Elliot N. Woodrow

ELLIOT NATHANIEL WOODROW

"A halál szemétgyáros, tetemekkel kövezi újra az utakat, és leszegélyezi roncsokkal ezt a világot. Körülveszi őket, és az elpusztításukra tör, mert a halál már csak olyan, mint egy mosoly... társakat akar magának."

   Alapok

jelszó || "Az elme összetett, sokrétegű dolog - legalábbis a legtöbb ember elméje az."
így ejtsd a nevemet || Eliot Vúdró
nem || férfi
születési hely, idő || Kensington, London, Egyesült Királyság; 1981.11.19
horoszkóp || Skorpió
kor || 17
vér || félvér
évfolyam || hatodik

   A múlt

Gyerekkor
1981, Születés
Február közepén egy Mikhail Vankov névre hallgató varázsló Bulgáriából Londonba érkezik, hogy jelentkezzen a Mágiaügyi Minisztériumban letelepedési szándék, névváltoztatás és tanulmányainak folytatása okán a Griffendél Godrik Akadémián. A korábban elkülönülő, muglimentes vidéki zónában nevelt fiatal férfit váratlanul éri London zsúfoltsága és közlekedési rendje, elcsapja egy autó, még mielőtt áttérhetne a varázsvilágba és mugli kórházba kerül. Itt ismerkedik meg Alana Adams ápolónővel, aki számára szinte hihetetlen a "kölyök" gyors gyógyulása. Az akkor 19 éves nő fejét a fiú - fiatal kora ellenére - hamar elcsavarja, egyéjszakás kalandba keverednek, ami után Mikhail eltűnik.
Március végén Alana rájön, hogy az esemény utáni tabletta ellenére gyermeke fogant egykori betegétől. Felkeres egy klinikát és gyógyszert kap, ami vetélést okoz, megerősítik, hogy már nem terhes. A következő hónapokban a nő jobbára nem törődik a kérdéssel, az orvosi szakvélemények után álmában sem gondolja, hogy folytatása lenne a történetnek. Öt hónappal később hasi fájdalmakra, gyakori ájulásokra hivatkozva ismét kivizsgálják, ekkor kiderül, hogy a vetélés mégsem volt sikeres, a terhesség továbbra is fennáll. Mivel túllépett a legális időhatáron, nem végeznek rajta abortuszt. Az ultrahang kimutatja, hogy ikreket vár.
Novemberben az ikrek császárral születnek, ám az egyik gyerek holtan lát napvilágot. Alana súlyos depresszióba esik, szülei és a kórházi pszichológus segítik ki szorult helyzetéből.

1987-1988, A képzelt barát
A már csecsemőkorától kezdve szokatlanul csendes, meglepően értelmes tekintetű gyermeket fiatal kora ellenére felveszik az iskolai előkészítőbe. A fiú remek adottságokkal rendelkezik, s bár az értelmi képességei alapján akár színjeles is lehetne az általánosban, egyszerűen nem hajlandó elvégezni az iskolai feladatokat. A tanárok többször is behívják anyját a gyerek viselkedése miatt, leginkább a különös, sokszor ijesztő megjegyzéseiért, illetve mert furcsa dolgok történnek a közelében. A tanárok szerint az apja hiánya miatt viselkedik különcként, ezért pszichológushoz küldik. A férfi, aki a Richard Hale névre hallgat, az első foglalkozás után személyiségi és IQ tesztet végeztet a fiúval, aminek következtében kiderül, hogy elit iskolában lenne a helye, speciális képzési renddel, mert a normál körülmények nemes egyszerűséggel nem jelentenek számára kihívást és inspiráció nélkül nem is hajlandó foglalkozni velük. Richard jön rá arra is, hogy a gyerek - bár nem mondták el neki -, tud az ikertestvéréről. Mikor megkérdezik honnan, azt feleli, hogy az megmondta neki. Gyógyszereket kap, hogy kikezeljék a képzelődésből, mert azt negatív behatásként definiálják, lévén képzelt barátja a gyerek elmondása szerint haragszik rá, amiért megölte őt. A szerek hatására nem hallucinál többé.

- Most is itt van? - Richard uralkodik a hangján, a vonásain. Valószínűleg sikeresen, mert a fiú megcsóválja a fejét.
- Nem szeret itt lenni. Nem szeret téged sem. - A fiatalok őszintesége nyers és bántó. Azt mondják, ha egy gyerek rondának talál, akkor tényleg az vagy. Még nincs bennük elég tapintat, hogy hazudjanak.
- Miből gondolod?
- Ő mondta. - Úgy mondja, mintha teljesen természetes lenne. Az ő korában nem ritka a magányos, szülőt hiányoló gyerekeknél, hogy képzelt barátokat alkotnak maguknak hiánypótlásként, ám a jelen eset egy kissé... kísérteties.
- Mit mondott pontosan?
- Hogy gonosz vagy. El akarod őt űzni tőlem. És elveszed anyát. Nem tudom, miért mondja. - Jelen idő. A férfi csak egy pillanatra hallgat, ez éppen elég a fiúnak, hogy érezze, valami nincs rendben. Nyolc éves, hogyan figyelhet ennyire a részletekre?
- El akarod venni tőlem őket? - Elliot összevonja sötét szemöldökét, a pillantása egyetlen szívdobbanás alatt válik ellenségessé.
- Természetesen nem. Meggyógyítalak.
- Beteg vagyok? - Mintha megijedne ettől. Az anyja néha elviszi a kórházba, ahol dolgozik. Sok beteg embert látott már életében, talán valamelyik nagy hatással volt rá.
- Az elme olyan, mint a bőröd. Meg tud sérülni. Veled pont ez történt.
- Miért?
- Szerinted miért?
A fiú néhány szívdobbanásig hallgat, pillantása oldalra vándorol, az ablak felé. Richard elgondolkodik, vajon mégiscsak látja-e most is a testvérét, végül is... nem mondta, hogy "nem". Azt mondta, "nem szeret itt lenni", ez pedig hatalmas különbség.
- Mert megöltem őt.
Hirtelen csend ereszkedik a szobára. A férfi összefonja ujjait az ölében.
- Ezt ő mondja neked?
- Megöltem őt? - Makacs szájtartás, ráncok a fiatal homlokon, ökölbe szoruló kezek. Nem gondolta, hogy ennyire súlyos a probléma.
- Nem. Még kisbaba voltál.
A kisfiú hosszú pillanatokig rezzenéstelenül bámulja az arcát. Richard jól uralja a vonásait. Legalábbis eddig azt hitte, ám a fiú arca elkomorul.
- Nem hiszek neked. - Síri hangjára a férfi megrezzen. Kintről halk kopogással, arra járó nyugtalan szellemként kér bebocsátást az eső.

1989, Apa csak egy van
Anyagi okok miatt nem kerül speciális iskolába, a tanulmányi átlagát közepes színvonalon tartja, hogy megszabaduljon anyja sírógörcseitől, s bár a jelleme nem változik, a fiú rendkívül hallgatag lesz. Nincsenek barátai és elutasítja az ilyen jellegű próbálkozásokat, mert "úgysem értenék meg" és a többiek amúgy is "végtelenül ostobák". Egy héttel a 8. születésnapja előtt egy kamasz fiúbanda (akik amúgy is sokat terrorizálták korábban), megpróbálja megverni. Az egyik gyerek sokkos állapotba kerül, s bár Elliot elmenekül, az ellenőrizetlen mágiahasználat miatt amneziátorok közbelépése szükséges. Egy héttel később, a születésnapján apja megjelenik házuk ajtajában. A férfit a minisztérium értesíti a kölyök létezéséről, megkérik, hogy vegye gondjaiba gyermekét. A mai napig élete legboldogabb emléke ez a születésnap annak ellenére, hogy szülei hatalmas veszekedéssel koronázzák meg az eseményt. Anyja az évben összejön Elliot pszichológusával, Richard Hale-lel.

