A fekete Kazuár pincéje

Tethys Skarsgård

Kis zene

- Ópium!- Csendült fel Tethys büszke megerősítése.

- Ügyes! Ön valóban olyan nagy tudású, ahogy sejtettem. Úgy találtam, a jelenlegi állapotában nem engedhetem el, mert talán még bennem is kárt tenne. Végtelenül röstellem, hogy át kellett verjem, de szerintem ez a legkiválóbb megoldás önre nézve. Javasolnám gyakoribb alkalmazását, bár ezek után nem tudom, mennyire fogadja meg a tanácsaimat.

Cain gyakorlatilag nem tudott megszólalni. Nem érzett haragot, sem semmit. Nem volt ura önmagának és most nem úgy ahogy megszokta. Nyugalom, bódultság, fáradtság öntötte el és minden kíntól mentes mámorban lebegett. A tisztító varázslat végigfutott a testén, érzete amint minden mocsok lepereg róla, haját megborzolta Tethys energiája, útjában felfelé emelte az arcát, így ízlelve meg a nő erejét. Most már nem ragadt össze semmije sem. Miután Tethys eloldozta a köteleket megtántorodott. Esetlenül dőlt neki a mögötte álló építészeti elemnek, majd nagy levegőt vett és elindult az asztal felé, hogy visszavegye a ruháit.

~Hogy fogok így egyáltalán kijutni innen? ~ gondolkodott zavarodottan és próbálta a szervezetébe került új anyagot megszokni. Remélte, hogy az első alkalom ilyen csak és amint picit hozzászokik könnyebb lesz a mozgás. Nem látott mást maga előtt csak az asztalt, minél hamarabb haza akart jutni. Nem volt sok hátra, csak egy oszlopot kellett elhagynia és már közel volt  a megváltás… amikor hirtelen valamiben megbotlott. Dante ülő helyzetben dőlt neki a falnak, Cain pedig nem volt éppen az észlelési skálája tetején, óvatlanul beleakadt a pihegő , agyongyötört testbe.
 
-Ahhh!- kiáltott ijedten, közben elesett a fiú kinyújtott lábaiban. Arccal előre csapódott bele a kőkemény padlóba, zuhanása következtében eleredt az orra vére.

- Ezt már komolyan nem hiszem el!- fújtatott félig nevetve és esetlenül oldalra fordította fejét. Dante teste a lába alá került, ha kicsit hátrébb lett volna most pontosan a fiú ölben feküdne, kinek puha farka a mellkasához simulna, de így csak a sípcsontja ért forró öléhez.

~Hála az isteneknek!~ még belegondolnia is rossz volt, hogy egy másik férfinek a pénisze... Nem! Az sosem történhet meg!

Felemelte a fejét, mialatt hosszú fehér ujjaival kitolta mellkasát a padlón, éretlen fekvőtámasznak tűnő mozdulatot tett. Fekete palástszerű hajzuhataga ismételten láttatni hagyta sebekkel borított hátát. Hátranézett és a lázas álmában fetrengő lányszerű arcot pásztázta réveteg szemmel.

~nem ez már tényleg nem lehet igaz, ez nem velem történik~ gondolta hüledezve, majd megpróbálta kezeivel előre húzva magát eltávolítani a másik férfi testéről.

- Tethys… így nem vagyok képes hazamenni. Valamit azonnal találjon ki, mert gondolom önök sem tervezik itt tölteni a hátralévő tíz órát!

Lábai végül felszabadultak és apró, sápadt gombóccá húzta össze magát a hideg kövön. Fehér kezeit maga elé emelve nézegette ujjait, majd közé temette az arcát és előre-hátra dülöngélt, várva a megoldást.

Cain Angifilius

+18

Purrr

Hallotta, amint a férfi furcsán fújtatva próbálja összekaparni magát Dante mellől. Meglehetősen megalázó helyzetben volt, Tethys még talán nevetett is volna, ha nem kívánta volna már minél távolabb a háza tájáról. El kellett ismernie, hogy talán kicsit mellélőtt az adaggal. Enyhe bódultságot akart elérni a mágusnál, ehelyett sikerült nagyjából egy agyhalott majom mozgáskoordinációjával felruháznia. Nem adott többet neki, mint amennyit ő maga kipróbált legelső alkalommal. Nem gondolta volna, hogy Cain ilyen kis mennyiségtől kifekszik, igaz, elég gyenge fizikumú. Ezt nagy hibának rótta fel magának. Kikerekedett szemmel figyelte, amint a még így is szívdöglesztő szexdémon akrobatikázik Dante mellett. Az erőlködéstől megfeszültek az izmai, hosszú haja folyvást az arcába omlott, szabad utat engedve Tethys kíváncsi tekintetének, aki igencsak kihasználta a helyzetet még így is. Ahogy etrengölte magát a földön, a boszorkának feltűnt, hogy az orra vére is eleredt az esés következtében.  Egy gyors pálcaintéssel helyre tette arcán a dolgokat.
Tovább szenvedett a földön még néhány percet, majd végül kétségbeesetten elkiáltotta magát:

-Tethys… így nem vagyok képes hazamenni. Valamit azonnal találjon ki, mert gondolom önök sem tervezik itt tölteni a hátralévő tíz órát.

Majd magzatpózba összehúzta magát.

