+  Roxfort RPG
|-+  Időn kívüli játékok
| |-+  Kalandok kikalandozóhelye / Játéktér (Moderátorok: A Dementor, Csámpás)
| | |-+  A Vadak útja
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 2 [3] Le Nyomtatás
Szerző Téma: A Vadak útja  (Megtekintve 1162 alkalommal)

Leverton N. Hale
Griffendél
*


VIII.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #30 Dátum: 2017. 06. 19. - 22:04:46 »
+1

Loholva a többiek után, a Nagyterem elé érve újabb arcokba futok bele. Alapesetben nem lenne ellenemre egy spontán éjszakai mászkálás a folyosókon, akár számomra teljesen random arcokkal, de így, az éjszakába nyúló tanulásnak álcázott szenvedés után kevésbé vagyok lelkes és vevő az ilyen kalandokra. Az arcom még mindig sajog a padló közelebbi szemügyre vétele miatt, aminek köszönhetően a mosolyom sem lesz ma túlságosan őszinte. Egy hét múlva már lehet, hogy nevetve sztorizgatnék az egészről, de most még nem tudom annyira szórakoztatónak titulálni a kialakult helyzetet. Ennek következtében kissé elkerekedett szemekkel nézek Miss Salamanderre, mikor befut és egészen kedélyesen sorolja, hogy a kis kedvencei közül még kik várnak összegyűjtésre. Azt megértem, hogy valahol kicsit fanatikusnak kell lenni ahhoz, hogy ezekkel a dögökkel – nem, ma este még véletlenül sem fogok róluk kedvsebben nyilatkozni, nem érdemlik meg – foglalkozzon valaki, de azért abban erősen kételkedem, hogy a szétszórtság tökéletesen passzoló tulajdonság lenne a lények tartásához. Lehet, hogy neki szórakoztató és izgalmas lényvadászatra indulni, akár az éjszaka közepén, de azért nyugodt szívvel gondolhatna másokra is. Viszont legalább a személyében megérkezett a felmentősereg, ami egyben azt is jelenti, hogy az alvás sincs már olyan messze…
Oh, most komolyan itt hagy minket? Egyre jobban kételkedem a tanárnő normális mivoltában… és kit ne hagyjunk felszállni? Sose lesz vége az éjszakának…
Nem szívesen nyitogatnám a Nagyterem ajtaját, szerintem mindenkinek addig jó, amíg az az akármi ott bent van egyedül. Bármi is legyen az és bármire is legyen képes. Merel van olyan elvetemült vagy éppen bátor, hogy benyit a terembe, majd Hannah és Everdean prof is követi a hugrás lányt. Nem szűrődnek ki túlságosan bizalomgerjesztő hangok odabentről. Nem épp lelkesen, de a kíváncsiságtól hajtva utánuk lépek én is, majd hirtelen majdnem vissza is. Igazából nem tudom, hogy mégis mire számítottam, de nem erre a káoszra és arra a hatalmas madárra bent, az is biztos. – Aztakrv…  - nem fejezem be, inkább a pálcám felé kapok és rekordidő alatt elmormolok egy protego-t, még mielőtt egy szék vagy bármi más berendezés maradványa eltalálna. Hirtelen csak ennyire futja tőlem, nem is biztos, hogy sok hasznomat veszik ezzel…

