Reggeli Próféta

A REGGELI PRÓFÉTA
- A mágustársadalom legközkedveltebb napilapja -



eőfizetés: 3 sarló és 2 knút!

A   SZ E K T A   B U K Á S A !
Minerva E. Balmoral pennájából

A második aranykorát élő Rita Vitrol - aki az előzetes híresztelésekkel ellentétben sosem fogadott el semmiféle támogatást, nem használt fel személyes tragédiákat vagy hagyta magát befolyásolni mások véleménye és vélt keleti karizmája által - tudósítja: a szervezet, amelyet A Rendként ismertünk, nincs többé! Emellett örömmel számolhatunk be a Szeszélyügyi főosztály megszűnéséről: a szeszélynek nevezett anomáliák vizsgálatát a következőkben a Rejtély- és Misztériumügyi Főosztály látja el! A Tegnapi egy merlini nagysággal megáldott, feltűnően jóképű aurori különítmény beszámolói alapján - melyet még a helyszínen, az események sodrában exklúzív riportként adtak - a nagyon eredeti világuralmi ambíciókat dédelgető csoportosulás nem fenyegeti többé társadalmunkat. A Mágus tér felszabadulását kétkedve fogadók véleményei között találhatunk olyanokat, melyek a minisztériumi alkalmasságot vitatják - melyet egy szintén a helyszínen tartozkódó, magát az aurori különítmény tagjának valló, Irene Liu nevű középszerű és antipatikus hölgy igyekezett cáfolni sikertelenül - és olyanok is, amelyek kételkednek A Rend bosszújának elmaradásában. Az utóbbi években rengeteg fejfájást okozó, szektának nevezhető csoport működésével kapcsolatban számtalan kérdésünk volna, többek között például az, miért érzi minden mentálisan középkorú, országunktól idegen gyökerekkel rendelkező férfi, hogy a teljes annihiláció eredeti? Ha engem kérdeznek, manapság már egy francia álnévre sincs szükség, pedig az O'Marának és a Frasernek nincs olyan elegáns csengése - cserébe remekül rímel a nagyhatalmi igényekre és az ezekkel tökéletes ellentétben álló képességekre. Persze mindenki azzal bűvöl, amije van, aki pedig feleslegesen sok szabadidejét egy egész társadalom üldözésére és személyes vendettákra fordította.. nos, maradjunk csak annyiban, hogy annak bizonyára hiányzik az a bizonyos valamije a kellem, kreativitás, báj és jóízlés mellett, amelyeknek az önök kedvenc szerzője nincs híján. A várható jogos kritikákat a minisztériumi szóvivő azzal kommentálta, hogy nem kívánnak sajtótájékoztatót tartani, amíg az ügy a nyomozati szakaszban van - de informátoraink szerint nagy változások várhatóak a minisztériumi struktúrában és nyilvános kommunikációban is. Az utóbbit bizonyára minden felelősségteljes olvasóm üdvözli, hiszen mind egyetértünk abban, hogy a titkolózás kora lejárt - ahogy a szektáké és a kétes szektavezetőké, akik abban bíznak, elfelejtettük korábbi viselt dolgaikat e lapok hasábjain olyan ügyekben, melyek nem tűrnek nyomdafestéket. Ha ön is ismer magát karizmatikusnak nevező, a Roxfort folyosóit felnőttként félreérthető szándékkal bűntársai körében rovó, ismert tolvaj és bűnöző önjelölt szektavezetőt, kérem, jelezze azt szerketőségünknek - úgy tűnik, a volt igazgatóhelyettes Fawcett után Macmillan főparancsnoknak sem ártana, ha valaki elvégezné helyette a munkáját.

