Angifilus birtok

Dante Skarsgård

Cain egyáltalán nem törődött a mérgelődő kviblivel, csak tehetetlenül feküdt a földön mint egy zsák szar. A kezéből úgy érezte már kiment az összes vér, nem is érezte őket. Csoda, ha nem halnak el a végtagjai mire vége lesz ennek a drámának. Testileg és lelkileg is kifárasztották a történtek és abban reménykedett, hogy ezzel vége szakad ennek a folyamatnak. Vagyis minden áron ki akart szabadulni, hogy kicsit magába fordulhasson némi ópium segítségével...(nem mintha nem ezt csinálná alapból a nap huszonnégy órájában...) .  A nemes nem is volt tudatában annak, hogy mit tett. Teljen ösztönösen támadta meg Dantét, nem is gondolkodott közben. Most sem értette miért csinálta, viszont egészen felfrissült és az éhsége is csillapodni kezdett amit hetek óta érzett. Úgy gondolta most némi magányra van szüksége, hogy feldolgozza a történteket. Eközben Dante elkezdett hozzá beszélni.

-...- A nemes habozott, hogy válaszoljon neki, látni sem akarta Dantét azok után ami történt. Nem haragudott rá, de nem is örült annak amit tett vele, hiába érette már hogy mindez miért is történt. Meglesz még ennek a böjtje, akkor amikor a szőke uraság nem is sejtené, de nem szeretnék ennyire előre haladni az időben.

- Szeretnék most egyedül lenni, érts meg kérlek... Elég legyen ebből! Elegem van mára! Értem én már, hogy.... mik voltak a céljaid, de komolyan mondom  egyedüllétre van szükségem! - Válaszolt végül Cain. Meglepő módon abbahagyta az ordítozást és a szitkozódást. Valahol már az ő fejében is megérett a gondolat, hogy bizony tényleg buzi és nem fog ez ellen tudni harcolni, főleg azok után amin itt keresztülment. Igazán égő lenne ezek után tovább játszania magát Dante és saját maga előtt is.

- Nem direkt haraptalak meg, nem tudom miért csináltam... Én nem is értem... csak úgy jött... Szeretnék most már egyedül lenni, semmi értelme ezt tovább folytatnod! Elérted amit akartál! – Szögezte le a mágus, ezzel jelezve már elismeri, hogy buzi, igen. Rájött. Bár azt még mindig nem értette, hogy Dante mégis mit képzel... még hogy a: buzi atyaúristen... Legszívesebben halálra pofozta volna  a sarokban, hogy szedje már össze magát és húzzon befelé a szobájába, amíg kiheveri az anális erőszakot. Aztán visszakapja amit csinált vele, ebben teljesen biztos lehet, főleg azok után hogy ő lett a buzi atyaúristen Dante lesz a kehely, a bosszú mindig csövestől jön! Mindeközben hallotta, hogy a fiú hátramegy és valami után matat, nem tudta elképzelni sem, hogy ezek után mi jöhet még. Cain már nagyon unta az egészet és rettenetesen kényelmetlen volt a kezének mindez. Dante közben újra felé lépdelt és valamit a kezében tartott amit nem tudott kiolvasni hogy micsoda.  A fiú farka még mindig állt. Hát a nemesnek nagyon kezdett elege lenni.

- Mi van a kezedben már megint? Mit akarsz még tőlem? Nem látod, hogy sikerült elérned amit akartál? Hát hagyjál már végre békén! Eresszél már el az istenedet! Mégis mit akarsz még tőlem? Igen, elismerem buzi vagyok! Nyertél! Az vagyok! Eresszél már el!

A fiú eközben idegesítő stílusban kezdte nyugtatgatni, mintha nem is ő tehetne arról, hogy Cain ilyen helyzetbe került. A mágus majdnem felrobbant a dühtől. Itt már rég nem arról volt szó, hogy őt jobb belátásra bírja a kvibli... itt már önkényes uralkodás volt felfedezhető a viselkedésében vagy az , hogy Dante kapva kap az alkalmon és bármit is mond, csak azért is jól megkeféli. Kicsit kezdte hitelét veszíteni a dolog Cain számára, kinek végigsimítottak éppen a sebekkel tarkított hátán. A vámpír az érintés nyomára felszisszent és különös forróságot érzett elterülni a bőrén, mintha forró vizet öntöttek volna rá.

- Mi az isten volt ez? – Ripakodott a zabos fogoly, de nem sokáig maradt ilyen rossz hangulatban, ugyanis a szer a vérébe jutva lassan elkezdte kifejteni a hatását. Először csak a sebe volt ami forrón lüktetett, majd két irányba haladt az a különös dolog a testében, elérve ágyékát és az agyát. Tudta azonnal, hogy mi került a szervezetébe, hiszen kívülről fújta az összes bájitalos könyvet.  

- Mit műveltél velem már megint??? Mire jó ez???- Kiabált dühtől fortyogva, de lassan ez a düh valami másba torkollott. A farka ismételten állni kezdett, hitetlenkedve húzta össze szemöldökét a szerencsétlen és úgy érezte ennyire még nem szenvedett a vágytól sosem életében. Pedig az elmúlt heteket pokolként élte meg, de ez... erre nem voltak szavak! Dante észrevehette amint megváltozik Cain kedélyállapota, egyrészt újfent megszületett erekciója láttán s abból is, hogy a férfi a hátán feküdve úgy nézi őt, mint egy nagy véres steaket. Nem tudta levenni a szemét Dante farkáról, hol a nyakát, hol a farkát, hol pedig az ajkait bámulta. Cain szája ismételten ketté nyílt, hogy levegőhöz jusson, alig bírt egy helyben maradni, akkora volt az extázisa.

- Miért csinálod ezt velem? Nem voltam eléggé meggyőző? Kezdem nem érteni... a szándékaidat!- Nyeldekelt levegőért a vámpír, s mindeközben totálisan elveszett a kéjhullámokban. Mindig is szépnek látta Dantét és vágyott rá, hiszen szerelmes volt belé talán az első pillanattól fogva. De most... hát erre nem találta a megfelelő szavakat. Arra vágyott, hogy Dante azt csináljon vele amit csak szeretne. Ekkor a fiú végre felajánlotta, hogy kioldozza a lábait. Cain nagyon elkeseredett, mert a karjainak nagyobb szüksége volt erre, akár kioldozhatta volna az egész testét is, mert ártalmatlanná vált és kiszolgáltatottá. Cain nem tudott megszólalni, mert lesüllyedt egy ösztönlény szintjére, válaszul csak lapos pillantásokat vetett a fiúra, miközben látványosan végignyalta puha ajkait. Teste lazán rángatózott  a kéjtől, olyan volt mint valami puha takarón doromboló fekete cica. Nem szeretnék Dante fejébe látni, de szerintem erről már álmodott párszor azóta , hogy Cain megerőszakolta a pincében. Hiába volt ő lányosabb fél, most az elkövető úgy tekergett a lábai előtt mint valami kurva. Ennél szebbet biztos nem látott életében, minthogy a viharvert összegenyózott és megalázott nemes ismételten álló farokkal kéjeleg a padlón és beszélni sem bír a nemi indulataitól.

 -Dante... Oldozz el! Nem bírom tovább! –Nyögte csábosan Cain, utalva  a karjaira amik már lassan elkezdtek kihűlni. Majd látványosan megvonaglott a kéjtől s felnyögött. Annyira jól nézett ki, hogy leírni is kevés vagyok. Mindenkinek a fantáziájára bízom ezt a gyönyörűséget , amit ő szolgáltatott éppen a lényével.

Cain Angifilius

 

Purrr

Nos, az igazat megvallva Dante csak hozzávetőlegesen tudta megmondani, milyen hatása lesz a Cainnak beadott szernek. Azt tudta, hogy meglehetősen oldja a gátlásosságot és kellemes hangulata lesz annak, aki elfogyasztja. Mialatt szóval tartotta a nemest, nagyjából próbálta felfedezni, hogy milyen tüneteket okozott nála a beadott szer. Cain hamar elkezdett másként viselkedni. A korábbi zsémbes, kötekedő stílusa hamar átcsapott egy sokkal nyájasabb, kellemes stílusba. Na igen. Így kellett volna viselkednie a kezdetektől, hiszen ki ne örülne annak, ha egy ilyen szépfiú szeretne vele bármit csinálni, nem igaz? Isteni szerencse, hogy eszébe jutott ez a szer, mivel lövése sem volt, hogy másként hogyan vegye rá Caint a végső összeolvadásra, különösen két élvezés után. Látta, ahogy a nemes fejtartás és viselkedése tejesen átalakul. Percről-percre egyre jobban kezdett viselkedni. S ami a legmegdöbbentőbb volt, hogy hatalmas szerszáma újból a levegőt metszette. Azonban meglepő módon úgy kezdett el viselkedni, ahogyan Dante szokott, ha elfogyaszt egy kis MDMA-t. Ez annyit takart, hogy fetrengett, mint egy kanos kiskutya. Illegette magát és kéjesen vonaglott. Dantét méregette nyálasan csillogó ajkakkal és halkan nyögdécselve vette a levegőt. Hát ilyen aztán a világon nincs. Ha Dante nem tudta volna egészen biztosan, hogy egyedül vannak a szobában, biztosan a háta mögé pillantott volna, hogy ez most egészen biztosan neki szól-e. Ilyet még soha életében nem látott. Na jó… Ez nem volt teljesen igaz, mert ő is ugyanezt szokta csinálni, valahányszor valamilyen szintetikus kábítószer kerül a szervezetébe. Az volt a nagy büdös helyzet, hogy Dante teljesen összezuhant most, hogy a kokain kiürült a szervezetéből. Nem igazán volt tisztában az adagokkal, ezért csak egy kisebb mennyiséget vett magához, gondolván, az majd elég lesz. A földön hentergő Cain látványa azonban olyan kéjes vággyal töltötte el, hogy az sem érdekelte, hogy fiú-e vagy lány. Bár jelen esetben egyértelműen ő az, aki a kan. Röhejes ezt így kijelenteni, mivel továbbra sem volt több 45 kilónál, de a földön picsát rázó Cainnál még egy pink csivava is férfiasabb látványt nyújtott jelen pillanatban. Dante csak nézte-nézte az érte epekedő mágust és egyre inkább érezte, hogy ez az a pillanat, amire egészen eddig várt. A hasában növekvő bizonytalanság lassan átalakult egy eddig ismeretlen érzéssé. Asszonyává akarja tenni Caint.

Lassan tetőzött az elmebaj megint a szobában. Dante fejében Cain olyan szinten átalakult, hogy egy igazi nőt képzelt oda. Ami azért is vicces, mert sosem volt még Tethys-en kívül nővel életében. De most ez az érzés lüktetett benne. Hogy úgy meghálja, hogy azt soha nem felejti el. Teljesen őrült gondolatok lepték el az agyát. Családot akar alapítani Cainnal. Igen… Ebben biztos volt. Most magáévá teszi és ezzel örökre egymáséi lesznek. A csillagok lesznek szerelmük tanúi. De mindenképpen erőt kell sugároznia, másként a násztársa meggondolja magát. Lüktető farokkal állt Cain előtt, aki olyan pillantásokkal méregette, mint aki életében nem látott még szebbet egy szép, eres hímtagnál. Egyre csak csodálta Caint, pedig már látta néhányszor, de olyan érzése támadt, hogy a szer mást is okoz, nem csak felszabadult viselkedést. Biztosan megszépült még jobban. Amennyiben ez fizikailag lehetséges. Mert a tökéletesből ugye nehezen lehet jobbat faragni. De puha ajkai most valahogy még pinkebb színben játszottak, ahogy arca is rózsás színt öltött, szemei pedig csodásan csillogtak. Pink mellbimbóiról, delejes fényben játszó mellkasáról és erektált péniszéről nem is szólva… Dante elnyílt ajkakkal közeledett egyre határozottabban a nemes felé, amikor megkapta az utasítást, hogy oldozza el őt. A ghoul énje természetesen azonnal teljesítette a parancsot és néhány perc leforgása alatt már a csuklóját és karjait dörgölő Cain mellett ült.

