Vadrandi-vonal

Oscar - April

April éppen sietett még zárás előtt leadni pár könyvet a könyvtárba, amikor a Díszterem előtt elhaladva furcsa zaj ütötte meg a fülét. Egyenesen kirázta a hideg, ugyanis a zaj olyan volt, mintha nyöszörgő ember adta volna ki. Egyenesen kirázta a hideg, és már hátrált is el a csukott ajtóktól minél messzebb, amikor is azok hirtelen kicsapódtak előle, és talán még homlokon is vágta a kilincs. A Szeszély csapott le talán, vagy valami annál hatalmasabb bűbáj? April nem iagzán tudta mit is gondoljon, de mieltt kereket oldhatott volna valaki hirtelen furva berántotta az ajtók mögé.
Oscar gyorsan szedve  alépteit rohant keresztül a folyosón, maga mögött pedig az egyik szaktársa üvöltözött és átkokat hajigált felé. talán pár napja éppen a rossz ember szívét törte össze, és így Esmeralda égtelen düha üldözte őt, amikor menekülési útvonalát a kinyílt díszteremben lelte meg. Mivel egy rusnya átok követte, kénytelen volt magával rántani Aprilt is, megmentve őt a fogatlanságtól. A díszteremben azonban továbbra is égtelen rimánkodást és bömbölést hallottak. Vajon ki akarják deríteni mi, vagy ki csap ekkora lármát, vagy megpróbálnak kiszabadulni a becsukódott teremből?

Elliot - Sophie

Sophie csak egy gyors kiruccanást tervezett Londonba, hogy beszerezze Mr. Flynn karácsonyi ajándékát. Természetesen út közben eltévedt, így minden boltba benyitogatott, hátha ráakad arra, amit keres. Így találta magát a Foltos Tappancs Kávézóban, amit túlságosan is bájosnak talált, és képtelen volt nem megsimogatni a lábához dörgölőző macskákat.
Ellot kissé idegesen szelte át az utcákat, ugyanis Félszemű Feri üldözte őt, akitől azt a bizonyos aranyláncot lopta el. Semmi kedve nem volt összetűzésbe keveredni az izomkolosszussal, pláne nem a muglik előtt, így az első útjába kerülő botba vetette magát, egyenesen letarolva a macskázó Sophie-t. A macskák természetesen elfeledtetik ELliottal egy pillanatra, hogy miféle bajba is keveredett, és azzal a tudattal, hogy lehagyta Ferit, még kávézni is támadt kedve Sophie-val. Csak idő kérdése volt, hogy rájöjjön: a lánc, amit ellopott kicsusszant a zsebéből, és a cicák tappancsai nyelték el.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Na nézzük, mire ez a felhajtás.

Jönnék én is.

Jelentkezem.

De lenne egy kérésem. Ezúttal ne az arcomat. Valami mást. 

Esmé - Josephine

November 9. Milyen szép nap is volt, a muglik éppen bemelegítettek a Temze partján meghirdetett maratonra és éppen közéjük csatlakozott be Miss Fawcett is. Miért is ne? Szüksége volt valamire, ami képes elterelni a figyelmét az elmúlt időszak nem éppen kellemes eseményeiről. Csak nem rég kezdett új életet, szüksége lehetett akár új hobbikra is... és bizony a futás még egészséges is. Így hát becsatlakozott a futók közé egy emlékérem reményébe.
Csendes volt a nap Josephine számára... legalábbis egy ideig. Békésen sétált a Temze parton, talán éppen mély gondolatok kötötték le, mikor a semmiből egy halom galamb reppent felé. Bár a szárnyaspatkányok elől még éppen sikerült félrehúzódnia, meglátta mi zavarta fel azokat. Egy halom, éppen felé futó ember. Muglik egész pontosan. Annyi ideje már nem volt, hogy félreugorjon, sőt a tömeg próbálta őt kerülgetni, így rohant a karjai közé, az előre cseppet sem figyelő Esmé Fawcett is. A lány egyenesen letarolta, és még rá is zuhant, miután kölcsönösen megbillentek.

Johann - Gabriel

Elmeosztály. Nem hangzik bizalomgerjesztően, igaz? Gabriel Milton éppen ezekkel a gonatokkal sétált be a Szent Mungó érintett részlegére, kezében a munkahelyi bemutatóval, ami erőszakosan hirdette: november 12-ig kötelező leadni az alkalmassági vizsgálat eredményeit. A fizikai vizsgálatokon túlesett, egyenesen áradoztak az izomzatáról, a jó látásról, a kiváló hallásáról - és még a fránya cigarettát sem emlegették. A pszichés ellenőrzés ennél nehezebb volt. Ott úgy érezte Garbiel, egyenesen bele látnak a fejébe.
Gabrielnél csak Johann Metzger viselte rosszabbul a vizsgálat tényét. Hónapok óta nem volt jól, mintha újra élete volna a rég történteket, az Otrom idejét. Ezért nem igazán kívánkozott pszicho-medimágus kezei közé keveredni. Olyannyira, hogy amikor Gabriel odaért, felpattant a váró egyik puha székéből, hogy elrohanjon a kávézó felé. Persze figyelmetlen volt, nekiütközött a kollégának és bizony így a menekülés is elmaradt.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