Naplózva

Mathias Montrego
Adminisztrátor
***


nyolcadéves amnéziás

Elérhető Elérhető
« Válasz #31 Dátum: 2017. 06. 20. - 14:21:12 »
+1

Arabella befutására csak felszökik a szemöldököm kb a homokom közepére. Hát még a szavaira. Jonathan. Hmmm...
Mikor közli, hogy begyűjti a többi kis dögöt is, ösztönösen ötlik fel bennem a gondolat. Mivan? Itt hagy? Hát remek. Ez baromi remek!
Mindegy, végtére is itt van Everdean, most végre brillírozhat. Nem kell magába fojtania az őstehetségét. Végre a tantermen kívül is produkálhat valamit és ehhez nem itt több mint valószínű, hogy nem elég a tankönyvvel jól irányított tarkón csapás. Esélyes hogy ez nem fogja a 'kis' Johnny-t meghatni.
- Egy a párkányon dekkol, tanárnő! -
Kiáltok Arabella után, remélve hogy meghallja amit mondok. Tekintetem a többiekre siklik, és így hogy magunkra maradunk hirtelen csend támad. Vagyis nem, mert a Nagyteremből kiszűrődik a rendezkedés. Ó anyám, mibe másztam én megint? És ez persze annak a csokoládéképű Zambininek a műve!
Dohogok magamban egy sort várva arra, hogy Ailish majd kezébe vegye az irányítást, miután a terv egyéb részét nem igazán osztotta meg velem. Jó, esélyes em volt, tekintve hogy befutott... mindenki.
-Bárki? Senki? Tényleg? -
A kicsiny hugrás hirtelen az ajtó mellett is terem. Amekkora pöttöm úgy látszik akkora  szája, mert nyitja is az ajtót és lesz, ami lesz alapon besétál az oroszlán barlangjába... evidensen megy rögtön az egyik alsóbb éves griffendéles is. Elképedve bámulom őket. Nem meg kellett volna esetleg először beszélni valamiféle tervet? Csak hogy úgy amúgy egy csapatszerű masszaként dolgozzunk... de hát, túlgondolom a dolgot ebből is látszik. S talán épp ez téríti magához az átváltoztatástan tanárnőt, mert térül fordul és befordul a kölykök után. Nem látom inkább hallom a puffanást, ami valószínű az a jól ismert tockos a kölykök nyakára. Mondjuk meg is érdemlik. Már épp lépnék be utána, mikor a griffendéles srác beelőz. Szemforgatva indulnék utána, de.. hát feltart. Nem kicsit. A félig kiszűrődő káromkodása kicsit sem segít nekem, szóval mielőtt belém jönne tolatva egy erős oldalkönyökléssel utat szorítok maganak. Nem érdekel különösebben, hogy emiatt megfullad, vagy rátör a frász hogy megtámadták. Mikor bejutok rajta keresztül azonosulok a tényekkel. Káosz a köbön és a Johnny néven ismeretes kis kalitkamadár nem épp az a méret, amivel egy normál házikendvenc dicsekedhet. Enyhén szólva kikerekednek a szemeim és el is füttyentem magam. A két lányka és a tanárnő pajzsbűbája épp elég energiát biztosít ahhoz, hogy én itt hátul ne kapjak több repeszt a nyakamba így kezemben a pálcámmal az adrenalinlökettel a testemben tudom kimondani az átkot a sasfejű akármi irányába.
- Dormito! -
Remélem célt ér a pálcából kiszökő ezüstös vörös ártás. Már csak azért is, mert ha sikerülne és bealszik a bestia, még Salmander sem fog eltángálni minket.
Naplózva



Csámpás
[Topiktulaj]
***


KARIKALÁB

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #32 Dátum: 2017. 06. 20. - 16:21:21 »
+1




*   *   *

- VÉGJÁTÉK -


Mindenkihez szól



Úgy látszik, a legkisebb a legbátrabb egyén, mert Jonathan általános nyugalmát mire berendezkedik ki más zavarná meg elsőre, mint Ms Everfen? Hát csak tényleg. És a Viharmadár nem is örül ennek, ó sőt mi több, eleinte csak megszeppenve bámul. Aztán az a pálca a kézben már abszolút nem barátságos neki. Ahogy a hangzavar se, amit Merel ó-gatása és Hannah stupor-a idéz. Az átok egyenesen fölé repül, de az állat két erőteljes szárnycsapással oldalra siklik és újra ülő helyzetbe helyezi magát. Eleinte még kedvesnek is tűnhetett, de ez nála már túl megy minden határon. Kidülleszti a mellkasát és széttárja a szárnyait. Annak fesztávja simán végigéri a két hosszú tanári asztalt széltében. Így nem is látni Hannah célba nem talált átka, ami a falat érte és kicsiny fekete lyukat hagyott maga után emlékeztetőül. A nagy csapkodásnak köszönhetően már nem is látszik hirtelen semmi az állatból, de a diákok és Ms Everdean védekező pajzsbűbájának jótékony hatása, hogy senki sem sérül meg. Ó bizony, hasznos kis varázsige ez, ha jól alkalmazza az ember. Az a hegyes székláb amúgy sem jó, ha épp az ember arcába köt ki pláne nem a kiálló rozsdás szöggel az oldalában. Azt viszont szegény pára nem láthatja, hogy előtte még Ailish is felé küldött egy obstructo-t, így ez telibe találja a mellkasát. Hirtelen megszűnik a csapkodás intenzitása, ahogy Jonathan kissé kábán próbál azonosulni a történésekkel. Ellenben a porfelhő még ott kavarog a kis csapat és az állat között, a vad porszemcsékkel együtt. Mire nagyjából rendeződik a terep, addigra Mr. Hale is tiszteletét teszi a káoszban, de úgy dönt, hogy amilyen gyorsan jött olyan gyorsan távozik is. Kifelé hátrálva viszont Montregoban bukhat fel ha nem elég ügyes, aki bezzeg cselesen átfurakodja magát a griffendéles társán. A mardekáros után felsorakoznak a többiek is, hacsak Leverton totálisan el nem állja az útjukat.
Szóval jelenleg a probléma megoldása olybá tűnik hogy a négyes fogatra van bízva, hacsak az ajtónálló kapuőr össze nem szedi a bátorságát. Ilyenkor merülhet fel a kérdés a Merlin adta varázslótársadalom aprajában és nagyjában, hogy vajon a Süveg tutira jól dönt azon a tanévnyitó ceremónián? A jelek szerint ő maga sem tévedhetetlen...
Jobb lett volna az a Hugrabug! Ennek ellenére Montrego kis magánakciója szintén balul sül el. A viharmadár ugyanis a kábító átok oszladozása alatt odébb ugrik, épp oda, ahol eredetileg is rátörtek. Az pedig hogy még egy varázslat süvít el épp felé... nos, itt már minden kötél szakad. És újfent erős szárnycsapásokkal elrugaszkodik. Most pedig már fel is emelkedik épp a Nagyterem elvarázsolt égboltja felé. A csillagos égboltot idéző álmennyezeten hirtelen óriási szélkavarás támad részben az állat szárnyaitól, részben a hirtelen megjelenő felhőktől. Vad dörgés és morajlás között felhangzik a Viharmadár éles vijjogása és hegyes csőrét megvilágítja az első vad villám, mely lecsap a Nagyterem közepére. Fekete prökölődő lyukat hagyva maga után némi korommal és kosszal. Csak hogy Frics barátunknak lehessen még min morgolódnia a reggeli instant tökleve mellé.
Szóval emiatt figyelmeztetett Miss Salamander...  Nehezen lesz itt holnapra rend, az is biztos.  