Ekkor érkezett el a pillanat, amire Dante már órák óta várt.
- Nos, nem hiszem, hogy tovább vissza tudnám tartani magam, így kérlek próbálj meg ellazulni. Ezt a percet örökre meg fogod jegyezni, azt akarom, hogy jól süljön el.
Azonban amint ezeket a szavakat kimondta, úgy érezte megint, hogy nem kell visszafognia magát. Elvégre büntetni szeretné Caint amiatt, amit vele tett korábban. Valahonnan megint előtört a lelke mélyéről az a rohadék éne, amivel képes volt Caint összekötözni, mint egy friss sonkát. Magához rántotta Caint és arccal előre döntötte. Nem tudja honnan, de ez a póz jutott eszébe legelőször.
- Tedd széjjelebb a lábad, hogy hozzád tudjak férni…
Mielőtt bármi radikálisat tett volna, azért még odahajolt Cainhoz, hogy megcsókolja. A hajánál fogva húzta az arcához és olyan forrón csókolta, hogy beleremegett a gyomra. Cain a kutyapózból kitekeredve csókolta vissza, mind a ketten ziháltak már a vágytól. Mintha ennek soha nem akartak volna véget vetni… Ezalatt Dante Cain seggébe markolt, mint egy igazi suttyó, de Caint látszólag ez nem zavarta most. A vad szőkeség volt az, aki a csókot megszakította és egy tisztes adag nyállal nedvesítette be az ujját, amit egyből Cain lukához csapott. Előnedvtől csillogó farkával is ugyanígy tett. Nedves ujjával egy kicsit játszott a nemes farpofái között, hogy megbizonyosodjon róla, eléggé ki van-e tágulva az akcióhoz. Habár ő nem rendelkezett olyan embertelen méretekkel, mint Cain, az ő adottságai sem voltak éppenséggel elhanyagolhatóak… Amint úgy ítélte a bejárat kellően átjárható, nem teketóriázott tovább. Eleinte óvatosabban nyomta magát Cainba, amitől mindketten gyönyörteljes nyögésbe fulladtak. Ez az érzés semmihez nem volt hasonlítható. Mi ez? Miért nem beszélt erről neki eddig senki? Ahogy lassan húzta előre-hátra a csípőjét, kereste azokat a textúrákat, amiket Tethys-nél megszokott. De itt nem volt ilyesmi. Csak ruganyos, sikamlós terekbe ütközött. Egyik kezét Cain derekán nyugtatta, majd miután kezdett lassan rákapni az ízére, begyorsított. Nem mert még túl mélyre menni, de lassan úgy érezte magát, mint a vadállat, aki megéri a levegőben a friss vér illatát. Ez az érzés…Teljesen megbolondította. Kezzdett megfeledkezni arról, hogy óvatosnak kell lennie, mert nem tágulhatott még ki akkorára Cain, hogy ezt elbírja. De már nem érdekelte. Egyre mélyebbre és mélyebbre lökte magát. Hangosan hörgött és belekapaszkodott Cain ébenfekete fürtjeibe. Közben végig kettejüket nézte a tükörben és diadalittasan felüvöltött.
- Látod Cain? Erről beszéltem eddig. Ennél jobb nincs. Semmi nem lehet ennél jobb. Tanuld meg! Semmi szégyenteljes nincs abban, ha sikítasz és nyögsz, mint egy nő. Az enyém vagy mostantól örökre…
 

Dante Skarsgård

Csodálatos volt a látvány, nehéz rá a legjobban illő szavakat megtalálni. Cain haja kócosan és szana-szét hevert a földön, ő pedig nyáladzva elnyílt ajkakkal, párás tekintettel figyelte Dantét, aki látszólag megrökönyödött a mágus reakcióján. Mintha nem ő lett volna, aki így akarta volna látni Caint? Nagy meglepettségében úgy tűnt még válaszolni is elfelejtett a mágusnak, aki megostromozta a kérdéseivel , legalábbis addig amíg képes volt beszélni. Szerencsére a kvibli valamilyen oknál fogva lassan de biztosan kioldozta őt, mintha parancsot teljesített volna. Cain úgy érezte, hogy egyenesen a mennyországba került.  A szúrós és viszkető kötél meneteket vájt a bőrébe, szinte beleette magát a mintázata, vissza lehetett követni minden egyes vonalát. A fiú önkéntelenül is hozzáért Cain bőréhez, melynek hatására nem bírt nem hangokat adni. Annyira kívánta Dantét, hogy ilyet még életében nem érzett. A fiú hosszú, szőke haja csodálatos ívben borult rá s puha ujjakként simította végig a bőrét. Hangos sóhajokkal jutalmazta a cirógatást és minden ízében remegett a nyomán. Miután végre kioldozták a béklyói alól hatalmas sóhajjal üt fel, hogy elgémberedett tagjait kissé visszarázza életbe. Olyan volt, mintha nem is az ő végtagjai lettek volna, alig érzett velük! Dante mindeközben készségesen és némán ült mellette, a két fiú úgy nézett egymásra, hogy ha közéjük áll valaki valószínűleg kigyullad. Ebben a pillanatban újfent elővezette a terveit a nemesnek, aki nem igazán vonakodott a fiú legnagyobb meglepetésére.

- Kérlek ne fogd vissza magad Dante... Annyira kívánlak... hogy félek, belehalok ebbe az érzésbe!Nem is értem magamat... hogy miért viselkedtem így...  - Suttogta Cain réveteg hangon. Itt többekben felmerülhet a kérdés, hogy vajon mennyire volt magánál ekkor és vajon ilyen könnyen belement volna a nászba a szer nélkül is? Szerintem a válasz az, hogy: nem. De most ebben a helyzetben Cain másra sem vágyott jobban, minthogy a fiú végre belé hatoljon. Istenek, mi ez? Danténak vajon érzelmileg kielégítő lehetett a tudat, hogy ezt a viselkedést csak a drog okozta? Nem is kellett több jelzés a fiúnak, magához rántotta a nemest majd a hajánál fogva előre nyomta a fejét. Cain saját magától ereszkedett úgymond a földre, mint egy kutya. Ha ezt Rupert látja a másvilágon akkor egészen biztos, hogy forog a  sírjában. A mágus a mellkasát a padlón pihentette, miközben seggét úgy kínálta Dante felé, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Igazán csodálatos volt a látvány: hófehér bőrét egyetlen egy folt, sem szőr nem csúfította, olyan volt mintha márványból faragták volna ki. Dante csoda, ha nem fulladt meg a gyönyörűségtől, amint Cain a puszta pucsításával sugárzott felé. A fiú utasítására gondolkodás nélkül tárta széjjelebb a lábát, s kicsit hátra sandítva nézett Dantéra, hogy jó lesz-e az úgy. Ekkora a kvibli ráhajolt a testére s sikamlós és nedves farkával végigszántva a hátát megcsókolta őt. Cain nem volt rest, bő nyállal szívta be a fiú ajkait és forrón visszacsókolt. A szájában újra érezte az ismerős ízeket s orrában a kellemes illatokat, nem értette miért hazudta eddig, hogy undorodik tőle. Bár valószínűleg kijózanodva nem igazán fogja díjazni azt ami most következik, de a csók és Dante lénye teljesen elragadta, annak ellenére is hogy egy kis lopós, sunyi szarházi volt. Mindeközben partnere a fél kezével megmarkolta Cain farát, innen már mindenki sejtheti mi következett. A nemes elvált a fiú ajkaitól és kéjesen felnyögött, mint egy nő. Magához képest magas hangot eresztett ki, pedig még útban sem volt befelé Dante szerszáma, bár nem kellett rá sokat várni. A fiú  előzékenyen még egy adag nyálat köpött az ujjára, hogy meggyőződhessen arról szabad-e az átjárás, majd miután minden további nélkül belement egy ujja, aztán kicsit nehézkesebben de kettő is, úgy vélte megpróbálkozik végre azzal amire oly régóta vágyott. Cain eközben esztelenül zihált s kurvásan rámozgott Dante kezére, a fájdalom és a forró kéjhullámok nagyszerűen etették a mazochista énjét, nem is értette, hogy miért nem csinálta ezt magának előbb. Tűnődését Dante farkának a hegye törte meg, a forró és nedves makkja nekinyomult a szűz lukának, ami még nem felejtette el az ujjazást és kicsit véresebb állapotban leledzett. Minden esetre a fiú nem úgy viselkedett mint Cain, hanem kedvesebben járt el annál (anál ) . Az elején csak lassan hozzányomkodta magát, majd mikor bement a hegye ki is húzta belőle. A mágusnak mindeközben elakadt a szava, s arccal a földre borult, hogy teljesen átadja magát a kéjes fájdalomnak. Hosszú fekete haja legyezőként terül szét a földön, így téve közszemlére a heges hátát. Nem törődött azzal sem, hogy Dante látja mert éppen azzal volt elfoglalva, hogy a fiú egyre mélyebbre hatolt belé. Úgy érezte talán sosem lesz vége, Dante farka nem kezdőknek volt kitalálva annyi biztos! Mikor teljes egészében végig ért, hangosan felkiáltott és fújtatott, nem hitte el hogy ez vele történik. Teljesen kitöltötte őt és attól félt, hogy belehal mire vége lesz ennek, hogy valami szervi károsodást fog szenvedni a hatalmas farkától.

- Istenek! Dante! ... Mmmmm!- Adott hangot érzelmeinek Cain, akiben lassan  de biztosan elkezdett mozogni a fiú. Nem igazán tágult, hanem inkább beszívta partnerét, akinek valószínűleg ez nagyon jól esett, mert szintén önfeledten nyögött mögötte és egyre gyorsabban kezdett mozogni. Cain majdnem elsírta magát a fájdalomtól és kéjtől, mindent értett, hogy ez miért is olyan jó... Bár majd józanul elmondja a fiúnak, hogy ebből nem lesz rendszer és inkább ő lenne az aki a fasz másik végére szeretne kerülni... De most nem ez volt a lényeg, ugyanis hősünk szájából folyt a nyál és másra sem volt képes, minthogy a padlóra szoruljon és görcsösen támassza a fából készült deszkákat. Ekkor a fiú igazán belendült, a csuklójára tekerte a fekete hajzuhatagot és begyorsított, egyre nagyobbakat lökve Cainon, akihez költői kérdéseket szegezett éppen. Nem kellett sokáig várnia, hamarosan érkezett is a válasz.

- Igen! ... A tiéd vagyok!... Örökre!- Lihegte válaszul Cain, kinek szaggatott szavai között hangos csattogások csendültek fel. Olyan csodálatosan romantikus volt ez, hogy mindjárt elmorzsolok egy könnycseppet! A mágus hümmögve és zihálva állta a sarat, majd mikor már nem érezte azt, hogy belehal a sérüléseibe négykézlábra emelkedett, hogy rámozogjon Dantéra. Igazán példásan viselkedett, mivel kedvelte a fájdalmat még többet akart, eközben teste egyre befogadóbbá vált legnagyobb szomorúságára, pedig ínyére volt a dolog. Bár így is nagyon évezte az aktust, de még több fájdalmat akart. Kivételes egy nap volt ez, én mondom.

- Még Dante! Erősebben! Dugjál keményebben!- Kiáltotta maga elé, mint aki nem tudja mégis miről beszél. Igazán csodálatos kis ringyóvá változott Cain a búgató szertől, kérdés hogy miután kimegy a hatása hogyan is fog mindehhez állni, mivel ennek az anyagnak már volt némi tudatmódosító hatása is. De sebaj! Ezzel a problémával úgyis Danténak kell megküzdenie, majd pedig elszámolnia magának és Cainnak is. Remélhetőleg nem minden hazugság ami itt történik és a kvibli nyertes csatát vív az igaz szerelmükért!

Cain Angifilius

 

Purrr

Dante a legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy ez ennyire csodálatos lehet. Amikor Tethys-szel folytatott aktust, sokszor volt orgazmusa, teste mégis teljesen másként viselkedett, mint ebben a helyzetben. Ugyanúgy pulzált, mintha egy szülőcsatornában járna a legnemesebb része, azonban a textúrák teljesen mások voltak. Minden teljesen sima és…puha volt. Mikor saját magának okozott örömet, sosem próbálta meg magának bedugni az ujját. Egyszerűen nem jött az ötlet valahogyan. Így sosem tapasztalhatta meg ezt az érzést eddig. De így már értette, hogy miért hívták az ógörögök a legtisztább szerelmi együttlétnek. Eddig ebbe bele sem gondolt, amikor ő volt a befogadó fél. Fejben jegyzetelt, hogy az ujjait is fel kell vennie majd a szorgos kezek listájára.
Az egész aktusban a legjobb az volt, hogy Cain úgy reagált minderre, mint ahogyan azt a fejében elképzelte. A neki beadott szernek köszönhetően pedig még legalább háromszor olyan intenzíven hatott rá minden érintésével és mozdulatával. A nemrég váltott csókjuk közben azt érezte, hogy ő a világ legboldogabb embere, még akkor is, ha Cain nem is feltétlenül ezt éli meg. Tényleg az járt a fejében, hogy ez az a mágus, akivel az életét szépen leélheti. Családjuk lesz és békésen megöregszenek. Habár Cainről nem tudta, ő hogyan öregszik, mivel félvámpír.

Ebben a pillanatban elöntötte egy hirtelen jött érzés, letargiába esett. Eszébe ötlött ugyanis, hogy Cain még mindig tudatlanságban éli mindennapjait. Egy szóval sem említette neki eddig azt, hogy ő nem normális ember, nem úgy fogant, ahogyan a legtöbben a környezetében. A szőkeség kétségbe esett. Olvasta Cainról, hogy ő lassabban is öregszik. Mi lesz vele, ha Dante meghal? Meghal ő is? Miközben fokozatosan gyorsított a tempóján, s Cain csípőjét szorosan tartotta, elképzelte, hogy a nemes hogyan reagál majd ha egy szép nap előáll neki azzal, hogy tudja a választ a sok furcsaságra, ami az életében megtörtént eddig. Szinte látta lelki szemei előtt, ahogy a nemest lassan elönti a féktelen düh és pozdorjává zúz mindent, ami a szobájában található. Elképzelte, ahogy odamegy hozzá Cain, haragosan morog, fogait csikorgatja. Elmondja neki, hogy soha életében nem csalódott még így senkiben és az sem érdekli őt ezentúl, ha Merlin földi helytartója jön oda hozzá rimánkodni, akkor sem bocsát meg neki, a szemében olyan Dante, mintha meghalt volna. Soha többet nem fog hozzászólni és elszeparálja a fiút a ház legtávolabbi pontjára, hogy még csak véletlenül se fussanak össze soha. Megpróbálta elhessegetni a képet a fejéből, de egyre csaj vissza-visszatért. Mind rosszabb és rosszabb szcenáriókat alkotva.

