+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Eric Rosline
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Eric Rosline  (Megtekintve 1337 alkalommal)

Eric Rosline
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2016. 11. 10. - 19:27:53 »
+3

ERIC ROSLINE




         Alapok

jelszó ||  "Ampók a pók?!"
így ejtsd a nevemet || Erik Roszlájn
nem || férfi
születési hely, idő || Oxford, 1978. 10.25.
horoszkóp || skorpió
kor || 20
vér || sárvérű
évfolyam || Mandragóra Gyógyítóképző Intézet és Ispotály - Cecily Thrickmorton Medimágia Kar - Pszicho-medimágus szak


         A múlt

Az órák óta hulló hó egyre nagyobb fejtörést kezdett okozni a dugóban ragadt fiú számára. Még nem olyan régóta volt jogosítványa és szinte már őrült nagy merészségnek számított, hogy el mert indulni ebben az ítéletidőben. Igyekezett abszolút körültekintő lenni, azonban a jeges szél, mely szinte már áthatolhatatlan függönyként kavarogtatta az egyáltalán nem apró hópelyheket, túlontúl hatalmas akadályt jelentett számára. Egyetlen öröme az a forgalmi dugó volt, melyben már lassan fél órája várakozott. Mögötte türelmetlen dudálás hangja harsogott egyre sürgetőbben, ő pedig hiába igyekezett, akkor is képtelen volt arra, hogy előrébb jusson. Mikor már jó ideje nem mozdult semerre sem, vakmerően gázt adott, majd egy jól irányzott mozdulattal balra tekerte a kormányt, ezáltal kiválva a kígyózó sorból, és immár szabadon zötykölődhetett előre anélkül, hogy bárki is útját állta  volna. Kissé ideges mozdulattal nézett bele a visszapillantó tükörbe, majd próbálta a már percek óta bedöglött klímát helyre pofozni. A hidegtől cserepes ajkai közül lassan hófehér pára szállt fel, és ujjai is szépen kezdtek kifehéredni a kormány szorongatása közben. Bele sem mert gondolni, hogy gyakorlatilag még jó pár órát kellene levezetnie és hogy mindezt azért teszi, hogy lássa a szüleit, akik már egy hete leköltöztek a vidéki nyaralójukba.
A következő kanyarnál jobbra fordult, majd a következő kereszteződésnél abszolút tanácstalanul szemlélte a felfüggesztett táblákat. Egyik város neve sem volt ismerős, ez tehát egyet jelentett azzal, hogy sikerült eltévedni. Szenteste..
Hatalmasat sóhajtott, majd a kocsival megfordulva lassú tempóban kezdett visszafelé haladni. Figyelte az utcaneveket, bár egyáltalán nem emlékezett egyikre sem. Mikor már a leginkább elkeseredett, és kezdett sötétedni, az egyik piros téglás bérház kivilágított cégtáblája felé vette az irányt. Egy apró cukrászda volt, a város legeldugottabb szegletében, és még mindig nyitva, ilyenkor délután négy órakor.
Sietősen húzta hát be a féket, majd miután sikerült kikászálódnia a jéghideg kocsiból, és gémberedett tagjait már-már kihajtogatni belőle, egy jól irányzott mozdulattal lökte be a sötét barnára festett ajtót, melynek tetején a kopott csengettyű azonnal életre kelt. Lágy dallama azonnal betöltötte az apró helységet, mely meleg volt, és a fahéj és szegfűszeg illatától aromásan karácsonyszagú. Eric mindig is imádta ezeket az illatokat, valahogy mindig eszébe juttatták a szülőkkel közösen eltöltött karácsonyokat, mikor is anyja finomabbnál finomabb süteményekkel igyekezett a kedvében járni, és emlékezetessé tenni a szeretet ünnepét.  Most sem vágyott másra, csak arra, hogy végre ott legyen velük, körülállják a hatalmas fenyőfát, és ne kelljen a hidegben fagyoskodnia. Bár jelenleg ez a hely tökéletesen megfelelt számára, hogy útbaigazítást kérjen, és megmelegedjen egy kicsit, mielőtt folytatja útját.
Kapucniját azonnal lerántotta a fejéről, majd félhosszú, sötét hajáról vékony ujjaival hanyagul kirázta a hópelyhek maradékát.
- Helló! Van itt valaki? - kérdezte rekedtes baritonján, majd a kivilágított pulthoz lépett, ahol szebbnél szebb karácsonyi sütemények sorakoztak.
- Már jövök is, egy pillanat! - hallatszódott a vékony hang a pult mögött lévő ajtó mögül.
- Itt is vagyok, miben segíthetek?  - szólt a kérdés, majd Eric elakadó lélegzettel fürkészhette a legszebb szempárt, melyet valaha is látott.

