+  Roxfort RPG
|-+  Ősi tekercsek
| |-+  Tanácsadó
| | |-+  Dumbledore átka mindenkit utolér...
| | | |-+  Mesélj még!
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Mesélj még!  (Megtekintve 578 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2016. 11. 15. - 01:59:05 »
+2

Dumbledore átka mindenkit utolér...





Ebben a topikban olvashattok arról, milyen is volt itt játszani néhány évvel ezelőtt, hogyan vélekednek a régi játékosok az új történet szálról, a dizájnról, rólatok, mint közösség, vagy akár régi pajtásaikról.

Hallgassátok hát mi a véleményük, mivel gazdagodtak, amíg itt játszottak, és egész pontosan milyen is volt akkor.



Üdvözlettel,
a Macskamaffia
Naplózva


Mathias Montrego
Adminisztrátor
***


nyolcadéves amnéziás

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2016. 11. 15. - 18:00:01 »
+10






Milyen is volt akkor.... Nehéz lenne elmagyarázni. Nehéz lenne, s nem azért, mert te nem értenéd. Nem tartok senkit kevesebbre, de hidd el, más volt. Azért volt más, mert én magam más voltam. Tizenéves, tinédzser, magányos, kissé elveszett, nagy álmokkal. Te is sok mindent akarsz, nem? Viszont az élet néha nagyon más, mint képzeli az ember. Nem mondanám menekülésnek ezt. Sokszor hallottam vissza másoktól, olyanoktól, akiket sokra tartok, és olyanoktól is, akiket kevesebbre, hogy azért ragadtam ebbe az 'álomvilágba', mert félek, és mert gyenge vagyok.

Álljunk meg egy percre, mert ez azért szíven üt. Gyenge lennék? Határozottan nem, és ezt már csak elég onnan is tudnom, mennyire kőkemény vasakaratom van, hogy sose tudok semmit feladni igazán. Abból tudom, hogy mennyire céltudatos vagyok. Egy ilyen ember nem lehet gyenge. Akkor egy ilyen ember miért is félne? Tény, a félelemben van valami. De hát a jövő mindig is eléggé félelmetes valami. Bolond, aki nem tart tőle. Nem, én nem vagyok sem gyenge, sem zavart. Nem ezek miatt kezdtem el egy mások szerint fantáziavilágban élni. Igazából a konkrét okát magam sem tudom, mi volt. Nem tudnám neked megmondani, hogy nézett ki a honlap akkor, vagy ilyenek, de azt tudom, hogy megfogott. A mai napig megvan bennem az érzés . Ez az a mód, ahogy én emlékszem leginkább. Ez elég személyes dolog, jobbára sose beszélek erről senkinek, ahogy mások se nekem. Olyan ez, mint mikor álmodsz. Álmomban se látok soha tiszta arcokat, csak érzem, hogy ő, aki ott van, ő az, és fogja a kezem, mondjuk. Nem látom a kezét vagy az arcát, mindössze érzem, ami megnyugtat, és betölti a tudatom, ennyire egyszerű. Ez van az emlékekkel is. Betöltik a tudatom, és ezt meg tudom osztani veletek.