1990-1993, A pálca és a varázsló
Michael a sajátjának ismeri el a gyereket, Elliot Adamsről Elliot Nathaniel Woodrow névre keresztelik. A fiú el akar költözni apjához, amiben nagyban közrejátszik a tény, hogy megrendül a bizalma mind anyjában, mind egykori pszichológusában, amiért az utóbbinak kénytelen volt kitárni szívét-lelkét és most még ráadásul a családba is befurakszik. Rendkívül kényelmetlenül érzi magát a helyzetben, ám anyja nem hajlandó elengedni. Rengeteg unszolás és lelki terror hatására Alana beleegyezik a költözésbe, amennyiben Michael hajlandó beíratni egy közeli elitiskolába. Ettől fogva a fiú emelt szintű körülmények között tanul a mugli iskolában, kitanulja a francia nyelvet, szakosodik elektronikára, párhuzamosan pedig apja saját anyanyelvére tanítja és a varázslóvilág rejtelmeire. Csak hétvégente látogatja az anyját, bár az nehezen viseli a varázslás témakörét, így Elliot egyre kevesebbet beszél magáról. Szoros kapcsolata alakul ki ellenben nagymamájával, aki nagy fantasy rajongóként, különösképpen fogékony a fiú különlegességére.
Életének legboldogabb időszaka ez, ám ahogy tudatosodik és megismeri a varázsvilágot, úgy kezd kikristályosodni benne születésének tragédiája és fivérének elvesztése. Korban hozzá illő barátai továbbra sincsenek, az apját és a nagybátyját tartja annak a vérköteléken felül.
11 évesen annak rendje és módja szerint kézhez kapja levelét a Roxforttól. Szintén ezen a napon ajándékozza neki Michael az elbűvölt kígyóékszert, melytől soha nem válna meg. Az Abszol útra a nagy esemény ellenére nagybátyja viszi el vásárolni, mert apja aktuálisan folyó jogi ügye miatt nem tud elmenni vele. Olivandernél a raktáron lévő pálcák legalább felét (már szerinte) kipróbálja, mire kezébe akad a cseresznyepálca. Az idős férfi figyelmezteti, hogy rendkívüli önkontrollra van szüksége ahhoz, hogy képes legyen együttműködni és megzabolázza a pálca temperamentumos jellemét. Apja kezdetben komoly előítéletekkel viseltetik a pálcaválasztás felé, azok közé tartozik, akik szerint ez "csinos dísztárgynak" minősül, de később belátja saját tévedését.

Roxfortos évek
1993-1994, Az első lépések
Talán az apjával és a nagybátyjával való kapcsolatára alapozva, netán csak a puszta remény miatt, de azt hiszi a Roxfortban más lesz a helyzet, mint a mugli iskolákban. Függetlenül attól azonban, mennyire varázslatos ez a világ és hány csodát tartogat a számára, a szociális megítélése nem hogy javulna, de lényegesen rosszabbodik. Már nem mugli, hogy egyszerűen csak pszichológiailag "hibás" terméknek minősítsék. Sirius Black szökésével mindenki kombinál, azt találgatják hogyan szökött meg és a halálfalók kérdésköre ismét népszerű téma a tanulók között. Valószínűleg ez okozza, hogy sokkal érzékenyebben reagálnak Elliotra is, akit már az elején megbélyegeznek, hogy potenciális sötét varázsló. Nem szerez barátokat az első évben, a tanulásra összpontosít. Nagyon megszereti a Bájitaltant, Bűbájtant, a Sötét Varázslatok Kivédését és az Átváltoztatástant, ez utóbbit annak ellenére (vagy éppen azért), hogy megalkotja Dominót, a stresszlabdaként funkcionáló gumipókot. Kinevezi egyetlen barátjának és mindenhova magával viszi, időnként halálra rémítve ezzel a lányokat. Függetlenül attól, hogy hideg, érzéketlen lénynek tartják, a varázslatai lobbanékonyak, a technikája hirtelen, lendületes, kissé feszült. Nagyon sokat küzd azzal, hogy kitapasztalja saját pálcáját, melynek birtokában sokkal nehezebben kezeli saját érzelmi ingadozásait is. Gyakran kikel magából és megátkoz másokat. Jelentős pontvesztés miatt háztársai haragszanak rá, megpróbálja visszafogni magát. A téli szünetben tanácsot kér apjától és nagybátyjától, ez utóbbi kezdi el megalapozni nála az okklumenciát.
A tanárok közül Pitont kedveli legjobban, szerinte szigorú, de remek tanár. Nagyon küzd, hogy megfeleljen neki, rengeteget dolgozik a beadandóin. A professzor persze soha nem dicséri, ellenben igen ritkán tesz csípős megjegyzéseket a főzeteire, amit részéről személyes sikerként könyvel el. Tiszteli a tanerő véleményét, így ő maga is kritikusan szemléli Harry Potter pályafutását, bár a pletykákban nem vesz részt. Lupinnal is jól kijön, rengeteget tanul tőle, ami megalapozza máig fennálló szeretetét a Sötét Varázslatok Kivédése iránt. A mágiatörténetet annyira unja, hogy többször is panaszkodik róla apjának, aki nem érti fia problémáit, hiszen neki egyik kedvenc tantárgya volt. Felajánlja, hogy korrepetálja a tavaszi szünetben, ami egy kis motivációs tényezőként funkcionál nála. Hagridot egy rendkívül ostoba behemótnak tartja, egyetért Csikócsőr kivégzésével, bár nem az állat, hanem a tanerő megleckéztetése miatt. Kissé kárörvendő a témában. Későbbi kutatásai a lények terén szigorúan önszorgalomból történnek és saját érdekelt témaköreit érintik, mint például az augurey esetén.
A nyári szünetben nagybátyja segítségének hála sokat fejlődik az önkontrollja, megtanulja viszonylagos biztonsággal kordában tartani az érzelmeit, bár a pálcája továbbra is sok problémát okoz neki, varázsereje fejlődésével ugyanis a cseresznyefa és sárkányszívizomhúr kettőse is sokkal változatosabb módokat talál az öntörvényűsködésre. Hazalátogat anyjához is, ám a beszámolóit nem veszik komolyan. Richard ismét megpróbálja pszichologizálni a barátok hiánya miatt, gyanítja, hogy a fiú sok dolgot csak kitalál. Ismét gyógyszereket ír fel neki, amiket azonban nem hajlandó beszedni. Depressziós lesz, amiért még baba kishúgával többet foglalkoznak, mint vele annak ellenére, hogy ő csak ritkán jön.