Hallgatta a lihegő, nyögdécselő Caint és a feje lassan szétrobbant. Nem tudott elélvezni az előbb, de nem sok kellett neki hozzá. Látta a nemesen, hogy életében nem volt még ilyen jó neki. Megpróbált felülemelkedni saját nyomorán és jót tenni azzal, akit a legjobban szeretett. Ebben a pillanatban úgy érezte magát, mint a legrosszabb ember földön. Bedrogozza, kihasználva a helyzetet gyakorlatilag megerőszakolja és még el is kendőzi előtte az igazságot. Nem is értette, hogy hogy nem lankadt még le a farka saját visszataszítóságától. A nemes lehetett egyedül az oka, aki olyan lélegzetelállító volt, hogy az én szemem is bepárásodik, ha csak ránézek… Szerencsére Cain annyira el volt foglalva a sikoltva nyögdécseléssel és vonaglással, hogy Dante lelki Odüsszeiájából semmit nem élt meg. Még arra is megkérte a fiút, hogy legyen vele keményebb.

- Ó igen? Arra vágysz, hogy kemény legyek? Mi sem tenne most boldogabbá.

A kérést sietve igyekezett teljesíteni, s érezte, hogy ez igencsak közelebb hozta az élvezése pillanatát. Hogy még stabilabban fogja Caint, elengedte a haját és immár egyik kezével a derekát, a másikkal a vállát tartotta. Hangosan nyögött, lassan teljesen visszaállt a hangszíne a szokásos dantés, lányos verzióba. Mivel nem akart elsőként Cainba élvezni, úgy érezte, egy kicsit le kell lassítania. A fejében azt tervezte elölről élvez rá.

- Cain kedvesem, kérlek fordulj meg. Boldoggá tennél, ha rád élvezhetnék. Ne aggódj, nem ennyi volt a móka.

A nemes egy kis idő múlva reagált csak a kérésre. Dante nem bírt magával és magához húzta a csodás ifjút és újból forrón megcsókolta. A fejében egy gonosz kis hang azt mondogatta, hogy élvezd ki, amíg lehet, de megpróbált nem tudomást venni erről és átadni magát a pillanatnak. Baljával közel húzta magához Caint és jobbjával serényen jársz saját magát a keze fel-le. Letérdelt Cain mellé és kezével hátratolta a mágust, nyelvével pedig lassan kényeztette a mellbimbóit, hogy megkeményedjenek. Röviddel ezután fulladozva élvezett el, miközben mélyen Cain szemébe nézett. Alaposan beterítette a csodás mellkast, úgy érezte ennél szebbet tényleg nem lehet alkotni. Forrón szuszogott a nemes fülébe és térden állva ránehezedett. Ezüstszőke haja átbukott a vállán és beterítette mindkettőjüket, s absztrakt formákat festett a langyos testnedvből. Csak kettejük szívverése hallatszott.

Dante Skarsgård

Cain valóban nem fogott fel semmit abból ami Dantéban játszódott le az elmúlt percekben, ugyanis el volt foglalva a seggét ostromló nagy eres farokkal. Miközben az elmélkedve dugta őt nem csinált mást csak folyó nyállal rámozgott a csípőjével Dantéra. Bár megvolt közöttük az a különleges kapocs amivel érzékelték egymás hangulati változásait,  a nemes most nem volt rá fogékony a különös elixír miatt, így a kvibli gyötrődését nem neszelte. Nem járt máson az esze csak azon, hogy Dante mozog a seggében és ennél jobb még nem történt vele életében. Mennyire mocskos és perverz dolog ez, mennyire fájdalmas és sikamlós egyszerre! Menyi tiltást és megalázást kapott ezért és most ezt csinálja és kimondottan jól esik neki! Jó egy másik férfi köcsögének lenni, igen, hát erre jobban kell mozogni még, hogy többet érezzen! Még többet érezzen Dante kemény farkából ami kitölti mindenét!

- Ó igen? Arra vágysz, hogy kemény legyek? Mi sem tenne most boldogabbá.

Törte meg a csattogó csendet a fiú és jobb fogást keresett Cainon, hogy beljebb tudjon hatolni, aki igazán méltányolta a dolgot.

- Igen, igen! Csináld keményebben! ... Még sosem éreztem ehhez foghatót.... Olyan ... nagy.... Dante... Imádom a farkadat!- Nyögött Cain erotikus hangon mindent amit abban a pillanatban érzett, miközben a fiú begyorsított mögötte. Biztosan nagyon hízelgő lehetett Dante számára amint valaki a farka méreteit dicséri. Mondjuk Cainnak minden nagy volt hiszen még a saját ujját sem dugta a seggébe, kérdés hogy ezek után beveszi a repertoárjába vagy sem. Bár úgy érzem, nem kell majd kézimunkáznia mert ez az éjszaka után nem fognak mást csinálni Dantéval mint toszni éjjel-nappal. Eközben Dante ismételten hangosan, lányos hangon kezdett nyögdécselni, valószínűleg eddig tudta magát megjátszani, ezt  Cain is észrevette s azt is, hogy Dante sajnálatos módon lassít.

- Ne, ne, ne , ne! Dante, ne hagyd abba! Ne! Várj egy kicsit, kérlek... –Könyörgött mohón Cain, még szerette volna élvezni ezeket az új élményeket, nem akarta hogy vége legyen. Szinte hallani lehetett ahogyan felháborodik bár a fiú biztosította arról, hogy nem ez lesz az este vége, de akkor sem akarta hogy vége szakadjon ennek a csodálatos pillanatnak. A nemes szomorúan húzódott el Dantétól, majd szembe fordult a fiúval. Cain látványosan ki volt pirulva a szertől és a kéjtől, mellkasa le-fel járt és bőrén még mindig ott voltak a lenyomatai a kötélnek. Haja rendezetlenül és csapzottan omlott a vállaira és futott végig a hátán, ajkai kivörösödve és nyálasan csillogtak a lemenő nap fényében. Dante nem is tudott ellenállni ennek a szépségnek, magához húzta Caint, hogy újra megcsókolja őt. A nemes nem is ellenkezett, elveszett Dante ízeiben újfent. Eközben a fiú szorgosan verte a saját farkát, Cain nem volt rest fél kezével a heréi alá nyúlt, majd megnyomta a fiú gátizmát. Ezalatt Dante a félvámpírt nyalogatta, nem tellett sok időbe, hogy elélvezzen a patront Cain hófehér mellkasára lője. A nemest ez egy percig sem zavarta, az inkább hogy vége lett a násznak. Pár pillanatra hagyta, hogy a fiú pihenjen egy kicsit, majd úgy érezte hogy lépnie kell, ez nem maradhat ennyiben! Lassan eltolta magától Dantét, s felállt. Órák óta lehetett a földön így igazán jól esett neki, hogy kinyújtózhatott. Miután rendbe rakta magát a padlón térdelő fiúhoz fordult.

- Hát... ugye tudod, hogy mi valamit félbehagytunk Dante... hm? Nem gondoltad, hogy ezzel vége van a napnak. Túlságosan felhergeltél, hogy annyiban maradjon a dolog.

Magasodott a földön ülő kvibli fölé, aki kissé megilletődve nézett fel rá. Cain megfogta a húsos péniszét, majd hirtelen Dante arcához csapkodta.

- Azt... Mondtad... Folytatjuk!- Minden szava között egy csattanás hangzott el. Úgy tűnt, hogy Dante visszatér lassan a saját szerepkörébe, mert Cain annyira felhergelődött a szertől, hogy kanos perverz állattá vált, akinek mindegy volt kibe dugnak mit, csak valakibe legyen valami ebben a szobában. Nem is nagyon érdekelte a fiú reakciója, mert fél kézzel megfogta az állát, majd mutatóujját a szájába akasztva felhúzta a fejét, annyira hogy bele tudjon köpni a szájába. Ó igen... Kezdett visszatérni a régi Cain nagyon úgy festett, csak amolyan kinky, túlfűtött verzióban. Bár amikor nagyon fel volt hergelve nem igazán tudta moderálni magát, de most főleg nem!

- Kicsit megcserélődtek a szerepek, jobb lenne ezt helyre rakni nem gondolod? Amúgy sem vagy annyira meggyőző mint én, nem igaz? Még a végén a fejemre nősz és azt hiszed te vagy az úr  a házban, közben nem vagy más mint egy kis fehér nyuszi, aki életében először és utoljára beledugott valakibe egy répát....
Majd miután a fiú kifejtette a nézőpontját, a nemes lassan végigsimította a nedves farkával az arca másik felét. Mivel már kétszer elélvezett rajta volt mindenféle elő váladék és sperma, erősen kanszaga lehetett már, ezt Cain is tudta jól.

- Takarítsd le! Te tehetsz erről, hogy így nézek ki, jobban teszed, ha megtisztítod mielőtt beléd mártom. Gondolom, nem szeretnéd hogy a seggedben töröljem le a retkes farkamat, ugye?

Hát milyen beszéd ez? Megáll az ész! Honnan lett ennek a csődőrnek ennyi energiája? Ja, tudom, Dante búgatójától. Miután a fiú elmondta a véleményét erről a szituációról Cain csendesen belemarkolt a hajába, de csak annyira hogy fogást találjon a fején és lenyomta a torkán a farkát. Dante szeme majdnem kiesett a hirtelen érkező fasz hatására, de hamar megnyugodott és hagyta hogy Cain megdugja , nem a legkellemesebb ütemben. Igazság szerint biztos vagyok benne, hogy élvezte a dolgot mert nem nagyon ellenkezett, még akkor sem amikor a nemes egy kósza ötlettől vezérelve tövig lenyomta a torkán és nem engedte el a haját. Miközben a fiú öklendezve küzdött az életéért, a félvámpír vidám hangon a következőket mondta.

- Valóban ráébresztettél, hogy ennél nincs szebb a világon, főleg most hogy mindjárt összeokádod magadat Skarsgard és ez még csak a kezdet! Nem is sejted, hogy mennyi minden van még hátra azok után, ahogy elbántál velem... De nem baj, legalább megtapasztaltam milyen érzés ez és hogyan működik a tested, remek lecke volt!

Majd eltépte a fiú száját a farkáról, ami ismételten teljes harci készültségben tündökölt, a fiú próbált levegőhöz jutni, könnyes szemekkel, eközben a nemes újra az arcához csapkodta a nagy eres hímtagot, olyan csattanások kíséretében, hogy szinte biztos vagyok benne fájt neki. Cain úgy látta a fiúnak még nem állt fel a farka bár semmit sem tudott arról, hogy mik játszódtak le benne úgy negyed órával ezelőtt, de nagyon szeretett volna segíteni neki. Fél kezével végigsimított a nyálas arcán, majd úgy gondolta, hogy jobban teszik, ha az ágyban folytatják a dolgokat. Némán felsegítette őt  a földről és a cifra, emelvényeken álló keleti stílusban dekorált fekvőalkalmatossághoz vezette. Nem sokat teketóriázott, ledöntötte Dantét az ágyra úgy, hogy a hátára érkezzen, majd mellé feküdt és lágyan megcsókolta, miközben fél kézzel már a farkánál ügyködött. A félvámpír úgy viselkedett az ágyban mintha ez lenne a legtermészetesebb amit csinál és legalább tíz évnyi rutinnal rendelkezik. Ahogy beszívta a fiú vastag ajkait újra a szájába áramlott a bőrének és nyálának íze így kalandozott végig a testén. Lassan az állához ért, majd a nyakához ahol meglepő módon nem tett semmi rosszat, igaz kicsit megszívta a harapása helyét, de nem mélyesztette bele újra a fogait, hanem megelégedett a vérsavóval. Ráérősen kalandozott lefelé a fiú testén, majd a lapos hasához ért, ami úgy ugrált a nyelve alatt mintha árammal ütögetnék. Akkora már a farka is félig állni kezdett. Nem nagyon érette Cain, hogy mi lehet a baj, de nem vette magára a dolgot mert a szertől úgy érezte hogy a buzik istene és tökéletes úgy ahogyan van. Eközben elengedte Dante pöcsét, hogy kicsit széjjelebb húzza a lábait, hogy hozzáférjen jobb dolgokhoz is mint mondjuk gátizom, és seggluk. A fiú kicsit megrémülve nézte Caint, aki éppen a belső combját nyalta és szívta.  Az érdekelte, hogy mégis mit akar csinálni, mert ugye a farka előzőleg az ő seggében volt... És hát nem mondom, hogy olyan olyan lett, olyan mint mondjuk: „koszos” , de a kviblit azért igencsak feszélyezte a dolog . Az igazság az, hogy Caint  pedig nem, így  elkövetkező pillanatokban a világ legcsodálatosabb seggből-szájba jelenete játszódott le közöttük. A nemest egyáltalán nem zavarta ez, sőt némi perverz mohóság is vegyült abba ahogyan ezt véghezvitte. Eközben Dante kéjesen nyögött és a nevét mondogatta meg valamit arról, hogy nem kell ezt csinálnia, de nem is nagyon ellenkezett, túl perverz volt ez és mocskos, hogy vége szakadjon. Mivel valóban nem volt semmilyen kellemetlen dolognak nyoma,  a félvámpír újraélesztette Dante farkát, de úgy nézett ki a dolog, hogy nem Cain lesz az akit megdugnak ma másodjára. Miután  fiú ismételten kemény lett a mágus lejjebb haladt, hogy a szájába szívja  fiú illatos és puha heréit, majd miután ezzel is végzett végignyalta  a gátizmát és lassan az ánuszához ért. Dante ekkor ismételten ellenkezni kezdett, szűzies hangon, bár nem nagyon húzta el magát, amikor a vámpír nyelve végigszaladt a tiszta kis lukán. Egyáltalán nem voltak kellemetlen illatok, csak a drága fürdőszappanok és krémek voltak érezhetőek, amikkel nem is olyan régen tisztálkodott. Cain eközben látta, hogy nem ütközik ellenállásba így bátrabban nyalt végig az adott szerven, hogy aztán az ujjával beljebb haladjon a testébe. Ilyen egy perverz és buja Caint a föld nem hordott a hátán úgy hiszem! Dante farka és segge csak úgy tocsogott a nyálától, tüneményesen csillogott a fáradt őszi alkonyatban.

