Mosdók

A belépő nyilván nem a féktelen izgalom
 miatt keresi fel a mellékhelyiségeket, mégis szembetalálja magát
 a legtökéletesebben megalkotott terrakota és kávészín harmóniájából
 kirakott mosdókkal. Márvány, sötét, mediterrán fa, és selymes világítás:
 mikor a tisztelt vendég végül szembesül a diszkrét, édes citromillattal
 ellátott kézmosó folyadékkal, biztos lehet benne, hogy a sors ritkán vezeti
 ilyen jól felkészült fürdőszobákba.

Louise

- De *rvajó… - csattogok morogva a távoli folyosó felé, és gépiesen próbálom a vörösbor foltot kidörzsölni a zakóm ujjából. Ez még a kisebbik baj, hiszen a sötét anyagon annyira nem is feltűnő… nem úgy a fehér ingemen…

- A zistenit – mormogom el a fogam között, ahogy a mosdónak veszem az irányt. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Miért kellett, hogy ez történjen? Pedig olyan jól ment minden. Végre sikerült kitörnöm a letargiából, már majdnem rászántam magam, hogy elfoglaljam a jogos helyem, s jómagam legyek a táncparkett ördöge. Erre bezzeg, mikor elindultam, persze hogy belém szállt egy már becsápolt hülyegyerek. És mi más lett volna a végeredménye? Hát persze, hogy rám löttyent a bor. Mert nem ihatott volna valamilyen színtelen italt… neeeeem. Vörösbor, ami a mugli reklámokban is a csúcs. A rengeteg folteltávolító csodaszert bor folttal kell próbára tenni…

- Miért éééén? – szakad fel a sóhaj mellkasomból, s lassan megérkezem az ajtókhoz. Tutira nem fog kijönni… és ez volt a kedvenc öltönyöm. A csodaszerekre visszatérve, ennek ugyan már hat óra. Maximum az ecetes olló, az biztos kiveszi a rosszul végződött találkozás nyomát. Milyen kár, hogy nem emlékszem semmilyen tisztító igére. Pedig biztosan tanítottak valamit, amit ilyen szituációban használni lehet… Csak az elmúlt időben inkább koncentráltam a harcban használható átkokra, mintsem a hétköznapi életet megkönnyítőkre. És lám, meg is lett a büntetése… Bah.

Két lehetőségem van, vagy megpróbálom valahogy legalább az ingemből a mosdóban némi szappan segítségével eltüntetni ezt a borzalmat, és ha némi szerencsém is van sikerül is. Ám ha nem, az eredmény azonos a második lehetőséggel. Ha maradok, akkor az est hátralévő részét szégyenkezve tölthetem. Akkor már jobban járok, ha inkább felveszem a nyúlcipőt. Nehéz döntés, s nem könnyen meghatározható kimenetek.

Megérkeztem a mosdókhoz, de szerencsémre, vagy akár szerencsétlenségemre egy hatalmas tükör díszelgett a folyosó végén, amiben tökéletesen végigmérhettem önnön tökéletlenségem. Nem annyira borzalmas a látvány, mint először gondoltam, de sajnos eléggé nyilvánvaló. Az elmélkedésből ritmikusan kopogó hang zökkent ki. Felpillantok, s egy felém közeledő hölgyeményt pillantok meg. Tőlem talán egy jó fél fejjel alacsonyabb, vöröslő hajzuhataga viszont mindenképp emlékezésre méltó. Hmm… talán láttam is odakint a tűzgyújtásnál. Elbambulva figyelem a tükörből ahogy közeledik felém, aztán persze leesik a dolog, ez kétélű fegyver… ő is ugyanúgy észrevehette kíváncsi tekintetemet.

Ted Flanagan

♦♦♦

+16

Nem akartam túl sok időre magára hagyni Wolfot, és amúgy is elegem volt már ebből a puccparádéból, így nem túl finom és nőies módon közeledtem a mosdók felé, hogy rendbe rakjam magam, még mielőtt távoznánk és a dolgok érdekesebb fordulatot vennének. Mondhatni az este roppantmód kielégítő végkifejlet felé közeledett, csak azt reméltem Jamie-ből nem bújik elő a szűzkislány énje.

 Végre kijutottam a tömegből, és befordultam a mosdók folyosójára, vagy legalábbis azt hittem. Ehelyett megint egy idióta részén találtam magam a háznak. Gondolta volna a halál, hogy ennyire nehéz lesz megtalálni a mosdókat.
Ha tudom, hogy ennyit kell caplatni, lehet, hogy inkább úgy döntöttem volna, nem érdekel, hogy kijött-e pár szál a kontyomból, vagy, hogy megizzadt-e a nyakam a bálteremben való másfél tánctól - vagy sokkal inkább a három pohár whiskytől, amit idő közben eltüntettem.

 Összefogtam a mellkasomon James zakóját, hogy ne csússzon le menet közben a vállamról, majd vettem még egy balost, és végre eljutottam a mosdókig.  Még inkább megszaporáztam a lépteimet, ha már ilyen közel értem végre a célomhoz.
 
 Nem is figyeltem különösebben arra, hogy van-e még valaki a folyosón rajtam kívül, egészen addig, amíg fel nem tűnt a srác a bazi tükör előtt a folyosó végén. Ismerős volt a képe, de annyira nem, hogy hozzá is szóljak, legalábbis addig nem, amíg el ne kezdett idegesíteni a bámulása.

 Közelebbről megnézve már eszembe jutott, hogy honnan olyan ismerős: Miyuu körül szokott dongani. Szerencsétlen nyakig volt öntve borral, vagy valami diétás kislányitallal, és próbálta kivakarni, vagy kicsavarni az ingjéből. Nem mintha ezzel nem az ellenkezőjét lehetne elérni, de mindegy.
- Hé – szóltam oda neki, majd a női felé intettem. – Kiszedem neked, ha akarod – mondtam neki, majd különösebben nem törődve azzal, hogy él-e a lehetőséggel beléptem a női mosdó ajtaján. Nem akartam nagyon szembemenni a házigazdákkal, ha már külön kérés volt, hogy lehetőleg ne varázsoljunk, meg különben is ide jöttem, úgyhogy nekem megfelelt itt is a dolog.

 Beállva a tükör elég hátrasimítottam a hajam, bár nem állt ki egy száll sem, majd megnyitottam a csapot, hogy megmossam a kezeimet, és letöröljem a nyakam is. A parfüm amúgy sem túl finom.