1994-1995, Nemzetközi kapcsolatok
A nyári szünet békéje után nem sok kedve van visszatérni az iskolába. Véleménye szerint apja éppúgy taníthatná, bár ezt csak a kelletlenség mondatja vele, ő maga is tisztában van azzal, hogy apja tudása területekre specializálódott. Bár abszolút nem érdekli a kviddics, Nikolai kedvéért és a bolgár válogatott szereplése miatt elmegy a világkupára. Rendkívül kényelmetlenül érzi magát a horribilis varázslótömegben, a meccs után rögtön visszasiet a sátrába, míg nagybátyja elmegy bulizni néhány haverjával. A különös zajokra ébred, nem látja a halálfalókat, de a kitörő pánik őt is menekülésre készteti. Nagybátyját nem találja meg, viszont az erdőben találkozik egyik évfolyamtársával, Kyndeyrnnel, akivel elrejtőzik a felfordulás elől. A fiú azt mondja, nem kell aggódnia, amíg vele van, mert így biztosan nem fogják bántani. Első évben kifejezetten irritálónak értékelte a kölyköt, egy éjszakára mégis természetes szövetségesévé válik, elfelejtkezik a távolságtartásról. Végül apja és nagybátyja együttesen találja meg őket, miután Nikolai hazahopponál és értesíti a férfit a gyerek eltűnéséről és a kialakult helyzetről. Michael a kígyós karperecen keresztül deríti fel a fiú hollétét, mindkét fiatalt hazaviszi St. Herbert's Islandre, majd értesítik Kyn szüleit. A gyereket csak reggel viszik el, addig a két kölyök megtárgyalja az eseményeket.
Kérészéletű szövetségük csak erre az éjszakára korlátozódik, az iskolába visszatérve Elliot igyekszik elkerülni a fiút, mert az túl sok figyelmet vonz magára. Kyn jó darabig próbálkozik, de amikor Elliot megfenyegeti, hogy leátkozza a haját a fejéről, békén hagyja. Bár teljes mértékig a tanulmányaira koncentrál, a Trimágus Tusa láza őt is eléri. Nem maga az esemény, inkább a Durmstrangosok érkezése végett. Felmenői miatt rendkívül kíváncsi rájuk és nem is csalódik. Ugyan a híres Viktor Krum közelébe nem mer menni, de egy másik bolgár sráccal megismerkedik, ebben az évben magághoz képest sok időt tölt vele. A végzős kedveli a kis csimaszt, legfőképp mert az anyanyelvén kommunikálhat vele, meghívják egymást a nyári szünetre. Ebben az évben sokat tanul Sergeitől, megismerkedik néhány sötétebb és magasabb szintű mágiával, rengeteget fejlődik az önkontrollja a kissé durva külsejű, de szerethető bolgár mellett és rászokik a dohányzásra, cserébe angolra és a kultúrára tanítja. Ebben az évben a Sötét Varázslatok Kivédése lesz a kedvenc tantárgya annak ellenére, hogy fél az aurortól. Elítéli a "gusztustalan kivételezést", amiben a Potter fiú részesül, bár nem hord jelvényeket és továbbra sem vesz részt nyílt mocskolódásokban. Az első próbát meglehetősen élvezi, a második viszont végtelenül unalmasra sikerül, gyakorlatilag végigbeszélgeti Sergeijel. Harry Potter kap egy rakás pontot, mert idióta. "Erkölcsi szilárdság"? Milyen nevetséges... Krumnak szurkol.
A harmadik próba előtt véletlenül rányit Sergeire, amikor az egy lánnyal kavar, ugyanazzal, amelyiket a bálba vitte korábban. Maga sem tudná megmondani, miért okoz neki ez az esemény hatalmas csalódást, de annyira megharagszik, hogy a továbbiakban nem keresi a fiú társaságát, inkább a klubhelyiségben tengeti napjait. A labirintusos próbára sem megy el, a könyvtárban ül, így csak később értesül az eseményekről. Cedric Diggory meghalt, Mordon valójában egy halálfaló, Tudjukki visszatért? Hát már mindenki megőrült itt?
A nyári szünetben nem látogatja meg Sergeit és végül a fiú sem jön hozzá. Nagyon magányosnak érzi magát, mert már az apjának sincs rá ideje. Egy fiatal, vörös boszorkánynak udvarol, ezért soha nincs otthon. Érzékelve a fiú megváltozott lelkiállapotát és realizálva a jelenlegi helyzetet (otthon mindenki elhiszi, hogy a Sötét Nagyúr visszatért, tehát ő is), Nikolai kéri felvételét amneziátorként a Mágiaügyi Minisztériumba és letelepedik az országban. Szinte egész nyáron okklumenciából képzi a fiút, aki megtanulja uralni az érzelmeit és ezáltal viszonylagos biztonsággal használni a pálcáját. Ismét ellátogat anyjához, ám már tartózkodik attól, hogy alaposabban beszámoljon a részletekről. Semleges, hétköznapi dolgokról beszél, jó jegyekről, bármiről, amire az anyja büszke lehet. Elmeséli, hogy szerzett egy barátot is, bár a "szakítást" nem osztja meg velük. A húgára még mindig haragszik és úgy érzi, erre továbbra is okot adnak neki.

1995-1996, Tilosban
Nikolai nem akarja visszaengedni a Roxfortba. Nem a Dumbledore-ról és Potterről szóló híresztelések, hanem éppen Voldemort visszatérése miatt. Szerinte a kölyök veszélyben van, mert ha a Sötét Nagyúr valóban visszatért, akkor nyilvánvalóan Harry után indul majd, következésképpen a gyerek is áldozatául eshet ennek. Apja nem ért egyet, szerinte a Roxfortban Elliot jó helyen lesz, elvégre mégiscsak a kor legnagyobb varázslója biztosítja a védelmét. Nikolai emlékezteti Diggory halálára, ám végül Elliot véget vet a vitának azzal, hogy mindenképpen visszatér, ha tetszik a többieknek, ha nem. Függetlenül attól, mennyire nem vágyik vissza a szociális életbe, a tanulmányai fontosak számára, ebben az évben kezdődik a Rúnaismeret és Számmisztika órája, ami elengedhetetlen az előmenetele szempontjából.
Az évben kizárólag azért nem gyűlöli meg teljes mértékig a Sötét Varázslatok Kivédését, mert nem veszít vele sokat. Sergeinek hála sokkal előrébb tart a tananyagban, mint kortársai. Levelet ír Lupin ex-professzornak és megkéri, hogy bagolyfordultával írja meg, ő milyen tanrendet alkalmazna. Piton professzornak hála tud a férfi vérfarkasi problémájáról, ám ez különösebben nem befolyásolja számára a tényt, hogy Lupin nyilvánvalóan értett a területéhez. A tudás számára mindig is a származásbeli megítélés előtt állt. Nagybátyja tanácsára jól viselkedik Umbridgenál és az nem is bünteti, lévén a kölyök annyira magányos farkas, hogy nincs miért piszkálni. Ettől függetlenül legalább annyira szabályszegő, mint a számára ismeretlenül tevékenykedő DS, üres tantermekben, népszerűtlen mellékhelyiségekben, a Tiltott Rengetegben gyakorol, a könyveket bújja, a technikáját roxmortsi kirándulásain és a szünetekben finomítja nagybátyja és apja tanácsait követve. Kyndeyrn ismét képbe kerül, ugyanis több alkalommal rajtakapja a tiltott tevékenységen, Elliot megvádolja a fiút, hogy követi, de lévén az igen szofisztikált módon megzsarolja, kénytelen együtt gyakorolni vele. Elliotnak az ilyen foglalkozásaik alapján egyre inkább az az érzése támad, hogy a fiút egyáltalán nem érdekli a tanulás, sokkal inkább élvezi csak, hogy a nyakán lóghat és ő ez ellen aligha tehet, ha nem akar Umbirdge karmai közé kerülni. A fiú meghívatja magát hozzá a nyári szünetre és végül a lelki terror hatására kénytelen engedni neki.
Eddigre meglehetősen gyakorlott a pálcahasználatban, tehetséges okklumenciában, a Számmisztikát viszont komolyan megszenvedni. Indokolatlan mennyiséget kell tanulnia azért, hogy közepes értékkel át tudjon menni a vizsgán, s bár fogalma sincs, mit csinál rosszul, valahol sejti, hogy Kyn állandó zaklatása nem segíti a koncentrációját. Az év vége felé levelet kap Sergeitől, aki megírja tapasztalatait a Diplomáciai szakról, érdeklődik Elliot hogyléte felől és kifejti sajnálatát, amiért ennyire elhidegültek egymástól. Nem érti, mivel sértette meg a fiút, de szeretné tudni. Nem válaszol neki, ellenben a levelet mindenhova magával hordja. Kyn egyszer megtalálja nála, de nem tudja elolvasni a bolgárul írt sorokat, ezek után Elliot elégeti a levelet.
A nyári szünet alatt csak egy hetet tölt az anyjánál, aki végül megjelenik náluk és kiosztja az apját. A vita órákig tart és utána kénytelen ismét vele menni, rendkívül rossz hangulatban tér vissza. Apja korrepetálja Számmisztikából, hogy szintbe hozhassa magát. Kyn valóban ellátogat hozzájuk, két hetet tölt vele a szigeten, az otthoni környezetben pedig Elliot sokkal kevésbé veszi rossz néven a fiú társaságát a kényszer ellenére. Kyn többször is megjegyzi, hogy az iskolában folytathatná a különórákat Számmisztikából, tudja ajánlani Saladint, aki igencsak kiemelkedő a témában. Apja örül neki, hogy végre talált korának megfelelő barátot, bár Elliot a maga részéről azért elég túlzónak tartja ezt a megjelölést. Sergei óta még kevésbé akar barátokat, mint korábban, túl nagy az esélye, hogy csalódik és ismét elveszti a szinkront saját pálcájával. Nem sok választása van ellenben, a fiú túlságosan is makacs. Általában az őrületbe kergeti vele. Nikolai annyira nincs oda Kyn jelenlétéért kétes hírű anyja miatt, de a nyár végére megbékél vele. Ők viszik ki a fiúkat a Roxforti Expresshez, bár a Sötét Nagyúr visszatérésének immár bizonyított ténye miatt nagybátyja továbbra is rossz ötletnek tartja.

