+  Roxfort RPG
|-+  Időn kívüli játékok
| |-+  Kalandok kikalandozóhelye / Játéktér (Moderátorok: A Dementor, Csámpás)
| | |-+  A Vadak útja
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] 3 Le Nyomtatás
Szerző Téma: A Vadak útja  (Megtekintve 839 alkalommal)

Leverton N. Hale
Griffendél
*


VIII.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2017. 05. 21. - 23:54:57 »
+2

Erősen koncentrálva figyelem a teáskannát, várva arra, hogy abbahagyja a remegést vagy történjen végre valami. Itt hagyni már késő, ahhoz túlzottan felcsigázta az érdeklődésemet, most már tudni akarom, hogy mi ütött ebbe a nyomorult kannába.
Egy pillanatnyi csend. Komolyan ki fogok akadni, ha most kiderül, hogy valamelyik szerencsétlen rosszul bűvölte meg szerencsétlen tárgyat és mi ennek utóhatásait élvezzük csupán. Bár az élvezzük szó talán erős túlzás és ezt azt hiszem, mind a kettőnk nevében kijelenthetem. Mire tudatosulna bennem, hogy nem történik semmi, ami egyben azt is jelentené, hogy elmehetnék vére aludni, addigra hirtelen lecsapódik a tető és valami apró lény tör ki belőle. Csodálatos. Igazán találhatott volna jobb időpontot is a kiszabadulásra.
Alapjáraton véve elég sötét van már a klubhelységben, így nem igazán volt esélyem szemügyre venni azt a valamit, ami éppen kiszabadult. Ráadásul iszonyat gyorsan mozog, követni is nehéz volt, hogy merre indult meg a drága. Ami viszont ezután történik arra egyáltalán nem számítottam. Az egyik pillanatban még ott állok Hannah mellett, a következőben pedig már fentről szemlélhetem a klubhelységet. – Hééé. - Hirtelen azt sem tudom, hogy mit csináljak. Odakapjak a pálcám felé és átkozzam le magamról? Vagy próbáljam meg leszenvedni az övemről? De ez a kis rohadék elég szépen belekapaszkodott. Egyáltalán jó ötlet lenne megszabadulni tőle? Egyre magasabbra emel ez a dög, minden hiányzik az életemből, csak egy kiadós zuhanás nem.
Egyik kezemmel a pálcám kezdem el keresni, a másikkal megpróbálom elkapni, lefejteni magamról. Valamit muszáj lesz csinálnom, jobb szeretnék már aludni, nem pedig itt sétarepülőzni a lénnyel. Bár, ha elfuvaroz a hálókörletig és ledob az ágyamra, akkor nem bánom, de ennek elég kicsi az esélye.
- Bármit is tervezel, azért óvatosan. – Nem tűnik határozottnak és nem szeretnék azért is aggódni, hogy nehogy engem átkozzon meg helyette. Mindeközben egy éles hang is beszállt a buliba, ami szintúgy nem töltött el nyugalommal. Hiába voltam bőven Hannah és minden biztonságos felett, nem tudtam kivenni, hogy honnan jött vagy, hogy mi lehet az. Remélem nem ennek a dögnek a nagyobbik testvére, mert akkor lehet, hogy megszívtuk. Forgolódom a hang forrását keresve, közben az újdonsült barátommal küzdve, amikor észreveszem, hogy a lány felém irányítja a pálcáját és a kék lányt becélozva mormol valamit. Azt már csak remélni tudom, hogy nem engem talál el…

Naplózva


Csámpás
[Topiktulaj]
***


KARIKALÁB

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2017. 05. 22. - 09:36:47 »
+3




*   *   *


Nos, Ms Everfen próbálkozása díjnyertes lenne az SVK-órákon. Már ha célt is érne. Mert nem tűnik annak. Elsőre. A tekercs ugyanis szépen eltűnik az ajtó résében, miközben a kezébe ragadt zöld kis Bólintér síránkozva jajong neki. Leveles kis arcán mintha egy műkönnyszerű ábrázat jelenne meg, kicsike hosszú kezeivel pedig kérlelőn kaparássza a számára óriási Hugrabugos kezét. Az már csak Merelen áll hogy bevágja-e szegényt egy befőttes üvegbe, vagy ki az ablakon esetleg.
Viszont az biztosan eltereli egy percre a figyelmét, hogy Bern jajogva visongat. Valószínű unott arccal nézhetnek rá a többiek, hogy már mégis megint mi van. Ő ugyanis mintha egy durrfarkú szurcsók csípte volna meg rohan az ajtó felé és rázza azt lelkesen.
- Bezártad!!!! -
A kétségbeesés totálisan kiül az arcára, ám nem csak neki hanem Madison -nak is. Ő ugyanis most jön rá, hogy a pálcájának lába kélt. És még a nagy szőrgolyó macskája is meglépett. Aminek persze hangot is ad. Sőt, követeli hogy kieengedjék a lányhálóból most és azonnal. Meg máris.  Mert hát mégis csak úgy fest a dolog, hogy Ms Everfen utóbbi varázslata sikeresnek bizonyult. Valószínű Mr. Fawcett plusz öt ponttal jutalmazná. Csak nem ma. Ajjjajjj, remélem Frics és Mrs. Norris is alszik eme késői órán, habár végül is a pontlevonás nem túl nagy büntetés a Hugrabugnak, hisz egész szépen állnak a házverseny tabelláján



Az átok kiröppen a pálcából, el Mr. Montrego füle mellett. Viszont a kékes pergő-forgó kis lény könnyedén kicikázik a tapasztalt boszorkány ártása elől. A piros lövedék csinos kis lyukat üt a falba. Lesz holnap mit megmagyarázni! Minden esetre az a fél perc teljességgel hasznom, amit Mathias kihasznál. Zambini mellkasát találja el a bűbája, aki háztársa lendületes lefele ívelő karmozgásának köszönhetően hangosan puffan a fenekén a földön. Fel is üvölt fájdalmában, mert végre már szóhoz bír jutni. Habár igaz még mindig a nyakát fogdossa, ami egy vörösebb és mintha lilulna is. Közben persze a trófeák is úgy döntenek, szorgosan rendezkednek csak nem épp rendszerbe hanem a rendszertelenségbe.
- Vigyázzon tanárnő! Maga mögött...! - kiáltana bajtársiasan, de talán épp késő. Hisz a serlegek közül kirontó valami hirtelen két lábról feldönti Ailish-t, mint a tekegolyó a bábukat. S mire észbe kapnak a delikvensek, már ki is száguld egyenesen a Nagyterem irányába.
Ez viszont még talán nagyobb baj mint eddig. Zambini sejti ezt. Így fájó nyakkal kezd a fürge lény után szaladni, vagy menekülni a szélsebesen repülő másik elől, ami nyakon csípte? Ki tudja... habár hősködése félő hogy kudarcba fullad. Ha így lesz, akkor holnapra mindenki búcsút inthet a serkentő töklének és almás pitének mert senki nem fog reggelizni, az is biztos.



