+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Naida Becker
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Naida Becker  (Megtekintve 1169 alkalommal)

Naida Becker
Eltávozott karakter
*****


Kis méregzsák

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2018. 11. 19. - 22:49:56 »
+1

Naida Becker


Mottó
Rossz úton jár az, aki álmokból épít
várat, s közben elfelejt élni.
-Albus Dumbledore-



         Alapok

jelszó || ahova Elliot bácsi befér oda be is megy...
így ejtsd a nevemet ||Najda Bekker
nem ||
születési hely, idő || Salisbury; 1984.02.12
horoszkóp ||vízöntő
kor || 15
vér || felvérű
évfolyam || ötödik


         A múlt
Salisbury városában láttam meg először a napvilágot. Pontosabban 1984.február 12-én.  Ez a februári hónap jóval hidegebb volt a megszokottnál, legalábbis anya állításai szerint. Gyerekkorom nagyrészét a családi házunkban töltöttem, a házhoz tartozott egy kisebb kert is, amiben előszeretettel játszottam délutánonként. Nem voltak barátaim és eléggé visszahúzódó voltam, nem mintha ennek lenne valami nyomós oka, amiért ilyen természetem volt. Néha még a szüleim sem értették amikor így viselkedtem. Amióta az eszemet tudom, engem inkább a varázsvilág húzott és a vele kapcsolatos dolgok. Kíváncsi kisgyerekként egyre többet és többet szerettem volna megtudni, de édesanyám szájából mást se lehetett hallani, minthogy ezeket még van időm megtudni. Így hát nem igazán tudtam mást tenni. Nehezen, de beletörődtem. Mint minden velem egykorúnál, nálam is beköszöntött a kamaszkor. Nagy meglepetés ért engem, mikor szembesültem azzal, hogy milyen sokat változtam az évek során. A kis nyugodt, szótlan Naidából egy nagyszájú, lázadó tizenéves lett. Mondanom sem kell, sokat engedtem meg magamnak a szüleimmel szemben, de így visszagondolva már megbántam. Teljesen kizökkenőben vagyok ebből az időszakból és a gondolkodásom is végre nem egy ötéves gyerekéhez hasonlít. Aminek mégis a legjobban örültem az a piros pecséttel ellátott fehéres, sárgás boríték volt, ráadásul végre elérkezett az a pillanat, amikor anya komolyabban beavatott a varázsvilág dolgaiba és ugyanakkor figyelmeztetett, hogy az élet ott sem egy tündérmese. De, hogy miért mindig anya? Valószínűleg azért, mert apa nem nagyon vette ki a részét az ilyen családi dolgokból. Róla azt kell tudni, hogy mindig sokat dolgozik és ritkán látni otthon. Mindig valamilyen üzleti úton vagy megbeszéléseken van. Pedig ő támogatta a legjobban azt, hogy bekerüljek ebbe az iskolába. Már nagyjából megszoktam, hogy nem nagyon része az életünknek, az elején kicsit rosszul érintett, de az idő elteltével kezdtem jobban érezni magam. Mindezek ellenére vidáman szorongattam a kezemben a már kinyitott levelet és vártam Olivia érkezését, hogy elmondhassam neki a nagy hírt. Nos, ki is az az Olivia? Ő az egyetlen barátom. Még oly sok év után is ez az egyedüli dolog, ami soha nem jött nekem valahogy össze. A barátok. Olivia pár utcával odébb lakik tőlünk és egy meglehetően kedves félvérű család tagja. Furcsa módon egy régiségekkel teli boltban találkoztunk, ahova anya rángatott el egy ócska falióra miatt, de ma már köszönöm neki és nem haragszom, hogy olyan sok pénzt kidobott azért az ízléstelen falióráért, amit én csak kacatnak neveznék. Anya mindigis megszállotja volt a régi dolgoknak. Éppen ezért néz ki a házunk berendezése úgy, mintha valami idősek lakta ház lenne legalább húsz éve. Vagy lehet, hogy még keveset is mondtam.

