+  Roxfort RPG
|-+  99/2000-es tanév
| |-+  Hertfordshire, egyetemváros
| | |-+  Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
| | | |-+  Régi Festők Terme
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Régi Festők Terme  (Megtekintve 518 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2016. 05. 01. - 17:15:31 »
0

Az épület művészeti szárnyában lévő terem ad otthont a festészet és fényképészet szerelmeseinek óráinak. A falakat és a plafont freskók és az iskolának adományozott híres festők festményei borítják. Ha motivációra van szükséged, itt megtalálod.
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2018. 11. 25. - 19:00:40 »
0

É D E S  K E R I N G Ő


LOTTIE
1999. december eleje

.outfit.

Egy kicsit elkéstem. Sietősebbre vettem a tempót. Az elegáns cipő talpának kopogása visszhangzott a vastag falakon. Voltam már az épületben, ismertem az akadémiát, hiszen Esmé is idejár… csakhogy akkor nem barangoltam be a rejtett folyosóit, na meg nem kábítottam el senkit, hogy bejussak egy bálra a meghívójával és az aranyozott, finom maszkkal, amit az arcáról csentem el. Könnyedén kötöttem magamra és bizonyossággal állíthattam: nekem tökéletesen állt áldozatommal ellentétben.
A hatalmas ajtókhoz érve, máris meghallottam a kiszűrődő zene lágy dallamát. A lábaim szinte maguktól mozdultak volna, ha nem parancsolok nekik fegyelmet. Ez tette velem az a rengeteg táncóra, amire anyám gyerekként rángatott el. Emlékszem, mennyit ellenkeztem, sőt néha a földön vergődtem toporzékolva, hogy ne vigyen el… olyankor leguggolt mellém, végig simított a hátamon és odasúgta: Elliot, így találsz magadnak barátokat. Még mindig tisztán emlékeztem rá hogyan csengett a hangja, hogyan omlott sötét haja fölém. Az ő kedvéért bármire képes voltam, még eltitkolni is azt, aki igazán vagyok. Hányszor próbáltam megvallani, hogy én loptam el a szomszédlány üveggolyóját vagy éppen mennyiszer zsaroltam meg más gyerekeket. Mégsem tettem. Féltem, hogy összetöröm ezzel a szívét, hogy csak fájdalmat láthatok a szemébe… és végül, akármennyire igyekeztem is. Ezt tettem.
Végig simítottam a szmokingomon. Még egyszer megigazítgattam a csokornyakkendőmet. Ujjaim finoman húzták el az anyagot, hogy lepillantottam a cipőm orrára, ami gyönyörűen fényesre volt sikálva. Újra végig futtatam a fejemben, hogy miért is vagyok itt. Egy öreg, borzas hajú professzor szmokingjának bal zsebéből kell kilopnom egy értékes családi ékszert. Egy medál, ami valami bűvös ajtót nyit. Ha varázsereje van, akkor bizonyára pillanatok alatt kiszagolom… de ilyen társaságban még az én érzékeim is össze tudtak zavarodni. Ugyanis azt biztosra tudtam: varázslók között, főleg egy bálon ezer meg ezer csecsebecsét rejthetnek a női táskák vagy éppen a szmokingok belső zsebei.
Végül belöktem az egyik ajtószárnyat. Odabent több pár már finoman andalgott a szimfonikus zene klasszikus dallamaira. Ám én még sem odasétáltam elsőként, hanem az italos pult mellé. Csak intettem a pincérnek, odabökve annyit, hogy: – Egy pohárka Chateau Palmer lesz.
Meglepően jó franciasággal sikerült kiejtenem a szavakat, pedig kicsit sem értetem a borokhoz. Csupán a meghívón jelzett, ingyenes italválaszték egyikét sikerült kiböknöm. Egészen pontosan azt, ami a legdrágábbnak tűnt. Várakozás közben végig néztem a termen, de a szívem szinte azonnal heves ritmusba kezdett. A szalag is bekapcsolódott az őrült keringőbe. Csakhogy a megannyi mágikus tárgy között nehéz lett volna kiszúrni mi az, amire nekem szükségem van. Szerettem volna bejutni a tánctérre, észrevétlenül megnézni magamnak minden vénembert. Erre persze pár nélkül nem sok esélyem volt. A pultnál állókat figyeltem. Volt ott egy igencsak részeg fiatalember, aki éppen elaludni készült és egy lány. Kicsit kihúztam magam, hogy jobban megnézhessem magamnak. Szépen kiadta nőies alakját a ruha, amit viselt, ám az arcából éppen csak egy-egy vonást láttam. Furcsa érzést keltett bennem, olyat, amit nem tudtam megmagyarázni… talán ismertem valahonnan? Fogalmam sem volt.
Még egy pohárral kérek. – Tettem hozzá, mikor előttem koppant a talpas pohár a pulton.
Amíg vártam a második adagot, a lányt figyeltem. Nem tudtam észrevett-e, de ha igen, ő sem láthatott mást, mint egy díszes maszkot, hófehér bőrt, fekete, jól karbantartott hajat és a mandulavágású, barna szemeket. Tudtam, hogy jobban néztem ki, mint hétköznap, mikor kényelmesebb ruhákban raboltam ki a jónépet vagy éppen, mikor a legdivatosabb ruhákban „kellett” feltűnősködnöm.
Elvettem a második poharat is, úgy indultam meg a lány felé. Nem mentem túl közel nem akartam tolakodni, csak felé nyújtottam a boros poharat. Reméltem, hogy elfogadja.
Ilyen gyönyörű nő nem lehet magányosan egy bálon – mondtam a lehető legszebben csengő hangomon. – Meghívhatom egy italra?
Naplózva