Karácsonyi emlékek

A chilivel meghintett forrócsoki szinte perzseli a nyelőcsövét, azonban most egy cseppet sem bánja ezt. Már órák óta üldögél a hideg autóban a lánnyal, akit pár órája ismert meg. A hó szakadatlan esik, és az utak, melyek eddig még járhatóak voltak, mostanra már teljesen áthatolhatatlan akadályt jelentenek. Kezét és testét a gőzölgő ital melengeti, szívét pedig a lány mosolya...

Hangosan kacagva fut neki, majd csúszik egyet a kissé sikamlóssá vált utcán. Keze a régi lámpa fém testére kulcsolódik, majd mint egy táncos, olyan kecsesen kerüli meg lendületből azt. Barna hajába csillogó hópelyhek tapadnak, Eric pedig nem tudja nem tátott szájjal figyelni az önfeledten nevető lányt, annak karcsú termetét, kedves arcát. A délelőtt és koradélután bosszúságát már régen elfelejtette, hálát ad Istennek, hogy eltévedt, és bár imádja a szüleit, most mégis inkább a lánnyal múlatja az idejét, mint hogy otthon körbeállja a fát és egy újabb pulóvernek örüljön...

Keze alatt a hógolyóból lassan hatalmas görgeteg alakul. Sapkája a hóember fején végzi, orrának egy botot szúr, szemének pedig feláldozza a díszítésként kapott kettő kávészemet a forrócsokijának tetejéről. A hóember a Szilveszter nevet kapja...

Fekszenek egymás mellett, kissé lihegve a hógolyózástól. A lány haja szétterülve, Eric pedig kipirosodott arccal nézi a régi lámpa fényét, a mellett alig látható csillagokat, és a lány tündöklő tekintetét. Hirtelen ötlettől vezérelve csinál egy angyalkát, majd nevetve nyugtázza, hogy követője is akadt. Felkászálódik lassan, hogy lássa távolabbról is a művét. Felsegíti a lányt, ujjai annak hideg kezére kulcsolódnak.
A távolban harang csendül.
Éjfél van.
A tekintetük egymásra villan, Eric pedig életében először a következményekkel nem törődve kilép a komfortzónájából. Ajkai a lány ajkához ér, lágy csókkal illeti...
- Boldog Karácsonyt...


 Gyerekkor
Átlagosnak mondható gyerekkora volt. Egykeként a szülei figyelmét élvezte, játékvonatokkal játszott, meg legoval. Élte a mugli gyermekek mindennapjait. A szomszédjában pár hasonló korú gyermek cseperedett, velük sűrűn összejártak. Barátságuk és kapcsolatuk akkor szakadt meg, mikor bekerült a Roxfortba, hiszen a mugli és varázsló életet nem igazán tudta egyensúlyba hozni. Az iskolában természetesen számos új barátra lelt. A Teszlek süveg a Hollóhátba osztotta, és a házhoz mérten a tanulásban is jeleskedett. Már tizenhat évesen komoly tervei voltak a jövőjével kapcsolatban, és a továbbtanuláshoz szükséges tárgyakban mindig is jeleskedett. Szorgalmas volt, azonban akadtak olyan tárgyak is, melyek nem voltak az erősségei. Például a legendás lények óra kifejezetten a mumusa volt, talán éppen ezért nem vágyott soha kisállatra. Szerette őket, elvolt a kutyákkal macskákkal, de gondozni nem tudta volna őket.
Viszonylag csendes éveket húzott le az ódon falak között, nem voltak kihágásai, balhéi, leszámítva persze a dohányzást, mely miatt többször is elkapták. A szülei nem voltak túlzottan büszkék rá, mikor pár barátjával éjszaka terelték be a kastélyt körülvevő rengetegből, azonban kifejezetten nagy dorgálást ezért sem kapott. Jó gyerek volt, a tanárok kedvelték.