-Nos, eltalálta, nem marasztalnám ma már tovább. Volna olyan jó, hogy felül?

Ezzel felemelte varázspálcáját és elkiáltotta magát:

- Invito Naloxon!

Cain belőtt állapotán ugyanis csak ez segített. Azoknak szokták adni, akik túladagolják magukat.Intravénásan, vagy bőr alá juttatva szoktak beadni kb 10 milligrammot,de nekik nem kellett ekkora mennyiség. néhány mikrogramm elegendő lesz. Hiszen tudta jól, hogyha túl sokat ad belőle a varázslónak, azonnal kijózanodik és ki tudja, milyen hangulatban lesz. Miközben elkapta a felé suhanó üvegcsét, úgy döntött, hogy kimér neki éppen annyit, hogy kicsit összébb kapja magát, de még mindig kellően el legyenek tompítva érzékei. Titkon reménykedett benne, hogy felkeltette annyira a nemes érdeklődését a szerrel kapcsolatba, hogy majd vesz is belőle, vagy alkalom adtán vissza is jön majd, hogy vegyen még belőle. De haladjunk csak szép sorban. Odament az asztalhoz, s az egyik kiskanalat teáscsészévé alakította át. Ebbe töltött a már jéghideg teából, kimérte a kellő mennyiségű naloxont és alaposan elkeverte. Odament Cainhoz és mosolyogva átnyújtotta neki.

-Igya meg, ettől hamar jobban lesz. Ám mielőtt sietősen távozik, meg kell kérdeznem, hogy állhatok még rendelkezésére valamiben? – engesztelésül olyan szemekkel nézett a férfira, amitől bármelyik varázslóról lepattanna a nadrág…

De az éjszaka alatt kiderült, hogy Caint nem akármilyen fából faragták…

levezetésképp

Tethys Skarsgård

Kis zene

Remegve kuporgott  a pince kövén, közben a hullámokban rátörő hányingerrel küzdött, fehér ujjait szájára szorítva guvadt a szeme.

~Haza akarok menni, nem bírom! Mi ez?! Istenek segítsetek, nem bírom! ~ zakatoltak gondolatai miközben a tér hullámzó tengerre emlékeztette, ami szép is lett volna, ha  nem gyomorból érzi az egészet. Megpróbálta elengedni a haját, mert éppen már abba kapaszkodott, erősen hasonlított egy őrültre. Magához képest kócosan térdelt fel karikás szemekkel, miközben fél kezével az asztalt szorongatta. Remegés futott végig a testén, hangosan fújtatott. Nagyon nem állt jól a szénája.

- Köszönöm…- vette el hálásan a bögrét és leküzdötte a teát, többször tévedt cigányútra, de visszanyelte. Meztelenül kuporgott a földön, haja a lábira tekeredett, nem festett túl jól. Kisvártatva látómezeje kitisztult és elmúlt hányingere. Az asztalra támaszkodva, nyögések közepette feltápászkodott, majd megdörzsölte kék szemeit. Nem érzett haragot, mert még mindig a nyugtató hatása alatt állt. Ez volt Tethys szerencséje. Újra beállt a békés eufórikus állapot, minden rosszullétet mellőzve. Tethys kedvesen intézett kérdésére azonnal válaszolt, nem törődve a helyzet bizarrságával. Most már úgy érezte minden mindegy.

- Nos… érdeklődni szeretnék, hogy tudna még adni ebből a szerből… mondjuk kezdésnek egy kiló is elég lenne .- Nem igazán zavartatta magát, hogy pucéran álldogál. Mi is zargathatta volna meg emberfeletti békéjét?

Mialatt a válaszra várt elvette szépen összehajtott ruháit az asztalról és felöltözött.  Újra úgy festett mint annak előtte. A lakkcsizma és drága bőrök rengetegében úgy nézett ki mint egy  földre szállt szex isten. Bár fényét kicsit koptatta, hogy előre hátra hintázott és üres szemekkel akkorákat pislogott mint aki életében először szembesül a világgal több éves vakságát követően. Azonfelül hosszúra növesztett körmeiről lepattogott a körömlakk.

- Továbbá- kezdte el mondatát a megszokott modoros stílusában és kurvás mozdulattal hátradobta a haját:

- Szeretnék valamiféle segédeszközt is vásárolni mellé. Úgy vélem túlságosan sok volt nekem, hogy rögtön a véráramomba került az opiát,  dohánnyal keverve valószínűleg jobban tudnám hasznosítani…

Némi szégyen futott át rajta, de csak egészen halványan. Azok után amilyen állapotban látták már nem érdekelte. Mind férfiasságban mind nemesi voltában kudarcot vallott,  most már teljesen mindegy, ha némi  drogot is vásárol a végén. Nem hitte volna, hogy a hőn vágyott tanári pálya amit elképzelt magának ilyen szélsőségesen fog valami másba fordulni. Egész gyerekkorában arról álmodott, hogy majd tisztelni fogják egyszer a sok szenvedéséért cserébe és megbecsülik… hát jól sikerült.

Mialatt kopogva felsétált a lépcsőn,  maga mögött hagyva a  meztelen Dantét, Cain még vetett rá egy gyors búcsú pillantást. A fehér test összetörten támaszkodott neki az oszlopnak, olyan gyorsan szedte a levegőt mint egy haldokló kis madár. Undorodva összehúzta szemeit és elindult a bájitalboltba.

