+  Roxfort RPG
|-+  98/99-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Északi szárny
| | | |-+  Lancaster professzor irodája
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Lancaster professzor irodája  (Megtekintve 282 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2017. 11. 15. - 10:33:13 »
+2

A Gyógynövénytan professzorok irodája rendszerint egy kissé poros, gyakran sáros aprócska lyuk, ahová alig teszik be diákok a lábukat. Nos, ha ez utóbbi igaz is, az előbbi bizonyára nem, hiszen Reed Lancaster igyekezett azt mindig a legmakulátlanabb állapotában megtartani. Sötét helyiség volt ugyan és a mérete sem volt éppen kielégítő, a termetes asztal – mely éppen azt szolgálta, hogy a professzor, az ablaknak háttal, tökéletes fényben tudjon dolgozni – adta meg a szoba karakterét. A vendégek számára két díszesebb szék állt rendelkezésre. Ezen kívül jó néhány, különleges növényekkel megtöltött kötettől rogyadozó polc is helyet kapott.
Naplózva


Reed Lancaster
Tanár
*****


A Hugrabug ház vezetője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2017. 11. 15. - 13:05:13 »
+2

TEAIDŐ


1999. március

Már jó ideje nem kellett bűntetőmunkát kiszabnom. Lényegében a legutóbbi, talán bűntetésnek nevezhető (habár különórának indult) esetem Miss Montregoval volt, ami aztán elég kényes helyzetekbe torkollt. Ezt nem szerettem volna éppenséggel megismételni a mostani esetben, hiszen van nekem kisebb-nagyobb gondom is annál, semmint hogy a kölyköket pesztráljam. Például ott van Batsa és a sajtóvisszhang, amit a kapcsolatunk váltott ki. Az asztalom – amit egyébként makulátlanra töröltem – ezúttal is roskadozott egy halom rajongói levéltől. Ezek is bizonyára azért íródtak, hogy nők és férfiak az orrom alá dörgölhessék, mennyire nem illek a kviddicshercegnőjükhöz.
Nem foglalkoztam velük. Az asztallaphoz érintettem az egyik ujjam hegyét, majd lassan, szinte cirógatva ellenőriztem, maradt-e rajta por. Mr. Slinkhard első évfolyamos, találkoztam már vele a tanórákon, de az irodámban még nem fogadtam. Ez lesz az első és nem szerettem volna rossz benyomást kelteni. Egy tanárnak szüksége van tekintélyre, amit a makulátlan, fegyelmezett munkával és a kellő szigorral tud elérni.
Megigazítottam az asztal jobb sarkán várakozó, öreg, ezüst teás készletet és a mellette várakozó Madame Suvickus Ezüstfény tisztítófolyadékát. Egyszóval a büntetés nekem inkább szórakoztató és megnyugtató lesz, míg a tanulónak kemény munka. Nincs is remekebb egy ragyogóan csillogó, családi készletnél.
Sóhajtottam egyet, szinte megnyugvásként, hogy végre ezt is alaposan megtisztítom végre. Gyűlöltem, ahogy folyamatosan ott lebegett a gondolataim mögött, hogy ez bizony még mindig rendkívül piszkos. Pont ekkor nyílt az ajtó, én pedig arra fordultam.
Mr. Slinkhard! Jöjjön csak bátran! – Vettem elő a szigorú tanár hangomat.
Kicsit ki is húztam magamat, megigazítottam az ingemet. Az arcomra is megpróbáltam komolyságot parancsolni, még annak ellenére is, hogy egy pillanatra elgondolkodtam: nem ártana-e szellőztetni az irodában.
Mutattam, hogyha gondolja, foglaljon helyet a velem szemben álló székben.
Mégis mit követett el, hogy hozzám fordult a házvezető tanára? – érdeklődtem.
Közben mélyet szippantottam a levegőből, ellenőrizve, hogy mennyire van trágyaszag. Az én orrom már megszokta a sárkányürüléket, hiszen nap, mint nap dolgozom mellette. Azonban idebent semmiképpen sem szerettem volna attól bűzleni. Egy pillanatra az ablak felé fordultam és megszagoltam a ruhámat. Talán nem ivódott bele a bűz… Kissé feszengve néztem újra a diákra.
Ma ezt a kannát fogja megtisztítani, természetesen varázslat nélkül – magyaráztam és elé toltam, kissé félresodorva a leveleket, az említett tárgyat és a bájitalt, amivel dolgozhat.
Naplózva


Jimmy Slinkhard
Hollóhát
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2017. 11. 17. - 21:52:56 »
+1

