Saladin Mallard

SALADIN MALLARD

"Igyunk meg mindent ma éjjel,
hígítsuk fel veritékkel,
törjük meg az átkot,
ébresszük fel a várost!
Felejtsük el a leckét,
nyissuk ki a szelencét,
induljon meg a mámor,
találjon el ma Ámor! "

Alapok

jelszó || "Az elme összetett, sokrétegű dolog - legalábbis a legtöbb ember elméje az."
így ejtsd a nevemet || Szaladin Mallárd
nem || férfi
születési hely, idő || Mallard-ház, London környéke; 1982. február 4.
horoszkóp || vízöntő
kor || 16
vér || fél
évfolyam || hatodéves

A múlt

Harmincévesen visszatekintve egy naplóra az ember sok megdöbbentő dolgot megtapasztal magáról. Naivitást, hitet, egyszerű, őszinte érzelmeket. A gyerekek még olyan tiszták. Még azok is, akiket a külvilág makacs, nagyképű, önző fiúnak tart, gyakran egyszerűek és nem is tudják, hogy mivel járnak a tetteik és szavaik. S főleg, néhány hónap, egy év bőségesen elegendő ahhoz, hogy egy fakó, halvány lélek elveszítse minden hímporát és beletorzuljon abba a felnőttbe, akiként aztán megismeri a világ.

16+

1992. szeptember 24.
Kedves naplóm!

Magnolia nénikém adta nekem ezt a naplót. Szerinte már elég idős vagyok ahhoz, hogy naplót vezessek. Azt is mondta, hogy mert a Roxfortban Lockhart a tanár, ezért lehet, hogy apám jövőre nem enged el az iskolába. Mert ez olyan szégyen, hogy nem tehetem be oda a lábam. Nem egészen értem, hogy miért mondta ezt, a Lockhart, akit emleget benne van az újságban, amit olvas, és a könyvekben, amiket szintén olvas. Azt hiszem apa és Magnolia néni nem értenek egyet a varázsló megítélésében.
Ez az első beírásom a naplóba, ezért be kell mutatkoznom. A nevem Saladin Mallard, bár nem tudom, hogy a vezetéknevemet is meg kell-e írnom ide, és Magnolia néni nem segített.
Közben megkérdeztem a bátyámat, Mostynt, akit én csak Mossynak hívok, hogy mi legyen, azt mondta, hogy beleírhatom, ha szeretném, legalább nem felejtem el. Undok egy alak. Most végzi a középiskolát, 15 éves, sok rossz dolgot tanul a muglik között, ahogy apa mondja, de nem tehet róla. A bátyám kvibli, ami azt jelenti, hogy nem tud varázsolni úgy, mint apa, se úgy, mint én, se úgy, mint Magnolia néni, vagy mint a húgunk, Olena, aki még csak hét éves, és felrobbant mindent. Apa szerint cuki, apa felesége szerint, aki szintén boszorkány szintén cuki, szerintem meg egy idegesítő vakarcs. Nem akartam, hogy kistestvérem legyen, és nem szólítom Yevát, az anyját, apám feleségét anyának. Ő nem az anyám. Az én anyám egy mugli volt, ahogy a bátyámé is, de a mi anyánkat apa már nem szerette, ezért kitörölte az emlékeit és elváltak. Igazából nem is volt túl jó anya, mindig megbüntetett ha valami olyasmit csináltam, mint most Olena, bár Mossy mindig megvédett tőle, mert ő volt a kedvence. Van még egy fivérünk, aki még akkor született, amikor apa nagyon fiatal volt, Filimor, de ő csak az ünnepeken jön a családjával, vannak gyerekei, Gorlois és Edwige. Ők olyan furán beszélnek, Mossy szerint azért, mert Franciák és a franciák mind így beszélnek, és a Beauxbatonsba járnak, ahol Mossy szerint buzi varázslókat képeznek, míg a Roxfortban rendes varázslókat képeznek. Nem nagyon tudom, hogy ez mit jelent, és apa rászólt, így Mossy nem magyarázta el, de Gorlois nagyon ügyesen varázsol, a virágok, amiket elbűvölt Yevának ajándékba, mert Filimor szerint egy úr mindig gáláns, és azt hiszem a gáláns a virágadásra vonatkozik, szóval ezek a virágok még mindig nagyon szépek. Az illatuk kitűnő, de Mossy mindig a fejemre üt, ha megszagolom őket. Szerintem neki nem tetszik az illatuk, de azt mondja, hogy nem erről van szó. Bárcsak tudnám, hogy akkor miről!
Most vagyok tíz éves, a bátyám tizenöt. Régen sokat játszottunk együtt, mielőtt még elment volna ebbe az iskolába és egy másikba járt. Ijesztő mennyi féle iskolába kell járnia, ha mugliként jár. Én tudom, hogy jövőre a Roxfortba megyek, addig pedig itthon tanulok apától és Magnolia nénitől, és gyakran meglátogatjuk az ismerős családokat. Apa barátai között van néhány nagyon furcsa, akik azt hiszik, hogy olyankor én és a gyerekeik őket akarjuk hallgatni, és hosszú történeteket mesélnek a varázslók múltjáról, a jelen kor helyzetéről, a hangos olvasás, szép kiejtés fontosságáról bla, bla, bla, bla. Ennél még Mossy előadása is érdekes a deszkázásról, ami egy mugli játék, amivel a seprűt helyettesítik egy földközeli kerekes deszkalappal, amin fel-alá gurulnak, és a levegőbe ugranak, mintha repülnének. Mondhatom marha érdekes, de Mossy szerint "király", ami azt jelenti, hogy kiváló. Hát nem tudom. Próbálnának meg deszkán elkapni egy csikeszt, majd akkor elhiszem, hogy "király".
(...)
1993. augusztus 13.
Kedves Naplóm!

Mossy tegnap megtalált téged, ezért bocsánatot kérek. Tudom-tudom, most már mindig ott lesz az a teafolt a borítón, és jó lenne tényleg azt hinni, hogy tea. Ezt mondta, de valahogy nem hiszek neki. Én azt gondolom, hogy egészen jól belejöttem a naplóírásba, ő meg azt, hogy hülyeségeket írok, és ha majd meghalok, ezt nem fogják kiadni, mint a buzeráns költők levelezéseit és naplóit, akikről tanul az iskolában. Szerintem nem kéne mugli iskolába járnia, mindig olyan ingerült attól, amit ott hall, és olyan szavakat használ, amik nem is léteznek, de egyáltalán nem hangzanak jól. Ha itthon lenne, sokkal boldogabb lenne, de amikor megemlítettem apának, hogy ne küldje el iskolába, azt mondta, hogy muszáj, mert neki így lesz jövője. Mossynak mármint. Ez szerintem elég furcsa gondolat, hiszen ő a mi családunk, szóval a jövője megvan, csak nem jöhet a Roxfortba, és nem beszélhet rólunk a mugliiskolában. Egyébként az iskola, amibe jár, nyári iskola, mert tavaly megbukott dolgokból a rendes iskolában. Azt hiszem ez kegyetlenség.
Amúgy megszökött Sirius Black az Azkabanból ezért eleve nem kellene iskolába járna. Apa nem is engedi egyedül járni, reggelente én és ő elkísérjük Mossyt, délután pedig érte megyünk. Olena nem jöhet, ezért mindig hiszti van, de az utóbbi két hétben állandóan lila buborékokat ereget, mivel nem tudja elrejteni magát, ezért otthon kell maradnia, és Yeva is vele marad. Mossy nagyon dühös apára, szerinte leégeti a barátai előtt, akikkel az iskola előtt találkoznak, akik amúgy tiszta égőek. Nincs semmi tartásuk, és köpködnek. Szűk nadrágokban járnak, és walkmanjuk van, ami egy rádió, amivel sétálni tudnak. Mossy szerint ciki a talárunk, és amúgy sem akarta, hogy lássák, milyen nyomorék kisöccse van. Először nagyon dühös lettem rá, hogy ezt mondta, de úgy gondolom, hogy ez a srácok miatt van, akikkel barátkozik, szóval majd el fognak múlni ezek az érzései. Apa szerint nagyon jó, hogy segítek neki elkísérni, mert mindig emlékezni fog erre.
(...)
1993. szeptember 7.
Kedves naplóm!

