Philip Meadows

PHILIP NOAH MEADOWS

• Bizalom • Szeretet • Kitartás •

Alapok

jelszó • "Csak a baj, meg a szégyen..."
így ejtsd a nevemet • filip midouz
nem • férfi
születési hely, idő • 1965. szeptember 5. Portinscale, Tóvidék, Anglia
horoszkóp • szűz
kor • 33
vér • félvér
munkahely • Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

A múlt

Lassan emeli fel szempilláit, mert mintha ólmos súly nehezedne rájuk, ahogy tudata ébred, s vele együtt teste is próbálkozik. De elsőre csak a hangokat érzékeli: tompán és nagyon-nagyon távolinak. Aztán a fényeket: haloványokat és pislákolókat. Majd a levegőt, mely, mint apró pihe simít végig bőrén, nyomában apró libabőröket hagyva.
Aztán összerezzen teste, s szempillái úgy csapódnak fel, ahogy ajtót csap ki a legváratlanabb huzat. Feje hirtelen, önkéntelenül vágódik oldalra. Ujjaival görcsösen az anyagba kapaszkodik, ahogy a fájdalom végighasít mellkasán, ott, ahová az átkot kapta. S most másodszor érzi egyazon fájdalom nyomán a halál érintését. Mindez azonban ismerős már, s csak várja, hogy szemei előtt a sötét folt ismét beszűküljön, őt pedig magával ragadja a mérhetetlen üresség...

De a fájdalom enyhül és helyébe nem érkezik sem sötétség, sem üresség. Csak a döbbent felismerés, hogy az ajtó, amire épp tekint mintha ismerős lenne, hogy a szekrények és a könyvek, hogy az asztal és a rajta levő váza, mind-mind egy távoli élet és boldog múlt emlékképei. Száját szólásra nyitná, de hang helyett csak egy kaparós hörgésre futja. Mozdulna, de se kezei se lábai nem engedelmeskednek még.
- Avelin! – Mondja ki a nevet, mit agya gondolkodás nélkül vet ki magából. – Avelin! – Érzékeli, hogy most végre sikerült hangot kipréselnie torkából. S hirtelen oldalra mozdulva, majdnem lebukik az ágyról. – Avelin! – üvölti most már, ahogy tüdeje engedi. S hallja visszhangozni mindezt az ódon falak között. Aztán a távoli tompaság élesedni kezd. Futó kopogást görgetnek végig a csendes falak a házon. Az ajtó csapódik. Az ismerős alak levegőt is alig kapva rohan be rajta, s könnyek közt emeli feljebb öccsét az ágyon. – Gerson – Suttogja Philip bátyja ölelésében. – Hol van Avelin? – Kérdezi kábán, miközben tehetetlenül engedi, hogy fejét visszategyék párnáira.
- Minden rendben. Olaszországban van. – Hallja testvére szavait, miközben engedi, hogy az valamiféle folyadékot töltsön le torkán. Aztán pillái ismét elnehezednek. Felüvölt: artikulálatlan, szó nélküli hang csak. Mindennél jobban kapaszkodna most a megnyugtató ébrenlétbe, de szemei ismét csak összecsukódnak, s elmerül az álomtalan világ ölelésében.

• • •

Olaszország.
És a Philip sógornőjével örökölt túláradóan buzgó és harsány rokonság.
A Naldo-k családi sokasága, szinte teljes ellentettei a Medows-ok nyugodtságának. Az elvek, nézetek és a jóság mindaz, mi mégis tökéletes összhangot kovácsol a két világ között… Mindig is csodálta bátyját és annak feleségét, ahogy összeegyeztetik minden különbségeiket a hétköznapjaikban. Az ízig-vérig olasz Verica és a pont ugyanennyire angol Gerson tökéletesebb pár voltak, mint amit eddig valaha is látott. De ez a család, így egyben, minden szeretetükkel és túláradó kedvességükkel együtt túlontúl sok volt az egyszerű kis embernek.
Úgyhogy csak szelíden, gyatra olaszsággal, követte az eseményeket a kertben üldögélve. Lábán pokróc, háta mögött párnák kényelmesen elrendezve, mellette egy kis asztalra pogácsa és valami furcsa, sűrű zöld lé kikészítve. Flora, az itteni nagymama, állítása szerint a zöldségekből kevert püré, mindenre gyógyír… Bár nem valami bizalomgerjesztő, azért belekóstol. De a mozdulat közben keze erőteljes remegésbe kezd, s így az ital majdnem fele takaróján és a füvön landol. Tehetetlen mérgében kissé durvábban teszi le a poharat, mint azt eredetileg akarta, s így a törött üveg oldalából a maradék folyadék is kiszivárog.
Arcához kapja kezeit, mert érzi, hogy szemeiben könnyek gyűlnek. Maga sem tudja, hogy magától a tehetetlenségtől, a dühtől vagy attól a fájdalomtól, ahogy remegése nyomán újra megjelenik az üresség érzése mellkasában.

