+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Pierre Lumiére
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Pierre Lumiére  (Megtekintve 1244 alkalommal)

Pierre Lumiére
Eltávozott karakter
*****


A bűvész

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2016. 08. 20. - 17:21:15 »
+2


PIERRE LUMIÉRE

“Aki álmodik, csaló.
Csak öncsaló, mert álma, az való.”


Alapok
jelszó || "Az elme összetett, sokrétegű dolog - legalábbis a legtöbb ember elméje az."
így ejtsd a nevemet || piér lümié
nem || férfi
születési hely, idő || Észak-Írország, Islandmagee, Bissett birtok, 1969.02.12.
horoszkóp || Vízöntő
kor || 29 éves
vér || félvér
munkahely || A Lux Szórakozóhely tulajdonosa, fellépő, bűvész


A múlt
Tapsvihar.
Klap-klap-klap.
Erősödik, vastaps.
Nem csoda. Sokan vannak, minden jegy elkelt. Mindenki, aki számít, itt van ma.
-Hölgyeim és uraim! – a beszédet ujjongás szakítja meg. – Kérem, kérem, most már mindenkinek van helye! Nyugodjanak meg, senki nem megy sehová! Kivéve, ha elvarázsoljuk Önöket… - Hahotáznak, pedig ez a poén szerintem ócska, még nyitónak is. Gondoskodnom kell róla, hogy a showman jobb szöveget írjon legközelebb. - Köszöntöm Önöket a Lux megnyitóján, ahol a varázslat ma megelevenedik!
A közönség eufóriája engem is felvillanyoz. Bizserget. Nem látom őket. Az engem eltakaró, súlyos, vörös bársonyfüggönyt látom és a rávetülő árnyékomat. Felemelem a kezem, intek a technikusnak, a villany kialszik, semmivé foszlik az árnyék. - Ma este megnyitja kapuit Önök előtt London legvarázslatosabb helye…

És én már nem a színpadon állok. Ugyanúgy egy függönyt nézek, de azt, amely Párizsban a kis tetőtéri lakás ablakáról hullik alá. Mögüle arany pászmákban esik be a délutáni napfény. Emelném a kezem, mint az imént, hogy elérjem a fényt, de ujjaim közül egy érme hullik alá és csengő hanggal hullik a szálkás padlóra. Anyám hangja: - Pierre, kicsim, próbáld meg a mutatóujjadon gördíteni azt a galleont.
Dacos vagyok, s bár anyám boldogan nevet ügyetlenségemen és okítani próbál, érzem, pír önti el az arcomat. Végtére is előadok és nem úgy sült el, ahogy akartam. Emlékszem, földhöz vágtam az érmét és toporzékolni kezdtem: - Nem megy, nem megy!
Anyám, Célia Lumiére, aki emlékeimben gyönyörűen él és ragyog, most letérdel elém és felveszi a galleon a lábam elől. Göndör, barna haján úgy gyűrűzik át a fény, mint ahogy a függöny mögött osonnak át a meleg nyári sugarak. Felemelem a kezem és megsimítom a haját.
-Nem megy, nem tudom megcsinálni – nyögöm ki dühösen.
- Écoutez-moi, Pierre. A lényeg abban van, hogy akard. Akard, hogy lássam, jó? – Anyám leül mellém. Hosszú szoknyája suhog. Az ablak felé mutat, ahol a képzeletbeli közönség ül és elrejti kezében az érmét. – Az egész mágia lényege, hogy úgy alakítod, ahogy Neked tetszik. Játék és illúzió. Semmi több, még varázslat sem kell hozzá. - Üres tenyerét mutatja. – Most nem látod – majd pörgeti a galleont a kezében – most látod egy részét, mert akarom. Majd megint nem látod. Ilyen egyszerű az egész.
- De én akarom, hogy lásd.
- Nem kicsim, te azt akarod, hogy sikerüljön. – mosolyog Anyám, majd fülem mögé nyúl és előhúzza az érmét a hajamból. - Nézd csak, végig itt volt a tincseid között. - Mosolyog és beletúr a hajamba.
- Ha! – torkomon akad a lélegzetem és vádaskodóan nekirontok. Nem hiszem el, hogy az érme végig nálam volt. – Anya, te csalsz azt mondtad, nem varázsolunk.
- Nem is. – Nevet csengő hanggal. - Próbáld meg, ahogy mondtam és képzeld azt, hogy sokan nézünk téged. Akard, hogy sok ember lássa.
Hirtelen a helyére kerül minden. Csak azt kell akarnom, hogy elhiggye, meg tudom csinálni. Elveszem anyám kinyújtott tenyeréből a galleont, átpördítem az ujjaim között, összeütöm a tenyerem, eltüntetem a komisz kis érmét, majd pedig nevetve előhúzom fürtjeiből.