Rendkívüli volt az első hét itt a Roxfortban, bár persze, felkészülhettem rá, apa sokat mesélt róla, de mégis egészen más volt minden, mint ahogyan elképzeltem! A nagyterem óriási, a beosztási ceremónia nagyon izgalmas volt. Megijesztettek a hosszú asztalok, mindenki egymás mellett ült, a testvérek elkeveredtek egymástól, sőt, néha nem is egy asztalnál ültek! Nagyon hiányzott Mossy és Magnolia néni, de nem engedtem, hogy honvágyónak lássanak. Az elég ciki lett volna. A héten háromszor írtam haza, ez már így is túl sok azt hiszem, pedig nem érzem magam rosszul itt, bár meghűltem, amikor átcsónakáztunk a tavon, kikúráltak a gyengélkedőn és már jól vagyok. Megírtam apának is, hogy jól vagyok, de nem írt vissza még, gondolom örül, hogy jól vagyok.
Itt északon nagyon hideg van Londonhoz képest. Egyelőre nem szereztem új barátokat, van itt néhány ismerősöm Londonból, inkább velük töltöm azt az időt, amikor nem a kastélyban bolyongok, hogy megtaláljam a termeket. Egyszer láttam Harry Pottert is! Nagyon közönséges fiúnak tűnik ahhoz képest, hogy ő az, aki valamikor megmentette a világot attól a gonosztevőtől, akit Sirius Black is szolgált. Mindenki csúfolja, amiért elájult a vonaton a dementoroktól. Elég kínos, a varázsvilág hőse lehetne mondjuk egy kicsit keményebb, még én sem ájultam el, meg az a két lány sem, aki mellettem ült a vonaton, bár a mugliszületésű Pippa sikítozni kezdett, amikor meglátta a lényt. Nem csoda. A dementorok ijesztőek. Megkérdezem majd Harryről apát. Egy kicsit idősebb nálam, ő és a barátai most járnak harmadikba, mindenki arról beszél, hogy tavaly megnyitották a Titkok Kamráját, és micsoda dolgok történnek. Szerintem egy kicsit ijesztő, hogy ilyen dolgok történnek itt, de biztosan nagyon bátrak és erősek voltak. Mossynak írtam róluk, és válaszolt is rögtön, azt mondta, hogy az ilyen fiúktól tartsam távol magam, mert bajba sodornak. Azt hiszem, mégis hiányzom neki, bármit is mondott a nyáron.
Egyébként nagyon hideg van itt északon Londonhoz képest, még meg kell szoknom.
(...)
1994. július 2.
Kedves naplóm!

Bocsáss meg, nem volt alkalmam írni, amióta hazajöttem a Roxfortból. Fantasztikus évünk volt! Tényleg! Rengeteg minden történt velem, azt hiszem, már nem vagyok az a kölyök, akik Mossy cikinek érez. Örül, hogy hazajöttem, egy csomó mindent mutatok neki, amiket tanultam, eléggé sikerült lenyűgöznöm. Féltékeny is, de nem dühös rám, mindent szívesen meghallgat, amit mondok neki. Sokat segítünk apának a műhelyben együtt. Idén már semmiből sem bukott meg, ezért nem kell nyári iskolába mennie, apa szerint "még a végén lesz belőle valami".
Amúgy meg év végén Piton professzor elárulta, hogy Lupin professzor vérfarkas. Felmondott. Nem csoda! Nem merem itthon elmondani apámnak, de talán úgyis megtudja az újságokból. Félek, hogy kivenne az iskolából, nem szereti a tisztességtelen dolgokat, ez pedig nagy hazugság volt. Mossynak elmondtam, szerinte is nagy hazugság volt, azóta vérfarkaskölyöknek csúfol, mert biztos megharapott. Teljesen bolond.
Olena mostanában gyújtogat, apa sokat veszekszik miatta Yevával, remélem, elválnak. Ez az egyetlen dolog, ami nem tetszik itthon. Jó volt a Roxfortban lenni, de most nagyon jó itthon, bár télen is hazajöttem, meg húsvétkor, azért mégiscsak más, hogy most két teljes hónapig csak Mossyé és az enyém a város.
Holnap elviszem az Abszol útra, azt hiszem tátva marad a szája.
(...)
1994. augusztus 28.
Kedves naplóm!