Hónapokra volt bezárva a lelke. Hónapokra egy sötét burokba rejtve önnön testén belül. Azt hitte lassan felemészti a fájdalom és a félelem. És már remegve várta a halált…
Ami csak nem jött.
Nem jött…
S mikor már végképp elviselhetetlen volt, mindaz, mit érzett, akkor lelte meg a fényt újra. Akkor pillantotta meg az ismerős szobát, látta a jól ismert arcot, s érezte Meadows Park tökéletes összhangjának minden egyes rezdülését. Azt a pillanatot kapta ébredése pillanatául, mikor az őt megátkozó halálfaló éppen magával a halállal járta el utolsó táncát a Roxfort ostromában.
Tehát immáron majdnem két hónapja, hogy ébren van, s azóta megannyi bepótolandó információ áradatát vészelte túl… A háborúból kihagyott nyolc hónapjának összegezett szörnyűségeit. Halálok. Roxfort ostroma. Még több halál. Béke. Valamint jegyesének értelmetlen hősködése. Sajnálatos módon önmagának mindezt ennyiben tudta csak megfogalmazni. Hiszen évek kevesek lennének leírni mindazt, mit megszenvedett a mágusvilág. És amit szenved most is vagy szenvedni fog még évekig... Persze látja az embereken a szomorú megkönnyebbülést, de azt is érzi, hogy mindenkinek éppolyan nagy szüksége lenne a „gyógyulóidőre” mint ő neki.

Avelin gyors léptekkel siet oda hozzá, mikor észreveszi a törött pohár nyomait. Gondoskodó kezeivel már azonnal törli is le az asztalról a folyadékot, miközben fölemeli Philip takaróját és a fűre dobja. Igaziból amúgy is meleg volt. Már akkor sem értette Flora miért takarja be vele.
- Jól vagy? – kérdezi, majd elveszi kedvese kezeit szemei elől. Egymásra néznek. Philip szemében ott ülnek a könnyek, ott van a fájdalom. De Avelinében csak a remény tükröződik és a boldogság apró, megnyugtató ígérete.
Éppen ilyen volt akkor is, mikor először találkoztak. Vörös göndör fürtjeivel a szelíd szerelem érkezését jósolta meg számára. S ekkor vélhetőleg még egyikük sem sejtette, hogy az ígéret ily módon válik majd valóra. Bár titkon mindketten remélték valahol, mélyen a szívükben. Persze ők ketten együtt sosem voltak hevesek vagy szerelmükkel kérkedők. De nyugodt, kedves mosolyt hintettek egymás arcára. S akkoriban, valamint azóta is, érzésekben töretlenül, erre van szükségük.
Avelin, szinte az első pillanattól fogva az otthont jelentette Philip számára. Éppen egy olyan időben, mikor saját családjától annyira távol érezte magát…

Hogy miért romlott meg a viszonya bátyjával és szüleivel? Igazán sosem tudta megmagyarázni. A Meadowsok jóságát messze harsogja a szél, mind a mai napig. S több mint tíz évvel idősebb bátyja tökéletes példáját mutatta mindannak, mire ez a család mind a múltban szint mindig, s mind a mai napig büszke lehet. Okos volt, kedves, szerethető, türelmes, minden ízében kitartó és iskola első… Philip ha addig nem is, de a Roxfortba való megérkezésének első napjától kezdve érezte, milyen is az, ha valakinek az árnyékában kellene tündökölnie. Szerette a szüleit. Szerette a testvérét. De a tündöklés lehetőségét, szinte azonnal feladta. Átlagos gyereknek tartotta magát, s átlagossá is vált nagy igyekezetében. Pedig ő is volt ugyanolyan okos, kedves, kitartó és szerethető, mint bátyja. Hiszen a jóság valóban alapját és hírnevét adja az egész családnak. De ő már csak rejtve volt jó… sosem népszerűen vagy igazán elismerve. Csak olyan meghitt barátságokat kötve, mint amilyen az ő egész teremtett lénye volt.