1996-1997, Kényszerű kompromisszumok
A vonaton - más választása nem lévén -, egy fülkében ül Kynnel. Amikor Saladin csatlakozik kis kompániájukhoz, csendben marad, hagyja a fiúkat beszélni, látszólagos érdektelensége az elsuhanó tájra fókuszálódik. Egy idő után elege lesz a többiek csevegéséből, bár az messze nem unalmas, inkább csak megrémiszti a közösségérzés, ami abból a kettőből árad és az irigység, amit kivált belőle. Azt mondja, elmegy nasiért a vonat elejébe, valójában meg inkább levegőzik egy távolabbi ablakban. Végül két elsős fülkéjébe ül be, félelmet keltő megjelenése nagy hatással van rájuk és egy darabig csendben maradnak, bár annyi életösztönük nincs, hogy elmeneküljenek tőle. A két fiú végül beszélgetni kezd és egy idő után - a sok feltételezett hülyeséget hallva -, elkezdi kijavítani a kis tudatlanokat. A Roxfortig beszélget velük az iskoláról, órákról, beosztási ceremóniáról előadást tartva. Önmagát is meglepi, mennyire élvezi a kölykök társaságát, valószínűleg az nyűgözi le, mennyire felnéznek rá. Ismeretségük megmarad az elkövetkező évek folyamán, gyakorlatilag már az első hónapban mentor-tanítvány viszonyba rendeződnek, a fiúk keresik az idősebb kegyeit, a "bátyjuknak" tekintik, amit azonban ő maga elutasít. Senki nem pótolhatja elveszett testvérét. A félév első felében arra használja a kicsiket, hogy Kynt nyaggassák, amikor az a közelébe akar férkőzni, az esetek többségében elég jól működik a taktika, bár akkor éri el tökéletességét, mikor hosszas szenvedések árán végre sikerül megtanulnia a kiábrándító bűbájt.
Később kénytelen valóban korrepetáltani magát Számmisztikából, ezért ismét összegabalyodik Kyn és Saladin kettősével, ez utóbbi kezd el neki különórákat tartani. A hathatós segítség mellett képes szinten tartani magát, a jegyei javulnak, ő pedig magához mérten és véleménye szerint némileg barátságosabb lesz a két jómadárral. Ez persze csak abban érzékelhető, hogy nem tesz rájuk cinikus megjegyzéseket, tolerálja a társaságukat és nem menekül a világ, de legalábbis az iskola másik végébe, ha a közelébe jönnek. Még mindig rendkívül antiszociális, rengeteget tanul, az idejének nagy részét könyvek bújásával, naplóírással, kutatással tölti, legtöbbet a könyvtárban van, vagy üres tantermekben gyakorol, a fennmaradó időt azonban (ha épp nem az edzéssel van elfoglalva), Kyn és Saladin, vagy a kölykök társaságában tölti.
Végtelen csalódásnak éli meg, hogy Lumpsluck professzor nem hívja meg a kis kiválasztott bandájába. Persze Potter megint ott van. Meg Granger, akiről a mai napig nem érti, miért nem lett Hollóhátas, mikor abszolút semmi más nem érdekli a tanuláson kívül. Kifejezetten sérti az egóját, hogy kimarad az elit körből, "korruptnak" bélyegzi a tanerőt, teljesítménye kedvetlenségből kissé leromlik Bájitaltanból. Örülnie kéne, hogy Piton végre megkapta álmai állását, de nem tud, jobban örülne, ha továbbra is Bájitaltant tartana. Szerinte az jobban illik hozzá.
Kyn ismét meghívatja magát és ezúttal Saladint is nyárra. Valami fura neki a fiúkon, szerinte indokolatlanul közel állnak egymáshoz, de nem foglalkozik különösebben a többiek lelkivilágával, épp elég a sajátját kordában tartania. A nyáriszünet számára rendkívül megterhelő. Dumbledore halála végleg megkongatta Nikolainál a vészharangot, egyszerűen semmi reális alapját nem látja, miért engedi vissza Michael a fiút az iskolába ahelyett, hogy sürgősen visszaköltöznének Bulgáriába. Mivel a gyerek apja hajthatatlan, szélsőséges intézkedéseket tesz. Felveszi a kapcsolatot Kyn anyjával és Saladin apjával. Az előbbinek ajánlja fel amneziátori szolgálatait, amennyiben elérik, hogy Elliot az iskolában védve legyen. Megesketi a fiút, hogy mindenképpen Kyn közelében marad az iskolában remélve, hogy a fiú anyja tartja az ígéretét és így kevesebb atrocitás éri majd Elliotot félvérűsége miatt, bár biztonsági okokból kifolyólag törli a mugli család emlékeit a gyerekről, a minisztérium adatait pedig megváltoztatja, hogy úgy tűnjön, Elliot anyja egy mostanra már halott boszorkány volt. Nikolai Michaelt hibáztatja, amiért ilyen intézkedéseket kellett tennie. Ha az felhúzva tartotta volna a cipzárt, nem csinál ekkora felelőtlenséget. Meglehet életet adott a gyereknek, de pontosan ez a tény, ami el is veheti azt, ezért pedig nehezen tud megbocsátani. Egész nyáron okklumenciára tanítja a fiút, méghozzá kíméletlen szinten, naponta több órát kell gyakorolnia a szünet első napjától kezdve. Kyn és Saladin eközben élvezhetik a szabadságot, csak délutánonként csatlakozik hozzájuk, de addigra Elliot meglehetősen nyúzott és fáradt a rengeteg legilimenciai behatástól. A nyár végére Nikolai eléri, hogy csak komoly nehézségek árán tudjon bejutni Elliot fejébe és a fiú gondolatai akkor is rendezettek és irányítottak maradjanak. A rengeteg gyakorlásnak hála Elliot tökéletesen megtanul együttműködni a cseresznyepálcával, pontosan olyan mértékben képes irányítani, ahogy adott helyzetben a gondolatait rendben tartja.
Egyetlen egyszer látogatja végig az anyai rokonságot. Elbúcsúzik tőlük, bár csak a nagymamájának mondja meg, miért. Soha, senkinek sem vallja be, mennyit sírt az elkövetkező hetekben.

