Levelek

Címzett: Nikolai Vankow
St. Herbert's Island, Derwent Water, Egyesült Királyság

Kedves Nikolai!

Előre elnézésed kell kérnem a levelem fogalmi és tartalmi pontatlanságai és szélsőségei miatt, ám még nem józanodtam ki teljesen. Bizonyára hallottál róla, hogy Elliot részt vett egy bulin, ahol jómagam is jelen volt, ennek a hatásai még nem múltak el nyomtalanul, így nem hiszem, hogy tudom magam tartani egy udvarias, hangvételében és minőségében megfelelől levélformához. Ennek ellenére kérlek olvasd a soraimat figyelemmel, türelemmel és megértéssel.
Elsősorban természetesen újra, mint minden alkalommal köszönöm, hogy a kérésemnek engedve segítettél, hogy az elmémet lecsillapíthassam. Még nagyon sekély a tudásom, de mindennek is nap mint nap nagy hasznát látom, és ezért rendkívül hálás vagyok. Silvától bizonyára tudod, hogy volt már alkalmam Elliottal szemben is próbára tenni a képességeim, és noha még nem teljesen üzembiztos egy találkozás vele, és amitől a leginkább tartottam is bekövetkezett, mára sikerült eléggé megőriznem a hidegvérem ahhoz, hogy érdemben beszélgessünk. Idővel ez bizonyára javul majd, ahogy nagyobb gyakorlatra teszek szert.
Ez a mai érdemi beszélgetés, ami köztem és Elliot között történt az oka annak, hogy sürgős levelet küldök és a lehető leggyorsabb baglyot kerestem meg a roxforti készletből. Nem is tudom pontosan, hogy hogyan írjam le neked a történteket, ám titokban nem maradhat úgy gondolom, és a segítségedre is szükségem van a helyzet megoldásához. Attól tartok Elliot segítségére többet amúgy sem nagyon számíthatok, mert amilyen dolgokat mondott, az alapján van okom azt feltételezni, hogy sértőnek érezné, hogy hozzád fordulok tanácsért, de nézetem szerint ez az egyetlen lehetőségem.
Eseménysorunk tehát röviden: a minap ittasan megérkeztem a nagy pontvesztő buliba, ahol Elliotot találtam két hollóhátas barátjának a társaságában. Képzelem, te magad mennyire megdöbbenhettél a hírtől, hát én a látványtól, ittas állapotban képtelen voltam ellenállni a kísértésnek, hogy kvázi kiverjem az északi italt a kezéből. Hogy-hogynem szó szót követett, ám minden nehézség ellenére megegyeztünk abban, hogy a feladatul kapott büntetődolgozatunk anyaggyűjtésénél találkozhatnánk. És ez a találkozás Nikolai, véres katasztrófára sikeredett! Bár kétség kívül Elliot a jobb tanítványod, és sose leszek képes olyan szinten uralni az érzelmeimet, mint ő, de valamilyen ördögi késztetésem és tehetségem van arra, hogy a védőpajzsai mögé furakodjak.
Van néhány dolog, amiről beszéltünk, és szeretném, ha tőlem is hallanál róla. Elnézésed kérem értük, szörnyű modortalanság még leírni is, de nem is fajult volna oda a beszélgetés, ahova, ha volna bennem bármi szégyenérzet.
A dolgok:
1. Elliot megosztotta velem, mennyire kellemetlenül érinti, hogy titkolsz előle valamit. Úgy érzi, hogy hazudtál neki, amikor azt állítottad, nem az ő dolga. Hogy eltereljem a szót és kisebbítsem a dolgok élét, felvetettem, hogy talán barátnőd lehet. Majd ezek után, mivel még sose látott hölgyvendéget nálad, hogy talán meleg lehetsz. Különös módon reagált erre, abszolút kiakasztotta az elmélkedésem, ami persze csak arra hergelt, hogy minél alaposabban feltárjam számára a témát. Igen illetlen célzásokat tettem rád, amikre egyáltalán nem vagyok büszke, de nem is éreztem őket annyira felháborítónak, mint amennyire felháborodott. Bizonyára a teljes témához nem értése miatt, amive visszaéltem.
2. Említett egy képzelt barátot, akiről kiderült, hogy létező volt, de meghalt, majd később, amikor egy másik téma kapcsán egy érte rajongó tizenhárom éves túlfűtött érzelmeit ecseteltem neki, azt mondta, hogy olyan neki, mintha az öccse lenne, leszámítva, hogy az öccse halott. Namármost. Azt sem tudtam, hogy van öccse. Pláne nem halott öccse. Természetesen, miután erre a dühkitörés-vallomásra provokáltam elviharzott. Természetesen, ha ennek tudatában vagyok, gondosabban megválogattam volna a szavaim, de jelenleg is olyan keveset tudok és értek ebből az egészből, hogy nem tudom, mit tegyek következőnek. Ezért fordultam hozzád sürgős tanácsért, ám ha nincs ötleted, úgy legalább ez úton megírom, hogy nem tartom továbbra is szerencsésnek a titkolózást, bár én magam nem mondom el Elliotnak, hogy valaha is hozzád fordultam segítségért, a családi kötelékek helyreállítása fontosabb lehet, és most aligha gondolhat szörnyűbbeket rólam, mint amilyeneket amúgy gondol.

