+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Bűntársak
| | |-+  (N)JK
| | | |-+  Elfogadott (N)JK-k
| | | | |-+  Reed Lancaster
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Reed Lancaster  (Megtekintve 45 alkalommal)

Reed Lancaster
(N)JK-Tanár
*****


x A Hugrabug ház vezetője x

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2017. 06. 18. - 00:02:12 »
+2

REED  LANCASTER


így ejtsd a nevet || Ríd Lenkeszter
nem || férfi
kor || 41
vér || arany
foglalkozás ||Gyógynövénytan tanár
oldal ||
funkció || tanítás a Roxfortban

A múlt
1958 január 1-én láttam meg a napvilágot Buxtonban, mondhatni átlagos családban. Eleinte minden olyan békés és könnyed volt, mintha a legnagyobb rendben menne az életünk. Aztán egyszer csak kibukott minden: az aranyvérű múlt, anyám valójában apám unokatestvére és kényszerből adták őket össze... és még sorolhatnám.
Visszahúzódó gyerek voltam, csendesen hallgattam a szüleim üvöltözését és lényegében nekik fel sem tűnt, ahogy kamasszá cseperedtem. Éppen csak befejeztem a Roxfortot és elsők között kerültem be a főiskolai képzésbe. A felvételim kiválóan sikerült, természetesen teljesen magamra utalva… és rajtam kívül nem örült neki senki.
Anyám és apám megállás nélkül marták egymást. Az állandó súrlódások közepén találtam én is magamat, akárhányszor hazatértem az egyetemről. Szívem szerint folyton a kollégiumban maradtam volna, hogy aztán áttanuljam a szüneteket, ezt azonban nem tehettem meg. Veszélyesen megcsappant a családi vagyon, apám eljátszotta a pénzünket, közben pedig megállás nélkül ivott. A gyógynövény kert és a hatalmas üvegházak jelentették az én menedékemet. Volt, hogy naphosszat túrtam a földet, hogy későn érjek haza péntek este. Eddigre rendszerint már aludtak vagy annyira kimerültek az üvöltözésben, hogy észre sem vettek.
Aztán eljött az első nyári szünetem egyetemistaként. Boldogan tértem haza, pontosan emlékszem a napra, hiszen az egyik tanárom megkért, hogy segédkezzem neki szeptemberig a Payton-házként emlegetett üvegház rendben tartásában. Azonban hiába volt a vidám belépő, odahaza apám fogadott, teljesen egyedül és részegen. Közölte, hogy a családi vagyonunknak vége, az utolsó fillért is eljátszotta és megcsalta anyámat egy mugli asszonnyal. Nem a kijelentése lepett meg, hanem a ridegség, ami a hangjában volt. Nehezen hittem, hogy ez az ember volt az, aki tizenegy éves koromban, mikor bekerültem a Roxfortba, felvilágosított a családunk nagy múltjáról – habár nem túl részletesen – és hogy unokatestvérek híján fontos lesz aranyvérű lányt feleségül vennem, hogy új életre keljen a Lancaster család.
Akkoriban nem értettem a szavait, később sem nyertek értelmet. Egyszerű életet éltem, csaposként kezdtem dolgozni az egyetem mellett, volt hogy több kocsmában is, minden éjjel máshol. A lényeg az volt, hogy pénzhez jussak… így talált rám az a különös alak. Blake Lynch-ként mutatkozott be és a saját „táncos mulatójába” hívott meg dolgozni. Mondanom sem kell hány kiéhezett nőszemély látott egy szál alsóban a színpadon. Ma már nem szívesen emlékszem az ilyesmire.
Mindeközben pedig a családom történetét kutattam, aminek egy része tizenéves emlékeimből maradt meg, más része pedig pletykákból. Sajnos nem tudtam kideríteni, melyik nagyobb múltú családokkal lehettünk kapcsolatban.
A Lancaster család a mugli történelemkönyvek lapjait is megtöltötték, ha csak visszapillantunk a 14 – 15. századra. Az amúgy nem varázstalan család három uralkodót adott Angliának – közöttük: IV. Henrik, V. Henrik és a gyenge kezű király és mágus címen elhíresült VI. Henrik. A mugli történészek úgy tartják 1471-ben végleg kihalt a család, ez azonban egyértelműen megcáfolható már csak szerény személyem által is.
A súlyos múltat nem is emlegetném, habár a famíliában egy ősi hagyomány épül e három király emlékére. Eszerint a család minden férfi tagja valamilyen formán viselni a Henry nevet tisztelegve előttük.  A szokás megmaradt - hiszen jómagam is második névként kaptam -, a tekintély azonban kevésbé. Hosszú évszázadokon át kerültek ki híres varázslók és boszorkányok az őseim közül. Több családi kúria volt neves a kertjéről, ahol a legegzotikusabb gyógynövényeket is termesztették. A 19. század elejére halt ki ez a hagyomány, számos családi kúria más aranyvérű família kezébe került a házasságok révén – akinek ahogyan említettem, nem sikerült kiderítenem a kilétét.
A család akkori vezetője, egy bizonyos Alfred Henry Lancaster új „politikát” dolgozott ki. Minden nő és férfi a saját unokatestvérével házasodott meg, hogy ne vesszen oda még több. Azonban hosszú távon ez a gondolkodás nem volt kifizetődő. A 20. század közepére lényegében csak az a szűk kis család maradt, amit én ismerek. Apám, Henry Lancaster, a nagyapám Edward Lancaster és az anyám Philippa.
A célom az lett ettől kezdve, hogy vissza állítsam a hatalmas arborétumokat és gyógynövényes kerteket egy családi központ körül. A tanulmányaim jól haladtak, sőt az oktatóim mellett nyáron dolgoztam. Egy gyógynövény-kertészetben kötöttem ki végül az egyetem után. A főnököm egy volt kedves tanárom Mr. Byrne lett, aki tovább segítette a pályámat.
A háború idején apám a halálfalókhoz húzott, én azonban inkább távol maradtam a bajtól. Külföldre utaztam Mr. Byrne társaságában, hogy egy indiai gyógynövény-kertészetben keressünk új, esetleg nálunk is meghonosítható fajokat. A kutatás remekül ment, időnként sikerült baglyot váltanom apámmal, de 1998 elejére teljesen eltűnt a látószögemből. Komolyan aggódni kezdtem és minden fűszálat megmozgattam, hogy megtudjak róla valamit. Végül egy egyetemi barátom, Elizabeth Field segített a felkutatásában. Apám súlyosan megbetegedett és mire 1998 nyarán hazatértem már a Mungóban kezelték, az Elme osztályon. Megismert ugyan, de arra nem emlékezett, hogy anyám elvált tőle és megállás nélkül könyörögött, hogy vigyem be hozzá. Sajnos azonban sosem bukkantam a nyomára és biztos voltam benne, hogy meghalt.
A háború után megtudtam azt is, hogy az egykori mentorom, akinek annyit köszönhetek visszavonul a Roxfortból. Nehéz volt elképzelnem Bimba professzort a tanítás nélkül. Mindig is a része volt, hiszen kiválóan bánt a tanulókkal és remek szakember volt. Megfordult persze a fejemben, hogy jelentkezem az állásra, hiszen mindenki életében változást hozott a háború, és én szívesen kezdtem volna tiszta lappal, új lehetőségekkel. Végül mégsem tettem volna meg, ha Elizabeth és Mr. Byrne nem adják meg a kellő ösztönzést hozzá. Azóta sem bántam meg a döntésemet.


