+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Amelia Crewe
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Amelia Crewe  (Megtekintve 967 alkalommal)

Amelia Crewe
Eltávozott karakter
*****


Vérhugrás - VII. Évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2017. 07. 16. - 10:47:29 »
+2

Amelia Crewe



„Ha van önbizalmad, már anélkül nyertél, hogy elkezdted volna a próbálkozást.”

Jelszó: "Mindenkinek a teste egy templom, de Lotté vidámpark"
Nem:
Becenév: Amy, Meli, Amelia
Születési hely, idő: Cardiff, 1981. április 07.
Horoszkóp: Kos
Kor: 18
Vér: félvér
Ház: Hugrabug
Évfolyam: hetedik

A múlt

Gyerekkor
Amelia a Crewe családban a legidősebb testvér, aki bár kisgyermekként teljesen átlagosnak tűnt, a család tudta, hogy apja varázslóvérét örökölte. Boldog gyerekkora volt, szerető, gondoskodó szülők nevelték fel.
Már egészen kicsi korában is észrevehető volt erős igazságérzete. Az óvodában, és kicsit később az általános iskolában is összeveszett azokkal a gyerekekkel, akik bántani próbálták gyengébb társukat. Nem volt árulkodós, inkább maga próbált rendet teremteni, és ezt gyakran meg is tette. Általánosban kitűnt a többiek közül tanulmányi eredményeivel, s mivel jó tanuló volt és ezzel együtt még szavahihető is, szerették a tanárok.

A nap ragyogó fénnyel sütött le az Általános Iskola udvarára, ahol éppen alsós diákok játszottak, élvezve a jó időt. Amelia ebben az esetben a csendes figyelő szerepébe szorult, de nem is bánta túlzottan. Az iskola nem az a hely volt, ahol szívesen fogócskázott vagy játszott volna bármit is. Számára ez afféle otthoni dolog volt, amit inkább a testvéreivel csinált szívesen. Bár alapvetően sem volt az a megszokott eleven gyermek, inkább nyugodtság és békeszeretet jellemezte. Nem tett rossz fát a tűzre soha, nehogy a szülei csalódjanak benne. Most, hogy Lia, akivel együtt szokta tölteni az időt nem volt iskolában, lehuppant a fűbe és figyelte a többi gyerek játékát. Valamiféle labdajátékot játszottak, ami alapvetően nem kötötte le túlzottan. De feltűnt neki egy alacsony termetű lány, aki igencsak ügyetlennek mutatkozott a dologban, és ezért egyesek csúfolták is.
-Neki dobjátok, figyeljétek, nem fogja elkapni! – kiáltotta az egyik fiú.
A lány felkapta a fejét és ijedten nézett körbe keresve a játékost, aki majd dobná a labdát, de nem hogy nem látott senkit, a labda egyenesen a fején találta el. A mögötte álló két másik gyerek majd megpukkadt a nevetéstől, míg a lány szeméből, aprócska könnycsepp csordult ki. Szinte mindig ő volt a célpont, épp gyengesége és ügyetlensége miatt. És ezt Amelia is jól tudta, ezért is figyelt rá oda különösen.
Hamarosan felpattant és pillanatok alatt ott termett a két gyerek mögött, lekeverve egy-egy nyaklevest mind a kettőnek.
-Hát így állunk? Könnyű a kisebbet bántani nem igaz? – förmedt rájuk, és a kislányhoz fordult. – Gyere, játszunk együtt. Szereted a kirakóst? – kérdezte.
A lány aprót bólintott, és letörölte az arcán csordogáló könnycseppet. Rámosolygott Ameliara és vele tartott.
-Kisasszony! Tessék csak megállni! – állta útjukat a felügyeletes tanárnő.
Amelia felpillantott, picit kellemetlenül érezte magát, de biztos volt benne, hogy semmi rosszat nem csinált. A háta mögött hagyott gyerekek kuncogni kezdtek. A mellette álló kislány arcáról lefagyott a mosoly, és a földet kezdte bámulni.
-Mivel érdemelte ki a két fiatalember azt a pofont? – vonta kérdőre.
-Nem voltak igazságosak tanárnő. Én a kislánynak segítettem volna.
-Valóban? És mit mond erre az illetékes „kislány”?
Az csak bólogatott szorgalmasan, mire Amelia megszorította a kezét, mintegy köszönetképpen.
-Ezúttal nem büntetem meg Miss Crewe. De ha még egyszer ilyet látok, hívom a szüleit!
Amelia bólintott. Csak az utolsó szavak voltak rá kisebb hatással. De ahogy a kislány ránézett ezután, az mindenért kárpótolta. A tanárnő otthagyta őket és a labdázókat kezdte figyelni.