Vastaps. Ováció.
- És Hölgyeim és Uraim, ma nincs önöknél szerencsésebb ember Londonban. Egy igazi, élő mágus jött el önökhöz… - A showman hangja dörrenésként ránt vissza huszonéves testembe. Úgy vet véget mélázásomnak, mint annak idején a Roxforti levél boldog gyermekéveimnek. A kezem, még mindig a levegőben, árnyékom belesimulva a körém épülő sötétbe.
Anyám és apám frenetikusan boldog volt, de én nem. Nem akartam emberek közé menni, nem tudtam kezelni őket. Nem csoda hát, hogy a süveg úgy vélte, a Mardekárban tanulhatom a legtöbbet. Itt azt tanulod meg, hogy befolyásolod az embereket. Hamar rájöttem, hogy hogy tűnjek el az idősebbek elől és hogy vívjam ki a figyelmet a Griffendélesekkel szemben.
Büszke és törtető Hollóhátas nővéremmel szemben én nem olvadtam be, nem ríttam ki, csak megtanultam irányítani a helyzeteket.
Aztán anyám meghalt és a világ kifordult alólam. Jött a komor Bissett kastély és a munkával, rettegéssel teli nyarak, amíg a háború dúlt. Egyedül az érmével és az elmével való játék nyugtatott meg, megmutatta, hogy hol van a helyem a világban: a színfalak mögött, ahol az történik, amit én akarok.

Már állva tapsolnak mindehhez. -Aki előtt úgy táncol a fény, ahogy ő akarja. De vigyázzanak, tartsák rajta a szemüket, mert ma különleges helyre kalauzolja el önöket… Minden munkám, minden főiskolai erőfeszítésem ebben a pillanatban csúcsosodik ki. Amikor bebizonyítom, hogy igazam volt, amikor a saját utamra léptem. Átformálom az érzést fejemben. Enyémek a deszkák, én uralom a színpadot, én uralom a közönséget.
Tisztában vagyok vele, hogy a Minisztérium megbízott kopói az első sorban ülve árgus szemekkel figyelik, mikor dörrentek el pálcámmal egy nem kívánt varázslatot egy teremnyi mugli előtt. Talán még nővérem is itt van. Úgy tervezem, ma csalódást okozok nekik. Csak annyit fognak látni, amennyit én akarok. Csak azt kell akarnom, hogy elhiggyék, most nem varázsolok.
- Íme, hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy bemutassam önöknek: az egyetlen, a nagy, a szemfényvesztő: Pierre Lumiére-t
Most: néma csend. A függöny minden eddiginél súlyosabban választ el a reflektorfénytől. Jól eső zsibongás tölt el, mélyet lélegzem a felcsapó füst száraz illatából. Egy végtelenségig tartó pillanat még, amíg várnak, amíg igazán engem akarnak. Aztán meglendítem a kezem. Felemelkedik a függöny és metszően éles, édes fény vág az arcomba ezernyi kíváncsi szempár felett:
-Jó estét, kedves közönség! Pierre Lumiére vagyok! Üdvözlöm Önöket a Mágia világában!