*   *   *
A finálék fináléja,
vagyis a Záró reag
Június. 27.-én.
érkezik.
Addig is TEJszínespudding!
Naplózva

______________________________________________

Az élet nagy kaland,
Átírható színdarab,
És hidd el, csak rajtad áll,
Hogy jó vagy rossz, mi rád vár.

______________________________________________

Ailish Everdean
Tanár
*****


Átváltoztatástan Tanárnő✫Kupidó elcseszett punkja

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #33 Dátum: 2017. 06. 25. - 22:11:05 »
+1

Ailish Everdean professzor komoly bajba dugta szőke fejét, s bár bátran kitartott, látta előre, hogy ez nem tarthat örökké. De ha csak ez lett volna a baj, könnyen megússza a dolgot. A komolyabb problémák ott ütköztek ki, mikor a fáradtság kezdett egyre nagyobb méreteket ölteni. Az adrenalin, na meg a harci kedv még forgatta, de érezte, ha kicsivel tovább tör zúz Jonathan, ő menten összeesik. Rengeteget kivett belőle a hajkurászás, ahogy ennyi lurkóra vigyázni is kemény megterhelést jelentett, melyre ő könnyelműen feldobott egy olyan erejű varázsigét, melyet az előbb elsütött. Na persze azt is tudta, hogy talán ez a húzása okozta a gyerekek maradandó épségét. Márpedig mint tanár, neki most ez volt a legfontosabb. Ha Salamander esetleg megvadulna, mert a sárvérű kolléga elkábította kedvenc szobamadarát, akkor lendületből pofozná fel.
Ahogy Jonny erőre, s ezzel együtt szárnyra kap, az első mozdulata, maga mögé terelni a két lányt, – remélve, hogy a fiúk is ott maradnak, ha már a csajok ilyen szinten dominálják, az őrület fokát. Ahogy aztán felsejlik a villám, a kalitkaszökevény csőrén, ő elérkezettnek látja az időt, hogy bevesse maradék célzótudományát, – meg a fogyatkozó erejét, – mielőtt a dög újra mozogni kezd.
– Obscuro! – Hangzik az első ige, melynek sokkal inkább a védekezés a célja, mint a támadás, s a professzor nem is fecsérel sok időt a varázslatra. A lényegesebb ezután érkezik, ahogy a pálcát széles mozdulatokkal irányító tanár kivesz még egy kicsit magából. – Stupor! – Hosszan célzott, igazán akkor kezdte, mikor az első intést megtette, mégis csak reményei vannak, hogy a bűbáj célt talál. Akárhogy is, – mint megannyiszor már, – megindul a sorozat harmadik darabja, mely általában a pont az i-re. – Finis Captivo! – A professzornak innentől egy mozdulata marad, s annak mibenléte csakis a harmadik varázslat sikerének függvénye. Ha ő most ezzel lefogja a madarat, s a lurkók sem restek ténykedni, úgy ezzel nyugalomba helyezheti Jonathant. Kis szerencsével Arabella sem lesz majd zabos.
Ha pedig mégsem övé lesz ezzel a győzelem. Még mindig készenlétben tart egy Protego tatalumot, a biztonság kedvéért.
Naplózva