Roxfortos évek
A Teszlek süveg a Hollóhátba osztotta, ehhez mérten jó tanuló volt. Kijött a többi háztársával, és néhány apróbb csínytől eltekintve mondhatni unalmas évei voltak. Természetesen ő ezekre az évekre mindig is szép emlékként gondol vissza - vagyis fog visszagondolni, mikor majd lesznek emlékei. Négyen voltak nagyon jóban, azonban mikor el kellett a jövőn gondolkodni a barátságuk hamar megingott. Mindig is a tanulás kötötte össze őket, és mikor Eric úgy döntött, hogy a jövőjére szeretne koncentrálni, kissé kiesett a baráti körből. Egyedül bújta a könyveket, egyedül járt könyvtárba, és igyekezett tényleg a fontos dolgokra koncentrálni. Utólag már bánta, hogy így döntött, hiszen talán épp ezért nem tudott számítani egyikükre sem, mikor bagolyban érdeklődött az elmúlt évekről és mikor segítséget kért emlékei feltárásában. A háború természetesen rá is hatással volt, többek között ez is közrejátszott abban, hogy melyik intézményben szeretné folytatni a tanulmányait, és hogy a mentális zavarokkal foglalkozzon.

Háború
Természetesen a háború megviselte, hiszen sárvérűként sokkal nehezebben mentek a dolgok, mint akkor, mikor Tudjukki nem jelent meg ismét a színen. Számára sosem volt fontos mások vére, hogy milyen családból jött egy-egy ember, azonban ezekben a nehéz időkben a stressz és a félelem sokakat vitt vakvágányra. Többen is kiközösítették, vagy csak fordultak el tőle a származása miatt. Akikkel eddig jó kapcsolatot ápolt, most azok is inkább elfordultak a folyosón. Senki nem akart túlzottan közel kerülni hozzá, hiszen egy sárvérű barátsága és ismertsége nem jelentett túlzottan jót. A szülei veszélyben voltak, és inkább a bagolyposta helyett a sima mugli módszerrel leveleztek. Eric többször is beutazott Londonban, ahol egy aprócska postafiókot üzemeltetett. Szüleit a háború kirobbanásakor nyomatékosan megkérte, hogy lehetőleg a téli nyaralójukban töltsék az elkövetkezendő időszakot. Eddig sikeresen megvédte őket, reményei szerint ez a jövőben sem fog változni.


