Alycia Remington

● ● ● ALYCIA REMINGTON ● ● ●

A sírás a gyengéknek való.
Az erős nők vásárolni mennek.

   ●● Alapok ●●

JELSZÓ || "Csak a baj, meg a szégyen..."
ÍGY EJTSD A NEVEM || Alísa Rémingtön
NEM || nő
SZÜLETÉSI HELY, IDŐ || Lackok, 1983. május 27.
HOROSZKÓP || ikrek
KOR || 15
VÉR || félvér
ÉVFOLYAM || ötödév

   ●● A múlt ●●

Üdv Ezervesszőn, a Remington család birtokán! Öt és fél lakó, ebből négy és fél nő, vagy legalábbis leány. Baglyokat, hangyákat és egyéb állatokat most nem számolunk. Hogy hogyan lehet megtalálni e helyet? Csak délnek kell indulni a Lackok nevű falucskától, és ha az ember ereiben mágusvér csörgedezik, hamar észreveszi. Otthonos épület, mely könnyen felismerhető a mellette álló, vaskos törzsű fáról, melynek ezer levele ezer különböző színben ragyog az év bármely napján.

Ha útközben egy kószáló kísértetbe botlanánk, akkor sem kell megijedni. Az csak Whitney nagyi, megboldogult ük-ük… szóval régi lakó, érthető is, ha néha kicsit messzebbre is elkószál, világot lát, meg ilyenek. Őt amolyan fél lakóként könyvelhetjük, hisz fizikai értelemben nem foglal helyet, de hát mégis csak ott van. Egyébként tisztább napjain, amikor nem csak annyit mondogat, hogy „Az a fránya Wilkerson!”, egész hasznos tanácsokkal tudja ellátni az embert. Annyi a trükk, hogy dekódolni kell kicsit, amit mond. Például a páros generációs lányokat kivétel nélkül Ashlyn-nek szólítja, míg a páratlanokat, mint a család anyját, Remynek.

Remy, pontosabban Yvette egyébként megdöbbentően gyönyörű nő, még így, három gyermek után is. Nem véletlen, hisz mágikus szépítőszerekkel foglalkozik, és elég esze van hozzá, hogy azokat sose saját magán próbálja ki. A családfőnek ezzel szemben már akad néhány ősz hajszál a frizurájában, de három kislány esetén ezen nem igazán lehet csodálkozni.

Történetünk azonban elsősorban nem róluk szól, hanem legidősebb lányukról. Őt Alycia-nak hívják, kivéve persze, ha Whitney nagyi szól hozzá. Látszik rajta, hogy elsőszülött, a szülők aztán mindent beleadtak itt még. Anyja szépségét és apja furfangját örökölte, no meg egy jó adag varázserőt. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy jó nyolc évig egyke volt, már meg is bocsáthatjuk neki, hogy kissé fenn hordja az orrát. No de, kezdjük talán az elején.

Alycia 1983 májusában született, és új hangszínt vitt az ifjú pár életébe. Konkrétan sírást és nyüszítést, nagy ritkán pedig gyönyörű kacajt. Ahogy aztán cseperedett, egyre okosabbá vált, így belátta, hogy nincs itt olyan rossz dolga neki, és csendesebb ifjonccá sarjadt.

Minden szülő gyönyörűnek tartja első gyermekét, de hamar kiderült, hogy Alycia eszes is. Könnyen tanult új dolgokat, és mindig mindent megfigyelt, egyfajta szelíd kíváncsisággal, mely azóta is jellemzője. Rövidesen pedig arra is rájöhetett a Remington család, hogy új tagjuk örökölte varázserejüket. Ez ugyanis egy félvér családban nem mindig történik így. Az első csokitorta felrobbanása azonban végül minden kétségüket eloszlatta. Ebből a lányból még takaros kis boszorka válik, ez nem lehet vitás.

