+  Roxfort RPG
|-+  99/2000-es tanév
| |-+  Hertfordshire, egyetemváros
| | |-+  Hertfordshire városa
| | | |-+  Sakáltanya
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Sakáltanya  (Megtekintve 971 alkalommal)

Piper Walsh
Sötét varázsló
*****


Az ügyeletes rosszfiú

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2019. 05. 26. - 21:43:00 »
+1



Giacomo B. Santeria
2000. május


Komolyan? Most komolyan nekem kell megint elpesztrálnom majd valakit? Ne már, hogy bébicsősznek kell állnom. Nem, azt már biztos nem. Megisszuk az italunkat, aztán megyek is majd tovább. Még akkor is, ha ezzel teljesen keresztbe húzzák a számításaimat. Ha pedig már úgy alakul, hogy az itala rajtam köt ki, akkor miért kell leöregezni? Mindegy, elengedem, hisz tudom, nem szándékosan csinálta, és ez legyen a legkevesebb, amit cserébe tudok adni neki.
Kimegyek a mosdóba, és eltávolítom magamról az ital maradékait. Legalább ne bűzölögjek az alkoholtól, ha már így alakult a helyzet. Meg aztán, ha már ide vetett a sors, akkor elintézem kisebb dolgomat is. A végén még tönkremegy a vesém, és vehetek egy másikat a fekete piacon. Az most igazán kikészítene anyagilag. Szerencsére mire visszaérek az asztalhoz az már teljesen tiszta, a környéken sincs ital, a földön sem. Nem tudom, hogyan hozta össze muglikkal körbevéve, de nem is különösebben érdekel. Legyen ez az ő gondja.
Először azt gondolom, hogy jobb lenne ettől az alaktól minél hamarabb megszabadulni, de aztán meggondolom magam. Elég fiatalnak tűnik, az új vadászataimhoz pedig szükségem lenne némi tapasztalatra. Mi érdekli most a fiatalokat?
- Kár, mert meggondoltam magam – egészítem még ki a válaszom.
Azok után, hogy jelzem felé, két körre vagyok a vendége, remélem sikerül kicsit megkedveltetnem magam vele. A kacsintás is ezt a célt szolgálja, de ahogy látom valami nem stimmel. Most vagy én vagyok ennyire béna, vagy ennek az alaknak van valami gikszer a fejében, de az biztos, hogy akkor nem lesz nehéz dolgom majd.
- Nem, nem tikkel, de mindegy.
Kicsit lemondóan mondom, de ez legyen a legkevesebb. Megdörzsölöm a szemem, aztán figyelni kezdem a bárpultot, hogy mikor érkezik már az a bizonyos ital. Úgy érzem, szükségem lesz rá, ha ép ésszel akarom átvészelni ezt az estét. Szerencsére nem kell sokat várni rá, ezt pedig egy mosollyal jutalmazom.
- Köszönöm – mosolygok a pincérnőre.
Talán később megkeresem még, vagy megvárom, amíg bezár, és eljátszadozok vele kicsit. A szeme nagyon tetszik, de a karcsú keze is olyan szép. A lábai nem tetszenek, azoktól szabadulnék meg első körben, ha a kezeim közé kerülne. Végül elfordítom a tekintetem, megemelem a poharam.
- Egészségedre!
Azonnal le is húzom az italomat. Nem kell ezzel tökölni, úgy a legjobb, ha azonnal üt. Bár, ez az egy pohár még nem nagyon fog. Ahhoz kell majd a második kör is. Az viszont elég fura, ahogy a fiatal férfi beszél róla.
- Az idősebb nőkre buksz? Őt nem akarod lenénizni?
Kicsit sértődötten mondom, hiszen a nő idősebbnek tűnik nálam, de legalább egy idősnek velem. Szóval rám nézve lenne rossz, ha ebben a formában ez nem következne be. De kerüljük is most ki kicsit ezt a témát, és inkább térjünk vissza arra, ami most elsősorban érdekel.
- Piper vagyok, örvendek – tartom felé a kezem.
Ha már így alakult, akkor ismerkedjünk meg rendesen. Az igazi nevem árulom el, mert remélem többször nem fogunk majd találkozni. Meg aztán, ha mégis, milyen körülmények között fog bekövetkezni, még nem lehet tudni.
- Ide jársz valamelyik főiskolára?
Csak ne az aurorképzőbe, és akkor minden rendben lesz. Bár, be kéne mennem egy kicsit nosztalgiázni. Az a kislány is milyen jó volt pár évvel ezelőtt. Ideje lenne felfrissíteni a repertoárom. Abban a robbanásban úgyis mindenem megsemmisült, nem ártana új eszközöket sem beszerezni.
 