A bizalom nagy játékos egy éles szituációban, legalább annyira a siker kulcsa, mint a magabiztosság. Bájos lehet Mr. Hale-nek elnézni a felé süvítő átkot. Talán még a szemét is lehunyja és sűrűn imádkozhat őseihez meg Merlin csontos lábának térde kalácsához, hogy ne ő legyen lebénulva. S talán lehet ez segít vagy csak a vakszerencse.... a kis kékség hirtelen megdermed és nem mozdul csak lebeg fél percig egy helyben. Ám kicsiny ujjacskái szép lassan elernyednek és a súly kiszabadul a gravitációnak adva teret. Az eredmény hogy Leverton a padlóval találkozik arccal előre. Ms. Selwyn igazán büszke lehet magára, főleg ha ezt a mozdulatsort órán is sikerül majd megismételnie. Habár lehet legközelebb nem az egyik háztársán kellene gyakorolnia... Minden esetre a legjobb pillanat volt a bűbáj sikere, mert így akad a tanulóknak két percük összerendezni magukat. A sarokban ugyanis a növekvő vijjogó csapkodó valami egyre nagyobb és nagyobb méreteket ölt. És mintha egyre gyorsabban is tenné mindezt.
Fogyni kezd a hely, vészesen. Vagy mondhatni, hogy az oroszlánok klubhelysége kezd összemenni... ? Végül is nézőpont kérdése. Egyetlen kiút marad, ami a mostanában sokszor hisztis Kövér Dámán át vezet. Nem a legjobb opció, de jobb a semminél no meg az összelapulás tényénél. Az a szakasz egyelőre még szabad. De már nem sokáig....




A könyvtárban elszabadul a pokol. Madame Cvikker hangosan jajongva próbálja eloltani a talárját, miközben a fejére ugró furkász kiszedi a füléből a fülbevalót. Komikus jelenet lenne, ha nem épp  Ms. Turner pergamenje lángolna. Elég problematikus lesz ez a beadandó a megírt esszé nélkül. Igaz nem csak itt vannak galibák. A könyvtár több pontján is füstszag csapja meg az ember orrát. Sőt, némelyik látványos csíkot is húz. Mire Dexter és társai feleszmélhetnek a könyvtáros boszorkány újra a helyzet magaslatán áll. Hogy hogyan azt senki nem tudja, de zihlált hajjal az asztala mellett feszít és elüvölti magát.
- Ég a könyvtár! Kifelé! -
S ha ez valakinek nem lett volna még elég, hozzáteszi:
- AZONNAL! -
Ezek után senkinek nem marad kérdése. És vitatkozni sem akar senki. Főleg nem azzal az izzó tekintettel amit a boszorkány sugároz. Szóval mindenki rémgyorsan összekapja a cókmókját és kisebb-nagyobb krákogás és korom kíséretében a folyosón találhatja magát. Az ajtóban a boszorkány megkezdi szeretett kötetei megmentését és az oltást, így van pár perc hogy mindenki kissé megnyugodjon és rendszerezze a megmaradt dolgait. S amíg lelkesen így tesz mindenki, addig persze Ms Blood kiszúrhatja a folyosó sarkán pöffeszkedő tolvajt. A fél percnyi szemkontaktus elég a kis orrontónak, hogy tudja, lebukott nem is kicsit. Így a zavarát leküzdve kezd el cikázva rohanni a folyosón egyre távolabb a kis csapattól. A kérdés csak az hogy van-e olyan fontos az összes holmi hogy megérje utána rohanni?






*   *   *


A következő km-reag 1 hét múlva,
május 29.énfog érkezni!
Tejföl
Naplózva

______________________________________________

Az élet nagy kaland,
Átírható színdarab,
És hidd el, csak rajtad áll,
Hogy jó vagy rossz, mi rád vár.

______________________________________________

Merel Everfen
Hugrabug
*


III. Hugrabug - A Vérborz

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2017. 05. 24. - 13:32:56 »
+1

-Qu'vatlh!
Most vagy nem találtam el a dolgozatomat lopó, feltehetőleg szintén sáskánmajmot - tudom, hogy nem ez a neve, de mostmár de, sírhat a denethorok vállán ha nem tetszik - vagy telibe találtam, csak a dolgozatom egyben gyönyörűségesen működött pajzsként is. Ha párbajozni készülök, majd bájitaldolgozatba tekerem magam. Viszont kellett optimistának lennem, és egyből célozni tovább az ajtóra, így hogy nem sikerült az elkábítás, a dolgozatom megijedt, és még gyorsabban iszkolt ki az ajtón, én meg már végigmondtam a következő igét is, mire ezt észrevettem.
Szóval így zártam magunkat be, a lécelő dolgozatomat meg ki a hálóból.
Abban a hitben, hogy nem csak én vagyok itt tényleg olyan harmadéves boszorkány, aki egy-két elsős varázslatot ismer már, mostmár tényleg berakom Bonsaiszakállt a föléborított üstöm alá, azt biztos nem emeli már fel.
De mint hallom, Bern is lelkesebb mint okos, és rángatni kesdi az ajtót, ahelyett, hogy a kinyitás érdekében próbálna valamit.
Reménykedjünk, hogy a dolgozatom a klubhelyiségből nem ért még ki.
A következő célpontomat legalább el fogom találni, és dolgozatba borítva sincs, hogy az megvédje.
-Immobilus!- kapja ezt most Bern, és akár hat, akár nem, el is rántom a kilincstől, hogy hozzáférjek.
-Alohomora!- Ezt is elsőben tanultuk, nem értem, hogy nem lehet ilyeneket tudni. És én pláne mugli környezetből jövök, még csak nem is varázslatok közt nőttem fel. Őt minősíti.
Csak én látom úgy, vagy Arthur is felhagyott az ajtó abuzálásával, és bepucsított rajtra készen a sarkába, ahol az nyílni fog, amint látta, hogy én vettem át a kijutás űgyét.
Vagy csak már képzelődök, de nem hiszem.
Amint sikerül kijutnom az ajtón, indulok is a dolgozatom hajtóvadászatára, remélhetőleg még csak a klubhelyiségben fel-alá, nem ki a folyosókra.
Naplózva


Ailish Everdean
Tanár
*****


Átváltoztatástan Tanárnő✫Kupidó elcseszett punkja

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2017. 05. 27. - 21:54:58 »
+1