Hangos kopogtatások hallatszanak a bejárati ajtó felől. -Ez már biztosan Olivia. - fordult felém anya, miközben már javában olvasgattuk a levelet. -Majd én kinyitom! - pattantam fel hirtelen a kanapéról, majd kiszaladtam a nappaliból egyenesen az ajtóig, amit persze egyből ki is nyittam. Olivia szinte a nyakamba ugrott, úgy örültünk a találkozásnak. -Na? Megkaptad? - tette fel habozás nélkül a kérdést, amikor a sok ölelgetés után végre eltávolodtunk egymástól. -Mit? - ezzel a kérdéssel fokoztam csak igazán a feszültséget köztünk. Az arcáról pillanatok alatt eltűnt a mosoly s eléggé csodálkozóan nézett rám. -Hát a levelet... - dadogta, majd előhúzta a kabátzsebéből a sajátját. Széles vigyor ült az arcomra. -Hát persze, hogy megkaptam! - böktem meg enyhén Olivia vállát, akin pillanatnyilag annyit lehetett észrevenni, hogy nagyon megkönnyebbült a dolog hallatán. -Jól rám ijesztettél! Máskor ne csinálj ilyet. - nevette el magát. -Készen vagytok már? - mindketten anya hangjára lettünk figyelmesek, amikor már éppen kisétált a nappaliból. Oliviára pillantottam, majd egy bólintással jelzett. -Igen! - válaszoltam. -És még egy dologban egyezzünk meg lányok. Mindig maradjatok mellettem, könnyen el lehet ám veszni és azt nem szeretném egyikőtökkel sem megélni. Érthető? - tekintete kissé szigorúnak tűnt. -Értjük. - Oliviával nagyon izgatottan vártuk, hogy végre megpillantsuk az Abszol utat.

Az átjárást sikeresen megoldottuk és beszereztük a szükséges dolgokat az iskolakezdéshez. A kedvencem a Fagylaltszalon és a Mágikus Manazséria volt. Találkoztunk elég furcsa alakokkal, akiktől még a szőr is felállt a hátamon, de teljes egészében nagyon élveztem és, ahogy elnéztem Olivia is. Elég szoros kötelék fűz egymáshoz minket, így nem is kérdéses, hogy meglátjuk e egymáson azt, ha valaki épp rosszul érzi magát vagy esetleg jól. A legizgalmasabb mindkettőnk számára a pálcaválasztás volt. Szerencsére nekem is és Oliviának is ugyanúgy sikerült kiválasztani a megfelelő pálcát Ollivander úrnak köszönhetően. Régebben anyának is itt sikerült beszereznie a pálcáját. Azonban egy valami nem hagyott nyugodni. Eddig miért nem tudtam, hogy Olivia rajong a békákért?! Különben, hogyan is választhatott volna egy békát maga mellé. Én félek a békáktól, sőt undorodom tőlük. Meg is egyeztem vele, hogy ha a közelemben van, akkor semmiképp se legyen vele Vari, a szeretett varangyos békája. Nekem pedig lett egy második barátom, Grész. Grész igazából egy gyönyörű, szürke karthauzi macska. Első látásra szerelem volt. Elkezdtem egyre jobban nézelődni a temérdeknyi állattal teli boltban. Éppen szemetszúrt egy nagyon szép, narancssárga nyakörv, fehér aprócska virágmintákkal. Kétféle medál lógott rajta, az egyik egy macskafej alakú, ami bordós színben díszelgett és egy sárga, karika szerű. Persze kikönyörögtem magamnak, de anya egyáltalán nem rajongott érte, inkább Olivia varangyának örült. Még ott helyben belevésettük a medálokba Grész nevét és a saját nevem. Utána már csak vigyorogni tudtam, mint a tejbetök. Mi mást is tehettem volna? Hisz megvolt amit akartam! Úgy vélem ennek az egésznek a végére mégis az számított, hogy mindenki elégedetten távozott a boltból.