Naplózva


Giacomo B. Santeria
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


{színészpalánta}

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2019. 05. 27. - 15:57:01 »
+1

B O C S . P I P E R





- Kár, mert meggondoltam magam – modta az ismeretlen fószer, amire csak egy mély sóhajtással reagáltam. Remek.... megint szórakoztathatok valakit.... Kivételesen ez most nem hozott annyira lázba, ami azt bizonyította, hogy tényleg brutálisan leszívott ez a mai próba. De most már egy fél óra ráadás igazán nem számított... játsszuk csak el a régi, jó öreg Giacomót, aki mindig, minden körülmények között laza és vidám.
- Nem, nem tikkel, de mindegy - reagálta az aggodalmaskodásomra kissé lemondóan.
- Bocs, akkor ezt benéztem - vontam vállat. Lehet, hogy neki sem volt annyira király napja? Hát igen.... Biztos a csillagállás vagy valami.... De még a legrosszabb csillagállást is fel lehet dobni egyvalamivel.... Nevezetesen egy szép nő mosolyával, ami hamarosan meg is érkezik a képbe.
- Köszönöm – mosolygott rá a csini barnára szigorú tekintetű ivótársam is.... Hiába, ez a volumenő szexiség úgy látszik, senkit nem hagyott hidegen.
- Egészségedre! - húzta le a piáját egy mozdulattal, mire én is belekortyoltam a vajsörömbe.
- Az idősebb nőkre buksz? Őt nem akarod lenénizni? - kérdezte tőlem félig poénkodva, félig komolyan, ahogy kivettem a szavaiból.
- Nem a kor számít.... Hanem a kisugárzás. Legalábbis szerintem - kacsintottam rá, majd kortyoltam még egyet a sörömből. A nénizésre inkább nem reagáltam, ezek szerint nem esett le neki, hogy az ’öreg harcost’, meg az ’öregemet’ szimpla szófordulatként használtam. Szerettem közvetlen lenni az emberekhez, az esetek többségében vevők voltak rá, de persze néha előfordult, hogy a bratyizásom nem talált partnerre. Ahogy talán most. Vagy mégis?
- Piper vagyok, örvendek –  nyújtotta a kezét bemutatkozásra, mire lelkesen megráztam a kezét.
- Részemről az öröm. Giacomo vagyok - mondtam lazán. Minek untassam a vezetéknevemmel, ha ő sem mondta meg az övét. Részemről tökéletesen megfelelt annyi, hogy egymás keresztnevét tudjuk. Merlinre, milyen fárasztó is lehetett annak idején a lovagkorban az embereknek bemutatkozni. Először is megkövetelte tőlük az illem, hogy pukedlizzenek, avagy meghajoljanak, az egyik karjukat rendszerint a hátukon tartsák, jelezve, hogy úriemberek. Na és aztán következett csak a neheze: hosszasan ki kellett fejteniük, hogy kinek a leszármazottai, és az öt-hat tagból álló nevük után még a címjeiket is fel kellett sorolniuk. Lement a nap, mire egy társaság bemutatkozott és végre nekiállhattak piálni.... Szerencsére a színpadon általában egyszerűsítettünk ezen, még ha régmúltban is játszódott a darab. És még nagyobb szerencsénkre, napjainkban nekünk már egyáltalán nem kellett ennyit szenvednünk ezekkel a felesleges protokoll-elemekkel.
- Ide jársz valamelyik főiskolára? - kérdezte tök normálisan. Már kezdtem megnyugodni, hogy egy full normális arccal hozott össze a sors, és a megérzéseim valószínűleg csaltak.
- Igen, a Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskoláján tanulok színésznek - feleltem. - Na és te mit keresel Hertfordshire-ben? Csak nem tanár vagy? - kérdeztem vigyorogva. Valahogy sejtettem, hogy nem pedagógus a szentem, de hát sosem lehetett tudni....Itt Hertfordshireben lépten-nyomon tanárokba botlott az ember. Ami sokszor igen kellemes meglepetés volt...
Kíváncsian hallgattam a válaszát, konstatálva, hogy egy füst alatt megleszünk a bemutatkozással és azzal a kötelező körrel, hogy ki mivel foglalatoskodik. Hiába, néha sokkal egyszerűbb volt a 21. században élni.
- Na, jöhet a második kör? - kérdeztem Pipertől lelkes csillogással a szememben, aminek főként az volt az oka, hogy tudtam, ha igent mond, akkor hamarosan újra közelebb hívhatom új kedvenc múzsámat hozzánk.