Várom mielőbbi válaszodat!
Legőszintébb tisztelettel:
Saladin Mallard

Ui.: Levendulás sütemény.

1998, november X.

Kedves Saladin,

   Számítottam a leveledre, bár megvallom őszintén meglepett annak tartalma, több szempontból is.
   Rögtön a lényegre térve, igen. Tudok a buliról és immár arról is, hogy ismét felvettétek a kapcsolatot. Örülök, hogy elértétek azt a pontot, ahol képesek vagytok beszélni egymással és továbbra is tartom a nyár eleji állításomat, mi szerint ez a legcélravezetőbb mindkettőtök számára akkor is, ha szükségszerűen további fájdalmakkal jár. Remek tanítvány vagy, Saladin, néhány hónap leforgása alatt rengeteget fejlődtél, ám a továbbiakban is elvárom, hogy minden este gyakorold, hogyan csendesítheted le az elméd a már ismert technikákkal. Tudni fogod, hogy jó úton jársz, ha teljesen megszűnnek a rémálmok.
   Elliotot nehéz kizökkenteni a komfortzónájából, mert az szinte kizárólagosan a fejében létezik. Hogy neked erre tehetséged és késztetésed is van, pillanatnyilag talán áldatlan állapotnak tűnik, mégis azt kell mondjam, irigyellek érte, ha a körülményeitek önmagában nem is lehetnek irigylésre méltóak. Meglehet viharos, ha kilép a páncél mögül, de egyúttal azt is biztosítja, hogy a haragja nem lesz és nem is lehet tartós irányodban.
   Corey és Allen nem a barátja. Nem a szőrszálhasogatás, inkább a pontosítás kedvéért mondom, mert a leveledben később leírt események fényében ez egy fontos szempont. Megsértettem, vagy sem, Elliot a mai napig felnéz rám. Amikor a fiúkkal foglalkozik, akkor az én szerepemet játssza. Soha nem fog rájuk barátként, vagy szeretőként tekinteni, mert esetében mindkettő egyenrangú viszonyt feltételez, a fiúk pedig nézetei szerint mindig is alatta álltak, mint gyerekek, tanítványok, avagy inkább olyan kisöccsök, amilyenek neki soha nem lehettek.
   Kettőtök közül te vagy a jobb tanítvány, Saladin. Elliot számára az okklumencia nem eszköz, hanem életforma, ami elszigeteli a világtól. Nem csupán lecsendesíti az érzelmeit, egyúttal háttérbe is szorítja őket, „kivonja” az érzelmeket az egyenletből. Az okklumencia lényege nem ez, immár úgy hiszem te is nagyon jól érted, miért.
   A bocsánatkérésed elfogadom, emiatt ne fájjon a fejed. Elliot későn érő típus, ami az érzelmi elzárkózást figyelembe véve számítható körülmény volt. Mielőtt teljesen kizárt volna, a gondolatai teljes mértékig nélkülözték az ilyen irányú behatásokat, így biztosan állíthatom, hogy nincs, vagy nem volt tisztában a legjobb barátai valódi kapcsolatával sem. Értsd, hogy számára a szexuális témakör teljességgel idegen terület, mert egész életében igyekezett elkerülni a mélyebb kapcsolatokat, a felszínesek pedig egyáltalán nem érdeklik. Ez utóbbi valószínűleg az apja felelőtlen magatartásának köszönhető, elvégre önmaga is épp ennek eredménye. Nincs abban semmi meglepő, ha a puszta témára is érzékenyen reagál, mert indításnak is kívül esik a komfortzónáján, ami pedig engem illet, gyanítom sértetted vele az irántam érzett tiszteletét is. Elliot tekintélyelvű és végtelenül családcentrikus, ami kizárólag annak köszönhető, hogy felette állónak értékel minket. Olyanoknak, akiket nincs elég ereje, vagy hatalma bántani, tehát a ragaszkodás nem minősül „bűnnek”. Megsértem a bizalmát mindazzal, amit elmondtam és amit még fogok, de ha már visszaélsz az érzéseivel, légy tisztában, pontosan mivel teszed.
   Említettem korábban Michael felelőtlenségét. A bátyám soha nem volt beszámítható nőügyekben, nem gondolkodott akkor sem, amikor Elliot anyjával hált. Az eredmény egy ikerterhesség lett, amit a nő megpróbált gyógyszerekkel elhajtani. Ez súlyosan visszavetette a magzatok fejlődését, bár a jelentős mágiaaffinitás miatt képtelen volt valóban megölni őket. A születést csak Elliot élte túl, az öccse azonban belehalt. Még mugli iskolába járt, amikor pszichológushoz küldték, aki megállapította, hogy Elliot képzelt barátja a saját testvére, akinek létezéséről nem is tudhatott, bár nem kizárható, hogy rokonai elszólták magukat, nem is tudva a gyerek jelenlétéről. Ez a képzelt „barát” azzal vádolta, hogy megölte őt, ezért a muglik erős gyógyszeres kezelésre ítélték, amitől megszűntek a hallucinációi.
   Ami igazán meglepő számomra, hogy – kerüljön bármilyen érzelmi helyzetbe is – képes volt egyáltalán elszólni magát. Még nekem sem beszélt róla soha, amit tudok, azt az apjától tudom, illetve a későbbi legilimenciának hála kiderült, hogy Elliot azt gondolja, valóban megölte az öccsét. Kidolgozta annak dinamikáját, hogyan képes az egypetéjű ikrek egyike elszívni a másik mágikus erejét kritikus körülmények között és ezáltal életben tartani magát. Sajnos ezt az elméletet a mai napig nem tudnám neki megcáfolni, hazudni pedig nem akarok.
Ha a fiúkat - és feltételezem a 13 éves egyiküket takarja - az öccseként definiálta, akkor egy olyan kategóriába kerültek az évek folyamán, amelyért felelősséggel tartozik, ebbe pedig nem fér bele, hogy viszonozzon olyan jellegű érzéseket, melyek a családi felfogást sértenék. Valószínűleg a puszta gondolatot is betegesnek tartja és erősen kétlem, hogy valaha is eszébe jutott volna egyáltalán előtted.
   Nem mondhatom meg neked, mit tegyél, Saladin, de azt hiszem minden információt megadtam, hogy magad is meghozhasd a számodra megfelelő döntést.
   A családi kötelékeink fontosak bár, nem ezen a titkon fognak múlni. Ettől függetlenül támogatom az igazság feltárását, bár javasolnám ez esetben, hogy közösen tegyük meg. A Karácsonyi szünet például tökéletesen alkalmas lenne.