~ Remélem soha többé nem kerülsz a szemem elé… te kutya!~ dohogott magában, nem is értette  hogy miért gyűlöli ennyire az éles nyelvű ficsúrt. Talán a tiszteletlensége hergelte így fel?  Mikor felértek az üzletbe újra megcsapták a különös illatok. Pálcája ott hevert a pulton ahogy rájuk bízta, fehér kezeivel magához húzta és elrakta a nadrágjába.

~ Valamit ki kell találnom, hogy ne kelljen többet találkoznom velük. Remélem egy kiló bőven elég lesz. Aztán majd magamnak elkészítem a szert. Soha többé nem jövök ide! Soha!~

Ezalatt már szedte is elő az előre megbeszélt fizetséget és várta , hogy megmutassák neki a pipákat. Ugyanis feltételezte, hogy ha ópiumot tart a boszorkány akkor hozzá való eszközöket is tud prezentálni.

Cain Angifilius

+18

Purrr

Láthatólag másodpercek alatt normálisabb színt kezdett ölteni Cain arca. Ez határtalan elégedettséggel töltötte el Tethys-t, ugyanis ez azt is jelentette, hogy nagyon közeledik a búcsú pillanata. Elmélázva nézte a nemest, ahogy alaposan megkomponált mozdulatokkal felemelkedik a földről és mellé sétál.
Hmm… Tetszett a földöntúli lebegés? Hát azt nem is csodálom. Tethys hosszú másodperceket töltött annak felidézésével, amikor Dantéval próbálta ki először az ópiumot. Már nem tudott visszaemlékezni, melyikükben merült fel először, hogy kipróbálják, de sosem fogja megbánni. Azóta is tart olykor itthon, ki tudja mikor fog jól jönni.

-Hogy tudnék-e adni? Hogyne. Azonban ilyen mennyiségben nem tartok magamnál, mert úgysem használná el senki, de ha óhajtja, tudok még rendelni. Viszont remélem megérti, hogy csak itt tudja átvenni, mert a baglyokat mostanában is gyakorta ellenőrzik. Önt sem szeretném bajba sodorni. Nálam nagyjából negyed kiló van most raktáron, azt készséggel odaadom önnek engesztelésül azért, mert nos… nem alakult túl zökkenőmentesen az első ittléte.

Eközben Cain lassan felöltözött. A lány ámulva nézte, ahogy a nemes újból visszaszerzi belépésekor árasztott dicsfényét. Igaz, még kicsit zavartnak tűnt a tekintete.

-Nos, habár jómagam ellene vagyok az ilyen dolgok vegyítésének, az ön döntésébe nem szólok bele. Azért óva intem az ópium rendszeres használatától, mert nagyon rút dolgokat tud művelni az ember bőrével. 

Beszéd közben Cain arcát fürkészte, esetleges támadási szándék után, de a nemes arca olyan sima volt, hogy Tethys nyugodtan sétált fel előtte a lépcsőn.
Nem tartott túl sokféle pipát, ezek is főleg hasis szívásra voltak alkalmasak. De a célnak persze tökéletesen megfeleltek.
Kitette a nemes elé, hadd válassza ki a 12 féle pipából, amelyik neki tetszik. Mialatt a férfi gondolkodott, elsietett az ópiumos üvegcséért, hogy azzal is teljen az idő.
El sem hitte, hogy nem sokára csak kettesben lesznek Dantéval.

[Köszönöm a Játékot Skarsgard kisasszony!]

Tethys Skarsgård

Kis zene

Cain idegességében csak pislogni tudott, mintha nem akarta volna tudomásul venni, hogy folyamatosan újra és újra el kell jönnie az ópiumáért. Nagyon nehéz volt mákvirágoz jutni a szigeteken és nem voltak meg hozzá a kellő kapcsolatai, hogy otthon tudjon termeszteni.  A baglyokat pedig folyamatosan ellenőrizték, így nem kockáztathattak, ahogy mondani szokás: a kényszer nagy úr. Legutóbb akkor érezte magát ennyire nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak miután ember vért vett. Lehet, hogy így napokig, vagy akár hetekig is kibírja majd ölés nélkül, nem tudhatta előre , ki kellett kísérleteznie. Lehet hogy így még szexelni is tudna? Lehet kevéssé lenne frusztrált ha végre valahára élő nőbe márthatná szűz farkát?

- Hát ezt szomorúan hallom .- Adott hangot nemtetszésének olyan éllel, amiből tisztán éreztette beszélgetőpartnerével, hogy nem tervezett többet betévedni. De ugye Cain esetében egyre gyakoribb  az a mondás, hogy : mágus tervez, Merlin végez.

- Legközelebb két hét múlva jövök, addigra rendeljen meg egy kilót! Nem kívánok minden héten kuncsorogni a narkóért, amit rám tukmált!- vágta oda foghegyről.

-A szerelmes rokonát pedig utasítsa jó modorra mert úgy tűnik, hogy innentől kezdve a kapcsolatunk hosszan tartó lesz! Bármennyire nem vágyunk rá így hárman… nem úgy mint a maguk esetében, igaz? -nézett vádlón Tethys arcába, kíváncsi volt hogy a nő mint reagál arra, hogy rájött a bűnös , vérfertőző viszonyukra.