Otthon időnként fiatalabbik öccse hozta rá a frászt. Hiába, hogy még igazán kicsi volt, mikor Dexter született, érezte, hogy szülei nagyon aggódnak a kisfiukért, így ő is nyugtalankodott miatta. Még nem is igazán érthette miért, hiszen csak 4 éves volt.
Ahogy a fiú cseperedett és csinált néhány furcsaságot, ez a nyugtalanság igen erős aggodalommá nőtte ki magát. Fiatalkorában is voltak furcsa – s mi több, veszélyes – hóbortjai, ami miatt oka volt a családnak arra, hogy még jobban féltsék őt. Amelia is rettentően odafigyelt rá, igyekezett megvédeni mindentől, amitől tudta. Annyi időt töltött vele mindig, amennyit csak tudott, nem is csoda, hogy a testvéri kötelék egyre szorosabbá vált közöttük.

Roxfortos évek
Mint a legtöbb 11 éves, Amelia is izgatottan várta azt a nevezetes baglyot, ami a levelét hozza Roxfortból. A levél megérkezése hatalmas öröm volt számára, ahogy az is, mikor először lépett be a varázslók „bevásárlóközpontjába”, az Abszol útra. Lenyűgözve nézegette a kirakatokat, és az emberekkel teli utcát. Ekkor kapta szüleitől a baglyát, Catricet, és ekkor választotta ki őt Ollivander üzletében egy Égerpálca.

-Hmm... Egész biztosan egyszarvúszőr pálca kell ide. – mondta Ollivander, mikor végigmérte a lányt. – Nem néz ki annak a párbajozós típusnak. Jól mondom?
Ez nem volt kérdés. Ameliának már a szó hallatán borsódzott a háta. Ki nem állhatta, ha két ember vitája odáig fajul, hogy pálcát ragadjanak. Vagy úgy egyáltalán nekifogjanak párbajozni.
-Igen, jól. Valóban nem vagyok olyan. – felelte a lány.
Leplezett izgatottsággal várta, míg Ollivander előkeresi a neki való pálcákat.
-Na most próbáljon ki néhányat, az egyiknek biztosan ki kell választania magát.
Először egy Vörösberkenye pálcát vett a kezébe, ami hamarosan ki is fejezte nemtetszését, és egy fénysugarat lőtt a polcok felé.
-Bocsánat. Én nem...
-Nincs baj. Próbálgasson tovább. Egy pálcaintés és rend lesz itt. Egyébként sem az ön hibája.
Ez cseppet sem nyugtatta meg a lányt, aki igencsak kellemetlenül érezte magát, hogy rendetlenséget csinált. - Mert én csináltam nem? – Kételkedett magában.
Majd felkapott az előtte lévők közül egy másik pálcát is. A diófa sem lett a nyertes, így kicsit kezdett lelombozódni. – Kell, hogy legyen... – Motyorászta, és óvatosan egy másik pálcát emelt meg.
-Ennek kell jónak lennie. – mondta halkan Amelia és intett vele párat.
Ezúttal nem történt baj, így Amelia is sokkal nyugodtabb lett, sőt, arcáról sugárzott az öröm.
-Szuper, meg is van a nyertesünk. – mondta Ollivander, majd óvatosan visszatette a dobozába és átnyújtotta a lánynak. – Maga egy Égerpálca gazdája lett. – mosolygott rá.