A sütemény valami mesés, köszönöm, add át szívből jövő elismerésemet Magnólia nénédnek.

Maradok tisztelettel:
Nikolai Vankov

P.S.: Elliot megkeresett az átoktörői látogatás lehetőségével. Elküldök néhány baglyot, de a január első hete alkalmas lehet.

Címzett: Nikolai Vankow
St. Herbert's Island, Derwent Water, Egyesült Királyság

Kedves Nikolai!

Semmiképpen sem akartam adósod maradni a tájékoztatással. Természetesen tovább végzem a gyakorlatokat, mert a puszta itt tartózkodás is éppen elég fájdalmas ahhoz, hogy szükségem legyen rá. Elliot számára sem lehet könnyű időszak az alapján, amit elmondott, és én, sajnos, nem tudok megértő és vigasztaló lenni állhatatos bűntudata ellen, még akkor sem, hogyha a lehető legcsendesebben tartom az elmém. A bizalma teher, nem érzem ezt különösebben irigylésre méltónak Nikolai. Kitüntet a figyelmével, de amivel én ezt viszonzom neki, az a megszokott gondolatok felborítása, a béke elpusztítása, kiszolgáltatottság és kegyetlen viccek valamiből, amit ő nem talál szórakoztatónak, nem is értem, hogy miért. Néha úgy vélem, ez tipikusan az a helyzet kellene, hogy legyen, amikor jobb neki, hogyha én békén hagyom. Tudom, hogy mi a véleményed erről, megpróbálom nem elutasítani, hogyha lecsillapodik a dühe, ha megtörténik, ahogyan tettem korábban. Minél több időt töltünk egy fajta burokban, annál nehezebben fogunk tudni egymással beszélni.
Megvallom, nehezen értem meg ezt a szemléletmódot, nagy szükségem van arra, hogy eláruld a bizalmát és beavass ezekbe a dolgokba. Tudod, nálunk, angoloknál azért leginkább az jellemző, hogy a szerető és baráti viszony soha nem egyenrangú, mindig hordoz alá és fölérendeltségi tartalmat. A mi emberfajtánkat egyszerűen csak vonzza az effajta játék, francia behatást. A ti család és barátmodelletek, tanítványi hozzárendeléseitek olyan új, megfoghatatlan információt jelentenek a számomra, amiről egyszer részletesebben is el kellene beszélgessünk, hogy tényleg minden a helyére kerüljön. Azt hiszem nehéz lesz vele az elmúlt évről és Kyndeyrnről beszélnem, ha számára mindez megfoghatatlan, hiszen a mi barátságunkban sose voltunk egyenlők, azt hiszem.
Köszönöm a dicsérő szavaid, bár úgy érzem, hogy szolgáltam meg egészen azokat, de pontosan tudom, hogy az érzelmek nélküli létezés nem létezés, ráadásul veszélyes, és sokkal kiszolgáltatottabbá tesz, mint az érzés, mert vakká tesz a világ dolgaira. Elliot szinte sose veszi észre, hogy a logikájával mikor fordítja maga ellen az érzelmeket, míg én észreveszem általában, csak nem törődöm vele. Valóban megsértettem a tiszteletét, vagyis... úgy tetszik, ez történt, ám fel nem foghatom, hogy amiről beszéltem vele, célzás, utalás, esetleg egy-két túlzó gondolat miért sérti éppen a tiszteletet. Inkább a jó ízlésre gondoltam volna, de hát Elliot jobbára egyáltalán nem szégyellős így... akárhogy is, köszönöm, hogy válaszoltál, így, ha nem is látom át egészen értem, hogy milyen veszélyes gondolatok is ezek.