Hogy a tanárnő gyors, azt a vakok is látták, mégsem volt elég sebes. Ahogy a kis kék valami elcikázik az útból, Ailish felemelkedik, s még érzi a füle mellett elsüvítő újabb varázslatot. Szerencséje volt, hogy nem hajolt éppen az útjába, de nem akad ideje hálát mormolni Fortunának. Az események olyan tempóban zajlanak, melyet szemmel követni is nehéz, felfogni pedig egyenesen lehetetlen. Csak, ahogy a tarkója közelebbi kapcsolatba kerül a padlóval van ideje kicsit végiggondolni az eseményeket. Mathias rálőtt Zambinire. Abban nem volt biztos, hogy segítségként, vagy puszta szórakozásból, de mindegy is volt. Aztán valamit neki kiabáltak, amit ugyan meghallott, de a felidézésével gondjai akadtak. Talán azt, hogy vigyázzon. Mindezek után pedig felidézte régi emlékeit. Azokat, melyek az utolsóak voltak, mindig, mikor túllőtt a célon a piálással. Borult és csattant.
Mire az agya beéri az időt, a sebes nyakú fiú már útra kelt, jómaga pedig a felkelés abszolválásával törődött leginkább. Ahogy a mardekáros távolodni látszott, erősen elgondolkodott azon, hogy vajon mennyi diákot veszíthet el büntetlenül? Egy évben egy? Ha igen, akkor talán idén kellene beütemezni Zambini eltűnését. Aztán jövőre megszabadul a kisebbik Edevane gyerektől.
Elhessegette a kellemes gondolatait, és inkább visszarántotta magát a valóságba. Egyrészt nem akart kudarcot vallani, így bármennyire is vágyott rá, a „fekete varázslót” nem veszthette el. Másrészt nem teleportálta volna vissza magát az iskolás éveibe, hogy felelhessen a vén macskának, így a kellemetlent a haszontalannal volt kénytelen kosárba fűzni, és inkább arra fókuszált, hogy bármi is borította fel, ő bizony a falhoz fogja csapkodni. Ha hipogriff akkor is.  Ehhez viszont be kellett fognia, így amint talpra kecmergett, intett Montrego felé.
– Ragadj meg két nagyobb serleget! Befogjuk a két dögöt, – mert ekkorra kezdte gyanítani, hogy nem arra lőtt rá, ami megmarta Zambini nyakát. – az egyik az enyém, a másikkal azt csinálsz, amit akarsz. – Ezt a szó legszorosabb értelmében gondolta, ahogy futásnak eredt. Próbálta lokalizálni, akármit is üldöznek. Volt egy megérzése, hogy Doxy vadászatra indultak, de nem bízott semmit a véletlenre. Célzott, és lőtt. – Everten static! – Ahogy a szavak elhagyták a száját, a hülye is érezhette, hogy Everdean nem viccel, melyet csak tetézett, mikor  a mozdulatát továbbvíve újabb varázslaton törte a fejét. Mire a jobbja egy vonalba került a bal vállával meg is találta a megfelelő bűbájt. – Immobilus! – A biztonság kedvéért, újra lesújtott, mintha csak kardot forgatna. – Incarcerandus! – Úgy vélte, hogy ha ez nem lesz elég, hogy végre valamit földre vigyen, akkor valószínűleg semmi. Csak remélni merte, hogy Mathias nem késlekedik majd a serleg alá helyezni bármit is kaptak most el. Stuport, vagy Reductot akart használni, de nem akart komoly sérülést okozni az élen rohanó mardekárosnak, így megmaradt a kevésbé letális lehetőségeinél.
Naplózva


Leverton N. Hale
Griffendél
*


VIII.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2017. 05. 28. - 22:17:35 »
+1

[egy csúnya szavacska van benne elrejtve, nem megijedni]

Életem leghosszabb másodpercei ezek… Ha egyszer megszabadulok ettől a drágaságtól, a legvastagabb könyvvel fogom addig csapkodni, amíg csak mozog. Érdekel is engem, hogy ez lénykínzás, örüljön, hogy nem válogatott átkokat kap.
Nem a legmegnyugtatóbb érzés jóformán tehetetlenül nézni, ahogy a kék csóva felém irányul. Merlin kérlek, csak ne engem. Kapsz szentélyt, jó gyerek leszek, bármit megígérek, csak ne én legyek az áldozat. Kérlek… Nem is tudom, hogy mit csináljak. Becsukjam a szemem és várjam az eredményt vagy nézzek oda, hátha tudom menteni a menthetőt? Mondjuk ha engem kap el, akkor oly mindegy lesz.
Valami van. Hannah nem engem talált el. Akkor ezt megúsztuk. Már épp elkezdenék örülni, amikor bevillan egy apró kis probléma. Hoppá. Gravitáció, én is szeretlek! Kívülről nézve biztosan szép látvány lehetek, amint egyik-pillanatról a másikra engedek a vonzásnak és minél előbb szemügyre veszem a padlót. Már-már extrém közelről. – B*sszameg! – Szalad ki hirtelen és egy fél percig abban sem vagyok biztos, hogy fel akarok innen kelni. Az arcomat hirtelen nem érzem, aztán eluralkodik rajta a fájdalom. – Köszi – ha éreznék most bármit is, mosolyt is erőltetnék az arcomra. Jövök neki eggyel, azért meg főleg, hogy nem engem fagyasztott meg.
A sarokban levő akármiről már meg is feledkeztem. Mielőtt sikerülne felfogni, hogy sikerült megszabadulni attól a kis vacaktól esetleg beleélni magam, hogy vége, a sötétben hesszelő drágaság akkor kezd rá igazán. – Ne már, most komolyan?! - Basszus, ez egyre nagyobb! Pont ez hiányzott még a mai estéből… Egy kis magaslati levegő, egy kis vékonyítás. Tömör gyönyör és élvezet. Ha én ezt tudom, hagyom a tanulást a francba, a büntetőmunka ehhez képest nyaralás.
Igyekszem minél hamarabb összekapni magam és feltápászkodni a földről, hogy legyen esélyem bármit is csinálni. Mondjuk elhúzni innen. Lehet, hogy nem a legszebb cselekedet, de azt el kell ismerni, hogy az élethez való ragaszkodásom még ilyenkor is túlzott méreteket képes ölteni. – Szerintem húzzunk innen. – Nézek a lányra, remélem hasonló véleményen van ő is. A folyosó hátha békés és nyugodt. Komolyan még Frics macskájának is teljes szívemből fogok örülni.  A tér egyre jobban szűkül körülöttünk, jóformán csak egy lehetőségünk van a menekülésbe. Sietősre veszem a lépteim, sűrűn hátrafelé tekintgetve, elvégre nem értékelném, ha az egyre növekvő valami hátba támadna. Vagy a klubhelyiség megy össze? Ez egyre jobb…
Egy pillanatra megtorpanok a Kövér Dáma előtt. Biztos, hogy ez a legjobb ötlet? Bár jóformán már semerre nem tudnánk menni. – Ne most kezdj el bedurcizni, kérlek. – Fohászkodom halkan a Kövér Dámához. Mostanában nincs túl jó passzban, vagy nem tudom mi ütött belé, de egyre elviselhetetlenebb. Lehet, hogy a festményekre is ugyanúgy hatással vannak a női problémák? Csak most az egyszer ne álljon neki szórakozni velünk… Bár tekintve a körülményeket, nem a legjobb előjelekkel indulunk, de éljen a pozitív hozzáállás… Egy hisztis drámakirálynő meg csak nem fog már ki rajtunk...

Naplózva


Mathias Montrego
Moderátor
***


nyolcadéves amnéziás

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #20 Dátum: 2017. 05. 28. - 22:28:18 »
+1