Amelián Roxfortban töltött első hetében eluralkodott a honvágy. Hiányzott neki a megszokott környezet, hiányzott a családja, de ugyanakkor izgatottan vágott neki Roxfort felfedezésének, és hamarosan megszerette a helyet. Itt kezdtek el igazán kibontakozni a képességei, főképp az elméleti tárgyakban. Ugyanakkor itt derült ki az is, hogy miből nem teljesít jól. A gyakorlati tárgyakkal gyakran adódtak problémái, amit szorgalommal igyekezett ellensúlyozni. Ami néha sikerült, néha nem. Sok barátot szerzett, mindig volt valaki, akivel együtt tölthette az idejét. Első éve után boldogan tért haza, és mesélt a testvéreinek Roxfortról és az ottani életről. Második éve is hasonlóan jól telt. Jellemében alig változott, inkább eddigi tulajdonságai erősödtek. Ennek is köszönhette becenevét (Vérhugrás), hiszen ha a gyengék veszélyben voltak, ő akcióba lendült. Az itt töltött évek során megkedvelte a sokak által unalmasnak tartott Mágiatörténetet, és imádta a Rúnaismeretet is. Hamarosan elhatározta, hogy Jogra szeretne járni Roxfort után, és ennek fényében tanult az RBF-re, ami a lehető legrosszabb évek egyikébe került. Mégpedig arra, amikor Umbridge bekerült az iskolába. Ő volt az az ember, aki még Ameliában is útálat érzését keltette. A lány mindennapjai szüntelen aggódással teltek, félt, hogy testvérei bajba keverednek, és Umbridge irodájában kötnek ki. Ebben az évben kifejezetten várta az összes szünetet. Persze otthon sem volt teljesen nyugodt a hangulat, hiszen anyjuk mugli származású volt, így a család könnyen célkeresztbe kerülhetett. Viszont mégis sokkal békésebb volt, mint Roxfort.
Dextert törte meg a legjobban az aktuális helyzet, bár tényleg nem volt elmondható senkiről, hogy jól viseli ezt az időszakot. Testvére még zárkózottabbá, még inkább letörtté vált, legalábbis ezt látta rajta Amelia elsősorban. Ebben az aggodalommal teli környezetben lett a család második anyafigurája. Igyekezett ezt az időszakot jobbá tenni testvérei számára, félretéve saját gondjait. Trystan is ekkor kezdett megváltozni. Amelia nem teljesen értette miért, de úgy sejtette, hogy csak szeretne valahogy kitűnni a többiek közül.