Naplózva


Piper Walsh
Sötét varázsló
*****


Az ügyeletes rosszfiú

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2019. 06. 03. - 21:21:00 »
+1



Giacomo B. Santeria
2000. május


Akarom vagy nem akarom, ez itt a kérdés. De most komolyan. Mennyit ér még meg nekem az az ital vagy az a tárgyalás, ami miatt itt várok? Legalábbis a mosdó tükrében ezen töprengek, de aztán hamar visszatérek az asztalomhoz. Ezt az estét ki fogom bírni, ha törik ha szakad. Még akkor is, ha esetleg utána el kell mennem vadászni. Szerencsére van egy adag nyugtató nálam, bárkinek bele tudnám csempészni az italába. Ha nagyon pattog ez a figura, akkor vele is megteszem, könnyen. Nyugalmat akarok.
Mondjuk az, hogy azt hiszi tikkel a szemem, holott kacsintani akarok, az nem segít a helyzeten, de addig, amíg nincs meg a második kör, addig biztos nem fogok semmi olyat tenni vele, ami megakadályozná az italom kikérésében. Az első kör pedig hamarabb érkezik is meg, mint ahogy arra számítanék. Bár, valahol reméltem, hogy mire kijövök a mosdóból már túl leszünk rajta, de ez legyen a legkevesebb.
A poharam emelem, és nem teketóriázok azzal, hogy megigyam vagy sem. Ledöntöm, de nem azért, mert menni akarok, hanem azért, mert szükségem van rá. Meg is nyugtatja az idegeimet kellőképpen. Így már képes vagyok arra, hogy ne úgy lássam a világot, és főleg a velem szemben ülő férfit, mint ahogy talán pár perce tettem volna. Most már csak szimplán bolondosnak gondolom. De akkor legyünk legalább túl azokon a dolgokon, amik a kötelező körökhöz tartoznak.
Bár, kevésbé kéne lelkesnek lennie, mert ez a hatalmas energia, amivel rendelkezik nekem túl sok. Főleg úgy, hogy láthatóan alig van korban különbség kettőnk közül.
- Szóval, akkor…
Áh, hagyom a fenébe. Úgy érzem egy olyan esetbe futnék most bele, amibe nem kéne azzal, ha tovább feszegetem a koromra tett megjegyzéseit. Főleg, mert végre sikerül arra a szintre eljutnunk, amiről azt hittem soha nem fogunk. A nevem még nem jelent veszélyt se rá, se rá nézve. Az ő neve sem, és szeretném is, ha megmaradnánk ennyiben. Az inkognitóm védelme még mindig a legfontosabb.
Most viszont térjünk rá a fontosabb eseményekre. Mint például az új vadászterület kijelölése, és ha kapnék egy kis plusz információt a lehetőségekről, akkor talán nem is kéne várnom annyit. Most már nagyon ki vagyok éhezve a sikolyokra és a könyörgésekre. Azt is el tudom képzelni, ahogy Giacomo könyörög, de ahhoz még edzenem kell, hogy egy hozzá hasonlóval elbírjak.
- Ez érdekesen hangzik. Mesélj még. Változott a kampusz valamit az elmúlt pár évben?
Szerencsére olyan kérdést tesz fel, amire nem kell füllentenem. Hertfordshire-ben bárki sétálhat egyet, de nyilván könnyebb és jobb dolgom lenne, ha tanárként sikerülne bejutnom az iskola területére.
- Nem, én csak egy hétköznapi varázsló vagyok, aki hódol ennek a kocsmának és a légkörének. Szeretek ide járni, csöndes hely.
És könnyen lehet vadászni is, akár muglikra is. Szegények annyira vakok, hogy a legegyértelműbb trükk is csak egy nagyon édes csalétek, amibe könnyen beleesnek. Bárcsak minden olyan könnyen menne, mint az is. Azt hiszem, el is megyek vadászni egyet, de nem itt, hanem valahol máshol. Legalább felavatom az új csarnokot. Erre a gondolatra el is mosolyodom.
Aztán persze el is mosolyodom, ahogy szóba kerül a második kör. Naná, hogy jöhet, ha már így kiharcolta magának.
- Még szép, hogy jöhet. De ezúttal ne olyan puhányan idd, hanem igazán férfiasan. Le akarod nyűgözni a nőket, nem? Akkor mutasd meg, hogy tökös vagy.
Mondjuk nem hiszem, hogy ezen múlna, de biztos jobb lenne, ha nem azt látnák, hogy kislány módjára éppen csak kortyolgat egy vajsört.
- Emeljük a tétet. Fizetek én is most egy kört és legyen Abszint is a kínálatban. Mit szólsz? De ne aggódj, nem a fekete, nem akarom hogy itt helyben lefordulj a székről – intek is a pincérnőnek, hogy felveheti a következő adag rendelését.
 

Naplózva

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.047 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.