Merel Everfen
Hugrabug
*


III. Hugrabug - A Vérborz

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #34 Dátum: 2017. 06. 26. - 17:12:05 »
+1

Ugye, hogy igazam van? Mondom, hogy igazam van. Még Everdean szerint is igazam van. Ő pláne még szóban is kiosztja hasonló vonalak mentén Salamandert, mint nekem már fejben megtörtént, akkor nem csak én reagálok túl itt nyűgömben, hanem külső jelek is arra mutatnak, hogy helyesek a meglátások. Én mondjuk eddig se kételkedtem az igazamban, mondjuk én mikor szoktam olyat, de ez attól még szintén ráerősít egy lapáttal.
Persze jellemző, hogy a nagy tökölés végén én nyitok be végül, mielőtt megint nem marad semmi a Nagyteremből, mert senki más nem rukkol elő még egy rukkolával se, nemhogy tervvel, de aztán meg kapok érte egy tockost.
Most mi? Akkor tessék kézbevenni az irányítást, hogy mit csináljunk, és nem fog kelleni az oroszlánvér.
Én kérem még továbbra se kapok parancsot semmire, úgyhogy innentől nem számonkérhető rajtam a kezdeményezés, ki is fogok ezért is állni, ha kell. Mert legalább tessék eldönteni mivan, és akkor az legyen.
A közmegegyezés annak tűnik, hogy "hozzuk le a madarat", így bármi egyezkedés nélkül, úgyhogy pörgetem a gondolataimat, hogy miket tehetek az ügyben. Sikerülne egy stupor?
-Immobilus!- kezdem a beválttal. Illetve, remélem ezúttal beválóval, mostmár nálam van a Védelem Bájitalházija, nem a célpontomnál. Remélem Selwyn közben fedez legalább mellettem, én kérem célra tartok, és mozog a célpont. Ő úgyis kapta instrukciónak, hogy így tegyen.
-Cano Flessia!- Működik ez? Annak kérdése, hogy mindenképpen lábakat támad-e, mindenképpen hátsó végtagot, vagy - amiben reménykedek - a közlekedésre elsődleges testrészt. Ami röpképes madárnak, röptében, a szárnya. Ami ha hajlékony, akkor nem tartja meg, és nem tud repülni vele.
Nem várom meg az eredményt, már előre megkapja a következőket is, ha véletlen nem lenne elég az eddigi. Sóbálvány jó lehetne, de nincs idő végigmondani. Lábbilincselő szintén, plusz fölösleges, ha nem értelmeződik szárnyakra.
-Descendo!- Ez is ledöntésre lenne, de nagyon ajánlom, hogy madarat is tudjon lehúzni levegőből. Diffindoval inkább nem tépem meg, mert csak a pipulás menne rajta. Pedig gyors, hatékony, az én kezemben táp is, és még egy ilyen jómadár se tud repülni kopasz szárnyakkal. Csak végig kéne sorozni vele pedig, mostanra már rég meglenne. Miért nem tanultunk még valami tényleg hasznos varázslatot is? Ha persze bántani kéne, arra bezzeg lennének varázslatok bőven. Mondjuk feltehetőleg csak bepipulna a legtöbbtől.
-Rictusempra!- Ez is megzavarhatja a szárnyalásban, de remélhetőleg nem ránk esik vergődni.
Kéne egy protego. Nagyon kéne egy protego. Nem érek rá, célzok, valaki fedezzen be egy protegoval!
Áh, fa...liórám bele, -Stupor!- Minden akaratomat belekoncentrálom a varázslatba.
Csak jövőre tanuljuk, de utánanéztem, ismerem, elég akaratos vagyok csakazért is kierőltetni, hátha még sikerül is. Johnnykámdrága te meg landoljál már oszt maradj nyugton, hogy befoghassunk!
És valaki majd Salamanderrel rakasson rendet utánunk, ha minket is leckéből küldenek büntetőmunkákra, tessék az ő fejébe is beleverni, hogy ne hagyja szét a Godzilláit és Cthuluit, vagy állítsa meg őket ő, ha szét akarják szedni az iskolát. Vagy építse vissza össze utánuk. Miért érzem úgy, hogy őfelé persze semmi következménye nem lesz ennek, egy "ejnye, máskor azért inkább ne"-n túl? Jellemző!
Naplózva


Hannah V. Selwyn
Griffendél
*


V. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #35 Dátum: 2017. 06. 27. - 12:20:13 »
+1