1999. március

Sajnálatos módon ismét a kíváncsiságomért kerültem bajba. A feje tetejére állt terem felfedezésébe buktam bele. Véletlen elszóltam magam az egyik Hollóhát-as diák előtt, aki elmondta azt egy Mardekár – házbéli diáknak, majd az eljuttatta az információt az egyik tanárnak, az elmesélte a házvezető tanáromnak, s így mehettem büntetésbe.
 ~ Sebaj, ha növényeket kell gondoznom, akkor tanulhatok a növényekről, ha sárkánytrágyát kell lapátolnom, akkor erősödök – merengtem Lancaster professzor irodája felé vezető úton.
Mikor beléptem az irodájába a kicsiny, dohos, trágyától bűzlő verem helyett egy elég tiszta terem tárult a szemem elé, az ajtó kinyitásával, persze kopogás után. Egy kicsit, kezdeti bátorságom ellenére, úgy léptem be az ajtón, mintha a saját akasztásom felé masíroznék.
A professzor felém szegezte, komor, parancsoló tekintetét és szigorú hangon invitált be a „sárkánybarlangba”.
–  Jó napot, Professzor úr! – köszönök kissé félénken, tartva tőle, hogy nem helyénvaló megszólítást használtam, majd helyet foglalok. Az asztalán tornyokban álltak a papírok, de hát ő egy professzor, ez nem szokatlan, vagyis szerintem.
A mágus egy kissé ijesztő volt számomra, hisz olyan szigorúan nézett, ahogy még Helga nővér se tud. Valószínű borús hangulatához az is hozzájárult, hogy a kapcsolata Batsa Welch-el elég nagy port kavart.
Amikor a büntetésbe kerülésem okát kérdezte, összerezzentem. Nem tudtam, hogy az igazság elmondásával nagyobb bajba kerülök e, de azt biztosra tudtam, hogyha hazudok egy tanárnak és rajtakapnak, megnézhetem magam. Az igazság elmondása mellett döntöttem.
  Bementem egy lezárt terembe – jelentem ki lehajtott fejjel és amennyiben a bizonyos terem nevét követeli, válaszolok. –  A fejére állt terembe. Olyan érdekes az a helyiség- kezdtem volna el ömlengeni a hely érdekességéről, de észbe kaptam. - Sajnálom, hogy szabályt szegtem.
~ Azonban nem bántam meg.
Amikor a férfi kifejti a feladatom, majdnem elnevettem magam.
 ~ Egy teáskanna?! Komolyan? – gondoltam, de nem haboztam, nekiláttam tisztogatni a piszkos edényt.
A mozdulataim biztosak és ügyesek voltak, hozzászoktam a kézzel való mosogatáshoz, ez se volt különb. A tisztító főzet „illata” marta az orrom, így elkezdtem halkan prüszkölni tőle.
Naplózva


Reed Lancaster
Tanár
*****


A Hugrabug ház vezetője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2017. 11. 20. - 19:41:44 »
+1

