esetleg tesztene,
 akkor használd fel bátran.

Utólag is nagyon boldog Karácsonyot és kreatív újévet kívánok!

Kód:

[img width=400]https://i.imgur.com/tU5NGuO.png[/img]

Kód:

[img width=400]https://i.imgur.com/SXmM1hn.png[/img]

Játékon kívüli ajándékom Elliotnak.
(Ugye senki se gondolta, hogy neki nem készítek?)

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!

A legfontosabb lecke: MI

Már megint ott csillan az a dac a szemében, amit annyira imádok, hogy szinte meg tudnék őrülni érte. Csak kapaszkodnék testébe, hogy kimondjam „akarlak”, majd azt, hogy „szeretlek”. És mi jutalma lenne becézésemnek? Pont semmi. Igen. Pontosan egy nagyon nagy semmi. Az Átokfajzat jutalmazási szokásai ugyanis rendkívül eltérőek az írókétól. Ők nem az édes szavakat részesítik előnyben. Hanem az erőt. A mindenek felett álló, legyőzhetetlen akaratot. Igen. Számukra az kell, hogy te tartsd a gyeplőt, hogy megmutasd ki az úr a háznál, esetenként még oda is csapj akár, ha épp úgy látod jónak.
És mit csinálok én ezzel ellentétben? Nos, pont ugyanazt, mint ő is egy-egy becézésemre. Semmit. Az a képzeletbeli gyeplő úgy hullik ki a kezemből, mikor dacos szemeivel rám tekint, mintha csak egyszerű víz hullana keresztül az ujjaim által hagyott réseken. Oda minden védelmem, minden erőm, de minden férfias helytállásom is. Csak nézem szinte bambán, mégis extázisszerű imádattal. Testemben a vér ezerszeres fokra forr, szívem sokszoros tempójára kapcsol, légzésem ezzel párhuzamosan nő, miközben verejtékezni kezdek. Nos, kérem kedves olvasó, ez a legyőzöttek tökéletes reakciója mindenre, amire csak lehet. Vesztettem. És ennek teljes tudatában, szinte lábnyomát csókolni tudnám. S ő mégsem erre vágyik… Hát hol van az én férfias erőm? Amivel odaállítottam annak idején a hideg zuhany alá? Ott és akkor akár a ruhát is kész lettem volna leráncigálni róla, ha tudom, hogy szabad. Nem mintha ez kifejezetten változott volna, épp csak az én szerepem ment tönkre. De hol és mikor? Mikor lettem én, akinek hódítónak kéne lennie, egyszerű feltörlőrongy egy Átokfajzat repertoárjában?
Hát. Pontosan abban a pillanatban, ahogy az ő gyönyörű, telt, szépséges ajkai formázták azt a szót egy esős délelőttön; „Akarlak.”. És akar engem azóta is, dolgozik a kis lelkem, hogy őt mindennél szebbnek lássam, hogy ő érte bárkinél jobban rajongjak, hogy ő vele minden időmnél is többet együtt töltsek. Vagyis. Valahol ez a pasi, aki igen én volnék, és aki behódolt egy ilyen rendkívüli tökéletességnek, mégiscsak elért valamit. Akarnak engem, küzdenek értem, s behódolnak nekem, éppúgy mint én teszem azt szinte nyálat csorgatva, fetrengve Ő előtte.
Imádom. S ezt pontosan tudja is. Épp ezért nem mondható el az, hogy sosincs jutalma becézésemnek. Mert ott vannak vágyai. S még ha oly nagyon különbözünk is minden másban. Ami épp így jó, hisz ellentétek vonzzák egymást, mondják a nagyokosok. De akkor, és ott, mikor testünk végre megannyi panaszos nyöszörgés, vita vagy épp pofon után összeforr, akkor valahogy értelmet nyer az univerzum. Nincs több kérdés, nincs több sóhaj és fájdalom. De még gondolatom sincs egy szál sem. Mert mindent és mindnet kitölt az én Átokfajzatom. Ahogy rám néz, s dacos szemei immáron csillogva csak engem látnak. Tudom ő benne sincs egy szemernyi kétely sem arról, hogy megannyi nehézség ellenére nekünk egymás karjaiban a helyünk. Úgyhogy csak nyög, s zihál alattam hangosan, miközben körmei táncot lejtenek bőrömön. Győztem. Kiáltanék bele a köztünk lévő feszült csendbe. Mert tudom, végképp, minden egyes porcikájával behódolt nekem. Még ha ő nem is úgy mutatja ki, mint megannyi férfi, kik képesek ronggyá válni a szerelemért, pont ahogy én is képes vagyok mindenemet feláldozni és odaadni. Szinte, szinte gyermekké válva reménykedni egy tökéletes közös jövőben. Az Átokfajzatom nem ilyen. Ő fél a jövőtől, nem reménykedik, nem ábrándozik, nem becézget. Ő küzd, napról napra én velem, s önmagával is, hogy minket kettőnket olyanná tegyen, akik végül nem lesznek képesek egy egymás nélküli létezésre.

Játékon kívül ajándékom:
M E R E L  E V E R F E N kisasszony részére.
Nem kérek pontot ezért az alkotásért.

