+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  K.K.E.
| | | | |-+  Ristiaan Mallouse
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Ristiaan Mallouse  (Megtekintve 1317 alkalommal)

Ristiaan Mallouse
Eltávozott karakter.
*****


Harbinger of the Greater Good ◬ | VI.

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2015. 12. 11. - 19:31:13 »
+5

R I S T I A A N  M A L L O U S E
       Alapok

jelszó || "Csokifiúk és Meggyleányok."
így ejtsd a nevemet || Riszcsön Mállű
születési neve || Ristiaan Yrjö-Koskinen
nem || Férfi
születési hely, idő || Kittilä, Finnország; 1981. december 7.
horoszkóp || Nyilas
kor || 17
vér || Arany
évfolyam || VI. évfolyam

        A múlt

1995. december 21.
Kittilä, Finnország

- RISTIAAN!
Vasilli Mallouse hangjának kétségbeesett orgánuma velőt rázóan töri meg az erdő némaságát végtelen borzongással. Borzongással, mely végigszánt a fák törzsei között, éles kasza módjára vágja át az erdei fenyők lombozatát betakaró friss hóréteget, felkorbácsolva a kastélyhoz közeli Taatsijärvi-i tó álmából hirtelen felriadó víztükrét.
A Mallouse-kastély kivilágított főbejárata előtt álló varázsló harminc - végtelennek tűnő - másodpercig figyeli a birtokon túli, közeli hegyoldalból eredeztethető fenyves éj fekete birodalmának bármilyen szokatlan mozgását. Sikertelen kísérletét - és nem utolsó sorban hevesen gyorsuló pulzusát - konstatálva pálcáját maga előtt tartva gondolataiban két szó visszhangzik.
- Lumos maxima!
A pálca hegyéből erőteljes fény szökik elő, meghátrálásra késztetve a természet birodalmának sötét mételyét. A szülő, akinek gyermekei veszélyben vannak, mindent és mindenkit ellenségként kezel. Nem bánja meg tetteit, nem érez bűntudatot ezer kioltott életért vagy felperzselt városért sem. Egyetlen célja, hogy biztonságban tudhassa fiait.
Alfa módjára, fáradtságot nem ismerve vág át a fenyvesek által övezett labirintuson. Sötét vászonkabátja, melyet a váratlan helyzet miatt csak gyorsan hátára terített, az egyik fenyő alacsonyabb ágában fennakad. Minden perc számít, őt pedig a mínusz húsz fok sem fogja megállítani célja elérésében. Futtában, hátra sem pillantva feloldja a Lumos bűbájt, majd a ruhadarabra irányítva pálcáját, zihálva préseli ki magából a következő szavakat.
- Invito vászonkabát!
Egy pillanattal később már elgémberedett ujjai között szorítja a ruhadarabot. Vasilli tüdejét jéghideg levegő tölti fel minden egyes lélegzetvételnél, kegyetlen módon emlékeztetve rá a varázslót, hogy éjszaka ő csak egy váratlan és kellemetlen vendég a rengetegben.
A Taatsijärvi-i tóhoz vezető ösvényt friss bakancsnyomok taposták ki. Ahogy letérdel, pálcájának hegyéből újabb fénysugár világítja meg a frissen kitaposott hóréteget. Két, különböző méretű lábnyom...
Nem kétséges; a kíváncsiság és a nagyobb jó hajtja őket. A nagyobb jó, melynek eszközeivel életeket menthetnek meg. Ha Ristiaan-nön múlik, talán megpróbál segíteni a rászorulón, annak ellenére, hogy Ő, apja után a vezető pátriárka szigorúan megtiltotta a sötétedés utáni kijárást a birtokon túli területre.
Az Ő hibája...

Tizennégy hosszú esztendőn keresztül csak egy szavába került és minden parancsát teljesítették. Obszidián kemény fegyelemre nevelte őket és most mégis követnie kell a friss hórétegben körvonalazódó lábnyomaikat, egyenesen az ismeretlen jövőbe. A jövőbe, mely csekély reménnyel kecsegtet, de annál ezerszer több félelemmel és halállal mételyezik.

Három - végtelennek tűnő - perccel később megpillantja a távolban elterülő tavat, ezzel egyetemben pedig gyermeksikoly szeli át az ösvényt, melyen a varázsló erőltetett tempóban halad. Desire! A turistacsalogatóként elhíresült "Néma Harcos Dombjára*" felrohanva pillanatok alatt körbe pásztázza a tó körüli területet. Pupillái tágra nyílnak a tőle tíz méterre lejátszódó jelenettől; Ristiaan pálcáját védekező állásban maga előtt tartva hátrál, míg a nála két évvel fiatalabb Desire kibicsaklott bokával bátyja mögött fekszik a hóban, elgémberedett karjaival próbálva húzni törékeny testét az erdő nyugati irányába. Ristiaan nem mer támadni; hogy is merne, hiszen amivel farkasszemet néz, már rég túllépett a józan ész határán. A rémálmaiban előbukkanó bestia most a valóságban is felé tart, a vérére szomjazva, húsára éhezve és életére törve.
Vasilli - köszönhetően a telihold erőteljes fényének - könnyedén megállapítja, hogy a dög kimerült. Mozgásából ítélve több napja nem ehetett, emberi alakjában vonták meg tőle a táplálékot. Bundája hiányos, vérző sebek borítják egész testét és jobb lábára erősen sántít. Vadásztak rá, ám szerencséjére most ő került matthelyzetbe; végre friss húsra lelt.

Ristiann, amint belenézett a bestia vérben úszó szemeibe, megdermedt. Elméjét elhagyta a túlélési ösztön, most csak a mindent magába szövő rettenet és félelem uralta testét. Kiszáradt torkából egy-egy hang próbál előtörni, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
- Phe... Phere... citi...
Az elmaradó pálcamozdulat és a hiányos varázsige nem hoz eredményt, de a fiú legalább megtanulta a második leckét. Senkit nem hagyunk hátra! Pozícióját kihasználva, testével védelmezi Desire-t, így támadója csak rá figyel. A Ristiaan háta mögött "Apa! Apa!" párost üvöltöző Desire csak felbőszíti a bestiát, Ristiaan mégsem menekül el és úgy látszik, végre sikerül túllépnie félelmén. A ványadt, kivénhedt vérfarkas lassan közelíti meg áldozatait, minden lépését mély morgással toldja meg. Elviselhetetlen fájdalom gyötörheti egész testét, most mégis csak az áldozatok friss húsa motiválja. Ristiaan - Vasilli számára is váratlanul - hirtelen elkiáltja magát.
- Pherecitius mangicus!
Idősebb fiának pálcájából a hold színére emlékeztető fénycsóva lövell ki, egyenesen a támadó irányába. A dög kifinomult érzékszerveinek és a pálcát tartó kéz remegésének együtteséből kifolyólag az ártás célt téveszt. Ristiaan folyamatosan távolodik az áldozatai tehetetlenségétől megrészegült vérfarkastól, míg nem egy rossz lépés következtében megbotlik egy kiálló gyökérben. Desire-től fél méterre, a hátára esik. A vérfarkas maradék erejét bevetve megközelíti Ristiaan-t, majd megragadja a fiú jobb lábát. Ösztönei az egymást követő lépéseket közvetíti agyi receptorain keresztül: Magamhoz rántani, szétmarcangolni a torkát, kibelezni, a kisebbet elrak...
- OSRUPTUM!
A Ristiaan bakancsát markoló kar hangos, csonttörésre emlékeztető hanggal párosulva váratlanul elernyed. A ragadozó alkarcsontja feltépi bőrének szöveteit, átszakítja az izmokat és nyílt törés formájában elválik az átok elszenvedőjének testétől. Mielőtt a vérfarkas túlvilági fájdalmát hangos vonyítással a jelenlévők "tudtára adhatná" ...
- LEVICORPUS!
A robusztus testet láthatatlan erő rántja a magasba. Ebben a szokatlan pózban teljes testsúlya sérült lábára nehezedik, érzéstelenítés nélküli amputációt idéző fájdalmat okozva a ragadozónak.