TEAIDŐ


1999. március

Megköszörültem a torkomat és kicsit megmasszíroztam a homlokomat, hátha sikerült elsimítanom a ráncokat, megszűntetve ezzel a szigorú pillantást. Eddig Mr. Slinkhard volt talán az egyetlen diák, aki kissé bizonytalanul lépett be azon az ajtón, ami az irodámat elválasztotta a kastély kacskaringós folyosóitól. Nem értettem persze az egészet, hiszen se nem harapok, se nem szívok vért, mint valami vámpír. Természetesen az a gyanúm támadt, hogy sárkánysza… trágya szagát várta és ezért jobbnak látta óvatosan beoldalogni a helyiségbe.
Megvártam, míg helyet foglalt és kicsit körbe nézett.
Nem akartam azonnal kérdezősködéssel kényelmetlen helyzetbe hozni. Elvégre nem is én kaptam rajta a tettén, csupán a kedves házvezetője fordult hozzám, mivel éppenséggel neki nem volt ideje estéket szánni egy elsőéves megnevelésére.
Bementem egy lezárt terembe. – Végül is a lényegre tért. Talán egy vékonyka „ó” hang hagyta el az ajkaimat. –  A fejére állt terembe. Olyan érdekes az a helyiség.
Csak figyeltem, ahogy áradozik a helyiségről – amit nem tudtam az elmondása alapján beazonosítani –, közben kicsit talán csillogott is a szeme, nem tudtam tökéletesen kivenni szemüveg nélkül. Ezért viszont nem léptem közelebb, nem akartam diákokkal bizalmaskodni. Vártam, mikor kap észbe, ezért kissé grimasszerű mosollyal a képemen biccentettem.
Sajnálom, hogy szabályt szegtem.
Tőlem aztán nem kell bocsánatot kérnie, Mr. Slinkhard – jelentettem ki hideg, érzelemmentes hangon. – Habár a próbálkozás bizonyára értékelné Qcross professzor, ha ezeket a szavakat inkább az ő irányába intézni. Elvégre ő kívánta, hogy megbüntessem.
A feladatra, illetve a kanna látványára a fiú hirtelen felnevetett. Nos, ha tudná, hogy Madam Suvickus ezüstpucoló nyavalyája közel sem olyan hatásos, mint azt az üvegecske felirata ígér, akkor bizonyára nem vigyorogna ilyen jóízűen és inkább rimánkodna pálcahasználatért. Majd most ezt is megtanulja.
Egy tesákanna?! Komolyan? – A kérdéséből is egyértelműen kihallatszott a döbbenet.
Komolyan – bólintottam megerősítésként.
Azonnal neki látott a feladatnak, én a mellkasom előtt összekulcsolt karokkal figyeltem, ahogy prüszkölni kezd. Hát igen, megemlíthettem volna, hogy a bájitalt nem ajánlott beszippantani, mert súlyos tüsszentés rohamot válthat ki, illetve még kellemetlenebb helyzetben fulladásos rohamot.
Felemeltem a pálcámat az íróasztalról és az ablakra böktem vele. Az könnyedén feltárta mindkét szárnyát és betörhetett a hűvös, tavaszi levegő, ami így késődélután, sőt kora este még egészen csípős volt. Mélyet szippantottam belőle, hogy eltávolítsam az orrjárataimból a maró ezüsttisztító bájital szagát. Másrészről viszont ez a kis levegő elég lett volna az esetleges sárkánytrágya bűz eltávolítására is.
Tudja, nem ártana, ha nem szippantaná be a bájital gőzét… súlyos tüsszentés rohamot válthat ki és feltételezem nem óhajtja lefejelni az íróasztalomat. Csúnya nyomot hagyhat maga után egy ilyen baleset.
Magyaráztam és már odaléptem a székemhez, hogy kihúzzam, majd végre helyet foglaljak. Még le sem ért a hátsóm a puha párnára, mikor valami öblösebb madárhang csapta meg a fülemet, hát egyszerű mozdulattal odébb toltam az ülőalkalmatosságot. Hátat fordítottam és valóban ott volt már a bagoly.
Mert már nincs itt elég levél… – morogtam magamban és kelletlenül átvettem a levelet.
Csupán akkor láttam meg az élénk vörös színt, mikor már az ujjaim között tartottam. A madár eddigre messze járhatott – legalábbis a párkányról eltűnt. Visszasétáltam az asztalhoz és a tenyereimbe temettem az arcomat, amint leültem. Az asztalon könyököltem egy hosszú pillanatig, ezután néztem ismét fel. A rivalló ott pihent előttem. Mr. Slinkhard is tökéletesen láthatta.
Ezt nem hiszem el… – gondoltam. Nem ez volt az első rivalló, de a legtöbbet nem társaságban kaptam meg. Ráadásul ezek között is akard mindenféle. Az egyik például a képembe robbant. Sérülést nem okozott, de még órákkal később is csengett a fülem. Most pedig egy diák előtt érkezik egy ilyen megszégyenítő küldemény.
Naplózva


Jimmy Slinkhard
Hollóhát
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2017. 12. 28. - 14:47:03 »
0