Az iskola elvégzése után szinte teljesen megszüntette kapcsolatát családjával. Önmagával szemben tett elvárásokat, s mert azoknak nem tudott megfelelni, elhinni sem tudta, hogy őt bárki is szeretheti. Pedig így is ígéretes pálya állt előtte. Bizony testvére nyomdokaiban, mégis szinte teljesen másképp: A Mandragóra Gyógyítóképző Lénygondozói Karán kezdett. Mellette pedig rögtön munkába is látott egy Grassington-beli lény farmon. S ahogy elkezdte élni egyszerű kis világát, úgy kezdett lényébe belefűződni az önbizalom. Munkájának végzése közben igazán felszabadulttá, boldoggá és elégedetté vált. Lassan elismerte önmaga tehetségét és szakértelmét. Rádöbbent milyen buta is volt mindaddig, míg lekicsinyítette önmagát. S végre megtalálta útját vissza családjához. Boldogabb volt, mint addig valaha, ez a boldogság pedig még többet vonzott magával. Megismerkedett Avelinnel, aki pár éven belül a jegyese lett, majd kihordta és megszülte első, csodaszép, közös gyermeküket.

Aztán jött a háború. Testvére már az előzőben is teljes lelkével és erejével részt vett, hát a mostaniban sem volt kérdés, mekkora szerepet vállal. Meadows Park központi hely volt a Rend tagjainak munkája során. Így most Philip is felsorakozott Gerson mögé. Bár nem ő volt a legügyesebb varázsló, vagy a legjobb párbajozó. De számtalan mágikus lényt volt képes a Rend szolgálatába állítani, és ezzel rendkívül fontos taggá vált.
Egészen addig a napig…
Nem lett hősi halott. Nem lett háborús testi sérült. De a lelkét ő is ott hagyta valahol a csatatéren.
Gondolatai a Roxfortra tévedt. Az ostromra, melyben nem vehetett részt, s melyben így, az ő ápolása és Meadows Park megvédése miatt bátyja sem. Eszébe jut a sok gyermek, kik aznap életüket vesztették, vagy a bajtársak, kik úgy szintén. Ők. Ők hősök voltak…

- A levél! – Kap észhez és már nyúlna is a papírért, de Avelin megint csak gyorsabb nála. – Elázott? - Kérdezi, bár igaziból feleslegesen. Tartalmát nagyon is jól tudja, fejből. Hiszen az elmúlt hónapokban, ébredésén és a háború végén kívül mégiscsak ez volt az egyik legjobb dolog, ami történhetett. Mikor a pecsétre néz, az ő szemeiben is azonnal felcsillan a remény.
Még mindig beteg… Az átok nyomati megannyi gyógyító főzet hatásának ellenére is sokáig viselni fogja még. Nincs jól, ez szemmel látható. Rendes farmokon semmiképp sem alkalmaznák, míg meg nem erősödik. De munkára szüksége van, hiszen van egy kedvese és egy gyermeke kiket el kellene tartania. Bár Gerson felajánlotta Meadows Park kastélyának további kényelmét, Philip már büszkeségből sem akarta ezt elfogadni. Szóval mindenki bevetette kapcsolatait és kutakodott és segítséget kért. És végül a legváratlanabb helyről érkezett a legmeghatóbb és tökéletesebb ajánlat: felkérték, hogy legyen a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola, Legendás lények gondozása tanára. Próbaidővel, természetesen, és a nehezebben kezelhető lényeknél Hagrid segítségével, de mindez akkor is túl álomszerűen tökéletes lehetőség volt ahhoz, hogy elhiggye. De levelében még aznap megköszönte és elfogadta a lehetőséget. Azóta pedig megy a lázas készülődés, innen a távolból, pihentető székéből.

- Gyere ide. – Vonja ölelésébe kedvesét, hogy lábára ültethesse. Szemeivel körbetekint az itáliai dombok szépségén, majd a kerten, ahol az olasz sokaságban mindenki egyszerre beszél mindenkivel… S végül kisfián. Aki nagynénje öléből mosolyog a világra. – Ez nem lenne tökéletes helyszín? – kérdezi halkan.
- Mire? – Néz rá Avelin szelíden.
- Az esküvőnkre. – válaszol a férfi egy pajkos vállrándítással. – Szinte mindenki itt van, akit szeretünk. Csak néhány embert kéne pluszban meghívni. Ezek a népek itt… – Mutat viccesen, remegő kezével, melyről erősen próbál nem tudomást venni, a nagy család felé – Olyan lelkesek és profik mindenben, szerintem fél perc alatt megszerveznének nekünk mindent…
- Nem lenne korai? – Fűzi Avelin ujjait, kedvese remegő ujjai közé, miközben óvatosan mellkasához bújik.
A férfi végigsimít a nő vörös tincsein, majd szeme alatt, végül szája szélén. Végül csak egy apró puszit nyom homlokára. – Nyolc hónapig voltam egyedül. Úgy hiszem eléggé megvárakoztattál… - Mondja apró humorral. S a könnyes szemei helyére mosolygósak kerülnek. S immáron az ő arcán is megjelenik a boldogság minden ígérete…