*
zene: SG - Wreak Havoc



~~~~~~~~~~*~~~~~~~~~~


Zambini pofára esése örömmel tölt el. Végtére is legalább megérdemelte, duplán. Alapvetően is mindig viszket a tenyerem ha róla van szó, de így, hogy végre cél is ér a kicsinyes bosszú szétárad bennem. Ennek pedig a megnyilvánulása a széles vigyor az arcomon. A csokoládéképű persze ezt nem díjazza annyira, viszont van annyi esze hogy nem nekem ront, hanem a tanárnőt próbálja figyelmeztetni. Mire oda pillantok, amerre Blaise, addigra Ailish szépen fel is bukik. S olybá tűnik elsőre hogy a saját két lábában, ám azért sejtem, hogy prof létére csak nem ennyire bamba. Felvonom a szemöldököm és csodálkozva figyelem őt, már indulnék hogy segítő jobbot nyújtsak, amolyan úriemberként. De Zambini újabb magánakciója tereli el a figyelmem. Mert mint a dúvad, úgyront ki az ajtón a folyosóra, bársonyosan metsző csatakiáltást hallatva - hogy tutira felverje az összes ház összes diákját -, miközben rohan a lény után, amelyik a Nagyterem irányába tart. Hát ez remek!
– Ragadj meg két nagyobb serleget! Befogjuk a két dögöt. –
Azt hiszem rosszul hallok. Hogy mit csinálunk? És kicsoda? És miért is? Heeeee?
Meglepettségem bamba pislogásba csap át egy perc erejéig. Nem tudom eldönteni hogy ez most vicc vagy komoly. Persze addigra Miss Everdean már feláll és nem szorul támogatásra. Harcias tekintete legalábbis abszolút ezt sugallja.
-Az egyik az enyém, a másikkal azt csinálsz, amit akarsz. –
Öh, hát oké….
Ám amint Ailish elüvölti az első átkot, rájövök, ez baromi komoly a részéről.
Felkapom az egyik földön heverő középméretű serleget, habár érzem hogy nem sok hasznát fogom tudni venni. Szívem szerint magam vágnám vele fejbe hogy felkeljek ebből a rémálomból. S mire felocsúdok már a tanár is futásnak ered Zambinit követve. A fene essen a dologba, csak nem dekkolok itt a romokkal!!! Még az hiányzik hogy a nagy csörömpölésre esetleg Frics tényleg ideérjen másodmagával a bolhás macskájának díszkiséretében és egyedül találjon a káosz legfőbb uraként.
Na nem! Azt már nem! Nem iszom meg ennek is én a levét!
Miután kellően felhergelem magam és ujjaim vadul fonódnak rá a serlegre, a másik meg a pálca végére -úgy, hogy belefehérednek a szorításba-, a folyosón távolodó két alak után kezdek el rohanni. Vadul kapkodom a levegőt miközben agyal lázasan kutat valami használható bűbáj után, de hiába. Plusz azt se tudom mit kergetünk. Nem akarok kockáztatni hogy véletlen a professzort üssem ki. Mert akkor nagyon megszívtuk. Lábaim szaporán visznek, s a végcél nem más mint beérni őket, épp a Nagyterem előtt. Ahogya a végén csúszva sikerül befékezni.
Naplózva



Csámpás
[Topiktulaj]
***


KARIKALÁB

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #21 Dátum: 2017. 05. 29. - 17:44:53 »
+1




*   *   *



Hát az már biztos hogy Merel ha bedühödik, akkor nem kispályázik. Az átkok telibe találnak, és lelkesen el is rántja Bern-t, aki orra bukik. Hangos reccsenéssel tör el az orra és sírásba tör ki. Mondjuk tény, fájhatott is. Megrovó tekintetet vet támadója irányába Ms Everfen-re, aki közben eldörmögi a zárnyitó bűbájt. S már épp abbahagyja a hüppögést, mikor az ajtó kinyílik hirtelen, s Miss Salamander lép be rajta.
- Hát itt meg mi folyik? -
Ám ahogy felteszi a kérdést a tanárnő, rájön, mi az ábra. Pálcája a kezében van és egy ügyes mozdulattal kapja el az egyik kis bólintért, aki épp Madison karján szökne elfele. A tanárnő sanda oldalpillantást vet Bern-re, majd egy mozdulattal helyre pakolja a lányka orrát.
- Így már jobb. Több is volt itt, ugye? Hmmm... biztos megint Pukk akciózott... Gyertek velem!  -
S kiadva az utasítást elindul a lányhálóból. A dolgozat már a klubhelység közepén jár, így Merel  könnyedén rávetheti magát ha akarja tulajdonára. A tanárnő viszont két fürge kitérőmanőverrel kicselezi a lopakodó kis imp-et és ő is az Arabellánál lévő bőröndben végzi.
-Lányok! Azt hiszem páran még szabadúszónak képzelik magukat. Mi hugrabugosok tartsunk csak szépen össze. Segítsetek befogni nekem a többieket. -
Kacsint Miss Clark-ra, aki szó szerint belepirul. Hajajjj, mi lesz itt ha majd Harrington fog randit kérni egyszer tőle? S választ sem várva fordul meg Bella és lép ki a csöndes folyosóra. Ami csak pár percig csöndes, mert a Nagyterem felől durva hangzavar jön. Hangos vijjogás kíséretében.
- Azt hiszem az az utunk! -
Adja ki a vezérparancsot és indul el a gyerekekkel a nyomában.



Meg kell hagyni Montrego tényleg nagyon szófogadó mintadiák. Habár totálisan felesleges a kezébe került serleget lóbálnia. A tanárnő ugyanis intézkedik helyette. Miss Everdean  úgy szórja az átkokat, mint egy gazdag mugli filmsztár a pénzt. Meglehetősen még hatásosan is. Igaz hogy az első célt tévest, ám a másodikra az egyik gyorsan repdeső kis lényecske megdermed a levegőben. Immár tisztán kivehető, hogy ez viszont közel sem a doxy-k kérdésköréhez tartozó egyed hanem sokkal inkább egy parókás pörgencs. Abból is a rosszabbik fajta, mert gonosz kis kék üvegszemével megvetően néz a professzorra és ha gesztikulálni tudna, egész biztosan nyelvet öltene rá. Jó nagyot. Az már biztos, hogy Miss Salamander házikedvencével van dolguk a delikvenseknek, a kérdés csak az, hogy hajlandóak-e visszaszolgáltatni neki? Ez Ailishen áll. Közben befut Montrego is lihegve, és együtt szemlélhetik, hogy a Nagyterem ajtaja előtt Zambini földbe gyökerezett lábbal áll és hebeg meg habog. Aztán inkább elkezd visszafele futni. De miért? Minden esetre az onnan kiszűrődő szárnycsapások hangja és sólyomszerű vijjogás nem túl bizalomgerjesztő, ez tény.



A fájdalmas földet érést a még fájdalmasabb felismerés követi. Mégpedig, hogy nem sok idő van a teketóriázásra. Miss Selwyn   talán nem díjazza annyira az éjszakai kiosonást, főleg nem Mr. Hale társaságában. Mert hát nemcsak tanár kaphatja rajta őket kemény pontbüntetést kiszabva, de még pletykafaktor is ott lebeg a fejük felett. Főleg így hogy lassan itt a február vele együtt meg a valentin-nap is. Belby pedig köztudottan szereti összeboronálni fűvel-fával, varanggyal-macskával az embereket. Ám a lány mégiscsak kötélnek áll és követi Leverton-t kifelé. Aki persze megtorpan a Dáma előtt. Mint mindig a griffendél portréja hisztis hangulatban leledzik. Szeret makacskodni nem vitás. Ám talán most ő is érzi, hogy másról lehet szó, nem holmi ostoba éjszakai csínyről, mert egész hamar minimális rimánkodás után áll kötélnek. Amint az út szabad épp időben slisszan ki a két oroszlán címeres. Egy hajszáluk sem görbült és mély sóhajt hallathatnak. Aztán Hannah meglepett kiáltása az, ami frusztrálóan üdítő lehet társa számára. Most fordul a helyzet, ugyanis ő fekszik a padlón. S mire letekint Mr. Hale, észreveheti a lábai közt elszaladó kis furkászt, aki kicseni a lány zsebéből a benne lévő aprót. S mire a pálcahasználatra kerülhetne a sor a kis bestia vihog kettőt majd szelel is el, szédítő iramban. Épp a Nagyterem felé. Persze Ms Selwyn-nek nem esik nagyobb baja hacsak a hiúságán esett csorbát nem tekintjük. S mire észbe kapnak ott áll körülötte három másik delikvens. Ms Turner, Ms Blood és Mr. Crewe. Vagyis csak kettő, mert Freya meg sem állva rohan tovább. Turner segít griffendéles társának de lendületből viszi is tovább.
- Merre ment a kis mocsok? - veti oda Dexter Leverton-nak a kérdést és indul ő is a lányok után. Jó lenne elkapni, ha mindenki vissza akarja szerezni a tulajdonát, márpedig erre egyre kevesebb a sansz, mert lássuk be, egyre nagyobb a lebukás veszélye. S kietlen folyosókon üldözőink egyre hangosabban és erőteljesebben hallhatják a tornádószerű szárnycsapásokat, mely az étkező zárt ajtaja mögül szűrődik ki.



Éppen jókor jön Freya felkiáltása, amire Dexter beveti magát a sűrűjébe. Nem kérdez és nem mond, csak nekikezdi üldözni a kis lényt. Mellette átkok cikáznak el, amik talán Blood  pálcájából szökkennek ki. Turner  is igyekszik tartani a tempót, de egyszer megbotlik és csak a jó szerencse menti meg hogy ne bukjon orra. Szépen hárít a kezével, amin a bőr jól felhorzsolódik, ahogy a folyosó kőfalába megtámaszkodik. Crewe már épp hátraüvölt valamit Freyának, de az átok a füle mellett röppen el. No igen, Ms Blood nem bírja ha nem ő van az élen. Így miután beéri Dextert[/color] nyelvet ölt rá és fut tovább. Hát igen... nők!