1999. március

A tanár úr figyelmesen figyelte, ahogy elmondtam neki, mit is tettem, majd az arcán, valami mosoly szerűség jelent meg, mire észbe kaptam és bocsánatot kértem.
- Tőlem aztán nem kell bocsánatot kérnie, Mr. Slinkhard – szólt rám gyorsan, és elutasítóan, ám mégis érzelem nélküli hangon -Habár a próbálkozás bizonyára értékelné Qcross professzor, ha ezeket a szavakat inkább az ő irányába intézni. Elvégre ő kívánta, hogy megbüntessem.
Tán azt hiszi, hogy nem kértem bocsánatot? – gondoltam magamban, és szívem szerint mondtam is volna, de tudtam, hogyha tiszteletlen vagyok egy tanárral, most csak ront a helyzetemen, ami eleve nem túl rózsás.
Ahogy rácsodálkoztam a feladatomra, a professzor biztosított felőle, hogy tényleg ez a feladatom. Tehát enyhén mosolyogva pucoltam, mindaddig, míg a tisztítószer maró, savanykás szaga tüsszentés rohamot nem okozott nekem. Hevesen rázkódtam és fájt a tüsszögés, mely kisebb sikkantásokra hasonlíthatott. Majd a Professzor kinyitotta az ablakot.
Tök menő volt, ahogy lazán, egyetlen pálcaintéssel kitárta az ablak két szárnyát, melyen beáramlott a friss levegő és a főzet gőze eltávozott a szobából és az orromból is. A hideg, tavaszi levegő a csontomig hatolt, minek hatására megborzongtam.
Lancaster tanár úr ekkor figyelmeztetett, igaz „kissé” megkésve:
– Tudja, nem ártana, ha nem szippantaná be a bájital gőzét… súlyos tüsszentés rohamot válthat ki és feltételezem nem óhajtja lefejelni az íróasztalomat. Csúnya nyomot hagyhat maga után egy ilyen baleset.
Ekkor a tanárra tekintettem, és a szememből azt vehette ki, hogy: „ Na ne mondd!” és fintorogva folytattam a munkám. Azért időben is figyelmeztethetett volna rá, hogy óvatosan lélegezzek, mert különben a lelkem prüszkölöm ki.
A tisztító készítmény minden volt, csak nem hatékony, de nem foglalkoztam vele, és szorgosan tisztogattam a kannát.
Nemsokára bagolyhangra lettem figyelmes, és ahogy felpillantottam a munkámból egy nagy, barna baglyot a párkányban, majd a professzor elvette tőle a levelet és a madár tovaszállt. Igazán szép jószág volt, de az én Grudillom szebb volt nála.
Megláttam, hogy mi van a professzor kezében, egyből tudtam, hogy mi az, az biza egy rivalló. Kellemetlen jelenség ilyet kapni, de még milyen kellemetlen. Igaz, hogy csak mint külső szemlélő tudom megállapítani, hogy égő egy ilyen levél címzettjének lenni, ugyanis jómagam még soha nem kaptam hasonló üzenetet.
Megvárom, hogy az üzenet kirobbanjon és nekiálljon a hisztériázásnak. Amint elmondta a varázslevél, amit akart, ha kinyílik, akkor esetleg mosolygok magamban az üzeneten, amennyiben a professzor számára kínos, majd suvickolok tovább.
Átfutott az agyamon, hogy jó ötlet lenne megkérdeztem Lancaster professzort, hisz nagyjából annyi idős lehet, mint a szüleim, hogy ismerős e neki a Slinkhard név.
Hamarosan erőt veszek magamon, s megszólalok pár perc csend után.
– Professzor úr, lehetne pár kérdésem? – kérdezem tőle illemtudóan, ráemelve a tekintetem, és a szemeim csillognak, bár nem az örömtől, vagy a csodálattól, hanem jóval inkább a bánattól. Amennyiben engedélyezi a kérdés feltételét egy biccentéssel megköszönöm neki és kérdezek. – Professzor úr, ön is e falak közt tanult meg a mágia ösvényein járni, igaz? Nem ismerős önnek a Slinkhard név, még abból az időből? – próbálom úgy mondani, hogy ne éreztessem vele, hogy öreg, mivel még nem is az, de tartok tőle, hogy ez nem sikerült. De azért reménykedem benne, hogy nem sértődik meg a professzor, és tud választ adni a kérdésemre.
Naplózva


Reed Lancaster
Tanár
*****


A Hugrabug ház vezetője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2017. 12. 30. - 14:46:46 »
+1