Micsoda nyár, Merlinre! Amire rég vártunk végre megérkezett, és Mossy elkezdheti a Villámvarázst! Van benne egy nagyon kevés mágia, bár soha nem lesz tehetséges varázsló, ez is több, mint a semmi!
Kezdem az elején!
Csodálatos nap volt, amikor júliusban meglátogattuk az Abszol utat. Ahogy korábban írtam, tényleg tátva maradt a szája. Ott találkoztunk a Villámvarázsosok embereivel. Eleinte vonakodott, de aztán rábeszéltem, hogy mutatkozzunk be nekik. Nagyszerű találkozó volt, megígérték, hogy a kitöltött teszt és levett vérminta alapján még a nyáron elküldik a lehetőségek levelét. Összetalálkoztunk Kyndeyrnnel, aki a legjobb barátom lett a suliban! Őrült a srác, az apja valamikor remek párbajozó volt, az anyja pedig beutazta vele kiskorában a világot, járt Ausztráliában, meg minden olyan helyeken, ahol vad dolgok történnek. Mossy és ők jól összebarátkoztak, Kyn egy csomó szót tud, amit ő is, jól megérti a muglikat, mert gyerekkorában sokat hallotta őket, elmondta neki, hogy nem minden varázsló olyan beképzelt, mint az öccse. Ezért később persze belöktem egy tócsába, mert nem kellett volna ilyet mondania, elvégre a barátom, vagy mi! De Mossy jól érezte magát.
Aztán hazajöttünk. Itthon apa és Yeva azzal fogadott minket, hogy ők elmennek nyaralni. Nekünk Mossyval nem volt nagy kedvünk, apa pedig megengedte, hogy ketten itthon maradjunk, persze, szigorúan megtiltva, hogy bemenjünk a műhelybe. Ugyan már, apa, milliószor jártunk ott, tudjuk, hogy milyen! Alighogy kitette a lábát. Mossy megengedte, hogy igyak is egy keveset, aztán rendeset ettünk, Magnolia néni zsíros levesei mellett nem szállhatott igazán a fejembe. Tudniillik apa mágikus szeszeket főz. Ez nálunk amolyan családi hagyomány, mindig a legidősebb fiú örökli a gépeket. Mossyt is megtanítja rá, mert egy csomó szerkezet, recept és hozzávaló eleve bűvös, szóval nem baj, hogy neki nincs pálcája, tudja csinálni, ha kell, a sárkánybőr kesztyű sem tiltakozik, ha felveszi, hogy összeaprítsa az ördögcérnát. Nagyon szórakoztató a hatásuk, amellett, hogy finomak és szeszek mindegyik tud valami extrát. A szelídebbekből néha Mossy ellop egy-egy palackot, és megisszák a barátaival, akik azt hiszik, Mossy szavaival élve, hogy "jó a cucc", ami azt jelenti, hogy a bűvös hatást, bizsergést, fura fények látását az alkohol okozza csak. És így jól van. Mossy marha bátor, szerintem apa nagyon megverné, hogyha megtudná, bár általában csak megígéri, hogy megteszi egyszer-kétszer pofon üti, ha szájal. Engem nem. Én jó vagyok, meg ha rossz is vagyok, inkább megátkoz. Azok a lemoshatatlan nyálka, amit azért kaptam meg felgyújtottam Magnolia néni csirkéit!
Egy szó, mint száz, jó volt a nyár. Amíg apáék nyaraltak, mi áthívtuk Kynt is, és tanítgattuk Mossyt dolgokra. Tök ügyesen végig tud repülni a folyosón seprűvel! Megmondta, hogyha még egyszer ilyen szánakozó elégedetten nézek rá, akkor betöri az orrom. Hát nem buta? Mintha volna esélye. Aztán levittük a műhelybe Kynt. Ittunk egy kortyot, majd fogadásosat játszottunk. Ki mit mer. Mossy nyerésre állt, mert marhabátor, úgyhogy kitaláltam, hogy tegye az arcára a szalamandrát, amit kivettünk a tűzből. Abba akarta hagyni a játékot, én meg megmondtam neki, hogy gyáva, mert a szalamandra nem is olyan meleg, csak átveszi a hőt, és majd én megmutatom.
Nagyon ostoba ötlet volt tőlem. Az arcomra tett szalamandra belenyalt a szemembe, aztán elfutott. Amíg én ordítottam elszaladt és felgyújtotta a nagyasztalt. Mire Mossyék elfogták és rendet csináltak addigra egy kicsit magamhoz tértem. Nem tudtuk, hogy mit csináljunk, ezért jeget tettünk a szememre és úgy tettünk, mintha nem történt volna semmi. A hajam hosszú volt akkoriban, szerettem, ha hosszú, eltakarta az arcom, Magnolia néni nem vett észre semmit. Abban reménykedtünk, hogy az égés meggyógyul, mire apáék megjönnek. Mossy megjavította az asztalt, és eltüntette a nyomainkat. Nagyon ijesztő volt az egész. Nem is volt szabad a hozzávalóhoz nyúlnunk, a szalamandrát pedig végképp nem lett volna szabad elővennünk.
Két hét is eltelt, de a szemem nem javult. Annyira fájt, hogy Mossy néha leitatott, hogy aludni tudja, aztán megjöttek apáék. Próbáltam tovább titkolni, de végül meglátták. Apa persze nagyon dühös volt, elvitt a Szent Mungóba. Ott is tartottak, de azt mondták, hogy nem gyógyul meg teljesen a szemem, ám egy jó darabig kötést kell viselnem rajta. A szalamandra nagyon mágikus, ezért nem lehet maradéktalanul meggyógyítani, de mindent megtesznek a látásomért. Elkezdtem fájdalomcsillapítót kapni, utána sokkal jobban éreztem magam, és fél szemmel sem volt olyan rossz. Amikor apa és Mossy bejöttek hozzám Mossynak be volt dagadva a szeme, és kissé bevérzett oldalról. Megkérdeztem, hogy megkérjek-e egy medimágust, hogy hozza helyre, de apa megtiltotta, a bátyám pedig nem mondott semmit. Nem nagyon értettem, de akkor elég kába voltam a gyógyfőzettől.
Amikor hazamehettem végre a kötés már a szememen volt. Egy igézet van rajta, ami állítólag gyógyít, de nem sokat érzek belőle. Amúgy is elterelte a figyelmem a válás. apa elvált Yevától, mert összevesztek miattam. Hogy kinek a hibája a sérülésem. Yeva azt mondta, hogy az ő családja meg sem tűrne egy ilyen kvibli gyereket, beadnák egy mugli árvaházba, nemhogy hagynák, hogy kockáztassa egy varázsló életét, épségét. Apa nagyon dühös lett. Nem tűri, hogy Mossyról így beszéljenek. A bátyám bevallotta, hogy nagyon megilletődött, azt hitte, hogy apa őt nem szereti annyira, mert nincs varázsereje. Amióta megsérültem sok mindent elmond, azt hiszem nagyon nagy a bűntudata. Valami felelősségről beszél, ami az övé volt, de apa szerint szégyellheti magát. Szerintem tök jó, hogy ennyit beszélünk. Annak is örülök, hogy elváltak. Nem hiányzik a kis robbantgatós kölyök. Jól megleszünk a bátyámmal. Alig várom, hogy a vonaton elmesélhessem Kynnek az egészet. Összességében egy szuper nyár volt, bár most ittam meg a főzetet, kedves naplóm, úgyhogy fütyülök mindenre, bár büntetésből nem mehettünk el a Kviddics Világkupára. Ez azért fájt apa Szomorú

Megvolt a jegyünk, fél szemmel is láttam volna! Ráadásul levágta a hajam is, hogy többet ne rejthessek el semmit. Nagyon csúnyának érzem magam. Mossy szerint ezzel nem kellene foglalkoznom.
(...)
1994. október 31.
Kedves naplóm!

Sokat írtam az ideig évben, bár fél szemmel még mindig elég szórakoztató a kastélyban közlekedni, nincs semmi, ami a Trimágus Tusához foghatóan izgalmas volna! Az előkészületek csodásak! Máris kárpótolva érzem magam amiatt, hogy kimaradt a világkupa. Kynnel őszintén sajnáljuk, hogy Mossy nem varázsló, ő már betöltötte a 17-ot, szóval versenyezhetne mindannyiunkért. Az iskola bajnoka Cedric Diggory és Harry Potter. Nagyon dühösek ránk a többi iskolák Potter miatt. Ezt valahogy meg tudom érteni. Milyen igazságtalanság, hogy versenyezhet, bár azt mondja, nem ő dobta be a nevét. Igazából szerintem sem. Dumbledore professzor volt, gondolom. Mégis ki más tette volna? Mindenki tudja mennyire odavan Potterért, szóval ez van.
Remélem egyszer én is eljutok egy Tusára, öt év múlva lesz egy, akkor leszek hetedéves. Persze, akkor elég jónak kell lennem, hogy elvigyenek, és nem tudom, hogy hogyan tenném le akkor a RAVASZ vizsgáimat, biztos van a tusa résztvevőinek valami pótfelkészítő, vagy ilyesmi. Nem tudom, de majd akkor kiderül.
(...)
1995. június 29.
Kedves naplóm!

Ez az év egészen furcsán alakult, április óta nem is volt időm írni. Mint utoljára láthattad beszámolómat a vízi kalandról, a Tusa lenyűgözően alakult, bár egy kicsit unalmas volt nekünk, nézőknek a felszínen, és a harmadik próbából se láttunk sokkal többet a labirintusban. Szép, mondhatom, Kyn szerint is nagyon bosszantó ez az egész, a lelátón fel is gyújtott egy rakás trágyagránátot, mert robbantós kártyával játszottunk, amíg meg nem szidtak minket, aztán Potter kihozta a halott Cedricet. Rémisztő volt, mindenki pánikba esett, aztán a lakomán Dumbledore bejelentette a sötét nagyúr visszatérését. Írtam egy levelet róla apának, mielőtt hazajöttem, és elbeszélgettünk erről a dologról. Apám szerint Dumbledore igazat mond, de bolond, amiért elvágta magát a minisztérium támogatásától. Gondolkodik rajta, hogy nem enged vissza az iskolába, mert Harry Potter úgy vonzza a Sötét Nagyurat és a halálfalókat majd, mint a méz a legyeket. Azt hiszem, igaza van, de mindenképpen vissza kell mennem. Kyn egész nyáron Amerikában nyaral a rokonainál, Mossy pedig egész nyáron dolgozik valahol, ahol megismert egy mugli lányt, és nincs rám ideje. Bár nagyon barátságos velem, nincs rám ideje.
A kötés még mindig a szememen van, megnézték tegnap a Mungóban, hogy mi van a szememmel, azt mondták, hogy jól gyógyulok. Mossy szerint olyan vagyok, mint egy szőke kalóz. Nagyon vicces!
(...)
1995. szeptember 2.
Kedves naplóm!