1996-1997, Vihar előtti csend
Roxforti pályafutása alatt nyilvánvalóan ez a legsötétebb, legkomorabb hangulatú év mind közül. A diákok sokkal kedvetlenebbek, sokan félnek, a tanárok feszültek, az atmoszféra vészterhes. A halálfalók jelenléte rendkívül negatív hatással van a környezetre és őszintén? Neki ez megfelelő. Megszűnt a zsivaj a folyosókon, a klubhelyiség csendes sutyorgások otthona, minden figyelmét a tanulásnak tudja szentelni, ami az RBF vizsgák tekintetében egy igencsak előnyös változás. Különösebben nem szereti a mugliszármazásúak megszégyenítéseit, de nagybátyja tanácsait követve nem törődik velük. Senkinek nem siet a segítségére, a hősködés nagyon távol áll tőle, kizárólag a saját dolgával foglalkozik. Bár az egyezségről ő maga nem tud, Kyn anyja megtartja a szavát és Elliotot nem érik különösebb atrocitások az évben, ellenben rendkívül sok időt tölt a fiúval és Saladinnal egyaránt. Alkalmazkodásra való képtelensége, feszült magatartása sokat szelídül, szinte már barátságosnak nevezhető a másik kettő felé, még ha időnként nagyon kínosan is érzi magát a közelükben, nem tudná pontosan megmondani, hogy miért. Bár kiemelkedően intelligens varázsló, teljességgel vak mások érzéseire, amíg az arcába nem nyomják a tényeket, egyszerűen csak nem veszi le a finom jeleket. Nem érti Saladin féltékenykedését, de azt felfogja, hogy köze van hozzá. Nem tudja, mit csinál rosszul, bár sejti, hogy a fiú szerint nem kellene annyi időt töltenie Kynnel, nagybátyjának tett ígérete miatt nincs túl sok választása. Kyn valamiért rendkívül szórakoztatónak találja, hogy kétértelmű megjegyzéseket tesz neki és ő nem tud mihez kezdeni velük. Az esetek többségében csak fáradtan sóhajt rájuk és visszatér a tanuláshoz. Látja az ominózus csókjelenetet is Saladin és egy lány között, majd később, amikor a fiú nagyon maga alatt van valamiért, kicsit kínlódva bár, de megpróbál szociális támogatást nyújtani és megkérdezi, valami baj van-e a barátnőjével. Fogalma sincs, miért ordítja le a fejét és miért nem beszél vele innentől kezdve, teljes értetlenségben elmeséli Kynnek, aki körberöhögi. Nem is érti, miért barátkozik vele. Ja... Nikolai miatt.
Februárban Saladin születésnapjára saját maga farag ki (mágiával persze) egy kis kentaurfigurát és mozgó, élőnek tűnő kis lényt varázsol belőle hosszas és fáradtságos gyakorlás árán. Nem adja neki oda személyesen, éjszaka hagyja/hagyatja Kynnel a fiú éjjeliszekrényén járőrözni, aminek hála végül Saladin kibékül vele. Fogalma sincs, mikor lett ez fontos a számára és miért, inkább arra fogja, hogy Nikolai kérésének felel meg a maga maximalista módján. Eközben két másodéves barátjára kissé jobban rájár a rúd, rengeteg tanácsot ad nekik, hogyan feleljenek meg a Halálfalók igényeinek és bár egy idő után leszállnak róluk, ez még kevés a boldogsághoz.
Az év többnyire a tanulásról szól, leginkább egyáltalán nem foglalkozik a Sötét Nagyúr és Potter kérdéskörével, alkalmazkodik az új szabályokhoz, elvárásokhoz és nem foglal állást. Nem tudja teljesen elvetni Tudjukki nézeteit, de nem is ért egyet a módszereivel, így valószínűleg jobban örülne, ha eltűnne végre a Föld színéről.

Háború
Potter visszatérése drámai. Ott áll a többiek között, amikor a sebhelyes rejtegetéséről beszél Piton professzor, nem is érti, ő mit keres itt. Aztán az események felgyorsulnak, a professzort elüldözik, ő pedig ott áll egy ellenállás kellős közepén. Mégis hogyan került ilyen helyzetbe?! Egyáltalán nem áll szándékában harcolni, nem akar meghalni egy olyan ügyért, mely iránt szinte teljesen semleges. Az egyetlen ok, amiért mégis megteszi, hogy van elv, amelyhez örökké hű marad, az pedig a saját ígérete. Van egy olyan sejtése, hogy Nikolai ezért tarkón vágná, de nem tett kikötéseket egy ostrom esetére... Kyn és Saladin harcolni akar, hát ő maga is kénytelen. A két másodéves is követni akarja őt a harcba, de elzavarja őket a pincébe. Túl fiatalok és túl képzetlenek még ahhoz, hogy az életüket kockáztassák. Érte ne. Legfőképpen érte ne. Mikor meglátja, hogy a gyerekek utána sunnyognak, más választást nem látva, mindkettőre kibocsátja az Imperius átkot, rájuk kényszerítve saját akaratát. A főbenjáró átok használatát csak Kyn és Saladin látja, az ostrom végén feloldja a kényszerhatást és törli a kicsik emlékei közül.

A kiábrándító bűbáj úgy folyik szét a testén, mint a víz. Hűvös, nedves érzés, borsódzik tőle a háta. Hallja a háttérben a kiáltásokat, a kezdődő csaták zaját. Nincs helye ebben a háborúban és nincs helye most az iskolában sem, de mindig megtartja az ígéreteit. Ha Nikolaion múlna, már nem lenne itt. Nem tudja, miért nem jön, ahogy a többi auror tette, de talán ők azért értek ide és jutottak be, mert Potter, vagy a DS figyelmeztette őket. Neki nem volt meg ez a kiváltsága, hiába tekereg már csuklóján apja karperece jelezvén, hogy beszélni óhajt vele... vagy dühös? Ugyan, miért is lenne. Nincs ideje ezzel foglalkozni, pedig a fém súrlódása istentelen érzés fakó bőrén. Miért nem tetted kétirányúvá a jelzést, apám?
Csendre inti magát. A belsője elnémul, az érzelmek háttérbe húzódnak, a koponyájában mintha falak mögé bújnának a gondolatai. Talán a Roxfortot beveszik a támadók, de az elméjét soha. Nikolai tett róla, hogy így legyen.
- Ne hősködj, Kyn. Ha meghalsz, kinyírlak. - Hangja mélyen, érdesen reccsen hátulról, egy páncél árnyéka olyannyira ráborul kaméleonszerű alakjára, hogy a felé villanó vigyor tulajdonosa egyáltalán nem érzékeli.
- Azt hiszem, akkor már nem fog zavarni. - Kyn nevet, vidámnak tűnik, de a hangjából érződik a feszültség.
- Alábecsülsz. - Elliot halkan szisszen, a hatás kígyószerű, de talán csak mert az alattomos rejtőzési módszertől éppúgy nem látszik a veszély, mint a fűben kúszó pikkelyeseknél. Ne hősködjön. Nem kell menőzni. Sokkal jobban imponál neki, ha képes életben maradni...
- Hogy én? Soha. Ők már inkább. - Bök Elliot háta mögé, a fiú pillantása rejtve villan. Még épp kiszúrja a másodéveseket, mielőtt visszahúzzák a fejüket. Corey és Allen. Megmondta nekik, hogy menjenek a pincébe. - Látod, már a kölykeid sem engedelmeskednek neked~ - Fuvolázza a fiú, míg ő lesújtó pillantást vet rá. Nem látszik a kiábrándítástól, bár ahogy megindul a sarok felé, Kyn is elindul. Érzékeli, hogy közben Saladin is befut. Feltartotta valamelyik auror egy folyosóval arrébb.
- Nem találjátok a pincét? - Vigyorog rájuk Kyn, ahogy befutnak, a kicsik ijedt arccal néznek fel rá. Elliot elnézi őket és nem emlékszik, hogy ők ennyire kicsik lettek volna másodikban. Mintha minden évben egyre kissebbek lennének. Corey zavartan feltúrja hátul rövid szőke haját, bizonytalanul elmosolyodik.
- Csak segíteni akarunk Neki. - Érezni a nagybetűt a szöszi hangjában. Felnéz rá. A tisztelete ártatlan és szép, most mégis betegesnek érzi. Túl hamar mocskolhatja be gyerekek vére.
- Majd mi segítünk. - Észre sem veszik így az árnyak közé bújva. Kezébe csúszik a pálcája, szinte hűvösnek hat, mintha érezné előre, mire kényszeríti majd. Nem érez tőle ellenállást, ahogy nem érzi a fiúkon Kyn szavainak hatását sem. Nem győzte meg őket. Allen arca hirtelen elsötétedik. Kettejük közül a csendesebb, most mégis ő az, aki sértett, emelt hangon osztani kezd.
- Nem fogunk egy pincében poshadni, amikor ti.. -
- Imperio - Veszélyesen könnyen csúszik szájára a szó. Tudata mintha megacélosodna, pengeként csusszan bele a fiú koponyájába és a résen feltölti önmagával. Túl közel állnak hozzá lelkileg. Túl nagy a hatása rájuk ahhoz, hogy ne hódoljanak be neki a varázslatra. Hallja Kyn és Saladin hangját, látja Corey még tudatos, elárult arckifejezését, de nem foglalkozik velük. Kimondja újra az átkot, ezúttal a szőkére. A két fiú szinkronban indul meg a pince felé.
- Ugye tudod, hogy ezért az Azkabanba kerülhetsz? - Kyn hangja bemászik a koponyájába, hunyt szemmel zárja ki magából. Másodikban próbálta az átkot először, Sergei útmutatása alatt. Túl tanulatlan és akaratgyenge volt még ahhoz, hogy hatást érjen el, de azóta épp eleget tapasztalta. Az ál-Mordontól. A halálfalóktól.
- Tudom.
Valahol biztos benne, ha újra engedi magát érezni, már soha nem lesz többé ugyanolyan.