*Lapland (Észak-Finnország) egyetlen, II. Világháborúval kapcsolatos memento-ja.


A távolban feltűnő alak az utolsó átok célba érése után másodpercek alatt a levegőben kalimpáló támadóm mellé rohan. Pálcáját továbbra is támadó pózban tartva rám vetíti szigorú tekintetét. Visszafojtott haragról és számomra eddig ismeretlen indulatokról árulkodik.
- Megharapott? - hanghordozása enyhén eltér megszokott kimértségétől, mégsem emlékeztet üvöltésre, amire ilyen helyzetben számíthat az elkóborolt kiskorú. Némán megrázom fejemet és megpróbálok apámra figyelni. Nehéz feladat, miközben a tőlünk három méterre bömbölő és csapkodó vérfarkas gyilkos tekintetével engem figyel. Elszalasztott kivégzésem fölött érzett fájdalmában embertelen kínok alanyává vált.
- Desire-t? - Megismétlem a fejmozdulatot. A rövid "harc" során nem engedtem öcsém közelébe a szerencsétlent.
- Segítsd fel az öcsédet és várjatok meg a domb mögött. A fizikai fájdalom az ár, amit meg kell fizetnie, amiért rád hallgatott. Gyerünk!
- Apa, segíteni akartunk...
- A domb mögött, Ristiaan! - parancsoló hangja tudtomra adja, hogy szorult helyzetünkben nincs helye mentegetőzésnek.

Feltápászkodom és Desire mellé lépek. Pálcámat télikabátom jobb belső zsebébe rejtem és felsegítem sérült öcsémet. Teljes testsúlya rám nehezedik, miközben apánk mellénk lép és aurájába zár minket. Háta mögött - figyelve Desire kificamodott bokájára - lassan megindulunk a domb felé. Az adrenalint, ami támadónk megátkozására sarkalt, még mindig termeli szervezetem, így nem érzem olyan erőteljesen a hideget, mint Desire, aki a kimerültségtől és a sokktól, nem beszélve sérüléséről, egész lényében remeg és alig képes tartani velem a lépést.
Nem hibáztatom.
Tudhattam volna, hogy a sérült nem azért menekült el közeledésétől, mert nem értékelte egy tizenkét éves varázslótanonc segítségét. Nem akart végezni vele állati formájában... Lassan haladunk, így a telihold fényében ránézek sérült öcsémre és felmérem állapotát. Arca falfehér a rémülettől, valószínűleg én sem festhetek sokkal jobban. Váratlanul megállok és lefejtem magamról jobb karját.
- Egy pillanat...
Leveszem kibundázott télikabátomat, majd ráterítem Desire hátára. Némán folytatjuk a sétát, egészen a turistaút végéig, amikor öcsém elhaló hangon megszólal.
- K... Köszönöm. Ha nem... Ha nem jössz utánam, nem láthattam volna soha többet Dwina'um-ot.
Szelíden elmosolyodom, majd hátrapillantok. Apa pálcájával felénk int. A varázslat hatására közepes erősségű, enyhe meleget árasztó fénygömb jelenik meg pontosan a fejünk fölött, követve a nehézkes tempót, amit "diktálunk".
- Ha apa nem jön utánunk, már a semmibe merednénk, szétmarcangolt torokkal.
Desire Remegése lassan abbamarad, de egy kérdés nem hagyja nyugodni.
- El fogod mondani? Elmondod neki, hogy nem hallgattam rád és kiszöktem?
Bátorítóan megszorítom vállát.
- Emlékezz vissza! Beárultalak valaha bármelyik tetted miatt is? Te is tudod, öcskös, az első szabály: a család az első. Együtt követtük el, együtt bűnhődünk. Most pedig...
A dombra felérve kardvágásra emlékeztető suhintást hallunk hátunk mögül. Desire-vel a szokásosnál nehezebben, de megfordulunk és döbbenten figyeljük, ahogy az átok hatására a láthatatlan kampóra fellógatott vérfarkas torkából - intenzív rángatózás kíséretében - ömleni kezd a vér, bemocskolva fertőzött vérével a szűz havat. Öt perces haláltusáját remegve nézzük végig. Amilyen erőteljesen próbált kiszabadulni apánk átkának bilincséből, olyan gyorsan hagyja el az élet meggyötört testét. Mint a mugli rókavadászat során trófeaként kiakasztott állattetemek.
A holttest tompa puffanással a földre hull. Apánk pálcájával a levegőbe emeli a tetemet és az erdő széléhez repteti. Első büntetésünk, hogy testközelből megtapasztalhattuk a halál mindent magával ragadó szelét.
Öcsém akarata ellenére ráhúzom fejére kabátom szőrös kapucniját, elrejtve tekintete elől a hátborzongató látványt, ami számomra is kínzással ér fel. Vállánál fogva megragadom és a kastély felé vesszük az irányt.

Tíz, hosszú, fáradságtól nem kímélt perc alatt érjük el a kastély bejáratát. A megvilágított kapu elé érve a minket követő gömb elhalványul, majd eltűnik. A monumentális tölgyfaajtó halkan kinyílik és megpillantjuk felénk rohanó anyánkat, Dorthe-t. Aranyló fényű, hosszú szőke haját felborzolja az erős szél. Arca már-már vélákra emlékeztetően gyönyörű, még most is, hogy Desire-t megpillantva a szülői aggodalom jelei körvonalazódnak ki rajta.
- Ristiaan, Desire!
Amint a közelünkbe ér, megcsókolja homlokomat, majd gondoskodóan, meleg ölelésébe zárja Desire-t. A háta mögött elegáns öltönyt, hozzá fehér inget és sötét nyakkendőt viselő alak sziluettje jelenik meg a lámpák fényében.
Zebastian nagybátyánk tegnap érkezett haza Izlandról, ahol két hetet töltött vendégségben az Izland-i Mágiaügyi Miniszter téli kúriájában. Apánkkal ellentétben Zebastian mindig is a centrális politika híve volt, hitt abban, hogy a régen gyümölcsözőnek bizonyult kapcsolatok felmelegítése a helyes út a Nagyobb Jó érdekében (nem beszélve arról, hogy soha nem vetette meg a gazdagságot, illetve nagyra értékelte a felső tízezer megbecsült társaságát), míg apánk a konzervatív, szélsőségesebb irányvonalat képviselte; intrikák, váratlan támadás, bekebelezés, terjeszkedés, pont mint nagyapánk, Ensio, az Első Világrend megteremtésekor. Ambiciózus, de a forradalomra éhes; Családfánk nyugati ága pontosan ezért táplálkozik nagyapánk, Ensio Mallouse jelleméből, Zebastian-nel ellentétben, aki inkább élvezi a hatalmat és nem használja ki az általa nyújtott lehetőségeket.
Nagybátyám mellém lép és elismerően megveregeti vállamat. Összehúzom szemöldökömet; nem tudom mire vélni a pozitív fogadtatást. A folytatást apánk váratlan felbukkanása zavarja meg.
A kastély tornácára hoppanál, lesöpri magáról a hóvihar nyomait, majd dühödt léptekkel mellettem terem.
- A téli szünet hátralevő, másfél hetében mind a tizenhármat te eteted, itatod és takarítod a termeiket. Dorthe... - anyánkra vetíti szigorú tekintetét. - ... kísérd be Desire-t, lásd el a sérülését, te pedig... - újra rám tekint láthatatlan lándzsát idéző tekintetével. - ... Itt maradsz és elmeséled ennek a kis expedíciónak az előzményeit.