Nem nagyon tudott haragudni mert idegrendszere még vagy tíz órára le volt kötve a bódulattal, de azért oda-oda csípett. Valahol hálás is volt a nőnek, de tudta hogy csúnya játékba kezdett. Szüksége volt a drogra, jobban mint a porított zsigerekre. Azt várta, hogy hazamenjen és újra érezze azt a fantasztikus szédülést amit az elején, csak bent a puha ágyában nem törődve semmivel és senkivel. Hiszen már nincsenek tervei teljesen mindegy mivel tölti az idejét. Lehet az az élvezetek hajszolása, gyilkolás vagy drogozás. Édes mindegy!

 - Nyugodjon meg Skarsgard kisasszony, ha tudná az én bőrömmel milyen ronda dolgokat műveltek… De hiszen látta is, nem igaz? –célzott a lent történt közjátékukra Cain , egyáltalán nem baráti hangnemben. Lehet , hogy nyugodt volt, de hogy seggfejebb is az is biztos.

Mivel nagyon gyors volt a regenerációs képessége biztos volt benne hogy az ópium nem fog nyomokat hagyni rajta, hiszen öregedni sem normális ütemben öregedett. Betudta a jó genetikájának. Továbbá nem érdekelte az sem ha sértő a viselkedése, hiszen magát is sértettnek érezte. Még pár nap kellett neki mire feldolgozza a lent történeteket. Valószínű, hogy Tethys sem számított ennyi meglepetésre az este folyamán. Jobb lett volna megölni valami olcsó rihe-rongyot a Zsebpiszok közben, akkor még mindig kiskirálynak tartaná magát az éjszakában. Zakatoló gondolatait és saját maga elemezgetését egy hosszú bőrtok csattanása zavarta meg.  A nő szó nélkül dobta a pultra a 12 pipát tartalmazó táskát, Cain közelebb hajolt és fehér ujjait az álla elé tette. Szemei kékjét hosszú fekete pillái árnyalták, száját kicsit megharapta miközben válogatott. Majd végül az utolsó pipához érve lelkesen így szólt.

- Ez lesz! Milyen csodálatos darab. Úgy látom antik… olyan mint én,  története van!

A választása a leghosszabb pipára esett, látszódott hogy múlt századi darab. 43 cm hosszú rózsafából faragott eszköz, bronz fejjel és jáde kőből faragott szipkájával tökéletesen illett Cainhoz. Igazán magas árat kért érte a madame, de nem volt határ a költekezésben, ha a nemesről volt szó. A férfi fizetett majd illedelmesen de hűvösen elköszönt és elindult a találkozói pontra. Nem csókolt kezet.

Megtörten sétált ki az üzletből. Nem így tervezte az estéjét, rengeteg új dolgot tanult meg saját magáról. A leginkább azt, hogy mennyire egy kiszolgáltatott , magányos és gyenge ember. Amíg ő hazamegy az üresen kongó kúriájába azok ketten még ha bűnben is , de ott vannak egymásnak. Neki meg semmije sem marad, csak az ópiumos köd és a vér, amit oly nagy mohósággal hajszol… Lakkcsizmája kopogását lassan elnyelte a közeledő hajnal, valahol az utca végén bódító illat csapott az éjszaka szellőjébe, így kísérte Cain útját hazáig, hol Morpheus karjaiba rogyott. Nem maradt egyedül, hiszen ott voltak neki a sötét és buja álmai és féktelen a  vakarózással töltött órák…

Köszönöm a Játékot Skarsgard kisasszony!

Cain Angifilius

+18

Purrr

A nemes pikírt megjegyzését eleresztette a füle mellett. Most azonnal tudott volna szerezni több kilónyi anyagot is akár, de esze ágában nem volt. Tudta, hogy nagy hasznot fog még kovácsolni abból, hogy ismeri a férfit. Még nem tudta pontosan hogyan, de valami azt súgta neki, hogy nem szabad veszni hagynia egy ilyen kapcsolatot. Tudta, hogy valamilyen úton-módon rá fogja bírni a behatolásra. Nem tudott volna normálisan tovább funkcionálni anélkül, hogy listáján ne húzhassa ki Caint.
Azonban arra a savas kommentre, amit Dantéval kapcsolatban mondott, kis híján felzaklatódott.

~Most komolyan azt gondolod Cain, hogy ezzel megsértesz?  Ó, ha tudnád hány ennél undorítóbb és fájóbb kijelentést tettek már ránk az évek során…~ - révedezett magában Tethys.
A legkevésbé sem szerette volna azonban, hogy a találkozójuk csúcspontja átmenjen egy erről folyó vitává, ezért csak annyit mondott szűkszavúan:

-Nos, valóban. Olybá tűnik, hogy a közeljövőben gyakorta meg fog fordulni nálunk. Dantét megkérem majd, hogy fogja vissza magát. Jó modorú fiatalember ő, csak a külsejét érintő megjegyzéseket nem kezeli olyan jól, mint a legtöbben. Ebből kifolyólag eléggé haragtartó is, ezt kérem nézze el neki. De egészen bizonyos vagyok abban, hogy a maihoz hasonló incidens nem fog többet előfordulni- fejtegette Tethys magabiztosan.