- Remélem így már eléggé ellazultál ahhoz, hogy beléd hatoljak Dante... Nem úgy, mint a találkozásunk elején... - Búgta kéjesen lentről a fekete szépség és eközben egyik ujját lassan a fiú seggébe nyomta. Akadálytalanul csúszott bele, így azt gondolta a vámpír,  hogy már miért ne nyomna bele rögtön még egyet? Nem olyan kibírhatatlan fájdalom ez, sőt nagyon is jó!

- Hmmmm nyögjél csak, zene a füleimnek! És még én vagyok kis kurva... hát nem te vagy aki nőket megszégyenítően élvezed ahogy ujjaznak? Nem is értem miért sértett téged meg a pincés eset, valld be hogy azóta arra vered. Ha belegondolok, hogy velem történt volna és ennyire nagyszerű érzés , mást nem akarnék csak hogy újra és újra megtörténjen az a csoda! –Gyorsított a nemes a kezének ütemén. Hát igen, Cain igazi szadista volt.

Cain Angifilius

 

Purrr

Dante lassan elkezdte érezni, hogy az ereje elhagyja. Szégyenszemre be kellett ismernie, hogy az uralkodás nem az ő asztala. Izmai fájtak az igénybevételtől, az égbe magasztalt farka pedig félmereven lüktetett térdeplő lábai között. Tudta, hogy folytatnia kell, mert megígérte Cainnak, de egyszerűen a teste nem reagált a fejében elhangzott utasításokra. A nemes, mintha legilimenciát alkalmazott volna rajta, mérgesen követelte a folytatást. Dühösen magasodott fölé és eres farokcsapásokkal adott nyomatékot elhangzott szavainak, s mintha ez nem lett volna elegendő, pimaszul még a szájába is köpött. Dante teljesen ledöbbent a reakciótól. Nem hitte volna, hogy a mágusnak van még jártányi ereje az elmúlt órákban történtek után. Habár látta rajta, hogy nem teljesen a saját érzései uralják a testé, sokkal inkább a drognak tulajdonította a viselkedését. Akárhogyan is, látszott rajta, hogy lassan újra régi fényében … nos.. ragyog?

- Cain, tudod jól, hogy nem vagyok én semmiféle úr… Te vagy az, aki az uralkodó. Én.. nos… imádom, ha uralkodsz rajtam… úgy hiszem elértem már a kívánt hatást, de ezért tudom, hogy bűnhődnöm kell…

Nem is kellett sokáig várnia a kínálkozó alkalomra, hogy jóvá tegye kirohanását, mivel egy erősen hormonszagú faszt tolt Cain az arcába, hogy szépen tisztítsa le, mielőtt bármi másba fognak. Dante már épp megrökönyödésének adott volna hangot, de a méretes szerszám sebtében kitöltötte a hangszálai keltette rezgések távozására kialakított teret, úgymint a száját. A mágus még ennél is messzebb ment, mivel lágyan a nyelőcsövéig tolta a szorgos szerszámot. A szőkeség próbálta feldolgozni a hirtelen jött lefokozást útszéli tisztogatóvá, így a legjobbat kihozva a helyzetből. Megpróbálta kényelmesen ellazítani az izmokat a szájában, így kényelmesebb teret biztosítva a benne lüktető mesterműnek. Hiába is próbálta tagadni, mindig is csodálattal töltötték el Cain méretei és elvesztegetettnek érzett minden napot, ha nem kerülhet kontaktusba vele egy kis időre. Hiána no, ez volt az igazság. Azonban az ő szája nem volt akkora, hogy levegő is elférjen mellette, így csak akkor tudott lopni az életet adó termékből, amikor a mágus kijjebb haladt. Ez azonban vajmi kevés volt, így zihálva öklendezni kezdett, mindemellett patakokban folyt a könnye. Cain minden előzetes figyelmeztetés nélkül hagyta abba szája tömködését, ami után Dante úgy kapkodott levegőért, mint amikor a fuldokló végre felbukkan a víz alól. Teleszívta a tüdejét ájerrel, de egy pillanatnál nem volt több ideje önmegvalósítani, mivel újabb izmos csapások érték el az arcot. A szájából ráfolyt bő nyáltól csattanós lett az eres hímtag, így olyan érzés volt, mintha apró ostorcsapások érnék kipirult arcát.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve Cain felnyalábolta Dantét és a pompás baldachinos ágy felé kormányozta. A fiú járni is alig tudott, nyelni is nehézkesen. Olyan érzés volt a torkában, mintha smirglivel végigdörzsölték volna. Tudta, hogy ennek meglesznek a maradandó hatásai az elkövetkező napokban. Lassan meg is éhezhetett, mivel mikor újra álló helyzetbe került apró foltok úsztak a látómezejébe és az izmai nem igazán tudták megtartani. Kis híján elájult. De nem volt idő az efféle emberi problémákra. Halkan nyekkenve becsapódott a hívogató fekvőalkalmatosságba és szinte felocsúdni sem volt ideje, mikor megint magán találta Caint. Csókjától újra átjárta a kábító remegés, de meglepetésére a nemes nem állt meg ennyinél, hanem feltűnően elkezdett a testén lefelé kalandozni. Enyhén ernyedt farkát is a kezébe fogta és megpróbált újra életet lehelni belé. A Cain testéből áradó szexuális energiák olyanok voltak, hogy egy halottnak is merevedése lett volna tőle. Nos, a megviselt Danténak sem kellett túlzottan sok idő ahhoz, hogy ezt a folyamatot újból kivitelezze… Mikor Cain ajkai elhagyták a fiú köldökét Dantéból hangos sóhaj szaladt ki, ami félig az értetlenkedésnek, félig pedig a kéjes érzetnek szólt. Az egy dolog, hogy a nemes úgy nézett ki jelenleg, mint aki most lépett le egy buja kínai festményről, de olyan dolgokat tett, amiket Dante még egykezes szólójátékai közben sem képzelt el. Puha combjain siklott fel-alá hegyes nyelvével, így lassan realizálódott a fiúban mi fog itt következni. Már-már felpattant volna, hogy leintse a mágust és elszaladjon megmosakodni, de az izmai elfelejtették milyen az, ha össze kell ugrani egy elektromos impulzus következtében. Így csak egy alig hallható nyögést bírt kipréselni magából és hogy kezdjen valamit magával, mintegy bíztatóan megsimította Cain fejét. Ami ezt követte az olyan volt, mintha a világ a sarkaiból ki akarna fordulni. Dante lányos hangos felsikkantott a gyönyörűségtől, ahogy érezte, hogy puha makkja Cain szájpadlásához dörgölődik. Egy pillanat alatt elfeledte minden ellenérzését azzal kapcsolatban, hogy hol járt legnemesebb része azt megelőzően.

- Ilyen nincs is. Hát…  Ah… Mhmm…

Nem igazán volt a szavak mestere ebben a pillanatban, de talán nem is ez volt a helye ennek … Cain szájával olyan vákuumot hozott létre, hogy csoda, féregjáratok nem nyíltak az univerzumban tőle. Farka olyan érzékeny volt már, hogy a nemes minden egyes nyelvcsapása és ügyködése nyomán az ágyneműt kellett markolásznia a kéjtől. És ez még nem volt minden. Cain lassan abbahagyta a fallikus kényeztetést és lejjebb haladt. A fiú illatos ékszereit vette célba és úgy ízlelgette őket, minta különlegesen sokáig érő, édes, olasz fügék volnának. Dús ajkaival lágyan siklott rajtuk, egészen az alatta levő duzzadva feszülő gátizomig. Lassan finomra manikűrözött ujját is bedugta a fiú lukába. Dante kapkodva szedte a levegőt, szinte kihagyott a szívverése, annyira élvezte a dolgot. Még mindig nem tudta feldolgozni, hogy Cain ezt teszi vele. Úgy érezte, ha ennek vége, már meg is halhat, mert ennél feljebb már tényleg nincs.

- Cain..Abba ne hagyd.. Ez…Csodálatos… - nyögte kéjesen és csípőjével az ágyhoz dörgölőzött, miközben hátravetett fejjel folytak könnyei az élvezettől.

- Óh egek! Igen! IGEN! Tedd belém magad. Semmire nem vágyok most jobban. Cain, kérlek tegyél magadévá. Eggyé kell forrnunk, hisz ez a sorsunk – a szőkeség hangja már el-elcsuklott az átélt gyönyöröktől, ahogy Cain ujjai minél inkább szaporázták az ütemet.

- Kell a farkad, hisz’ tudod, hogy ez az, amivel a leginkább boldoggá tehetsz. Mártsd belém magad, hogy felejthetetlenné tegyük ezt az éjszakát. Könyörgöm tegyél asszonyoddá.

Hogy kérésének súlyát még inkább kihangsúlyozza, lábait még szélesebbre tárta és kurvásan végigsimított nyakán, hogy kellesse magát, mint egy darab hús. Vágyott a nemes erőszakos döféseire. Már újból a kis befogadó fél volt, teljesen. Minden sejtje szomjazott a nemesre. Hát nem gyönyörű?

Dante Skarsgård

Caint rettenetesen izgatta, hogy Dante kezes báránnyá változott, csodás volt hogy még csak nem is ellenkezett. Nagyon úgy festett, hogy szinte megváltás volt számára amint visszaállt a régi rend. Dante nem védekezett, minden pillanatot kiélvezett amit Cainnal tölthetett, valószínűleg  úgy volt vele történjen másnap bármi, ez örök emlék lesz számára. Nem is volt rest hangot adni az örömének, arra biztatta partnerét, hogy nehogy abbahagyja, Cain még gyorsabban kezdett mozogni a testében így tágítva és lazítva el a fiút. Érezni lehetett, hogy nem igazán nyúlt magához lent az elmúlt hetekben mert meglehetősen szűk volt, a nemes jóindulatúan dolgozott a fiú ellazításán, hiszen már tapasztalatból tudta milyen fontos ez a lépés. Még nem tisztult ki annyira a feje, hogy a bosszún gondolkodjon az még váratott magára. Dante amikor arról beszélt megérdemli a bűnhődést semmit sem sejtett a második emeleti lezárt szobáról , ami valójában egy szex kínzókamraként funkcionált. Valószínűsíthető, hogy hamarosan ott fog feléledni különös pozitúrában furcsa dolgokkal testében, de ez még a jövő zenéje. Most az élvezeteken volt a hangsúly, mert a félvámpír még mindig a szer hatása alatt volt és csakis a kielégülésével volt elfoglalva. Dante úgy vonaglott az ujjai mentén, hogy rájött itt már nagyobb dolgok kellenek ahhoz, hogy kielégítse a fiú buja vágyait.

- Szóval ennyire éhes vagy a farkamra Dante? Jól van, ne aggódj, megkapod!

Biztosított a fiút arról, hogy nem hogy asszonnyá lesz téve, hanem mire végeznek kislány lesz belőle. Ki is húzta az ujjait fiúból rögvest, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve bedugta őket Dante szájába. A fiú nem tudott ellenkezni, mert minden olyan gyorsan történt, igaz hormonokon és nyálon kívül mást nem érezhetett rajta, de azért mégis... Mialatt Cain erőszakkal lenyomta a segges ujjait Dante torkán beült a fiú széttárt lába közé, majd bal kezével fogást keresett a csípőjén és hatalmas farkát a fiú seggéhez nyomta. Nem hatolt bele rögtön, hanem szépen lassan indult el benne, kis szüneteket hagyva. Érezte, hogy a fiú lassan rátágul, de még erősen szorítja és szinte magába szívja a teste. Cain szívverése felgyorsult a csodálatos érzéstől ami már igencsak hiányzott neki , hiszen az elmúlt három hétben még csak ki sem verte magának. A kéjtől teljesen megfeledkezett magáról és hátravetette a fejét, hogy átadja magát ennek a csodálatos élvezetnek, hosszú fekete haja úgy csapódott  a hátának mintha egy sellő lett volna a sziklák között, aki éppen feljött a habok közül. Egyre beljebb nyomult Dante testében, aki nyögdécselve mozgatta a csípőjét, Cain eközben kihúzta a nyálas kezét Dante szájából és a fiú farkával kezdett foglalatoskodni. A nemes nyálas ujjai sikamlósan csúsztak Dante kemény farkán, miközben a csípőjével lassan mozgásnak indult. A kvibli valószínűleg egy másik dimenzióba lépett mert úgy sikoltozott mint a szűzlányok az első éjszakán. Caint ez egy cseppet sem zavarta hiszen tudta milyen hatalmas méretekkel rendelkezik és már azt is , hogy mennyire lenyűgöző ez az érzés. Mivel Dante eléggé kitágult egyre erősebbeket lökött rajta, szinte már majdnem csúszkált a vékony kis testében.