Negyedórával később nem érzem lábaimat a tornácot is érintő széllökésektől, apám mégsem engedi, hogy belépjek a bejárati ajtón. Kelletlenül kezdem újra a történetet. Ötödjére; az első négy alkalommal HAZUGnak nevezett, de akkor sem árulhatom el a teljes igazságot.
- ... Miután rávettem Desire-t, hogy szökjön ki velem és segítsünk a hóban elterülő sérültnek, meleg ruhákat vettünk magunkhoz és a hóviharban az első ránézésre eszméletlennek tűnő alakhoz rohantunk. Rádobtuk testére a kabátot, minek hatására magához t-tért... - Remegek. - ... felkapta a pulóvert, szédülten felugrott és a tó irányába futott. Segíteni akartam rajta, Desire viszont kérlelt, hogy jöjjünk vissza. Az én akaratom győzött és utána mentünk. Sérült lába ellenére a férfi gyorsan mozgott, minden erejét beleadta a menekülésbe, míg nem a Domb után utol nem értük. A hold előtűnt a felhők közül, a sérült férfi pedig - előnyét kihasználva - átalakult. - Magam előtt összekulcsolom elgémberedett karjaimat, ezzel is védekezve a hideg ellen. - Apa, az én hibám volt, nem lett volna szabad magammal rángatnom Desire-t és nekem sem lett volna szabad kiszöknöm. Ha kell, egyedül nevelem fel Dwina'um-ot, vagy befejezem a tanulmányaimat, de Desire nem tehet semmiről.
Nagybátyám a távolba mered, apám pedig, legilimenciát alkalmaz, mintha utoljára még lapozni akarna egyet elmém utolsó fejezetéig. Felemeli jobb kezét és mutatóujjával a faragott kapu felé mutat.
- A szobádba! Most! Hajnali ötkor az Északi-hegység főbejárata előtt várlak.
Haragomat felületesen álcázva megfordulok és belépek a kapun. A tágas előtérben megállapítom, hogy kabátom Desire-n maradt. Ha szerencsém van, tüdőgyulladás nélkül vehetem fel a holnapi "szolgálatot". A kastély előterén, konyháján és étkezőjén átvágva a lehető leggyorsabban próbálok a második szinten elhelyezkedő szobámba jutni. A tárgyalóterembe érve, ahol a lakkozott fából faragott csigalépcső vezet a második szintre, megpillantom Nagyapa alakját. Az erkély zárt teraszablakán keresztül mered a távolba, majd mielőtt halkan felbaktathatnék menedékemig, felém fordul. A mai napig tisztelem Őt és nem feltétlenül az ideológiai neveltetésem miatt. Ékes szószólója és hűséges követője volt Vezérünknek a Nagyobb Jóért vívott csatában. Nagyapa tökéletes példája az ambíció és tehetség ötvözetének, ami nevünket, a családot és a mágus társadalmat egykoron naggyá tette*. Három évtizeddel születésem előtt fogadott örök némaságot, mégis megkaptam tőle a kellő tudást ahhoz, hogy kiválasztottnak és ne felsőbbrendűnek érezzem magam.
Közelebb lépek.

Családunkra jellemző tengerkék íriszek, melyek bölcsességről és egy évszázadnyi tudásról árulkodnak. Ráncos arcán rég nem játszanak érzelmek. Epidemikus küzdelmét a Jóért mi visszük tovább, Mi, az unokái, akik a külvilágtól hermetikusan elzárva, egy, a konzisztenciát nem tűrő rendszerben láttunk napvilágot! Mi, akik hamis személyazonosságot öltöttünk magukra azért, hogy a "modern" mágustársadalom minisztériumainak vizslató szemében ne keltsünk feltűnést! Mi, akik némaságot fogadtunk, csak azért, hogy azon a Napon felszólalhassunk a társadalom egységét hirdető blaszfémia ellen!

Mindezen forrongó gondolatok kavalkádja kálváriázik tudatomban, mélyen eltájolódva egy öregember tekintetében...
Nagyapa kezembe nyom egy friss pergament. Felismerem az enyhén dőlt betűtípust, hasonlít a saját kézírásomhoz. Némán olvasni kezdem a próféciára emlékeztető sorokat.

Új Generáció. Új Nemzedék.
Új Hatalom. Új Erő.
Bizalom. Önfeláldozás.
Bátorság. Önmarcangolás.
Visszatér és aki ma lázad, holnap békében élhet.
Neveld fel önképed és neveld fel mind a tizenhármat, ha kell egyedül, segítség nélkül...

Szavai újult erővel töltenek el. Elrejtem farmerzsebembe a számomra kincset érő levelet, majd enyhén meghajolok pátriárkám előtt és visszahúzódom szobámba. Tanulnom kell a jövőévi vizsgáimra, de holnaptól új pirkadat vár rám, megannyi új feladattal.

*Ld. bővebben: Családtörténet.