Ahogy más néhányszor említettem, a nyár eseménytelen és unalmas volt. Apa nem engedett el sehova, otthon nem lehettem egyedül. Mossy egyszer hazahozta a barátnőjét. Én mondom, teljesen őrült! Már Mossy. Egy muglit a mi házunkba? Itt minden varázslatos és különleges, mégis mire gondolt? Alig tudtam elrejteni Magnolia néni kneazleét a talárom alatt, amikor véletlenül összefutottam vele! Kinevette a ruhám, Mossy meg azt mondta neki, hogy gyagyás vagyok egy kicsit. Később bocsánatot kért, de azért hagytam néhány futóférget az ágyában, hogy megtanulja a leckét. Azt hiszem, okult belőle.
A Reggeli Próféta mindig Harryről és Dumbledore-ról cikkezik, egy kicsit már unalmas, de attól még ez van. Tökre nem olyan hangyás, mint írják, bár megvannak a maga dolga. Apa szerint nem ér semmit az a lap, csak Magnolia néni miatt járatja. Egyébként apa egyre több üzletet bonyolít itthon. Néha olyan varázslókkal találkozom a műhely körül, akikről nem sok jót tudok elmondani. Valahogy megváltozott a légkör, sokkal többféle emberrel üzletel, a főzési tudományát szerintem nem csak a családi iparra használja, de felküld a szobámba, ha túl sokat szaglászok. Feketemágiás hozzávalókat találtam a távollétében. Hogy lehet az, hogy botrány van az Abszol úton, a Roxfortban, és otthon is, én pedig tökre unom magam? Mintha mindenből kihagynának. Kynben minden bizodalmam, ha ő nem tudja, hogy mi legyen, akkor senki. Remélem nem rontották el egészen Amerikában. Sokat hallani az amerikai varázslókról, és nagyon nem tetszik!
(...)
1995. december 23.

Ez volt a legrosszabb valamennyi félévem között! Umbridge teljesen kezelhetetlen a sötét varázslatok kivédése termén, de Kyn szerint érdemes jóban lenni, mert minisztériumi ember, és ez még fontos lehet. Ezt neki írta az anyja amikor először megbüntette a varangy. Nehéz tisztelnem valakit, aki úgy néz ki, mint egy óriási béka, szinte lehetetlen!
Az oktatási botrányokat nem számítva az év viszonylag nyugodt. Rúnaismeretet és számmisztikát vettem fel, míg Kyn rúnaismeretet és jóslástant. Nem jósolok hosszú életet ennek az érdeklődésének. A szünet után remélem már kviddicsezhetek egy keveset, a Mungóban eddig nem tanácsolták, de szinte már fel sem tűnik a kötés. Meg fogom kérdezni erről őket.
(...)
1996. július 25.
Kedves Naplóm!

Csúnyán összevesztem Kynnel! Soha többé nem beszélek vele! Szerinte cinikus vagyok, hogy állandóan Pottert szidom, akiről kiderült, hogy igazat mondott Tudjukkiről, meg apámat, aki immár teljesen biztosan sötét varázslókkal üzletel. Szerinte féltékeny és irigy vagyok, miközben valójában a 20. század legnagyobb eseményeinek a szívében vagyok. Az anyja nyíltan szimpatizál Tudjukkivel! Nem tudom eldönteni, hogy ez bátor vagy ostoba. Kyn azt mondja, hogy nem beszélhet róla, de találkozókra jár el. Ez érdekes és jellemző! Bűnöző fajták!
(...)
1996. augusztus 7.
Kedves Naplóm!

Ma itt volt nálunk Kyn anyja. Apával néhány órát a műhelyben töltöttek, aztán a haját igazgatva elment. Mossy szerint elég egyértelmű volt, hogy pásztorórán voltak. Bárcsak ne tudnám, hogy mit jelent ez a szó az ő szájából, azt hiszem sokkal boldogabb lennék. Vajon elmondjam Kynnek?
(...)
1996. augusztus 10.
Kedves Naplóm!

Ma megint itt volt Kyn anyja. Írtam egy baglyot Kynnek, megírtam neki, hogy holnap találkozzunk az Abszol úton. Visszaírt, hogy nem ér rá, mert egy másik barátjánál tölti az időt. Azt hiszem, tényleg féltékeny vagyok. Nekem nincsenek másik barátaim! Sürgősen szereznem kell néhányat.
(...)
1996. augusztus 21.
Kedves Naplóm!

Egész héten Mossyval lógtam. Nincsenek korombeli ismerősei, de úgy volt vele, hogy elvisz. Fárasztóak. Néhány baglyot is szétküldtem a régi barátaimnak. Mindenki tudott válaszolni, csak Kyn nem írt. Nem velem van a baj. Egyszerűen nincs rájuk időm, de attól még barátságosak vagyunk egymással. Otthon egyébként a többieknek sem egyszerű az élet, néhány szülő retteg, mások furcsán tartózkodóak. Nem tudják mit gondoljanak ezekről a dolgokról, amik történnek. Majdnem mindegyikük szívesen találkozna velem, de végül is nem hívtam el egyiküket sem. Nem akarok elfoglalt lenni, amikor Kyn megírja, hogy mikor beszélgetünk, és akkor jól megmondom neki a magamét.
(...)
1996. augusztus 28.
Kedves Naplóm!

Ma megint itt volt Kyn anyja. Olyan szörnyű titkok tudója vagy, hogy kivetettem rád az első bűbájokat. Kyn egyébként visszaírt, azt mondta, hogy majd a vonaton beszélhetünk. Nagyon elkeserítő volt ezt olvasni, bár már csak néhány nap.
Lehet, hogy mégsem fogom megmondani neki a magamét. Talán be se megyek a fülkéjébe. Igazán. Minek erőlködöm vele.
(...)
1996. szeptember 1.
Kedves Naplóm!

Természetesen megkerestem Kynt a vonaton. Még nem tudom, hogy megbánjam-e, hiszen nem volt egyedül, egyértelmű, hogy egyáltalán nem rám várt, vagyis, hogy ez a dolog nélkül is jól meglett volna. Azért elég bizalmasan beszélgettünk, megmondtam, hogy az anyja volt nálunk. Felháborodott rajta, hogy neki nem is szólt, nagyon bizalmas a kapcsolatuk, elmondta, hogy mit fog írni neki, és húha! Én sose mernék ilyet írni apának, de még annak a nőnek sem, aki éppen az anyám, mert mi van, ha megtudja. Kyn marha bátor vagy nagyon pimasz, esetleg mindkettő. Elég jól elbeszélgettünk arról, hogy mi lesz majd a varázsvilággal, apáékkal, és ilyesmi, azt mondta, hogy ne aggódjak semmi miatt, ha a világunkba vissza is tér Tudjukki, attól még nem lesz vége semminek, és még bőven eldönthetjük, hogy mit is akarunk kezdeni az életünkkel. Szerinte felesleges izmozni (ezek a szavak, Mossy örülne!), mert a Roxfortban amennyire lehet biztonságban leszünk, Pottert se véletlenül tartják ott azok, akik szerint jó dolog menteni a bőrét, szóval a lehető legjobb hely az. Aztán majd kiderül. Mindennek eljön az ideje, és minden rendben lesz.
Azt hiszem eléggé megnyugtatott a hozzáállása. Még azt is elárulta, hogy apám nagyon jól teszi, ha az ő anyját kerülgeti, mert az anyja fontos boszorkány. De azért csak felháborítónak tartja, hogy neki nem szólt erről, de hát azt hihette, hogy éppen rosszban vagyunk.
Végtére is, tényleg abban voltunk, de a vonaton valahogy minden megváltozott. Remélem az idei év jobb lesz, mint a tavalyi. Elég unalmas volt állandóan azt látni a folyosón, hogy lázonganak a vésett kezűek, mint valami partizáncsapat. Mintha meg kéne váltaniuk a világot a Rókázó Rágcsás trükkjeikkel. Ugyan már! Kölykök! Egyszerűen csak jól kellett volna viselkedni, vagy valami? Alkalmazkodni a szabályokhoz? Fél szemmel is láttam, hogy ez így van. Mintha nem lettek volna szüleik. Szánalomra méltó társaság.
Apropó, a Szent Mungóban megígérték, hogy decemberben leveszik a kötést. Már nagyon várom!
(...)
1996. december 28.
Kedves Naplóm!