- Látom nagyon tetszik neked Dante, ez hiányzott? Ezért volt ez a cirkusz? Milyen perverz vagy, hogy ennyi ármányt szősz annak érdekében, hogy a farkamat beléd rakjam.... Nagyon-nagyon rossz fiú voltál, remélem tudod... Ennek meglesznek a napokban a következményei, akkor amikor nem is számítanál rá...

Jegyezte meg a mágus titokzatosan,  majd teljes erőből kezdte ostromolni a  vékony fiú testét, s hogy még jobban magára tudja rántani, a másik kezét is a csípőjére tette és körmeit a puha bőrébe mélyesztette. Dante haja lobogott a lendülettől és a kínoktól kissé felemelkedett az ágyról, szinte kétrét görnyedt és párás szemekkel óbégatott.

- Nem-nem Dante, nem fogok megállni, sőt még erősebben kapod, nem versz már át! Tudom mennyire jó érzés ez neked is, szereted ha fáj, látom rajtad! Inkább lazulj el, te se legyél makrancos kiskutya, kapaszkodj meg szépen a takaróban!

Döngette tiszta erejéből nemes, miközben a fiú a hasához próbálta rakni a tenyerét, hogy megállítsa a folyamatot, de ezzel csak azt érte el, hogy a férfi még erélyesebben nyomult belé majd elkapva Dante csuklóit a fiú feje fölé rakta, miközben teljes súlyával ráfeküdt. Dante legnagyobb szerencsétlenségére még mélyebben hatolt belé a vámpír, csoda hogy abban a pillanatban nem szakadt szét a segge. Valószínűleg az ujjazásnak köszönhette egyedül ezt a szerencsét.

- Ne csinálj úgy mintha nem erre vágytál volna Dante! Látom a kéjenc fejeden, hogy mennyire jó neked! Visíts még jobban, mutasd meg mennyire jó neked!

Suttogta a fiú nyakába, mint valami éhes ragadozó, majd erőteljesen belemart az illatozó bőrébe, ugyan oda ahol már a szétharapott sebe elkezdett kék zöld színekben játszani. Cain nem akart vért inni, csak meg akarta sebezni, annyira hogy visítson ijedtében. Dante ugyanis nem tudhatta mik ezzel a szándékai, azt is gondolhatta volna hogy megint étkezik belőle.  Az biztos hogy mindkettőjük testéről egy idő lesz mire eltüntetik a nyomokat. Cain bőrét a kötelek kezdték ki, míg a fiú nyakát az éles szemfogak. Miután a férfi szétharapta a fiú torkát újra felemelkedett, így misszionárius pózban folytatták tovább, s egy hirtelen gondolattól vezérelve Dante combjai alá nyúlt, így a fiú háton fekve majdnem fejjel lefelé függött. Kihúzta belőle hatalmas farkát, hogy megszemlélje az éppen összeszűkülni készülő lukát.

- Csodálatos Dante, talán ez a legszebb amikor így látlak. Ez a jelenet tökéletes jellemez téged. Egy kis luk vagy semmi egyéb, egy éhes kis segg. Egyáltalán nem arra születtél, hogy megkúrjál másokat, hanem arra, hogy téged basszanak! Ezt vésd jól az eszedbe. Még egyszer meg ne próbálkozzál azzal amivel ma, mert esküszöm, hogy a farkamnál nagyobb dolgot rakok beléd utána!

Majd miután végzett az intelmeivel, még annyi ideje volt, hogy beleköpjön az éppen összehúzódó rectumba. Dante valószínűleg belül örömtáncot járt és visítozott a gyönyörűségtől. Nem kellett sok, hogy ez valóban megtörténjen, ugyanis ugyan ebben a pozícióban hatalmas lendülettel hatolt belé Cain, aki most már vicsorogva és morogva kefélte tovább. Szájából szokásához híven ömlött a nyál, ugyanis kezdett megint eluralkodni rajta a másik fele. Valószínűleg a vérszag, az uralkodás íze és a kéjhullámok következtében. Remélhetőleg nem lesz ebből baleset...

- Kérjél bocsánatot Dante azért amit velem tettél!- Döfködte a nemes hatalmas lendülettel. A fiú szinte  a hasában érezte a mágus farkát. Cain nem ért hozzá a kvibli péniszéhez, mert nem akarta, hogy eltudjon élvezni.

- Kérjél bocsánatot és talán megengedem, hogy elélvezz... Bár azért amit tettél , legalább két hétig egy katétert kéne benned hagyni, hogy hugyozni is csak engedéllyel tudjál! Olyan vagy, mint valami neveletlen kis állat.... majd én megtanítalak az illedelmes viselkedésre, ne félj!

Cain Angifilius

 

Purrr

A vágyott szerszám helyett Dante a nagy erőlködése ellenére csak egy pár puha ujjat kapott a szájába. Ami előtte történetesen a kis sejhajában tornászott. Normális esetben most sikítva menekült volna a fürdőbe fogat mosni, de annyira el volt kapatva az érzelmeivel, hogy még erre is kéjes nyögésekkel reagált. Hát ez a fiú menthetetlen … Szerencsére nem kellett sokat várnia  a nagyobb húsra sem, Cain készséggel állt rendelkezésére, ha erről volt szó. Amint beléhatolt, Dante úgy érezte ez az amire vágyott. Igazán kielégítő volt számára az előbbi üzekedés Cainnal, minden sejtjét újfajta ízekkel töltötte fel, de érezte hogy ez kellett neki. Teste minden izma összerándult a lenyűgöző érzéstől. Egy lüktető biomassza volt a teste, amely úgy alakult, ahogy Cain belémártott testrésze alakított a kívánt formára. A nemesen is látszott, hogy ismét megtalálta önmagát, így csípős megjegyzéseket tett Danténak, aki ezt cseppet sem bánta. Mind mentálisa, mind fizikailag kimerítette az uralkodás. Emellett még mindig ott motoszkált a fejében a gondolat, hogy átveri az egyetlen embert, akire számíthat. Ez továbbra is mételyezte a lelkét, nem tudott előle elmenekülni. Szinte felüdülés volt Cain perverz, fogai között sziszegő szitkait és élvezkedő beszólásait hallgatni.

Hogy micsoda? Mikor nem számít rá? Ez a mondat szöget ütött a fiú fejében. Eddig semmi oda nem volt arra, hogy tartson a mágustól, de egy feldühödött félvámpír, aki bármelyik pillanatban elkaphatja és a szuszt is kikefélheti belőle nem éppen képzi a legkecsegtetőbb életpályamodell részét. Különösen azért nem, mivel az ében hajú szépség szemében tébolyult fény csillogott, egyszóval szinte tökéletesen biztos volt Dante abban, hogy valami aberrált, fétis dolgot fog rajta ekkor kipróbálni. De abban nem lesz köszönet. A gondolatra Dante megpróbált elhúzódni a nemestől, habár úgy kívánta, hogy az már szinte perzselő volt. Persze hiábavaló próbálkozás volt, hiszen erőtlen testét vasmarokkal tartották a varázsló biztos ujjai. S hogy még inkább nyomatékot adjon frissen visszaszerzett dominanciájának, Cain kéjesen a fiú arcába lehelt, s a korábban már megkezdett falatnyi bőrből kiszopogatott még egy kis testnedvet. Az érzés olyan volt, mint amilyet bárki tapasztalna, ha egy lassan megalvadó szélű sebébe újból beledugnának valamit.  Nagyon-nagyon kellemetlen. Dante felvonaglott a hirtelen jött gesztust érezve, s fulladozó levegővétellel fejezte ki, hogy jobb dolgot is el tudna képzelni a kellemes altáji örömök mellé. A nedvesség, ami az újból megkezdett sebből kifolyt, lassan csordogált a nyakán, végig a kulcscsontján, majd a fiú szupraszteriális mélyedésében gyűlt össze, ami hamar túlcsordult, s a folyamatos lökések folyományaként absztrakt formákat alkotott a fiú hófehér, szinte áttetsző bőrén. Különösen azután alakultak érdekesen az ábrák a bőrén, miután Cain pózt váltott. Nem felejtett el természetesen egy-két keresetlen szót intézni közben a gyönyörtől, a kimerültségtől és emellett az enyhe vérveszteségtől ájuldozó Dantéhoz, miután kihúzta a fiúból az éppenséggel stabilitást biztosító farkát, így Dante elernyedt, mint akiből kihúzták a dugót és szökik ki azon keresztül a levegő.
Habár a nemes sértésnek szánta a szavait, Dante belül éppen újból igen komoly lelki csatározásokat élt meg, így minden szavát készpénznek vette és szomorúan bólogatott rá. Az ő élete valóban nem ér semmit. Legalább egy valamire jó a teste, ha már bármiféle más munkára alkalmatlan. Teljesen igaza volt az anyjának, amikor azt mondta bár meg se született volna. Mert ilyen életképtelen entitás létezése teher az univerzum számára. Így most egyetlen örömeként azt élte meg, hogy Cain benne tudta reszelni a farkát, s kiélni rajta beteges hajlamait, ami a vére ivását is magába foglalta. Habár ő semmit nem tudott a ghoul lét attribútumairól, önkéntelenül elfogadta a sorsát, hogy egy olyan vérzacskóvá avanzsál, amin van egy nagyon puha és tömhető bemeneti nyílás is. Elmondhatatlanul boldog volt, hogy gazdája kiélvezi a teste nyújtotta előnyöket. Érzéseinek magas, lányos lihegéssel és langyos lehelletekkel adott hangot, s folyamatosan forgatta a fejét, mint egy bólogatós kutya a kátyús Hungária körúton.
Cain szájából fröcskölt a nyál, ahogy megint egyre gyorsuló tempót diktált és artikulálatlanul üvöltött Danténak, hogy kérjen tőle bocsánatot, máskülönben befolyásolja az orgazmusát és nem hagyja elélvezni. A fiú megriadt ennek hallatán és meggyónta bűneit

- Cain tudod jól, hogy a Te érdekedben cselekedtem. Hidd el nekem, hogy a későbbiekben nagyon hálás leszel majd nekem, amikor visszagondolsz. Kellett a lelkednek ez a fajta újraépítés –szavai jól érthetőek voltak, mégis nehezen lehetett kivenni mit mond, Cain olyan hévvel döfködte, hogy elmosódva hallatszott csak a mondandója.

- Kérlek bocsáss meg azért, amit veled műveltem. Rossz vagyok. Egy rohadt, nyomorult kvibli. Nem is vagyok érdemes arra, hogy a becses részeid beszennyezzem a testem termelte nedvekkel. A legnagyobb kegy, amit teszel velem az, hogy életben tartasz. A testem így örökké a tiéd Cain. Mindenre készen állok, amit büntetésül kirósz rám.
Az esetlen kis nyomorult könnyei újból nagy cseppekben elkezdtek lefolyni az arcán, s a lökések folyományaként a levegőben is röpködtek mindenfelé. Siralmas látvány nyújtott a fiú, de Cain talán beéri most ezzel is...

Dante Skarsgård

Harr

Dante könnyes szemekkel helyeselt a férfi sértő szavai hallatán. Caint ez egy cseppet sem hatotta meg, ugyanis kezdett elmúlni az elixír hatása a szervezetéből és lassan újra teljesen önmaga lett. Annak fényében amit a fiú tett vele a legkevesebb ha sírva könyörög az életéért, vagy azért hogy had élvezhessen el. Ernyedt, sápadt testét Cain akár össze is roppanthatta volna, bár nem akart ilyet tenni vele , ennél sokkal cifrább tervei voltak a jövőre nézve. A fiú láthatóan megrémült, mert minden további nélkül szabadkozni kezdett.

- Az én érdekemben? Dante ezt te sem gondolhatod komolyan! Egy önző kis disznó vagy! –Döfködte tovább a fiú testét, minden szava után akkorákat lökött rajta, hogy csoda nem halt meg a mozdulatokat követően.

- Tudom jól Dante , hogy itt egyetlen egy dolog járt a fejedben, az hogy megkapjad amit akarsz! Mindent csak azért tettél, hogy neked jó legyen. Kár azzal ámítanod magadat, hogy értem cselekedtél így. Sunyi módon elkábítottál, aztán pedig megdugtál, így próbáltál megalázni a férfiasságomban. Nem is értem hogy van bőr a pofádon ezt egy jótékony cselekedetnek beállítani! - Majd ennél a pontnál akkorát sózott a fiú seggére, hogy a közeli erdőben felröppentek a madarak a csattanás hallatán. Nem kellett sok neki, Dante már rimánkodott is, bocsánatot kért és elhordta magát mindenféle alantas és értéktelen dolognak. Bár a nemes nagyon haragudott, mégis a fiú mondatait hallva összevonta a szemöldökét, majd lelassított és eltávolodott a kvibli testétől. Dante  pár pillanatra fellélegezhetett, amíg a bájitalmester gyengéden letette a lábait, így ismételten a hátán feküdhetett egy kényelmesebb pózban. Miközben a vámpír úgy rakosgatta, mint egy rongybabát elsírta magát szégyenében és fájdalmában, hogy ennyire értéktelennek is gondolja magát, valószínűleg a tettei felett érzett bűntudata is mételyezte. Cain széthúzta a fiú lábait és közé ült, majd hirtelen megváltoztatta a hangnemét, de előtte alaposan megfogta partnere állát, hogy szembekerüljön vele az arca . A fiú akár azt is hihette, hogy még több alázást fog kapni, de legnagyobb meglepetésére nem ez történt. Cain annyira lágy hangon duruzsolt a fülébe, hogy ilyet még álmaiban sem mert elképzelni.