Aznap hajnalban a Mallouse-kastély elcsendesedik, csak Vasilli, Zebastian és Ensio maradnak ébren, folytatva korábban megkezdett beszélgetésüket a reneszánsz stílust képviselő kúria tárgyalótermében. Vasilli az íróasztala mögötti karosszékben, komfortosan elhelyezkedik, Zebastian pedig a központi kandalló melegét élvezvén az egyik burgundi vörös vászonfotelben foglalja nemesi helyét keresztbe tett lábakkal. Ensio szokásos helyén, egy matt fekete bársonyfotelben ül kimért testtartásával.
- Kemény büntetést szabtál ki Ristiaan-re. Nem hittem volna, hogy a kedves bátyám ilyen kemény vasököllel irányítja a családot. - Zebastian hangja a hajnali órákhoz képest üdének, már-már reggeli frissességet árasztónak tűnik. Vasilli, Ensio-hoz hasonlóan, komoran bámulja íróasztala végéből a pattogó tűzcsóvákat, majd egy mély sóhaj kíséretében előredől.
- Valakinek a következő generációra is gondolnia kell. Nem elég kihasználni a családi kapcsolatokat és hedonista módon élvezni a Galleon-tenger előnyeit. - Vasilli hangjában enyhe szánalom érződik, melyre Zebastian meglepő módon kaján vigyorral reflektál.
- Mindennek eljön az ideje, kedves bátyám! A hedonista életvitelemnek köszönhetően fogják eltussolni Ristiaan tiltott pálcahasználattal kapcsolatban indított ügyét a Finn Mágiaügyi Minisztérium munkatársai. Ami az ügyet illeti, igazam volt a fiúval kapcsolatban. Úgymond "elvitte a balhét", semmint, hogy felfedte volna előtted a teljes igazságot. Nagyszerű politikus válhatna belőle, ha kitanulná az okklumencia felettébb összetett tudományát. Kimért, választékos és nem hajlik meg szinte senki előtt. Az egyetlen talán Te vagy, apa - Zebastian Ensio-ra tekint és enyhén biccent az idős varázsló felé. - Mindig is értelmes és korához képest érett kölyöknek tartottam, de az öccse a gyenge pontja.
Vasilli háromszöget jelképezve összekulcsolja ujjait az asztal fölött.
- Megpróbálta megmenteni Desire-t. Ristiaan-t nem hazugságra, hanem karizmatikus vezetésre neveltem. Kíváncsi lennék, hogy az a szerencsétlen kórhordozó hány napig bujkálhatott a falkatársai elől és mire számított a birtok közelében. Valószínűleg táplálékra, de nem egy tizenkét éves gyermek személyében, aki az éjszaka közepén, egyedül rohan ki a kastélyból, hogy egy vadidegenen segítsen. Büszke vagyok Desire-re a bátorsága miatt, de veszélybe sodorta a saját és bátyja életét azzal, hogy követte a saját falkájából kivetődött egyedet. Ami pedig a tiltott pálcahasználatot illeti, úgy gondolod, hogy az én átkaim közül a drágalátos Minisztériumod képes lesz kiszűrni egy tizennégy éves diák szárnypróbálgatásait? Ne nevettess...
Zebastian kitartóan mosolyogva átveszi a szót.
- Kezdő szárnypróbálgatások? A Durmstrang-ból érkező információim szerint korához képest rendkívüli képességek jeleit mutatja a párbajszakkörökön. Ha önvédelem volt, talán hagynod kellett volna, hogy véglegesen kibontakoztathassa szóban forgó szárnyait egy valódi ellenféllel szemben is. Apropó, mi történt a szerencsétlen bestiánkkal?
- Négy méter mély föld alatt rohad. Nem engedhettem el. Nem hiányzik, hogy Kittilä-t falkák szállják meg; inkább úgy döntöttem, hogy kivéreztetem, relatíve könnyítve a szenvedésén és leckét adva a fiúknak. - Vasilli arcán nyoma sincs megbánásnak, amiért kioltotta egy éhező, középkorú férfi életét. Bestia formájában támadt rá gyermekeire; megérdemelte a halált, szíve mélyén pedig örült, hogy végre egy vérfarkason is kipróbálhatta a Cutler átkot. - Ami Ristiaan-t illeti, először hazudott nyíltan a szemembe, ezért viselnie kell a következményeket. Amikor eljön az időnk, meg kell tanulnia, hogy az intrikák nélkülözhetetlenek, de nem a családdal szemben.
- Vigyázz, Vasilli, nehogy a végén két, merőben különböző utat kövezz ki idősebb fiadnak.
- Talán a te utadat kellene járnia, kedves öcsém? - Vasilli mosolya most Zebastian kajánságát idézi.
- Még akár az is megeshet...

Ensio Mallouse a sárkányok tüzes leheletére emlékeztető kandalló tüzébe mered, rövid időre elhatárolódva a családi rivalizálástól. Létezésük óta vérükben van a képmutatás...

1995. december 22.
Aakenustunturi-hegység, Finnország

A pirkadat hajnali öt órától számítva két és fél órát várat magára Észak-Finnországban. Lépteim halk neszei elégedettséggel töltenek el. Nem tartom magam tapasztalt túrázónak, de négy év kemény munkája megtanított arra, hogy az Északi-hegységben nincs helye tévedésnek. Egy félresikerült lépés és a kitaposott útról egyenesen a ködös erdősor mélyében találhatnám magam, összezúzott testtel; jobb esetben holtan, rosszabb esetben törött gerinccel, hátralevő életemben maradandóan lebénulva. Apa a közös hoppanálásokkal lényegesen megkönnyítette a hegység bejáratához történő feljutást, de most, hogy megkaptam büntetésem, rá kellett döbbennem: a hegymászás fizikai szempontból kimerítő fizikai és mentális edzésként égeti bele magát sajgó lábizmaimba. Nem beszélve a csípős szélről és a reggeli, enyhe havazásról a hegyoldalban. A következő fordulóban legutóbbi túránk során kisebb lavina söpört végig, járhatatlanná téve az ösvényt; szerencsénkre az áthaladásunkat kivárva. A felkapaszkodás a könnyebbik része, az etetés és a nevelés azonban megadja a munka valódi, keserű szájízét.


Háromnegyed órámba telik, mire elérem a hegység egyetlen barlangjának mágikus védelemmel ellátott bejáratát. Korom ellenére büszke vagyok állóképességemre és nem utolsó sorban pontosságomra. Vajon hány velem egykorú varázslótanonc indul el hajnali négykor "megcsodálni" a kihalt, téli tájat az Északi-hegység egyik hegylábáról? Egyetlen, számomra mindig is csodálatos élmény mégis motivál a felkapaszkodásban: a napkelte. Ritkán látom, ugyanis a barlang - korgó gyomor szempontjából erőszakos - lakói már jóval a napkelte előtt kívánják a friss húst, de két évvel ezelőtt szerencsém volt. A nyár minden napján megcsodálhattam a látványt. A látványt, ahogy a Nap percek alatt feltölti élettel a fagyos, kietlen tájat.

A napkeltét megelőző természeti hatásról, ami latinul "Aurora borealis" néven híresült el, mi, finnek átfogó véleménnyel rendelkezünk: minden, Földön élő varázslónak vagy muglinak látnia kell! Jobban belegondolva, nem a barlang a cél, sokkal inkább az odavezető úton megcsodálható Északi Fény és a Felkelő Nap együttese.

Megpillantva az ezüst rácsokkal lezárt barlangbejáratot, mélyet sóhajtok és jobb kézfejemet szemellenzőnek használva megpillantom a faragott sárkányszemet ábrázoló sziklának dőlő alakot.
Apa...
Külseje nem sokban változott tegnap esti megjelenésétől, egyedül ruházatának színe ütött el a múlt éjszaka viselt, értékes daraboktól. Szürke szövetkabát, alatta a hozzá illő, jómódú üzletembert idéző drága szett. Nem csoda, hogy nem bonyolította túl öltözetét; kihasználva a hoppanálás előnyeit, egy perc alatt elérheti a hegy csúcsát, a visszaút pedig csak hasonló "megpróbáltatások" árán vihető végbe, így legalább stílus kérdésében nem kellett törnie magát.
Közelebb lépve némán felnézek rá.
- Szép munka! Első próbatétel letudva. Ha nem számolod bele a visszautat, már csak tizenegyszer kell felkapaszkodnod a bejáratig a téli szünet hátralévő részében.
- Pedig éppen kezdtem kimatekozni... - arcomon fáradt, Zebastian-re emlékeztető gúnyos mosoly jelenik meg.
Szelíd mosoly kíséretében a bejárathoz lép, majd komplex pálcamozdulatok kíséretében halkan mormolni kezdi a belépéshez szükséges varázslat bonyolult szavait. Másfél perccel később az ezüst rácsok tekergő kígyók módjára elválnak a barlang plafonjától és oldalfalaitól. Tökéletes szisztémát követve megelevenítik előttünk Urunk szimbólumát. Az akaratunkat jelképező falat, melyről csak ellenségeink hiszik, hogy valaha átjuthatnak rajta. Tévednek...
Apám oldalán önkéntes bebocsájtást nyerek a mélység birodalmába.