A család művésze, Trystan, éppen vázlatfüzete fölé hajolva dolgozott valamin, miközben Amelia a nappalit próbálta rendbe tenni testvére után, mérgelődve. Öccsének ugyan mondhatná, hogy pakoljon el maga után, de az így is úgy is lusta marad. Feladta hát a próbálkozást, úgy volt vele, nem éri meg azt a maximum tíz perc pakolászást az, hogy kiverje a perpatvart. A szüleik is csak morognának a rendetlenség miatt, és így, hogy a rendetlenség okozóját nem lehetett mozgósítani sehogy sem, jobbnak látta, ha ő maga gyorsan rendet teremt.
- Azért ne várd el, hogy én majd mindig pakoljak utánad. Ez volt az utolsó. Rendben? - nézett a mögötte ülő öccse felé, majd fordult szembe vele, hátha kap valami választ.
- Állj! Csináld ezt a mozdulatot megint! - hangzott el ez inkább.
Mostanában Trystan igazán keveset hallattatja a hangját, és inkább a rajzai segítségével kommunikál. Meg is lepte Ameliát, hogy mondott valamit, ahogy a mondanivaló tartalma is, mert ilyet ezelőtt még senki nem kért tőle. Sem Trystan, sem más. De legalább érzékelte, hogy azért figyelt rá a testvére. Így végül engedett a kérésnek, ami inkább hangzott utasításként. Elfordult, és vissza.
- Nem, ne ezt! A hátranézést. - mondta, miközben mutogatott a ceruzájával.
Felpattant és odasétált a lányhoz. Néhány mozdulattal beállította abba a testtartásba, amit várt tőle.
- Így. Meg ne mozdulj! - mondta, majd lapozott a füzetében és rajzolni kezdett, fel-felnézve a lap mögül.
- Újabban modell is vagyok? - mosolyodott el Amelia.
A fiú erre már csak bólintással válaszolt.
Az első pillanatban ledöbbent Amelia most már inkább viccesnek érezte a helyzetet. Míg a fiú rajzolta, kezdte átjárni a kíváncsiság, hogy milyennek fogja látni magát, ahogy megnézi a füzetet. Már várta, hogy megpillanthassa öccse alkotását. Az hamarosan lapozott egyet, gyorsan rajzolt valamit, majd Amelia felé mutatta, jelezve, hogy kész van, mozoghat.
- Megnézhetem? - kérdezte a fiút.
Trystan ismét bólintott, és felé nyújtotta a füzetet.
- Egyre jobban rajzolsz. Fantasztikus lett. Megnézhetem a többit is?
A kérdésre ezúttal szavakban érkezett a válasz.
- Persze. Kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzájuk.
Elkezdte lapozgatni a füzetet, elidőzve egy-egy rajznál. Most ő is érezte azt a büszkeséget, amit a szülei.
- Nagyon tehetséges vagy. Mindegyik elképesztően jó. Büszke vagyok rád. – mondta, és megölelte öccsét.

Háború
A háború idejét – bár családja nem keveredett bele – nehezen viselte. Nem tudta feldolgozni, hogy sokakat a származásuk miatt hurcolnak el, vagy veszik el a pálcájukat. Ő maga igyekezett meghúzni magát, kerülni Carrowékat és a bajt. Abban csak reménykedni tudott, hogy otthon minden rendben van. De szerencsére a család nem tartozott a nagyhangúak közé, így átvészelték a Háborús időszakot.
Az ostromnál az alsóbb évesek kimenekítésében játszott szerepet, magába a harcba nem szállt be. Nem lett volna képes átkokat szórni bárki felé is, és valahol ott motoszkált benne a tudat, hogy mi lesz, ha valaki olyat talál el, aki közéjük tartozik.

Jellem
Abszolút nyitott személyiség, szeret emberek között lenni. Ő a gyengébbek felkarolója, aki mindig támogat mindenkit, akinek szüksége van rá. Gondoskodó, figyelmes, jó emberismerő. Mindig tudja, kinek mire van szüksége, de nem igazán tud boldogulni azokkal a személyekkel, akikre nem tud címkéket aggatni. Ilyenkor kissé bizonytalanná válik, de ezt mindig igyekszik leplezni, legtöbbször sikeresen. Erős igazságérzete van, mindig megvédi a gyengébbet az erősebbtől, bár ezekben a helyzetekben kissé meggondolatlanná válik. Az ilyen esetekben nem válogat eszközeiben, hisz a büntetés általi bevésés hatékonyságában, így hamarabb pofoz fel bárkit, minthogy a lelkére beszéljen. Ennek köszönhetően ragadt rá a „Vérhugrás” név is még másodikos korában, ami a mai napig rajta maradt.
Családjában afféle önjelölt anyaszerepet tölt be, rengeteget törődik testvéreivel, és minden áron megvédené őket, ahogy szüleihez is nagyon ragaszkodik.
Anyja karakán jellemét örökölte. Nem nagyravágyó és van egy egészséges önbizalma, önkritikája is. Lelkiismeretes és határozott lány, akit nem kell megvédeni vitás helyzetekben. Kiáll az igazáért, de nem az a hangoskodó típus, inkább csak azokkal folytat vitát, akivel ő akar. Szavahihető, őszinte, sosem hazudik, és megtartja a titkokat. A legmegbízhatóbb emberek egyike. Ha valaki faggatni próbálja, nála feleslegesen erőlködik, ugyanis vagy azt mondja, hogy titok, és nem árulja el, vagy ha kérdezgetni kezdik, mindenre igennel bólogat, még annak ellenkezőjére is. Igyekszik kerülni a helyzeteket, amikben füllentenie kell, a legtöbb esetben lekoptatja azt, aki kérdezi.
Mivel sokszor többet törődik más érzelmeivel, sajátjait hajlamos elhanyagolni, nehezen kezeli őket. Ha szerelmes volna belé valaki, hirtelen nem tudna mit kezdeni a kialakult helyzettel és az érzelmeivel, így tartózkodóvá válna. Ilyenkor adni kell neki egy kis időt, és hamarosan feloldódik.

