+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Bűntársak
| | |-+  (N)JK
| | | |-+  Elfogadott (N)JK-k
| | | | |-+  D. Alfred O'Mara
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: D. Alfred O'Mara  (Megtekintve 92 alkalommal)

D. Alfred O'Mara
(N)JK
*****


Daniel

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2017. 08. 31. - 18:23:24 »
+3

DANIEL ALFRED O’MARA




így ejtsd a nevet || Deniel Alfred Omárá
nem || Férfi
kor || 1972. január 13.
vér || Félvér
foglalkozás || Gyógyító, patikus
oldal || semleges
funkció || Banyanyavalya és Mágusfene Apotéka vezetése


A múlt

1998. ősz

Egyik reggel a fürdőszobában ácsorogtam a lányom mögött. Amber egy kisebb sámlin állt, így is olyan aprónak és törékenynek látszott. A hajaival babráltam, de állandóan kicsúsztak az ujjaim közül a tincsek. Jól tudtam, hogy sosem leszek olyan ügyes, mint az anyja… és ez fájt a legjobban. Nem tudtam pótolni neki Margaretet, akármennyire szerettem volna. Kevés voltam hozzá.
Mikor jön haza anya? - kérdezte váratlanul.
A tincsek ismét kicsúsztak az ujjaim közül, de most nem azért, mert ügyetlen voltam. Amber felém fordult. Dacos barna szemei anyámat, sőt sokkal inkább bátyámat idézték. Számtalan alkalommal szóba került már ez a dolog közöttünk, tudtam: válaszokat akar. Igazi válaszokat, pedig csak négy éves.
Anya nem jön haza - válaszoltam nyugalommal a hangomban. A szívem persze közben majdnem beleszakadt a fájdalomba. Nem tudtam még mindig, egy év után sem kimondani, hogy az anyját megölték a háború alatt. Nem tudom, miért hitték őt mugli születésűnek, hiszen csak az anyja volt az… csak az anyja, még is meggyilkolták… a Pye név ellenére is.
És Elliot bácsi?
Nem értettem a faggatózást. Ezért leguggoltam a kislány elé, hogy most egyenesen egymás szemébe nézzünk. A gyászban és a magányban osztoztunk mi ketten meg itt Londonban, távol apától és Észak-Írországtól.
Elliot bácsi… - ismételtem meg a bátyám nevét. Egy gyerek szájából milyen könnyeden is hangzik, holott odahaza minden kiejtése fájdalmas volt. Anya gyakran pattant fel vagy egyszerűen csak rohant ki a házból, ha szóba került. Órákig sírt, mikor eredménytelenül kutatott utána. Nem tudtam megnyugtatni, csak néztem, ahogy újra és újra megszakad a szíve… és közben észre sem veszi, hogy van még egy fia. Én azonban ilyennek szerettem, nem érdekelt, hogy Elliotot keresi mindenhol, még talán bennem is. Egyszerűen csak tűrtem a mellőzést.
Nem kellett dicséret, vagy elismerés, amiért a Griffendél kviddicscsapatának őrzője lettem vagy mert remekeltem az RBF-en és a RAVASZ-on. Sőt, beértem azzal, hogy az egyetemi felvételimet is csak apa értékelte igazán. Anya kedvesen mosolygott, mikor bekerültem a Mungóba gyakornokként, de a szeme csillogásából tudtam: a gondolatai máshol járnak. Az esküvőmön Margarettel talán visszatért belé az élet… de aztán kicsúszott a számon: ”Jó lenne, ha Elliot is velünk volna.” és ezzel mindent elrontottam.
Anya halála óta megpróbáltam felkutatni Elliotot, leveleket írtam neki… és tudtam, hogy az utolsó, az augusztusban írt rövidke darab végre célba ért. Kérleltem, hogy jöjjön haza, mert szükségem van rá. Csoda történt, azt hiszem, mintha a sors akart volna nekem segíteni egy ilyen nehéz helyzetben.
Rövidebb választ küldött csupán: Megyek. E. Ez a sor azonban megdobogtatta a szívemet.
Nem sokára hazajön hozzánk és megismerheted személyesen is - mosolyogtam Amberre és finoman eltűrtem a haját az arcocskájából.
Egy kis félelem ott dolgozott bennem azért. Elliot és a gyerekek… elképzelhetetlen párosítás volt. Fogalmam sem volt, mi történt vele azóta, hogy tizenöt évesen búcsút vett tőlem a Roxfort folyosóján. Talán felnőtt, talán családot alapított valahol… nem tudhattam.