Mikor ide kerültem egy véletlen folytán, habár sose hittem a véletlenekben (neten böngészve találtam az oldal egyik elődjére), rögtön beleszerettem. Addigra persze a HP könyvek is nagy sikert futottak be, de az, hogy én ennek a részese lehetek, felemelő gondolatként öntött el. Igazából ez a valódi oka annak, hogy aktív fórumozó lettem. Csillagjegyemből adódóan kreatív, intuitív ember vagyok, aki imád alkotni. Imádok olvasni, hangszeren is játszom, rajzolok és festek, és sorolhatnám napestig ezt még, a lényeg, én nyughatatlan lélek vagyok. Ez a hely pedig ideális volt minden téren. Levezetni az energiáimat, jól érezni magam, alkotni, fejleszteni a fantáziám. Imádtam. Anyukám persze kevésbé, hisz alig tudott elvonszolni a géptől. Szerinte haszontalan időpocsékolás, és mindig morgott valamit. Talán emiatt volt, hogy szinte soha senkinek nem meséltem arról, mit csinálok, pedig hidd el, nem szégyelltem a dolgot! Igazából még ma se mondom el, és azért, mert ez túl bizalmas számomra. Ez az én magánszférám. Ahol valami más is van a számomra. Egy másik világ, egy másik élet, egy másik család. Igen, a honlap ezt adott nekem, másik családot, talán picit más gondolkodásmódot is. Hiszem, hogy nem lennék az ma, aki, ha nem lettem volna itt veletek. Olyan barátokat kaptam, akikre büszke vagyok, és akikkel nem csak itt tudunk találkozni, hanem sok minden másban is tudok számítani rájuk. Ez az igazai varázs és érték. Emlékszem a sok részletre, sok vicces momentumra. Emlékszem, hogy még Miranda volt az admin, aki a Lestrange-eket vitte talán, vagy a Malfoyokat? Mindegy is, de mivel nem voltak kikötések, megkötések, volt vagy 8 ikertestvére. Nagyon abszurd dolgok ideje volt ez, de senkit nem zavart, mert a játékot élvezted, a szabadságot. Hogy elmenekülsz az iskola és a tanárok hülyesége elől. Hogy valaki más bőrébe bújhatsz, akinek teljesen más problémái vannak, mint neked, vagy épp hogy nincs. Igen, mondhatjuk, hogy a menekülés egy fajtája ez, na de inkább legyen magas az áramszámlám, mint hogy drogozni kezdjen a gyerekem. Emlékszem, Dorci, vagyis Yolanda volt akkor Yvette usere (igen, én tőle vettem át a karit), és ő volt a véreskezű moderátor! :D És ott volt Aaron, aki szintén az ő karaktereként volt az iskola ügyeletes szépfiúja. No meg Ben, drága Ben, a mindig béna Ben Bishop, epekedve Yvette után! Istenem, mennyi vicces játék volt akkoriba köztük! Komolyan, mások Jóban rossz-bant meg Barátok közt-öt néztek a tv-ben, én meg Yv-Ben újabb fejezeteit faltam, és dőltem a szobámban a nevetéstől. Később jött nagyszájú Iza, és a lánybagázs. Na meg ott volt Draco és M, meg Sue, aki mint egy anya, óvott minket mindig. Hanna, aki Myle Cyrus fanként (ő is volt az avija) kente Mylie minden dalát, aztán egyszer mutattam neki egyet, ami nekem is nagyon tetszett, a party in the usa-t, és teljesen ki volt kelve magából, hogy ő ezt nem is ismeri, és hogy mennyire rossz rajongó emiatt. Igen, ezek azok az emlékek, amik lehet, neked nem sokat mondanak, de nekem elég rágondolni, és nevetnem kell! Sajnos a legtöbb ilyen beszélgetés elveszett, mivel ez még a facebook előtti időszak volt, a neves MSN korszak, aminél persze sose gondoltam lementeni a dolgokat. De ott beszéltük meg, emlékszem, hogy felköltözöm Budapestre, és Nikivel együtt fogunk lakni. Akkor Merci, aki segített albérletet találni, persze magukhoz közel. Emlékszem az első talimra, ami a többieknek már a második volt, ami Mnél volt, és bármikor visszamegyek, a nosztalgia szele csap meg mindig. Ott találkoztam a legtöbbekkel először. Tiával, Bettivel, M-mel, Nikivel, Anitával... sorolhatnám napestig a neveket! Emlékszem, mennyire elveszett voltam Pesten, és Ági mentett meg, hogy hülyültünk a buszon. Hogy a csövesek betámadtak minket a Móriczon, és Niki elkergette őket, hogy Bettivel mennyi mindenről beszélgettünk, most meg már egy pici legény anyukája! És persze M, akivel egy egész könyvet meg tudnék írni, kezdve a nyaralásainkkal, mikor már annyira untam, hogy eltévedtünk, hogy leültem a hegyi út közepére széttett lábakkal, rövid gatyában, és jött a rendőr, a St. Trinian's filmezés, és mikor Sue talált egy pókot, ami majdnem megcsípte Hannát, és kiderült, hogy mérges (Sue biológusként végzett). Ajj, holnaputánig tudnám ezt sorolni. Valamire viszont szeretnék mindenképp kitérni, vagyis valakire. Nagyon szerettem, és a mai napig nagyon hiányzik a jelleme, a hangja, az embersége, és ő nem más, mint Josh. Tudom, hogy nagyon boldog lenne, ha látná, hogy modi lettem, és dörmögve sok jó tanáccsal látna el. Rengeteg játékom volt vele, eleinte Davisszel, majd később Seannal. Ő volt leginkább hatással a személyiségem fejlődésére. Ezt persze akkor fel se fogtam, csak utólag. Időm sem volt meghálálni neki, még csak megköszönni se tudtam... Van egy dal, amit szerintem többen ismertek, részben, mert ez ment a temetésen is, részben, mert ő maga is szerette... nos, lehet véletlen, de mikor leültem megírni ezt a kis szösszenetet, és benyomtam a zenelistát, a telefonon véletlen lejátszásra állítva ez a szám csendült fel először. Mondanom se kell, hogy széles mosoly kíséretében lett könnyes a szemem... Akkor tudtam, hogy ezt a részt megírom, miatta. Mert sose fogom elfelejteni őt. Ugyanakkor hálás vagyok azokért is, akik aktívan életem részei maradtak. Rebekára, aki tényleg a szívem csücske, és még magassarkút is húzott az esküvőm kedvéért....! Na mi ez, ha nem igazi barátság? Natira, aki mindig kihúzza szegény Mathiast a csávából, amibe rendszeresen szeret beleesni. És ő is megtisztelt engem, hogy eljött az ország másik felébe a nagy napomra. Igen, csajok, hálás vagyok a barátságotokért! És remélem, hogy 80 éves öregasszonyként is együtt kárálunk, hogy és nézd már, mit írt megint xy-ka!