Egy gyerek neveléséhez azonban egy falura van szükség, testvér és közeli rokon híján pedig csak mugli gyerkőcök akadtak a környéken. A szülők aggódtak, Alycia azonban egész jól elvolt a varázstalanokkal. Talán élvezte, hogy ő köztük a legjobb, vagy csak szeretett olyan dolgokat tanulni, melyekkel otthon nem találkozott. Így aztán elsajátította a tollasozás és a gitározás alapjait, valamint három különböző nyelvöltési módot.

Alyica jó érzékkel nyúlt mindenhez a konyhai- és takarítóeszközöket leszámítva. S noha nem érezte magát rosszul, szótlanabb és komolyabb lett, ahogy a szakadék egyre nagyobbá tágult közte és a helyi mugligyerkőcök között. Mind szülei, mind ő maga tűkön ülve várták a Roxforti levelet, mely természetesen meg is érkezett, apuci így végre ismét mélyen a pénztárcájába nyúlhatott, ahogy esküvője óta még sohasem.

Tévedés ne essék, Alycia koránt sem volt tékozló. Gyermeki elméje pontosan tudta, hogy megkaphatná, amit csak kér, de sosem szórta a pénzt gondtalanul. Nos, rendben, ha bármiféle édességet látott meg, az kellett neki, de nem akart ekkor még sem seprűt, sem baglyot. Amire viszont szüksége lehetett, abból megkövetelte a minőségit. Csinos talár és egy őhozzá illő pálca, különben nem kezdődhetett az év.

Eddigre egyébként már húga is született, ki még totyogva kísérte ki a vonathoz. A kicsi jól időzített, Alyciát így könnyebb szívvel engedték el otthonról, hisz maradt ott feladat nélküle is elég. Az út Roxfortba aztán el is indította számára a kalandok sorát. Sejtette, hogy lesz némi szocializálódás, házi feladat, meg olykori mókázás, de hogy már a vonaton klikkesedjen a társaság? Szerencséjére egy büfés boszorkány is akadt a vasparipán, az édesség pedig mindig is nagy gyengéje volt. Több finomsággal elhalmozódva, mint amit képes lett volna elfogyasztani, könnyedén talált barátokat.

A Roxfort messze felülmúlta várakozásait. A kastély felfedezéséhez, a beosztási ceremóniához, a remek vacsorákhoz és a vegyes fogadtatású tantárgyakhoz még külföldi csapatok is érkeztek, ebben ez évben került ugyanis megrendezésre a Trimágus Tusa, ahol lelkes szurkolóként vehetett részt. Izgalomból nem is volt hiány, bár barátnőivel nem mindig értett egyet. A többség a jóképű Diggory fiúnak szurkolt, és meg kell hagyni, helyes volt a srác. De helyesség, meg helybéliség ide vagy oda, Alycia mégis úgy érezte, hogy az egyetlen női versenyzőt illik támogatnia.

Ami az évfolyamtársait illeti, a többséggel jó viszonyt ápolt. Gitárját, kíváncsiságát és humorérzékét a kastélyba is magával hozta, így könnyen szerzett barátokat. Szinte mindenki kedvelte őt, még ha igazán nem is nyílt meg senkinek. Barátnőiért kitartott, és ha valaki ártott nekik, az hamar komoly káoszban találta magát, anélkül hogy tudta volna, honnan ered az. Alycia mesterévé vált az ügyesen elcsippentett szavak és sunyiba bevetett varázsigék művészetének. Amikor pedig nagy ritkán valami publikusabb húzást vetett be, McGalagony pirulva szólt rá. Na de Remington kisasszony! Ez lett az évfolyam egyik kedvenc rendszeres szófordulata.

Mindeközben természetesen órákra is jártak, amik hamar ráébresztették őket, milyen messze állnak még az igazi varázslók szintjétől. No meg arra is, hogy hiába tehetséges valaki oly sok mindenben, mint Alycia, ha nem társul hozzá kellő szorgalom. Nem arról van szó, hogy nem tanult volna, de túl sokat nem igazán tudott ugyanazzal a dologgal foglalkozni egyhuzamban. Elvégre annyi mindent lehetett találni a Roxfortban, ami elvonhatta figyelmét a mágiatörténet házi feladatokról. Továbbá úgy vélte, ha valami jól megy neki, akkor miért fordítana azokra a tárgyakra időt, melyekből sosem lesz az élbolyban?