TEAIDŐ


1999. március

Ezt nem hiszem el…
A rivallót szorongattam a kezemben. Nem szerettem volna éppen egy tanuló előtt kibontani, hogy aztán pletyka legyen azokból az ocsmányságokból, amiket ont magából. Remegve tettem le az asztallapjára, toltam félre, majd a pálcámmal rákoppintva egyszerűen megfagyasztottam. Nem szerettem volna, ha idő előtt robban a képembe. Szeretem Batsát, ezt is elviseltem volna érte… de nem egy diák jelenlétében. Az még nekem is túl megalázó lett volna. Szóval csak reménykedtem, hogy ez a kis varázslat legalább egy órán át nyugton tartja a boríték tartalmát.
Professzor úr, lehetne pár kérdésem?
Megköszörültem a torkomat és a fiú felé fordultam. Éreztem, hogy engem néz, így viszonoztam a pillantását, ahogyan azt illik. Csupán ezután siklott le a tekintetem a kezére, figyelve, hogy milyen tempóval dolgozik.
Javaslom, Mr. Slinkhard, inkább az ezüst pucolásával foglalkozzon. Az órán majd válaszolok… – Elakadtak a szavaim, ugyanis a jégbe zárt levél hirtelen, mintha megmozdult volna.
A tekintetem az asztal lapján nyugvó vörös borítékra vetődött, amit dér borított. Újabb koppintással dermesztettem meg még jobban. Ez így nem lesz jó – gondoltam és közben a kezemmel végig simítottam az asztallapon. Alaposan letakarítottam még a büntetőmunka megkezése előtt, most még is azt súgták a feszültségtől még inkább megmerevedett érzékeim, hogy: takarítanom kell, méghozzá azonnal. Óvatosan húztam végig a kezem az öreg falapon. Érdes volt, kissé talán tényleg poros… A tekintetemmel követtem saját mozdulatom, közben hallgattam, ahogy a gyerek folytatta azt, amibe már amúgy is belekezdett.
Professzor úr, ön is e falak közt tanult meg a mágia ösvényein járni, igaz? Nem ismerős önnek a Slinkhard név, még abból az időből?
Csupán ekkor értettem meg, mi is ez az egész. Nem tudhattam minden diák múltját, főleg, hogy nem is az én házam tanulója ült velem szemben. De azt még én is megértettem, mennyire nehéz gyökértelennek lenni. Sehová sem tartozónak. Én mindig is egy nagynevű, de annál szégyenteljesebb életmódot családhoz tartoztam. Nem fogadtak be az aranyvérű családok maguk közé igazán.
Nyeltem egyet.
Közben a készlethez nyúltam és elvettem egy darabot belőle. Csak megforgattam az ujjaim között, mint egy régi emléket, úgy bámultam. Valahol szép volt, ugyanakkor nagyon ósdi és furcsa. Próbáltam rájönni, hallottam-e már valaha ezt a nevet.
Semmit sem tud a családjáról, Mr. Slinkhard? Semmi emléke róluk? – kérdeztem csak úgy mellesleg.
Nem akartam én egy gyerek érzéseibe turkálni és a legkevésbé sem szerettem volna felzaklatni. Egyszerűen csak szükségem lett volna még egy-két információra, hogy sikerüljön talán a megfelelő pontját felismernem a múltnak, amire ennek a gyereknek szüksége lehet. Már nagyon régen voltam roxfortos diák, ráadásul nem is lehettem jóba minden akkori társammal. Az idősebbeket rendszeresen elkerültük, ráadásul én amolyan könyvmolynak számítottam, aki ha nem a Gyógynövénytan szakkörön túrta a földet, akkor a Könyvtárban ücsörgött. Egyszóval, ha Mr. Slinkhard rokonsága éppenséggel a menőbb körökbe tartozott, akkor biztosa nem ismertem őket… hacsak nem éppen ők verték ki a kezemből a könyveimet a folyosón.
Tudja én már nagyon régen voltam diák. Az is lehet, hogy a szülei jóval utánam kerültek az iskolába – magyaráztam.
Még egyszer megforgattam az ujjaim között az ezüstöt. Hagytam, hogy megcsillanjon a sápadt fénybe és közben valami egyszerűen beugrott. Slinkhard… volt egy fiú, akit így hívtak. Az arcára nem emlékeztem már tisztán, csak a barna hajára és a kifejezetten bosszantó viselkedésére. Fiatalabb volt nálam, így ő nem vert ki könyveket a kezemből, ellenben nem egyszer rágót köpködött az akkor barátnőm hajába. Ezen kívül egyébként kifejezetten eszesnek tartották, egészen addig, míg el nem lopta a griffendéles Poppy Beecham alsóneműit. Kész rejtély, hogy ezt miként tehette meg, de az tény volt, hogy a griffendél női részleges onnantól kezdve tartózkodott tőle.
Megköszörültem újra a torkomat. Nem tudtam eldönteni, helyes volna-e éppen egy ilyen történetet elmondanom az apjáról. Ezért csak röviden böktem ki: – Végzős koromból emlékszem egy Slinkhardra.
Naplózva


Jimmy Slinkhard
Hollóhát
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2018. 01. 07. - 17:28:10 »
+1

1999. március

Először a professzor meg akarta tőlem tagadni a kérdést:
– Javaslom, Mr. Slinkhard, inkább az ezüst pucolásával foglalkozzon. Az órán majd válaszolok…- mondta, mire én fel is tettem a kérdésem, túl kíváncsi voltam és izgatott ahhoz, hogy magamban tartsam a kérdést.
Pár pillanatnyi néma csend volt, majd visszakérdezett.
– Semmit sem tud a családjáról, Mr. Slinkhard? Semmi emléke róluk? - A kérdésével minimum, mintha szíven szúrt volna, hisz tényleg nincs. Semmi biztos emlékem nincs, talán nem is lesz, hisz ez az álom maradt csak. Megráztam a fejem, s válaszoltam a kérdésre:
– Nyolc éves korom előttről semmi emlékem sincs, csak egy álomkép. Az első igazi emlékem a londoni utca. – lehajtom a fejem. Hamarosan hallom is, ahogy megszólal. Fölfeszülök az első hangra, amit kiadott, de hamarosan a remény helyét, a reménytelenség vette át. Szomorúan hallgatom a mondatait:
– Tudja én már nagyon régen voltam diák. Az is lehet, hogy a szülei jóval utánam kerültek az iskolába – magyarázta együttérző hangon, nem mintha a sajnálatával, vagy az empatikus megnyilvánulásával sokra mentem volna.
Szomorúan sikáltam tovább az edényt, hang nélkül. Kezdtem feladni a reményt, hogy bárki is emlékszik a szüleimre. A reménytelenség eltöltött. Éppen elkezdtem befordulni, depresszióba zuhanni, mire meghallottam, hogy a professzor ismét megszólal.
– Végzős koromból emlékszem egy Slinkhardra. – a szemeim kikerekedtek, a kannát az ölembe tettem, s a professzor szemeibe bámultam.
– Mindent tudni szeretnék róla. Mondja el amit tud, kérem! – a szemeim csillogtak. Mégis van remény, talán most közelebb jutok ahhoz, hogy megtudjam ki vagyok. Legalábbis tudni fogom, hogy ki az apám.
Lehet, hogy nem fogok örülni annak, amit hallani fogok, de nem tud érdekelni egy pillanatig sem. Ha az derülne ki, hogy az apám volt az a gyerek, akit naponta mártogattak meg a budiban, akkor annak is örülni fogok, ha az, hogy ő mártogatott, annak is. Hisz bármi jobb, mint a semmi.
Naplózva