- Dante... Miket beszélsz? Lehet nem voltam veled mindig egyértelműen kedves, mert szégyelltem az érzéseimet, de számomra te vagy a legszebb és a legfontosabb ezen a világon! Meg ne halljam többet, hogy ilyeneket gondolsz magadról. Ez csak játék.... Nem kell komolyan venni amiket mondtam! Te vagy számomra a legszebb emberi lény, amit valaha láttam és nem érdekel, hogy fiú vagy –e vagy lány, örökké az enyém leszel, amíg tart a szánalmas életünk addig együtt maradunk és mikor az egyikünk megöregszik, vagy elgyengül, vagy baleset éri, akkor a másikunk is szertefoszlik. Ennél nagyobb ajándék pedig nem létezik, hogy nem kell valamelyikünknek a másik hiánya miatt szenvednie! Ne sírj kérlek! –Suttogta bele a fiú nyakába és mélyet szívott a mámorító illatából. Az, hogy megvigasztalta még jelenti, hogy nem haragudott rá és nem fog bosszút állni, de a kviblit már így is eléggé kínozták az elmúlt hetekben művelt tettei és rengeteg fájdalmat kellett átélnie a nővére miatt. Cain úgy gondolta, hogy nem nyomorgatja tovább lelkileg a szerencsétlen fiút. Majd miután erőre kapott és elfelejtette, hogy bármitől is tartania kéne akkor fog rá lecsapni és olyan dolgokat művel vele, amit legvadabb álmaiban sem képzelt. Ha már ki lett ugrasztva a nyúl a bokorból, hogy buzi, akkor innentől belead mindent, hogy Dante is érezze mennyire átszellemült a foglalkozástól amit tartott neki. De most nem ez következett, hanem inkább a békülésen és Dante megnyugtatásán volt a hangsúly.

- Dante... - Suttogta Cain elbűvölő hangon, miközben lassan a fiúba csúszott, majd nyakába borult, hogy mélyet lélegezzen az illatából. A vad üzekedésnek ezzel vége szakadt és inkább erotikusan hullámoztak a puha takarók között. Olyan látványt nyújtva, hogy a képzeletbeli szemem is be kell csukjam az elé táruló gyönyörűségtől. A fekete és szőke haj kontrasztosan kavarodott össze és a fehér vonagló testek kipárolgása megtöltötte a szobát a szex félreismerhetetlen szagával. Ilyen nagy szerelem csak egy másik dimenzióban születhetett, ahol két vámpír lebeg extázisba esve a kölcsönös vérkötéseik kapcsán, de az egy másik történet.

- A legnagyobb kegy amit velem tehetsz, hogy szeretsz engem, soha senki sem érzett irántam úgy , mint te... Sose szeretett és akart úgy senki engem mint te, örülök annak hogy ilyen eskü köt össze minket , mert ha te megszűnnél létezni akkor önkezűen végeznék magammal...

Cain Angifilius

 

Purrr

A fiú a legkevésbé számított arra, hogy Cain leáll vele kedveskedni azok után, hogy 8 napon túl gyógyuló sérülést okozott a seggén. Szavai olyanok voltak a marcangolt lelkű kvibli fülében, mintha balzsammal kenegette volna a testét. Lüktetett a luka, fájt a nyaka, szégyellte magát és kilátástalannak érezte az életét. Értetlenül pislogott a nemesre, aki úgy beszélt hozzá, mintha egy riadt kisállatot akarna magához édesgetni. Ajkaival olyan puhán szőtte a szavakat, mintha születése óta azt gyakorolta volna, hogyan kell megnyugtatni másokat.

- De hát Cain… - hüppögte a nemesnek. Számtalan gondolat szaladt át szőke fején, de végül nem bírt mást kinyögni. Ilyen szép szavakat még a legmerészebb álmaiban sem képzelt Cain szájába. Úgy érezte, ez a pillanat élete legszebbje. Még akkor is, ha az arca felpuffadt a zokogástól és segge enyhén vérzett az igénybevételtől. A legszebbnek érezte magát. Talán olyan gyönyörűnek, mint eddig még soha. Szomorú szürke szemeit a máguséba fúrta, miközben a könnyek folyama lassan alább hagyott.

- Cain, kedvesem, hát valóban így érzel? Ezek a legszebb szavak, amiket valaha kaptam, nem gondoltam volna, hogy valaha tőled hallom majd. Én vagyok a legboldogabb varázstalan lény, akit a bolygó a hátán hordott. Amiket mondtam, mind igaz szívemből szóltak. Nekem akkor a legjobb, ha neked is. Minden ébren töltött percemet veled akarom tölteni. Úgy érzem, melletted igazán önmagam lehetek és el tudsz fogadni úgy, hogy nem vagyok képes a varázslatra. A kvibliségem miatt úgy érzem magam, mint egy gyönyörű, kecses sirály az Északi-tenger mellett, aki csak nézheti a többieket, amint alábuknak a jeges szélben, de ő nem tud repülni. Te vagy az első ember, aki aranyvérű nemes és ennek ellenére emberként tekint rám. Te pedig még ennél is többet teszel. A lelkem másik felét alkotod, így amikor velem vagy érzem, érdemes vagyok arra, hogy levegővel töltsem meg a tüdőmet és a napfény átjárja a szívem. Felkaroltál és az otthonodat megosztod velem. Most pedig úgy érzem, hosszú idő óta először, hogy a szívedet is. Azt, amiről először azt gondoltam kőből van. Nem sokat tudok a múltadról, de annyi egészen bizonyos, hogy nem véletlenül viszonyulsz te is úgy az emberekhez, ahogyan én. Túl sok rossz emlék van a hátad mögött és rengeteg szívfájdalom. De ha ezt az életet megoszthatjuk egymással, úgy hiszem, mindketten elmondhatjuk, hogy nem hiába jöttünk a világra.

Dante most már nem a fájdalomtól sírt, hanem attól, hogy a nemes szavai megolvasztották a szívét. Óvatosan odahajolt hozzá és lassan megcsókolta. De úgy, ahogy még előtte soha. Olyanok voltak, mint egy fekete és fehér viaszdarab, ami a tűz fölött egybeolvadt egy nagy egésszé és lassan a levegőbe repült, hogy tündöklő fénnyel borítson be mindent. Azt szerette volna, hogy ez a pillanat örökké tartson. Egyáltalán nem volt valós semmi sem, ami történt. Ha ezt valahol máshol látta volna Dante, vagy olvasott volna róla, tudta volna róla, hogy fikció. De nem az volt. Ez színtiszta, őszinte szerelem volt.
Úgy fogadta vissza testébe Caint, mintha soha el nem akarna szakadni tőle, hogy egy hosszan tartó ölelésben forrjanak össze, amely még a másik városban is bepárásítja mindenkinek a szemét. Mert ez már nem szex volt, sem pedig szeretkezés. Egy csodálatos, hosszan tartó sóhaj volt, ami illatos olajaival kápráztatta el őket.

- Cain kedvesem, örökké szeretni foglak. Ahol én véget érek, ott kezdődsz el te. Egy tökéletes egész részei vagyunk két testben. Tökéletes vagy. Az egyetlen vagy… 

Dante Skarsgård

Harr

Látszódott, hogy Dantét letaglózzák a kedves szavak, valószínűleg mindenre számított csak erre nem. Hüppögve motyogta maga elé Cain nevét, miközben a férfi lágyan végigcsókolta a puha és forró nyakát. Nem kellett sok, hogy megeredjen a nyelve, így Cain leállt a mozgásban, hogy a fiú szóhoz is tudjon jutni, ne csak nyögdécseljen. Miután végighallgatta a mondanivalóját azonnal reagált.

- Igen tényleg így érzem, már nem hat rám az a... az a szar amit belém kentél ... Sosem zavart, hogy varázstalan vagy, aki ezért ítél el ,az annyit is ér! Semmit sem jelent és nincs is szükséged arra, hogy ilyen eszközökkel élj. Látod, én sem viszem túlzásba és teljesen működőképes az életem ...- Jelezte Cain, hogy mennyire szolidál Dantéval, tényleg minimálisra csökkentette a pálcahasználatot a fiú jelenlétében. Már azt, amivel varázsol és nem, nem az ágyban.

- Nem szeretnék a viselkedésemmel több fájdalmat okozni, megpróbálom elfogadni azt ami van. Valóban nehéz életünk volt és ha már... így alakultak a  dolgok akkor próbáljuk bepótolni azt a sok jót, ami gyerekkorunkban nem járt ki nekünk. Én mindent megteszek amit csak tudok, hogy a hátralevő életünk boldogságban teljen ! - Zárta rövidre Cain a témát és egészen elérzékenyült, de elég volt az, hogy Dante sír a karjaiban, nem akart ő is rázendíteni. Legvadabb álmaiban sem hitte, hogy egyszer ilyen érzelmi hullámba kerül, hogy elfogadja azt hogy szerelmes egy másik férfiba. Igazából nem is úgy nézett rá mint férfira, hanem mint egy csodálatosan szép nemtelen lényre és saját magát is annak tartotta valahol, tisztában volt azzal hogy mindketten androgün szépségek, hiába volt izmosabb mint a kvibli az anyja arcát látta, ha a tükörbe nézett. Hirtelen nem is tudta, hogy egyáltalán folytassák-e a szexet vagy sem. Hogy illene egy ilyen őszinte pillanatot megtörni azzal, hogy üzekednek. De ekkor Dante átölelte a nyakát s lágyan megcsókolta. Ez magával hozta azt, hogy ismételten begerjedjen. A fiú szája sikamlósan és puhán szorult az ajkaihoz, nyelve pedig olyan volt mint a selyem, a nyála édes és tiszta, az illata pedig szédítő. A mágus nem bírta tovább tartani magát, újra a fiú testébe hatolt, de most nem úgy mint egy állat, hanem lassan és lágyan tette, hogy Dante biztosan érezzen minden egyes centit abból ami ő. Közben a fiú olyan dolgokat lihegett a fülébe, hogy nem is tudta hirtelen mit mondjon rájuk. Erősen magához szorította őt, miközben Dante átkulcsolta a derekát  a lábaival, úgy mintha egy nő lenne.  Karjait Cain nyaka köré tekerte, hogy a hosszú fekete hajába tudjon markolni. Nem sok kellett, hogy ettől újra szenvedélyes hangulatba essen a vámpír, s elmosva a romantikát ismételten begyorsítson. Nagyon sok mindent szeretett volna mondani a fiúnak, de nem tudott mert elöntötte a kéj , egy darabig ebben a pózban mozogtak majd miután Cain érezte, hogy hamarosan elélvez  kiszabadította magát a fiú öleléséből és felemelkedett, hogy Dante lába közé térdelhessen, s ezalatt a kezébe vette a fiú farkát, hogy őt is a csúcsra tudja juttatni. Nem volt számára sem undorító, sem pedig idegen amit csinált, sőt kikerekedett szemekkel figyelte, hogy a szőkeség mennyire kéjesen nyög és vonaglik attól, ahogyan ő belemártja magát és dolgozik a farkán. Ilyet még életében nem érzett mint azon a napon, leszámítva az első éjszakájukat amikor ópium hatása alatt egymásba gabalyodtak. A fiún is látni lehetett, hogy hamarosan elélvez, így Cain kicsit lassított, úgy érezte az lenne a legcsodálatosabb  ha együtt mennének el, így erre rá is játszott. Hogy tovább fokozza  a fiú kéjét a másik kezével megfogta a nyakát, amin még mindig nem gyógyult be a harapás , így csillogóan leveses volt a szövetnedvektől. Dante az oxigénhiány következtében valószínűleg csillagokat látott, de ezzel hogy a légzését befolyásolták hamar közelebb került az orgazmusához, ezt az egyre duzzadó farkából is észlelni lehetett. Cain sem volt már nagyon képben, a saját száját harapdálta miközben partnere arcát vizslatta olyan perverz kéjjel a fején ami jelezte, hogy már semmi szégyent nem érez annak kapcsán amit csinálnak.