Továbbra is legkedvesebb arcát mutatta, pedig a fejében még mindig az a kép villant, hogy leláncolja a pincében nemest és pörög a farkán napokig.
A boszorka saját leleményességét dicsérte, hogy eszébe ötlött az ópium. Másként ki tudja, meddig lent szenvedtek volna még. Cain arcán is látta, hogy szíve szerint teljesen másként viselkedne most, de a drog letompítja érzékeit. Csak remélni tudta, hogy egészen hazáig kitart ez az állapot és felindultságában nem követ el szörnyű tetteket. Valahogy magát érezné hibásnak, hogy felbőszítette a nemest azzal, hogy nem tudta teljesen kordában tartani…

Persze, hogy látta a hátát. Azóta is forró hullámokban tör rá a vágy, hogy megint hozzáérhessen a különlegesen texturált bőrfelülethez. Kora gyermekkora óta hihetetlenül vonzották az érdekes, vagy éppen furcsa állagú tárgyak, illatos emberek. Ezért is tartotta felettébb szerencsésnek a Cainnal való találkozást. A férfi bőre ellenállhatatlan, ritka növények illatát ontotta magából és a hátán a hegek… Több volt, mint csodálatos.
Miután a nemes kiválasztotta az egyetlen valamire való kinézetű pipát Tethys lassan elkezdett aggódni. Ez a férfi tényleg hamar függő lesz. Látta rajta azt a fajta izgalmat, amiről olyan sokat olvasott korábbi tanulmányai során. Hiába tudja tökéletesen, hogy mit okoz testével a szer nem akar majd ellenállni neki, sőt. Hagyja, hogy édes méreg módjára elpusztítsa és még élvezni is fogja. A boszorka csak remélni tudta, hogy nem lesz igaza. Ugyanakkor eszébe ötlött, hogy ebből még hatalmas előnyt is kovácsolhat, hiszen Cain kiszolgáltatott lesz majd, így bármit megtesz azért, hogy hozzájusson a normális élet látszatának fenntartásához szükséges mennyiséghez.

A varázsló kiegyenlítette a számlát, majd sarkon fordult és valami köszönés félét motyogva kilépett a bolt ajtaján.
Miután a férfi sietős lépteinek zaja elhalt a távolban hangos sóhaj tört ki belőle. Nem gondolta volna, hogy ennyire nehéz estéje lesz, a kellemes sorok mögött nem sejtett vadállatot. Hiába a nagy anyagi haszon, ezúttal egy cseppet sem motiválta, hogy a soknál is még több pénzre tegyen szert. Elvégre megtehette volna, hogy egy másodpercet se dolgozzon. Pusztán szerette művelni, amit csinált. De egy dologban most egészen biztos volt. Jó ideig a nevét sem akarta hallani Cainnak. Addig legalábbis egészen biztosan nem, amíg ki nem verte a fejéből a lent történteket.
Miután teljesen lenyugodott egy kissé magához vette pálcáját, becsukta a boltot és lement a pincébe rendet tenni.
Dante még mindig ájultan hevert a pincében Tethys legnagyobb bánatára. Odahajolt hozzá és a fent magához vett kenőccsel bekente a sebeit és zúzódásait. Mire mindegyik nyomtalanul eltűnt, egy halk „Reparo” után összeforrt ruháit is ráadta a fiúra. Már csak egy dolog maradt hátra.

Purrr megintcsak

-Exmemoriam!

-mondta halkan a lány, hogy a kellemetlen emlékek eltávozzanak testvére fejéből.
Bárcsak ő is kitörölhetné azokat a pillanatokat, amikor elveszítette uralmát a tettei fölött… Nagyon vágyott már rá, hogy hazamenjenek és egy hangulatos vacsora kíséretében elfelejtse a mai nap megrázkódtatásait. Utána pedig beülnek majd egy kád vízbe, ahogy szoktak és Tethys végre megkapja azt a kielégülést, amire egész nap várt már. Elhessegette a gondolatot, hogy most igazán mástól szeretné ezt megkapni, helyette halkan elmormolt egy varázsigét.

-Stimula!

Ennek nyomán Dante mélyeket pislogva felnyitotta gyönyörűen ívelt szemeit és kérdőn Tethys-re pillantott.

-Elment már az a tahó? Mi történt?
-Menjünk haza, akkor elmesélek mindent.

Boldog volt, hogy ők itt vannak egymásnak és szánakozva gondolt Cainra, aki most egyedül kóvályog ódon kastélyának végtelenjében…


Nagyon köszönöm a remek játékot kedves Cain Angifilius úrfi !

Tethys Skarsgård

Kis zene

Nem akarta elhinni, hogy megtörték ezt a csodálatos és egyben történelmi pillanatot. Még életében nem ért így férfihoz, ha emberi tudatánál van, leharapta volna tőből az ujjait és Dantét halálra pofozta volna hangos szitkozódások közepette.  Viszont most sokkal jobban élvezte a selymes puha bőr csúszását, ami vértől és verejtéktől volt nedves. Hosszú fehér ujjai éppen beférkőztek Dante nadrágjába és már majdnem hozzá ért a forró és nedves makkjához, amikor Tethys mérges arca törte meg a szentséget! Pedig ez volt élete legjobban vágyott pillanata, bár erről jó maga sem tudott ez idáig. Egymásba fúródó indulatos tekintetüket nem más szakította meg, mint az apjától is jól ismert átok lesújtó csapása.