Egészen jól telt a karácsony, bár Filimor és Magnolia néni összevesztek. Nagyon csúnyán megátkozták egymást, de a Mungóban azt mondták, hogy ilyen időkben természetes, hogy elszabadulnak az indulatok, ám vissza kellene fogniuk magukat azért, hogy egy kicsit jobb példát mutassanak. Filimor aztán hazautazott. Becsmérelte Kyn anyját, mert szerinte "látszik rajta, hogy miféle nő". Mossy szerint is látszik rajta, de neki tetszik ez a látvány. Mostanában kezdett újra foglalkozni a villám-varázzsal. Felmerült a gondolat, hogy elköltözik tőlünk, mert lehet, hogy a következő varázslóidőkben mint kvibli bajba kerülhetünk miatta, de apa inkább arra hajlik, hogy kényelmesebbé téve a pincét teljesen itthon tartja. Azt mondta, hogy a Sötét Nagyúr uralma talán nem lesz tartós, bár megérti az emberek rettegését, azonban Dumbledore még él, Harry Potter még él, semmi nem változott ahhoz képest, mint ami akkor volt, amikor legutóbb el lett űzve. Megmondta, hogy legyek jóban mindenkivel, óvatos és okos, koncentráljak a tanulmányaimra, és ne kérkedjek. Ne keverjem magam bajba. Ez azt hiszem nem lesz azért nekem nagy kihívás. Örülök, hogy látok.
Mert végre leszedték a kötést! Micsoda boldogság! Bár nem mondom, hogy a bal szemem olyan, mint újkorában kedves naplóm, de azt kell mondjam, hogy nagyon jól üzemel! Látok vele. Nem ezt az írást, sőt, a penna is elég elmosódott folt, de színek, formák, dolgok vannak ott. Néha egészen szédítő, elfárad tőle az agyam, és olyankor le kell takarnom valamivel. A medikám azt mondta, hogy ennek az az oka, hogy a szemem felületének belsején olyan sebek keletkeztek, amik nem gyógyulnak meg, viszont a regeneráció miatt új anyag töltötte fel őket, tehát nincsenek ott már valójában sebek. Ez az anyag azonban nem egynemű a szemem korábbi anyagával, ezért némi fénytörés jön létre a szememen belül, ami torzítja az érzékelésemet. Tiszta alkímia. Technikailag félvak vagyok, azt írták az értesítő bagolyban, sérült varázsló. De hát én látok! Lehet, hogy nem fognak felvenni emiatt az átoktörő szakra? Nem mintha biztosan tudnánk, hogy lesz még iskola, mire mi végzünk...
(...)
1997. július 3.
Kedves Naplóm!

Dumbledore professzor halála óta minden megváltozott, ezért nem volt időm írni. Apa és Kyn anyja elég komolyan veszik, hogy mindent a szánkba rágjanak, elmondjanak hogyan, mikor, mit mondjunk, mit mondhatunk, kinek, meg úgy általában úgy kezelnek, mintha buta kölykök lennénk. Hé. Ha elég nagy vagyok ahhoz, hogy visszamenjek egy halálfalók uralta iskolába, akkor ahhoz miért nem vagyok elég nagy, hogy tudjam, hogy Harry Potter nem barát, sunyítok a félvérűségemmel, és nem beszélek Mossyról. Akiről egyébként nem tudom, hogy hol van. Kyn szerint az anyja sem tudja, de nem keménykedik emiatt apámnál, mert ő támogatja az ügyüket. Eltüntette a kvibli fiút, és ez rendben van a halálfaló nőnek. Gusztustalan amúgy amit csinálnak, állandóan itthon falják egymást, amikor éppen tehetik. Kyn megmutatta, hogyan smárol az anyja. Kicsit beteges, hogy ő ezt honnan tudja, és hogy meg is mutatta. Nagyon megijedtem, de nagyon izgalmas is volt, azt hiszem, tetszett, de aztán bejött Magnolia néni a délutáni teával, Kyn pedig úgy tett, mintha semmi sem történt volna, és én is így tettem. Hiányzik Mossy, hogy beszéljek vele erről. Gondolom neki nagyon nem hiányozna, hogy erről beszélgessünk.
Egy kicsit dühös vagyok apára, amiért úgy tesz, mintha sose létezett volna. Politikai okokból teszi nyilvánvalóan, de akkor is a bátyám és a fia. Nekünk kellene őt megvédeni, nem neki saját magát ki tudja hol és miért. Kyn rábeszélt, hogy ne firtassam erről, mert veszélyes lehet. Megkérdeztem, hogy ő most akkor halálfaló lett, vagy mi az álláspontja. Egy kicsit összekaptunk, szerintem neki nem kellene ennyire erős elveket vallania. Túl sok időt tölt az anyjával. Egy anya elég rossz lehet, sokkal jobban befolyásolja őt, mint engem apa. Már várom, hogy visszamenjünk az iskolába. Nyomaszt az itthonlét, jó lenne a tanulás, nagyterem, hálóterem rutinja. Véletlenszerűen botlok Kyn anyjába itthon, az Abszol úton bezárnak a boltok, a félvéreket szankciók sújtják, a dementorok meg a londoni időjárást is olyanná tették, mint a skóciai. Zord és hideg. Néhány iskolai barátunk elutazott az országból, mások meg nem válaszolhatna a baglyokra, mert a szüleik félnek, és nem készültek fel egy ilyen helyzetre, úgyhogy inkább lezárják a kommunikációs csatornákat. Kiváló, érett hozzáállás. Remélem azért nem megy teljesen kárba a nyár, jövő héten elutazunk Kynnel Elliothoz a tóvidékre. Ha az is ilyen lehangoló lesz, mint ez a város, akkor szerintem meg kellene szöknünk, és valami érdekesebb helyre menni. Filimorék biztos nem örülnének nekünk Franciaországban, de azért mégiscsak a rokonságunk.
(...)
1997. augusztus 1.
Kedves naplóm!

A halálfalók átvették az uralmat a Minisztériumban, de nem zavar, apa bagolyban tájékoztatott arról, hogy velük minden rendben. Szerelmes vagyok. A tóvidék is csodálatos. Byron nagy varázsló volt. Elliottal is egészen ki lehet jönni, ha az ember nem csinál semmi olyat, amitől élőbb, mint egy darab fa. Furasrác, de Kyn szerint tökre érdekes. Hát ő tudja. Amúgy meg az apja meg a nagybátyja fantasztikus! Micsoda koponyák.
Nem írok többet, Kynnel elmegyünk sétálni.
Mossy biztos dühös lenne rám.
(...)
1997. szeptember 5.
Kedves naplóm!