- Aura Convergentia!
A tágas, végtelen sötétségbe vesző folyosót egységesen, tíz-tíz méterre elhelyezett fáklyák lángja világítja meg. Szükségünk van a fényre; az Északi-Hegység barlangszintjén nem leledzik más, csak a mindent magába szívó ismeretlen. A Mallouse-család által nevelt nőstények évente négyszer láthatják a felszínt, akkor is csak éjszaka, láthatatlan láncra verve, ezáltal feltétlen engedelmességre nevelve őket.
Tíz méter mélyen, a természet által kikövezett, már-már csigalépcsőre emlékeztető lejáró végén megpillantom a különválasztott, több mázsányi friss bárányhúst. Apám - a kaput maga mögött lezárva - három méterre lemaradt tőlem.
- Elfelejtettem megemlíteni, hogy a házimanók voltak olyan nagylelkűek és átvállalták a mai porció logisztikáját. Holnaptól ez is a te feladatod lesz!
Magamban szitkozódva Desire önfejűségén, meg sem várva a további instrukciókat, megragadom a friss húshalom mellett elhelyezett, frissen megtisztított bárdot és erős csapásokkal levágok egy alkarnyi darabot az egyik nyers tetemről.
- Instrukció... Jutalom. Remélem, Dwin'aur-ral is működni fog. A téli szünet előtti hétvégén felfalta az egyik házimanót.
Vészjósló szavai ellenére félelmemet elkendőzve belépek a központi folyosó első mellékágába, figyelve, hogy a bárányhússal ne vérezzem össze kabátomat. Rövid séta után megpillantom...

Az Északi-hegység tizenhét kilométer hosszan elnyúló barlangrendszerének első termében Dwin'aur kibontja hatalmas, éjsötét szárnyait, dühödten kieresztve hangját, mely végigzeng a hegy mélyén, felébresztve tizenkét, mágus erővel bebörtönzött testvérét. Pengeéles fogait kivillantva, a friss húsra áhítozva hatalmas alakja megindul felém. Szokatlan számára, hogy nem apától kapja a reggelijét. Dwin'tarion-nal ellentétben, aki a kezdetektől fogva a kedvencem volt, ezzel a Norvég Tarajossal meg kell küzdenem a dominanciáért vívott csatában.
Igen... Sárkányok.
Húsz éve neveljük őket. Húsz éve gyűlik a harag lelkükben azokkal a szemben, akik miatt nem szánthatják szabadon a végtelen eget. Őket fogjuk rászabadítani a "szabad" mágustársadalomra, egyszersmind ledöntve Rendjük biztosnak hitt pillérjeit.


Abban a percben, ahogy Dwin'aum éles metszőfogai közé hajítom reggelijét, újra konstatálom magamban: évfolyamtársaim hozzám képest halálra unhatják magukat Szilveszter napjáig, velem ellentétben, aki a mai nap után alig várja, hogy visszatérhessen a Durmstrang padjaiba...


1997. március 28.
Дурмстранг

A múlt évezred hangulatát idéző, ódon termet hosszú máglyasor világította meg a keleti és nyugati oldalon. Nagyjából háromszáz, felváltva fütyülő és üvöltöző diák üvöltözik, nyakukban Finnország, illetve Bulgária zászlaját mintázó sálakkal a nyakukban. Felsétálva a tíz méter hosszú és három méter széles talapzat lépcsősorán, lenéző tekintetettel ismerem fel a tőlem tíz méterre felbukkanó ellenfelemet.

Három hónappal ezelőtt, a Hírnök családok egyesülése után a Durmstrang-ban is felvettük a kapcsolatot a Møvrede ikrekkel, ezzel együtt egyenes arányosságban megnövekedett a bolgár tanulok - köztük az én évfolyamtársaim - irántunk érzett ellenszenve is. A bolgárokkal szemben nem előítéletek vezettek, de soha nem sikerült a szívembe zárnom őket. Forradalomra vágyó és nyughatatlan vérmérséklet jellemezte őket, nem több, nem kevesebb. Bizonyos szempontból hasonlítanak ránk, az egyetlen probléma, hogy a szlávokra jellemző, nyers agresszióból építkeznek és a szabadságot tekintik egyetlen istenüknek. A szabadság, amit soha nem tapasztalhatnak meg...

A termet megtöltő drukkolók hangorkánja csak még jobban emlékeztet a bolgárok tegnap esti, alávaló tettére.

"Három negyedéves tanuló a délutáni órákban közre fogta Desire-t, majd berántotta egy üres tanterembe. Mugli huligánokra jellemző módon ütötték, földre kerülése után rúgásokkal folytatták, egészen öcsém elájulásáig. Hárman egy másodéves éves diák ellen. A gyengélkedőbe kerülése után ismertem meg a részleteket egyik évfolyamtársamtól. Elvakult bosszúvágyam egyenesen a hatodévesek hálókörletébe vezetett. Kizártam a külvilágot, a kicsapástól való félelmemet, a prefektusok figyelmeztetéseit; egyetlen célom az elkövetők válogatott módszerekkel történő félholtra kínzása volt. Mindig nyugodt, kimért énem erős sziklafalnak ütközött, amit csak egy addig ismeretlen, kegyetlenebb oldalam lett volna képes darabokra zúzni és átlépni a romok fölött.
A váratlanul elém lépő, nálam fél fejjel magasabb alak erőteljesen megragadta jobb karomat. A Párbajszakkör vezetője és személyes mentorom, Michail Dragomirov magához rántott és fülembe suttogott.
- Holnap megmutathatod nekik a benned lángoló bosszúvágyat. - Megpróbáltam kitörni szorításából, de Michail még jobban megfeszítette izmait és úgy folytatta. - Átérzem a fájdalmad, de ha nem tanúsítasz önuralmat, minden, amiért évekig edzettél, elvész. Desire-n nem segít, ha a bátyját kicsapják. Az elkövetők elfogják nyerni méltó büntetésüket.

Dühös szavaim, melyek elvakult bosszúvágyamat voltak hivatottak lehűteni, a következők voltak.
- Kétlem, hogy bármit is elnyernének. - Elszakítottam magam Michail-tól és és parázsló haraggal a hálókörlet bejáratát figyeltem. - Az iskola vezetősége titokban még örül is a diákok ehhez hasonló, "nemes" akcióinak.
Lezárásképpen az alapvető formalitást hidegen mellőzve otthagytam "Dragomirov Professzort". Ködös gondolataimat a bosszúszomj és gyűlölet övezte, a másnap megrendezésre kerülő Párbaj-bajnokság körül jártak. Dragomirov már elsőéves hallgatóként kitüntetett bizalmával; meglátta bennem a szorgalmat, magabiztosságot és fejlődésre való hajlamosságot, nem utolsó sorban pedig jó barátságot ápolt nagybátyámmal, Zebastien-nel."


Huszonnégy órával később a masszív porondot taposva legalább kétszer olyan erősnek érzem haragomat ellenfelemmel szemben, mint tegnap, miután megtudtam, milyen aljas módon bántak el Desire-vel. A szakkör során minden alkalommal döntetlenre zártunk, a pontozás alapján mégis ő volt évfolyamom első helyezettje. Hidegen hagytak a pontok, az "Első!, "Második!", "Harmadik!" szavak számomra üresen csengtek. Egyetlen célom a tettével büszkélkedő bolgár szarvának letörése. A torna utolsó párosaként mindketten legyőztük a bajnokságot megelőzően kisorsolt ellenfeleket; ketten maradtunk - az évfolyam legjobbja és a feltörekvő második. Külön öröm számomra, hogy Michail közbenjárására nem tiltották ki a most kajánul rám vigyorgó, éhes patkányra emlékeztető ellenfelemet.