Roxfortban töltött éveim alatt sikerült gyorsan beilleszkedni a társaságokba. Barátoknak még nem nevezhető, de van pár akivel szivesen elbeszélgetek. Oliviának jobban megy a barátkozás. Bevallom, sokszor eltévedtem vagy nem találtam meg a termet, ahol épp órám volt, de mindig találkoztam valakivel a folyosókon, aki eligazított. Mostanára tudtam memorizálni, hogy mi hol található és mondhatni már úgy ismerem az épület egyes részeit, mint a saját tenyeremet. Azok a késő esti beszélgetések Oliviával, nem szabadott de mivan ha az embernek nem jön egyből az álom a szemére? Ezekre a pillanatokra mindig mosolyogva emlékszek vissza. Sosem volt problémám a magaviselettel és a tanulással sem, de meg kell hagyni, lusta vagyok.
A háború alatt teljesen megváltozott a környezet, a legtöbben meghúztuk magunkat és próbáltunk minél biztonságosabb helyeken tartózkodni. Voltak, akik hazautat választották, de sokan nem hagyták el Roxfortot és területeit, közöttük én is és Olivia is. Számomra ez volt a legnyomasztóbb, legszomorúbb és a legridegebb időszak. Utáltam, hogy mindig bujkálásra lettünk kényszerítve és a szemeknek mindig nyitva kellett lenniük. A lelkemben mély nyomot hagyott a folytonos félelem és az a sok erőszak, amit éreztetett velünk a háború. Néha még visszagondolok rá és azt kérem ne kelljen ennek mégegyszer megtörténnie. Sok áldozatot követelt, ami nem a legjobb hír azoknak, akik elvesztették családtagjaikat, barátjaikat. Szerencsére mi sérülés nélkül megúsztunk mindent, de emlékek száza okoz néha rémálmot egy teljesen csendes, nyugodt éjszakán. Valamilyen szinten megerősít, de egyben szét is szed. Oliviának sem telt kis időbe feldolgozni, ami itt történt. A béke után is napokig szótlan volt, alig lehetett belőle kihúzni pár szót. Természetesen ott voltam mellette, hisz nagy szüksége volt rá. Mindketten megegyeztünk, hogy nem háborgatjuk a múltat többé. A béke elég hirtelen következett be, Roxfort pedig fokozatosan újra benépesedett. Csend és nyugalom urolakodott. Lassan kezdett minden visszajönni a régi kerékvágásba. De annak ellenére, hogy milyen rossz dolgok történtek, szeretek itt lenni.


           Jellem
Álatlában barátságos vagyok, már ritkábban jön elő a visszahúzódós énem. Bár társaságban nem én vagyok a középpontban, de szeretem bevonni magam a beszélgetésekbe. Akit mindenben kivédek az Olivia és ez úgy érzem kölcsönös is. Amit tudni kell rólam az az, hogy gyorsan fel lehet idegesíteni. Ha kell tudok uralkodni rajta és inkább elnyomom, minthogy valami meggondolatlanságot csináljak. Nem vagyok nagy tréfa mester, nem szeretem ha viccelődnek velem. Nehezen engedek magamhoz közel embereket és nem is bánom, hogy ilyen a természetem. Aki pedig tényleg elakarja nyerni a bizalmam az kemény fába vágott.
Sosem érdekelt, hogy hogyan nézek ki, nyilván nem vagyok tökéletes. Viszont azt se mondhatom, hogy mindig elégedett vagyok önmagammal. Ha rossz napom van inkább ne szóljon hozzám senki, mert akármikor robbanok. Sokan emiatt el is neveztek "kis méregzsáknak". Engem ez valójában nem is zavar. Hogy a jó oldalamat is fényezzem egy kicsit, elég segítőkésznek gondolom magam. Nem nagyon szeretek rosszban lenni senkivel csak ha nyomós okom van rá. Ha akaratlanul megbántok valakit, igyekszem minél hamarabb helyrehozni a dolgokat.    



         Apróságok
mindig || Grész(a macskám), roxforti lepkék(édesség), bűbájtan, pálca, Olivia, család
soha || spenót, leesni a seprűről, beadandót készíteni, humor(egy bizonyos szinttől), békák
hobbik || Előszeretettel lófrálok a könyvtárban valami érdekes olvasmány után kutatva. Varázstudás fejlesztése.
merengő || A legrosszabb élményem természetesen a háború időszaka volt. Az egyik legjobb élményem, amikor megkaptam a levelet a Roxforttól.
mumus || békák
Edevis tükre || A tükör előtt állva azt látom, hogy sok barát vesz körbe.
százfűlé-főzet || bíborvörös színű és csípős íze van
Amortentia || erős orchidea illat
titkok || sosem voltam még szerelmes
azt beszélik, hogy... || Azt beszélik rólam, hogy profi zsebtolvaj vagyok.  