Ötödéves vagyok, és ez némi felelősségérzettel is jár. Azt hiszem most már bátrabban leírhatom, hogy a varázslótársadalmunk egy kicsit gyermeteg és logikátlan. Annyira nagy erők birtokában vagyunk, hogyan lehetséges, hogy ennyire nem vagyunk felkészülve arra, ha egy kiemelkedik közülünk?
Valójában nem tudom megítélni és elítélni a sötét varázslók tetteit. Voltaképpen mi az, amit akarnak? Hogy a mágikus vér tiszta, erős legyen és ne azzal töltsük az életünket, hogy varázstalan emberek elől bujkálunk. Ez teljesen érthetően egy abszolút nevetséges életmód. Én nem bántanám a kvibliket és a muglikat, ha ők sem bántanak engem, de az, hogy rejtőzködünk előlük ostobaság. Mi vagyunk az erősebbek, ne provokáljanak és nem esik bajuk. Mi volt a baj a középkorban? Miért kellett nekik a boszorkányüldözés? Ha meg félelemből erőszakossá váltak, akkor nem büntetést érdemelnek? Ha egy varázslógyerek félelemből csinál valami erőszakosat, akkor büntetés kap, mert felelős a tettéért. A mugliknak kijárt volna a büntetés, nem pedig az elbutítás, tudatlanságban tartás.
Egy kicsit egyetértek az évnyitón elhangzottakkal, bár nem szégyellem a félvéremet. Ott van Longbottom, sokra megy az aranyvérével, mindig is nyomorult volt! Az degeneráció elkerüléséhez mindenképpen szükséges biológiai vérfrissítés, ezt Elliot mondta, bár nem szívesen. Kyn le is állított a kérdezgetéssel, szerinte túl sokat gondolkodom az ilyen dolgokon, tartsam meg egy részét magamnak, és ne kínozzam vele Elt. Csak akkor tudnám mire fel olyan okos... na mindegy. Kynnek mindig is fura barátai voltak, azt hiszem én vagyok az egyetlen normális közöttük, de ez rendben van nekem.
Piton professzor szerintem jó igazgató lesz. Úgy gondolom, hogy megfelelő személyiség, a tavaly óráink is nagyon jók voltak vele sötét varázslatok kivédéséből. Tehetséges. És attól, hogy Pottert utálja még nem lesz rossz varázsló, szerintem elég sokan utálják és nem is ok nélkül. Idén nem jött vissza az iskolába. Ez érthető, Granger és Weasley sem jött vissza. Érdekes, hogy McGalagony visszajött. Az ilyen kaliberű varázslóknak nem Pottert kellene segíteniük, bármit is csinál? Vagy most már így marad a világunk, lemondtak róla, hogy visszaállítják a megszokott rendszert? Nem nagyon értem, hogy a felnőttek mit és miért csinálnak, de túl sokat gondolkodom, megmondták a többiek.
Nem tűnik amúgy egy rossz évnek, az biztos, hogy sokkal szigorúbbak lesznek a szabályok, de néhány szabályba még azért nem halt bele senki.
(...)
1997 december 4.
Kedves Naplóm!

Az elmúlt hetekben sokszor írtam arról, hogy Elliot és Kyn mennyire egy hullámhosszon vannak, és ettől Kyn velem annyira nem. Mossy biztos azt mondaná erre, hogy úgy nyafogok rajta, mint egy lány, de egyszerűen csak zavar! Mindig együtt vannak mindenhol, persze, nincs ezzel semmi baj, hiszen a barátunk.
Őrült féltékeny vagyok, azt hiszem, megcsókoltam egy lányt valamelyik szünetben, hogy felfigyeljen rám végre, de Kyn kinevetett! Szerinte feleslegesen produkálom magam, mert nem történt semmi, ami miatt úgy kéne éreznem, hogy... és amúgy is húzzam meg magam, az bölcs döntés. Eléggé összevitatkozunk, úgyhogy egyedül utazom haza a karácsonyi szünetre.
(...)
1998. január 2.
Kedves Naplóm!

Még mindig szerelmes vagyok, apával beszélgettem erről, aki még mindig Kyn anyjával van. Meglepően nyugodtan fogadta a kitörésem, amit a karácsonyi pohárköszöntő felfokozott érzelmi állapotában sikerült a számára előadnom, szerencsére Magnolia néni már az elején elájult. Szerinte az érzelmek megbízhatatlanok, nem lehet rájuk parancsolni, minél szorosabb gúzsba kötjük őket, annál inkább ellenünk fordulnak később. Nincs olyan, hogy jó és rossz választás, mert ebben a világban csak kevesen olyan kiváltságosak, hogy a döntéseik következménye később ne legyen fájdalmas és megbánni való.
Egyetért velem abban, hogy a társadalmunk bukott, rohadt tetem, nem csoda, ha a halálfalók győzedelmeskedtek. Noha nem ért egyet az elveikkel teljesen, még mindig jobbnak tartja az uralmukat, mert vannak valamilyen elveik, és valószínűleg egy erő alapú lázadás nem törölné el őket, nem okozna vérfürdőt, szenvedést és pusztítást, tehát szavatolni tudják mindazoknak a biztonságát, akik elfogadják az elveiket. És ez a legfontosabb társadalomirányító erő.
Azt hiszem egy kicsit sokat ittunk ehhez a beszélgetéshez, de azt mondta, hogy ő az én koromban már az apja főkóstolója volt, így aztán nem tilt el többet a műhelytől, ha kinyalatom a szemem, az az én hibám lesz, elég nagy vagyok már. Karácsonyra Filimortól mágikus laposüvegkészletet kaptam, különböző ötvözetek a különböző italoknak, az egyiknek smaragdlapokat csiszoltak az oldalába! Gorlois is írt, azt mondja, hogyha elunom Angliát nyugodtam mehetek hozzájuk. Haha! Mintha bármikor is beiratkoznék a Beauxba. Láttam őket milyen a felhozatal, és hát...
(...)
1998. február 4.
Kedves naplóm!

A születésnapom meglepően jól sikerült. Iszonyú király ajándékokat kaptam Kyntól és Elliottól! Bocsánatot kértem tőlük, amiért rettenetesen viselkedtem, úgyhogy most minden rendben van. Még Elliottól is. Meg vagyok döbbenve. Apának igaza lehet, ha egy kicsit tisztább szemmel nézem az érzelmi kérdéseket, minden jobbnak tűnik. Elliot nem akart velem rosszban lenni, csak én azt gondoltam, hogy igen. Mostantól jobban fogok figyelni az ilyen dolgokra. Fontos, hogy az ember ne legyen durva a barátaival, Kyn is megsúgta, hogy érzéketlen volt egy kicsit, de ha elmondanám Elliotnak megnyalná a szemem, szeret előtte vagánynak látszani. Azt hiszem egy kicsit bele van esve, mert Elliot olyan rideg. Igazából egy csomó lány is bele van esve, amióta nem átkoz meg minden szembejövőt, csak nem mondják neki, de lehet hallani. Egyeseknek bejön ez az ázott varjú külső, hát ő tudják. De komolyan. Sápkóros, fonnyadt, pszicho. A barátom, de mégis mi tetszhetne benne? Legfeljebb az esze, de pff. Potteren kívül bejön bárkinek az ész? Vajon ők Grangerrel csinálták már valahol bujkálva? És ha gyerekeik lesznek? És évek múlva Tudjukki iskolájába járatják őket? Az elég fun lenne.
(...)
1998. május 5.

A Roxfortban csata volt. Harry Potter idecsalta Voldemortot, és megölte, így most már le lehet írni a nevét. A halálfalók megtámadták a kastélyt, hogy megszerezzék, miközben ő a titkos küldetését végezte, amivel aztán megölte a mágust. A kastélybeliek időt szereztek neki. Mi velük harcoltunk. Kyn szerint ez alapozza meg a jövőt, mert Harry Potter legyőzi a nagyurat, mivel egyszer már megtette, és akkor jó ha a jó oldalon vagyunk. Ha veszít mégis, akkor pedig talán letagadhatjuk, de a nem harcolást nem lehet letagadni.
Aztán Kyn meghalt. Nem vettem észre az átkot, ami a rossz szemem felől jött, pedig vigyáztam rá. Meghalt.
Nem írok többet.