Harold Macmillan főparancsnok nem kívánt nyilatkozi lapunknak: a különösen fáradt, és megkeresésünket munkára hivatkozva elhajtó férfi többször is rosszallását fejezte ki, amiért kérdéseinkkel állítása szerint időpont egyeztetése nélkül, munkaidőben zavartuk. Minket azonban az ilyen udvariatlanságok sosem állítottak meg abban, hogy pontosan tájékoztassuk olvasóinkat az események aktualitásairól, és más szenzációkról, melyek lázban tartják a közvéleményt, főleg, ha azok fontos közéleti személyeket érintő botrányok. A spekuláció hangjai más nevekről is beszélnek, megkörnyékezett diákok neveiről, melyeket ellentétben az elkövetőkkel nem említünk, egy törvénytelen vonalról az amúgy is hírhedt Rowle-rokonságban, hiányzó minisztériumi aktákról, melyeknek köszönhetően teljes személyek személyazonossága veszett el egy személyes bosszú által, valamint egy ismert íróról, aki talán maga is áldozata ennek a csoportosulásnak. Vajon mit titkolhat még az aurori kollégium? Ön is jelen volt aznap a Mágus Téren, esetleg ismer valakit, aki támogatta A Rend működését? Közvetlenül ismerte annak tagjait, vagy személyes kapcsolatban áll a volt igazgatóhelyettessel, Fawcettel, netalán néhány olyan aurorral, mint Kean Rowle, akik áldozatos tehetetlenségükkel segítették a szekta működését? Mit gondol a Minisztérium lassú víz partot mos hadműveleteiről? Egyetért esetleg ezzel az új, kimondatlan titkolózással, vagy Ön szerint is jogunk van tudni arról, ami az országunkban történik? Rita Vitrol pártatlan és független tudosítását olvasták.

[Szenátor Cassius Yaxley]

Mágikus Világkiállítás Barcelonában,
miközben Britannia a teáját kevergeti

Kedves olvasoink! Emeljük meg a seprűnket és pálcánkat, mert idén nyáron minden eddiginél fényesebb esemény vár ránk: a 2005-ös Mágikus Világkiállítás, amelyet – és most kapaszkodjanak meg a süvegjeikben – nem London, nem New York, hanem Barcelona rendez meg. Igen, Barcelona. Spanyolország. Flamenco, paella, és mostantól: nemzetközi mágia. Bár a Mágikus Világ Kiállítás rendszerint pár évente új helyszínt keres magának, érdemes megjegyezni, hogy immár tizenöt éve nem került megrendezésre Európában. Az utolsó, 1990-es bécsi esemény óta a kontinens boszorkányai és varázslói csak más kontinensekre elvándorolva csodálhatták meg a pavilonokat. Most azonban, hogy a világkiállítás visszatért a kontinensre, több nagyobb varázslóiskola – köztük a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola – is tanulmányi kirándulásokat szervez diákjai számára, hogy testközelből ismerkedhessenek meg az egyes országok varázslatait, mágikus történelmét és kultúráját bemutató installációkkal. „Ez óriási lehetőség, hogy a diákjaink élőben láthassák más kultúrák varázslatait, találkozhassanak külföldi mágusokkal, és bepillanthassanak a világ egy sokszínűbb, gazdagabb arcába” – mondta Minerva McGalagony, a Roxfort igazgatónője, aki személyesen is elkíséri az iskolai küldöttséget a barcelonai eseményre. Úgy hírlik, hogy többek között a Beauxbatons is hasonló terveket fontolgat, így a kiállítás minden eddiginél nemzetközibb diákéletet ígér. Az esemény 2005. júliusának első hetében kerül megrendezésre és várja a mágikus világ apraját-nagyját. De mielőtt belemennénk abba, milyen csodák várnak ránk a katalán tengerparton, vessünk egy gyors pillantást arra a kis nemzetközi játszótérre, amit előtte produkáltunk. Az Egyesült Államok természetesen úgy gondolta, hogy a világkiállítás kizárólag náluk lehet méltó helyen. Egy texasi mágikus befektető már le is foglalta volna a Houston melletti sivatagot, mondván: „Itt elég hely van egy négyszintes baziliszkusz-akváriumnak is.” A kiállítás központi attrakciója állítólag egy mágikus rodeó lett volna, ahol hippogriffeket lehetett volna meglovagolni – fantáziadúsan. A legérdekesebb nyilatkozat azonban kétségtelenül Szenátor Cassius Yaxley-től érkezett, aki jelenleg az amerikai Mágikus Kongresszus (MACUSA) vezetői posztjára pályázik, és valószínűleg a leghangosabb szószólója volt annak, hogy a kiállítás az Egyesült Államokban kapjon otthont. A rendezési jog elvesztése után azonban diplomatikus(abb) hangnemet ütött meg: „Természetesen nagyvonalúan átengedjük a spanyoloknak a szervezés lehetőségét” – mondta Yaxley, szinte hallható fogcsikorgatással. „Ám az amerikai pavilon olyan technológiai és mágikus megoldásokat fog bemutatni, melyek alapjaiban fogják átalakítani a globális varázstársadalmat. Úgy hisszük, a világ még nincs felkészülve arra, amit látni fog.” Brit olvasóink talán már fel is kapták a fejüket a vezetéknévre. Igen, jól hallották. Ez a Cassius Yaxley bizony a hírhedt halálfaló, Corban Yaxley testvére. Aki – bár hivatalosan megtagadta bátyja tetteit – a pletykák szerint máig is elkötelezett híve a mardekári vértisztasági eszmének, csak ezt most „nemzeti mágikus identitásként” fogalmazza meg, és kicsit több csillogással csomagolja újra.