- Dante... - Suttogta szerelme nevét élvezettől remegő hangon, s egyre hevesebben kezdte lökdösni a fiú vékony testét, Dante nyaka körül csak úgy szorultak hosszú és hűvös ujjai. A fiú is érezte a közelgő hullámot és hevesen beharapta a saját ajkait, miközben megfeszült a mágus hevességétől és úgy homorított, mintha szertornász lenne. Cain az élvezése pillanatában elengedte  a nyakát és a derekába markolva magára rántotta az erőtlen kis testét, hangtalanul és zihálva borította el a gyönyör, miközben a fiúba élvezett. Egyrészt azért mert nem volt ereje kivenni belőle, másrészt nem tartotta annyira rossz ötletnek a dolgot azok után, amit egymás fülébe suttogtak. Hát úgy fest , hogy ez a történt happy end-el végződött  , szó szoros értelembe véve, még annak ellenére is, hogy nem úgy kezdődött, mint egy leányregény. Dante tervei láthatóan beváltak, de nem lehetett biztos abban, hogy nem –e az elixír hatására viselkedett vele így a férfi... Végül is honnan tudhatja Cain,  hogy mit érez igazából és mit nem ?

Cain Angifilius

 

Purrr

Dante magán kívül volt az eufóriától. Olyan érzése volt, mintha egy vízágyra feküdt volna. Kellemesen körbefogta a mágus kisugárzása. Belesüppedt a Cain dús ajkai között kifolyt szavakba és beléjük takarózott. Együtt töltik el az életükben rájuk szabott időt, amíg a halál el nem szakítja őket egymástól. Hát nem ez az, amikről minden kislány álmodik, amikor a csodás, nagy szerelemről olvas? Boldogan élnek, amíg meg nem halnak? Nagyon úgy fest, hogy Dante számára beteljesedik a nagy álom, ilyen fiatalon eléri azt, amiről mások évekig csak hiú ábrándokat kergetnek. Szinte már látta maga előtt, ahogy éltesebb korukban ülnek kint a kertben, a cseresznyefa alatt egy padon. Cain baljával a haját simogatja, miközben ő a mellkasának dőlve napozik, egyik kezében a nemes vékony ujjait szorongatva. Az egyetlen dolog, ami az idilli képet megzavarja, hogy teljesen egyedül vannak. Eddig még sosem képzelte ezt el ennyire intenzíven de most, hogy tűélesen látta ezt a képet eszébe jutott, hogy hiányzik mellőlük egy gyermek. Aki játszik körülöttük, aki egyikükre hasonlít.  Hiába volt férfi génállománnyal megáldva a szőkeség, valahol mindig motoszkált benne a gondolat, hogy az élete kiteljesedése abban rejlik, ha egyszer apa lehet. Vagy anya… A lényeget tekintve részletkérdés. Sajnos nem sokat tudott arról, hogyan működnek az efféle dolgok, mivel a nővére erősen ódzkodott minden dologtól, ami ehhez kapcsolódik. Anyjuk is kifejtette neki akkoriban álláspontját, hogy magzatot kell a világra hoznia, Tethys erőteljesen tiltakozott mondván, az ő teste túl tökéletes ahhoz, hogy elrontsa a terhesség minden velejárójával. Dante már ekkor is lehurrogta, sírva mondta el testvérének, ha tehetné, ő szülne gyereket. Mindig is különös ifiúr volt Dante, az nem vitás. De most, hogy lehetősége van egy boldog életre még inkább elmerengett ezen a dolgon. Amikor muglik között járt, gyakran látott az újságok címlapján olyat, hogy örökbe fogadnak gyermeket harmadik világbéli országokból és kiváló körülmények közt felnevelik. Eltökélte, hogy amint lehetősége nyílik rá, előhozakodik az ötlettel Cainnak.
Azonban most igyekezett a jelenre fókuszálni és sejtjeibe szívni a nemes szerelmét és szenvedélyét. Bőrük úgy siklott egymáson, mint a legfinomabb alabástrom selyem. Isteni szépségüket és mozdulataikat csak a felettük zokogó angyalok zaja törte meg olykor-olykor. Lágyan hullámoztak az egyre fokozódó kéjben, ami olyan volt, mint egy csepp fekete méreg a tejfehér közben. Cain fokozodó tempója Dantét forró sóhajokra késztette, érezte, hogy hamarosan itt a vég. A mágus egy hirtelen ötlettől vezérelve kezébe kapta a fiú nedvektől csillogó hímtagját. Nem érte meglepetésként, hogy tudta, Dante leghőbb vágya hogy együtt omoljanak a vágyak végtelen zuhatagába. A végjátékhoz közeledbe Cain nem fogta vissza magát és csábos nyögések közepette suttogta nevét, így húzta még jobban a szőkeség agyát. Dante hangosan zihált már és úgy érezte, ennél már nem lehet jobb semmi, amikor Cain csodás, hosszú ujjai a torkára fonódtam, mint valamiféle puha, hideg kacsok. A fiú jólesően fulladozott, ami mellé bő nyállal, remegő állkapoccsal nyögdécselt, s végül egy hangos levegővételt követően elélvezett. Cain ugyanabban a percben lépett be a gyönyörök kapuján, mint ő. Érezte, hogy a mágus testéből kiszabaduló írmagok hatására összeugrik minden altáji izma majd halkan kicsorog belőle. Hosszú percekig nem mozdult meg a nemes öleléséből, félt ha elengedi, elmúlik a varázs és felébred az ágyában otthon, Tethys mellett. De eltelt jó néhány perc és Cain még mindig az arcától néhány centire zihált, ében hajával betakarva őt, mint egy éji virágot a fűzfa lombja. Az eufóriától nem tudott beszélni, így hangtalanul szuszogva odanyúlt, hogy megszemlélje, a mágus valóban igazi-e. Miután ujjbegyei végigsiklottak a csodás állkapcson, majd lassan le, egészen a köldökéig, bizonyossá vált számára, hogy ez valóban megtörtént. Szépen lassan összerakta a fejében a korábban elhangzott mondatokat és derűs mosollyal, enyhén hunyorogva a mágus szemébe fúrta tekintetét és zavartan beharapta alsó ajkát.
Tudta, hogy lassan ideje lefeküdniük, mert őt is elérte az ólmos fáradtság, ami az exsztázis miatt elillant a testéből, de most ránehezedett, mintha hirtelen egy nagy víztömegbe esett volna és az nyomná össze apró testét. Még nem akart gondolkodni. Nem akarta újból végigélni azt, ahogyan elkezdődött az este. A mérhetetlen szégyent, amit tette nyomán érzett, a tébolyt, ami átjárta Cain megerőszakolása pillanatában. Az undorító szavak, amit egy másik, mesterségesen kreált lénye mondott az imádott kedves fülébe. Egészen biztosan meg fogja büntetni magát ezért. Nem múlhat el ez nyomtalanul, hiába mondta Cain, hogy ő is bosszút áll majd, amikor nem is számít rá. Úgy érezte, tettéért még a büntetés is kegy… Ezeket megpróbálta kizárni most elméjéből és élvezni a pillanatot, amíg még lehet.

- Kedvesem. Most én vagyok a legboldogabb kvibli a földkerekségen. Feküdünk le aludni, hogy álmainkban újra megtörténhessen ez a mennyei összeolvadás.

Szavai közben Cain arcát nézte és lassan legördült hibátlan arcán egy könnycsepp. Tudta, hogy szeretik. Életében először.

Dante Skarsgård

Harr

Cain és Dante egy darabig szótlanul feküdtek egymáson. A nemesből valóban távozott az összes tudatmódosító szer, valójában önmaga volt az este utolsó negyven percében. Értette, hogy a fiú miért csinálta mindezt és valahol megkönnyebbült és felszabadult, de az önérzetét mégis bántották azok  a dolgok amiket művelt vele. Nem tudni azonban, hogy milyen más eszközökkel tudott volna hatni rá, hogy jobb belátásra térjen. Igazából mindegy is volt, hiszen ami megtörtént az megtörtént, nem lehetett rajta változtatni. Caint seggbe baszták és megalázták a férfiasságába vetett hitében. Bár igazából még mindig ő volt a domináns fél, de ezt sosem fogja elfeledni a fiúnak. Az egy másik dolog, hogy élvezte a fájdalmat és a gyönyört amit az anális szex kínált neki, de erről majd később még elgondolkodik kicsit, hogy hogyan legyen tovább. Az este folyamán minden ereje elment és Dante testére csuklott, de csak féloldalasan, hogy ne nyomja agyon a nála sokkal gyengébb fiút. igazából nem tudta, hogy mit mondjon azok után ami történt, meglehetősen fáradt is volt, mert nem volt éppen emberi amin keresztülment és amit produkált az elmúlt órákban. A párnáiba omolva próbált megnyugodni és visszaszerezni a légzésének a ritmusát, ezzel egy időben telepedett rá a fáradtság is. Dante fehér és remegő ujjai óvatosan végigsimították az arcát, mintha éppen azt próbálná kitapogatni, hogy valódi-e a pillanat és nem csak egy gyorsan illanó látomás. Cain kissé zavarba is jött ettől a bensőséges, csendes hangulattól, de nem akarta lerombolni sem, így inkább mozdulatlan maradt és szótlan. Mivel félig oldalas pozícióban feküdt, a fiú végigtudta simítani a testét, amitől kicsit összerándult a hasa. Még mindig nagyon érzékeny volt, minden egyes sejtje csak úgy zsibongott az orgazmusa emlékétől, lassan felemelte az arcát a textilekből és Dantéra nézett. A fiú is zavarban volt, mert beharapta  a száját és nem tudta Cain tekintetét állni, majd megtörte a csendet azzal, hogy a leglogikusabb lépést javasolta az est hátralevő részére. A mágus igazán igényes volt magára világ életében de egy csepp ereje sem maradt, hogy kimenjen és rendezze a romokat amit Dante hagyott rajta. Belátóan feküdt tovább és realizálta, hogy ma sem fürödni, sem fogat mosni nem tud.

- Jó éjszakát Dante...

Suttogta Cain, majd végre megmozdult ő is, hogy végigsimítson a fiú arcán. Talán ezzel jelezte neki, hogy nem haragszik annak ellenére, hogy mennyi sunyiságot és kellemetlenséget okozott neki az ittléte alatt. Kicsit feljebb feküdt az ágyban, majd a fél karjával átölelte a fiút, s erősen magához vonta a testét. Nem kellett sokat várni, hogy a nemes elaludjon, hiszen rettenetesen nagy fizikai igénybevételen esett túl az utóbbi pár órában. Az elbájolt plafon szokásosan hullámzott, az éjszakai égboltot imitálva. Talán a szőke fiú is elaludt egy idő után a félvámpír karjaiban, azon aggódva, hogy mit hozhat számukra a holnap, hogy vajon Cain így marad-e , vagy ismételten kikergeti a szobájából mint a múltkor és talán jól meg is bünteti.  

*

Cain másnap ugyan abban a pózban ébredt, ahogyan elaludt. Álmában párszor megszorongatta a fiú testét akiből majdnem kiszaladt a szusz és szokásához híven hangosan morgott és hörgött, egyszer talán Dante haját szopogatta, mint valami állat. Nem igazán tudta ezeket a szokásait irányítani, hiszen öntudatlanságban pihent. Az álmából kilépve elsőként arra lett figyelmes, hogy kicsit fáj a háta és a hasizma is, a keze el volt gémberedve, hiszen végig a fiú alatt volt az egyik, a másik pedig a derekát ölelte. Mikor Cain magához tért olyan délután két óra tájban, már üresen volt Dante helye. Félálmából egy olyan érzés rántotta ki, miszerint valaki nézi őt, nem is kellett sokáig várni amint kinyitotta a szemeit az ágy sarkában ülő Dantéval találta szembe magát. A fiú szemei könnyesek voltak és úgy nézett ki, mint aki átsírta az egész éjszakát, egyenesen őt bámulta. Nem igazán tudta mire vélni a nemes ezt a dolgot. Zavartan húzta fel magát az ágyban és kérdően nézett a fiúra, aki nem szólalt meg, ellenben az ajkai úgy szorultak egymásnak, hogy papírvékonyakká váltak az erőltetéstől.

-... Jó reggelt!

Köszöntette végül Cain, hogy megtörje a kellemetlen, néma pillanatokat. A fiú látszódott, hogy már régóta ébren van, hiszen eltűntek róla a tegnap éjszakai nyomai és kellemesen illatozott is, ruhát nem húzott, de ez most egy cseppet sem zavarta a bájitalmestert. Kicsit szégyellte magát, hogy koszosan és büdösen ébred mindenféle rászáradt nedvektől mocskosan, de nem tehetett ellene semmit. Nagyot nyújtózott, miután Dante is elmotyogta reggeli köszöntését további némaságba fordult. Valami nagyon nem volt rendben, szegény hősünk kevés volt ahhoz hogy rájöjjön mi történik éppen.

- Valami baj van? –Érdeklődött Cain, miközben teljes testtel előre dőlt, hogy kitudja nyújtóztatni elgémberedett tagjait. A haja kócosan állt össze-vissza és az ágynemű mintákat nyomott a bőrébe. A tegnap esti kötelek által okozott sérülések mind felszívódtak, ezzel jelezve hogy átlagon felüli regenerálódó képességekkel bír. Valószínűleg sok minden hallatszott ki a szobából, mert a házimanó nem keltette fel szokásához híven és még reggelit sem kapott. De most ezzel nem tudott foglalkozni, mert elég volt ránézni a fiú elnyűtt arcára, Pupival ráér később is diskurálni arról, hogy mégis mit műveltek több órán keresztül... az lesz még gyönyörű menet.