Lottie A. Lowell
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2019. 01. 03. - 14:05:15 »
0

Egy emlékezetes bál




1999. december eleje

My dress

Egy bál, ami nem maszkabál és mégis maszkban kell menni. Hogy milyen lehet? Fogalmam sincs. Ez az első, hogy én magam is részt veszek egy ilyen eseményen. Kedves barátnőm unszolására és persze az ismerkedések céljából megyek el csupán erre. Nem azért, mert nem szeretem a bálokat, szeretem, nagyon is. De most valahogy akadt volna jobb dolgom is, mint idejönni.
Kérdem én melyik lány ne imádna bálokba járni, ahová csodás ruhákban libeghet, mint egy hercegnő. Minden kislány erről álmodik, hogy egyszer ő maga lehessen a hercegkisasszony. Én is erről álmodtam kiskoromban, hogy káprázatos ruhában fogok egyszer táncolni egy jóképű herceggel. Ráadásul mindenki minket bámul majd és engem csodál.  
No ennek fele beteljesült, mikor színpadon vagyok engem néznek és a társaimat a színpadon. Szóval olyankor tényleg én vagyok a központban. Igazi herceggel még sosem táncoltam és jóformán jóképű alakkal sem. Na jó ez kissé túlzás. Táncolni táncoltam már férfiakkal, de nem olyannal, aki annyira megragadta volna  figyelmemet és letudott volna venni a lábamról. Ilyennel még nem akadtam össze. Őszintén szólva már nem is remélem, hogy akad számomra valaki, aki pont az én igényeimnek megfelelő.
Főleg nem ezen a bálon, ahol szinte mindenkit ismerek. Igaz maszkban lesznek, de úgy gondolom azokat, akik ezen az egyetemen járnak biztosan felismerem, ahogyan a tanárokat is. A többiek meg  biztosan külsősök lesznek, azokat meg így se úgyse ismerem. Nem gondolom, hogy közülük ragadná meg valaki a figyelmemet. De mindegy is.
A ruhámat már hetekkel a bál előtt kiválasztottam, így most csupán magamra kell öltenem. Akárcsak a maszkomat, ami eléggé eltakarja az arcomat, de ízléses és diszkrét egyben. Nem akartam túlzottan kitűnni a tömegből, lesznek majd biztosan olyanok, akik csillogó villogó ruhákban jelenek meg. A feltűnést átengedem nekik. Én inkább egy szolidabb világoskék ruhában fogom eltölteni ezt a csodásnak ígérkező estét.
Legjobb barátnőm kíséretében lépem át a nagy terem ajtaját, ahol az esemény zajlani fog. Szépen berendezték a helyet. Két szín dominál a helyiségben a kék és a halvány rózsaszín. Két oldalt asztalok, egyiken italok a másikon meg sütemények várják az odatévedőket. Mindkét helyen pultosok segítenek a választásban. Én azt hiszem az italos pult fogom választani, egyelőre.
A terem közepén néhányan már kecsesen mozognak a zenére, szemeimmel végig mérem őket, kissé irigykedve. Sosem voltam egy remek táncos, de azért azt sem mondhatom, hogy botlábú lennék. Drágalátos barátnőm hamar faképnél hagy egy kedves úriember kedvéért. Egy pillanatig figyelem őket aztán inkább az italos asztalhoz veszem az irányt. Egyelőre még azt sem tudom, mit szeretnék rendelni, így a pultos kérdésére az italt illetően nem tudtam válaszolni.
Szememet az újonnan érkezőkre emelem. Észreveszek köztük egy jól öltözött úriembert. Igaz itt most mindenki jól öltözött, de ő valahogyan másképp nézett ki. Nem tudom megmagyarázni, de  valahogy megragadta tekintetemet. Mandulavágású szemeit jól kivettem a maszk mögül, tehát nem európai. Felém közeledett, pontosabban ehhez a pulthoz.
Megjelenése és viselkedése magával ragadó volt. Olyan érzésem volt, mintha már találkoztunk volna már valahol, de nem tudtam hova tenni. Főleg így maszkban nem. Figyeltem, ahogyan kikéri az italát, aztán egy kicsit levettem róla a tekintetemet. A következő pillanatban már mellettem volt és egy pohár italt nyújtott felém.
– Ilyen gyönyörű nő nem lehet magányosan egy bálon – zavartan elmosolyodtam és lehajtottam fejemet. Nem csak jól néz ki hanem igen kedves is. Ahogy látom ért a szavakhoz is.  – Meghívhatom egy italra? - elveszem a felém nyújtott italt és mosolyogva hozzá teszem.
- Már megtette - belekortyoltam az italba, aztán őzike szemeimet rá emeltem - És az, hogy lehet, hogy egy ilyen úriember egyedül jött el egy bálra? - kérdeztem rá én is kissé flörtölve vele. Nem akartam túlságosan rámenős lenni, de szende szűz leánynak sem szerettem volna mutatni magamat. Az is meglehet, hogy van barátnője, csupán őt nem hozta el. Nem tudhatom. De ha így van akkor nem akarok bele rondítani a kapcsolatába, ezért próbáltam kissé visszafogni magamat. Már amennyire sikerül.
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2019. 01. 05. - 09:31:45 »
0

É D E S  K E R I N G Ő


LOTTIE
1999. december eleje

.outfit.