Erősség: Elképesztően jó lexikális memória, kitartás, segítőkészség, határozottság, jó emberismerő készség, talpraesettség
Gyengeség: Nehezen tanul gyakorlati tárgyakat (bár ezt szorgalommal ellensúlyozza), néha meggondolatlanul cselekszik, nem teljesít jól a sportokban

Apróságok
Mindig: testvérek, Dexter (öccse), barátok, olvasás, segítségnyújtás
Soha: mugliellenesség, párbaj, háború, halálfalók, Umbridge
Hobbik: olvasás
Merengő: Legszebb: minden alkalom, mikor egy testvére született
Legrosszabb: háborús események, Umbridge igazgatósága
Mumus: dementorok
Edevis tükre: magát látja diplomával a kezében
Százfűlé-főzet: Színe a halovány rózsaszín tavirózsákra emlékeztet. Íze kicsit fűszeres, gyümölcsös keverékhez hasonlítható, melyben a meggy a legdominánsabb. Illata az ízeket tükrözi.
Amortentia: vanília illatú, melyet kevés fahéjjal kombináltak
Titkok: irtózik a pókoktól és a rágcsálóktól
Azt beszélik, hogy...: kissé erőszakos természetű, de ez nem teljesen igaz. Csak ha gyengébbek védelméről van szó, nem válogat az eszközeiben. Ezért kapta a „Vérhugrás” gúnynevet is.

A család
apa: Walter Crewe; 52; Cardiff/félvér varázsló (félvér), nagy elvárások Améliával szemben (amit persze a lány teljesít is)
anya: Amber J. Crewe; 50; Cardiff/Mugli, barátnőként kezelik egymást
testvérek: Trystan Crewe (öcsi), 16 éves, Dexter Crewe (öcsi) 14 éves,
             Juliet Crewe (húg), 6 éves, River Crewe (húg), 3 éves. Mindegyik testvérével nagyon jó kapcsolatot ápol.
állatok: Catrice, a macskabagoly