A következő kanyarban viszont két alak gubbaszt középtájt lihegve. Az egyik hanyatt vágódik színpadias teljesítménnyel, a másik pedig csak bambán pislog a meglepettségtől. Freya meg sem állva robog tovább, és hát eszébe sem jut a segítségnyújtás. Ejnye, epátiából bukó!
Azért Lynette-be szorult némi jó modor, mert felsegíti a földön fekvő Ms Selwyn-t, majd magával is rángatja erőből.
Közben lezajlik a minimális interakció a két fiú közt.
- Merre ment a kis mocsok? - veti oda Dexter Leverton-nak a kérdést és indul ő is a lányok után. Jó lenne elkapni, ha mindenki vissza akarja szerezni a tulajdonát, márpedig erre egyre kevesebb a sansz, mert lássuk be, egyre nagyobb a lebukás veszélye. S kietlen folyosókon üldözőink egyre hangosabban és erőteljesebben hallhatják a tornádószerű szárnycsapásokat, mely az étkező zárt ajtaja mögül szűrődik ki.


*   *   *


A következő km-reag 1 hét múlva,
június 5.én fog érkezni!
Tejcsi

 
Naplózva

______________________________________________

Az élet nagy kaland,
Átírható színdarab,
És hidd el, csak rajtad áll,
Hogy jó vagy rossz, mi rád vár.

______________________________________________

Leverton N. Hale
Griffendél
*


VIII.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #22 Dátum: 2017. 06. 04. - 15:36:34 »
+1

Nem tudom, hogy meghallotta-e a portré, amit magamban motyogtam, de ez most annyira nem is érdekel. Ha kell, akár át is verekszem magam rajta, csak jussunk ki innen végre és szabaduljunk meg ezektől a csodás lényektől. Hannah is követ, bár igazából nem nagyon van más lehetőségünk, hacsak nem akarjuk, hogy agyon legyünk nyomva. Azt hiszem, bátran kijelenthetem akár mindkettőnk nevében, hogy ezt egyikőnk sem szeretné.
Szerencsére minimális könyörgés után beadja a derekát Dáma asszonyság és megnyílik a remélt szabadság felé vezető út. Nagyon remélem, hogy lassan vége ennek az egésznek. Nem mintha most már álmos lennék, de még mindig tartom azt az álláspontom, hogy ennyire nem vagyok kalandos kedvemben.
Talán még pont időben sikerült kijutni. De igazából mindegy is, a lényeg az, hogy kint vagyunk, csend és nyugalom vesz minket körül, minden happy minden jó. Egy percig, ha tartott egyáltalán addig ez a békés állapot. Egyik pillanatról a másikra Hannah a földre kerül, a galibát okozó furkász pedig száguldozva szalad tovább zsákmányának örülve. Sosem lesz ennek vége?! – Minden okés, megvagy? – Kérdezem a lánytól s közben társaságunk érkezik. Kicsit meglepve nézek a fiatalokra, de ezek szerint nem mi vagyunk az egyetlen szerencsések, akiknek felborították az unalmas éjszakai programját. – Arra, a Nagyterem felé. – mutatva az irányt.  Mire bármit is kérdezhetnék vagy érdeklődhetnék, hogy velük mi történt vagy miről tudnak, addigra megindulnak a furkász után rohanva. Egy másodpercig még ott ácsorgok, agyalva, hogy merre tovább, aztán megindulok én is a többiek után futva, nem foglalkozva az esetleges lebukás veszélyével. Per pillanat az a legkisebb problémánk azt hiszem.

Naplózva


Merel Everfen
Hugrabug
*


III. Hugrabug - A Vérborz

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #23 Dátum: 2017. 06. 04. - 23:41:46 »
+2

Na kérem, ezért ne tessék ilyen szinten az utamba alkalmatlankodni, ha nem is csinálsz valami produktívat se helyettem. Tisza, sárkány, hozzáállás. Táp kombináció. Ha a kedves Bernadette kevésbé lett volna idegesítő, meg mondjuk nem a felébresztésemmel rajtolt volna, talán még sikerülne is kellemetlenül éreznem amiatt, hogy a közreműködésemmel az így már törött orrára esett, de így járt. Ez az ajtó bezárult előtte, hogy úgy mondjam.
Nyúlok inkább a kilincsért, így is több előnyt kapott a házim, mint érdemel. De ahogy megfogom a kilincset, az mozdul már magától a kezem alatt, és épp időben jut eszembe inkább elengedni és hátrébb lépni, így épp nem ütközök bele ennek az okába. Mégpedig a valakibe, aki velem egy időben kezdte nyitni az ajtót a túloldalról, és egyébiránt egy Arabella Salamander tanárnő.
Tényleg, amennyi baj van hirtelen az ajtónk kapcsán, eskü jobban járnánk, ha csak kiszedjük a keretéből és kidobjuk a rákba.
-Frászkarika- bököm ki végül a helyzetleírást, miután sikeresen megelőztem egy a hangulatomhoz jobban, tanári jelenléthez kevésbé illő megfogalmazás használatát.
-Van egy az üstöm alatt is- teszem még hozzá, ahogy a tanerő befog egy másik sáskánmajmot, csak annyira állva meg, hogy mutassam, melyik is az emlegetett edény, - bár kézenfekvően az, amelyik le van fordítva - és már e is vakuálom magam a végre normálisan használható nyílászárón át a klubhelyiség felé. A házidolgozatomat meg is kaparintom, de mielőtt még visszaindulnék vele a hálókörletbe, a tanárnő további hajtóvadászatot hírdet.
-Ha már valaki így felkeltett...
A hangom ugyan durcásan puffog, de igazából már ébren is vagyok, jóváhagyott kalandozásra is lehetőség nyílik, igazából lelkesedve kapok az alkalmon. Csak kicsit még leplezem ezt.
Zsebek és akár csak öv híján az összetekert dolgozatom a pizsamanadrágom gumizásán dugom keresztül, és követem a tanerőt a Nagyterem felé. Ha pedig Oakley pattogni akar majd, hogy oszt mé néz ki ilyen összeülten a beadott házim, én kérem teljesen tiszta lelkiismerettel fogom átirányítani Salamanderhez, hogy az ővele mindenféle varázslények hajkurászásában került ilyen állapotba. Meg hogy ugye a helyzetbe is úgy bonyolódott bele, hogy valami izéke ellopta a helyéről, amikor tisztázatlan körülmények között rászabadult az iskolára egy állatkert. Már azon az áálatkerten kívül, ami meg az iskola maga.
Naplózva


Ailish Everdean
Tanár
*****


Átváltoztatástan Tanárnő✫Kupidó elcseszett punkja

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #24 Dátum: 2017. 06. 05. - 13:30:28 »
+1

A tanárnőt az ideg táncoltatta, ami legyűrte a fáradtságát is. Ahogy elhaladt a megdermedt lény mellett, kicsit azért csalódott, hogy mégsem doxy-t fogott, viszont még így is esélyesnek tartotta a parókást, hogy az elkövetkező percekben maga a Méhészborz vágja a falhoz, amiért megszakította a pihenéshez vezető útját. Már-már nyúlna a lábáért, hogy beválthassa néma ígéretét, de aztán a habogó Zambini felébreszti a vérmámorból. Előbb a nagyterem ajtaja felé emeli a tekintetét, aztán a futó mardekárost kezdi követni szemeivel. Noha neki sem sok kedve van maradni, erőt vesz magán, és csak egy mondatot kiált oda a távolodó fiúnak.
– A gyengélkedő fele fuss te bolond! – Ezzel ő lerendezettnek látta a dolgot, miszerint megszabadul Blaise társaságától, és a saját kezébe veszi az ügyet. Magában komoly szitkokat szórt Arabella irányába, de abban valahol mélyen reménykedett, hogy amit most átélnek, a puszta véletlen műve.
Bátorítólag megpaskolta Montrego hátát, és mint a lovag a harcostársára, olyan pillantást vetett. Lehetett odabent griff, hipogriff, de igazából bármi, aminek köze lehetett a sasokhoz.
– Kábítsd el a kis nyavalyást, ne tudjon nekem ficánkolni, míg el nem döntöm visszaadom-e Salamandernek. Aztán Monty fiam eljött az idő, hogy kitaláld, tökös gyerek vagy-e. Bármi is van bent, veszélyes. Én biztosan bemegyek, mert azt mégsem hagyhatom, hogy tönkre vágja az iskolát. Neked viszont nem kell. Szívesen veszem a segítséged, de alapvetően biztonságosabb lenne, ha a trófeateremben tennél rendet. – Kicsit magát is meglepte mennyire észnél van ebben a kényes szituációban, ugyanakkor kapkodott a mondat után, melyben elhagyta a száját a „Monty fiam” kifejezés. Mit gondol majd róla a gyerek? Na persze ő a felnőtt, megteheti, hogy ilyen nevekkel illeti, de talán ez nagyon bensőségesre sikeredett. Majd álmatlan éjszakáit fogja kísérteni a gondolat, most viszont az ajtón túli rémmel van komoly nézeteltérése. Egyelőre nem akart belépni, mert a haditervei egyike Mathias segítségével hajtható csak végre, de ha a fiú nem jön, más alternatívára kell támaszkodnia. A francba, talán nem hagyott választást, mikor a tökösséget említette. Másképp kellett volna megfogalmaznia.
Az alapvető ötlete az volt, hogy maga felé csalja a lényt, és az ajtóban elkábítja, ha kell. Persze minden esély megvolt rá, hogy ügyesen, kevésbé agresszívan oldja meg a helyzetet.
Naplózva


Mathias Montrego
Moderátor
***


nyolcadéves amnéziás

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #25 Dátum: 2017. 06. 05. - 22:07:58 »
+1

*
zene: SG - Wreak Havoc