Ezzel szemben a spanyolok - szokásukhoz nem híven - csendben letárgyalták az eseményt a Nemzetközi Varázsszövetséggel, és egyszer csak mindenki azt vette észre, hogy a kiállítás hivatalos helyszíne: Barcelona. A spanyol-katalán Mágiaügyi Minisztérium ráadásul bejelentette, hogy a látogatók számára egy teljes, több kilométeres tengerparti szakaszt láthatatlanná tesznek a muglik elől, így mindenki nyugodtan élvezheti a mediterrán napsütést, bűbájos napernyőkkel, varázskoktélokkal, és egy-két sellő is beígérkezett, bár ők hivatalosan csak „szakácssegédek”. És a vendégek? Egy világ, egy strand, ezer bűbáj. A látogatók – mágusok, boszorkányok, és pár szerencsés mágikus lény – egy teljesen elkülönített partszakaszon pihenhetnek. A spanyol varázsminisztérium napi szintű diszillúziós bűbájokkal gondoskodik róla, hogy egy mugli se sejtsen semmit. Ez a hely tökéletes arra, hogy elengedd magad – lebegő nyugágyakon napozhatsz, miközben a lábadat egy házimanó masszírozza, és egy pixi szolgálja fel a jéghideg szangriát. Zárszó – Britannia, te hol voltál? És akkor ott vagyunk mi. Az öreg Albion. A mágia hajdani bölcsője, mostanra csak egy szélfútta teaszalon, ahol a döntéshozók inkább arról vitáznak, hogy vajon a minisztériumi lift zaja túl hangos-e, minthogy ilyen „modern cirkuszokkal” foglalkozzanak. Egyetlen szó, egyetlen szándék sem hagyta el a brit Mágiaügyi Minisztériumot a rendezéssel kapcsolatban. És most, miközben mindenki a napfényben úszik, a Roxfort küldöttei ott állnak a forró sátorban, feszengve a tweed egyenruhában. Taps mindenki másnak – de Britannia? Legközelebb talán észrevesszük, hogy a világ már nem csak a Főnix Rendjéből áll.

Írta: Egy keserédes brit mágikus tudósító, aki épp teát próbál főzni egy mugli-vízforralóval, és közben arra gondol, hogy talán mégis pályázni kellett volna…

[2005.11.02.]

 

Reggeli Próféta

Gyűjtsd össze mind!

A Csokibéka gyártói ismét megmutatták, miért ők a mágusvilág legédesebb manipulátorai! A Trimágus Tusa idejére limitált kiadású gyűjtőkártyák kerültek a csomagokba – mind a hat bajnok aranykeretes portréjával. Szerezd be őket, mielőtt a készlet elolvad!

Elérhető az Egyesült Királyságban, Franciaországban és az Egyesült Államokban, ajándékként a WizBurger MagicMeal menü mellé.

Mert mi illene jobban a Trimágus Tusa hat – és a verseny végére feltehetően kilapított – bajnokához, mint egy gazdagon krémes, omlós hatlapos sütemény? Főzz, süss, kápráztass el mindenkit ezzel a mágikus desszerttel, amiért még Dumbledore is megnyalta volna mind a tíz ujját.

Ünnepelj stílusosan – a Tökéletes Hatlapossal!

A varázslatos receptet keresd az 5. oldalon – csak óvatosan, forrón tálalni tilos!

