+  Roxfort RPG
|-+  99/2000-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Birtok
| | | |-+  Hagrid kunyhója
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Hagrid kunyhója  (Megtekintve 277 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2018. 06. 17. - 21:40:35 »
0




A vadőr lakhelye, ahol Agyar a gyáva vadkanfogó kopó nyálcsorgatásával párosult kőkemény sütemények és cukros mentatea fogad, ha maga az óriás Hagrid beinvitál magához.
Naplózva

Avery Cassen
Mardekár
*


Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2019. 07. 27. - 19:07:40 »
+1

bunny, bunny ~

a v e r y & s o p h i e


Addig-addig simogattam az ölemben heverésző kis nyuszit, amíg végre egészen ellazult, és talán még tetszett is neki a dolog, bár ki tudja, nem mintha túlzottan ismertem volna a nyulak érzelemkifejező-képességeit. Viszont legalább már nem rángatta olyan kegyetlenül a lábát, ami jó, ráadásul hála Sophienak, az már nem kerülhetett rosszabb állapotba a mostaninál.
- Mennyivel jobb lenne, ha nem csak baglyok macskák és patkányok lehetnének az állataink. Valahogy hozzájuk olyan nehéz kötődni, a baglyok is elvannak, szabadok, a macskák meg... hát ők csak macskák. A patkányokról ne is beszéljük, nem nagyon csípem őket. Kicsit megrekedtünk ez ügyben, pedig a legtöbb hiedelem történetben a boszorkányoknak más állat követőik is vannak, például farkas, vagy ló esetleg holló. - A hangulat érzékelhetően kezdett feloldódni, ahogy halkan felnevetve felvázolta a véleményét, míg én azon ügyködtem, hogy a nyúl ne akarja ismét kivetni magát az ölemből.
- Farkas? - kérdeztem vissza kissé bizonytalanul, ahogy felé pislogtam. - Nem tudom, mennyire lennék boldog, ha a lépcsőn egy farkas sétálna csak úgy velem szemben... a kastélyban... viszont elég viccesen mutatna pórázon, az tuti. Meg szájkosárral. Ugh... De igen. A patkányokat én se fogom megérteni soha.
Közben kiszúrtam a vadőr kunyhójának sziluettjét, már nem is volt olyan messze, és tulajdonképpen a nyuszi is csendesen fészkelődött a karjaim közt, elbírtam vele. Nagyon reménykedtem Hagrid tudásában.
A bemutatkozásom utáni megjegyzésre kaptam csak oldalra a fejem, és kissé eltátottam a számat. Aztán sietősen be is csuktam, hogy ne engedjek az arcomra több érzelmet annál, mint amennyit szoktam és szeretnék. Valahogyan mindig feljött ez a téma, de nem is értettem... Nem tartottam magam olyan szép lánynak, hogy ennyien belém legyenek esve, mint ahogy már hallottam innen-onnan... Ahelyett, hogy elbíztam volna magam a dologtól, most már inkább csak zavarba hozott, de ezt mélyen igyekeztem titkolni.
- Nagyon titkos lehet, ha tudsz róla. - Felnevettem, de nem volt őszinte. Nem is ismertek, és nem tetszett, hogy valaki csak a külsőm alapján határozott rólam, teljesen ignorálva a tényt, hogy van személyiségem is, amit talán ki nem állna.
Egy ideig csendesen baktattunk tovább, csak egy kis szünet után szólaltam meg, addig a füvet figyeltem. Sophie válaszán felkuncogtam.
- Szerintem is klasszak. A nagynéném retteg tőlük, elvileg azért, mert megmarta egy kiskorában, de szerintem ez nem igaz. Elég érdekes személyisége van, na mindegy is... Egyszer látott egy siklót a kertben, és felhívta a rovarirtókat. Nagyon durva...
Közben elértünk a kunyhó sötét, öreg falaihoz. Sophie be is kopogott, belülről pedig szinte azonnal mocorgást hallottam. Oldalt nyitva lehetett pár ablak, talán épp ezért halottam olyan élesen a következőket: valaki olyan fürgén ugrott fel bent az asztaltól - ezt a szék csikorgásából sejtettem -, amit valószínűleg Hagrid nem tudott volna produkálni, és már itt rosszat sejtettem, aztán pedig még a beszédet is meghallottam hozzá:
- Ki lehet az, aki ilyenkor keres, öreg barátom? Nagyon remélem, hogy nem egy diák, mert akkor... - A többi szót elnyelte csészék csörgése és Hagrid morgós felelete. - Majd én kinyitom, biztosan nem olyan fáradt. Ha akár egy csirkefogó is, na majd én...
Kétségtelenül Frics hangja volt ez, amitől még a hideg is végigfutott a hátamon. Nem gondolkoztam sokáig, megragadtam Sophie kezét, és oldalra rántottam őt, hogy még idejében a házikó egyik olyan oldalához simulhassunk, ahol Frics talán nem vesz észre minket. Ha legalábbis nem kezd el nézelődni... Ha megtalál, biztosan olyan büntetőmunkát kapnánk, hogy még belegondolni is veszélyes. De vajon mit kereshet itt?
Naplózva