Jellem
Tisztaság és fegyelem – azt hiszem ez lehetne az én mottóm. Nincsen semmi, ami jobban bosszantana a rendetlenségnél, a páratlan számoknál és a fegyelmezetlen diákseregnél. Na persze nem vagyok az a kifejezetten karót nyelt típus, de mégis azt gondolom, hogy szabályok nélkül nem lehet meg az ember. A magabiztosságom csak olyan környezetben állja meg a helyét, ahol a saját elveimmel együtt tudok létezni. Például, ha teszem azt egy elvadult tinibuli közepén találnám magamat, akkor bizonyára pánik lenne úrrá rajtam, és képtelen lennék rendet teremteni. Ezzel szemben az óráimon, ahol én diktálom a szabályokat, nem jelent problémát a fegyelmezés.
Valószínűleg a harmónia, az elegancia és a rend iránti elkötelezettségem üldözte el a legtöbb nőt az életemből, ha csak nem June, a német dog, akivel évek óta megosztom az életemet. Bevallom őszintén, én sem marasztaltam a legtöbb hölgyet. Egyikre sem tudtam kimondani, hogy: ez bizony a nagybetűs Ő. Pedig nem is vágytam jobban semmire, mint egy családra. A magány az életem része lett, talán túlzottan is megszerettem és megszoktam ahhoz, hogy most már változtassak rajta. Így hát apám vágyának, hogy felemelkedjünk ismét, neves aranyvérű családként, nem tudtam eleget tenni.



Külsőségek
szemszín || Kék
hajszín || Szőkésbarna
kinézet || Az átlag ember azt gondolhatja rólam, hogy kissé merev vagyok. No nem csak az angolos komolyságom miatt kedvelem az úriemberhez méltó öltözéket – nyakkendők, kötött pulóverek, öltönyök, fényesre sikált cipők –, ugyanakkor, ha kisétálok a növényeim közé és könyékig turkálok a sárban egészen más személy benyomását keltem. Hiszen ekkor vagyok igazán önmagam és nem is vetem meg a szakadt farmerokat, kockás ingeket, elnyűtt pólókat.


Kapcsolatok
A Roxfort diákjai és tanárai


Azt beszélik…
Hogy gazdag családból származom és fiatal koromban táncos voltam. (Ez utóbbit honnan tudták meg?)


Egyéb
avialany ||
Dan Stevens

Naplózva


Mathias Montrego
Moderátor
***


nyolcadéves amnéziás

Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2017. 06. 18. - 07:26:19 »
0

Üdvözöllek kedves Reed,


Tartalmas és érdekes az előtörténeted, így természetesen
elfogadom!


Gratulálok!
Találkozunk a Roxfortban!
Mathias
Naplózva


Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  

FRPG.hu toplista!
FRPG Top Sites - Magyarország The Age of Marauders
Napi egy kattintás a hosszú élet titka!



Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon Tegnap - 04:00:30
Az oldal 0.114 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.