Így aztán a gyógynövénytannal, a bájitaltannal és a mágiatörténettel mindig csak annyit foglalkozott, hogy ne kerüljön a leggyengébbek közé. Bűbájtanban és átváltoztatástanban viszont sikerült kimagaslót alkotnia, főként mert ezekhez volt a legtöbb érzéke, és emiatt a legtöbb szorgalma is. A sötét varázslatok kivédését nehéz lett volna behatárolni, Rémszem Mordon ugyanis igen magas elvárásokat támasztott, őt pedig Dolores Umbridge követte, kitől lehetetlennek tűnt bármi használhatót elsajátítani a macskatartás fortélyain kívül.

Az első év csillogását egyre sötétebb idők váltották. Tudjukki visszatérése, majd a háború alaposan megtépázta az iskolát, eleinte átvitt, majd szó szerinti értelemben is. Alycia kezdetben semlegesen állt a szituációhoz, de hamar ráeszmélt, hogy a halálfalók micsoda szörnyűségekre képesek, és mennyire veszélyeztetik barátainak, családjának sorsát. Utóbbi eddigre egy új taggal is gazdagodott, ki ismét lánynak sikeredett. Egy sokat dolgozó apa pedig kevés volt négy hölgy megóvásához, főleg ha azok még csak nem is egy helyszínen tartózkodtak.

Szerencséjükre nagyobb csapás nélkül átvészelték ezt az időszakot, bár a roxforti ostrom igen neccesre sikerült. Alyciára és néhány társára ráomlott az iskola egy része miközben az alagsorban tartózkodtak, és az ütközet nagyobbik részében levegő szerzésén és sérüléseik ellátásán fáradoztak. Végül sikerült saját erejükből kijutniuk, a csata végeztével pedig megfelelőbb ellátásban részesültek.

A tényleges háború utólag viszonylag rövidnek tűnt. Az iskolában komoly restaurálások kezdődtek, Tudjukkit legyőzték, és felcsillant a remény, hogy a világ újra olyan kellemes hellyé válhat, mint amilyennek az első tanévben tűnt. Minden kezdett visszatérni a normális kerékvágásba. Hogy meddig fog tartani ez az új békeidő, arról Alyciának fogalma sem lehetett, de abban egészen biztos volt, hogy minden percét ki fogja élvezni.

   ●● SzJ példa ●●

A Sötét Varázslatok Kivédése órák Umbridge után csak jobbra fordulhattak, legalábbis nagyon reménykedtem benne. Ha más nem is, a tananyag komolyodott, és az új tanár is egész elviselhetőnek tűnt eddig. Ezen a csütörtöki órán a tanév egy igen ikonikus elemét, a mumust ismerhettük meg. „Bizta ronda állat.” ahogy Kelly megjegyezte.

Hamarosan azonban mindenki számára kiderült, hogy a lény alakváltó, saját félelmeink képére fogja formálni külsejét. Ez számomra megdöbbentően intimen hangzott. A fél évfolyam a teremben tartózkodott, így mindenki számára egyértelművé válik, ki mitől fél igazán. Titkok kerülnek napvilágra, és bőven keletkezik új piszkálnivaló. Mindezt rendkívül veszélyesnek éreztem. Nem maga a lény ijesztett meg, inkább a pszichológiai és szocális hatása az év hátralévő részére. Örültem, hogy hátrébb vagyok a névsorban, és eleinte csak nézőként kell részt vennem.

Az óra hangulata hullámvasútként változott. A mumust nevetéssel lehetett elintézni, így a rendkívül rémisztő és a röhejes dolgok elképesztő ütemben váltogatták egymást. Az egészben semmi finomkodás nem volt. Ha én tartottam volna az órát, biztos mindenkit kiküldök, és egyesével hívom be őket. Így túl sok minden forgott kockán.