Sophie Vanheim
Hugrabug
*


kelekótya prefektus; VI. évf.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2019. 07. 30. - 13:48:35 »
+1

Nyuszi hopp, nyuszi hopp...
Avery
(2000. 05. 02.)


A beszélgetésünk közben kicsit elgondolkodtam azon, hogy mi lenne akkor ha mondjuk nem csak hagyományos állatokat lehetne tartani, hanem mondjuk varázslényeket. Bár belegondolva az lehet kissé nagyobb káoszt is okozott volna, meg azért nem ért hozzájuk mindeki. Nem mintha én olyan nagy szakértő lennék az álatokkal alapjáraton. Odanéztem a nyuszira aki csak nem hagyta abba a fészkelődést.
Azt hiszem meglepődött a kijelentésemen, és ahogy látom nem nagyon van ínyére ez a "titkos" népszerűsége. Mondjuk ezt megértem. Ki a fene rajongana azért, ha mindenféle pasi perverz vagy jobb esetben nem perverz képzelgései között szerepel? Fúhj. Jobb is, hogy nem jönnek be sok esetben a fiúknak a vörösek. Főleg a szeplősek. Modnjuk még minidg jobb, ez, mintha egyfolytában lerohannák a fiúk mindenféle béna rituális és udvarlási dologgal. Az még kínos is lenne.
- Nagyon titkos lehet, ha tudsz róla - nevet fel keserűen, én pedig megértően pislogok rá.
- Hát, tudod, a fiúk már csak ilyenek. Kiszúrnak egy szép lányt róla álmodoznak, beleírjaák a monogramját a pergamenre, vagy ahova csak tudják, elképzelik a közös jövőt, bármeddig is tartson...khm, és aztán meg mennek tovább egy másik szép lányra és így tovább - osztom meg a kicsit se romantikus bölcselkedésemet. Hű de sötéten látom én ezeket, nem csoda, ha még nem voltam egyszer sem szerelmes.
Csendben baktatunk tovább, Avery a földet én a felhőket bámulom, közben persze ennek köszönhetően meg is botlok. Csetlek botlok, de az idő kifejezetten hűvös, és mintha nagyon komor esőfelhők is gyűlnének a fejünk fölött. Nem örülnék egy viharnak, mert amekkora a versenysúlyom, egy nagyobb szél képes lenne elrepíteni. Főleg, ha az valami természetfeletti időjárás okozta mégtermészet feletibb szél. Na jó, állj le Sophie, ez csak simán beborult ég, semmi több!
- Szerintem is klasszak. A nagynéném retteg tőlük, elvileg azért, mert megmarta egy kiskorában, de szerintem ez nem igaz. Elég érdekes személyisége van, na mindegy is... Egyszer látott egy siklót a kertben, és felhívta a rovarirtókat. Nagyon durva...
- Hát ez eléggé - csóválom a fejem hihetetlenkedve. - Szegény sikló. Én örökbe fogadtam volna. Bár nem tudom, lehet szerencsétlen Rose néni macskáinak a szétzilált játékszerévé vált volna. Ugh - rázom meg elszörnyedve a fejem. Tizen hét macska és egy sikló. Nem túl pozitív végkifejlett lenne.
Az arcom szélesen felderül, amikor végre a kunyhóhoz érünk, és heves felindulásból be is zörgetek az ajtón. Rememénykedve várjuk, hogy Hagrid feltépje az ajtót, őszintén már hinyoztak a kunyhóízű teái ennek a vadőrnek. Ám a teás és nyugodt képekből alkotott illúziómat szó szerint hangosan pukkantotta ki egy felborult szék csapódása, mire összerezzentem és hirtelen azt se tudtam mit csináljak.
- Ki lehet az, aki ilyenkor keres, öreg barátom? Nagyon remélem, hogy nem egy diák, mert akkor... - hallom is meg azt az összetéveszthetetlenül kellemetlen hangot. Ne már neki most jut eszébe partizni Hagridnál? -  Majd én kinyitom, biztosan nem olyan fáradt. Ha akár egy csirkefogó is, na majd én... - Frics... emelem égnek a tekintetem. Szerencsére kettőnk közül Avery találékonyabb, és máris a házikó oldalsó fala mellett találom magam.
Az ajtó kicsapódik mire összerezzenek, és reménykedem, hogy nem vesz észre minket. Vajon meddig kellene bagoly ürüléket sepregetnünk a bagolyházban, ha észrevesz minket? Beleborongtam ebbe a gondolatba, és bár nem vagyok egy finnyás lány ettől nekem is borsózna a hátam.
Óvatosan a nyuszira pillantok, aki megint el kezd fészkelődni Avery kezében, és csendesen imádkozom, hogy a lány meg tudja tartani a jószágot és nem ugrik ki a kezéből Frics elé. Ám sajnos nincsen olyan szerencsénk, Frics túlságosan gyakrolott és szerintem neki egy hetedik érzéke is van, ami kifejezetten gyerekek elkapására éleződött ki. Így persze, hogy észre vesz minket.
- Átkozott nyavajások, mégis mi van a kezetekben? - rikkantja el magát, mire én összerezzenek, Avery kezéből a nyúl meg szinte kipattan riadalmában, mmindenek tetejébe még Hagrid is kidugja a fejét a felettünk lévő ablakból, de mire bármit is kérdezne, fogom Averi kezét és gyorsan felrángatva a nyúl után eredönk, nyomunkban Friccsel.
Naplózva