Jellem

Philip, munkájából adódóan precíz, alapos és megbízható. Nála mindennek meg van a maga helye, mindenre megvannak a tartalékai. Fontos is ez, mert a vadabb lények közelében annyi a váratlan és kivédhetetlen nehéz, illetve veszélyes helyzet, hogy sem teketóriázásra sem gondolkodásra nincs idő: Csak cselekedetre a legszükségesebb eszközökkel és felszereléssel. Ehhez pedig fontos, hogy mindent sokszor átellenőrizzen, mindennek pontosan tudja a helyét és mennyiségét. Rendkívül szorgalmas és intelligens, de valahogy mégis mindent kissé lassabban dolgoz fel, ért meg az élet dolgaiban, mint például bátyja. E miatt is érezte magát oly távol mindig a testvérétől. Az önbizalomhiány és kisebbségi érzés még most is sokszor rátör. De aztán emlékezteti magát rá, hogy van egy gyönyörű felesége és egy tökéletes fia, és néhány percre végre elhiszi, hogy ő egy szerencsés ember.
Erőssége, hogy intelligenciáját a praktikus tudás és a józan ész szolgálatába tudja állítani. Felfogása gyors, logikája éles, de csakis azon a területen belül, ahol mindezt munkája miatt alkalmaznia kell. Szereti a jó társaságot és jól elboldogul olyan emberek között is, akik nálánál nagyobb intellektuális képességekkel és műveltséggel rendelkeznek. Mindezt egyszerűen csak azért, mert nyílt, kedvesen humoros és bizalmat adó természeténél fogva bárhol és bármikor szívesen látják.
Amúgy ő is majdnem olyan jó emberismerő, mint általában a Meadowsok. Megfigyel, megismer és megszeret. Leginkább ez a hármas elv jellemzi. Bár tudásában nem annyira biztos és kevésbé is meri használni, mint a többiek.
Erősség • precíz, praktikus és kedves
Gyengeség • kishitű, bizonyos dolgokban lassú

Apróságok

mindig •
Avelin és Sorley
Meadows Park
kert és állatok
megfigyelés és megismerés
praktikusság
zöld achát
soha •
múltba tekintés
önbizalomhiány
háború
gyengeség
levegőtlen szoba
rémes kert nélküli lakások
hobbik • Mindig is imádta a kertet a növényeket és állatokat. Hóban és fagyban is képes órákat az állatok gondozásával és a kert rendbetételével tölteni. Meglepő, de nagyon szereti az egyszerű zenét, ezért a háború előtt elkezdett gitározni tanulni.
merengő • Legszebb emléke megismerni és feleségül venni Avelint, valamint közös gyermekük születése.
Legrosszabb emléke érzékelni a beszűkülő sötétséget és híven hinni, hogy ez maga a halál.
mumus • Rolf Riley-ként jelenik meg, annak a halálfalónak az alakjaként, aki eltalálta átkával.
Edevis tükre • Már nem vágyik sokra, csak családjával boldogságban és békében élni. A tükörben is ez jelenik meg.
százfűlé-főzet • Egyszerű barna folyadék, enyhén fűszeres ízzel.
Amortentia • A mezők és a széna illata
titkok • A rend miatt kaphatta meg a tanári állást. Szakmájában máshol most nem foglalkoztatnák, mert túl gyenge. Az órákon olykor ezért kap segítséget Hagridtól.
azt beszélik, hogy... • hogy kezei elvonási tünetek miatt remegnek.
rossz szokás • Kezének remegése, amit megpróbál ujjainak tördelésével leplezni.