Miközben társaim saját mumusaikkal vagy a bűbáj gyakorlásával törődtek, megfigyelhettem, ki képes elbánni saját félelmével, és ki szorul némi segítségre. A mumus külsejének hatására napvilágra jutott egy szerelmi háromszög, kiderült, hogy egy mardekáros is félhet a kígyóktól, és az is, hogy olyan hétköznapi dolgok is válhatnak félelmetessé, mint egy babakocsi. Mindenki mumusára rendkívül kíváncsi voltam, és arra is, hogyan boldogulnak vele, így amikor…

- Alycia Remington. – szólított az oktató.

Hirtelen ráeszméltem, hogy fogalmam sem volt, mitől is félek a legjobban. Egy pillanatra kővé is dermedt a lábam, de aztán gyorsan észbe kaptam, és kicsit talán sietősen kiálltam a mumus elé. Úgy véltem, ha gyorsan végiggondolom, mitől félhetek, kitalálhatom, hogyan tehetem azt nevetségessé. Először apám jutott eszembe. Egyértelműen őt szerettem a legjobban családomból, és el sem tudtam volna képzelni, hogy elveszítsem. Erre kellett volna gondolnom, kényszeríteni akartam a mumust, hogy véres apám alakját öltse fel. Abban nincs semmi elvetnivaló, ha egy tinédzser lány félti a szüleit. A szívem mélyén azonban tudtam, hogy én ennél önzőbb lény vagyok.

- Készülj… - hallottam valaki hangját. Valószínűleg a tanárét.

Mindenki engem figyelt. Mióta elsőben Bűbájtanon úgy remekeltem, mindig elvárták tőlem, hogy szerepeljek, ha pálcahasználatról volt szó. De ez most nem arról szólt. Ez valami egészen más. Mély levegőt vettem, majd szembenéztem… magammal.

A mumus az én alakom öltötte magára. Önmagam állt szemben velem, zavaros, maga elé meredő tekintettel. Haja és ruhája csapzott volt, arca teljesen kisírt. Remegő kezében törött varázspálcát szorongatott, melynek teljesen hiányzott a fele.

A világ megszédült körülöttem. Ez megtörténhet. Jesszusom, ez tényleg megtörténhetne, bármikor!

- Csak illúzió, koncentrálj a varázslatra! – tanácsolta valamelyik barátnőm. Talán Ash.

De hogy lehetne egy ilyen szörnyűségből valami vicceset csinálni?

A mumus egyre közelebb jött. Legszívesebben kirohantam volna a teremből, talán még a Kastélyból is. De akármilyen ijesztő, mégsem több egy illúziónál.

- Comiculissimus. – hallottam a saját hangom. Halk volt, de tisztán csengett.

A mumus kezei egyre jobban remegtek, ahogy szájához emelte a törött tárgyat. Aztán nagyot harapott belőle. A pálcaformájú csoki hangos roppanással adta meg magát a mumus ajkainak, kinek szemeiből örömkönnyek szöktek elő a boldogságtól. Mindenki tudta, hogy nagy édességimádó vagyok.

- Nagyszerű! – lelkendezett a tanár, bár nem teljesen őszintén.

Visszakullogtam a tömegbe. Csak amikor már mindenki a következő diákot figyelte, akkor engedtem meg magamnak, hogy felemeljem bal kezem, és megtöröljem szemeim.

Valamit elvesztettem aznap. Nem tudom, mit, de azóta sem lelem. Talán a gyerekkort.