A Crewe család ugyan régen a varázslócsaládok közé tartozik, és régre visszanyúlnak gyökereik, de nem számítanak híresnek. A varázslótársadalomban nincs befolyásuk, nem tesznek hozzá annak a közösségnek az életéhez semmit, amiben élnek. Komoly hagyományokat sem ápolnak, és bár egy ideig a családfát is vezették, de most már csak az eddigi írásokat tárolják.
Walter, bár nem a legkiválóbb apa, nagyon szereti a családját, és annak minden tagját segíti. Legyen az akár a gyerekeknél a házi feladat megírása, vagy házimunka. Gyerekeivel alapvetően jól megértik egymást. Ameliával szemben nagy elvárásai vannak, hiszen tudja, hogy belőle lesz valaki. Mivel a lány könnyen veszi az akadályokat, így nem sok probléma akad közöttük. Trystanhoz már másképp viszonyul. Örül annak, hogy fia egy művész (képregényrajzolónak készül, és rajzokkal is kommunikál), viszont kamasz fia furcsa szokásait és kitűnés mániáját nehezen viseli. Dexterrel már nem igazán tud mit kezdeni, sokszor Améliára, vagy bátyjára bízza. Ez utóbbira azért, hogy nevelje férfivá, ha már apjáról nem ragad rá semmi. Juliet a család bajkeverője, és a legtöbb szigor nála összpontosul, de azért nagyon szereti. Azonban megesik, hogy ha Amelia otthon van, neki passzolja le az eleven gyereket, hogy vigyázzon rá. River pedig, aki még óvodás, apuci pici hercegnője.
Amber (anya) sokkal összeszedettebb és célirányosabb. Ameliával szinte barátnői viszonyban kezelik egymást, a másik szinte minden rezdülését ismerik. Trystant támogatja a leginkább abban, amit csinál, gyakran jobban, is mint a többieket, ebből sejthető, hogy talán ő a kedvence. Nehezen tudja elfogadni, hogy másik fia, Dexter, befelé forduló, és sokat dolgozik rajta, hogy megnyíljon. Furcsának találja, és néha el is kezd pánikolni, amikor előhozakodik a dolgaival. De ő mindenesetre anya pici fia. Juliettel ki van békülve, de azért helyre teszi, ha szükséges. A kis River pedig anyja teljes szeretetét tudhatja magáénak.
A család a háború idején is kerülte a feltűnést, túlélés reményében a visszavonulást választották. Bár igaz, hogy befolyásuk sem volt, így kevésbé voltak veszélyben, mint más családok.

Külsőségek
Magasság: 168 cm
Testalkat: átlagos
Szemszín: kék
Hajszín: barna
Kinézet, első benyomás: Többnyire a krém és földszíneket részesíti előnyben, ha öltözködésről van szó. Az egyszerű, kényelmes viselet a megszokott nála, nagyon ritkán láthatjuk kiöltözve, vagy rikító színekben pompázva. Hosszú, hullámos barna haját szinte mindig kiengedve hordja, ritkábban lófarokba köti fel. Nem túl feltűnő személyiség, de annál népszerűbb a saját köreiben. Testtartása és mosolya egyaránt egészséges önbizalmáról tanúskodnak, az ember első látásra optimista, kedves embernek találja.

A tudás
Varázslói ismeretek: Különleges tehetséggel bír az elméleti tudományok felett. Memóriája szinte fotografikus, így nehéz megcáfolni, ha valamire emlékszik. Leginkább Rúnaismeretből, Mágiatörténetből és Számmisztikából teljesít kiválóan, gyakorlati tárgyakból inkább az alapokra támaszkodik, és abból próbál jó teljesítményt produkálni, amivel szerencsére többnyire sikerrel jár.
RBF:
Rúnaismeret: K
Számmisztika: K
Jóslástan: K
Mágiatörténet: K
Gyógynövénytan: K
Bájitaltan: V
Sötét varázslatok kivédése: V
Átváltoztatástan: E
Bűbájtan: V
Felvett tárgyak: Rúnaismeret, Számmisztika, Jóslástan
Pálca: Éger, egyszarvúszőr mag, kicsit rugalmas, 10,5 hüvelyk
Tervek: a Griffendél Godrik Akadémia Jogi Karára szeretne jelentkezni

Egyéb
Avi: Georgie Henley
Naplózva


Mathias Montrego
Griffendél Godrik Akadémia
***


elsőéves sárkánykutató

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2017. 07. 17. - 15:32:17 »
+1

Kedves Amelia!

Igazán kerek előtörténetet hoztál, amiben nagyon tetszettek a párbeszédes kiragadások. A pálcaválasztás külön a szívem csücske, mert mint tudjuk mindegyik egyedi. Összességben semmilyen hibát nem véltem felfedezi és mivel már elég régóta epekedve vártak rád, így nem is tartalak fel tovább. Tehát az előtörténetedet
elfogadom.
 

Házad pedig nem más, mint a...






Gratulálok! Az eligazító PM pedig hamarosan érkezik!
Mathias
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 05. 24. - 17:54:19
Az oldal 0.045 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.