Miss Maminot Mesebirodalma

Dakota Bourgh pennájából

 

A Kensington Gardens melletti művész negyed egy forgalmas utcájának végében, ott ahol a zsivaj már elcsendesül, van egy kicsinyke kirakat. A muglik nem ismerik, inkább elkerülik. Mert berendezése nem túlhivalkodó, mindinkább hívogató, már ha éppen mágusvér csörgedez ereidben… Néhány fajáték éli nem túl hétköznapi, elvarázsolt világát. A járókelőt is, mintegy megbabonázza, és már nyúlna is a kilincsért, feleslegesen. Az ajtó magától kitárul, bizony, csak később vehető észre a furcsa foltozott sisakot viselő foltos macska az ajtóban. Vajon ő nyitotta ki? Végignézve az üzlet belsején, az ember már azon se lepődne meg. Sokkal nagyobb és díszesebb, mint azt kintről nézve bárki is gondolta volna. Az óriási szín kavalkádban hirtelen megkülönböztetni sem lehet az élőt, az úgymond élettelentől, a játék babát az igazi gyerektől. Ólomkatonák küzdenek meg a szépséges balerinákért, játéklovagok igyekeznek bevenni egy igen méretes erődöt, plüssfigurák látják egymást vendégül teára és senki sem lepődik meg rajta, vagy legalábbis nem sokan, ha színes papírrepülők gumilabdákkal veszik bombázás alá a vásárlókat. Itt minden a gyerekekről és a játékokról szól. Ez nem csak egy üzlet, ez egy mesebirodalom, ahol minden érintés varázslat és ahol nem te találod meg álmaid játékát, hanem az téged. Itt még a macskával is beszélgetni lehet, miért ne? Ki mondta, hogy nem értünk az állatok nyelvén? És a gyermeklegendák szerint Miss Maminot, már több mint 210 éves. Valójában csak huszonegy, bár annyit azért mégsem tévedtek… Hiszen az üzlet, már jó pár nemzedék óta a kedves és örök mosolygós, játékkedvükből kifogyhatatlan, francia Maminot hölgyek tulajdona.