         Jellem

Kedves, figyelmes, amolyan igazi jófiú... legalább is volt, egészen a két évvel ezelőtti balesetéig, melyet karácsonykor szenvedett el. Az égiek biztos úgy gondolták, hogy még szükségük van a fiúra, ugyanis az életét megkímélték, viszont az emlékeitől sikeresen megfosztották. Azóta csak árnyéka önmagának, nem igazán találja a helyét, és mintha egy teljesen új ember lakozna fizikai valójában. A mindenki által szerethető énje eltűnt, helyette maradt egy sokszor szorongó, rémálmokkal küzdő, önmagát kereső fiú, aki már messze nem olyan úriember, mint réges-rég.
Lényegében kedves, azonban nem kifejezetten társaság kedvelő. Ha nem muszáj nem nagyon vegyül a diákokkal. Kívülállónak érzi magát, hiszen hiába végezte el nagyon jó eredményekkel az iskolát, most mégis újra kellett kezdenie mindent. Mivel részleges amnéziája van, és nem emlékszik a varázslatokra, ismét ide kényszerült, amolyan terápiaként, így kora miatt kissé kilóg a sorból. Nem barátkozik, úgy gondolja, hogy emlékei úgyis hamar visszajönnek, és akkor már felesleges a búcsú miatti szenvedéssel nehezíteni az életet. Persze önmagának sem vallaná be, hogy ez az emlékezés dolog nem áll olyan jól, mint kellene, hiszen már egy éve nem történt semmi, azon kívül, hogy minden nap délután hat órakor beül a Dolce Vita Café-ba és vár...
Segítőkész, ha a szükség úgy kívánja, és kellemes társaság is, már ha éppen hozzászól bárki is. Fekete, és sötét színű ruhái, meg a piercingje miatt vadócnak tűnik, olyannak, aki nem veti meg az élvezeteket, azonban ez csak a látszat. Néha legurít egy-egy sört, de lényegében csak cigarettával mérgezi magát, semmi mással. Nem randalírozik, nem tör-zúz, és nem lázadó. Ő egyszerűen csak életunt, és belefáradt már abba, hogy hiába próbálkozik, semmi nem jut az eszébe. Réges-régről van néhány emléke, családi összejövetelekről, egy szempárról, azonban nem tudja ezeket hová tenni, és talán a legnagyobb gondja, hogy még csak az életének fontosabb dolgaival sincs tisztába. Fogalma sincs arról, hogy volt-e már barátnője, csókolózott-e már, szűz-e még, vagy csak úgy, volt-e bármilyen jellegű kapcsolata. Néhány dolgot már kiderített leginkább fényképekből, azonban az sem biztos hogy a következtetései helyesek. Néhány barátjával felvette már a kapcsolatot, és előszeretettel vált baglyot, azonban sokkal közelebb még nem jutott az igazsághoz.
Jó tanuló, maximalista, mindig odateszi magát. A tanárok kedvelik, még ha mostanság nem is igazán ad rá okot. Szabadidejében sokszor szétszórt, a figyelmét nem igazán lehet lekötni. Mindig töpreng és elvonultan szemléli a világot, vagy épp az eseményeket. És persze próbál rájönni arra, hogy miért is érez kényszert arra, hogy minden délután hat órakor egy cukrászdában múlassa az idejét...

Erősség || Maximalista, udvarias, szerethető, simulékony, nyugodt
Gyengeség || Lemondó, elégedetlen, mostanában sokszor negatív hozzáállású


         Apróságok

mindig || karácsony, hó, cigi, könyvek, beszélgetés, emberek
soha || emlékek nélküli élet, magány, tudatlanság, a helyesírás hiánya
hobbik || leginkább olvas, sétál, ismerkedik, kutat a múltja után
merengő || A legjobb: egy karácsony a szüleivel, amikor mindannyian együtt voltak, boldogan.
A legrosszabb: Felébredni a kórházban, és nem emlékezni az elmúlt két évre.
mumus || autóba ülni
Edevis tükre ||  Sikeresen túl az egyetemi éveken, a boldogan mosolygó szülei körében, és azzal a lánnyal, akire nem emlékszik.
százfűlé-főzet ||  nikotintól kesernyés, zöldes színű, fahéjas
Amortentia || a karácsony illatát. Szegfűszeg, fahéj, narancs, a frissen hullott hó illata, a tél füstös illata
titkok || A szüzességét egy buliban veszítette el, ahol többet ivott a kelleténél, azonban nem emlékszik rá.
azt beszélik, hogy... || a szüliei nem kevés pénzzel támogatták az iskolát, hogy Eric ismét elkezdhesse az első évet. Hiszen mindenki tudja, hogy pszichológiai vizsgát kell tenni azért, hogy egy felvételiző bejuthasson. Vajon hogy máshogy kerülhetett volna be, ha amnéziája van? Mentálisan mennyire felelhet meg egy ilyen szakra?