1999. február vége

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer a saját patikánk előtt fogom szürcsölgetni a kávémat apám oldalán. Elliot nem volt itt, valamiféle sürgős dologra hivatkozott, amiből tudtam vagy az igazi apjával van, akiről nem sokat mondott, esetleg Esmével tölti az időt - akit szintén csak hallomásból ismertem -, de még az is előfordulhatott, hogy éppen valami varázstárgyat hajkurászott.
Anyára gondoltam és arra, hogy mennyire nem hasonlítok rá. Ezért kellett volna ott lenni velünk a megnyitás pillanatában Elliotnak, hogy őt képviselje ezen a helyen.
Miért nem hasonlítok anyára? - kérdeztem apámat, aki éppen az ajkaihoz emelte a csészét. A mondandómra azonban leeresztette a kezét és felém fordult. Kék szemeiben ott csillogott az értetlenség.
Hasonlítasz rá - válaszolta rekedten. – Mindig is hasonlítottál rá. A kedvességed, a barátságos, nyitott természeted… Daniel, mikor voltam én ilyen?
Sóhajtva ráztam meg a fejemet és néztem le a sáros földre. Hiányzott innen a fű, ami olyan széppé teszi igazán az ír tájakat. Most azonban még korán volt a természetnek, nem ébredt fel, nem tért magához.
Elliotban ott a külseje, benned meg ott dobog ugyanaz a kedves szív, ami benne… - suttogta és átkarolta a vállamat, amint visszafordult az épület felé.



Jellem

Elliot bizonyosan ezt mondaná rólam: Daniel? Hát ő a jófiú otthon, aki mindenben segít Deannak és sosem bosszantja az embereket. Valószínűleg részben igaza van. Mindig is azt gondoltam magamról, hogy nyitott vagyok, jól állok másokhoz… de az én szívem is ugyanolyan összetört, mint anyámé. Ő Elliotot veszítette el, már-már beletörődött, hogy meghalt és még el sem temetheti tisztességgel. Nekem azonban még csak egy kis reményem sem volt arra, hogy Margaretet újra a karjaimban tarthassam. Ez volt az én fájdalmam, amit a lányom kedvéért képes voltam félre tenni és erősnek maradni.
Tudtam, hogy ki fog sütni a nap az én életem szürke égboltján is. Ez lett az új reményem, amit a családi vállakozás, apa szívének gyógyulása, Elliot visszatérése jelenetett.



Külsőségek

szemszín || Kék
hajszín || Vörös
kinézet || Meglehetősen magas vagyok (189 cm), testalkatra azonban inkább sovány, mint izmos, talán csak a vállaim szélesebbek az átlagosnál. Számos tetoválás borítja a testemet. Nem, sosem lázadtam a szüleim ellen, nyugodt kamasz voltam. A tetoválások nekem olyan, mint másoknak az emlékek. Ha rájuk nézek, tudom mit jelképeznek. Például az a horgony a csuklómon az elkötelezettség, a helyben maradás… amivel a feleségemnek adóztam a szeretetért, amit adott. A tetoválásaim hétköznap ingek és köpenyek alá vannak rejtve.Olyankor egy egyszerű, ír embernek tűnök, bozontos, vörös szakállal és hajjal.
Gyakran gondolkodom el rajta, örököltem-e bármit anyától… és mindig megkapom a választ: talán semmit. Gyerekként sokszor foglalkoztatott a kérdés és esténként a takaró alatt rettegtem, hogy ez a csodálatos nő talán nem is az igazi anyám.


Kapcsolatok

Elliot O’Mara öccse
Nathaniel Forest nevelt lányának unokatestvére
Augustus Pye unokatestvérének ex-férje és munkatársa

Azt beszélik…

Dean szerelem gyereke és az anyja nem is Jia Lee.

Egyéb

avialany ||Gwilym Pugh
Naplózva

Mathias Montrego
Adminisztrátor
***


nyolcadéves amnéziás

Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2017. 08. 31. - 19:28:59 »
+1

Üdvözöllek Alfred,
Vigyorog Vigyorog Vigyorog

Szép kis adatlapot írtál, érzékletes és gördülékeny olvasmány volt.
Nem is kérdés,
elfogadom!



Gratulálok!
Mathias
Naplózva


Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  

FRPG.hu toplista!
The Age of Marauders
Napi egy kattintás a hosszú élet titka!


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2017. 10. 04. - 15:35:01
Az oldal 0.064 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.