 Hogy milyen volt a honlap? Életem legmeghatározóbb része, tele jóval és rosszal. Mint egy nagy család, voltak itt is viták, de összeölelkezések is. Ez a múltam és a jelenem. Meglehet, a jövőm is. Nem bántam meg egy percét se, és nem csinálnék semmit máshogy. Ha Niki újra felkérne modinak, mint anno, akkor megint nemet mondanék. Meg kellett érnem dolgokra, lehet, sokáig tartott, lehet, kicsit késő is, de nem érdekel. Érzem, hogy ez így pont jó. Most így, ennek keretein belül kell visszatérnem. Hogy meddig, azt én se tudom, de addig biztos, amíg érzem magamban az erőt. Szóval ezúton is köszönöm mindenkinek a belém vetett hitet és bizalmat. Igyekszem érdemesnek lenni rá. Addig is, nosztalgiázzatok velem, nekem, mellettem!


 Szeretettel,
  Anna
Naplózva




Susan S. Scott
Eltávozott karakter
*****


Ötödéves, Prefi

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2016. 11. 15. - 21:24:50 »
+8

Once upon a time...

Amikor ma délelőtt az irodában az asztalomra szállt egy bagoly, csőrében egy borítékkal, eléggé meglepődtem. Először át sem akartam venni igazán. Nem tudnám megmagyarázni miért, de valami furcsa érzés kerített hatalmába. Aztán mégis átvettem, majd pár percig csak forgattam az ujjaim között, míg végül rávettem magam, hogy kibontsam.

Ismerős kézírás díszítette a sárga pergament, egy kézírás, amit sosem fogok és nem is akarok elfelejteni. Átfutottam a sorokat és egy kellemes melegség költözött a mellkasomba, de először mégis félre tettem a levelet, hogy nekem erre most nincs is annyira időm, meg hogy a munka. Meg hát hogy is néz ki, hogy a szép excelek és kimutatások helyett én vissza nyúljak a múltba. Aztán, pár perc múlva mégis, ismét a kezembe vettem és újra olvastam a sorokat. Ekkor még egy hullámban végig futott az a melegség rajtam és társult milliónyi emlékkel, hanggal, zajjal, illattal, képpel… sok-sok mindennel. És ekkor – nesze neked felelősség tudat, meg felnőtt élet – félre tettem kicsit a munkát és felléptem. És akkor lett végem. Megannyi élmény jutott eszembe, sok ismerős név és azok a fránya csillagozások – azóta se használtam – és akkor szépen sorban beléptem az összes énemmel… és akkor fokozódott minden… és akkor visszakaptam a színeimet – persze, mert sokszínű vagyok, sárga és piros és zöld és fekete, mert miért ne – és akkor visszakaptam valamit. Valamit, ami azt hittem már régen eltűnt…

Nyolc évvel ez előtt egy véletlen folytán találtam az oldalra. Épp borzasztóan unatkoztam valamelyik vizsgámra készülve és jobb ötletem sem volt, mint mással üssem le a tanulásra szánt időt. És akkor, akkor megtaláltam az oldalt. Napokig csak nézegettem, ismerkedtem vele, olvasgattam a chaten a beszélgetéseket, olvastam a hozzászólásokat – már amik még akkor publikusak voltak mindenki számára – aztán, vettem a bátorságot és regisztráltam. Fogalmam sem volt, mi fán terem ez az egész és kik vannak a hangzatos nevek és titulusok mögött. Akkor játszottunk, de olyan béna és esetlen módon, hogy ha ma visszakeresném az első posztomat, biztos vagyok benne, hogy a mentő vinne el, annyira röhögnék. Katasztrófa volt… Aztán gyakoroltam és tanultam és gyakoroltam és tanultam és megismertem Dracot és Yvettet és Emilyt és Sue hős szerelmesét Josht – akinek a karakter neve Josh – és Hannah-t nem kellett megismernem, mert az egyetlen kis unokahúgom, akit én hoztam be a játékba és még sok-sok jó karaktert és Embert mögötte. És az első karakterem Abbey után elkészült Sue – sokáig filóztam azon, hogy kivel is írjam a posztot, de még is Sue az, aki megérdemli, Keresztanyu – és sokáig kerestem igazán őket és magamat is… Aztán bonyolítottam a saját helyzetem és megalkottam egy Mirolt, része lettem valami arisztokratának, valami halálfalós dolognak. És hónapokig vezettem meg a legkedvesebb KincsEmet, amíg egyszer, egy Budapesti délutánon a Blaha Lujza téren be nem mutatkoztam neki, mint Angelus Mirol, és ő annyira meg nem lepődött, hogy majdnem szó szerint hanyatt esett. És innen csak folytatódtak a kalandok az oldalon és az oldalon kívül is. Néha másik oldalon, néha harmadikon, néha elrugaszkodva a HP világától. Aztán…