Jellem
Időről időre megáll, elgondolkodik és megfigyeli az embereket. Muglikat, mágusokat, nem számít. Élvezettel tanulmányozza őket. majd pedig arra jut, hogy ő mégiscsak más. Ezt pedig imádja.
Feltűnési viszketegségben szenved, nem bírja elviselni, ha nem róla szól egy társasági esemény. Ahogy ő fogalmaz, jól áll neki a színpad, Yvonne szerint azonban csak túlságosan kiüt rajta anyjuk francia vére.
Társaságában lenni mindig szórakoztató, zseniális humora van, gyakran ironizál, olykor még trágár is, hogy elvonja a figyelmet számára kellemetlen témákról. Kínosan próbálja takargatni ezernyi álcájával végtelenül érzékeny lelkét. Személyiségében van egyfajta meghasonulás, egy kettősség, amely talán a pezsgő francia és hideg ír örökség tökéletlen keveredésének tudható be. Az avatatlan szem nem látja, de folytonos bizonyítási kénysszerrel küzd, amit az arrogáns bűvész maszkjával próbál ellensúlyozni.

Erősség || jó megfigyelő, intuitív, empatikus, kreatív és gyorsan reagál minden helyzetre
Gyengeség || konfliktuskerülő, lusta, meggondolatlan és borzalmasan piperkőc


Apróságok
mindig || színpadiasan előadni, indokolatlanul rágcsálni valami morzsálósat, új kalapot venni, vörös és fehér bársony , gin, póker, mugli techológiák
soha || veszekedni a nővérével, szénsavmentes szóda, avas mogyoró, prűd nők, szörős kisállatok, sushi
hobbik || Pierre a londoni úri feslés ékes példája. Minden kaszinóban törzsvendég, előre köszönnek neki a krupiék, lóversenyeken fogad és mindenféle szerencsejáték fanatikus rajongója. Egyedül lottózni utál, nagyon együgyűnek tartja a játékot. Bár megérzései zseniálisak és talán túl könnyen olvas az emberekben, imád veszíteni. Szórakoztatja partnerei káröröme. Persze ezt is, mint mindent, csak megtévesztésből csinálja. Ilyenkor még jobban élvezi megfordítani a játszmát és a végén bezsebelni a zsetonokat. Mert a végén úgyis mindig ő nyer. Vagy ha nem, úgy tesz, mintha így akarta volna.
merengő || Legszívesebben anyja párizsi manzárdjában időzik, ahol az első bűvésztrükköket megtanulta. Ha nem figyel, az emlékkép átfordul legrosszabb rémálmába, amikor anyját holtan találta a kis lakásban.
mumus || Beteg és öreg nővére. A haláltól nem fél, csak bosszantja, viszont a tehetetlenséget és a kiszolgáltatottságot gyűlöli.
Edevis tükre || A visszavonult, Provance-ban, szerényen élő és borászkodó önmagát látja. Haragszik erre a képre, mert nem érti. Úgy érzi, ellene megy mostani, nyüzsgő, hírnévvel teli életének és a tükör csak be akarja csapni.
százfűlé-főzet || Íze a kedvenc italodé. Állaga levegős, színe pedig szivárványszínűen kavarog.
Amortentia || Ódon deszkák, dohos függöny és színpadról felszálló füst keveréke, amely édes lámpalázat idéz elő a gyomrában.
titkok || Az éjjeliszekrényében tart egy dedikált Nathenial Forest könyvet, amit időről időre megszagol, amikor nincs ihlete a műsorszámaihoz. A könyv pergamenjének illata segít neki gondolkodni. Vagy csak a hires író tintája teszi? “A francba is, az az ember egy élő zseni!”
azt beszélik, hogy... || fetisiszta, és a Lux padlásán egy szadomazó bordélyt üzemeltet mugli kurtizánokkal. “Alávaló rágalom! Ha bordélyt akarnék üzemeltetni, bordélyom lenne és nem színházam!”