Érzékeim még mindig vadul tomboltak, a teremben megannyi varázstárgy lehetett és még csak nem is láttam senki olyat, akire illet volna leírás. Hiába kutatta tekintetem az ételes és italos pultoknál összegyűlt tömeget, nem láttam egyetlen hasonló embert sem. A tánctéren pedig annyian voltak, hogy én is csak akkor figyelhettem volna meg jobban őket, ha valakinek a társaságában feljutok oda. Részben ezért is néztem ki magamnak azt a türkizszín ruhába burkolódzó szépséget, aki a pult másik felénél ült. Szép alakja volt, csak úgy árat belőle a kecsesség. Nem különösebben számított persze, hogy ki van a maszk alatt, mégis megragadta a tekintem, érdekelni kezdett.
Így hát felkaptam a második pohár Chateau Palmert és megindultam felé. Óvatosan tettem a pultra neki az italt. Nem mértem végig, nem voltam pofátlan, hiszen tökéletesen tudtam, hogy miként viselkedik egy úriember, még ha soha életemben nem is voltam az. Ez a helyzet azt kívánta meg, hogy ne legyek feltűnő, hogy beolvadjak ebbe a társaságba, még mielőtt kidobnának az épületből.
A szemébe nézve különös érzés kerített hatalmába, mintha láttam volna már valahol azt a csillogást. Egy pillanatra végig pörgettem minden ismerősömet, ám fogalmam sem volt, hogy melyikhez tartoznának ilyen különleges, egzotikus benyomást keltő vonások. Egyetlen egy sem jutott eszembe. Mindenestre gyönyörű teremtés volt és ez éppen elég volt ahhoz, hogy majd néhány pohárka után, őt invitáljam meg a tánctérre. Sejtettem, hogy őt nem kell leitatni, de nekem bemelegítésként legalább két pohár borra volt szükségem. Gyűlöltem a táncot, bár jó voltam benne. Anyám kedvéért tanultam, aki rajongott a klasszikus táncért, míg nem mentem a Roxfortba, hagytam, hogy elrángasson az órákra. Könnyes, csodálattól ragyogó arccal figyelte minden lépésem és én szerettem boldoggá tenni.
Már megtette – mondtam. Megemelte a poharat és finoman belekortyolt. Ezután emelte rám újra szépséges, sötét szemeit, én pedig elmosolyodtam. – És az, hogy lehet, hogy egy ilyen úriember egyedül jött el egy bálra?
Megrántottam először a vállamat, aztán mellé telepedtem, kicsit megtámaszkodva a pulton. Ajkaimhoz emeltem a saját poharamat, mielőtt megszólaltam volna. Nem akartam túl hevesnek vagy vadnak tűnni.
A partnerem lemondta. – Válaszoltam és megint felé fordultam. – De micsoda szerencsém van, hogy egy igazi szépségre bukkantam itt. – Tettem hozzá. Megint egy lágy mosolyt engedtem meg magamnak.
Felé nyújtottam a poharamat, hogy finoman összeérintsem az övével. Az üveg finoman csendült egyet, mielőtt megszólalhattam volna: – A találkozásra! 
Még egyet kortyoltam az italból, aztán a tekintetem megint a zsúfolt tánctérre vándorolt. Mindenféle ruhák voltak ott, közöttük olyan, ami illett a finom dekorációhoz, de akadt egy-egy harsányabb szín is, amit jól ellensúlyozott a táncpartner fekete frakkja. Hatalmas színkavalkádnak tűnt az egész, ahogy felgyorsult a zene, majd lágy hullámnak, ahogyan lassult. Tetszett a ritmus, szinte éreztem, ahogy a lábam mozdulni akar rá. Bizonyára valami enyhe kis mágia is volt ebben az egészben, mert egy igaz varázsló így múltatott.
Újabb kortyot vettem magamhoz, hagyva, hogy a lányt is átjárja az a kellemes ritmus. Aztán rámosolyogtam.
Szerintem nincs szebb nő ebben a teremben. – Mondtam, ahogy tekintetem a tánctérről visszatért a kecses alakra. – Nem csoda, hogy azonnal észrevettem ezt a szépséget. - Ezúttal finoman végig néztem rajta, de nem volt benne semmi tolakodó vagy szemtelen.

Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2018. 08. 30. - 19:51:46
Az oldal 0.063 másodperc alatt készült el 31 lekéréssel.