A lány és a róka

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, élt egy különleges lány. Talán nem is sejtette, mennyi minden vár még azon a bizonyos napon, ahogyan a róka sem, aki egy nap az útjába került. Bolond egy jószág volt. Éppen tyúkot lopott egy kövér öregasszonytól, az pedig a nyomába eredt, hogy jól elverje a seprűjével. Csakhogy a róka a lány segítségével meglógott az őt követő elől. A történetek után ragaszkodni kezdtek egymáshoz, egyre jobban és jobban.  A róka persze – számító jószág lévén – ekkor még csak érdekből foglalkozott a különleges teremtéssel, azt remélve, hogy a közelében mindig menedékre lehelhet.
Hamarosan kötődni kezdett a lányhoz, szinte észre sem véve, hogy az milyen könnyen megszelídítette. Egyre többször kereste a társaságát, megmutatta neki a búvóhelyét és az azt körbe ölelő hatalmas pusztaságot, ahonnan bármikor békésen leshette a csillagokat. Csakhogy a róka félt az érzésektől és a kötődéstől, ezért egy nap belemart a lányba. Megijedve saját természetétől messzire futott. Nem akarta látni a könnyeket, amiket ő okozott. Jó pár napba beletelt, mire összeszedte magát, hogy megint felkeresse egykori barátját. Látta, mit tett, látta a marás nyomait… és ettől elborzadt. Visszamenekült ismét a vadonba és próbált nem is gondolni a lányra. Még is annyira hiányzott neki a társasága, hogy újra és újra megjelent az álmaiban. Elhatározta hát, hogy visszaszerzi a barátságát, de bátorságot nem tudott időben előcsalni magából. Így szép lassan csak még messzebb kerültek egymástól, de akárhányszor megpillantotta a lány kastélyát, megállt. Bámulta a hatalmas tornyokat, az erős falakat és remélte, hogy legalább még egyszer megpillantja őt, boldogan, gondtalanul...

Játékon kívül ajándékom:
Elliot O'Mara részére.
Még csak benne se vagyok a játékban.

A róka és a lány

...Sok nap telt el így, a róka csak vágyakozva nézte a falakat, visszagondolt a régi szép időkre, amikor még jóban voltak egymással, a lány és ő. De aztán, egy nap eszébe jutott: ő egy róka, és a rókák ravaszak. Mint közismert róluk, agyafúrt megoldásokat találnak az előttük álló akadályokra, de azt nem mondja senki, gondolta a róka, hogy ez csakis azt jelentheti: mások eszén járnak túl a saját önző javukra. Sokféleképp lehet ravasznak lenni.
Nem mindenhez jó persze a ravaszság, és a róka belátta, a kastély erős falain bizony nem fog kifogni. Sokáig tartott, de egy napon sikerült minden bátorságát összeszednie, nagynehezen megmászni a falat, és még a lányhoz is odamerészkednie. Mert ismerte a lányt, tudta, hogy ő is nagy csibész és kalandor, hiszen az öregasszonytól is így szöktek meg összefogva.
Odalopakodott, meghúzta a lány szoknyája sarkát, és már el is iszkolt, hogy a lány csak a sarkon épp eltűnő rókafarkat látta belőle. Amikor a lány végül csak vállvonva elfordult, a róka mégegyszer meghúzta a szoknya sarkát, mégegyszer eliszkolt, de elbújva a sarkon túl visszalesett, és látta, hogy a lány habozott, mielőtt újból elfordult volna, elgondolkodva nézett még a róka hűlt helye után.
De a róka nem adta fel, mégegyszer eljátszotta ezt a csínyt, és szaladt is, mert talán felkelthette a lány haragját, de biztosan felkeltette a kíváncsiságát, mert a lány ezúttal nem fordult el, hanem a róka után indult. Nem tudta persze elkapni a rókát, mert az mindig eltűnt egy sarkon túl, egy kő vagy bokor mögött, mindig csak pont elég messze, így csalogatta a lányt ki a kastélyából.
Amíg egyszercsak nem bújt el sehol, csak megállt egy helyben, leült, nem nézett a lány után, csak fel az épp sötétedő égre, és hagyta, hogy a lány eközben utólérje. Félt a szíve mélyén, mit fog csinálni a lány, amint odaért, de a róka eldöntötte, hogy bátor lesz, és csakazértse mozdul.
A lány pedig, ahogy odaért, csodálkozott, mert úgy gondolta a rókáról, úgyis csak el fog szaladni, ahogy elszaladt, miután megmarta, és ahogy elszaladt végül, amikor visszacsalta a bűnbánata, most mégis csak ült egy helyben, nézve felfelé.
Fel, a csillagos égre, a búvóhelye körüli pusztaság közepén.
A róka egyszercsak azt vette észre, hogy egy tétova, sebhelyes kéz a füle tövét vakargatja.

A meséknek mindig lehet szép a vége

Boldog Karácsonyt

Játékon kívül ajándékom:
M R.  C O B H A M részére.
Nem kérek pontot ezért az alkotásért.

Kicsit megkésve ugyan, de boldog karácsonyt Mr. Reginald!