A család
apa || Patrick Con Bissett, aranyvérű varázsló, halott (1935-1991), kiegyensúlyozott kapcsolatuk tiszteleten és távolságtartáson alapult.
anya || Celia Lumiére, francia félvér boszorkány, halott (1952-1987), kapcsolatuk szeretetteljes, erős volt
testvérek || Yvonne Bissett-Lumiére, nővér, (1967-), egyszerre vetélytársak és legjobb barátok
nagynénje || Amyel Con Bissett (1948-), Patrick húga, a Bissett birtok jelenlegi őrzője Patrick halála után
gyermekek || nincs, nem akar, nem is lesz, fél tőlük “Terhes lettél? Ó, balsors!”
állatok || “Fölösleges, csak takarítani kell utánuk. Halat talán majd tartok egyszer, de csak akkor, ha nincs algába göngyölve és nem kell hűteni.”
Családtörténet ||
A Bissett család Írország egyik legősibb varázsló családja. Birtokuk Islandmagee félszigetén helyezkedik el, amelyet még az 1700-as években adományozott nekik az uralkodó, évszázados támogatásuk jeléül. A család mindig nyíltan kiállt a varázsvilág mellett, birtokukon található az egyik legnagyobb varázserejű dolmen egész Észak-Írországban. Az 1710-es boszorkánypert szégyenfoltként élték meg, mert nem sikerült megakadályozniuk, hogy a muglik két rokonukat megégessék. Azóta visszavonultabban és szerényebben élnek. Kastélyukhoz vezető út fúriafüzekkel van körbeültetve, több száz hektáros birtokaikon zavartalanul élnek különböző legendás lények. A Bissettek nagy hangjukat kitűnő álcázómágiájukkal leplezik. Minden háborúban bátran harcoltak, gyakran az ellenség vonalai mögé furakodva szereztek meg értékes információkat Anglia számára. Írországi birtokukon nem egy bujdosót rejtegettek a voldemorti háborúk idején. Rossz nyelvek szerint vagyonuk forrása egy, az ír koboldokkal kötött titkos alku, be valóban tehetős életüket jólmenő kereskedelmi vállalkozásuknak köszönhetik. Nem idegen tőlük a mugli életforma megismerése iránti vágy, sok aranyvérű angol család ezért lenézi őket, ám ők úgy tartják, haladnak a korral, és mindenki más maradi.
Patrick, a család legidősebb fiaként, 1935-ben született. A fiatal, ambíciózus magus hamar aurorrá képezte ki magát Roxfortos évei után. A Nemzetközi Kapcsolatok Osztályával együtt dolgozva rengeteg külföldi bevetésen vett részt, egyik párizsi útja során esett szerelembe Célia Lumiére-vel, az elbűvölő szépségű francia látónővel.
A Bissett család befogadta a mugli származású boszorkányt, aki jóstehetségével lenyűgözte a legmaradibb családtagokat is. Yvonne és Pierre születése után Patrick gyorsan lépdelt a ranglétrán, 1983-ra Ő az aurorok parancsnoka. Sokaknak nem tetszett, hogy ezt a pozíciót aranyvére ellenére egy ír magus tölti be. Az első Voldemorti háború idején a Bissett család szerepvállalása miatt az angliai lét veszélyessé válik, Patrick feleségét és gyermekeit Párizsba menekíti. Yvonne ekkor már a Roxfortba jár, a nyarakat Bissettéknél tölti, így Pierre Céliával marad egyedül. Párizsi manzárdlakásukban tanulja az első bűvésztrükköket, hogy édesanyját szórakoztassa.
Voldemort halálfalói nemsokkal azután találnak rá Céliára, hogy Pierre hazatér a Roxfortból. Pierre találja meg édesanyja halott testét, a halálfalók elől muglinak álcázva menekül Angliába, ahol apja családja oltalmába veszi. Patrick bosszút esküszik a halálfalók ellen, azonban küzdelemben elesik. Halála után Amyel lesz a Bissett birtok őrzője, és a két gyermek gyámja.
Pierre nem ápol szoros kapcsolatot apja családjával, azonban időről időre megjelenik a családi tanácsokon, ahol boldogan beleáll a fekete bárány szerepébe. Szereti úgy hinni, hogy a Bissettek megvetik, amiért Londonban, muglik között él, azonban rokonai időről időre feltűnnek a Lux-ban, főleg Amyel vendégeskedik előszeretettel unokaöccse klubjában, londoni üzleti útjai után.


