+  Roxfort RPG
|-+  Időn kívüli játékok
| |-+  Kalandok kikalandozóhelye / Játéktér (Moderátorok: A Dementor, Csámpás)
| | |-+  Holnemvolt party
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 ... 3 4 [5] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Holnemvolt party  (Megtekintve 1949 alkalommal)

Nathaniel Forest
Játékmester
***


Az író

Elérhető Elérhető
« Válasz #60 Dátum: 2018. 12. 15. - 10:13:42 »
+1


ITÓKÁZÁS


A szúró fájdalom egy pillanatra felerősödik. Mellkasomhoz kapok, mintha úgy segíteni tudnék megszabadulni a kíntól. Egyszerűen csak érezni akarom, ujjaimmal megérinteni azt a valamit, ami engem, még engem is összegörnyedésre ítél. Számtalan hasonló fájdalmat átéltem már, mindet Reagan tű- és késnyomai által. Imádott ilyesmivel szórakozni a testemen. Hozzászoktam, egy idő után. Hisz tudtam, nagy kárt nem tesz bennem, nem akarja, hogy komolyabb baja essen a játékszerének. De ez… Ez a fájdalom a szívemig akart hatolni, pontról pontra haladva a testemen, aprón, de minden eddigi fájdalomnál erőteljesebben. Még az arcom is grimaszba torzult, ahogy bőrömbe marva próbáltam kitépni magamból az érzést. Csakhogy nem sikerült. Nem volt ott semmi. Nem szakadt fel a jelmezem és nem éreztem nedvességet sem ujjaimon, ami jelezné, valami felsértette a bőröm. – Jól vagyok. – Válaszoltam csöndesen. Mert ez a fájdalom illúzió volt csupán. A legkínzóbb illúzió, ami aztán pont úgy múlt el, ahogy érkezett. Sebhelyek nélküli hirtelenségében.

Felegyenesedtem, mikor meghallottam hátunk mögül a hangokat. A fejem fájdalmát, alig éreztem, bár még mindig szédültem kicsit, miközben mellkasomtól feljebb emeltem a karom. A fejem vérzett, ez viszont egy pillanatig sem volt kérdés. De nem érdekelt. Majd egy medimágus pillanatok alatt elmulasztja, nem kell neki nagyobb figyelmet szentelni. Elliot felé nyúltam, éreztem végig, hogy közel van hozzám és ez nagyon is jól esett. Most is már alig vártam, hogy végre csak szorosan magamhoz öleljem és csak őt érezzem, az ő finom édes illatát és gyönyörű bőrének melegét. Csak ez még sajnos nem az a hely és idő, ahol az egymás mellett való pihenésé lehet a hangsúly. És különben is, rávágódott egy hatalmas ember a magasból. Azt akarom, hogy megvizsgálják, de minél előbb. Amiért persze utálni fog, de pechje van, hogy fontos valakinek annyira, hogy egészségesnek akarja tudni…

Mikor az aurorok és McGalagogy igazgató lesétálnak a poros pincehelyiségbe, ösztönösen húzom takarásomba párom. Már egyszerűen megérzem mozdulatán, hogy rejtőzne, hogy eltűnne. Én pedig szerencsére kellemesen nagy vagyok, hogy el is rejtsem. Csak aztán valamiért a mágusok minden áron velem akarnak beszélgetni… Mindegy. Addigra Elliot el is tűnik mellőlem. Szerencsére. Kis tolvaj a párom, gyors, mint a villám és ez megmosolyogtat, mielőtt mondandómba kezdenék. Nem mintha sok mindent tudnék mesélni, de azért megpróbálok. Mosolygok még mindig, miközben Elliot alakját figyelem, ahogy távolodik tőlem. Aztán magyarázni kezdek gyilkolni vágyó, fenyegető babákról, meg szívbe fúródó szilánkérzetekről… Mintha épp egy horror regény írásába kezdenék…

Amikor végre elengednek az aurorok, Elliot már egy gyógyító mellett áll. Reméltem, hogy ellátást kapott már, de ahogy megláttam, hogy egy kislánynak nyújtja át bögréjét, már tudom, hogy nem. Lépteimet nem fogom sietősre, mert látom, hogy még váltanak pár szót, vagy legalábbis azt, hogy Elliot még beszél. Egy pillanatra elfordulok inkább. Ki tudja, lehet valami régi szerelem, vagy ismerős… Nem blokkolhatom mindig le az életét… Sóhajtok egy nagyot, és hagyom, hogy egy medimágus valami löttybe mártott kötszert nyomjon a fejemhez. Tíz pont neki a kivitelezésért, mert mindezt úgy hajtotta végre, hogy alapjáraton maximum százötven centis. – Köszönöm. – Mondom csöndesen, majd finoman megfogva a karját Elliot felé fordítom, és magammal húzom kicsit. – Hallottam, ahogy egy nagy férfi rázuhan erre az úrra. – Mondom és Elliotra mutatok, de aztán persze páromhoz lépek és finoman átölelem. – Kérlek engedd, hogy ez a gyógyító megnézzen… Kérlek. – Suttogom és finoman megpuszilom az arcán. – De jó, hogy vége… - Sóhajtom. – Csak… Csak menjünk haza minél előbb.

Köszönöm a játékot!
Naplózva


A Dementor
[Topiktulaj]
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #61 Dátum: 2018. 12. 17. - 14:00:42 »
0


KALAND LEZÁRVA!
KÖSZÖNÖM A RÉSZVÉTELT!
Naplózva

______________________________________________

A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben,
hogy ne féljen, mert a veszély a képzelet játéka csupán.

______________________________________________
Oldalak: 1 ... 3 4 [5] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.038 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.