- Ömmm... Valami rosszat tettem? Csináltam valamit álmomban? – Tolta le magáról a vörös selyemlepedőt, hogy közelebb tudjon kúszni a fiúhoz. Cainon sem volt ruha, így látta amint Dante lélegzete elakad amikor felfedi előtte a meztelen testét. A bájitalmester ezt sem tudta nagyon mire vélni, hiszen tegnap minden lyukában járt a fiú, most akkor miért is mereget ekkora szemeket? Kissé összevonta a szemöldökét, ezzel jelezve, hogy nem ért semmit. Egy karnyújtásnyira ült le tőle és csendben várta a válaszokat...

Cain Angifilius

 

Purrr

Addig győzködte magát Dante, hogy végül minden ellenérzését félre tudta tenni és mosolyogva aludt el Cain karjaiban. Néhány órán át földöntúli nyugalommal és boldogsággal nyúlt el a csodásan megmunkált ágyban, a puha ágyneműn. Azonban az álomtalan alvás egy idő után riasztó átalakuláson ment keresztül. Elsőként csak halvány derengést látott a fiú, az álmában, majd kirajzolódott a fölé tornyosuló Cain alakja. Egy alaposan kivilágított pincehelyiségben voltak, ahol Dante még sosem járt. Ismerte a saját, shetland-szigeteki birtokukon található pincét és az abból nyíló barlangrendszert, emellett Tethys pincéjét a Kazuárban. De ez egyikre sem hasonlított. A helyiség egyik fala üvegből volt, amin keresztül látszódott, hogy nappal volt. A fiú nem egészen értette a dolgot, így arra következtetett, hogy biztosan el van bájolva, mint a mennyezet Cain szobájában. Mikor elindult volna, hogy jobban szemügyre vegye az ablakot, ráeszmélt, hogy nem tudja mozdítani a karját, sem pedig a lábát. Emellett a feje is be volt szorítva egy kalodába, így csak a szemét tudta mozgatni. Úgy festett a helyzet, hogy megbilincselve állt az egyik falnak támasztva, mint egy használaton kívüli seprű. Mikor elkezdett méltatlankodni a szobában ügyködő Cainnak, az ügyet sem vetve arra, hogy beszél, odalépett hozzá és egy határozott mozdulattal egy hosszú tűt szúrt a szemébe. Érezte, ahogy a puha szöveten áthatol a fémes, csípős anyag és megállapodik a látóideg tövénél. Erre a pillanatra ébredt fel Dante, saját verítékében úszva. Hangosan zihált és kellett neki néhány perc, amíg realizálta, hogy nem a pincében van, hanem Cain mellett egy ágyban. A mágus pedig semmit nem szurkod a szemébe, hanem csodálatos nyugalomban szuszog.

Amint megriadt, nyugtalan agyának nem kellett sok idő ahhoz, hogy újból levesse magáról a ráerőszakolt béklyót és az eltelt éjszaka minden mozzanatát visszaidézze számára. Ezekkel a gondolatokkal nem tudott megmaradni a „nászágyban”. Kipattant és a mosdó felé viharzott, mert a gondolatok hatására éktelen hányinger öntötte el. Villanásokat látott a szeme előtt. Egyik pillanatban az alélt Caint látta a földön, amint éppen a köteleket ellenőrzi a testén. A következőben önmagát vélte látni, amint olyan ábrázattal dugja a nemest, amilyet még soha nem látott a saját arcán. Ekkor esett be a mosdó ajtaján, ahol erős szagú gyomorsavval terítette be a míves márványpadlót. Miután gyomortartalmával felület kezelte a járólapot, térdre rogyott és a földre támaszkodva zokogni kezdett. Mikor már alig kapott levegőt, megpróbálta visszafogni magát, hogy egy kissé megnyugodjon. Első körben csak annyit ért el, hogy epét hányt. Hófehér haja szúrós szagú létől csöpögve mellkasára tapadt és a padlóra lógott. Lassan vánszorogtak a percek, de egy idő után lelassult annyira a szívverése, hogy képes volt normálisan levegőt venni és lassan felmérte a helyzetét. Érezte, hogy nincs túlzottan a topon, ami a kinézetét illeti. Feltápászkodott, de kis híján majdnem arcra is esett, mert megcsúszott mezítláb saját hányadékán.

Nagy nehezen eljutott a fürdőbe, ahol egyszerű szappannal lemosta a haja retkes részeit és amennyire tudott, megmosakodott és fogat is mosott. A tükörbe csak egy pillantás erejéig nézett, hogy elborzadjon a saját látványától. A folyamatos bőgéstől fel volt dagadva a szeme, a kialvatlanságtól karikák voltak a táskái alatt. A nyakán ocsmány heg éktelenkedett Cain duhaj harapása nyomán. Egyszóval volt már jobb napja is. Halkan belesett a szobába, hogy a kinti éktelen óbégatásával felverte-e Caint. Szerencsére a mágus aludt, így beosont és törökülésben elhelyezkedett a hatalmas ágy szélén.
Ahogy a nemes nyugodt vonásait nézte, felidézte az este második felében történt dolgokat. Halk visszhangként verődött a fejében Cain szavai

- Te vagy számomra a legszebb emberi lény, amit valaha láttam és nem érdekel, hogy fiú vagy –e vagy lány, örökké az enyém leszel, amíg tart a szánalmas életünk addig együtt maradunk és mikor az egyikünk megöregszik, vagy elgyengül, vagy baleset éri, akkor a másikunk is szertefoszlik……. Én mindent megteszek amit csak tudok, hogy a hátralevő életünk boldogságban teljen !
Ez és a hozzá tartozó nézés olyan biztonsággal töltötte el, mint még soha semmi azelőtt.
Ellenben eszébe jutottak további szavai is, amiket az este folyamán nem rágott meg elégszer és a szíve egyből nem a romantikától vert tovább hevesen.
- Nagyon-nagyon rossz fiú voltál, remélem tudod... Ennek meglesznek a napokban a következményei, akkor amikor nem is számítanál rá... ..azért amit tettél , legalább két hétig egy katétert kéne benned hagyni, hogy hugyozni is csak engedéllyel tudjál! Olyan vagy, mint valami neveletlen kis állat.... majd én megtanítalak az illedelmes viselkedésre, ne félj!
Eddig boldogságtól vigyorgó száját most beharapta és a félelemtől apró könnyek gyűltek a szeme sarkába. Mi van akkor, ha Cain ezeket valóban beváltja? Ha addig kínozza, amíg Dante már sírva könyörög, hogy ölje meg? S csakis azért nem végez vele, mert összeköti őket az Eskü. De kínozza tovább és közben bájitalokkal folyamatosan hozza helyre a sérüléseit, hogy újból ledózerolhassa. Eszébe jutott emellé az álma, s a csipás szemű rábámuló Caintól megugrott .

- Nem, nem tettél semmi rosszat Cain, csak teljesen össze vagyok zavarodva. Soha nem volt ennyire jó, mint amit az este másik részében megéltem. Annyira szeretlek, hogy azt elmondani is fáj. De gyűlölöm magamat. Nem tudom miért tettem ezt veled. Igaz, hogy valamilyen módon segítettem neked. De kegyetlenség volt az, amit véghez vittem. Minden szavad, ami bántó, megérdemlem. Amíg nem büntetsz meg méltón, nem vagyok érdemes arra, hogy egyáltalán rám nézz. Egy féreg vagyok, aki jót akart, de elvakította önnön butasága.
Mégis arra kérlek…KÖNYÖRGÖM… bocsáss meg…

Dante Skarsgård

Cain mélyeket pislogva hallgatta a levegőért kapkodó fiú csapongó mondatait.  Ó igen, látszódott, hogy fél a következményektől, nos jól tette. Sejtése sem volt arról, hogy mi van a felső emeleti lezárt szobában. Miközben magyarázott a nemes még közelebb húzódott a kviblihez, így a térdük már szinte összeért. Dante puha bőre iszamósan csillogott, látni lehetett hogy máson nem járt az esze csak azon, hogy aggódjon egészen a bájitalmester ébredéséig.

- Ne beszélj butaságokat Dante, nem vagy féreg...- Suttogta Cain lágyan, miközben hófehér kézfejével letörölt egy kis könnycseppet a fiú arcáról, aki az érintésre összerezzent, mint egy őz a bokorban. Ez is bizonyította, hogy  az idegei nagyon kivannak. Mikor Dante azt ecsetelte, hogy megérdemelné a büntetést, a bájitalmester arcán átfutott némi sötét és gonosz arckifejezés, valóban ő is így érezte, hogy Danténak bűnhődnie kell! Olyan nincs, hogy ezt megússza szárazon! Az apja egész életében megalázta , kínozta és a fiú is valahol mélyen megsértette az önérzetét, ezért meg fog lakolni. Valamiféle beteges játék indult el kettőjük között úgy hiszem, amolyan bdsm adok-kapok.

- Dante... Én tőlem nem kell bocsánatot kérned, mert amit tettél nem tudjuk visszacsinálni és valahol megértetted velem azt, hogy nem tehetek az ellen ahogyan érzek irántad. Te jót okoztál nekem! Úgy látom, hogy téged annyira emészt viszont a bűntudat, hogy valahol már szeretnéd, hogy büntetést kapj. Jól érzem ezt? Szólj, ha tévednék... – Itt érezhetően mélyebbre zuhant a mágus hangja és némi hörgés is vegyült bele. Miközben a kvibli lelkiállapotát fejtegette, még közelebb húzódott a fiúhoz, aki ijedten rezzent össze a férfi közeledésétől. Feltérdelt, hogy Dante arcát a tenyere közé tudja fogni, s jól szemügyre vegye a szőkeség riadt vonásait. Láthatóan egész éjjel őrlődött és alig aludt pár órát. Tökéletes volt, szinte magát emésztette a bűntudata miatt! Táskák és fekete karikák csúfították azt a csodálatos rajzolatú arcát, úgy nézett ki mint egy rakás szar.
 
- Jaj szegénykém , úgy sajnállak! Látom, hogy mennyire szenvedsz és szinte megváltás lenne neked, hogy haragudjak.... de az helyzet, hogy nem haragszom rád, hiszen jót tettél nekem! Majd remélem idővel enyhül benned a bűntudat, hát ha jót okoztál nekem akkor nincs miért így érezned , nem igaz? Csak kihoztad belőlem azt, amit megpróbáltam eltemetni. Mostantól kezdve nem fogok elbújni mások véleménye elől és az érzéseimet is felvállalom irántad, hiszen nekem is jobb hogy nem kell visszafognom magamat. Szóval ne emésszed magadat tovább, élvezzük azt amit kaptunk: egymást! Erre vágytál nem igaz? Hogy szeresselek téged és minden nap a magamévá tegyek újra és újra. Most pedig, hogy végre eljött ez szenvedsz... nem is értelek téged Dante! Talán azt gondolod, hogy a boldogságot nem érdemled meg és emiatt borultál ki ennyire?

Hajolt bele a fekete démon a fiú arcába, az orruk már összeért. Cain hideg tekintete úgy fúródott a kvibli szürke szemeibe, hogy szinte fájhatott is neki. Bár a nemes nem adta jelét annak, hogy támadó jellegű lenne a szoros testi kontaktus, valamiféle sunyi és sötét erő áradt belőle a fiú felé. Érezni lehetett, a ki nem mondott ígéretet, miszerint Dante nagyon nagyon fog sírni és nagyon fognak neki fájni még dolgok a seggében, vagy akár a húgycsövében. Cain legalábbis erre gondolt ebben a pillanatban és arra, hogy mennyi érdekes dolgot látott egy mugli szexboltban, amiket szépen kipróbál majd Dante nyamvadt kis testén. Nem bírta kivárni az alkalmat, legszívesebben már most elkábította volna, hogy átvigye a szobájába amit még nem is nagyon tesztelt le... De vissza kellett fognia magát, ennek a rítusnak része volt a fiú aggodalma és lelki gyötrődése, az hogy a napok csak telnek és nem történik semmi, de megérzi a közelgő veszélyt. Minden egyes nappal egyre inkább szirmot bont benne a félelem és a szenvedés, csodálatos folyamat én mondom! Míg Cain még mindig  a fiú arcát fogta, kinek a könnyek záporoztak a szeméből és halkan motyogta a válaszait, a férfi fennkölten, felemelt állal nézett a szemébe. Ó igen, ezernyi ötlet pattant ki a fejéből, hogy miket lehetne csinálni a vele és nem állt messze Dante sejtéseitől. Különféle válogatott kínzások és mesterséges gyógyítások, minden egyes kín után varázslattal elkendőzött sebek, hogy újakat tudjon a fiúba vágni, töméntelen vér és kéjes fájdalom, amit valahol a kvibli is élvez. Hát így nőtt fel, hogy folyamatosan bántalmazták, nyilván hiányzik is már neki valahol a büntetés. Tethys sem bánt vele kesztyűs kézzel, Cain pedig mestere volt a szemétkedésnek, csak még maga sem tudta ezt pontosan.

- Ne sírj Dante, hiszen ma kezdődik a közös életünk, úgy mint egy pár! Ha esetleg örömödben sírsz azt még megértem... - Suttogta  a nemes, miközben arcával belehajolt a fiú illatos , szőke tincseibe. Mélyet szívott az ismerős szagból, miközben hűvös  karjaival átölelte a vékony testét, ami remegett a félelemtől. Dante nem láthatta, de Cain arca torz vigyorba húzódott, előre jelezve azt amit valahol mélyen sejtett , amitől félt...

Köszönöm a játékot... soon... very soon...