Tali talit követet, hol a Margit szigeten, hol KincsEmék gyönyörű házában, vagy épp nálam a Debreceni Minitalin. És barátságok szövődtek és kötelékek, amelyek ugyan lehet, hogy néha picit lazábbak, de el nem szakadnak soha. A talik remek hangulata a mai napig csodálatos emlék. A mesteri varázs koktélok, a hajnali vérfarkas ordítások és az éjszakai rémisztő túrák. De ugyan ennyire szép emlékek a nyári nyaralások, barangolások, asztali szerepjátékozások is, a premiert együtt moziban - természetesen talárba beöltözve - nézős vagy csak együtt filemzős esték. Annyi minden, hogy nincs az a tárhely, ami elbírná, ha mindent leírnék ide.

Voltak néha keserédes pillanatai is annak a négy évnek, amit aktívan az oldalon töltöttem, de persze már most, felnőtt fejjel, biztos vagyok abban, hogy másként csinálnék sok mindent. Amit viszont nem, hogy a modiságom és Adminságom minden pillanatát imádtam és látom azt, hogy az oldal még mindig remek kezekben van és keresve sem találhatnátok jobb Macskamaffia tagokat.

Anna előttem lévő posztja meghatott és meg is ihletett… Meghatott, mert eszembe juttatta Josht/Davist/Seant – na nem mintha 2-3 naponta valamiért nem jutna eszembe – csak most megannyi dolog egyszerre rohant meg és igen… könnyeket csalt a szemembe. És előkapartam a Bocim – volt egy egyen bocink – és nézegettem egy darabig és csak utána tudtam rávenni magam, hogy belekezdjek ezen sorok megírásába. Hiányzik, hiányozni fog, de tudom, hogy mindig velünk van.

Mint ahogy azok az emberek is, akik továbbra is velem együtt itt rontják a levegőt még a Földön  :D

Akik eljöttek a Diplomaosztómra, akiknek én is ott lehettem a Diplomaosztóján. Akikkel, ha bármikor összefutnék, biztosan órákat tudnánk beszélni a régi dolgokról. Akik mindig a részeim lesznek, bármennyire is elsodródtunk már egymástól, mert valamilyen szinten formáltuk, alakítottuk egymást.

Ahogy Anna is írta, Én próbáltam lenni mindenki Keresztanyuja – mint vénlány, persze Josh beelőzött később – vigyázni, pátyolgatni a népet, de ők is vigyáztak rám és nyomot hagytak rajtam, a lelkemen, a személyiségemen és ezt köszönöm, mindenkinek.

Nekem már valószínű a jövőm nem lesz a Roxfort és talán a jelenem sem, de a múltam egy büszke és ragyogó darabja mindenképpen az a pár év lesz, amit veletek itt eltölthettem.

Szívem legmélyebb szeretetével,
Keresztanyu

U.i: Nagyon bejön a Tipp és a Helyesírás ellenőrzés gomb :D :D :D :D
Naplózva


Audrey V. Turner
Eltávozott karakter
*****


in love with a BLUDGER

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2016. 11. 16. - 03:40:59 »
+9

Hmm.. fogalmam sincs, mikor tévedtem először a fórumra. Számolgatásaim alapján a fórum első évében lehetett, akkor született meg Aud. Azóta is rajongója vagyok.

