+  Roxfort RPG
|-+  99/2000-es tanév
| |-+  London
| | |-+  Mágus Tér
| | | |-+  Tér a szökőkúttal
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Tér a szökőkúttal  (Megtekintve 947 alkalommal)

Tania Niel
Griffendél
*


~Naprapörgő~

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2019. 08. 20. - 12:16:41 »
+1

AVERY

outfit
2000. július vége

Éreztem a lüktetést a kezemben, de nem foglalkoztam vele különösebben. Még ha tört is ujjam, megérte.
- Igen, azt hiszem. Köszönöm, hogy segítettél. Tényleg! - motyogja, miközben visszaölel, még érezni, hogy remeg kicsit. Hagyom, had nyugodjon meg, övé a világ összes ideje, még akkor is, ha egyre gyorsabban kopog az eső a köveken. Ahogy csend lett körülöttünk, elhúzódott. Láttam, hogy a karját dörzsöli. Ismerem az érzést, nekem is majdnem két hétig látszott a karomon egy ilyen szorítás nyoma.
- Nagyon fáj? - kérdezem, ahogy feltűnik, hogy ő meg az én kezemet nézi.
- Klassz ütés volt. Nem fáj a kezed, vagy ilyesmi? - mindketten hallottuk a reccsenést. Magam elé tartom a kezem, próbálom az ujjaim mozgatni. Ettől egyre jobban lüktet a kézfejem, majd éles fájdalom hasít az egyik ujjamba. Felszisszenek.
- Nem fogom elhagyni az ujjaimat, az már haladás. Kicsit lüktet, de nem vészes. - vonom meg a vállam. Lehúzom rá a pulcsim ujját, és reménykedem benne, hogy majd el fogom tudni tüntetni. Sem apám, sem Sage problémázása nem hiányzik a nyakamba. Mondjuk nem egy kategória, ők ketten. Apám valószínűleg kiabálna velem kicsit, Sage meg valószínűleg egy túlaggódott monológgal jutalmazna, arról, hogy vigyáznom kell magamra és hasonlók. Nem egy kategória, de egy bizonyos szint után mindkettő rohadt idegesítő tud lenni. Láttam a hezitálást Averyn, intettem neki, hogy induljon meg nyugodtan az egy szem, valamilyen szinten védett pad felé, én is megindultam vele. Óvatosan ülök le a padra, és ha Avery is így tesz, ránézek. Szinte érzem, hogy valami hasonló okból kifolyólag került ide, mint én. Veszekedések után szoktam sokat keringeni, általában mindig máshol kötök ki. Egyre gyakrabban bukkanok fel a Szirén előtt. Felhúzom az egyik lábamat magam elé, a padra. Nem akarok senki életében turkálni, de nem hagyhatom, hogy eméssze magát. Az esőcseppeket figyelem, ahogy halkan megszólalok.
- Téged mi hozott ide? - ahogy kiejtem a számon a kérdést, újra ott csengenek apám szavai a fülemben. A pulóverem alját kezdem piszkálgatni, a felhúzott térdemre támasztom a homlokomat. Igyekszem tartani magam, de egy sóhaj kitörik belőlem.
Naplózva

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.061 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.