Na jó, ez már igazságtalan. Ketten jövünk be csak, hogy talán jussunk is valamire a madárral kapcsolatban, és még mi leszünk azok, akik majd büntetésben is részesülnek. Most jobb lett volna, ha megállok kint és nem csinálok semmit? Az még egy dolog, hogy nem azt a varázslatot használtam, amit kellett volna, de legalább próbálkoztam. Igaz, szorult helyzetben mindig az elsőre beugró varázsigét használom ahelyett, hogy gondolkodnék, de egyszerűen nem tudom kezelni a stresszt. Van, amikor bejön, van, amikor nem, amit az adott pillanatban csinálok. Most viszont több mint valószínű, hogy több kárt csináltam, mint hasznot, úgyhogy akármennyire is zavar, igazat kell, hogy adjak Ms. Everdean-nek.
A tanárnőnek szót fogadva elkiáltok egy protegot és igyekszem fedezni
Merelt is.
Mikor meglátom felszállni a lényt, azonnal kétségbe esek és ijedten nézek körbe. Egyszerre nyűgöz le és rettent meg a látvány. Mindig is ámulva néztem, ha villámlott, de most ez abszolút nem az a helyzet volt.
Körülöttem folyamatosan mindenféle átkok röpködnek, melyek közül kétszer is kihallom a stuport. – Ezt most komolyan? – mérgelődöm kicsit magamban, de továbbra sem mondok ellent a korábban adott utasításnak és a pajzsbűbájjal igyekszem valamennyiünket fedezni. Azért meglehetősen zavart, hogy korábban ezért a varázslatért kaptam egy nyaklevest.
Már-már azon kezdek gondolkozni, hogy miféle büntetést von ez majd maga után, majd rájövök, hogy ez a legkisebb aktuális problémám. Csak ez a Johnny szálljon már le, az istenért is! Mégis mi a jó frásznak kellett behozni ide ezt az átkozott madarat? Remélem Salamander tanárnő hamarosan összeszedi a többi lényt, és végre ideér, hogy leállítsa a madarát, ha már így megzavarta az éjszakai pihenőnket.
Naplózva


Mathias Montrego
Adminisztrátor
***


nyolcadéves amnéziás

Elérhető Elérhető
« Válasz #36 Dátum: 2017. 06. 27. - 18:55:01 »
+1

Naná hogy mellé ment. Bah, mit is vártam. Jó mondjuk egy csöppet büszke vagyok. Már hogy eszembe jutott használható varázsige. És még engedelmeskedik is a pálca. Meglepő, úgy látszik ilyesfajta kényszerhelyzetekben hajlandó alkalmazkodni. Gondolom érzi a veszélyt. De végtére is ha úgy nézzük kár is törnöm nagyon magam, mert Ailish szájából csak úgy pattognak az ártások, mint a szidalmak. Főleg akkor, mikor a dög úgy dönt, magaslati levegőt szív. Hogy a fene vigye el a tetves lepetézett tojásait!
Morcosan figyelem, ahogy suhint kettőt a szárnyaival. Ösztönösen magam elé emelem a karom védekezően, habár igazából felesleges mozdulat, mert a protego-k hősiesen dolgoznak a többiek pálcájából kiszökkenve. Mindegy, biztos ami biztos alapon cselekszik az ember. S amint Jonathan már a Nagyterem ál-egét súrolja sejtem, nem lesz könnyű éjszakánk. Na nem mintha eddig az lett volna. És amint lecsap az első villám fekete mocskot hagyva maga után elmegy a kedvem a további időzéstől. Viszont mégse hagyhatom magára a többieket. És Ailish egyedül nem biztos hogy képes leszedálni az állatot. Szóval van fél percem dönteni, mit is tegyek. Evidensen védekeznék, de ez a pálca nem igazán alkalmas rá. A diófa túlzottan intenzív, a sárkányszívizomhúr pedig átkok szórására találták ki. Ha Lee nem becsteleníti meg a tölgyfámat nem lenne ilyen bajom. Ám úgy tűnik a többiek mind támadásba lendülnek át. A tanárnő mindenképpen, de a szöszke griffendéles lányka is, sőt a mitugrász pöttöm fekete loboncos szintúgy. Pedig ő aztán olyan kicsi, hogy valószínű a folyosón is fellökném. A többiek pedig, azt hiszem kint dekkolnak. Ajánlom nekik, hogy helyettünk is morogjanak imát Merlin koszos valagának, mert holnap, ha ezt túléljük épp bőrrel és valami csoda folytán még a Nagyterem is visszanyeri valaha eredeti formáját, akkor tutira belefojtom az összeset a töklevébe.
Szóval miközben sziporkáznak itt a Stuporok meg a minden egyéb, és lény is ide oda szálldos egyetlen elvétet dormito-val próbálkozom újra, kb találomra, majd végül inkább beállok a lányok elé és felirányítva a pálcámat elkiáltom magam.
- Protego talatum! -
Nem mintha reménykednék a sikeremben, de a remény ha meg utoljára. Én meg, ha nem jön össze a kísérletem, akkor elsőnek. De hát bátraké a szerencse meg a Felix Felicist, vagy hogy is szokás mondani...
Naplózva



