+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  VEGYES CSAPATOK
| | | |-+  Dakotáék
| | | | |-+  Nathaniel (Moderátor: Nathaniel Forest)
| | | | | |-+  Kalamáris Kiadó
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 2 [3] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Kalamáris Kiadó  (Megtekintve 804 alkalommal)

Nathaniel Forest
[Topiktulaj]
*****


Az író

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #30 Dátum: 2017. 08. 12. - 22:03:56 »
+1


ENYÉM. TIED. MIENK.

outfit                               outfit

- Mintha megszólított volna… - Inkább mondta, semmint kérdezte, és azt is csak nagyon halkan. Miközben tekintetét elhúzta a dacosbarna szemektől és leguggolt a ruhákhoz. Megszáradtak. Állapította meg magában. A víznek köszönhetően pedig immáron az ő dührohamot kiváltó kölcsönpólójára sem lesz szükség. Ami kész megnyugvás. Mert ezek után valószínűleg sosem fogja felvenni azt a darabot, ha esetleg Elliottal készülnének találkozóra. Ha egyáltalán ki tudnak még oda lyukadni, hogy ez ellen neki, mint nevelőapának ne legyen kifogása. Ada biztonsága elsőbbrendű, még a hasonlóan fontos családi kötelékekkel szemben is. És bár Natban megvolt a sejtése annak, hogy Elliot tetteinek az a karkötő volt a mozgatórugója, nem volt benne biztos, hogy ha az lekerül, minden megváltozik. Mi van, ha örökre károkat okozott? Abba pedig bele se mert gondolni, hogy mi van, ha sosem kerül le…
- Vannak olyan emberek, akiknek a gonosz tettek okoznak örömöt. Ők a lelkükben romlottak. És vannak olyan emberek, akik alárendelik magukat a gonosznak. Mert bosszút, erősebb tetteket, jobb teljesítményt várnak cserébe. Ők a lelkükben még megmenthetőek volnának, csak az élet által lettek megvezetve. – Kikeresi Elliot ruháit és felemeli, hogy a férfi felé nyújthassa. – Az elsők közé, biztosan nem tartozol. És bár nem ismerlek, talán még a második sem illik rád. Bár azt mondtad, szükséged van rá. Ne legyen. Bármi is vezet téged, bármilyen jövőt is akarsz elérni. Biztos vagyok benne, hogy az nélkül is elég erős vagy. Szabadulj meg tőle! – Mondja, miközben a saját ruháit is felemelve és felállva az Elliot kezén lévő anyagra bök. Aztán elfordul, hogy hagyja a férfit nyugodtan átöltözni.

Az előbb is, mintha azt érezte volna, hogy zavarba hozta. Látta, ahogy folyamatosan takargatni próbálta magát. Kilátta a mozdulataiból. Persze róla, a nagy Nathaniel Forestről eléggé közismert volt a tény, hogy mindkét nem képviselőinek ugyanannyi szeretettel hódol. Szóval simán lehet, hogy Elliot már eleve ezzel a tudattal érkezett. És most feszeng, mert ráadásul az író még meg is bámulta. Bár nem akarta. Mindig reménykedik benne, hogy tetszését kellően meg tudja tartani magának. Főleg akkor, amikor ennyire kényes dolgok történnek, mint Ada öröksége, vagy a furcsa veszekedés. Arról nem is beszélve, hogy igyekszik mindenkit ezen a téren normális gondolkodású és vágyú emberként kezelni. Azzal, hogy ő más, senkit sem óhajt megbántani vagy rossz gondolatok felé terelni. És, ha valaki gyűlöli, lényegében ő még annak is igazat ad…

Szóval inkább teljesen elfordul. Főleg mivel az előbb a tekintete is kissé mintha húzta volna maga felé. Az a makacs fény, ami volt bennük, ahogy ragaszkodott az új játékához, legyen az akármilyen is… Le kell állnia az ilyen gondolatokkal… Rántja gyorsan magára a nadrágját, ingjét, de még zakóját is, biztos, ami tuti. Aztán mégis mintha végtelen hosszúra nyújtaná, míg a cipőjét beköti… De biztosan nem fordul meg addig, amíg azt nem érzi, hogy a másik is elkészült.

- Azt pedig egyáltalán nem tudhatod, hogy Ada életére milyen hatással lesz… Szerintem már most az volt. Ki kellett küldenem. És hallhattad, hogy megértette miért. Nagyon okos és komoly. – Néz ismét a barna szemekbe, amikor már mindketten felöltözve álltak. – A szándékom az lett volna, hogy akár kettesben is elengedem veled. De amíg az rajtad van, nem fogom. És azt sem szeretném, ha azt látná, hogy dühödt ordítás közepette teszlek be a jeges zuhany alá. – Nagyon komoly, amikor ezeket mondja. Látni lehet rajta, hogy a kislány a mindene. Viszont valamiért Elliot felé is szimpátiával van egyre jobban, bár lehet, hogy nem kéne... De ezen már nem tud változtatni... – Nem tiltom meg, hogy lásd. Sőt. Lényegében kötelezővé teszem. Nem tudom milyen életed volt eddig. Nem ítélkezem. De remélem, meglátod Ada társaságában azt a jót, ami átlendít majd ezen az egészen, ami ezzel a szalaggal van. Bármi is legyen ez… Se tőle, se tőled nem óhajtom megvonni a család társaságát. Bármikor szívesen látunk téged és a testvéredet is. De figyelni fogok rád, vagy ha kéred, segíteni neked. Amíg azt látom, hogy igyekszel megtartani magad a fényen, addig tied a bizalmam.
Naplózva