Tethys dühe egyenesen rázúdult az ostoron keresztül, olyan ütést mérve az arcára, hogy feje hátracsapódott és testével nekivágódott a falnak. Koponyája a betonnak ütközött útjában fekete tincsek röpültek, megszédülten rogyott össze mint egy kártyavár. Dante sápadt és elvérezni készülő teste élettelenül hullott a földre, mikor egy pukkanással megjelent alatta egy fehér párna. A vámpír olyan emberfeletti dühöt érzett, hogy azt nem tudta emberi nyelven kifejezni így csak odamordult ordenáré hangon.  Elvették tőle az ételét! Nem akarta elhinni, hogy ez a nő ilyen aljas módon fog eljárni vele. Még nem volt kielégülve teljesen, egy hétig nem evett majd mindent kihányt, talán kétszer ennyi vér rakta volna rendbe.  Bár tudjuk, hogy miután eltöltötte gyomrát kiokádta volna üvöltve az egészet pár óra múlva, főleg amiatt mert  az emberi fele a narkó hiányában romokban hevert. Nem volt elég hát, hogy alapból képtelen volt feldolgozni a vérmennyiséget, az elvonási tünet is kínozta.

Ha még nem hitte volna, hogy nem kell eléggé aggódnia akkor tévedett. Tethys gyengepontja Dante volt, hiszen a mai látvány,  mind a múltban történt dolgokra emlékeztették. Ismételten a halál markából kellett kifeszegetnie naiv testvérét, bár azzal nem számolt hogy innentől ez egyre gyakoribb közös program lesz hármójuk között. Amolyan kis játék. A nemes nem ismerte még eléggé a beteges családot, hogy tudja most nagyon kihúzta a gyufát. Tethysben nem csak a gyerekkorukban átélt szörnyűségek elevenedtek fel, hanem valami új kínzó érzés is. Ez idáig egyedül övé volt Dante. Senki másé… Nos a dolgok igazán érdekes fordulatot vettek pár óra leforgása alatt.

 Cain idegesen fetrengett a földön mint egy büdös bogár, miközben egy-két tollat hagyott maga mögött a padlón. Próbálta magát felhúzni a méltatlan pózból, hogy kitekerje Tethys nyakát, de nem várt meglepetés érte. Imperio átokkal láncolták le tudatát és nem volt képes megtörni azt, esetlenül zuhant vissza a földre. Túlságosan elborította az állatias düh, hogy ellent tudjon állni. Tethys elviharzott mellette és feltépte a pince ajtót, majd egy egyáltalán nem kedves mozdulattal megfogta a nemes hosszú haját és emberfeletti erővel bedobta a mélységbe nyíló lépcső tetejére. A félvámpír elhűlve érzékelte az oldalába rúgó csinos lábat, majd a lépcsőfokok kellemetlen ütéssorozatát testén, amint megindult lefelé a lendülettől. Nem tudott védekezni, egyszerűen legurult a lépcsőkön és egyenesen a pince hideg betonjába csapódott. Ennél a pontnál ment el az eszmélete…

*

Nem volt magánál amikor a kalodába került, elvesztette a teljes tudatát és a kontrollt teste felett, közben bizonyára őrjöngött de erre már nem emlékezett. Mikor újra magához tért értetlenkedve nyitotta fel szemeit. Félmeztelenül függött kezeinél fogva egy ketrecben. Azt hitte rosszul lát. Egy madárkalitkához hasonlító rácsos valami vette körül, izmos karjai fájdalmasan feszültek feje fölé, a kaloda tetejéről ugyanis bilincsek tartották így feszítve meg rángatózó testét. Egyedül a lábai voltak szabadon, de nem örülhetett annak sem mert térdelő pozícióba helyezték. Nem tudott felállni, csak szánalmasan rugdosta a levegőt.

- Tethys!- Üvöltötte magából kikelve a nemes a sokszor átkozott nevet. Az őt ért ütések hatására visszaszerezte teljes tudatát. De ennek nem igazán örült, mert hirtelen lepörgött a szeme előtt az elmúlt pár óra.

-ISTENEK! –ordított fel undorodva, még mindig érezte Dante ízét a szájában. El nem tudta képzelni mi történhetett, hogy egy másik férfira ilyen szemekkel nézett. Minden összeomlott, az eddigi kép amit magáról alkotott most olyan messzinek tűnt mint a mai este vége. Legszívesebben addig mosta volna a fogait, amíg nem kezd el vérezni az ínye. Lement volna a pincéjébe, hogy fejét a falba csapkodja míg el nem ájul, aztán hívott volna egy kurtizánt. Nőket akart, rengeteg nőt és visszaigazolást,  hogy vágyik az érintésükre! Nem lehet igaza az apjának! Ő nem meleg! Nem szereti a férfiakat! Ez képtelenség!

Elkapta az undor emellett nem volt elég , hogy felötlött benne minden egyes érzés és emlék amit saját neméhez tartozó lányos kvibli ébresztett benne, de belecsapott testébe az elvonási tünet által gerjesztett kín. Mert ugye még azóta sem jutott hozzá az anyaghoz, amiért olyan nagyon remegett.