   Jellem

Egy változó, folyamatos, kialakuló jellem. Félvérű varázslóként kiskorától fogva jellemző rá egyfajta öntudatosság, kiválóságtudat, többre hivatottság, mert napi kapcsolatban van a mugli világgal, lévén az édesanyja mugli volt, a fivére pedig egy kvibli. Így pontosan látja az érzékeli, hogy mennyivel több náluk mindenki, aki varázserővel rendelkezik, nincs szüksége arra, hogy bárki uszítsa az öntudatosság felé, a lényének a szerves része.
Roppant családcentrikus, akármikor kiáll kvibli bátyjáért, aki a varázslóháború idején ismeretlen helyen rejtőzött, de visszatért a háború múltával. Sose hagyná cserben az övéit, bár nem egy nagy család az övék, és csak közepesen híres, a Mallard névnek számukra igen komoly kicsengése van, amit nem vesznek félvállról, egyikőjük sem. Kissé komplexusos is a bátyja irányába.
Makacs és elkötelezett, ha valamire ráfókuszál nehéz megingatni. Könnyű kihozni a sodrából, noha jobbára nem keres okot a dühre és haragra, ha talál, akkor nagyon erőteljes és nehezen békél meg, de nem vesz mindent komolyan. Bosszúálló természet, bár a bosszúi néha inkább szórakoztatóak, mint fájdalmasak, ahogy növekszik, ez még romolhat. Sajátos humorral dolgozik, gyakran nevetett olyan vicceken és gondolatokon, amik csak a fejében léteztek.
Pontos és precíz, ezt otthon mindig megkövetelték tőle. Úgy tetszik, hogy a jellemén nem hagyott nyomot az, hogy az édesanyja és az apja korán különváltak, már az ő életében korán. Kicsit kivagyi, magamutogató alkat.
Némiképpen lekezelő és fensőbbséges. Elég okos ahhoz, hogy arrogáns legyen, de ahhoz nem, hogy barátságos képességgé formálja a tudását. A tudás hatalom, ő pedig szereti a hatalom érzését, még ha kölyökként ez nem is igen adatott még meg neki, így aligha tud sokat, érdemit nyilatkozni a kérdésről.
Energikus személy, bár gyakran elgondolkodó, néha a koponyájában gyorsabban és élénkebben zajlanak az események, mint ahogyan azt ő maga szóval és tettel követni tudná. Rendkívül filozofikus, ettől pedig erősen cinikus, olvasott is a témakörben.
A háború után a jellemére végképp rányomta sötét bélyegét a gúnyosság, kilátástalanság, ha az ember vele beszél mindig számíthat egy lehangoló világvége jóslatra, vagy egy elméletre, hogy mégis mennyire rossz az egész társadalmuk. Meghalt a legjobb barátja, és ez a veszteség feloldhatatlan görcs benne. Gyűlölködő magként szorul benne, haragszik az egész kényelmes, képmutató varázslótársadalomra, minden egyes felnőttre, aki hagyta, hogy Potter a Roxfortba vigye a csatát, oda, ahol gyerekek vannak, és néhány tanár. Nem érti, hogy miért nem aurorok, képzett felnőttek, szülők, a társadalom más rétegei vívták meg a háborút, miért az ő barátjának kellett meghalnia valakiért, aki megúszta az egészet megint egy karcolás nélkül, és a legjobb barátainak díszkörébe. Felelőtlennek tartja az egész világot, bugyutának, éretlennek, amiért úsznak a győzelemmámorban, a diadalban, amikor valójában a varázslótársadalom komplett elbukott, mert gyengék és szervezetlenek, és kizárólag Potter kiváló Voldemortölő képességeinek köszönhető a sötét varázslók bukása. Nem pedig a társadalmuk erejének. Szélsőséges érzelmek és ideológiák tömkelegére fogékony, a veszteségtől elveszítette minden jóhiszeműségét, naivitását, megkeseredése rohamszerű, gyakran pánikol. Titokban inni kezdett, hogy ezzel oldja fel magát. Túlzott érzelmi bezárkózását látványos szociális tevékenységgel igyekszik leplezni, gyakran sért meg másokat az új évben, de ez egyáltalán nem érdekli.

Erősség || energikus, mérlegelő, elgondolkodó, átlátó, rendszerező, fogékony, kitartó, hűséges
Gyengeség || velőtrázóan borúlátó, makacs, szélsőséges, indulatos, néha az őrültség határáig bátor és merész

   Apróságok

mindig ||
alvás és álmodás régi szép időkről
kevés napsütés enyhe szellővel
eső, szél, hangulatos, romantikus időjárás
bűvös bizsere, mentolos melasz, mindenféle édesség
ízesített alkoholok
megbűvölt mágikus tárgyak, amik mozognak
rúnaismereti rejtélyek, átokfeltörő játékok, gyerekkorának alkimakészlete
seprőlovaglás, kviddics
család

soha ||
a "háború", a "dicsőség", a "győzelem", és a "Potter" szavak
mugli közlekedés, hiába jártas benne, egy rémálom
gyógynövénytan, gusztustalan tüskék, indák, nedvek
nagyobb melegek, amik nem jellemzőek a szigetországra
Mossy és az apja barátnői
a kishúga, Olena
túl sok egyhelyben ülés
magolás

hobbik || alkoholizál, kalandregényeket olvas, kviddicsezik, mágikus társasjátékokkal játszik, felfedezőset játszik
merengő ||
legrosszabb emlék: a legrosszabb emléke egyértelműen a barátja, Kyndeyrn halála, aki a sok áldozatot követelő roxforti csatában veszett oda
legjobb emlék: legkedvesebb emlékei változatosak, a tóvidéki nyaralása két baráttal, a gyerekkori emlékei a bátyjával és Kynnel szinte mind azok
mumus || egy eleven, önálló öntudatra kelt tüzes tapintású csápos-növényes-szörnyeteg, aminek lábai is vannak, a bátyjával látta egy japán "mesében", megtestesíti mindazt, amitől kirohanna a világból és nem valami testetlen dolog
Edevis tükre || régebben hírnévre, fontosságra, jelentőségre vágyott, de most már csak önmagát látná, újra gyerekként Kynnel és Elliottal, ahogyan újrakezdik ezt az egészet
százfűlé-főzet || sötét karamellaszínű, kissé darabos szirup, szilárd, sárgás tömbök úszkálnak bennük, nagyon édes, de az első korty után beüt a szájba az, hogy mennyire szeszes, noha az illatán nem érezni
Amortentia || test, bőr, haj illatának eleven, élő, érzéki kombinációja, könnyű konyak illata, a tűzben elpattogó fahasábok forró, égett szaga
titkok ||
látta, hogy Elliot főbenjáró átkot használt, de nem mondja el senkinek
nem túl jól titkolja, hogy a pokolba kíván mindenkit, aki boldog és felszabadult
titkolja, hogy Elliot nagybátyjától okklumencia leckéket vett a csata utáni nyáron, miközben nem áll szóba a maradék legjobb barátjával, mert sírógörcsöt kap, ha ránéz
vannak bizonyos perverz érdeklődései, amikre nem is gondol

azt beszélik, hogy... ||
...az opálos szemével látja a rúnák mágikus erejét mindenféle segítség nélkül, ezért ilyen jó rúnaismeretből
... meleg, és a kis kedvese halt meg