Elliot taktikája alattomos. Nem vállal szemtől-szembeni küzdelmet, általában hátulról támad a halálfalókra, kiábrándító bűbájt használ saját magán és az árnyak között rejtőzik, hogy ne vegyék észre. Hátulról támogatja a többieket, a technikája precíz, hideg és kiszámított, akkor átkoz, amikor biztosnak érzi a találatot, néma kábítóátkokkal. Minden más esetben a többiek védelmére fókuszál, hárítóátkokkal, Nikolai okklumenciakiképzése miatt pedig elég jó érzékkel sejti meg a mikromozdulatokból, mit fognak használni ellenük. Kynt az az átok éri el, ami elől ő kimozdul. Nincs ideje hárítani és túl későn kapcsol, hogy a fiú éppen rossz pozícióban áll. Fogalma sincs, hogy Saladin látta-e. Nem Kynnek kellett volna meghalnia, hanem neki. Az eset érzelmileg rezonál ikertestvére halálára és bebetonozza benne a mérgező bűntudatot. Túléli az ostromot, de fogalma sincs, mit mondjon a súlyos depresszióba zuhant Saladinnak. Mit lehet ilyenkor mondani? "Bocs, hogy nem haltam meg helyette"?
Talán ezt kellene. Ő messze nem hiányozna ennyire. A nagybátyján kívül valószínűleg senki nem rokkanna bele.
A csata után engedéllyel és Nikolai nyomására hazatér, elmeséli apjának és nagybátyjának a történéseket, bevallja az Imperius átok használatát és Kyn halálát, s bár azt nem árulja el, hogy saját magát okolja miatta, nagybátyja tapasztalatból megsejti a háttérben húzódó érzelmeket. Otthon tartják, önerőből, egyedül készül fel az RBF vizsgákra, közben többször is ír Saladinnak, meghívja magához a nyári szünetre, de egyszer sem kap választ. A júniusi RBF vizsgákra visszatér, de akkor nincs alkalma beszélni a fiúval. Egész nyáron nem kommunikálnak egymással, Elliot pedig felhagy a próbálkozással. Bár nagyon bántja, megérti, ha őt okolja Kyn halálért. Ő is így érez. Rendkívül magányos nyara van, ráadásul tudja, hogy Nikolai titkol előle valami fontosat, de miután egyszer csalódott a válaszban, nem zaklatja miatta többet. A mágiája a nyár folyamán megromlik, a pálcája ismét engedetlenné válik, ám ezúttal nem engedi Nikolainak, hogy segítsen.
Elkeseredésében és magányában hirtelen felindulásból ír Sergeinek. Nem magyarázza el, mi történt a Trimágus Tusa alatt, de megír mindent, ami az ostrom közben történt. Kéri, hogy jöjjön el hozzá és ő kérdés nélkül teljesíti a kívánságát.
Nagyon sokáig beszélgetnek. Nagyon sok mindent elmond neki, amit senki másnak nem mert. Az értő hallgatás rengeteg terhet levesz időlegesen a lelkéről, de Sergei végül akaratán kívül összetöri a szívét. Megházasodott. Először érti meg igazán, milyen kapcsolatban voltak valójában barátai.
Az idei tanévre nyúzottan, a már megszokottnál is komorabban és elutasítóbban tér vissza. Kerüli a hiperszociálissá vált Saladint. Nem tud többé a szemébe nézni.

A keserűség Kensingtonba űzi. A házukhoz közeli parkba megy, ahol nagymamája teszi délutáni sétáit. Sokáig figyeli, mielőtt leülne mellé egy padra. Hallgat és a tájat nézi, azon merengve, mire gondolhat most a nő.
- Szép, nem igaz? - Sötét pillái megrebbennek az asszony váratlan hangjától. Nem néz rá, pillantása a fákat fürkészi.
- Úgy érzem, minden szépség meghalt a világban. - A hangja mély, csendes, rekedt. A szemei vörösek, a kék íriszek halottnak tetszenek benne.
- Mi nyomja a szíved, gyermekem? - Az asszony szavai gyengéden csengnek.
- Elvesztettem valakit.
- Közel állt hozzád. - Milyen megértő... megfeszül a szája, olyan sokáig nem válaszol, hogy félő, már nem is fog.
Lassan biccent.
- Igen. Azt hiszem.
- Nagyon sajnálom.
- Köszönöm. - Megköszörüli a torkát, mielőtt felállna a padról. Zsebre dugja a kezeit, a mugli ruha szinte idegenül feszül rajta, pedig volt idő, amikor csak ilyet hordott.
- Ismerjük egymást valahonnan? - Elliot megdermed a váratlan hangra, pillantása üresen, mereven szegeződik a továbbvezető útra.
Rosszízű mosoly rándul a száján.
- Talán egy másik életben. - Szól végül csendesen, lassan indul meg a fák felé. - Viszlát, Mrs. Adams.
Azt tartják róla, hogy nincsenek érzései, de most úgy érzi túl sok van belőlük. Kibukik a könnycsatornából és sűrű patakokban folyik le az arcán.

   Jellem

Kívülről korához képest rendkívül komolynak, hidegnek és közönyösnek hat, érzelmi interakciója kívülre többnyire akkor van, ha épp szarkasztikus megjegyzéseket fűz mások idétlenségéhez, vagy értelmetlenségéhez, az emberek általában inkább elkerülik. Tanulmányokról, nagy életfilozófiai kérdésekről hajlandó bárkivel beszélgetni (bár ez utóbbi csak a komolyabb gondolkodásmóddal megáldott jelentkezőknek ajánlott, különben hamar faképnél hagyják az illetőt), minden egyéb szociális témakörben hamar érdeklődését veszti. Arrogánsnak tűnik, nem okoskodó, inkább kissé lenéző, viszont kiemelkedően értelmes gondolkodású, erős a logikai érzéke. Első ránézésre általában rányomják a stréber jelzőt, bár ez messze nem igaz; csak abba veti bele magát, ami nagyon érdekli, de akkor teljes mértékig. Aligha javít a renoméján, hogy gyakorlatilag elsős korától kezdve nekromágus akar lenni, amit sokan bizonyos perverz érdeklődésre vezetnek vissza. Kedveli a kísértetek társaságát.
Akik némileg közelebb kerülnek hozzá (például két "csatlósa", vagy Saladin), tudják, hogy kreatív, ügyel a részletekre, a saját témaköreiben rendkívül szenvedélyes, hajlamos a szélsőséges hangulatingadozásokra, ha elszalad vele a ló (súlyos mértékben ritkán esik meg) könnyen sért meg másokat akár verbálisan, akár fizikailag. Sok benne a harag, az elfojtás, a feszültség, de kimagasló önkontrollal és realitásérzékkel rendelkezik. Ha nagyon negatív lelkiállapotba kerül, általában nem könyvekkel, inkább rengeteg testmozgással fókuszálja vissza magát a megfelelően kiegyensúlyozott állapotba. Nagyon szereti a pálcáját, úgy vigyáz rá, mint az életére, véleménye szerint megtiszteltetés és hatalmas kihívás egy ilyen impulzív pálcával együttműködni, ettől időnként megszállja a felsőbbrendűségi érzet. Sokat ad az adott szóra és végtelenül felhergeli, ha valaki megbízhatatlannak minősül a témában. Utál tartozni valakinek, ha mégis megesik, akkor mindent megtesz, hogy rendezze adósságát. A két kölyköt sokat korrepetálja és meglepően türelmes velük, valószínűleg ez jelenleg a legszociálisabb tevékenysége.
Amit senki nem tud róla (talán csak a nagybátyja sejti igazán), hogy rendkívül negatív hatást gyakorolt jellemére egypetéjű ikre születés előtti halála. Fél-lénynek érzi magát és sok benne az önvád és keserűség emiatt. Magányos, s bár a látszat ellenére egyáltalán nem szereti ezt, mostanra megszokássá vált. Fél, hogy komolyabb érzelmi kapcsolatokba keveredve a borítékolt csalódásoktól tovább sérülne, esetleg a társa sérülne meg, ezért inkább nem kockáztat, bár állandóan vágyik egy egyenrangú "hiányzó félre". Ez utóbbi érzést leginkább csak saját pálcája képes megadni neki, bár a magányosságot nem űzheti el. Behatóan érdeklődik a halál misztériuma iránt, tanulmányain kívüli kutatásai szinte mind kizárólagosan erre irányulnak. Önszorgalomból és nagybátyja nyomására okklumenciát tanul és rengeteget olvas róla, bár ez inkább saját érzelmi kontrollja miatt igényelt, semmint a mások ellen való védekezés okán. Erős akaratú, ragaszkodik a maga elképzeléseihez és véleményéhez de logikus, józan érvek mellett hajlandó belátni, ha téved. Nem gyűlölködő, inkább semleges a mugliszármazásúakkal szemben, lévén ő maga is muglik között nőtt fel. Tudja, hogy milyen a közmegítélése, különösebben nem szereti, de véleménye szerint "hatékony", ha tartanak tőle, egyfajta biztonsági szűrőfunkció, aki nem rendelkezik kellő intelligenciával ahhoz, hogy a dolgok mögé lásson, azzal nem is érdemes foglalkoznia. Ennek ellenére titkolja apja Durmstrangos múltját, nem adva ezáltal alapot a további feltételezéseknek.
Bár az évek során sokat szelídült, a háború tönkretette elért eredményeit, merev, feszült és elutasító. Magát hibáztatja barátja haláláért, ami tovább erősíti benne a tényt, hogy nem szabad komolyabb érzelmi kapcsolatokat kialakítania másokkal. Hatalmas bűntudata van Saladin jelenlegi állapota és az ebből eredő elbukott RBF vizsgái miatt.