Madame Markin varázslatos szabósága újra megnyitotta a megrendeléseket! Ha még nincs dísztalárod, ne aggódj! Bagolyban előzetesen egyeztetve elküldjük önmérő, önbeszélő mágikus mérőszalagunkat, és Madame Markin személyre szabottan elkészíti álmaid talárját, akár francia selyemből, akár sárkánypikkely-hatású anyagból.

Mágikus elegancia a legjobb kezekből! Madame Markin Szalonja, minőségi talárokkal!

T izenegy év. Ennyi idő kellett, hogy a Roxfort újra lángra kapjon – természetesen csak átvitt értelemben, egyelőre.

A TŰZ SERLEGE ÚJRA FELLÁNGOLT

Az utolsó Trimágus Tusa óta eltelt egy évtized, és a mágusvilág még mindig nem döntötte el, hogy tragédiaként vagy cirkuszként emlékezzen rá.

Akkor a Roxfortnak két bajnokot választott a Serleg, Harry Pottert és Cedric Diggoryt – egyikük élő legenda, másikuk a temetők dísze. Egyikük auror lett, másikuk porrá égett dicsőség. És most, tizenegy év után, a mágusvilág újra feszíti a mellét: „tanultunk a múltból!” – mondják. Kétségtelenül. Most ugyanis kétszer ennyi fiatal életet kockáztatunk.

Aki nem tudná, a Trimágus Tusa több mint hétszáz éve a fiatalok, az őrültek és az ambiciózus igazgatók játéka. A Durmstrang idén hivatalosan is kiszállt – talán mert elfogyott a feláldozható igazgatóállományok vagy, talán mert túl sok tanáruk végezte az újságok bűnügyi rovatában. Helyüket az Ilvermorny Varázslóiskola vette át, Amerika önjelölt mágikus nagyhatalma, ahol a szabályokat inkább megeszik sárkányburgerben, mintsem, hogy betartják.

És hogy mit dobott ki a Serleg az Újvilágból? Hát, aligha örömest olvassa ezeket a sorokat Cassius Yaxley szenátor, aki éppen a „nemzeti mágikus identitás” zászlaja alatt kampányol a MACUSA-ban, és akinek saját lánya is bedobta a nevét a Serlegbe. Egy vérbeli show-műsort hoztak a lángok: egy magnix-születésű boszorkányt és egy komor vadász leszármazottat. Isten áldja az amerikai változatosságot.

Vale Bate, a wampusos lány Kansasből, csizmában és bourbon-illattal érkezett, és állítólag egy bárpultot is meg tud bűvölni, hogy táncoljon neki. A varázstalan származás miatt már most imádja a liberális közvélemény. Mellette Solace Barbon, a magányos északi farkas, a Barebone-vérvonal szégyenével, feltehetően többet tölt a laborban, mint a társaságban. Hogyha a Tusa medimágusi tanácsadója kérhetné, talán ezt a kettőt inkább nem engedné közel semmihez, ami robban.

A Beauxbatons viszont hozta, amit mindig is tudott: nepotizmust és idegösszeomlásig polírozott eleganciát. Inès de Saint-Vinant, a de la Vallée-szőlőbirtok aranyvérű tündére, aki már gyerekként is a családi pezsgőben fürdött, most elvarázsolva érkezik, hogy megmutassa, a gazdagság legalább olyan jó páncél, mint a Morris-féle sárkánybőr. És ha már gazdagság, azt rebesgetik hogy a fiatal lány már jegyben jár a hírhedt Carrow-ház fiával.

De a másik bajnok is szenzációs, Dolores, azaz Lolita Delacour, a „férfi bajnok”, a párbajok párduckirálynője. Egy Delacour-lány, aki állítólag annyira veszélyes, hogy a Beauxbatons tanárai inkább nem állnak mögé még fotón sem. Negyedvéla, párbajbajnok és Fleur Delacour, az előző franica bajnok unokatestvére. Ha az a család egy valamit tud, az a reflektorfény.

EURÓPAI NEPOTIZMUS ÉS FELTÖREKVŐ AMERIKAI ALSÓ OSZTÁLY - NEM VÁRT FORDULATOK A BAJNOKOK SORSOLÁSÁNÁL!

És végül, a nagy pillanat, amit egész Britannia várt: a Roxfort bajnokai. Sienna Scrimgeour, a hős – vagy a mártír? A néhai Rufus Scrimgeour lánya, aki aligha feledte, hogyan bukott el az apja, amikor a minisztériumot tálcán kínálta Tudjuk Kinek. Talán a csúfos kudarcot vallott, megboldogúlt apja emlékét próbálja leporolni?