Elliot O'Mara
Varázsló
*****


Mucipuma / Omi bá

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #31 Dátum: 2017. 08. 13. - 09:31:16 »
0

[viselet]
 
Zavartan vettem át a ruháimat. Az ujjaim szinte görcsösen kapaszkodtak az ing-nadrág-zakó és a többi egységébe. Szerettem volna magamhoz szorítani, hogy eltakarjam minden sérülésemet kezdve a hasamon lévő vágás helyével, bezárva a combomat elcsúfító még szinte csak hegesedő sérüléssel. Az utóbbira le is pillantottam, ahogy hallgattam Nat szavai.
Még éreztem a fájdalmat, de már nem volt olyan szúrós, olyan állandó. A bicegés sem maradt teljesen abba, mégsem tört rám állandóan. Hálás voltam Mr. Norkwoodnak, amiért el tudtam hagyni a botot és végre megint igazán önmagam tudtam lenni. Az önsajnálatomról csak Nat vonta el a figyelmet, illetve a szavai.
Döbbentem hallgattam, választ nem tudtam adni. Meglepett, hogy ennyire jót feltételez rólam, hiszen semmit sem tudott a múltamról. Lélek… – ismételtem meg a szót, ami felzaklatott egy kicsit. Sosem gondoltam volna, hogy nekem van olyan… s ha van is, biztosan nem megmenthető, mert a szalag mellett más, szörnyű dolgok is bemocskolták. Sosem voltam olyan ember, akin lehetett volna segíteni. Így születtem, hibásan, nem véletlenül tudtam elrontani mindent, amit az anyám megpróbált belém nevelni és nem véletlenül állok egyedül, szemben a világgal.
Szinte pofonként ért, mikor Nat elfordult és öltözködni kezdett. Kirángatott a gondolataimból, de a keserűség ott uralkodott még mindig a szívemen. Egy pillanatig megfeledkeztem még arról is, hogy nincsen rajtam ruha, de aztán lassan én is elkezdtem a gombokkal bajlódni. A cipőmbe bújva végre megint ott volt az a két-három centi, amire igazán szükségem volt Nathaniellel szemben.
Már a zakóm gombja foglalt le, mikor megfordult.
Meg fogok szabadulni tőle, ha eljön az ideje… de esküszöm, ahogy mondtam, megpróbálom Adától távol tartani ezt az egészet – mondtam halkan, ahogy a szemébe néztem.
Egy rövid mozdulattal megigazítottam a hajamat, hogy ugyanúgy álljon, mikor korábban. Ehhez már régen nem volt szükségem tükörre. A mozdulat már annyira bennem élt és annyire könnyű volt.
A szándékom az lett volna, hogy akár kettesben is elengedem veled. De amíg az rajtad van, nem fogom. És azt sem szeretném, ha azt látná, hogy dühödt ordítás közepette teszlek be a jeges zuhany alá.
Én…
A torkomon akadt a szó. Hát ennyi, most biztosan még is megtiltja, hogy lássam – gondoltam, miközben le akartam hajtani a fejemet. Képtelen voltam megtenni ezt a mozdulatot, volt valami Nathaniel szemében, ami nem engedte elszakítani a tekintetemet róla. Valami különös csillogás.
Nem tiltom meg, hogy lásd. Sőt. Lényegében kötelezővé teszem. Nem tudom milyen életed volt eddig. Nem ítélkezem. De remélem, meglátod Ada társaságában azt a jót, ami átlendít majd ezen az egészen, ami ezzel a szalaggal van. Bármi is legyen ez… Se tőle, se tőled nem óhajtom megvonni a család társaságát. Bármikor szívesen látunk téged és a testvéredet is. De figyelni fogok rád, vagy ha kéred, segíteni neked. Amíg azt látom, hogy igyekszel megtartani magad a fényen, addig tied a bizalmam.
„…tied a bizalmam.” A meghatottság úgy futott át a testemen, hogy beleremegtem. Meg kellett erőltetnem magamat, hogy ne adjam át magamat az érzésnek ott, előtte. Soha senki sem akart nekem segíteni, senki sem gondolta azt, hogy jó ember vagyok… vagy ha meg is próbálták egyszerűen csalódtak rövid időn belül. Nat azonban pont a legrosszabb pillanatom után szavazott nekem némi bizalmat és utasított el, hogy gonosz lennék. Esélyt adott nekem, pedig azt sosem kaptam senkitől. Meglepett, hogy egy idegen ember így áll hozzám.
Nem tudtam kinyögni: „Nem játszom el a bizalmadat.” Egyszerűen csak a szemébe nézve bólintottam lassan remélve, hogy tudja, amit tett nagyon sokat jelent nekem.

Köszönöm a játékot!
Naplózva

Oldalak: 1 2 [3] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  

FRPG.hu toplista!
The Age of Marauders
Napi egy kattintás a hosszú élet titka!


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.693 másodperc alatt készült el 34 lekéréssel.