Erősség || kitartó, határozott, precíz, kreatív, alkotó jellem, szenvedélyes, ragaszkodó, lojális (bár emberkerülő magatartása miatt ezek inkább tanulmányokban nyilvánulnak meg), többnyire jól kordában tartja érzelmeit (nem másokon tölti ki a feszültségét)
Gyengeség || barátságtalan, bizalmatlan, szélsőséges érzelmi kilengésekre való hajlam, kissé arrogáns, egoista, akaratos, néha önző, sokszor rosszindulatú, szarkasztikus, kárörvendő, többnyire jól kordában tartja érzelmeit (hidegnek, érdektelennek tűnik tőle)

   Apróságok

mindig || csend (kivéve a vihar előtti fajta), kandallók, szélsőséges időjárás (hideg, viharos, esős időjárás), intelligencia, élet és halál témakörök, kreativitás, zöldalma, csokibéka (gyűjti a nagy varázslók képeit) tojásrántotta újhagymával, pirított szalonnával
soha || csoportos foglalkozások, hiperszociális teremtmények, hiszti, hőség, kötelező ünnepek, ha az adósa lesz valakinek, esküszegés, pontatlanság
hobbik || testkontoll edzés, futás, olvasás, "szakmai" naplót vezet a kutatásairól, terveiről, ezeket igen részletes, általában beható anatómiai és szerkezeti részletességű rajzokkal illusztrálja
merengő || Legjobb: 8. születésnapja, melyen megismerte apját és megtudta, hogy varázsló.
Legrosszabb: Kyn halála a Roxfort ostroma közben.
mumus || Mások számára úgy tűnik, mintha saját maga jelenne meg sápadt, félig rohadásnak indult, féregjárta élőhalottként, hideg vádló pillantással. Valójában elhunyt testvére az.
Edevis tükre || Sikerül hárítania az átkot, ami Kynt megölte, a fiú nem hal meg, él és virul, Saladin ismét boldog.
százfűlé-főzet || Koromfekete, sűrű, olajszerűen csúszós lé. Fanyar, enyhén mentolos ízű és kissé csípős, az előbbi a hűvös, az utóbbi a kontrasztos meleg érzést adja.
Amortentia || Alma és fahéj keveréke különös módon elkülönülve egy másodlagos illattól, amit egyszer egy étteremben érzett egy mellette elsétáló, ismeretlen öltönyös muglin. Máig nem tudja, milyen kölni lehetett, pedig már nagyon sokat kipróbált.
titkok || Azt hiszi, hogy ő ölte meg a testvérét az anyaméhben azzal, hogy "elszívta a mágiáját, életerejét". Soha, senkinek nem beszélt róla, bár a naplójában kifejti ennek feltételezett mechanikáját.
azt beszélik, hogy... || Utálja az embereket, nincsenek érzései, sem humorérzéke. Állítólag jobban kötődik a halottakhoz, mint az élőkhöz. Gonosz, bizonyára volt halálfaló felmenője, rossz nyelvek szerint gyilkolt az Ostrom során, újabban kisállatokon kísérletezik sötét mágiákat, bizonyosan gonosz varázsló lesz belőle. Borzalmas dolgokat rajzol. Elsős korukban megzsarolt két jelenleg harmadévest, azóta csicskáztatja őket.

   A család

apa || Michael Woodrow (született: Mikhail Vankov); 34; félvér; nagyon ragaszkodik hozzá, bár kevesebbet beszélnek, mint szeretné. Szünetekben többnyire nála tartózkodik, néha leveleznek. Az apja legalább annyira antiszociális külsőre, mint ő maga.
nagybáty || Nikolai Vankov; 32; félvér; jó kapcsolatot ápol apja testvérével, néha leveleznek. A férfi gyakran tartózkodik fivérénél, amikor Elliot hazalátogat.
nevelőapa || Richard Hale; 39; mugli; Nikolai biztonsági okokból törölte az emlékeit, így már nincs kapcsolatuk.
anya || Alana Hale (született: Alana Adams; 36; mugli; Nikolai biztonsági okokból törölte az emlékeit, így már nincs kapcsolatuk.
testvérek || Emily Hale; 6; mugli; Nikolai biztonsági okokból törölte az emlékeit, így már nincs kapcsolatuk.
állatok || Fiatalabb korában átváltoztatástanon tenyérnyi méretű pókból stresszlabda helyett gumipókot csinált. A varázslat nem sikerült teljesértékűen, így a lény továbbra is kitartóan létezik, mászkál, hálót sző, bár nem eszik, alszik és a jelek szerint életben sincs. Dominónak nevezte el a három fehér pötty miatt a hátán. Néha stresszlabdának használja.