A porond közepén álló, vörös-fekete színkombinációjú talárt viselő bíró felém, majd ellenfelemre mutatva int, hogy foglaljuk el készenléti helyünket a párbaj megkezdése előtt. A nézősereg lassan elnémul, izgatottan várva a döntő kezdetét. A beesett arcú, vörös süveget viselő bíró Sonorus nélkül is tisztán, hallhatóan folytatja.
- Párbajozók, hajoljatok meg egymás előtt!
A bolgár a kötelező formalitásnak megfelelően enyhén meghajol, én pedig undortól eltorzult arccal követem példáját. Pálcáinkat úgy nevezett "kvint" helyzetbe, arcunk elé helyezzük, majd a támadóállást felvéve, várjuk a bíró engedélyét a párbaj megkezdéséhez. Hangos durranás...
- Kezdhetitek!

A bolgár kiegyensúlyozottabb, így gyors lerohanással kezdi döntő párbajunkat. Eddigi összecsapásainkat a tempó jellemezte, összetettebb átkoknak és rontásoknak nem volt helye köztük. Talán arra számít, hogy a nyers gyűlölet, amit vele szemben érzek, elgyengít és rontani fogja koncentrációmat? Nem áll távol az igazságtól.
- Pherecitius mangicus!
A pálcájából kirobbanó, tengerkék fénysugár régi ismerősként köszön vissza. Életem első, iskolán kívül végrehajtott varázslata, amit a legyengült vérfarkas ellen próbáltam bevetni, sikertelenül.
- Protego!
Sikeresen védekezem a következő percekben rám irányuló átoközöntől, ám hátrányos helyzetemből kifolyólag előbb-utóbb kontratámadást kell végrehajtanom. Kilépek eredeti pozíciómból, majd a nézők számára alig érzékelhető szünetet kihasználva két támadás között megindítom a várva várt riposztot.
- Everten Static! Obstructo!
Helyzetelőnyét agresszív támadásaim rövidtávon visszavetik, lehetőséget biztosítva számomra ahhoz, hogy átvehessem a domináns támadó szerepét és meghiúsíthassam kontrariposztját.
Tíz, izgalomtól és akciótól vibráló perccel később mindketten kezdünk fáradni, mégsem veszünk vissza az egymást hajtó, gyors iramból. Stílusunk hasonló, mindketten villámháborúra emlékeztető rimesszákkal (ismételt támadással) reagálunk azokban a tizedmásodpercekben, amikor lehetőségünk nyílik védekezőből támadóvá válni. A végső győzelmet nem a tudás, hanem a gyorsaság fogja garantálni annak, aki szívósabb és kitartóbb a másiknál. Intenzív harcunk során sikerült kizárnom Desire-t, így dühömet meggátolva lassan, de biztosan átveszem a kezdeményezést; erőteljesebb ártásokkal, támadóterületem folyamatos növelésével és elraktározott agressziómat kihasználva megtalálom ellenfelem gyenge pontját. Szerencsétlenségére nem tudott visszaélni a számára nyilvánvalóan instabil lelkiállapotommal, így most előttem nyílt meg egy kiskapu ahhoz, hogy a magam oldalára billentsem a küzdelem mérlegét.
A tizedik perc végén sikeresen kihasználom a bolgár egyik kitartott, pontatlan fagyasztóátkát. Védtelen lábait célba véve, szapora lélegzetvételeimet jól beosztva, hangosan kimondom a varázsigét.
- Pherecitius mangicus!
Meg sem várva az átok hatását, váratlanul oldalra lépek és gyors, körkörös pálcamozdulatot követve...
- Everten Static!
A bolgár lábai a Pherecitius átok hatására megdermednek, felkészületlenné téve őt második átkommal szemben. Kétszer megpördül a levegőben, majd vállával a porond oldalához csapódva a terem egyetlen szőnyegén végzi; párbajtéren kívüli területen!


Rövid döbbenetet követően a siniristilippu-t ábrázoló kék-fehér sálak hangos üdvrivalgás kíséretében a levegőbe emelkednek, majd a teremben éljenzők megindulnak a porond felé, hogy a győztesnek kijáró módon a magasba emelhessenek. A felhőtlen örömöt és támogatást nem viszonozom, ellenben a porondon maradva megindulok a döbbenettől néma bolgár szurkolók tábora felé. Pálcámat sérült ellenfelemre szegezem, minek hatására mind a finnek, mind a bírók és a szobában helyet foglaló tanárok is elhalkulnak. A szokatlan szituáció izgalmának hatása újra érezhető a levegőben, a bolgár tábor néhány tagja pedig talárjának mélyébe nyúl, hogy kitapogassa pálcáját, felkészülve a legrosszabbra.
Rövid intermezzo-t beiktatva felerősített hangom megtöri a csendet.
- Nem a győzelem és nem az elismerés motivált a viadalunk során! - pálcámat továbbra is megdermedt ellenfelemen pihentetem. - A bosszú hajtott. A bosszúvágy, amit irántatok érzek! - Szabad kezemmel arra a két bolgárra mutatok, akik a tegnap este folyamán ájultra verték Desire-t. - Nem tudtok megállítani céljaim elérésében, akkor sem, ha a nálatok gyengébbet veszitek célba alávaló cselekedeteitek beteges kiélésében! Hamarosan elérkezik az a pillanat, amikor az ehhez hasonló tettetekért a ti családotok fog szenvedni! - a bolgárok váratlan rohamát csak a közben pálcájukat előkészített tanárok és bírók együttes ereje tartja vissza attól, hogy ténylegesen rám támadjanak.
A porondról lelépve évfolyamtársaim, köztük közelebbi barátaim is félkört formálnak körülöttem. A bolgárok magukból kikelt viselkedésétől eltérően ők némán bámulnak, ahogy serleg vagy bármiféle jutalom nélkül elhagyom az ódon termet.
Tökéletesen kielégítő a tudat, hogy végre megszeghettem némasági fogadalmamat.

        Jellem

A Nagyobb Jó ideológiája stabil táptalajt teremtett számomra ahhoz, hogy habozás nélkül dönthessek jó és rossz között, még ha ez a fekete-fehér gondolkodásmód más neveltetésű varázslók szemében nyersnek és kifogásolhatónak tűnhet. Kedvenc szabadidős tevékenységeimnek köszönhetően könnyen elmerülök a természet szépségében, így a kívülállók gyakran elgondolkodónak, töprengőnek láthatnak. A családunkra jellemző domináló attitűd tizenöt éves koromig nem hatott át, inkább a visszahúzódó, könyvek és párbajszakkörök világában magára talált fiatalként léptem rá az akkor helyesnek vélt ösvényre. Megismerkedvén a Hírnök családokkal, gondolatvilágom merőben megváltozott; elhanyagolható számú pozitív tulajdonság konvertálódott át a gyermek Ristiaan-ből nagykorú utódjának új világnézetébe. A mélyen szunnyadó felsőbbrendűségérzet rövid időn belül előtérbe került. A dicső múltból való táplálkozás meghozta eredményét; megtiltották számunkra, hogy felfedjük valódi kilétünket, ezért érezhető ellenszenv alakult ki bennem azokkal szemben, akik nem értenek egyet gondolataimmal, tetteimmel, az élethez való joggal kapcsolatos szilárd véleményemmel. Ha megtalálom a megfelelő hallgatóságot, kinyílok és megmutatom barátságos oldalamat is, ellenben nem egyszer előfordult már, hogy érzelmi szempontból túlzottan beleélem magam egy-egy komolyabb beszélgetésbe; ilyenkor mutatkozik meg tüzesebb oldalam.