Reed Lancaster
Tanár
*****


A Hugrabug ház vezetője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2018. 01. 09. - 16:07:36 »
+1

TEAIDŐ


1999. március

Zavartan törölgettem az ezüstös tárgyat a kezemben. Nem azért, mert segíteni akartam Mr. Slinkhardnak, aki bajba keveri magát az ugyanis vállalja annak minden következményét. Egyszerűen csak nem tartottam éppen szerencsésnek az egy pillanattal azelőtti őszinteségi rohamot. Bár tény, hogy nem éppen egy gyakori név varázsló körökben a Slinkhard… mégis, könnyen lehet: nincs is köze a fiú rokonságához.
Nyeltem egyet, úgy meredtem a csészére, ami még mindig mocskosan lapult a kezemben. Azonnal megbántam, hogy nem húztam kesztyűt. Szinte éreztem, ahogy kosz a bőrömre tapad. Beleborzongtam a gondolatba és mindenél jobban vágytam egy alapos, melegvizes és szappanos kézmosásra.
Mindent tudni szeretnék róla. Mondja el amit tud, kérem! – Lelkes hanggal érkezett a kérés.
Megköszörültem a torkomat, akárcsak egy pár perccel korábban. Talán morogtam is hozzá egy kis keveset, mintha magamat korholnám, hogy elszóltam magam. Az csak egy része volt a dolognak, hogy rendszeresen nyálas papírgalacsinokat dobált az akkori barátnőm gyönyörű, hosszú szőke hajába. Viszont ott volt az az alsóneműlopás-ügy… nem szívesen cseverésztem volna ilyesmiről a fiúval. Persze jobban zavart a tény, hogy ez akár csalódás is lehetne neki.
Mr. Slinkhard, térjünk vissza a büntetésére – mondtam.
Igyekeztem elővenni a komoly tanár arcomat. Azt, aki szigorú és akinek nem lehet ellent mondani. Sajnáltam a gyereket, majdnem megértem, milyen nehéz szülők nélkül felnőni. Bár már elég idős voltam, mikor anyám eltűnt… de sosem voltak igazán a szüleim. A marakodás jobban foglalkoztatta őket nálam, holott csupán egyetlen unokatestvérem volt rajtam kívül, aki tovább vihette volna a Lancaster nevet. Mára ő sincs, csak én és az apám. A szüleimet azonban nem érdekelték a családi hagyományok azon túl, hogy merev szabályokat ismételgettek. Ezt láttam apámon is, mikor kifogásolta, hogy egy félvér lányt jegyeztem el.
Tíz perc múlva elmehet – mondtam rideg hangon.
Időközben a rivalló is megremegett mellettem. Nem szerettem volna, ha a fiú jelenlétében tör ki belőle valami ijesztő átok, amit éppen valaki a fejemre kívánt olvasni, csak mert bele mertem szeretni egy gyönyörű nőbe s az viszonozni látszott ezeket az érzéseket. Pergamenért és tintáért nyúltam.
Írok egy engedélyt, hogy a könyvtárban megtekinthesse az évkönyveket 1969 és 1976 között – magyaráztam. – A 76-ban végeztem a Roxfortban. Abban az évben feltehetően az a bizonyos – elmormogtam halkan a bugyitolvaj szó – Slinkhard bizonyára használta a könyvárat akkoriban.
Hosszan fújtam ki a levegőt és pennáért nyúlva körmölni kezdtem az engedélyt. Nem kellett hosszú szöveget írnom, éppen csak elég volt biztosítanom róla Madam Cvikkert, hogy Mr. Slinkhard megbízható és az én kérésemre kutakodna az évkönyvekben.
Mr. Slinkhard… azért ne élje bele magát. – Szólaltam meg ismét, kicsit rekedten és közben gyönyörű, ívesre formázott L-betűt írtam a pergamenre.
Nem állt szándékomban hiú reményeket táplálni. Még az is lehet, hogy egészen más nevet viselt az a kölyök, csak ismerősen csengett és a Slinkhard állt hozzá legközelebb ilyen téren. Az én memóriám sem olyan már, mint húsz éve. Könnyedén keverek össze embereket… habár az a fiú igazán mély nyomokat hagyott bennem. A keresztnevét még sem tudtam volna előrángatni emlékeim kusza áradatából.
Átcsúsztattam a lapot az asztalon. Biztatva bólintottam a gyereknek, hogy te el és amint lehetséges, menjen el a könyvtárba. A bűntetőmunka következő napján biztosan várni fogom egy kutatómunka eredményét.
Amíg le nem jár a bűntetőmunka rendszeresen jár. Érthető? – Kulcsoltam össze karjaimat a mellkasom előtt. Lassan dőltem hátra és szigorúan néztem rá.
Naplózva