Mellette – mert mindig kell egy kontraszt – Connor O’Hara, a Mardekár bajnoka, a Dallycastle-i Denevérek egykori sztárhajtójának fia, akinek az elmondások alapján ingadozóbb a hangulata, mint a gyanuszkóp. Félvér, félisten és forrásaim szeint teljesen elviselhetetlen. Egy biztos: ha ez a fiú elbukik, legalább látványosan fogja tenni, tavalyi meccsén legalább is úgy tette.

És most, kedves olvasóim, a varázsvilág visszaszámol. A próbákon rögzítőgömbök követik majd a bajnokokat – nem, nem azért, hogy védjék őket, hanem hogy mi is lássuk, amikor elesnek. A mágikus televíziók, a kivetítők, a varázsvevő-csatornák mind közvetíteni fogják a dicsőséget, a vért és a könnyeket.

Kocsmaasztaloktól a minisztériumi irodákig, mindenütt életre kelnek a történéseket. Szponzorok készülnek, fogadások indulnak, a muglik világától elrejtett fények pedig ismét beragyogják a nyugati mágusvilágot. A győztes bajnok tízezer galleont vihet haza – és ha ez nem elég motiváció, akkor talán az, hogy a második helyen végzők rendszerint nem élik túl.

A Serleg fellángolt, a mágia izzik, és az új kor hősei készülnek belépni a történelembe – vagy a gyengélkedőre. A Reggeli Próféta természetesen elsőként számol be mindenről: a diadalról és a bukásról egyaránt. A Trimágus Tusa idén nem csak varázslat lesz, hanem valódi dráma – hiszen ki mondta, hogy a dicsőség nem néz ki jobban egy kis tragédiával?

A mindig elbüvőlő, Rita Vitrol — a Tusa egyetlen igazán független tudósítója

HÁROM ISKOLA, HAT BAJNOK, EGYETLEN EGY GYŐZTES - KÉSZEN ÁLLNAK? AZ EGÉSZ VILÁG RÁJUK KIVÁNCSI!

3. oldal – Zuhanás a bájital tőzsdén 2005.11.02. 10. oldal - Granger, a hataloméhes államtitkárjelölt

[2006.01.14.]

Reggeli Próféta

Yule Bál Utórezgések • Szívek, csókok, titkok

K ét férfi bajnok. Két különböző módszer. Ugyanaz az eredmény: a bálterem nemcsak talárokat ráncigált, hanem idegeket is.

KÉT FÉRFI BAJNOK, KÉT FÉLE BOTRÁNY – SZÍVEKET HODÍTANAK ÉS TIPORNAK, TITKOKAT REJTEGETNEK

Solace Barbon úgy üt, hogy közben alig emeli fel a hangját; Connor O’Hara pedig úgy mosolyog, mintha a következő csók már előre meg lenne írva.

SOLACE BARBON ÉS ANNE-ROSE TUFFIN – AMIKOR A „HALADÁS” CSAK ADDIG DIVAT, AMÍG NEM TÁNCOL VELED

A Yule bálon mindenki játszotta a szerepét. A franciák elérhetetlenül ragyogtak, az angolok feszengtek, az amerikaiak pedig mosolyogtak - azt a fajta mosolyt, ami mögött már előre összeállt a vádirat. Aztán Solace Barbon belépett, és úgy döntött, hogy ma este nem lesz hajlandó statisztálni senki politikai mesevilágában.

A kísérője nem egy „megfelelő” név volt, nem egy „kifogástalan” származás, nem egy olyan lány, akinek a pedigréén generációk álcázott gőgje ül. Anne-Rose Tuffin érkezett vele: roxfortos, griffendéles, hetedéves, mugliszületésű. Egy lány, akit a varázsvilág egy része szívesen nevezne neveken, ha elég bátor lenne hozzá, és akit a másik fele addig ünnepel, amíg nem kell vele egy asztalhoz ülni.