Avery Cassen
Mardekár
*


Elérhető Elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2019. 07. 30. - 20:19:09 »
+1

bunny, bunny ~

a v e r y & s o p h i e


Jól esett Sophie megértő pillantása, amiért nem egyből egy picsának gondolt, aki csak panaszkodik a rá irányuló figyelem miatt. Legalábbis remélem, hogy nem ezt gondolta.
- Hát, tudod, a fiúk már csak ilyenek. Kiszúrnak egy szép lányt róla álmodoznak, beleírjaák a monogramját a pergamenre, vagy ahova csak tudják, elképzelik a közös jövőt, bármeddig is tartson...khm, és aztán meg mennek tovább egy másik szép lányra és így tovább - vázolta fel, mire elnevettem magam, és hirtelen szerettem volna megölelgetni. Talán meg is teszem, ha nincs a kezemben egy rángatózó nyúl. Pedig bakker, tök óvatosan fogom! Nem mintha a két mellső lába alá nyúlva lógatnám, vagy ilyesmi...
- A fiúk furák - állapítottam meg. - Az állatok sokkal jófejebbek, még akkor is, ha... AÚ! Hé, te most komolyan megharaptál?
Vádlóan meredtem a nyúlra, majd a mutatóujjamra, amit megcsíphetett, de szerencsére nem vérzett, épp' csak egy kis nyoma volt a dolognak. Mindenesetre szigorúan összehúztam a szemöldökömet.
- Csak jót akarunk neked, meg a lábadnak! Igazán lehetnél kedvesebb. - S ne szóljak egy szót sem, az út végéig egész rendesen tűrte a dolgot, nem kezdett el újabb toporzékolásokba, de még az ujjamhoz sem nyúlt még egyszer. Talán rájött, hogy esélytelen, nem fogom elengedni. Vagy csak elálmosodott. Mind a két opció tetszett.
- Hát ez eléggé. Szegény sikló. Én örökbe fogadtam volna. Bár nem tudom, lehet szerencsétlen Rose néni macskáinak a szétzilált játékszerévé vált volna. Ugh - fintorgott Sophie, mire egyetértően bólintottam.
- Nekem talán a baglyom ette volna meg, Jensen. Elég féltékeny típus. - Úgy gondoltam, nem kérdezek rá, ki az a Rose néni, valószínűleg személyes lehetett a téma, amihez nem sok közöm volt.
Végre elértük Hagrid házát, de nem sokáig örülhettünk a dolognak - miután meghallottuk Frics hangját, gyorsan bevetettük magunkat a ház oldalához. Erre persze a nyúl vadul elkezdett rúgkapálni,  hogy éles körmével párszor meg is sértette a csuklómat, de összeszorítottam az ajkaimat, és visszafojtott lélegzettel vártam, mi fog történni. Frics zsörtölődése egyre közelebb ért, aztán már egészen elhittem, hogy nyert ügyünk van, és nem fog minket észrevenni... amikor megjelent a feje.
- Átkozott nyavajások, mégis mi van a kezetekben? - Akkorát üvöltött, hogy nem csodálkoztam a nyúl heves reakcióján, és bár igyekeztem magamhoz szorítani, sikerült kiugrania az ujjaim közül, de még én is megrezzentem, egyébként. Már láttam magam előtt, ahogy aljasan röhögcsélve mosat fel velünk valami nagyon undorító helyet a Roxfortban vagy környékén, de mielőtt szembenézhettem volna a rusnya arccal, Sophie megragadta a kezem és felrántott. Majdnem megbotlottam a saját lábamban, miközben igyekeztem olyan sebesen felugrani, mint ő, aztán én is a nyúl után eredtem. Szerencsére viszonylag hamar beértük a jószágot, aki csak kínkeservesen vonszolta magát a bekötött lábával, és ismét felkaptam. Most kicsit erősebben fogtam, hogy ne tudjon kiugrani, mert a futás mellett nem volt energiám még dúdolva simogatni is a kezeim közt, hogy megnyugodjon.
- Álljatok meg, aljas rendbontók! - Valami ilyesmit ordíthatott utánunk Frics, de mi csak rohantunk tovább a fák felé, amelyek közt talán elvegyülhetünk, és akkor nem vesz észre... bár fene tudja, mikre képes ez az ember, ha a diákok megbüntetéséről van szó.
Naplózva