-MERLIN SEGÍTS! Tethys azonnal jöjjön ide! Mit képzel mit művel velem?  Azonnal tolja ide a képét átkozott boszorkány! Én nemes vagyok, ezt nem fogja megúszni szárazon!  Egyszer másszak ki innen felgyújtom az egész kócerájt! Tethys az istenek verjék meg! Mit tett velem?! Maguk betegek! Megfertőzték a tudatomat mindenféle mocskossággal! Rászoktatott az ópiumra! A beteges hajlamú öccse megátkozott, azonnal szedje le rólam ezt a bűbájt!!! - izmai ismételten remegős táncba kezdtek meggyötört testén,  s a hideg izzadság is elborította. Hasa csak azért nem fájt annyira mert Dante meleg vérével eltelítődött, amint erre gondolt felkavarodott a benne lévő nedű és kezdődött elölről ugyan az ami a napokban. Veszetten fulladozott és lihegett, a drogért érzett olthatatlan szomja öklendezésre késztette. Egyszerre fázott és öntötte el a meleg, pupillái a fények ellenére is kitágultak. Sürgősen ópiumra volt szüksége, hogy ember módjára tudjon viselkedni. Nem bírta tovább elviselni a rosszullétet. A drog és ő eggyé váltak a héten, örök rabszolgaságba vetette a fizikai függőség összes tünetétől vonagló férfit.
 
-Tethys! Azonnal hozzon anyagot! Könyörgöm! Meg fogok halni, nem bírom tovább! – Megalázottan váltott hangnemet, miközben combizma és mellkasa magától ugrált. Teste csatakos volt az izzadságtól. Hangjában kín és könyörgés egyszerre érződött, kellemes muzsika volt ez a bosszús félvéla lány füleinek.

Cain Angifilius

Purrr

Figyelte a lassan egészségesebb bőrszínt öltő Dantét a heverőn, testvére begyógyult sebére nézve elmerengett,s próbálta felidézni a pillanatot, amikor őt falta fel kis híján a vérfarkas.
Kis tapasztalatlan volt még, azt hitte, elbír vele egyedül. Azt találta ki, hogy ha valami eldurvul, majd köteleket varázsol elő. A dolog igazán remekül működött, a férfi kezes bárányként viselkedett domina kezei alatt. Mivel a mágusnak lábfétise volt és imádta, ha csinos lábakkal az arcára és a testére lépnek, Tethys ebbéli vágyait elégítette ki. Azonban nem számolt azzal, hogy a drágán csináltatott fűzője egy óvatlan pillanatban leszakad róla. A vérfarkas már előtte is erős izgalmi állapotban volt, de mikor meglátta Tethys előbukkanó hatalmas melleit, nem tudott uralkodni meredő férfiasságát és azonnal magáévá akarta tenni a lányt. Mivel a boszorka semmi ilyesmire nem vállalkozott, menekülőre fogta a dolgot. Pálcáját botor módon a lépcső melletti szekrényen felejtette. Azért akart elszaladni, de a vérfarkas gyorsabb volt nála és egy rántással ledöntötte a lábáról. Mivel már jó ideje nem ivott bájitalt, az izgalom előhozta állatias énjét. Nem erőszakolta meg Tethys-t azonnal, hanem elkezdte a húsát tépni. A boszorka érezte, amint a tűéles fogak átszakítják a bőrét és a húsába marnak. Forró vére patakokban kezdett folyni, összekenve félig lógó ruháját és szabadon ugráló dús kebleit. Miután ezt a férfi észrevette, két kézzel, dúvad módjára beléjük markolt és végignyalta őket. Lassan masszírozta a puha női ékeket, majd hirtelen a lányba vágta méretes szerszámát. Tethys velőtrázóan felsikoltott az erőszakos behatolástól. Miközben a földön magáévá tette a lányt, tovább ette a megkezdett falatot. Tethys lassan hallucinálni kezdett a vérveszteségtől. Azt képzelte, hogy a férfi azért jött, hogy őt boldoggá tegye, s mikor rászólt a lányra, hogy kóstolja meg a saját, kitépett húsát, örömmel falta be. Tudta, hogy ez a dolog csak azért történik, hogy ők ketten örökre együtt legyenek. Saját húsa és vére is csak tetézte az elmebaját. Érezte ugyan, ahogy lüktetve ömlik a vére a földre, s lassan megalvad a hideg kövön, de nem érdekelte. Inkább belenyúlt és a vérfarkas mellkasára kente. Ettől az annyira felizgult, hogy a boszorkából kihúzva magát a gyönyörű mellek közé élvezett. Ez volt az egyetlen dolog, ami megmentette Tethys életét. Amire a vérfarkas magához tért az önkívületből, a boszorka elvánszorgott a pálcájáért és nyomban gúnyba kötötte. Szerencsére tapasztalt bájitalkeverő volt már akkor is, így gyorsan el tudta látni magát. Nyomtalanul nem tudta helyrehozni a hiányzó részeket magán, de a seb súlyosságát tekintve remekül járt el. A jobb váll a mai napig látszik egy „n” alakú sebhely, amit mindig gondosan elfed hosszú hajával.