   ●● Jellem ●●

Alycia talán legfontosabb tulajdonsága a kíváncsiság. Ez elsőre egyáltalán nem látszik rajt, gyakran szemlélődik ugyanis unott arccal, vagy egy könyv mögül. Ennek ellenére alaposan a mélyére lát mind társainak, mind környezetének. Nem áll meg azonban a puszta megfigyeléseknél, előszeretettel üti bele az orrát szinte bármibe, legyen az egy titkos szabályszegés, egy kialakulóban lévő szerelmi háromszög, vagy más elcsípett szóbeszédek. Veszekedéseket simít el, vagy éppen szít, attól függően, hogy szerinte mit érdemel az adott célszemély. Mindezt gyakran a háttérből teszi, anélkül hogy bárkiben is felvetődhetne a részvétele, de persze akad olyan is, amikor beavatja egy-két barátját. A konfrontációktól sem menekül el, de elsőként mindig valami csendesebb megoldással próbálkozik. Legjobb barátai előtt is némileg titkolózó, szereti, ha nem ismerik meg teljes mélységében. Aki nem ismeri közelebbről, szinte mindig alábecsüli.

Egy másik rendkívül fontos személyiségjegye elkényeztetettségében nyilvánul meg. Olykor kissé fenn tudja hordani az orrát, és rendkívül elitista. Igazi sznob, ki ritkán elégszik meg másodrendű dolgokkal. Elvárásai mind maga, mind mások felé magasak. Fontos számára a presztízs, kedveli a csinos és drága dolgokat. Kifinomultsága mellett ugyanakkor rendkívül zabolázatlan is tud lenni. Szereti kifigurázni az embereket, igazi grimaszmester és jó hanghordozás-utánzó. Mindezek ellenére igazán tiszteli a nagy varázslókat. Díjazza a tudást, a bátorságot és a szorgalmat, legalább annyira, mint a tehetséget, a kifinomult ízlést vagy a hűséget. Példaképei Ollivander úr, McGalagony professzor és Fleur Delacour.

Legnagyobb jellemhibái talán olykori felelőtlensége és nagyon erős makacssága. Még akkor is képes kitartani saját igaza mellett, ha már elméjét meggyőzték az ellenkezőjéről. Olykor kicsit kevésbé gondolkodik előre, így nehéz szituációkba tudja keverni magát. Rendkívül individualista, de akiket mélyebben megkedvel, azokhoz ragaszkodik. Nem az a fajta barátnő, aki jobb kedvre derít, ha ott hagy a pasid, inkább az, aki titokban megátkozza másnap a fiút. Abszolút nem követő jellem, mindig a saját útját járja.

ERŐSSÉG || kreatív, hűséges, jó megfigyelő, intelligens
GYENGESÉG || makacs, titkolózó, felelőtlen, elitista, kotnyeles

   ●● Apróságok ●●

MINDIG || bűbájok, tánc, nyalánkságok, szépítgetés, divatos ruhák, varázspálcák, apró szabálykihágások, repülés, cicusok
SOHA || kviddics, sakk, főzés, takarítás, vadászat, kertészkedés, kártyázás
HOBBIK || gitározik, olvas, varázsol, szépítkezik, tollasozik
MERENGŐ || A legjobb első Roxforti évének eleje, abból is leginkább a pillanat, amikor az osztály számára kiderült, milyen jó érzéke van a bűbájokhoz. A legrosszabb az, amikor ráomlott a Roxfort ostroma alatt a plafon, és rövid ideig sokkot kapott.
MUMUS || Magát látja, amint törött pálcával, kisírt arccal sétál.
EDEVIS TÜKRE || Sikeres boszorkánnyá válni. Ez jelenleg úgy materializálódik a tükörben, hogy önmagát látja, amint megnyitja üzletét az Abszol Úton.
SZÁZFŰLÉ-FŐZET || akár egy megborsozott ananászlé
AMORTENTIA || cseresznye és tej
TITKOK || Irígy azon barátnőire, akik könnyen szerelemre találnak, mert vele még sosem történt ilyen.
AZT BESZÉLIK? HOGY... || Az egyik tanárral van titkos párkapcsolata. Hogy pontosan melyikkel, arról megoszlanak a vélemények.