És hát az igazság, hogy azért ragadtam az oldalon, mert szerelmes lettem. Biztos sokan ismeritek ezt az érzést, ti is átéltétek, vagy csak meg-megcsapott a szele az érzésnek, amikor nem bírtok elszakadni a fórumozástól. Hát engem jópár évig beszippantott, és mikor már nem fórumoztam napi szinten, akkor is mindig boldogsággal gondoltam vissza az oldalra.
A Harry Potter világé a szívem-lelkem, ez így van és így is lesz. De nagy részét ennek a fórumnak köszönhetem, és azt is, hogy komolyabban foglalkozom az írással. Most már nem ismerem a társaság nagy részét, nem tudom, hogy telnek itt a hétköznapok, de annak idején (csak az elrettentés érdekében leírom, hogy ez 2006-2007 környékén volt – ÚRISTEN O_O) egy király társaság verődött össze a fórumon, olyan emberek akik, ha eszembe jutnak, még mindig mosolyogva gondolok rájuk, és nagy büszkeséggel mondhatom, hogy az egyik legjobb barátommal is a legelső Roxfort HP találkozón találkoztunk először! Wáo, ez aztán valami, ugye Iza? Vigyorog És már akkor mindenki tudta, hogy mi vagyunk a Weasley ikrek! (pedig még nem is voltunk)

Ez a fórum rengeteg gyönyörű élményt adott nekem. Kezdve a furcsa beszélgetésektől, amikben megpróbáltam elmagyarázni osztálytársaimnak, barátaimnak és a családomnak, hogy hogyan is vagyok én minden délután és este a Hollóhát kviddics-csapat terelője meg vérfarkas, hogy járok órákra egy internetes oldalon, és miért nem érek rá másra, mikor ez „csak online megy”. Rengeteg átpötyögött éjszakát köszönhetek a fórumnak. Az első kitudjahány átírt word-ös oldalamat, amikor hajnali négykor felocsúdok, hogy wáo most fejeztem be egy reag-ot és holnap meg suliba kellene mennem… Ráadásul még tartozom hatvanezer embernek válasszal! Persze, mint mindig, örökké lemaradásban. (ezúton is bocsi azoknak, akiknek még mindig tartozom immár.. 7-8 éve?)
 
Aki nem fórumozott, sosem fogja megérteni azt az érzést, ami még mindig elfog engem, ha bármelyik karakterem szóba kerül, ha arra gondolok, mi lehet most velük vagy mit ettek ma ebédre. Egyszerűen mindent imádok, ami velük kapcsolatos. És tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül ezen az oldalon. Mosolyog Talán pont ez a szeretet az, amit érzünk a saját és egymás karaktereivel szemben, amitől ez az oldal még mindig megy és már a 10. születésnapját ünnepelheti. A szeretet, ami minden délután felhajtott az oldalra, ami miatt legszívesebben néha lemondtam volna a pénteki bulikat, hogy inkább otthon maradjak írni (és őszintén, néha le is mondtam Vigyorog a barátaim azóta sem értik).
De tényleg azt hiszem, hogy ez nem változott. Mindig ez a szeretetteljes rajongás volt és lesz is az oldal mozgatórugója. Mosolyog

Ami megváltozott, hmm.. Hát jó sok anekdotánk van nekünk, régieknek, egy-egy napra felbukkanó Vér Palikról és Vér Pannákról, drámákról meg néhányunkról, köztük saját magunkról is, hogy milyen kis amatőren tűntünk fel először a fórumon, amikor még tőmondatokban fogalmaztunk és mi magunk is Vér Palik és Pannák voltunk. De ismét csak azt hiszem, hogy ez is még mindig így van. És ha újracsinálnák, sem változtatnánk semmit Merlin összes szakállszőréért sem.

Ami megváltozott, hogy már nem vagyunk itt. Ami egy részről rossz, mert rengetegszer eszembe jut és hiányzik a társaság és az oldal. Más részről jó, mert az élet megy tovább, és akármikor erre járok, boldog vagyok, hogy látok ismerős, félig ismerős és ismeretlen, új arcokat, és az oldal él és virul.

Ha adhatok tanácsot, akkor biztos nem fogok tudni semmi újat mondani, de azért elmondom így is. :D
- Szeressétek a karaktereiteket! Vigyétek őket ismeretlen és furcsa kalandokra, hozzátok őket olyan szituációkba, amikre fogalmatok sincs, hogyan fognak reagálni. Ismerjétek meg őket!
- Írjatok! Ez talán a legfontosabb. Nem emlékszem ugyan arra, hogy mindenki, aki ide írt vagy írni fog, hogy kezdte pályafutását, de magamról elmondhatom, hogy hosszú menet volt, mire belejöttem. Elhihetitek. És így volt ez a legtöbbünkkel. Úgyhogy merjetek írni, merjétek kipróbálni magatokat! Mert írni egyedül írással tudtok megtanulni. És írni nagyszerű. Mosolyog
- Ne csak a saját karaktereiteket szeressétek, hanem azokat is, akik körbevesznek titeket. Csodálatos barátságok köttettek már eddig is ezen az oldalon, és fognak ezután is. Biztos vagyok benne.