Csámpás
[Topiktulaj]
***


KARIKALÁB

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #37 Dátum: 2017. 06. 28. - 10:33:34 »
+2




*   *   *

- VÉGSZÓ -


Mindenkihez szól


Jonathan orra alá keményen megpróbálnak odapörkölni. Legalábbis, mikor felhangzanak az első átkok a Viharmadár már sejtheti. Ailish gyenge obscuro-ja ellen elegánsan siklik félre a levegőben, így a pálcából kilőtt fekete kendő élettelenül hullik alá. Nem túl szerencsés ómen ez. Ám a madarat időközben megzavarja Merel támadása is. Egyszerre ennyi helyről kapnia támadást igazán kellemetlen élmény. A hölgyek próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mivel Jonathan repülőrajtot vesz villogó tekintet kíséretében, épp feléjük.
A súlyos légáram kissé hátraránthatja a díszes társaságot, és örülhetnek ha nem buknak fel. Igaz Ms Selwyn kitartó pajzsbűbája valamennyit felfog a támadásból, de hát nem az egészet. Talán nem egy sima protego-t kéne alkalmazni, végtére is az kevés majdnem négy embernek.
Miután Jonathan egy újabb villámot küld immár szinte Ms Everdean közvetlen környékére jogosan aggódhat a professzor, hogy holnap hogy is tartja meg az óráját ha megpörkölődik. S talán épp ez kell az utolsó varázsigéhez, mely hányavetin ugyan de épp célt is ér. Már hogy a Viharmadár lábára a lánc rákattan és az állat megakad a szárnyalásban. Cserébe persze Ailisht rántja félig meddig magával a többletsúly különbség miatt. S mintha csak ez kellene, vagy mert az akadály segít a könnyebb célzásban (tekintve hogy Jonathan nem tud könnyedén irányt változtatni) Ms Everfen csiklandozó bűbája telibe találja a madár hátát.
A hirtelen támadt ingerre a madár hangos vijjogásba tör ki. Mert ezek szerint a legkevésbé sem élvezi a dolgot. S ezáltal a röppályája koordinálatlanná válik, sőt mi több épp ettől lesz még veszélyesebb. Hisz a körülötte gerjedő villámok mostmár az egész Nagyteremben cikáznak. Élénken sülnek ki s szinte csoda, hogy a teremben lévők haja nem áll az égnek menten.
Némelyik hangos csattanással sül ki hol az oldalfalak mentén hol a padlózatban. S a társaság felé röppenőt is Selwyn illetve az időközben becsatlakozó Mathias együttes protegoja menti meg a sült galambbá válástól. Meg kell hagyni szép munka ez, még a váltakozó SKV tanárok többsége is (már aki tanított is valamit) büszke lehet.
S ekkor vágódik ki a kétszárnyú fa ajtó, vagy legalábbis ekkor a sikerül utat vágnia Ms Salamandernek a kint rekedt társaságon. A tanárnő fél perc alatt a négyes fogat elé vág és elrikkantja magát egy, a maga nemében sajátos hangon. Kissé fülsértő kissé idegesítő, de hatásos mert a lény immár csakis Arabellára figyel. Ez persze annak is köszönhető hogy a csiklandozó bűbáj hatása időközben tovatűnt.
- Jonathan Stanley Morgenstern, azonnal gyere le! -
Egy erőteljes intés a jel, amire a Viharmadár meglepetten szinte már bambán pislog. Mikor pedig Arabella a pálcáját felé irányítja egyszerű fehér fényt csalva elő belőle egy egyszerű lumos-sal az állat megbűvölve nézi. Ahogy a pálca a földhöz közelít úgy a lény is vele tart. S amint talajt fog a professzorasszony halál nyugalommal sétál közelebb hozzá. Végigsimít a csőrén magyaráz valamit amit talán senki nem is érthet. Aztán a mágikus bőrönd teteje felpattan és becsalja a pálcájával a lényt az alsóbb szintekre.
- Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott, de... a szemiflázsok nehéz diók! Köztudottan láthatatlanná válnak. Még jó hogy Zambini elakadt a trófeateremnél és felbotlott benne! -
Miután kattan a zár a bőröndön a tanárnő felegyenesedik. Egy bágyadt, halovány mosolyt küld a kollégájának.
- Nos, meg kell hagyni Ailish elég ügyesen helyt álltatok. Habár Jon imádja a fényt és a pulzáló energiát, szóval elég lett volna egy lumos is. Vagy egy döglött patkány. Az a kedvenc csemegéje. -
Von vállat unottan.
- Minden esetre köszönöm a besegítést. Mindenki tíz ponttal gazdagítja a házát a mai Pick-Pack és Puck akció után!  -
Csapja össze a tenyerét elégedetten, majd elindul kifelé, mint aki jól végezte a dolgát. Csak mikor az ajtó közelébe ér torpan meg.
- Ó, ja persze persze, rendet tennétek itt? Az én pálcám Johnny csőrében landolt... -
bűnbánóan pillant a kollégájára, majd egy kínos mosoly kíséretében jó éjt-et dörmögve kiviharzik a tett helyszínéről.  


