+  Roxfort RPG
|-+  99/2000-es tanév
| |-+  Hertfordshire, egyetemváros
| | |-+  Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
| | | |-+  Régi Festők Terme
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Régi Festők Terme  (Megtekintve 355 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2016. 05. 01. - 17:15:31 »
0

Az épület művészeti szárnyában lévő terem ad otthont a festészet és fényképészet szerelmeseinek óráinak. A falakat és a plafont freskók és az iskolának adományozott híres festők festményei borítják. Ha motivációra van szükséged, itt megtalálod.
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2018. 11. 25. - 19:00:40 »
0

É D E S  K E R I N G Ő


LOTTIE
1999. december eleje

.outfit.

Egy kicsit elkéstem. Sietősebbre vettem a tempót. Az elegáns cipő talpának kopogása visszhangzott a vastag falakon. Voltam már az épületben, ismertem az akadémiát, hiszen Esmé is idejár… csakhogy akkor nem barangoltam be a rejtett folyosóit, na meg nem kábítottam el senkit, hogy bejussak egy bálra a meghívójával és az aranyozott, finom maszkkal, amit az arcáról csentem el. Könnyedén kötöttem magamra és bizonyossággal állíthattam: nekem tökéletesen állt áldozatommal ellentétben.
A hatalmas ajtókhoz érve, máris meghallottam a kiszűrődő zene lágy dallamát. A lábaim szinte maguktól mozdultak volna, ha nem parancsolok nekik fegyelmet. Ez tette velem az a rengeteg táncóra, amire anyám gyerekként rángatott el. Emlékszem, mennyit ellenkeztem, sőt néha a földön vergődtem toporzékolva, hogy ne vigyen el… olyankor leguggolt mellém, végig simított a hátamon és odasúgta: Elliot, így találsz magadnak barátokat. Még mindig tisztán emlékeztem rá hogyan csengett a hangja, hogyan omlott sötét haja fölém. Az ő kedvéért bármire képes voltam, még eltitkolni is azt, aki igazán vagyok. Hányszor próbáltam megvallani, hogy én loptam el a szomszédlány üveggolyóját vagy éppen mennyiszer zsaroltam meg más gyerekeket. Mégsem tettem. Féltem, hogy összetöröm ezzel a szívét, hogy csak fájdalmat láthatok a szemébe… és végül, akármennyire igyekeztem is. Ezt tettem.
Végig simítottam a szmokingomon. Még egyszer megigazítgattam a csokornyakkendőmet. Ujjaim finoman húzták el az anyagot, hogy lepillantottam a cipőm orrára, ami gyönyörűen fényesre volt sikálva. Újra végig futtatam a fejemben, hogy miért is vagyok itt. Egy öreg, borzas hajú professzor szmokingjának bal zsebéből kell kilopnom egy értékes családi ékszert. Egy medál, ami valami bűvös ajtót nyit. Ha varázsereje van, akkor bizonyára pillanatok alatt kiszagolom… de ilyen társaságban még az én érzékeim is össze tudtak zavarodni. Ugyanis azt biztosra tudtam: varázslók között, főleg egy bálon ezer meg ezer csecsebecsét rejthetnek a női táskák vagy éppen a szmokingok belső zsebei.
Végül belöktem az egyik ajtószárnyat. Odabent több pár már finoman andalgott a szimfonikus zene klasszikus dallamaira. Ám én még sem odasétáltam elsőként, hanem az italos pult mellé. Csak intettem a pincérnek, odabökve annyit, hogy: – Egy pohárka Chateau Palmer lesz.
Meglepően jó franciasággal sikerült kiejtenem a szavakat, pedig kicsit sem értetem a borokhoz. Csupán a meghívón jelzett, ingyenes italválaszték egyikét sikerült kiböknöm. Egészen pontosan azt, ami a legdrágábbnak tűnt. Várakozás közben végig néztem a termen, de a szívem szinte azonnal heves ritmusba kezdett. A szalag is bekapcsolódott az őrült keringőbe. Csakhogy a megannyi mágikus tárgy között nehéz lett volna kiszúrni mi az, amire nekem szükségem van. Szerettem volna bejutni a tánctérre, észrevétlenül megnézni magamnak minden vénembert. Erre persze pár nélkül nem sok esélyem volt. A pultnál állókat figyeltem. Volt ott egy igencsak részeg fiatalember, aki éppen elaludni készült és egy lány. Kicsit kihúztam magam, hogy jobban megnézhessem magamnak. Szépen kiadta nőies alakját a ruha, amit viselt, ám az arcából éppen csak egy-egy vonást láttam. Furcsa érzést keltett bennem, olyat, amit nem tudtam megmagyarázni… talán ismertem valahonnan? Fogalmam sem volt.
Még egy pohárral kérek. – Tettem hozzá, mikor előttem koppant a talpas pohár a pulton.
Amíg vártam a második adagot, a lányt figyeltem. Nem tudtam észrevett-e, de ha igen, ő sem láthatott mást, mint egy díszes maszkot, hófehér bőrt, fekete, jól karbantartott hajat és a mandulavágású, barna szemeket. Tudtam, hogy jobban néztem ki, mint hétköznap, mikor kényelmesebb ruhákban raboltam ki a jónépet vagy éppen, mikor a legdivatosabb ruhákban „kellett” feltűnősködnöm.
Elvettem a második poharat is, úgy indultam meg a lány felé. Nem mentem túl közel nem akartam tolakodni, csak felé nyújtottam a boros poharat. Reméltem, hogy elfogadja.
Ilyen gyönyörű nő nem lehet magányosan egy bálon – mondtam a lehető legszebben csengő hangomon. – Meghívhatom egy italra?
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2018. 08. 30. - 19:51:46
Az oldal 0.046 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.