+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Bűntársak
| | |-+  (N)JK
| | | |-+  Elfogadott (N)JK-k
| | | | |-+  Ewan Slinkhard
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Ewan Slinkhard  (Megtekintve 289 alkalommal)

Ewan Slinkhard
(N)JK
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2018. 03. 26. - 21:04:55 »
+1

EWAN SEBASTIAN SLINKHARD



így ejtsd a nevet || evan szlinkhard
nem || férfi
kor || London, 1965. április 6.
vér || félvér
foglalkozás || Kisegítő egy pálcakészítő műhelyben
 funkció || Jimmy elveszett apucija.


A múlt

Három éve… három éve kapaszkodom abba az ezüst medálba, ami egy nevet és számos, vésett foltot tartalmazott. Ewan. Semmit mondó volt, jellegtelen, mégis hevesen dobogni kezdett a szívem. Tudtam, hogy hozzám tartozik, hogy engem jelent. Lényegében ez volt az egyetlen fényfolt az engem körülvevő, hatalmas sötétségbe. Nem volt más kapaszkodóm, mindössze ennyi. Ez jelentette a múltamat.
Senki sem tudott rólam semmit és úgy tűnt, nincs az a kezelés, ami bármit is előhúzna belőlem. Nincstelen voltam, egy galleonom sem volt, nemhogy otthonom, ahová egyszerűen hazaballaghatok. A mágia azonban úgy izzott fel bennem, mikor pálcát kaptam a kezembe, mintha ösztönből menne, akárcsak a beszéd és az írás. Talán ennek köszönhettem, hogy az egyik kis ápoló beajánlott egy harmadrangú pálcakészítőhöz – természetesen távol az Abszol úttól. Örültem, hogy akad valami állás, ahonnan ilyen állapotban is könnyen pénzhez jutok. Ráadásul, Mr. Scott, a műhelytulajdonos, az üzlet feletti portól mocskos kis lakást is a rendelkezésemre bocsátotta. Nyomorogtam, de volt hol meghúznom magam és esténként azon agyalni, hogy vajon ki vagyok én… van-e családom… hiányzom-e valakinek egyáltalán. Görcsösen szorongattam a sötétben, a takaró alatt a medált, amit sosem vettem le a nyakamból. Éreztem, ahogy felforrósodik a bőröm alatt, értetlen szavakat suttogva valami távoli múltról… de nem értettem őket. Minél inkább szerettem volna, annál nehezebb volt.

***

Talán csak a háború volt elég indok, hogy egy pillanatra megfeledkezzek önnön problémáimról és Mr. Scottnak segítsek. Egy Ditchling nevű faluba vitt magával, ahol egy romos háznak álcázott menedéket alakítottunk ki és sárvérűeket bújtattunk el. A környéken mi voltunk az egyetlenek, akik meleg étellel és puha párnával vártuk a rászorultakat… de én önző voltam. Engem nem érdekelt a szenvedésük, csak az számított, hogy talán valamelyikük felismer és megkérdezi: „Hát te vagy az, Ewan?” vagy „Azt hittük meghaltál.” Egyik sem csendült fel soha, mintha nem csak az én fejemből töröltek volna ki mindent, de engem is a mágustársadalom múltjából.
Egyetlen rajtaütést sem kellett elszenvednünk, valami csoda folytán… viszont különös dolgok történtek bőven. Egyik este egy idősebb boszorkányt hozott be két fiatal kölyök. A nő már alig élt, egész testében remegett és mintha valami különös kór támadt volna meg. A bal karjától feketedett el a bőre. Nem tudtuk megállítani a terjedést és látszott: nem fog életben maradni.
– Ewan… – nyögte utolsó leheletével. Fekete ujjai végig cirógattak a szemem alatt, majd a keze lehullott a testére és nem mozdult többé. Nem tudtam ki volt ő – később sem találtunk semmiféle iratot nála –, csak guggoltam felette hosszú percekig. Bámultam fénytelen kék szemeit, ahogy a semmibe révednek.
Én ástam neki sírt a ház mögötti kertbe. Én véstem a fejfának választott kőbe, hogy: Ismeretlen hölgy, alá pedig: „Aki tudta ki vagyok.”

***

1999 tavaszán, egy Vakegér nevű kocsmában találkoztam először Elliot Lee – mint később megtudtam: O’Mara – nevével. Halkan kérdeztem a pultos lányt, hogy foglalkozna-e az ügyemmel egy ilyen alak s ő biztatóan bólintott. Három héten át mindennap elmentem a kocsmába, míg végül volt szerencsém találkozni azzal a bosszantó alakkal… akinek végül hálával tartoztam. Ugyanis ő hozott hírt először egy Jimmy Slinkhard nevű fiúról, aki az apjának gondolt és az én nevemet vagy valaki hozzám hasonlójét megtalálta egy roxforti évkönyven.
Talán még is van remény…

 Jellem
Nem tudom… nem tudom az vagyok-e én, aki most. Talán ez csak egy árnyéka mindannak, ami valaha voltam. Annyiszor érzem, hogy valami magabiztosság meglapul ott bennem mélyen, most viszont nem vagyok magabiztos. Szertelen vagyok és esetlen, mint egy gyerek, aki arra vár, hogy felsegítsék a földről, addig pedig könnyei áztatják az arcát. Azt is tudom, hogy valamikor erős varázsló lehetettem és ott dolgozik bennem állandóan az érzés: többre vagyok képes, sokkal többre.


Külsőségek
szemszín || Kék
hajszín || Barna
kinézet || Nem tudom, milyen lehettem fénykoromban. Nem tudom, milyen lehettem a húszas éveimben, csak azt tudom, milyen vagyok most… mintha nem is csak emlékeket, de saját magamat is elvesztettem volna. Már lenyírtam a Mungóban töltött évek alatt az arcomra nőtt szőrt. Bár a borostámat megőriztem, sőt valamiféle izmosabb testalkat nyomait is felfedezni véltem magamon. Egyszerűen öltözködnöm, kényelmesen, amire futja és amit mások jóindulatából kapok.

Kapcsolatok
Jimmy Slinkhard édesapja
Elliot O’Mara – munkakapcsolat

Azt beszélik…
Sokszor hallottam, ahogy összesúgtak a hátam mögött: talán a Sötét Nagyúr szolgái amneziáltak, talán bűnöző vagyok.

Egyéb
avialany || Jake Gyllenhaal

Naplózva


Mathias Montrego
Adminisztrátor
***


nyolcadéves amnéziás

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2018. 03. 26. - 21:17:20 »
+1

Üdvözöllek Ewan,

Ha valaki, hát én tudom milyen cipőben is próbálsz lépkedni. Szar ügy, mi?
Ennek ellenére biztos vagyok benne, megállod a helye a játéktéren.
A történeted ezennel
elfogadom!



Gratulálok!
Mathias
Naplózva



Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2018. 07. 02. - 15:07:33
Az oldal 0.078 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.