Vadrandi-vonal

[jöhetek én is?]

jöhetek én is?  

Én is ^^

Héli – Mathias

Mr. Montrego sosem volt az az édességevő fajta, valahogy a habossütemények túl tündibündinek, kislánynak valónak tűntek. Most azonban, kezében a szívalakú, rózsaszín muffinnal összefolyt a nyál a szájában. Épp az imént nyomta a kezében egy harmadikos, pironkodó teremtés, aki feltehetően valamelyik sarokból bámulta. Ezért nem nagyon mert neki esni… legalábbis nem egyedül. Héloise szerencsére éppen akkor fordult be a folyosó végén, így elkapva őt a kezébe nyomta a muffin felét. Az első falat után aztán jött az első gondolat: Hélinek mindig ilyen szépen csillogtak a szemei? S hasonlóan a lányál: Montrego mindig ilyen férfias és vonzó volt?

Chloé – Elliot
[Héloise Gauthier pennájából]

Mit ad Isten Elliot O'Mara már megint a Roxfortban kolbászol. Hogy mi vihette ebbe a csodás mágikus intézménybe? Nem tudom, vagyis akarom mondani, de nagyonis tudom. Valószínű, már megint a fiatal hölgyemények kegyei után vadászik. Aki pedig keres, az előbb-utóbb talál, így történhet meg az is, hogy egy elbűvölő teremtés kerül az útjába, kinek neve nem más, mint Chloé Sundance. A báli mulatságok az utóbbi időben megsokszorozódtak a kastély falain belül. Chloé pedig ezeknek az örömöknek áldozva, talpig díszben lépkedett a folyosókon - egy darabig. Mire szembe érkezett a fentebb említett úriemberrel, már nem volt túl őszinte a mosolya. Igazából csak levegőt akart venni, de ahogy kitágult a mellkasa, egy képzeletbeli függőleges vonal mentén kettérepedt az oly nehezen kiválasztott szépséges ruhája. Milyen szomorú, de egyben micsoda ajándék is ez a sorstól, hisz O’Mara személyiségéből kiindulva, lehet, hogy lop neki egyet? Nem tudhatjuk, viszont a varázslás ebben a történetben nem megengedett!

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Egy új körre benevezek én is.

én is 

megkockáztatnám magam harmadikként   de ez az utolsó, ígérem :DDDDD

Én is jelentkeznék   

Kean – Liam

A Mungó varázslati traumák osztálya mindig is a jajveszékeléstől volt hangos. Vagy épp az adódó gondok megléte miatt vagy az aggodalom jóvoltából. Mr. Rowle-t is átjátra  apáni félelem, hogy netalántán az a fránya 1654-es kiskanál megfertőzte valami rika... minek is mondják? Dögvészhályog? Na pont azzal. És a feszültségét nem oldotta semmi sem, ami a gyógyítókkal kapcsolatos. Így az épp arra járó nyikhaj zöldfülűt kedve támad kiosztani. Csakhogy Avery-t ismeri már régről. Az aranyvérűek azért szegről végről mind rokonok. A kérdés csak az, győz-e a betegség okozta félelem vagy kedves ismerősként elcsacsog, míg esélyesen lerohad a keze?

August – Héli

A forgalmas utcák záporában igazi felüdülés találni egy kis paradicsomi édent, ahol a csend honol. Ilyen az a félig-meddig eldugott kis könyvesbolt is, ahol Héloise ácsorog. A kirakatban egy épp ezer éve keresett köteten akad meg a tekintete és hollóhátasként a szíve vad ritmusban kezd verdesni. Meg kell szereznie! Mégpedig azonnal!
Csakhogy erre a remek kis gondolatra egy férfi lép a kirakathoz és veszi el onnan a kiszemelt irományt. Mire eltelik egy perc a lány már a boltban van és a könyvvért viaskodik a vézna, beteges kinézetű de egész jóvágású és magas alakkal. Vajon gavallér lesz Mr. Pye és lemond az egyik régóta áhított könyvről, ami hiányzik a gyűjteményéből? Vagy a kisasszony lesz nagyvonalú és feladja a küzdelmet? Nem annak a típusnak tűnt aki megalkuszik... de talán most lehet itt az ideje....
 

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

újra itt
kevés az a rohadó kéz nekem

Jelentkezem én is, de aztán jó történetet kapjak Cica  

Jövök én is egy körre.

na ha senki többet akkot becsúszok én  

Liam - Elliot

Mr. Avery már megint ügyelt. És megint egy kemény napon volt túl. Egyetlen célja, csak annyi hogy mielőbb felszálljon a mugli tömegközlekedésre. Hogy miért épp ezt az alantas útját választotta? Hát mert a Mungóban elözönlötték a kandallókat a járványügyis betegek és egyszerűbb megoldásnak tűnt így hazajutnia. Nem sok az a pár megálló a villamoson...
Csakhogy egy fura figura éppen mindenáron tőle akar jegyet venni a villantóra. Igen, így hívja. És kicsi, kínai turistának tűnik. Épp csak a kiejtése árulja el, valójában idevalósi. És hogy nem mugli. Egyáltalán nem mugli.
 

Mathias- Willow

Mr. Fawcett örült, hogy letudta a tanévet. Londonba is csak azért mozdult ki, hogy végre legyen egy kis nyugodalma és kikapcsolódjon a bokros teendői közt. Gondolta beül egy jó színdarabra, sétál egyet az Abszol úton, érdeklődve végigszemléli a könyvek kirakatát.... eszébe nem jutott hogy pont az egyik volt diákjával fut össze, ráadásul egy virágárus előtt. Montrego erősen törte a fejét, vajon melyik növényt is válassza új kedvesének. A sárga azálea lenne a nyerő? Vagy a kék írisz? Esetleg a fehér rózsa? Fogós kérdés. Fawcett professzor pedig ellenállhatatlan késztetést kezdett érezni, hogy segítsen egykori növendékén... Végtére is a szerelem ereje mindenre képes!

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Vagyok egy körre, újra. 

Csapassuk, akarom mondani jelentkezem egy körre