         A család
apa || Aaron Becker; 41; félvér; nem nagyon volt része az életünknek az ügyvédi munkája miatt,
ami kicsit elszomorít, de ha lehet akkor mindig együtt van a család.
anya || Charlotte White; 39; félvér; Ő nevelt fel és tanított meg dolgokra. Nagyon jó a kapcsolatunk.
testvérek || nincs
állatok || Grész. Szürke szőrzetű, narancssárga szemű karthauzi macska. Nyakában egy narancssárga nyakörv díszeleg, amin apró fehér virágminták sorozata van. Továbba található rajta két különböző medál: Az egyik egy macskafej alakú, bordós színben pompázik, a másik pedig egy sárga, karika szerű. Mindkettő medálba belevan vésve Grész és gazdája, Naida neve. Nagyon energikus kis jószág,
ám annál többet lustálkodik. A macskákról ez nem nagyon mondható el, de hűséges és szereti a hasát.  

Családtörténet ||
Anyukám oldaláról egyik nagyszülőimet sem ismerem mivel már elhunytak. Apukám oldaláról pedig rendszeresen
tartsuk a kapcsolatot a nagyszüleimmel. Az igaz, hogy egy kicsit messze laknak tőlünk, ami nem máshol mint
Olaszországban van. Amikor csak megtehetik, mindig meglátogatnak minket, főleg ünnepekkor. Anyukámnak nincsenek
testvérei, apukámnak viszont van három is, de külföldön élnek és nem fogok hazudni, ha azt mondom, hogy már a
nevükre se emlékszem. Van egy elég közeli rokonunk, Mary néni, aki Salisbury környékén lakik és néha beszokott nézni
anyához. Az a néha is elég gyakran van, de nem is bánom én csak hozza azt a szokásos finom csokis sütit.
A Becker családnak nagyon hiányosak a tagjai és nem is arról ismert, hogy összetartó. Pedig mi nagyon is
próbálkozunk. Pár távoli rokonunk azonban csatlakozott a háborúba, de velük egyáltalán nem tartottuk a kapcsolatot és
csak a béke bekövetkeztével tudtuk meg ezt az információt. A többi Becker család tagja nem vett részt a háborúban, jobban
inkább biztonságos helyeken szerették volna tudni magukat.  



         Külsőségek
magasság || 175cm
testalkat || vékony, formás
szemszín || szürkéskék
hajszín || szőke, itt-ott megjelenik benne pár szürkés tincs
kinézet || Öltözködése legtöbbször nagyon kényelmes és egyszerű, több hangsúlyt fektet a kiegészítőkre.
Haja válláig ér, amit ritkán hord felfogva. Testalkata vékony és formás, nem panaszkodhat.
Szeme és haja színét sokan furcsálják. Arca kissé szeplős.



         A tudás
varázslói ismeretek ||
Amit büszkén kijelenthetek, hogy kimondottan jól teljesítek bűbájtanból, de a többi tantárgyat is igyekszem olyan
szintre emelni. A seprűvel még nem nagyon barátkoztam meg, ha tehetem inkább a földön közlekedek és nem a
magasban. Második kedvencnek megemlíteném még a bájitaltant.
pálca típusa || 10 hüvelyk, szilfa, sárkányszívizmohúr, közepesen merev.




         Egyéb
avialany ||  Sage Tullis
Naplózva

Elliot O'Mara
Varázsló
*****


Mucipuma

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2018. 11. 21. - 00:10:29 »
0

Kedves Naida!

Őszinte leszek veled: mikor az előtörténetedet olvastam átlagos lánynak tűntél, aki bájos kislányból nagyszájú kamasszá cseperedett. Hányan nem estünk túl mindezen? A háborúban sem vállaltál kiemelkedő szerepet, ahogyan a családod sem. Én mégis azt gondolom, ennél jóval több van benned és most, minden bizalmamat beléd vetve, megadom a lehetőséget, hogy ezt megmutasd játékostársaidnak is.
Így hát az előtörténetedet:

E L F O G A D O M

A házad pedig a...



Gratulálok! Az eligazító-pm hamarosan érkezik.

Üdv,
Elliot

Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 02. 23. - 06:40:53
Az oldal 0.074 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.