A tisztelet kövezte ki az egyenes utat, amin tizenhét éve szilárdan haladok. Családom tagjait és a hozzám közelállókat, akiket barátaimnak tekinthetek, soha nem árultam el.

Erősség || Karizmatikus, idealista; cél-orientáltság, ambíció, szorgalom,
Gyengeség || Bosszúálló, kimért; önteltség, felsőbbrendűség, becsvágy

        Apróságok

mindig || Történelem; Skandinávia; téli túrák; tanulás; eszmecserék; politika; intellektualitás szempontjából egyenrangú partnerek megismerése
soha || Monotonitás; introvertáltság; kiközösítés; családtagok szidalmazása; arrogancia
hobbik || Tapasztalt hegymászó és sárkányimádó, így szabadidejében vagy iskolai szünetekben sportol és FŐLEG a legendás lények gondozásáról szóló könyveket bújja. Gyakorlott könyvfaló, így bármilyen könyvet, mely keze ügyébe akad, képes egy-két nap leforgása alatt "kivégezni"; kedvenc műfajai között szerepelnek a mágusvilág történelmével foglalkozó enciklopédiák, kevésbé elismert, tradicionalista írók művei is. A széles skálán mozgó családi könyvtárnak köszönhetően mostanában rákapott a sötét mágia elméletével foglalkozó könyvek lassabb, nehezebb elfogyasztására is. Az iskolaváltás előtt négy évig tagja volt a Durmstrang-i Finn Párbajklubnak. A '96-97-es tanév márciusában megrendezett iskolai bajnokságon egyéniben megverte az addig címvédő Bolgár Párbajklub bajnokát, így a negyedéves tabella első helyére került. Roxfort-i tanulmányai mellett nem folytatta a sportot.
merengő || Az Északi-hegység mélyén húzódó barlangrendszerben először megpillantott Norvég Tarajossárkány, Dwin'tarion.
Leghátborzongatóbb emléke első találkozása egy éhező vérfarkassal (ld. Előtörténet), aki először az öccse életére tört.
mumus || Ensio Mallouse "Elbuktunk... Miattad..." szavakat monotonul ismételgető inferus-a.
Edevis tükre ||  A Nagyobb Jó eszméjét képviselő Skandináv Unió Fiatal Vezetőjeként realizálódik előtte ideológiájának győzelme.
százfűlé-főzet || Erőteljes mentolos íz és illat, könnyebben emészthető a megszokottnál.
Amortentia || Frissen lehullott hótakaró és enyhe szél együttese.
titkok || Nem különösebben rajong a párkapcsolatok iránt, titkon pedig imádja, ha a figyelem rá összpontosul.
azt beszélik, hogy... || "Mióta a Mágus társadalmat eláruló és leigázó Adser Møvrede-vel baráti viszonyba került, felsőbbrendű, mugligyűlölő és antiszociális fekete mágussá vált."


        A család

apa || Vasilli Mallouse; 40; Aranyvér; Alárendelt
anya || Dorthe Mallouse; 37; Aranyvér; Bizalmas
testvérek ||  Desire Mallouse; 15; Aranyvér; Nagyon szoros
említésre méltó rokonok || Ensio Mallouse; 105; Aranyvér; Példakép
                                                      Zebastian Mallouse; 38; Aranyvér; BIZALMAS
állatok ||Arja, Észak-európai foltos macskabagoly

Családtörténet ||

A Mallouse-család (A névváltoztatás előtt Yrjö-Koskinen) finn és svéd gyökerekre visszavezethető aranyvérű család. A Természetes nemesség - A varázslók származástana című, aranyvérű mágus családfákat összegyűjtő enciklopédia a XVIII. század első évtizedében tesz először említést a - mint nemesi rangot elnyert - finn politikai elit világában is aktívan mozgó bankárcsaládról.

A XIX. század második felében, Yrjö Sakari Yrjö-Koskinen, a család első prominens alakja pénzügyi és politikai befolyását kihasználva létrehozta a Finn Egység Pártját. A mai szemmel erősen konzervatívnak tűnő párt vezetőjeként alapvető elvei között szerepelt a finn autonómia kiterjesztése és az Orosz Birodalomból érkező, erőteljes bürokrácia visszaszorítása. Yrjö Sakari politikai megjelenését nem is időzíthette volna jobban, a következő választás során pártjának népszerűsége a fiatal finn mágustársadalom körében az egekbe ugrott. Négy, ellenzékben töltött év után kormánypárttá vált; Yrjö Sakari elfoglalta helyét a mágiaügyi miniszteri, kényelmes karosszékben és folytatta a konzervatív politika bevett szokásait. Ígéretek, színészeket megszégyenítően hiteles politikai intrikák, az Orosz Birodalommal szembeni árnyjáték jellemezte a Finn Egység vezetőségének mindennapi tevékenységét. A választók az első és második ciklus végén magukból kikelve éljenezték a finn demokráciát "aktívan építő" vezetőket; a harmadik ciklust követő szavazás során a párt - tényleges előrehaladást nem eredményezvén - tizenkét százalékkal kevesebb választóval ugyan megmaradt a kormánypárt szerepében, de elveszítette abszolút többségét a parlamentben. Yrjö Sakari - mint mágiaügyi miniszter - mestersakkozókat megszégyenítő logikájával és előrelátásával egy korrupt, az Orosz Birodalomnál is bürokratikusabb rendszer táptalaját fektette le, ami elmélyítette a varázsló társadalomra ható negatív elrétegződést.

Ensio Mallouse, a Néma Hírnök

Yrjö Sakari fiainak - Aarno és Ensio Yrjö-Koskinen-nek - magas befolyásával gyümölcsöző életpályát és politikai kapcsolatokat biztosít. Idősebb fiát, Aarno-t - visszavonulása után - mágiaügyi miniszteri pozícióba kívánja helyezni, míg Ensio-t, aki a XX. század első éveiben új, idegen nézeteket kezd magáénak vallani, inkább úgy dönt, hogy megpróbálja kisemmizni a családi magánkörből.

A sors fintora, hogy Yrjö-Sakari korrupcióban bővelkedő rendszere táptalajt biztosít Ensio-nak és a finn politikai élet elitjének ellenérzéseit felkorbácsoló varázslónak, Grindelwald-nak a "A Nagyobb Jó Pártjának" létrehozásában. Ensio kapcsolatai, apjától eltanult propagandafogásai, a mugli társadalom technológiai forradalmát támadó beszédei megnyerik a választókat és bejuttatják a Nagyobb Jó Pártját a Finn Parlamentbe. Az Ensio és Grindelwald vezette párt szélsőséges jelszavainak bevetésével - "A Szabad Mágusok Világáért!", "Az Új Világrendért!", "A Független, Szabad Finn Társadalomért!" - az ezerkilencszáznégyes választás során abszolút többséggel kormánypárttá válik, leváltva Ensio családjának tizenhat éves kormányzását.

A fiatal, tettvágytól égő Ensio politikai tisztogatást hajt végre. Nincs szükség színfalakra, a nyílt akciók megnyerik a teljes, előző rezsimben csalódott finn mágustársadalmat. Apját, bátyját és a Finn Egység Pártjának megmaradt tagjait az új alkotmányban foglaltak szerint a közben megépült Nurmengard-ba zárják. Yrjö-Sakari hetvennyolc éves korában, öt négyzetméteres cellájában hal meg ezerkilencszázkilenc januárjában, a Norvégia elleni háború megindításának előestéjén. Aarno-t és a párt ex-képviselőit az írott média előtt nem ismert, titkos paktumban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik. Azok az ellenzéki politikusok, akik az országban maradtak, a börtönben lehelték ki lelküket.