Példátlannak tartom, hogy valaki mugli módszerekkel törhessen varázslógyermekek életére, bár nem az én dolgom megítélni Mr. Woodrow döntéseit és tetteit, és még soha nem szembesültem korábban a problémával, Elliot kirohanása arra enged következtetni, hogy elhunyt testvérének vádló kísértete még mindig kísérti. Felteszem, mostanra mélyen megbánta az őszinte szavakat, amiket felindultságában nekem mondott, az utalást, a beszédes félinformációt, ám nem tudok úgy tenni, mintha nem hallottam volna, de egyaránt ijesztő az a lehetőség, hogy ezt a tudomására hozzam, és az is, hogy úgy tegyek, mintha semmi sem történt volna. Tanácstalan vagyok, és azt hiszem, tehetetlen.
Mindazonáltal, ha a karácsonyi szünetig ez a helyzet megoldódik, akkor esetleg hazakísérhetném, mielőtt továbbutaznék Londonban, vagy a két ünnep között megegyezhetünk egy találkozóban. A karácsony napjai alatt a rokonság feltétlenül látni óhajt, ezért azokat a napokat nem számítva bármikor megtehetjük.
Magnólia néni nagyon boldog lesz, hogy hall rólad, már érdeklődött.

Legőszintébb tisztelettel:
Saladin Mallard

Ui.: Köszönöm a lehetőséget!

1998, november X.

Kedves Saladin,

   Ismered a véleményem a témában, így nem nyomasztanálak vele újra, annyit azonban had jegyezzek meg, hogy a bizalom ajándék. Ha nem kívánt fajta, senki nem kényszeríthet rá, hogy elfogadd, a visszautasítása pedig alanyi jog, önmagában nem terhel felelősséggel. Felnőtt varázslók vagytok, akik megjártak már egy háborút, képesek vagytok felnőtt emberekhez méltó döntéseket hozni. Ha ez a kapcsolat káros rád nézve, akkor nincs helyed benne. Sok minden bizonytalan Elliottal kapcsolatban, de az egészen biztos, hogy nem fogadná el még egy barátja áldozatát, a jóérzése maximum időleges lenne. Amíg rá nem jön.
   Nincs kapcsolat gondolkodó létformák között, mely valóban és teljes mértékig egyenrangú lenne, egyes esetekben azonban igen tisztán meg lehet húzni a körvonalakat, míg másokban a különbség árnyalatnyi, avagy kiegyenlítődik a különböző pontokon belül. Ha alkalmunk nyílik rá, természetesen szívesen beszélgetek veled róla bővebben is.
   Ezek a problémák kettőtök között azért most merülnek fel, mert valójában nem ismeritek még egymást. A súrlódások nem jelentik a világ végét, bármennyire legyenek is viharosak és bármennyire is úgy tűnik, önmagában természetes elemei a különböző jellemek összecsiszolódásának. Ismét pusztán annyi a kérdés – nem degradálva ezzel a választás nehézségét -, hogy neked erre valóban szükséged van-e.
   Tudatosan? Nyilvánvalóan megbánta. Az elszólás oka azonban tudat alatt keletkezik a megosztás vágyával. Ne erőltess semmit, ha lehet, se rá, se magadra, ez általános tanács. Ha az erőszak egyes esetekben kifizetődő is, törékeny érzelmi szálakon egészen biztosan nem a megfelelő hatást éri el.
   Bármikor szívesen látunk, te is tudod. Remélem megoldjátok a helyzetet és hamarosan viszont látjuk egymást.

Maradok tisztelettel:
Nikolai Vankov