A család

apa • Nigel Meadows (elhunyt) mugli, arisztokrata/földbirtokos, szeretetteljes volt a kapcsolatuk
anya • Farrah Fairbairn(elhunyt) boszorkány, gyógyító, szeretetteljes volt a kapcsolatuk
testvérek • Gerson Meadows (47), félvér, gyógyító a Szent Mungó, Varázslény okozta sérülések osztályán. Nagyon tiszteli és szereti a testvérét.
feleség • Avelin McCoy (27) félvér, jósnő, meghitten szeretik egymást.
gyermek • Sorley (1) a mindene
állatok • Bernard, egy Jack russel terrierre hasonlító crub
Családtörténet •
A Meadows család az angol arisztokrácia egyik legalsó ágán éldegélő földbirtokosok voltak, már hosszú évszázadok óta. Nem túl nagy vagyon, de a birtok és a Meadowsokra általában jellemző tettvágy segített fenntartani azt a színvonalat, amire még büszkék lehettek. Egészen Philip nagyszüleiig. Akik pazarlóan bánva a pénzzel tönkretették mindazt, amit az őseik oly sok éven keresztül megőriztek. Miután apja megörökölte a birtokot, okos gazdálkodással ismét elérte, hogy Meadows Park lakosai büszkék legyenek nevükre. Nigel Meadows jó ember volt, kellemes modorú, helyes arcú férfi nem kevés kalandvággyal. De életének igazi kalandja csak akkor kezdődhetett el, mikor megismerkedett a Kedves Arcú Farrah-val, a környék egyetlen boszorkányával…
A kis Fairbairn család volt a környéken az egyetlen máguscsalád. És szinte nem is rejtették véka alá mik is ők… A környék összes lánya asszonya hozzájuk fordult gyógynövényekért betegségek ellen, meg más ellen is… Ők így éltek a legnagyobb békében. Egyértelmű és kézenfekvő volt hát, hogy Farrah gyógynövényekkel foglalkozzon és gyógyítónak tanuljon. Érdekesség Farrahról, hogy néhány évig ő volt a Roxfort gyógynövénytan tanára.
Az olasz Naldo család, Philip bátyjának feleségével együtt került a Meadows család látóterébe. A bájosan hangos máguscsalád a legösszetartóbb, amit Philip valaha is látott. Legismertebb pénzforrásuk a kis szálló, hol varázslókat és boszorkányokat szállásolnak el. De a mind kipróbálták magukat mugli szakmákban is. Az egyik borász a másik szakács. Feledhetetlenek és lehalkíthatatlanok…

Külsőségek

magasság • 187cm
testalkat • vékony
szemszín • zöldeskék
hajszín • barna
különleges ismertetőjegy • A különböző veszélyességű lényeknek köszönhetően számtalan égési sérülése, karmolás nyoma és bőrkiütése van.
kinézet/benyomás • Kellemes ember. Mondanánk rá, és ennyiben is hagynánk. Sosem volt feltűnően jóképű. És sosem hasonlított bátyjára. Míg a nála tizenkét évvel idősebb Gersont igazán helyesnek tartották a lányok, addig őt volt, hogy észre sem vették. Hogy zavarta-e? Nem, ahhoz túl nagy volt a korkülönbség, hogy emiatt irigység alakuljon ki közöttük.
Philipet nem foglalkoztatta igazán a külső. Bár azért adott magára. Ruhái igényesek, de praktikusak, arca és haja ápolt. És, ha nagyon akarta, le tudott nyűgözni egy lányt a mosolyával. Csakhogy Philip egy időben ritkán nevetett…
Arcának mai napig megmaradt kissé bús kelleme, és hatalmas kékeszöld szemein is a fáradt megnyugvás tükröződik. Pedig az Avelinnel töltött évek megint megtanították a vidámságra...

Tudás és karrier

pálca típusa • 9 és fél hüvelyk szelídgesztenye, egyszarvúszőr mag
RBF •
Átváltoztatástan: V
Bűbájtan : V
Bájitaltan: K
Gyógynövénytan: K
Asztronómia: H
Mágiatörténet: H
Rúnaismeret: E
Legendás lények gondozása: K
Sötét Varázslatok Kivédése: E
RAVASZ •
Legendás lények gondozása: K
Gyógynövénytan: V
Bűbájtan : E
Bájitaltan: K

Mandragóra Gyógyítóképző Intézet és Ispotály
Benedict Sackville Lénygondozói Kar: Általános és veszélyes lénygondozói szak párhuzamos elvégzése

foglalkozás • Legendás lények gondozása professzor a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzőben
varázslói ismeretek • A háborúig szinte kizárólag azokhoz a varázslatokhoz értett, amikre szakmájában szüksége volt. Rend tagként persze mindez nem volt elég. És bár leginkább a legendás lényekhez való szaktudása miatt volt rá szükség, azért néhány komolyabb védőbűbájt és átkot meg kellett tanulnia a háború elején... Ekkor ismerkedett meg például a patrónus bűbájjal is, melynek alakja; Fekete pofájú skót birka. Persze most igazán örül, hogy meg tudja védeni legalább a házát, kedvesét és gyermekét, de igazán komoly tudása még mindig nincsen sem párbajozás, sem átkok terén.

Egyéb

avialany • Matthew Goode