         A család

apa || Jeremy Rosline 56, mugli
anya || Hannah Wilkins 50, mugli
testvérek ||  egyke
állatok || még nincs

Családtörténet ||
Apja szobafestő, anyja operaénekes. Mindig is egészen tehetősek voltak a muglik között. Persze náluk sem volt kolbászból a kerítés, azonban, amit lehetett, megteremtettek maguknak. Mint például kertvárosi házat, nagy telekkel, és egy nyaraló/telelőt a hegyekben, ahol minden ünnepet és szünetet együtt töltöttek, távol a város zajától. Életük már-már idilli, leszámítva, hogy hiába is szerettek volna Ericnek egy testvért, sajnos nem adatott meg számukra még egy gyermek. Fiuk mágikus vérét először kétkedve fogadták, aztán beletörődtek abba, hogy ha már két gyermekük nem lehetett, akkor az az egy vált igazán különlegessé. Mindig is jó kapcsolat volt közöttük, azonban hiába a mágiának, otthon sosem hagyták a varázslást. Ericet mindig úgy nevelték, hogy a két kezével is véghez tudjon vinni dolgokat, és miután hallottak a varázsvilágban lévő harcokról, egyre inkább támogatták volna a muglik közötti életet, valami varázstalan szakmával karöltve.



         Külsőségek

magasság || 187 cm
testalkat || átlagos, szálkás
szemszín || barna
hajszín || barna
kinézet || Magas, helyes fiú. Imád futni, így alkata is ehhez igazodott. Szálkás izomzattal rendelkezik, ami sok lánynak tetszik. Nem kifejezetten szépfiú, inkább amolyan örök fiatal típus, aki harminc évesen is pont olyan kölyökképpel fog rendelkezni, mint egy tizenhat éves. Szemei mandulavágásúak, haja barna, és tincsei leggyakrabban hosszabbak a kelleténél. Egy darab piercinget visel az orrában, ami miatt sokszor hiszik azt róla, hogy vandál és züllött természetű. Szereti a sötétebb színeket, leginkább azokat hordja. Imádja a sportos cuccokat, de az ingeket sem veti meg, amennyiben azt a kedvenc sportcipőjével veheti fel.



         A tudás

varázslói ismeretek || A Roxfortot sikeresen elvégezte, bár tény és való, hogy a legtöbb energiát azokba a tárgyakba fektette, amelyekre a későbbiek során is szüksége volt. Származásából kiindulva a Mugliismeretben mindig is jeleskedett, azonban mindezek mellett a Bűbájtan is a kedvencei közé tartozott. A bájitaltannal és gyógynövénytannal vért izzadt, még korrepetálásra is járt, hiszen valójában egyáltalán nincs érzéke hozzá, azonban mindenképpen szerette volna Várakozáson Felülire megcsinálni.
felvett tantárgyak ||
Medimágusi bűbájtan alapjai I. II.  
Medimágusi kommunikáció
Gyógyítástörténet I. II. III.
Medimágusi pszichológia
Varázslatos lélektan I. II.
Lelki eredetű betegségek gyógyítása varázslatta I. II.
Az elme útvesztői és azok kézikönyve
Szedációs eljárások  
pálca típusa || 11 hüvelyk fűzfa vélahaj maggal
RBF ||
RBF eredmények:
* Bájitaltan - Várakozáson felüli
* Bűbájtan - Kiváló
* Mugliismeret -  Kiváló
* Gyógynövénytan - Várakozáson felüli
* Sötét varázslatok kivédése - Kiváló
* Mágiatörténet - elfogadható
* Asztronómia - elfogadható
* Repüléstan - várakozáson felüli
* Átváltoztatástan - elfogadható




         Egyéb

avialany||  Jacob Morton

Naplózva


Louise Lott
Eltávozott karakter
*****


♦ VII. Hollóhát ♦ Prefektus ♦ "Cinkemadár"

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2016. 11. 11. - 00:33:34 »
+1

Üdvözöllek az oldalon Eric,

Nem tudom, miért aggódtál, nagyon jó előtörténetet írtál! Igazán tetszett benne a csavar, és maga a szerkezet, amit felépítettél. Nagyon klassz lett! És plusz pont, jó nagy, a negatív tulajdonságokért, nagyon realisztikus lett a karakter és tetszik, ahogy megváltozott a személyisége a baleset után, szépen írtad meg. Így az előtörténeted kérdés nélkül

elfogadom!

Gratulálok!
Az eligazító PM pedig hamarosan érkezik!

Louise
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2019. 11. 22. - 19:06:34
Az oldal 0.078 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.