Jimmy Slinkhard
Hollóhát
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2018. 02. 09. - 15:59:34 »
+1

1999. március

Pár pillanatig úgy néztem Lancaster professzorra, mint valami ókori istenségre, aki éppen most szállt le a Földre egy csillogó harci szekéren. Persze utána, miután közölte velem, hogy térjek vissza a munkához, lehajtottam a fejem, és tettem a dolgom, dühös voltam, mert nem mond nekem semmit. Amikor közölte velem, hogy tíz perc múlva mehetek, nem szóltam semmit, csak pucoltam tovább, és figyelgettem, ahogy egyre fényesebb lesz.
Nem néztem a professzorra, próbáltam nem is gondolni rá, de hamarosan olyat mondott, ami nem tudta elkerülni a figyelmem. Felkaptam a fejem, és hálás, végtelenül boldog arccal néztem rá. Ez az engedély elindíthat az úton, mely végén ott vár engem az igazság.
– Köszönöm – mondtam remegő hangon, örömkönny ült a szemembe. Ki tudtam volna ugrani a bőrömből. Persze a professzor kisvártatva figyelmeztetett, hogy ne nagyon éljem bele magam, de a hangulatomat már nem lehetett elrontani.
Amíg a professzor írt, én hol az ezüstöt pucolgattam, hol a gondolataimba süllyedtem. Kicsit féltem is, hisz mi van, ha olyat találok a múltamban, aminek nem örülnék? Mi van, ha halálfalók voltak?
A gondolataimat hamarosan a professzor szakította meg, mikor az orrom alá tolta a papírt, melyre a gyönyörűen kerekített betűi voltak rajzolva. A professzor biztatóan bólintott. Nekem akkor tűnt fel, hogy már elég sok idő eltelt, egy-két perc volt hátra a letöltendő időből.
A papír szépen eltettem, s a fényes ezüstkannát az asztalra tettem. Végeztem a feladattal.
– Nagyon szépen köszönöm, professzor úr. Köszönöm – köszöntem meg néki ismét, s nem tudtam volna eleget hálálkodni.
Amikor a lelkemre kötötte szigorú arccal, hogy rendesen jelenjek meg a büntetőmunkákon, én csak ennyit feleltem.
– Természetesen – mondtam, s felálltam a helyemről, amint eltelt a tíz perc. – Mehetek? – kérdeztem kissé félve, minden vágyam az volt, hogy a könyvtárban üljek, és az évkönyveket bújjam.
Amennyiben elenged elköszönök, s elindulok az ajtó felé. A professzor felől egy furcsa ,de már nem ismeretlen hangot hallok meg.
A rivalló éppen akkor nyílik ki. Gyorsan libbenek ki a szobából, hogy nehogy meghalljam, mit is visong az az idegesítő entitás. Végtelenül kellemetlen lehet ilyet kapni, pláne, ha az mások előtt talál kinyílni.
Sietős léptekkel indulok a könyvtár felé.
Naplózva