   A család

apa || Murgatroyd Mallard; 54; félvér, rendkívül szigorú férfi, következetes és néha könyörtelen benyomást kelt, a fiai éppen olyan rajongással szeretik, mint amennyire tisztelik és félik. Bátor és elszánt, a halálfaló uralom idején a halálfalók szabályaihoz alkalmazkodva védte meg az üzletét, időben összebarátkozott egy halálfaló nővel. Képes arra, hogy a magáévá tegyen olyan elveket, amiket alapvetően nem tart a magáénak, ha ezzel hozhatja ki a legjobbat a helyzetből. Mindent megtenne a családjáért, és senkitől sem tűri, hogy veszélyeztesse őket. Még a családja tagjaitól sem, ezért elvált a második feleségétől, aki nem becsülte az első házasságából való fiát, és nagyon szigorúan megbüntette a fiát, Mossyt, akinek a gondjaira bízta a kisebbet, Saladint és az megsérült. Volt idő, amikor mindkettőjük példaképe ő volt, ám Saladin a háború óta már a példaképben sem hisz. De soha nem lenne tiszteletlen vagy nyegle az apjával szemben.
testvérek || Filimor Mallard; 36, félvér, Filimor Saladin apai ágú féltestvére, aki Franciaországban él. Az apja 18 éves volt, amikor teherbe ejtett egy boszorkányt, ám az akkor jegyben járt valakivel, így nem maradtak együtt, hanem a gyereket a jövendő férjének megszülte. Filimor amikor nagykorú lett felvette a valódi apja nevét. Nagyobb családi rendezvényeken találkoztak Saladinnal, nem mély a kapcsolatuk, udvarias, rokoni levelezés él közöttük. Egy fia van, Gorlois, aki három évvel idősebb Saladinnál, és egy lánya, Edwige, aki kettővel.
nagynéni || Magnolia Mallard, 77, félvér, Magnolia néni valójában nem a gyerekek nagynénje, hanem Murgatroydé, mert az ő apjának a testvére. Gyermektelenül élt, sose vett maga mellé férjet, mindig a gyerekekkel, unokákkal foglalkozott, főzött, mosott, takarított rájuk, a gondjukat viselte. Kicsit bolondos öregasszony, de Saladin nagyon szereti, hiszen az ő keze képviselte a családban a lágyságot, az apai szigor ellentétét. Megrendelésre készít mágikus süteményeket, és segíti a család fő vállalkozását jelentő alkoholok terjesztését. Nagyon sok varázslót és boszorkányt ismer, szinte mindig van kit meglátogatnia. A varázslóháború után egyetlen fénypontot jelentenek Saladin életében a süteményei, amiket szinte minden nap utána küld a Roxfortba is.
anya || Letty Howell; kor; mugli, nincs vele kapcsolatban, nem is nagyon gondol rá, csak arra emlékszik, hogy az anyja őt kevésbé szerette korán megnyilatkozó kezelhetetlen mágikus képességeitől való félelmében. Végül az apja is ezért vált el tőle, az asszonynak sok lett a varázsvilágból és megcsalta egy mugli férfival.
testvérek || Mostyn Mallard; 21, kvibli, a kapcsolatukra rányomja a bélyegét, hogy nagy köztük a korkülönbség, és a varázsvilágban Saladin nagy traumát ért meg, meghalt a legjobb barátja, akit Mostyn is ismert fiatalabb korukból. A gyász azonban nem hozza őket közelebb egymáshoz, mert Mossy, ahogy Saladin nevezi, védett helyen, biztonságban vészelte át a háború időszakát, ezért Saladin nem tudja igazán megosztani vele a nyomorúságát és annak okszerűségét. A testvérek korábban nagyon szerették egymást.
apai exfeleség, nevelőanya || Yeva Mallard; kor félvér, sose kedvelte ezt a nőt, pedig kora gyerekkorától kezdve ő volt az életében az anyaszerepet elvileg betöltő nő, inkább az öreg nagynénjéhez húzott a szíve, hiúnak és közönségesnek találva Yevat. Az apja elvált tőle, amikor az előző házasságából való kvibli fiát becsmérelte a nő.
testvérek || Olena Mallard; 13, félvér, Olena a féltestvérük, Saladin és Mossy nemigen kötődnek hozzá, kicsi korukban mindig a nyakukon lógott, és a két fiúnak egyáltalán nem tetszett a kislány társasága, sem az, hogy Yeva, az anya mindenért őket okolta, ha valamit vinnyogott a legfiatalabb. Családi ünnepeken mégis összeülnek a hagyomány kedvéért, mert az apjuk valamiért szereti a kislányt.

állatok || Sol, a boldog Incilius luetkenii, azaz egy sárga varangy

Családtörténet ||
A Mallard család tősgyökeres angol, és nagyjából a középkori szerzetesrendek alkoholfejlesztő munkálkodása óta jó nevű varázslócsaládnak számít. Szeszfőzéssel foglalkoznak, bár soha nem lett olyan híres a portékájuk, mint a Lángnyelv whiskey, a különleges ízek kedvelői és a vékonypénzűek egyaránt ismerik a nevüket, már amennyiben szeszközelbe járnak nevekkel ismerkedni. A varázslócsalád hamar elveszítette aranyvérűségét, az újkorra már hazudni is csak nehezen hazudhatták volna magukat aranyvérűnek. Szabados életvitelű, nyitott varázslócsaládnak ismerhette meg a mágusvilág, összpontosul bennük a mámor szeretete és a hatásaival való szembenézés képessége. Tehetséges bájitaltanosok és bűbájosok, bár persze másfajta érdeklődés is előfordul közöttük.
A 20. századra a család londoni ágak igencsak kicsi lett, néhány skót és ír leszármazott fontolgatja, hogy letelepszik a fővárosban, ám a családfő amíg él úgysem adná át a műhelyét, és azt beszélik, hogy a kvibli fia legalább olyan jól pörköli szalamandralángon a konyakot, mint ő maga.

   Külsőségek

magasság || 177 cm
testalkat || izmos, nyúlánk, vékony, de kellemes arányos testalkattal bír, hála a kviddicsszeretetének, ami a növekedési energiáit hasznosan felélte, így nem volt soha olyan korszaka, hogy átfújt rajta a szél. Az elmúlt nyáron jelentős súlyfelesleget szedett fel, vékony párnaként ül meg a hasán, az arcán, a tagjain Magnolia néni süteményeinek a sikere, és a mozgással való teljes felhagyás.
szemszín || kopott kökénykék
hajszín || fényes hamuszőke
kinézet ||
Saladin szemlátomást hiú. Mindig gondosan öltözködik, a talárja a legutóbbi divat szerint szabottak, a cipői fényesek, a nyakkendőcsomói irigylésre méltó bonyolultsággal mintázzák az amúgy egyszerű viseletet. Gyakran visel fényes kiegészítőket, de ízléssel választ ékszereket, hosszan időzik a talárszalonokban, amíg minden ruhát, anyagot megtapint, a gyűrűket, mandzsettákat, óraláncokat kipróbálja. A korának megfelelően magas, a kiállása jó, a fejtartása büszke. Szőke haja mindig frissen mosott, bár arasznyinál az apja nem engedi hosszabbra nőni, lágy hullámokat igazít bele, és gyakran hátrakotorja az arcából, hogy felhívja rá a figyelmet.
A bőre tiszta és fehér, az arcának sajátos vonásrendjének kétes vonzóságán ez sokat javít. Egészséges benyomást kelt, mintha a háború nem viselte volna meg, kissé még hízott is a korábbi időkhöz képest.
A megjelenésén sokat ront égetten hegesedett bal szemhéja, és vöröses-fehér-rózsaszínben játszó opálos szemfehérjéje. A pupillájának bizonytalan körvonalai nyugtalanítja azokat, akik szalamandranyalta szemébe néznek, az írisz kékje darabosnak hat. A szemtest súlyosan roncsolódott, de hála a Szent Mungó medimágusainak, valamennyire lát a szemével. Kicsit érzékeny, ezért lefedi, ha elfárad.

   A tudás

varázslói ismeretek ||
Nem túl szorgalmas, de okos, jó tanuló. A tehetségét nem tékozolja el, noha nem szeret megülni egy helyben, az alapvető tárgyakból nemigen lehet rá panasz, a gyógynövénytan elméleti részéből is jól teljesít, de egyszerűen csak nem szeret az élő növényekkel foglalkozni. Túl nedvesek és kényesek, jobban kedveli palackban, leszárítva viszontlátni őket. Átlagos teljesítményét kiemelkedő átváltoztatástannal és bűbájtannak koronázza, remekül szerepel a választott tantárgyaiban, rúnaismeretből igazán nagyokat szokott alakítani, nem rest plusz feladatokat vállalni a tárgyból, ahogyan számmisztikából sem.
A háború óta néha jóslástannal foglalkozik, ha semmi mással nem tudja elütni az időt, de nem jár órára belőle.

felvett tantárgyak ||
rúnaismeret, számmisztika

pálca típusa || 11,3 hüvelyk, sárkányszívizomhúr, lucfenyő, rugalmas, kissé mintha nedves volna mindig
RBF ||
A saját képességeihez képest létezhetetlenül rossz RBF eredményeket produkált, egy hónappal a legjobb barátja halála után képtelen volt kellőképpen fókuszálni, a tudása, képességei cserbenhagyták. Komoly veszélybe került az átoktörői szakra felvételizése.

Átváltoztatástan E
Bájitaltan H
Bűbájtan E
Sötét varázslatok kivédése E
Gyógynövénytan T
Mágiatörténet B
Asztronómia B

Rúnaismeret E
Számmisztika E

   Egyéb

avialany|| Gerhard Freidl