Külsőségek
magasság || 181 cm
testalkat || átlagos
szemszín || szürke
hajszín || világosszőke
kinézet || Önmagát művésznek, de elsősorban különcnek tartja, ennek megfelelően is öltözik. Élvezettel komponálja meg fellépéseit és mindennapos viseleteit a legapróbb részletekig, így saját ruháit is ő tervezi. Egyszer elcsábított egy hires mugli divattervezőnőt, akivel közösen piacra dobtak egy kesztyűkollekciót. Kapcsolatuk viharos vége miatt a darabok csak limitált példányszámban elérhetőek. Igazi ritkaság, minden gyűjtő szekrényében alapdarab, természetesen vörös és fehér bársonyból. Ezt ő maga is szívesen viseli, szigorúan hozzáillő kalappal.
Kölyökképe ellenére az utolsó mandzsettagombjáig férfi. Szenvedélyes táncos, amelyről minden csütörtökön bizonyságot tesz a Tango&Harlem nevű törzshelyén. Rutinja meg is látszik elegáns, kontrollált mozdulatain. Ha fel akarja hívni magára a figyelmet, ösztönösen odakapod a tekinteted, elbűvöl a hangja, és csak őt tudod nézni. És olyannak látni, amilyennek ő akarja.
A szerencsés londoniak látták már szűkre szabott öltönyében vörös függöny előtt bűvészként, vagy ahogy talpig fehérbe öltözött sznobként eljátssza egy havi bevételét kedvenc kaszinójában. Láthatták a Sohóban sétálgatva Lenon-szemüveges művészként, vagy kalapos hipsterként lealjasodni az éjszakában. Tulajdonképpen, lehet, hogy Te is láttad, de nem emlékszel rá, lehet, hogy táncoltál vele, és csak rá emlékszel…
Olyannak láttad, amilyennek ő akarta, aztán elfelejtetted, ha úgy akarta.


Tudás és karrier
pálca típusa || 11 és fél hüvelyk, tölgyfa, főnixtoll mag
végzettség ||
RBF ▪
Átváltoztatástan: V
Bűbájtan : E
Bájitaltan: E
Gyógynövénytan: E
Asztronómia: B
Mágiatörténet: B
Rúnaismeret: T
Legendás Lények gondozása: K
Sötét Varázslatok Kivédése: K

RAVASZ ▪
Bűbájtan: B
Gyógynövénytan: H
Legendás Lények Gondozása: K
Átváltoztatástan: V
Sötét Varázslatok Kivédése: E
foglalkozás || A Lux, London legelitebb klubjának alapítója, tulajdonosa, állandó fellépő bűvészként
iskola || Roxfort Boszorkány-, és Varázslóképző - Mardekár
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
szak || Jada Nedjeljko Curran Előadómágusi Kar – Színművészmágus Szak
varázslói ismeretek || Finoman fogalmazva sem vette komolyan tanulmányait. Mindig is a saját feje után ment és már a Roxfortban is többet ült büntetőmunkán, mint a könyvtárban, RAVASZ-okra készülve. Bár nagyon tehetséges varázsló, ezt lustasáságával és nemtörődömségével remekül eltitkolta oktatói elől. Nem lázadozásból, csak egyszerűen nem érdekelte a tananyag.
A főiskolán azt tanulta, amihez értett, így ott csak azt kellett megtanulnia, hogyan alkalmazkodjon másokhoz. Még ha csak ideiglenesen is.
A Bissett birtokon rengeteg időt töltött a ház legendás lényeivel, így a mai napig remekül megérti magát velük. Ezen kívül zseniális álcázó-, és illúzió bűbájokat fejlesztett ki, viszont a rúnaismerettel és minden egzakt tudománnyal ki lehet kergetni a világból.


Egyéb
 avialany || Jamie N. Commons
Patrónusa kaméleon és allergiás a szójára


Naplózva

Louise Lott
Eltávozott karakter
*****


♦ VII. Hollóhát ♦ Prefektus ♦ "Cinkemadár"

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2016. 08. 25. - 00:22:55 »
+3

Bonjour, Mr. Lumiére

Bocsánat, bocsánat, hogy csak most jutottam el idáig. Viszont az előtörténeted igazán szépre sikerült. Nagyon élveztem olvasni, de ami a leginkább tetszett, hogy megragadtad Pierre jellemét és a pozitívat a negatívval karöltve láttam visszatükröződni benne. Tetszett, ahogy megálmodtad a karaktert, és maradtál is a koncepciónál. Az előtörténeted természetesen

elfogadom!

Gratulálok! Az eligazító PM hamarosan érkezik!
Louise
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 10. 07. - 05:01:25
Az oldal 0.117 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.