Családtörténet || A család anyai ága tudomása szerint kizárólag muglikból áll. Anyja korábban ápolőnőként dolgozott, ám mióta férjhez ment és megszülte Emilyt, már csak háziasszonyként tevékenykedik otthon (Kensington, London, Egyesült Királyság). Szoros kapcsolatot ápol már nyugdíjas szüleivel, gyakran látogatja és segíti őket, amiben férje is támogatja. Alana nővére, Eliza ellenben egy rendkívül utálatos, rideg üzletasszony személyiségét vette magára, így többnyire ritkán látják és keveset is beszélnek vele. Különös módon Elliottal jól megértették egymást, bár nem volt szoros kapcsolatuk, Nikolainak köszönhetően pedig a nő már nem emlékszik rá. A család ezen ága átlagosnak mondható a maguk hétköznapi drámáival és elvárásaival. Csak az anyja és a nagyszülők tudták, hogy Elliot varázsló. Anyja nehezményezte, hogy a gyerek olyan távol van és nem értette, miért szükséges ez, komolytalanul kezelte a varázslók témakörét, mintha nem hitt volna benne igazán. Nagymamáját ellenben nagyon érdeklte a varázsvilág, sokat beszélgettek róla, amikor Elliot náluk tartózkodott. Nagypapája teljességgel elítélte és nem is értette ezt a "hóbortot", következésképpen nem is jöttek ki jól egymással. Nikolai 1997 nyarán törli a teljes anyai rokonság emlékeit Elliotról, eltünteti a mugli feljegyzésekből és átírja a Mágiaügyi Minisztériumban tárolt adatait.
A család apai ága bolgár származású, bár csak apját és a nagybátyját ismeri közülük. Michael tanulmányi éveit a Durmstrangban töltötte éppúgy, ahogy öccse is. Felsőoktatási elvárásai miatt költözött át Hertfordshire-be, az Oswald Beamish Jogi Karon végzett Protectori szakon. Azóta védőügyvédként tevékenykedik, jellemzően közép- és felsőosztálybelieket, vállalatokat képvisel, illetve tanácsadást vállal. A közmegítélés miatt változtatott nevet még tanulmányai megkezdése előtt, azóta a Michael Woodrow néven működik. Az apai ágon a nagyszülők már nem élnek az elmondások alapján, míg a távoli rokonok szétszórva Bulgária területén különösebb családi kapcsolat nélkül. Egyedül Nikolai az, aki rendszeresen felbukkan Michael házában, ő 1997 nyarán költözött a szigetre, Amneziátorként tevékenykedik. Ő indította el Elliotot az okklumencia útvesztőjében, amikor találkoznak, gyakran teszteli a fiú védelmi szintjét és akaraterejét.
A két férfi családcentrikus, mindketten jó környezetet és támogatást biztosítanak az ifjú varázslónak, s bár a halállal való különös kapcsolatát annyira nem díjazzák, megtanulták elfogadni. A család férfiága a középosztály felső kategóriájában helyezkedik el, szolid luxuskörnyezetben élnek. Elliot az apja tóparti, többszintes vadászházát tartja otthonának (St. Herbert's Island, Derwent Water, Egyesült Királyság).

   Külsőségek

magasság || 179cm
testalkat || sportos, ruganyos izomzat, egyenes tartás
szemszín || azúrkék, kissé hűvös árnyalat
hajszín || hollófekete
kinézet || Sokat edzi magát, de alapvetően vékonyabb alkat, így inkább ruganyos izomzat jellemzi, mint acélos, soha nem lesz egy kétajtós szekrény. Félhosszú haja egyenes szálú, hollófekete, aktuális lelkiállapotától függően vagy hagyja zabolázatlanul öntörvényűsködni, vagy precízen hátrafésüli. Az előbbi a komor benyomásra játszik, az utóbbi az arrogánsabb megjelenésre. Azúrkék szemei hűvösek, egészen olyan érzés, mintha vesébe látna velük és ott valami igencsak kínos, zavarbaejtő dolgot találna. A szemöldöke fekete, határozott vonalú, sűrű szempillái sötét keretet adnak a szemének. Keveset alszik, így sokszor húzódnak karikák a szeme alatt, ettől függetlenül helyes arca van. Sápadt, sima bőr jellemzi, borotválkoznia még egyáltalán nem kell. Harmadikig jóval kisebb volt társainál, aztán a pubertáskorral gyorsan növésnek indult, bár nem lett különösebben magas.
A tartása egyenes, a megjelenése határozott, nem csak jelen van, általában ki is tölti jelenléte a fizikailag elfoglalt teret, ezért nehéz figyelmen kívül hagyni. Hűvös benyomást kelt, érdektelennek ható jelleme miatt nem épp a lányok kedvence. Valahogy sosem lehet szerelmi pletykákkal egy mondatba tenni annak ellenére, hogy rendkívüli affinitással rendelkezik bűbájtan terén, a technikája, pálcahasználata elegáns, vonzó hangulatot kölcsönöz neki, talán épp a titokzatossága miatt. Kiegyensúlyozott állapotban gyönyörű, precíz, megfontolt varázslatokra képes.
Utcai viseletben is a sötét ruhákat kedveli, szűk nadrágokat, hosszú kabátokat, bőrdzsekit, általában inget hord gombolás nélkül, alatta trikót. Örökké visel egy elbűvölt, szépen kidolgozott, ezüst kígyóformájú, hosszú ékszert, melyet az apjától kapott. Ez időnként tekereg a csuklóján, vagy a nyakán, más alakot vesz fel, néha mintha sziszegne, ha az apja hallani óhajt felőle és nagyon ritkán - ha az apja dühös rá -, felsérti a bőrét.

   A tudás

varázslói ismeretek || Erőssége a Bűbájtan, Átváltoztatástan és a Sötét Varázslatok Kivédése, ezek közül inkább az első kettőt favorizálja. A Bájitaltant szereti, de általában túl kreatívvá válik benne, ami időnként a teljesítménye rovására megy. A Számmisztikát kifejezetten nem szereti, de a jövőjét figyelembe véve kénytelen foglalkozni vele. Rúnaismeretből elég jó, de másodlagos szerepet tölt be az életében, messze nem foglalkozik vele annyit, mint a többi tárggyal. Kiemelkedő volt még Gyógynövénytanból, ellenben a jellemét jellemzően nem szeretik más lények, így a Legendás Lények Gondozása órát élből fel sem vette. Elfogadható seprűlovaglásban, de mérhetetlenül érdektelen iránta. A Mágiatörténettel ki lehet kergetni a világból, általában pont átcsúszott a vizsgákon. Önképző okklumenciában és elég jó is benne, kiterjedt tudással rendelkezik halálmágiák és életmeghosszabbító módszerek terén. Jelenleg hopponálni tanul, sokat gyakorlott önkontrollja és precizitása miatt elég magas affinitással és magabiztossággal rendelkezik hozzá.
felvett tantárgyak || Számmisztika, Rúnaismeret
pálca típusa || 12 hüvelyk, cseresznyefa, sárkányszívizomhúr, merev
RBF || Sötét Varázslatok Kivédése [K], Bájitaltan [V], Bűbájtan [K], Számmisztika [V], Rúnaismeret [V], Átváltoztatástan [K], Mágiatörténet [B ], Asztronómia [H], Gyógynövénytan [E]

   Egyéb

avialany || Dylan Monroe
rossz szokások || Dohányzik, saját fejlesztésű, minőségi dohányt kever és maga is csavarja a cigijeit, kis fémtárcában tartja őket. Ezekben többnyire nyugtató hatású gyógynövények is helyet kapnak. Jellemzően és sutyiban a Roxfortban is él ezzel a rossz szokással, néha népszerűtlenebb klotyókban, egyébként inkább a falakon kívül, félreeső helyen. Régebben a Tiltott Rengeteg peremére járt, a jelenlegi dementorhelyzet miatt kénytelen volt áthelyezni a székhelyét legnagyobb bánatára.
Szeret inni, bár csak apja házában van lehetősége rá kiskorú lévén. Nem tesz neki jót, ha túlzásba viszi, bár megesik, ilyenkor általában ragaszkodó, zaklató, érzékeny és gátlástalan lesz, elfelejti mi a személyes tér fogalma és könnyen szerelembe esik bárkivel. Másnap reggel nagyon súlyosan megbán mindent. Általában.
Gyakran ropogtatja az ujjait, ha nagyon belefeledkezik valami munkába, olvasmányba, időnként dúdolni kezd.
mugli jártasságok || Általános műveltséggel rendelkezik, otthonosan mozog a mugli világban. Közepes szinten beszél franciául korai iskolai tanulmányai miatt, apja taníttatása nyomán anyanyelvi szinten ír és olvas bolgárul.

"A létezést nem a jót tevés, a béke, a szeretet, a harmónia, a monogámia, a tiszteletadás jellemzi, bármennyire is állítják ezt (...) mindenféle filozófia begerjedt híve. Az élet, általánosságban a legutolsó pocsolyában tengődő egysejtű létformától kezdve egy igazságtalan, kiszorító verseny, ahol mindenki csak zabálna. A természet vadjai főleg húst és életet, az elvadult emberféleségek meg leginkább egymást, a lelket, az önbecsülést, a gondolatok szabadságát és egyediségét szorítva ki mások koponyájából, hogy őket is arra a boldogtalan görcsre kárhoztassák, ami bennük feszül. A létezés vírus, amire az egyetlen orvosság a fekete nagybetűs rút Halál, rettegnek is tőle a víruslétű halandók és halhatatlanok egyaránt."