*   *   *
Ezúton is köszönöm mindenkinek a részvételt!

Ügyesek voltatok, szépen akcióztatok, igazán büszke vagyok rátok!
Akinek van ingerenciája, még lereagálhatja a záró taktust.
Remélem élveztétek a játékot!
Mindenki, aki részt vett a kalandban 10 ponttal jutalmazzuk, és azok aki eddig kettőnél több
 hozzászólással kápráztattak el minket még plusz 10 pontot kapnak!
Ms Everdeen pedig megírja melyik háznak óhajt adakozni!

Éljen a TEJhatalom! Men?
 
Naplózva

______________________________________________

Az élet nagy kaland,
Átírható színdarab,
És hidd el, csak rajtad áll,
Hogy jó vagy rossz, mi rád vár.

______________________________________________

Merel Everfen
Hugrabug
*


III. Hugrabug - A Vérborz

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #38 Dátum: 2017. 06. 28. - 12:09:17 »
+2

Hát pofám leszakad.
Egyfelől persze alap, hogy semmi nem úgy működik, mint kéne. Semmi nem hatásos sehogy, főleg a rendeltetésszerű formáiban. És nagy ez a Nagyterem, de azért nem végtelen, hogy a rákba tud egy ekkora batárnagy állat ennyire manőverezni, neki ennyire kis helyen? És hogy a rákban villámlik idebent? És hogy a rákba tanár még itt Salamander, ha ilyen állatokat csak így széthagy, diákokra bízza, hogy idomítsák be, még csak tippet se ad, és főleg meg se említi, hogy ha nincs orbitális szerencsénk, az leginkább bénulást vagy halált jelent villámcsapás útján!? Eskü kevésbé volt veszélyes a kastélyban lófrálni, miközben Tudjukki kiba...lettozott ostromolta, óriásokkal és szörnyekkel karöltve!
Még a protegokkal együtt is odébbesetem vagy két méterrel, csak a járulékos széllökésekben.
És akkor Salamander beszambázik, és csak ráripakodik az állatára, meg egy szál lumosszal idomítja, mint ha a legkézenfekvőbb elsős anyag lenne ezzel próbálkozni.
Hát a simahomlokú anyját, azt... de minek is magamban füstölgök, teljesen jogosan vagyok kiakadva, mindenki nevében, aki nem szintén, vagy csak visszafogja magát.
-Tanárnőkérem,- kezdem, így eleinte még illedelmesnek mutatott megszólítással. -Nem egyszerűbb lett volna ezt akkor mondani, amikor, nem is tudom, itthagyott minket azzal, hogy fogjuk be a madarát!? Úgy a "ne hagyják felszállni" helyett csak ugyanolyan flegmán megjegyezni, hogy "ja, csak világítsatok neki egy kis fénypontot és meg van oldva"!?
És vállat von. Unottan vállat von, mint ha nem az iskola újabb lebontását, és diákok életét veszélyeztette volna ezzel az egésszel, és még jópofizik! Attól, hogy nincs bennem annyi félelem, mint egészségesen kéne, még ugyanolyan jól tudom, hogy meg tud ölni egy villámcsapás, vagy egy akkora madár, hogy a csőre nagyobb az alkaromnál szinte. Merel vagyok, nem hülye.
-Vonja le a pontjaimat, küldjön büntetőmunkára, teszek rá! De ne merje állítani, hogy nincs igazam!- Igen, mostmár konkrétan kiosztom. És teljesen jogosan, kérem. -Ne a mittoménmilyen manóira hivatkozzon, hogy a ku...koricás fa...likárpitomba eresztett be az iskolába egy kibalettozott életveszélyes állatkertet!? Ha nem szándékosan, akkor gondatlanságból! És akkor még mérsékelem a szavaimat!
És akkor még mi pakoljunk össze! Na kérem nem. Semmi szín alatt. Ittmarad, és rendetrak akkor mugli módszerekkel, vagy reggel ő hozza személyesen mindenkinek ágyba a reggelijét. Az egész iskolának! Nem segítenek benne a házimanók, nem bújik ki a felelőssége alól. Nem ússza meg minden következmény nélkül, én járok utána akár az igazgatónőnél is, ha el akarják tussolni.
-Hab SoSlI' Quch!- üvöltöm bele lassan már fájni kezdő torokkal a gyáva hátába. Senkinek nem kell itt értenie klingonul, hogy tökéletesen egyértelmű legyen minden csepp őszinteség a szavaimban, és a sértés legdurvább hordereje, aki vak és süket, az is gond nélkül leolvashatja rólam az egészet.
-Tanárnő kérem, hol lehet utánajárni, hogy ne úszhassa meg Salamander ilyen vállvonásokkal a következményeket?- fordulok Everdean professzorhoz, amint lehűlt annyira a fejem, hogy még nem higgadtan ugyan, de már beszédhangon tudjam megkérdezni. Tessék, eleve rekedtre kiabáltam már a torkomat így is.
Naplózva