~~~~~~~~~~*~~~~~~~~~~


Hát csak sikerül beérnem a triót, vagyis inkább maradjunk annyiban, hogy hamarosan duó lesz csak. Meglepett arccal, nagyra nyílt pislogó szemekkel bámul Zambinit, aki úgy fut mint anno Piton, ha samponnal kergették....
Nem értem mi elől menekül, míg meg nem hallom a vijjogást a Nagytelem felől.
Aha, remek!
– A gyengélkedő fele fuss te bolond! -
Ailish szavaira elröhögöm magam és visszapillantok a vállam felett. Szemeimmel befókuszálom Zambini távolodó alakját. Ha nem lennék ennyire rohadt fáradt még bárgyún integetnék is neki vagy beordítanám hogy forduljon balra. Nem teszem, helyette a kis pörgencset fixírozom, akit a földre küldött a tanárnő. A kis lény még mindig kábultan hever így könnyen kapom el és vágom bele a serlegbe. Hangosan csapom rá a fedelet és rakom le a folyosó ablakpárkányára. Everdean hátba vágására felpillantok és az elismerő bajtársias tekintetet viszonzom. No meg persze meghallom a kis monológját is.
– Kábítsd el a kis nyavalyást, ne tudjon nekem ficánkolni, míg el nem döntöm visszaadom-e Salamandernek. Aztán Monty fiam eljött az idő, hogy kitaláld, tökös gyerek vagy-e. Bármi is van bent, veszélyes. Én biztosan bemegyek, mert azt mégsem hagyhatom, hogy tönkre vágja az iskolát. Neked viszont nem kell. Szívesen veszem a segítséged, de alapvetően biztonságosabb lenne, ha a trófeateremben tennél rendet. –
‘Monty-fiam?’
Meglep hogy ennyire jóba lettünk, de hát tőlem aztán legyen! Elvigyorodom.
- Megy vissza a halál oda, tanci! Inkább szembenézek egy sárkánnyal is ha kell mit Friccsel és az újabb rabszolgamunkával…-
Közlöm mert a francnak van kedve megint takarítani. Még ha varázsolva kell is megtenni, akkor se. Kihúzom magam és felszegem az állam, ha már vitézkedünk, tegyük azt.
- Szóval, mi a terv? -
Kérdezem az ajtó mögül kiszivárgó vijjogás és dübörgés közötti csöndben. A fél szemmel a folyosó másik szakaszát kémleli, ugyanis mintha onnan közelítenének. Két talán három alak. Innen még nem tudom megmondani kik és miért. Tanár vagy diák? Esetleg egy másik elszabadult bestia?

Naplózva



Csámpás
[Topiktulaj]
***


KARIKALÁB

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #26 Dátum: 2017. 06. 06. - 10:17:42 »
+1