   ●● A család ●●

APA || Patrick Remington; 41; félvér, jó kapcsolat, amolyan apuci kedvence szerep, de nem beszélnek sokat
ANYA || Yvette Fleming; 37; félvér, jó kapcsolat, bár így tinédzser korban néha összekapnak
TESTVÉREK || Lynette, 4 és Makayla, 7, tartózkodóbbak egymással, hisz ritkán találkoznak, ami ilyen alacsony korban sokat számít
TOVÁBBI ROKONOK || Whitney nagyi szelleme, olyan 300 éves, kapcsolatuk viszonylag jó
nagyszülők, kik nem élnek velük, Patrick szülei, ők Yvettel nincsenek túl jóban, így Alycia is ritkán találkozik velük
Yvette apja, kit szintén ritkán látnak, mivel nagy világjáró, mondhatni jóban vannak
ÁLLATOK || Ruthus, a család baglya

CSALÁDTÖRTÉNET || A Remington névről egy muglinak különböző borotvák és puskák juthatnak eszébe. Ez annyira talán nem is meglepő, elvégre a félvér család mágikus tagjai között is több feltaláló akadt, valamint néhány felfedező is. A legtöbb Remington kissé különc, sokuk intelligens, viszont általában nem olyan hosszú életűek. Alycia apja, Patrick is ebből a családból származik. Főként feltalálói és írói tevékenységet folytat. Használati útmutatókat ír, különleges varázseszközöket szerel.

A Fleming család, amelytől Alycia anyja hozzájuk került, többnyire lányokból áll. Sokuk énekes, színész, de nem kevés tagjuk erős bűbájos, noha igazi híresség sosem viselte nevük. Yvette szépítőszerek készítésével és forgalmazásával foglalatoskodik, ám mostanában a két pici gyerek és a háború mellett nehéz dolga volt, ezt pedig a családi vagyon is megsínylette. Egyelőre még nem kell nélkülözniük, de könnyen rosszabbra fordulhat sorsuk.

   ●● Külsőségek ●●

MAGASSÁG || 175 cm
TESTALKAT || nyúlánk
SZEMSZÍN || zöld
HAJSZÍN || barna
KINÉZET || Alyciának fontos a külseje, de sose esik túlzásokba, inkább csak kiemeli természetes szépségét. Járása igazi nemesi hölggyé, tréfái és grimaszai ugyanakkor a legpogányabb örömlányt is elpirítanák. Elsőre ugyan komolyabbnak tűnhet, néhány perc beszélgetés után rájön az ember, hogy ez nem teljesen igaz. Látszik a tekintetén, hogy értelmes, de mind agyban, mind varázserőben gyakorta alábecsülik. Vékony és nyúlánk, de nem csontos. Háta és vállai tele vannak apró anyajegyekkel. Egyszerű, de csinos ruhákat hord. Színekben a fekete, szürke, halványkék, néha sötétbordó és mélyzöld árnyalatait használja.

   ●● A tudás ●●

VARÁZSLÓI ISMERETEK || Alycia szemében a varázslói ismeretek elsősorban a pálcahasználatot jelentik. Bűbájtanból és átváltoztatástanból egyértelműen az osztály élén áll. Sötét varázslatok kivédéséből nem épp a legjobb alapozást kapta, de valamennyit ezzel a tárggyal is foglalkozik. A többit vagy teljesen poénra veszi, vagy csak annyit szán rájuk, hogy tudáshiánya ne legyen túl gáz. Mágiatörténetből és gyógynövénytanból kifejezetten gyenge, bájitaltanból átlagos.
FELVETT TANTÁRGYAK || repüléstan, mert szereti a levegőt, a szabadságot, valamint magasról szemlélni a világot (a kviddicset viszont egyáltalán nem), illetve a jóslástan, amit poénból vett fel, utólag ugyanis nagyon jókat kacagnak rajt barátnőivel
PÁLCA TÍPUSA || 11 és fél hüvelyk, vörösfenyő, egyszarvúszőr maggal
RBF || még nincs

   ●● Egyéb ●●

AVIALANY || Alycia Debnam-Carey