Így hát a végére kissé elérzékenyülten, de büszkén, csak annyit mondanék:
Csak így tovább!
Mert ami itt történik,
az
CSODA.

: )

Őszinte rajongással:
Audrey, Dorothy, Amythia, George, Zoo és végül
Dóri : )
Naplózva

† Monique Garside
Eltávozott karakter
*****


† Halott

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2016. 11. 16. - 08:48:55 »
+10

Ma reggel találtam egy levelet, amit ugyan tegnap küldtek, de ma volt lehetőségem elolvasni. Gondolkodás nélkül nyitottam meg, hiszen egy számomra nagyon fontos személy címezte nekem.
 
Ami benne állt…
Jóleső érzés, a régi bizsergés futott végig rajtam. A múltam egy olyan része, amit sose fogok elfelejteni, ami hatással volt arra, aki jelenleg vagyok…igen, egy olyan szelete ez az életemnek, ami szó szerint megmentett.
14 éves voltam csak akkor. Tele problémákkal, olyan megoldhatatlannak tűnő helyzetekkel, amibe azt hittem belepusztulok. Magamat is meglepem ezzel, hogy ennyire nyíltan vállalom…vállalom, hogy nekem valóban egy menekülés volt több, mint tíz évvel ezelőtt a Roxfort és az írás szerelme.

Nem voltam profi, emlékszem 2-3 mondatos reagokat írtunk egymásnak, de már ez is segített kiszakadnom lélekben abból, amit nehezen dolgoztam fel. Olyan embereket ismertem meg, akik nagyon hosszú évekig elkísértek az életemben. Barátokat kaptam. A mi kis „titkos” társaságunkat. Az éjjeli hosszú telefonhívások, az msn beszélgetések, a nevetések, közös sírások… :D

Kettő részre tudom osztani a Roxfortos éveimet.

Az első karakterem Tiara Mortal volt. Az aranyvérű, tisztalelkű lány, aki a helyét kereste a világban. Pont mint én. Volt minden az életében:  barátságok, szerelmek, csaták, veszteség, félelem.
Vele tanultam meg írni. Kiírni magamból mindent. Az oldalon olyan játékpartnerekre találtam, akik szintén erre vágytak. Sokszor éreztem azt, hogy régről ismerem őket. Talán egy előző életből. Mosolyog
Ekkor ismertem meg Annát, Bettit, Anitát, Nikit, Dorcit, Mercit, Emesét. Annyira, hihetetlenül régen volt és annyira gyerekek voltunk még. :D
Tényleg, mint egy nagy család…voltak olyan veszekedések, hogy néha a fejemet fogtam, de a végén, mindig megfogtuk egymás kezét. Furcsa érzés most így vissza gondolni. Szerintem egyikünk se sejtette, hogy mennyit köszönhet a másiknak.

A második Roxfortos részem…

Monique. A karakter, akivel most bejelentkeztem. Jajjj Misi, Tami, Matyi…ugye tudjátok, hogy könnyeket csaltok most a szemembe? :D

Monique sötét volt és gyalázatosan romlott. Ki gondolná, hogy pont ismét egy nehéz évemben alkottam őt? :D
Olyan játékélményeket kaptam vele, hogy leírni is nehéz lenne. Raphael, Brandon…
Ó én Puckom :D Sok mindent olvastam életem során, rengeteget írtam, de azt hiszem tudod, hogy megkaptad a lelkem egy darabját örökre. Életemben nem írtam olyan átéléssel és élvezettel, mint azokban a játékokban, azóta se. Dőltek belőlem a szavak, fogalmaznom sem kellett, szinte maguktól másolódtak a gondolataim a monitorra. Te vagy Misi, akinek a mondataiért mai napig oda lennék. Egymás mellett nőttünk fel, lettünk felnőttek, nekem kicsit ugyan előbb kellett, de 80 évesen is tudni fogom, hogy ki volt Puck és Mo. Sokszor borzasztóan hiányzik az érzés, amikor neked írtam. De talán ezt te is tudod.

Tamim…téged is az oldalnak köszönhetlek, ahogy Matyit is. Olyan játékokat köszönhetek nektek, hogy könyvet lehetne írni belőlük. Talán Matyi csak Norinával találkozott a játéktéren, de te…te szintén kaptál Mo-ból. Most nagyon nevetek. Eszembe jutott minden. A sok beszélgetésünk, a nevetéseink.