Ensio a háború kirobbantása után Divinum-ba költözik. Az Északi Protektorátus Vezetőjeként és a Birodalom Propagandaminisztereként kezdi meg munkáját a Nagyobb Jóért vívott háborúban. Grindelwald szóvivőjeként komoly beleszólása van az ellenséges országokkal kapcsolatos diplomáciai döntésekben. Hírhedtté válik a főbenjáró Imperio-átok mesteri alkalmazásában. A Divinum-ba küldött diplomatákat megátkozza, ezáltal feltétlen engedelmességet nyerve tudatuk felett. Miután visszatérnek saját országaikba, váratlanul "nyugalmazott" státuszba kerülnek, mert a médiában pozitívan értékelik Grindelwald tetteit, sok külföldi varázsló számára bizalmatlanná téve saját minisztériumukat és megismertetve őket a Nagyobb Jó eszmeiségével. A Nagyobb Jó Birodalmával háborúban álló országok vezetői politikusai külön kitérnek a diplomatáik ellen - szélsőséges módon - elkövetett, háborús bűntettekre.

Ezerkilencszáznegyven telén, a Birodalom végleges bukását követő mágusüldözések elől Finnországból Divinum-ba menekül. A több tízmilliónyi galleont érő, Nagyobb Jó hadserege által lefoglalt és a fővárosba szállított máguskincseket utolsó támogatói segítségével elszállíttatja, ő maga pedig a felelősségre vonás előtt elhagyja Európát.
Hongkongban, a Távol-keleti kereskedelem fővárosában, álnév mögé bújva már-már irreálisan magas vagyonra tesz szert a kincsek feltűnésmentes, hosszú évek alatt történő eladásának köszönhetően. A Mallouse családnév mögé bújva Hongkongi kereskedelmi vállalkozásokat vásárol, majd futtat fel, ezzel is ködösítve "bűnös" múltján.

A Hongkongi érdekeltségeket megtartva a II. Mugli Világháborút lezáró év végén visszatér Divinum-ba. Ezerkilencszáznegyvenhétben, az Izrael állam létrejöttét megelőző évben zsidó máguscsaládok ezrei érkeznek a Nagyobb Jó kihalt fővárosába. Ensio Mallouse tizenhárom sárkánytojást vásárol az egyik kereskedőtől, aki a sárkánytojások kivételével mindenét elveszítette a háborúban. Két és fél évig bujkál Divinum-ban, információt gyűjtve Finnország átmeneti státuszáról.

Ezerkilencszáznegyvennyolcban, Izrael megalapításának évében a Divinumba érkező varázslók kilátástalansága dementorok százait vonzza a város falainak közelébe. A kialakuló félelemérzet és az új nemzetállam jólétének reménysugara fél év alatt kiüríti és újra szellemvárossá változtatja Divinum-ot. Ensio az utolsó napokban elhagyja a várost és Észak-Finnországi Kittilä-ba hoppanál. Tetemes vagyonát felhasználva megvásárolja a külváros egyik ódon stílusú kastélyát. Tíz évvel később megszületik első fia, Vasilli.

Az ezerkilencszázhatvannégyben megpecsételt vérszerződést követő évben kapcsolatait kihasználva tárnákat építtet az Aakenustunturi-hegység barlangrendszerének mélyén. Elegendő teret kíván létrehozni a tojások lakói számára.
A Mallouse-család nem vett részt a Voldemort elleni háborúban; a sötét mágus bukását követő évben Angliába költöztek. A család két legfiatalabb tagja - Ristiaan és Desire - további tanulmányait a Roxfort-ban folytatja.


        Külsőségek

magasság || 185 centiméter
testalkat || A sportnak köszönhetően egységesen kidolgozott, atletikus
szemszín || Mélykék
hajszín || Szőkésbarna
kinézet || Nehezen tagadhatnám le skandináv származásomat; átható, mélykék íriszek, szőkésbarna hajszín, főleg skandinávokra jellemző ovális arcszerkezet. Öltözködésemre, illetve kinézetemre ritkán szentelek külön figyelmet. Ha olyan családban nősz fel, ahol a "galleon-tenger" látványa csak a hétköznapi rutin szerves része, előfordulhat, hogy a józan ész távoli partokat vesz célba, ellenben mindig is távol állt tőlem, hogy külsőmmel vágjak fel bárki előtt is. Nem jut eszembe olyan példa, ami ennél távolabb állna személyiségemtől... Kedvelem a fából, főleg ébenből készült kiegészítőket. Tizenhetedik születésnapomra megörököltem nagyapám arany zsebóráját, amit hivatalos eseményeken mindig öltönyöm belső zsebében tárolok, nagy becsben őrizve a nagy múlttal rendelkező ékszert.

A lényeg, hogy célom nem a Roxfort Don Juan-ja Díj megkaparintása.


        A tudás

varázslói ismeretek ||

Tanulmányok:

  • '97-98-as tanévig: Durmstrang Mágusképző Intézet
  • '98-99-as tanévtől: Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskola

Tanulmányaim során mindig is előtérbe helyeztem az elméleti tantárgyakat. Szorgalmam - ha hozzávesszük, hogy barátaim száma az iskolaváltás után erősen megcsappant - kiemelkedő. A párbajszakkörnek köszönhetően Kiváló vizsgát tettem Sötét Varázslatok Kivédéséből, a történelemmel kapcsolatos, magas fokú érdeklődésemnek köszönhetően pedig Mágiatörténetből is bezsebelhettem második K-mat.

RBF ||
Sötét Varázslatok Kivédése | K
Mágiatörténet | K
Átváltoztatástan | V
Bűbájtan | V
Legendás Lények Gondozása | V
Gyógynövénytan | V
Bájitaltan | V
Rúnaismeret | E
Számmisztika | E

pálca típusa || Tizennégy hüvelyk, ében, sárkányszívizomhúr

        Egyéb

avialany||  Garrett Hedlund

A Mallouse-családról a későbbiekben Kincsesládámban találhatsz további információkat.
Naplózva

A suttogó
Eltávozott karakter
*****


megvetés

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2015. 12. 15. - 15:59:28 »
+2

Üdvözöllek Gyermekem!

Látom Nagyapád jó munkát végzett,
Igazán erős jellem lettél és büszkén kiállsz
elveid mellett, mely az elkövetkezendő időkben
igen fontos része lesz sorsunknak!

A vérfarkasoktól a továbbiakban félned balgaság,
eljön majd az idő, mikor meghajolnak előtted!

Előtörténetedet természetesen elfogadom,
házad pedig a

G R I F F E N D É L

Baglyod tennivalóiddal hamarosan megérkezik!



Mint user is nagyon büszke vagyok rád! Nagyon jól megformáltad a karaktert és a családot! Remélem a továbbiakban is ekkora öröm lesz együtt dolgozni! Mosolyog
Naplózva


Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2016. 01. 02. - 20:04:55 »
+2

Ez az írás a 2015-ös "Az Év Díja" szavazáson
elnyerte az alábbi címet!

Gratulálunk!

Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 06. 24. - 16:31:21
Az oldal 0.076 másodperc alatt készült el 33 lekéréssel.