Sophie Vanheim
Hugrabug
*


kelekótya prefektus; VI. évf.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2019. 08. 08. - 19:56:27 »
+1

Nyuszi hopp, nyuszi hopp...
Avery
(2000. 05. 02.)


- Ne is mondd, mennyire! - sóhajtok szemet a szememet forgatva. - Megvagyok nélkülük.
Avery éppen folytatná a beszédét, amikor a nyuszi belemar, én pedig kicsit összerezzenek az AÚ-ra, frászt kapok a hirtelen hangoktól, Rose néni szerit olyan vagyok mint valami macska olyankor. Végül aztán lenyugodott a kis bolyhos jószág. Egészen oda vagyok a nyulakért, imádom, ahogy egyfolytában mozog a kis aranyos orruk, és azok a kis puha tapancsaik, elolvadok tőlük.
- Nekem talán a baglyom ette volna meg, Jensen. Elég féltékeny típus.
Erre elnevetem magam, és vigyorogva eszembe jut az én féltékeny, önző Tarzanom.
- Ne aggódj, nekem is elég kisajátítós vadócom van, Tarzan. Szegény Atlaszt mindig kilöki a karomról, hogy őt simogassam, de persze ekkor kap tőlem büntit, mert mi az már, hogy megmondja mikor bagolyozzak. Mondtam nekik, hogy egyeztessenek időpontot, hogy ki mikor kér simogatást - mosolyogtam. - Bár nem hiszem, hogy sikerült nekik, mert mindig egyszerre támadnak le.
A szívem a torkomban dobban amikor az a fej előbukkan random a semmiből és őszintén azt hiszem abban a pillanatban még a lelkems kiszáll belőlem annyira a frász kapom attól a zsírof fejtömegtől.
- Átkozott nyavajások, mégis mi van a kezetekben? - rikkantja, mire nekem kicsúszik a számon a lehető legbénább visszaszólás.
- Vattacukor! - majd amilyen gyorsan csak tudom felnyalábolom Averyt, és magam se tudom milyen kból de a sűrű fák közzé vetem magam. Elvileg régen élt itt valami Aragógszörynpók, bár fene se tudja mennyire igazak ezek a pletykák, minden esetre nem szeretnék bábként meghalni. nem lenne túl romantikus halál. Gondolkodás nélkül ugrabugrálok át a csúszós gyökereken, és valamiért akkor torpanok meg, amikor úgy érzem tökre este van. Na jó, ez egy kicsit kellemetlen, mert még Averyt is magammal hurcolom.
- Nos... Mi legyen? - kérdezem tőle zavartan. - El kellett volna szórnunk út közben valami követ, mint a Jancsi és Juliskában - ez valami nagyon rossz vicc a sorstól, hogy megint a rengetegben kötök ki. Bár legutóbb szerencsére Nolan kinavigált onnan, ha ő nincs még most is ott kóvályognék valahol.
Aztán mután válaszolt valamit Avery, újra felharrsan Frics az infernó tuzétől forrongó hangja.
- Na adok én nektek, aljas kis kölykök, gondoskodom róla, hogy végzős korukig büntetőmunkát kapjanak!
- Előbb meg kéne találni őket, mert ha valami felfelja a testüket, nem nagyon fognak tudni semmit se csinélni, nem hogy büntetőmunkát - hallatszik egy Hagrid féle hang is.
Közben valami furcsa susmorgás, és nyekergés is hallatszik a fák körül én meg tökre tanácstalan vagyok, hogy mi a szutymorót csináljak. Reméltem, hogy Avery találékonyabb.
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2019. 08. 11. - 12:14:45
Az oldal 0.046 másodperc alatt készült el 32 lekéréssel.