Olyan szeglete volt az életemnek a Roxfort, ami mindig sokat fog jelenteni. Nem hittem volna, hogy ennyire hosszúra nyílik az irományom. :D

Megéltem a középiskolát, a főiskolát, az első munkahelyemet mellettetek…aztán páran a kislányom születésénél is velem örültetek, majd az esküvőmnél. Hihetetlenül öregnek érzem most magam :D :D
Tudjátok, mit tudnék tanácsolni nektek? Ti vagytok az új generáció! Írjátok ki magatokból a félelmeiteket, az örömötök, a boldogtalanságotok, mindent, amit megéltek az életben! Használjátok az írás erejét! Adjatok ezáltal lelket a karaktereiteknek! Ne féljetek megtölteni őket érzelmekkel, mert ezeket az éveket sose felejtitek el.

Azt hiszem nekem most viszont mennem kell. A kávém kihűlt, a kislányom ébredezik. :D

Szeretettel:
Mo és a többiek
Lejla
Naplózva

Izabel Bishop
Griffendél
*


★ HARDCØRE GRYFFINDØR ★

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2016. 11. 18. - 13:00:56 »
+7



     Eredetileg csak ERRE szerettem volna egy pár mondatot írni, de aztán a párból pár száz lett, úgyhogy illőbb, ha inkább ebben a topicban folytatom^^

     [...]
     Fú, ezt a kérdést egyébként én a mai napig üldözöm, bár már egy csomó mindent elolvastam a felsorolt linkek közül, még mindig homályosak kissé a dolgok. De úgy vagyok vele, hogy nem is akarom túl mélyen beleásni magam, mert csak elveszem a meglepit a karijaim elől Vigyorog Szóval ez az egész nagyon izgalmasnak tűnik, és rettentő büszke vagyok az egész oldalra, meg főleg a legkreatívabb Macskaszolgákra staffteamre, hogy összeraktátok mindezt^^ Rohadt nehéz ám úgy okoskodni, hogy vége a Potter-könyveknek, a szőnyeget kirántották a talpatok alól, de a történetnek mennie kell tovább, mert hát a hetedik kötet utolsó mondataival mégsem zárulhatnak be a fórum kapui. Nagyon sok munkátok fekszik benne, és nagyon nagy eredmény, hogy sorvezető nélkül fűztök tovább egy olyan, kvázi nemharrypotter történetet, ami mégis gyönyörűen belesimul a Harry Potter fandomba.

     Régen el akartam már mondani, hogy mennyire örülök, hogy valaha volt adminságom ilyen jó kezekbe került, mert én ezt hasonló energiabedobással már képtelen lettem volna végigcsinálni. Nagyon büszke vagyok rátok - így, a fórumon eltöltött 10 év távlatából és tapasztalatával együtt -, és örülök, hogy minden egyes user csodálatos játékának hozzájárulásával még mindig él és pörög a ringlispíl. Jó érzés egy évtizeddel később is felnézni, és azt látni, hogy oké, még mindig megvan, még mindig népszerű és még mindig születnek itt új dolgok, ötletek, valóságos kapcsolatok (IC, IRL, akármilyen térben és időben).