És ha valaki nem értené, mi ebben a „probléma”, elég csak felidézni, hogyan bántak az amerikaiak a saját mugliszületésű bajnokukkal, Vale Bate-tel az előző próba során. A Trimágus Tusa díszletei között a „haladás” mindig olyan szépen hangzik… egészen addig, amíg a sár a cipőre nem fröccsen. Barbon választása ezért nem romantikus gesztusnak tűnt, hanem pontos, csendes pofonnak: ha a ti rendszeretek csak addig büszke a mugliszületésűre, amíg veszít és csendben marad, akkor miért higgyen benne bárki?

Anne-Rose ráadásul nem az a fajta lány, akit könnyű „szalonképes” jelzők közé préselni. Nem a varázsvilágban nevelt, nem aranyvérű ábránd. Egy olyan walesi háttérrel érkezett ide, ahol a valóság nem választékos, csak makacs: egy apa, aki dolgozik, egy nagymama, aki tartja a frontot, egy anya, aki eltűnt a képből. No meg egy lány, aki megtanulta, hogy ha nem áll ki magáért, senki nem fog. Az ilyenekből lesznek a griffendélesek, és az ilyenektől rettegnek azok, akiknek a világát papírvékony etikett tartja össze.

Barbon persze mindezt nem magyarázta. Nem kellett. Az öltözete önmagában is üzenet volt: nem európai finomkodás, nem francia csillogás, hanem az a zord, amerikai „nem kérek engedélyt” elegancia, amitől a kényes közönség hirtelen túl hangosan kezd kortyolni. A legszebb (vagy legkellemetlenebb) részlet mégis az volt, hogy Barbon nem vásárolt, nem örökölt, nem rendelt: a partnerének szánt ékszert alkímiával készítette. Mintha csak azt mondaná: nem kell a ti jóváhagyásotok, a ti pecséteitek, a ti kapuitok. Mi magunk építünk értéket. Veszélyes üzenetek ezek Yaxley szenátor kedvenc bajnokától.

És ha ez még nem lett volna elég, ott volt a bizonyos cipőtalp is. Az a „szinte láthatatlan” felirat, amit Barbon nyilván nagyon okosnak gondolt, amíg a szikracukor a parketten el nem kezdte visszamondani a titkát, lábnyomokba írva. Rövid ideig. Épp elég ideig ahhoz, hogy akinek szeme van, olvasson. Aki meg megsértődik, az legalább végre őszintén teszi.

A bál további részében Barbon nem kereste a többi bajnok társaságát, és ez is beszédes volt. Nem könyörgött rokonszenvért, nem játszott „jó fiút”. Connor O’Harával viszont meglepően könnyedén mozgott együtt. Mintha legalább abban egyetértenének, hogy a mennyire el lehet csavarni az iskolás lányok fejét, ha az ember nevét kiköpi egy több száz éves serleg.

A legveszélyesebb pillanat mégsem a táncparketten történt, hanem egy félmondatban, ami az este végére úgy kezdett terjedni, mint a füst: Barbon Vale Bate-tel beszélt, és állítólag elejtette:

„Az egyik bajnok meg akart ölni.”

Nem indokolt, nem nevezett meg senkit. Csak odadobta a mondatot és ezzel elérte, hogy másnap már ne a bálruhákról beszéljünk, hanem arról, ki mennyire érzi magát biztonságban ebben a „nemzetközi barátságünnepben”.

Solace Barbon ezen az estén nem hőst játszott. Nem is mártírt. Egyszerűen valóságot vitt a díszletbe és ehhez elég volt annyi, hogy Anne-Rose Tuffinnal jelent meg, karonfogva, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Talán az is. Csak nem mindenkinek érdeke.

SZALONKÉPES HALADÁS • NEM KÉRSZ ENGEDÉLYT? • AKKOR JÖN A VÁDIRAT

SZÍVEK TÖRNEK, CSÓKOK CSATTANNAK – A ROXFORT ARANYFIÚJA VALÓJÁBAN CSAK JÁTSZIK A BOSZORKÁNYOKKAL?

Íme hát Connor O’Hara, a Roxfort férfi bajnoka, aki nem csak a Tarasque-okra, hanem a diáklányok szívére is egyaránt jelent életveszélyt?

Lapunk hetek óta követi a forrófejű mardekáros ifjú mozgását, és amit találtunk, az sokkal inkább emlékeztet egy szappanoperára, mint tisztességes udvarlásra.