Mathias Montrego
Adminisztrátor
***


nyolcadéves amnéziás

Elérhető Elérhető
« Válasz #39 Dátum: 2017. 07. 01. - 17:27:22 »
+1

Hát Jonathan csak lekerül az egekből. Mondjuk nem a nagysikerű gravitációnak köszönhetően, hanem Ailish magánakciójának. Én csak örülök hogy a diófa engedelmeskedett nekem plusz még meg sem pörkölődtük. Kész öröm esz ezt kialudni úgy hiszem. És közben még Salamander is besasszézik. Meglepő határozottsággal veszi kézbe az irányítást és idomítja a dögöt egyetlen pálcaintésre. Sőt mi több, még a ládába is bezavarja egyetlen látványos pálcamozdulattal. Szám eltátom úgy bámulom az abszurd jelenetet. Kedvem lenne a többiekre nézni és megkérdezni hogy most ez komoly? Ők is látták vagy csak az én szemem káprázott? Tényleg úgy viselkedett a Viharmadár az a fene nagy bestia, aki épp kinyírni próbált minket mint egy kezeslábas pincsikutya, mindössze egyetlen lumos-ra?
Agyam eldobom. Aztán persze nincs idő itt a lazsálásra, legalábbis Arabella így gondolja. Vagyis egész pontosan úgy, hogy mi pakoljunk össze helyette. Jó, részben érthető hogy pálca nélkül nem tud sokat tenni az ügy érdekében, node... ez tényleg vérlázító. És az pláne amilyen nemtörődöm stílusban adja elő. Nem is csoda hogy a kis vérborz nekimegy. Már a pattogó nyelvű kishugrás. Elsőre azt hittem Everdean fogja kiosztani a kolleginát, mert oké értem én a nagy tanári összefogást, de azért senki sincsen fából. És vannak határok is na. De a kislányt úgy látszik ez nem különösebben izgatja, mert a feje belilul és mintha neki is menne a tanárnőnek. Ezt azért meg én nem hagyhatom. Oké, igazságtalan, na de egy ilyen kis taknyos ne rugdossa már fel héka.
Szóval elkapom a lánykát a grabancánál fogva és visszatartom az első nagyfokú lendületénél, majd mikor kissé lecsitul engedek a vállát átfogó szorításomon.
- Nyugalom van, Vérborz! -
Mondom szelíden félig nevetve. Igazából az sem érdekel ha leharapja a kezemet. Arabella érzi is a vesztét, gyorsan elinal, így megint magunk maradunk a romokkal.
A kis mitugrász jobb híján Everdean-re záporoztatja jogos felháborodásának kérdéseit. Érdekel igazából engem is a válasz, szóval kivárok. Közben pedig elengedem és mindössze a vállát paskolom meg. Végtére is ügyes volt és ezzel jelzem egyetértésem.
- Ha kell, én maradok pakolni, Tanci. -
Közlöm és megpörgetem az ujjaim közt a pálcát. Szándékosan hívom így, de részben már a fáradtság miatt. Más részt meg... ezek után ennyi engedtessék meg már nekem is. Plusz a fáradt vigyor az arcomon. Ennyi jár.
És amennyiben muszáj, eldörmögök egy-két bűbájt még hogy helyrepofozzuk a holnapi reggelihez a placcot. Amennyiben nem, úgy takarodóra intem magam és elindulok a hálókörlet felé. Remélem Zambini ma a gyengélkedőn fog nyögni, mert ha nem biztos megfojtom álmában egy párnával.
Naplózva


Oldalak: 1 2 [3] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  

FRPG.hu toplista!
The Age of Marauders
Napi egy kattintás a hosszú élet titka!


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2017. 09. 17. - 19:34:52
Az oldal 0.6 másodperc alatt készült el 38 lekéréssel.