*   *   *

- VÉGJÁTÉK -


Mindenkihez szól


Miután Zambini elpályázott a tett helyszínéről, remélhetőleg megfogadva Ms Everdean tanácsát, Montrego és az átváltoztatástan tanár összedughatják a fejüket, mit is kezdenek a dologgal. Immár ketten maradtak, csakhogy nem is olyan sokáig.
Miután a hugrabugosok Ms Salamander nyomában szorgosan iparkodnak, lassan kikörvanalzódhat nekik is az esti fáklyafényben a két másik delikvens arca. Ez ám az összetalálkozás!
- Áh Everdean! Micsoda szerencse! - örvend meg Arabella. - Azt hiszem Pukk és a többiek okoztak egy kis galibát. -
Mondjuk a kicsi az enyhe kifejezés, talán ő maga is érzi, így kínosan elmosolyogva folytatja a ládájával babrálva.
- Ahogy hallom Jonathan beköltözött a Nagyterembe. Megtennétek, hogy lefoglaljátok, amíg begyűjtöm a többieket? Ha jól hallottam a könyvtárba Madame Cvikker segítségre szorul. Biztos a Pici wealsey zöldek lehet a felelős, éppen megfázott tegnap az erős szélben, mikor a szárnyait edzettem. Nem megy még a repülés szegénykének, tudjátok… -
Von vállat a legnagyobb természetességgel a tanárnő, majd a mögüle jövő hangzavarra hátrapillant. Épp időben mert a felé ugró kis furkászt nyakon tudja csípni.
- Ejj barátom… te megint jól telepakoltad a bendődet! -
Erőteljesen rázza meg a lényt, mire csörömpölés támad, ahogy a rejtett kincsek kihullanak és a folyosó padlójával találkoznak. A Freya után érkezőknek immár szabad a vásár, mindenki szedegetheti fel a becses tulajdonát, miközben Ms Salamander a bőröndbe ebrudalja a kis Orrontót.
- Hmmm, úgy látom, hiányzik még egy Okkami-m meg az egyik tündérmanóm is. Talán Pick vagy Pack… mindig összekeverem őket! -
Kacarászik fel, majd a díszes társaságra pillant. Megnézi magának Lynette-et és  Hannah-t majd  Mr. Hale-en állapodik meg a tekintete. Baráti, bíztató mosolyt küld feléjük, igaz a kissé álmosabb félét.
- Na megyek, amint tudok jövök segíteni! Addig is kedveseim Ms. Everdean a főnök. Jonny-t pedig ne hagyjátok felszállni, mert akkor holnap nem reggelizik senki! -
Kiált fel és hirtelen sarkon fordulva távozik.
Mereszthetik egymásra a szemeiket a diákok. Van itt minden ház, minden tagjából ki szerencsésebben ki szerencsétlenebbül megúszva az eddigi éjszakai malőröket.
Ms Salamander mintha még visszakiáltana valami olyasmit hogy csiklandós a szárnya a lénynek, de ezt szinte alig halhatja valaki, maximum talán csak Montrego, aki a kör legszélén áll.
Minden esetre jobb lesz tenni valamit, ráadásul elég sürgősen, mert bent egyre nagyobb a rendezkedés. A kérdés csak az, kinek lesz mersze benyitni? Az ajtó kilincs hívogatóan fénylik a falra felakasztott fáklya fényében.


Ha valaki lesz oly bátor és lenyomja a vaskilincset, az hűvösen simul a tenyerébe és hangos nyikordulás kíséretében enged. Az ajtón bekémlelve eleinte a sötétség fogadja az embereket, maximum a Nagyterem plafonján pislákoló fény az, ami némi iránymutatást ad. A derengés persze nem elég, kell pár pillanat hogy megszokja az ember szeme a körülményeket. És amint ez megtörténik felmérheti a károkat. A székek java össze vissza van borulva, nem egy össze is törve. Az asztalok közt nincs már meg a szép lineáris sor, mint ahhoz hozzászokhattunk. Van amelyik ketté törve hever az egyik falnak döntve, van amelyik lábaival felfordulva létezik a kaotikus körülmények között. A fa szilánkdarabok szerteszét hevernek és egy két roncs az asztalok közti közlekedőfolyosón hever, mely a katedrához vezetne. Nem árt jól megnézni hova lép az ember, vagy mehet egyenesen Madame Pomfrey-hoz egy kis éjszakai randevúra. A figyelmesebbje észreveheti, hogy a katedra, mint olyan, jelenleg nincs is. Az a pont, ahol McGalagony igazgatónő tartja rendszerint a beszédeket egy nagy fekete valami jelenleg, ami leginkább egy torony formáját idézi. És a tetején ott ül az Arabella által emlegetett állat, délcegen kihúzva magát. A sötét árny egy percig dermedten figyel, majd fenyegetőn tárja szét a szárnyait. Elrikoltja magát miközben előre dönti a fejét. Így kissé jobban kirajzolódik az alakja, a csőre, hosszú szirtisas feje, és alakja. Karmaival megkapaszkodva a felhamozott kissé ingatag bútor-erődön támaszkodik meg. Így szemléli a bejövő varázslósereget. Percekig csak egymásra bámulás van, majd végül Jonathan elunja a dolgot. Csap kettőt a szárnyaival port keverve fel vele és a kisebb szilánkokat is, szóval mindenki húzhatja a nyakát erőteljesen hacsak nem akar hirtelen megvakulni. Majd mire bárki is feleszmélhet, az állat erőteljesen löki el magát eddigi ’fészkéből’. A bútorok hangos recsegéssel adják meg magukat a gravitációnak. A Viharmadár pedig felszállni épp készül.


*   *   *
Kedveskéim!
Elnézést a csúszásért!
A záró reag a megszokott időben, pontosan kevesebb mint 1 hét múlva érkezik.
Június. 13.-án.
Addig is TEJbegríz!
Naplózva

______________________________________________

Az élet nagy kaland,
Átírható színdarab,
És hidd el, csak rajtad áll,
Hogy jó vagy rossz, mi rád vár.

______________________________________________

Merel Everfen
Hugrabug
*


III. Hugrabug - A Vérborz

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #27 Dátum: 2017. 06. 13. - 23:00:05 »
+2

Attól eltekintve, hogy kezdésképp nyűgösen keltem, már ismert okokból, így felébredve nincs ellenemre azért a kalandozás, főleg, ha lehet tanárra hivatkozni.
De attól még nem tudok nem gyanakodni is valamilyen szinten Salamanderre. Nagyon félvállról veszi, hogy rászabadította az iskolára, ezek szerint mindenféle lényeit, nem csak a bonsai-enteket meg a házitolvajomat, amik minálunk tettek látogatást. Figyellek ám.
Épp itt kap el egy kacsacsőrű lopósvakondot - igen, nem érdekel, mostmár én adok ezeknek nevet, hiába van sajátjuk is, - és kirázza belőle a jelek szerint több jelenlévő mindenféle értékeit és holmijait. Apropó, jé, egy Dexter. Intek neki egy vigyori köszönést.
És megintcsak tessék, Salamander bájcseveg még egy pár sort, és itthagy minket, hogy helyette csináljuk a dolgát. Értem én, hogy még befog néhány egyébb állat-izé-akármit, amit mindenhova széteresztett, de azon kívül, hogy minek eresztette szét őket, vagy ha már ezekre a lényekre szakosodott tanár, miért nem tudja megbízhatóan nem ereszteni szét eleve, emlegetett Jonathan a nagyteremből kihallatszó zajok alapján nem valami bolyhos nyuszi, hanem valószínűbben a Csirke-kacsa-asszony-izé a bokorból, amivel negyvenkilencszer meg kell küzdeni, mert letépi apád arcát. És most vár ránk odabent.
Abban az egy esetben meg ha mégis nyúl, Caerbannog barlangjánál szedte össze a néni.
És tessék, Salamander lelép, mi meg ne hagyjuk a Csirke-kacsa-asszony-vérnyulát felszállni, így mint ha csak egy szépen kérés kérdése lenne.
Körülnézek azért párszor a társaságon, hogy a nálam felsőbb évesek, esetleg jelenlévő tanerő közül valaki készül-e még nem csak pislogni kifele magából, de senkit nem látok túl kezdeményezőkésznek. Én meg már itt felhergeltem  magam mostanra mindenfrászon úgyis.
-Bárki? Senki? Tényleg?
És ezen végszavakkal én lépek az ajtóhoz készenlétbe emelt pálcával. Lenyomom a kilincset és befordulok a terembe, célba véve az első dolgot, amit találok, és nem Nagyterem-eredeti berendezés.
-Óóóóó...- állapítom azért meg ámuldozva az állaton, ami valóban nem nyúl, ellenben annál impozánsabb. A Nagyteremnek meg már édesmindegy, úgyhogy ezek után nekem ágyba tessék hozni a reggelimet minimum.
Én ugyanis épp nagyon örülök, hogy varázslatkészen nyitottam be, mert ahogy a hirtelen keletkezett porviharban porszemnél nagyobb dolgokat is kezdek érezni a bőrömön, gyorsan be is bújok egy protego mögé.
Naplózva