Egy neve elhallgatását kérő forrás szerint a bajnok urat „viharos”, se veled-se nélküled viszony fűzi évfolyamtársához, egy bizonyos Zafira Tavish kisasszonyhoz. Az iskolában már külön fogadásokat kötnek, mikor békülnek ki és mikor szakítanak legközelebb. Ám nagyon úgy tűnik, hogy Mr. O’Hara nem éppen a hűség mintaképe.

Január elején, egy ködös délutánon egy ismeretlen szőke hölgy társaságában lépett ki a Tiltott Rengeteg fái közül. Ruhájuk zilált, hajuk kócos volt, tekintetük idegesen cikázott – mintha nem épp gyógynövénytant gyakoroltak volna. Vajon miféle „tanulmányi kirándulás” zajlik a Rengeteg sűrűjében, ahol még a tanárok sem szívesen kószálnak?

Ugyancsak Mr. O’Hara a Yule Bál estéjén már egy barna hajú lánnyal, a bájos Anne-Rose Tuffinnal mutatkozott, akiről cikkünk első felében írtunk. A páros meghitten nevetgélt, összebújva, kettesben sugdolózott egy asztalnál. Vajon csak baráti csevej? Na és ehhez Mr. Barbon mit szól?

A legfrissebb hír azonban minden korábbin túltesz. Mr. O’Hara ezúttal saját csapattársával, egy bizonyos Gemma Jenkins-szel látták, amint egy padon ülve… nos… aligha stratégiai megbeszélést folytattak. A csók hossza és hevessége inkább egy végzős románcra emlékeztetett, mint ártatlan beszélgetésre. Úgy tűnik, a bajnoknak már az sem számít, ha „házon belül” keveri a lapokat. Vajon Mr. O’Hara-nak a mugliszületésű hölgyek a zsánere? Utóbbi három hódításából kiindulva a válaszunk egyértelműen: igen.

De ki is az a Gemma Jenkins? A Reggeli Próféta természetesen utánajárt.

Bár az idő rövid volt, annyit sikerült kiderítenünk, hogy Miss Jenkins meglehetősen szerény körülmények közül érkezett. A családi háttér ködös: eltűnt vagy ismeretlen szülők, illegális ügyek miatt börtönbe zárt és már szabadult nagybácsi, ami miatt jelenleg a legidősebb testvér neveli őt három varázstalan öccsével együtt. Ráadásul a Jenkins család hírhedten rossz környéken lakik, ahol gyakoriak a balhék és rengeteg az illegális és baljóslatú ügy is. Vajon a Jenkins család megúszta az elmúlt hét évben, hogy belekeveredjen az illegális ügyekbe? Lehetséges volna kimaradni egy ilyen környéken ebből? Mi lehet akkor a túlélésük titka vajon? Nem csoda hát, ha sokan felteszik a kérdést: vajon szerelem… vagy számítás vezérli a kishölgyet? Hiszen O’Hara köztudottan tehetős, jómódú családból származik. Egyesek szerint Miss Jenkins pontosan tudja, melyik üst mellett érdemes melegedni. És vajon nem zavarja, hogy a kiválasztottja egyszerre több vasat is tart a tűzben?

De persze min is csodálkozunk, amikor az idősebb O’Hara, az egykori kviddicssztár, az utóbbi időben feltűnően fiatal boszorkányok társaságában mutatkozik – olyanokéban, akik életkorban inkább a fia barátnői lehetnének. A kastélyon kívül suttogják: az apa sem a hűség mintaképe. És ha az ember azt látja otthon, hogy a nők csupán cserélhető díszletek… vajon csoda-e, hogy a fiú is így bánik velük? Egy biztos: sokak szerint az idősebb O’Hara még néhai felesége emlékét sem tiszteli, amikor efféle cicababák társaságában mutatkozik. Talán innen ered a minta. Talán ezért kezeli Connor O’Hara is úgy a boszorkányokat, mint egy régi seprűt: amint elkopik, eldobja. A kérdés már csak az – ki lesz a következő?

TILTOTT RENGETEG • YULE BÁL • PAD A SÖTÉTBEN — UGYANAZ A FIÚ, HÁROM TÖRTÉNET

5. oldal – Ki az a Gerzson? 2006.01.14. 17. oldal - Hány hollóhátas tud becsukni egy ablakot?