     Szólnom kell erről a Dumbledore Átka dologról is xD Ez egy létező valami, egy pókháló, ami beszövi az agyadat, és vissza-visszaránt évekkel később is. Nagyon keveseknek sikerült úgy felhagyni a fórumozással, hogy soha többet nem jöttek vissza szétnézni, vagy nem kértek újra aktív színeket a karijaikra. Úgyhogy én meg se próbáltam eltávoztatni magamat, mert arra gondoltam, hogy biztosan visszasomfordálnék egyszer, mert érdekel, hogy mi a helyzet errefelé. Amikor elkezdtem itt a pályafutásom, igazán nem is vettem komolyan az egészet (és itt közbe kell szúrnom, hogy IGAZÁN KOMOLYAN sosem szabad venni, hiszen ez egy hobbi, senkinek sem az élete, de ezt tudjuk-tudjuk..), csak lötyögtem erre-arra, ismerkedtem az rpg szabályaival, az írással és az itt játszó emberekkel. Aztán nem telt bele sok idő, és belejöttem, megszerettem, megismertem a dolgok menetét. Beleszerettem a karaktereimbe is, akiket sorra találtam ki magamnak, és imádtam, hogy mindig volt egy újabb ötletem, amit ki lehetett játszani, legyen az szituáció vagy egy új bőr. A mai napig arra buzdítok mindenkit - ahogy előttem Kakaós Aud anyánk is mondotta -, hogy merjen bevállalni olyan szerepeket, amelyek marha távol állnak tőle, ne ragadjanak le egy-egy klisénél, ne akarjanak veszettül egyetlen karakteren keresztül megélni olyasmiket, amikre a való életben nincs lehetőségük vagy bátorságuk (najó, ő nem szó szerint ezt mondta, de tovább kellett fűznöm a gondolatot). Ki kell használni azt a lehetőséget, hogy itt bármi megtörténhet, és ki kell próbálni saját magunkat, a kreativitásunkat, az írói hajlamainkat.
     Na szóval vissza a kályhához... Elég hamar eljutottam erre a felfedezésre, és beindult a "régiszépidők"-ként emlegetett felvonás. Ha nem találkoztam volna veletek IRL is, akkor azt mondanám, hogy indokolatlanul sok időt töltöttem a gép előtt olyasmivel, ami végül is nem maga az élet, csak egy játék. Viszont elmentem a talikra, és sok-sok játékossal megismerkedtem a való életben is. És mennyire jól tettem Vigyorog Jó öreg Aud barátom már lelőtte előttem, hogy mi is ott találkoztunk először személyesen, aztán már nem kellett a HP-s talikat kivárni, mert összefutottunk "saját erőből", és utána lassan igazi barátok lettünk. Ahogy ez lejátszódott Seyával is (aki sajnos már nem aktív tagja az oldalnak, de tudom, hogy még mindig meleg szívvel gondol vissza a játékos időkre, mert hatalmas dolgok voltak ezek, és bárcsak többen ismernétek őt, mert rettentő nagy forma, és legnagyobb mesélő, akit ismerek - bocs a szóismétlésekért, ez van, ez most nem egy ezerszer átnyálazott reag xD). Egy idő után már nagyon sokat találkoztunk, és eleinte mindig a fórum volt a téma, később egyre kevesebbet érintettük a játékokat, aztán ugye ez az egész átalakult valami mássá. Szeretem ezt a folyamatot. Régen ti csak Aud, Seya, Yo, Yv, Ci, Sean, Any, Melore, Draco, Vikitria, Sol, James, Barbi, Redway, M, Bőci (és sorolhatnám még a teljesség igénye nélkül, kérlek, ne vegyétek a lelketekre, hogyha nem látjátok a neveteket leírva, mert 10 év alatt ennél a párnál tényleg sokkal több embert ismertem meg közületek) voltatok, de mára igazi nevetek van, igazi arcotok, igazi történeteitek, és nagy szerencsémre sokatokkal igazából is összefutok, és már nem feltétlenül a fórum dolgairól beszélgetünk.
     Ez elég kemény. Nnnnnnnade, nem akarok itt ilyen nyálas kirohanásokat intézni, Iza kinyírna, ha tönkretenném az imidzsét, de menő, hogy a mai napig ismerek meg új (vagy csak számomra új) fórumozókat, akikkel ugyanez a metódus lejátszódik :D Előbb csak a karikról beszélgetünk, aztán egyre több IRL téma vegyül a dumálásokba... Fúj, nagyon ótvar lenne, ha azt mondanám, hogy ez meg Dumbledore áldása? Vigyorog Ó, igen, mindjárt kifolyik a társaság a küszöb alatt, bocs xD

     Hát nekem valami ilyen menőség ez az egész oldal. Egy kicsit több volt, mint játéktér, és sajnos az aktív éveim már a hátam mögött vannak (magyarán nyugdíjas vagyok?), de azért szívesen körbeszaglászom itt időnként. Be kell vallanom, volt idő, amikor titkoltam, hogy egy Harry Potter alapú netes fórumon tengetem az időmet, és még a páromnak se nagyon akaródzott elmesélnem a hatalmas múltam. De akkor mit mondtam volna, honnan ismerem pl a két legjobb barátomat? Úgyhogy aztán elmondtam neki, és nem nevetett ki, és azóta is tartok felolvasó esteket, hogy egy kicsit jobban megismerje ezt az oldalamat is.

     Remélem, a tíz éves évforduló alkalmából elnézitek nekem ezt a szokatlan szentimentalizmust, mert hát mikor találnék jobb alkalmat egy ilyen szónoklatra, mint a forcsi szülinapi partiján? Vigyorog Az én végszóm is az, hogy írjatok, játsszatok, ne vegyétek túl komolyan, de ne is legyintsetek az egészre - olyan emberek vagyunk, akiknek közös a hobbijuk, és ez király, mert összehoz minket. És mindenekelőtt ne feledjétek, hogy a MacskaMaffia és Rettegett Iza figyel benneteket (áh, kamuztam, ez valójában a Truman Show, és mind jól megszívtátok)!



Köszipuszi;
IzaMikaBenFoleyJackieGregNeil éés
Luc^^


Naplózva


ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
aww, c'mon... what's the worst that could happen?
ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2018. 06. 15. - 20:16:12
Az oldal 0.447 másodperc alatt készült el 33 lekéréssel.