Blaire Montrego
Hollóhát
*


hatodév ❈ M. kishúga

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2018. 05. 23. - 19:11:14 »
+1

zene: E -  City of The Dead



L A N C A S T E R

'Az, hogy mit engedsz be az életedbe, meghatároz.
Az, hogy mit engedsz meg másoknak magaddal szemben, a jellemedet formálja.'


~~~~


Büntetőmunka. Nekem. Nekem! Lancasterrel!
Komolyan mondom, agyam eldobom! Van képe! Van mersze büntetőmunkát kiszabni. Nekem! Vele!
Undorral arcomon nézek végig a könyveken. Vigyem vagy ne vigyem? Nagy dilemma. Jobb ha a kezembe van valami, nem érzem tőle magam annyira csupasznak és a súly sem zavar. Legalább a földön tart és akár még hasznos is lehet hogy velem vannak. Legalább lesz mivel agyon csapni Reed-et. Magára a jelenetre, ami megelevenedik lelki szemeim előtt, ahogy arcon csapom a tanáromat mosoly kúszik ajkaim szegletébe. Megérdemelné szó se róla. Micsoda igazságtalanság! Minden kérdésre hibátlan választ adtam a hülye tesztjén! Mindegyikre! És a neki szóló részt ki is satíroztam! Hogy utálom én! Esküszöm nem sok tanárt gyűlölök szívből a Roxfortban.... de ő közéjük sorolandó. Pitonnal is szenvedés volt anno az összes óra, de Lancaster már rosszabb lassan. Eljön az a perc is, hogy örülök hogy nem a hugrabug házába kerültem. Qcross legalább jó fej még ha szigorú is. Piton is kivételezett anno a Mardekárosokkal. Még McGalagony sem volt ennyire jégcsap a Griffendélesekkel!
Minden esetre mindez nem segít az én bajomon. Dohogok két kört még magamban, majd végül úgy döntök elég egy penna meg egy pergamen. Gondolom írnom kell hacsak fel nem szállítmányozott egy kis sárkánytárgyát az irodájába is a tiszteletemre. Remélem azért mindez nem történt meg. Nem szeretnék ma is megválni a blúzomtól az ő jelenlétében, mert az már felettébb kínos lenne! Így hát hangos puffanással érkeznek a könyvek a földre és fordulok sarkon hogy lerobogjak a hollóhát oltalmat adó kék-ezüst színű kör alakú biztonságot adó tornyából. A folyosók elég üresek, mindössze Hóborc zaja szűrődik ki az egyik tanteremből. Gondolom unatkozik a szerencsétlen és épp összefirkálja az egyik táblát. Legújabb hobbija hogy lemoshatatlan krétával firkál mindenféle obszcén szavakat, a tanárok leghőbb örömére természetesen. Valószínű az egyik gyanútlan elsőstől csórhatta a krétát, ami több mint esélyesen a Weasley ikrek gyűjteményéből származik.
Nem avatkozom bele a dolgába, nem mintha amúgy tartanék tőle, elég csak a Véres báróval megfenyegetni és máris kereket old, de nem akarok gyanúsított sem lenni. Még a végén azt is az én művemnek tudják be. Na kösz, nem!
Norris nyávogására figyelek fel három sarokkal odébb a folyosón. A fáklyák fényébe a macska hunyorogva ücsörög. Elnézem fél percig a girhes dögöt. Tiszta sor hogy ahol Mrs. Norris megjelenik ott lesz két percen belül Frics is. Nem aggódom emiatt, kezemben ott van a Lancitól kapott büntetőmunka igazolása.
- Nem tennéd meg azt a szívességet hogy mérgezett patkányt zabálsz fel? Nagy szolgálatot tennél a mágustársadalomnak!
Zsörtölődésem csak egy fújást vált ki belőle. Összeszűkölő gyilkos szemekkel nézem az állatot. Megállom a bennem növekvő késztetést, hogy jókorát belerúgjak és inkább tovább sietek. Nem figyelem a mögöttem összesúgó portréalakokat. Gondolom sejtik hogy nem véletlen vagyok ezen folyosószárnyon épp most.
Mikor megérkezem a súlyos faajtó elé szusszantok egyet.
Egy életem, egy halálom! Keserédes gondolat. Semmi kedvem bemenni. Semmi kedvem hallgatni a rágalmazást és nevelési tanácsadásban részt venni. Nem illetlen voltam, hanem őszinte. Hát már ez is baj?
Mély levegőt veszek és megemelem a kezem. Szépen befont hajam megrezzen ahogy erőteljesen kopogok, majd a 'szabad'-ra benyitok.
Nevetséges de a szívem a torkomban dobog. Azt hittem nem fogok izgulni. Miért kellene? És mégis... Egyszerre kiszárad a szám, kitágul a pupillám... de ettől még gyilkos a pillantásom. Ez az, amit Eric úgy szeret. Ez az amit szívesen alkalmazok a saját bátyámon is ha meg kell győzni. Ez az amivel a purgatóriumba küldenék mindenkit aki keresztbe mer tenni nekem. És az a valaki épp most maga Reed Lancaster, személyesen.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2018. 05. 20. - 04:50:20
Az oldal 0.093 másodperc alatt készült el 38 lekéréssel.