zsupsz

Jöttem egy játékra

Itt vagyok

beugrom egybe

Serena - Nat

Nathaniel Forest gyakran fordult meg jótékonykodás céljából árvaházakba. Így jutott el a mai borongós, késő őszi napon is a Trinity Árvaházba. Szürke szervezte le neki a programot, mondván, hogy már régen tett bármit is az imázsa fenntartása kedvéért. Szóval Nat kénytelen volt elmenni és élvezni a gyerekhordát, na meg persze azt, hogy egy halom mesekönyvet és plüssállatkát nyomhat az apróságok kezébe. A másik feladata pedig az volt, hogy egy lelkes önkéntes csapattal a harmadik emeleti szobákat élénk színűre fessék.
Serena Fawley csak azért jelentkezett a jótékonysági akcióra, hogy kiválthassa az egyik órája vizsgáját vele. Az akadémia nyújtotta lehetőséggel ráadásul éppenséggel a híres íróval, Nathaniel Foresttel is találkohat. Ki ne olvasott volna tőle Noldart vagy más könyveket? Annyira lelkes lett Serena, hogy amikor a híres író a kétévesek szobájában egyedül mázolta rózsaszínre a falat, azonnal berontott és lelkesen egy autogramot akart kérni... ám amikor ez megtörténhetett volna becsapódott mögött az ajtó és bizony úgy tűnt nem is akar kinyílni. Csak nem a Szeszély csapott le? Hát dehonynem! Ráadásul az Árvaház területén még hoppanálni sem lehetett, hiszen a muglik mellett kis boszorkányok és varázslók is laktak a falai között és az ő védelmükben a teljes területet mágikus védelemmel látta el a minisztérium.

Sophie - Daisy

Miss Vanheim nem sokszor járt színházban, így a Keresetlen Komédiás a maga nemében egészen lenyűgözően hatott rá. A Fallosz, a kentaur című darab előtt ráadásul lehetősége is volt bejárni a színházat, megismerkedni a színészek életével. Ahogy sétált ide-oda szép lassan el is keveredett a többi bámészkodótól, fogalma sem volt hová. Csak azt hallotta, hogy egyre nagyobb a zsizsegést valamerre. Ekkor jött rá, hogy esetleg meg kéne keresnie a székét... de hirtelen valami a szemébe világított, elhúztak egy függönyt és éppen ekkor esett le neki, hogy egy hatalmas fallikus jegyekkel megáldott, kentaúrnak öltözött alak társaságában áldogál a mezőnek berendezett színpad kellős közepén. Mégis hogyan keveredehetett éppen oda?
Miss Vanheimnek éppen csak elpirulni volt ideje, mikor egy nimfaruhás leányzó, Daisy kapta el a karját, hogy táncikálva lerángassa a színpadról, mintha mindez a darab része lenne. Daisy sem volt éppen jó passzban, a legrosszabb szerepet kapta a darabban, egy táncoló nimfáét, aki mindössze a darab elején jelenik meg fél percre... illetve a darab végén, mintha csak dísztárgy lenne az egészben... na de, mi lesz, ha lemennek a színpadról? Leszúrja őket a rendező? Esetleg megeszik azt a félcsomag gumicukrot, amit a kentaúrt játszó színész hagyott az öltözőben? Akárhogy is, Miss Vanheim bizonyára lemarad a darabról.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Jövök

jövök

Itt vagyok én is.

[Elliot - Luna]

Elliot - Luna

Miss Lovegood a szokásos  reggeli bevásárlására készült, és godnolata olyan mértékben elkaladoztak ezen a szpéséges, kellemesen vidám napon, hogy szinte teljesen elkerülte a boltot, ahol reggeli kívánt venni. Álmodozott mindenféle csodás, felfedezésre váró varázsényről, és talán azon is gondolkodott, hogy írnia kéne egy baglyot Harrynek. Godnolatai sebesen váltoták egymást, így észre se vette, hogy az egyik sikátorban egyenesen belefut valamibe, vagyis inkább valakibe.
Mr. O'Mara éppen egy különleges elhagyatott ázsiai varázstárgyat cserkészett be a sikátorban, amit trófeaként hajtott hazavinni az ő egyetlen Mucijának. Már el is képzelte, milyen büszke lesz rá Aiden, ahogy a sunyi, nagyon gyanúsan lüktető vázát próbálta becserkészni, de az mintha szórakozott volna vele, sehogy se akart a zsebébe menni. Erre még bele is sétáltak! Miss Lovegood szépen ráesett Mr. O'marára, a váza pedig alattomosan berántotta őket  a sötétségbe, hogy a  Sakura Kávézó macskapamacsai között kössenek ki, miközben a gonosz váza éppen bekebelezni kívánta az egyik japán pincérlányt. Vajon úrrá lesznek a kaotikus helyzeten?

Serena - Mikahil

Mr. Bertov idegesen ácsorgott a furcsán kihalt Fájdalmas sikolyok parkjában. Teljesen ki voltak készülve az idegei, és átkozta is még a szent ikonokat is, hogy miért sikerült félre a hoppanálása, hiszen csak a szeretett Mr. Sokolov karjai közzé óhajtott menni, egy hosszú nap után, de nem! Itt lődörgött a szenvedő haláltusás parkban, csak úgy, mint Miss Fawley.
Miss Fawley sem hoppanált az egyik kedvenc varázsboltja elé, így kifejezetten feldúlt állapotban és szörnyülködve hallgatta ő is a sikolyokat. Milyen jól el is tervezte, hogy bevásárol a legszebb rózsazsín muffin papírokból, és a fejében lebegett a tökéletes valentin napi recept, de így tervei romokban voltak. Már éppen szeretett volna haza hoppanálni ő is, és Mr. Brtov is, amikor rájöttek, hogy a hely valami furcsa Szeszély folytán blokkolja a mágiát, így kénytelenek voltak együtt megkeresni a kijáratot. Ami egyáltalán nem is olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, mert folyton a mesterséges tó szélén kötöttek ki, bármerre is mentek.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!