Hannah V. Selwyn
Griffendél
*


V. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #28 Dátum: 2017. 06. 18. - 15:40:43 »
+1

   Mikor a Nagyterem elé érek, csörömpölésre és hangzavarra figyelek fel. Körbenézek az ott lévő társaságon, és a furkászt rázogató tanárnőt meglátva még meg is örülök kicsit, hiszen valaki végre elkapta a kis szemtelen tolvajt.  Felszedegetem a földre hullott aprókat és becsúsztatom a zsebembe. – Szétnézhetne a klubhelyiségünkben… - gondolom magamban a tanárnő szavai hallatán. Ahhoz képest, hogy a suliban mindenfelé a „háziállatkái” vannak, nagyon jó kedve van. Még kacarászik is kicsit. Ellenben én már eléggé fáradt vagyok, hiába ébresztett fel egy csöppet a rohanás az előbb. Egyre inkább várom ennek az éjszakai kalandozásnak a végét, hogy végre aludhassak egy picit. Ha nem lennék ennyire kibukva, akkor lehet, még élvezném is ezt az egészet.
   Nem mellesleg a tanárnő még elég szétszórtnak is látszik, és aligha foglalkozik azzal, hogy ő okozta mindannyiunk problémáját. Annyit tesz csupán, hogy biztatóan ránk mosolyog, majd sarkon fordul, és távozik. A társalgás elejét lekésve fogalmam sincs ki vagy mi az a Jonny, és miért nem engedhetjük felszállni. Csak állok, és nézem, ahogy ott hagy minket, hogy végezzük el a feladatát, úgy, hogy nem is tudjuk, mire számítsunk. Fantasztikus. Valahogy érzem, hogy izgalmasak lesznek az elkövetkező Legendás Lények Gondozása órák, főleg hogy az a fakultatív tárgyam is.

- Milyen Jonny? – kérdezem kissé lemaradva az eseményekről.
Nagy zajt hallok a Nagyteremből. - Hát… Ez biztosan nem valami apró énekesmadár. – gondolkozom el, s még kicsit meg is ijedek. Merel az első, aki belép az ajtón. Úgy döntök én is elindulok utána, s majd lesz, ami lesz. Előhúzom a pálcám és belépek az ajtón. Pár pillanatra láthatom csak a Nagyteremben lévő káoszt, és a lényt magát, ami a felfordulást csinálta, hiszen az megemeli a szárnyát, és hatalmas port kavar, felénk röptetve néhány üvegszilánkot és miegymást.

- Stupor! –kiáltom el magam, és a viharmadár felé irányítom a pálcámat, remélve, hogy nyerhetünk egy kis időt. Majd gyorsan az arcom elé kapom a karomat és elfordulok kicsit, hátha sikerül elkerülnöm néhány komolyabb vágási sérülést.
Naplózva


Ailish Everdean
Tanár
*****


Átváltoztatástan Tanárnő✫Kupidó elcseszett punkja

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #29 Dátum: 2017. 06. 19. - 19:00:40 »
+2

Alig kezdik el a gondolkodást a haditerven, befut végre a várt Arabella, s ahogy a mondandóját adagolja, Ailish majdnem köszönni is elfelejt.
Salamander! Nagyon jó hogy jössz. – Folytatná, de míg levegőhöz juttatja a tüdejét, olyasmi hangzik el, ami megcsapja a fülét. – Egy kicsit? EGY KICSIT? – Everdean professzor úgy érzi jogos a felháborodása a rettenetes alulértékelésen, hiszen a serleg fedele alatt lapuló, kába lény éppen az esti pihenőjéhez vezető útját akadályozta. Ez pedig vért kívánt, és így a kolléga előtt állva nem igazán tudta eldönteni, hogy magához ölelje, vagy nőiesen, visszakézből felpofozza. Mert az igazat megvallva, mindkettőben egyforma kedvét lelte volna. Mire azonban a sorsfordító pillanathoz érkezett volna, el is szállt a varázsa, s az események is tovább robogtak.
– Mondd csak kedves Arabella, mikor tervezed legközelebb az iskolában szétszórni, a háziállataid? Ugyanis szabadságot vennék ki arra az időszakra. – Morogja az orra alatt, s nem a kolléganő válaszától tart, hanem inkább attól, hogy az időközben jókorára duzzadt csemetetábor komolyabban meg ne neszelhesse, mennyire pattognak a szikrák az idegei végén. A nyugodt professzor, jó professzor, s erre volt most szükség. Ha már a Legendás Lények ismerője nem bizonyult annak, hát majd megteszi ő. Megvárja, míg a professzor tovalibben, majd a szeme megállapodik a serlegen, melyet az imént Montrego helyezett az ablakpárkányra. Még benne a parókás, így széles mosoly húzódik az arcára.
Hosszan mered maga elé azután, remélve, hogy szőke üstöke alól felszabadul a megváltó ötlet, mert bizony alaposan bekavart neki a lurkósereg megjelenése. Mathiassal kettesben könnyebb lett volna koordinálni az egészet, így viszont kellemetlenül kaotikussá tud fordulni a dolog egy perc alatt. Ez pedig alig suhan végig az eszén, meghallja Everfen mondatát, majd a kilincs hangját. Különben imádja az ifjú hugrást, de jelen esetben teljesen bekavar neki, mint űrzsoldosnak a technoduma. Egy könyvben olvasta ezt a sort, s lám a legrosszabbkor kell elővennie. Ez pedig úgy tűnik nem elég, mert az egyik Griffendéles menten utánalép Merelnek. Beviharzik utánuk, átvágva mindenki között, éppen a stupor elszikrázásának pillanatára. Az első mozdulatával tarkón vágja mindkét lánykát nevelő jelleggel, majd belekezd.
– Az isten szerelmére. Felbuzgott az oroszlánvér? Elkapott a kapkodhatnék? Mi az ördögöt műveltek? – Erre nem is pazarol több szót, hiszen bőven akcióba sikerült megérkeznie, a keze pedig egyelőre lassabb, mint az agya. – Selwyn protego-t. Most! – Izzik a parancs a nyelvén, majd mozdul a pálca, akár a kardforgató fegyvere. – Obstructo! – A levegőbe szökik a professzor első varázslata, s bár már ő is várja a másodikat, előbb csak a lábával dobolva számolja a hosszú másodperceket, míg a Viharmadár a közelükbe ér. Az első csapás pillanatára igyekszik időzíteni a várva várt másodikat. – Protego maxima! – Abban reménykedik, hogy ez elég időt nyerhet, - meg a lányokéval együtt elég védelmet, - hogy bárki lép is be utána, valami okossal rukkoljon elő.
Naplózva

Oldalak: 1 [2] 3 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  

FRPG.hu toplista!
FRPG Top Sites - Magyarország The Age of Marauders
Napi egy kattintás a hosszú élet titka!



Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2017. 06. 19. - 23:47:02
Az oldal 0.126 másodperc alatt készült el 44 lekéréssel.