Lassan kezdte összeszedni a dolgokat, hogy tisztán lásson. Cain valószínűleg vámpír, vagyis csak félig lehet az. Dante olyan megboldogult, őrölt arckifejezéssel nézte, hogy biztosan valami aberrált bűbájt küldött rá. Tethys nem tudta felfogni azt, amit látott. Egy férfi pőre felsőtesttel simogatta az ő Dantéjának minden porcikáját és forró csókban forrt össze vele. Ahogy erre gondolt a jelenetet, ami fogadta újra és újra lejátszotta az agya. Dante vonaglik, Cain a nadrágjába nyúl bele éppen és úgy csókolják egymást, amit ő még sosem látott.
Miután ezt megint felidézte, mérhetetlen szomorúság, kétely és tomboló düh kerítette hatalmába. Elsőként disaudióval lenémította maga körül a teret, hogy senki ne lehessen fültanúja szenvedésének. Hirtelen az őrület csalhatatlan jeleit vélhetjük felfedezni rajta. Amint a kis képek le peregtek a szeme előtt, folyamatosan előre-hátra dülöngélt, összetört, levert tárgyakat, a hajába túrt, kitépett belőle. Végül térdre rogyott és hangos zokogásban tört ki. Ebben a zokogásban benne volt minden, ami valaha sérelemként érte. A folyamatos kínzás és megaláztatás, amit az anyja okozott neki, a fájdalom, amit azért érzett, mert elítélték testvérével való szerelme miatt, a kényszerházassága, a mindennapi szenvedései ezalatt, a vérfarkassal történt erőszak és végül a mai eset. Annyira fel volt zaklatva, hogy a kezében tartott pálcából csillagszóróként pattogtak ki a fénycsóvák, félő volt hogy lángra lobbantja az egész helyiséget. Az elsorolt sérelmek mindegyik elkövetője elnyerte már méltó büntetését és eggyé vált a halállal. Már csak egyetlen valaki volt, akin féktelen dühét ki tudta élni. Ez a valaki Cain volt. Véget vetett a némító bűbájnak és munkához látott.

Purrr

Eltökélte, hogy addig kínozza a mágust, amíg az az összes beteg, gyilkos titkát kifecsegi neki. Ezután megfenyegeti, hogy elmondja ezeket az auroroknak, így egy életre a rabszolgájává és kiszolgáltatottjává teszi. Elsőként rákényszeríti, hogy üzenjen a hoppanáló emberének, hogy minden rendben, semmi szükség odarendelnie senkit. Hogy ezt véghez vigye, nagy mennyiségű ópiumra és egy nagyon erős kézre volt szüksége.
Amint lehaladt a lépcsőn, azonnal megcsapta az izzadság és megszáradt vér szaga. Undorodva fordult el a férfitól és első útja a fegyvertároló szekrényhez vezetett. Felkapta az első, kezébe kerülő ostort és Cain elé állt.  

-Tethys! Azonnal hozzon anyagot! Könyörgöm! Meg fogok halni, nem bírom tovább! –kiáltotta felé kétségbeesve Cain. A lány megvető arccal nézett rá :

-Ne gondold, hogy egy percig is érdekel, amit mondasz. Ha szépen válaszolsz a kérdéseimre, kapsz egy csókot drága Morpheus barátodtól- itt meglengette a jobb kezében tartott kis szelencét. – Ha azonban rosszul válaszolsz, vagy látom, hogy kezdesz elszemtelenedni, vagy netán azt látom, hogy hazudsz… nos…- itt felemelte a baljában tartott igencsak baljós kinézetű, fém nyelű bőrostort. Apró mérete ellenére sem kecsegtetett sok jóval, Cain felismerni vélte azt a szerszámot, amivel legutóbb Tethys saját magát sebezte meg.
-Nos, kezdjük csak mindjárt az elején. Mit tettél Dantéval, hogy nem lökött el magától, mintha egy gennyes kelés lennél? Egyáltalán mi vagy Te? Hm??? És jól fontold meg a válaszod!  Nem fogadok el ellenkezést…Nem hiszem, hogy megengedhetsz az állapotodban rossz választ - szavainak nyomatékot adva rásózott egyet a férfi mellkasára, hogy az lássa, nem a levegőbe beszél. Az ostor nyomán apró, vérző sebek jelentek meg az izzadságtól csillogó, tökéletes felsőtesten. Tethys élvezettel nézte, amint a nedű lassan lecsorog Cain mellkasán. Mielőtt elért volna a nadrágjáig, odalépett hozzá és lenyalt belőle egy kicsit.

A vérnek elégtétel íze volt

Tethys Skarsgård

Kis zene

Tethys végre megérkezett a pincébe és se szó se beszéd, egy csúnya pillantás kíséretében a kínzóeszközös szekrényhez lépett és kivette azt a szerszámot, amivel szép nagy húscafatokat tud kitépni az emberből. Cain könnyes szemekkel nézte amint éppen megfenyegetik, taknya-nyála egybefolyt, mert az orra még mindig el volt dugulva és a szemiből megállíthatatlanul ömlöttek az ópium megvonásától a könnyek. Tűhegynyi pupillái nem tudtak jobban összeugrani még akkor sem , amikor olyan stílusban beszéltek vele, hogy képes lett volna miatta ölni.
 
- Skarsgard! Azonnal fejezze be a szerepjátékot, most nem fizettem be ugyanis egy körre sem!- Pofázott vissza a mérges vélának degradálóan, miközben izmai úgy rángtak, mint a kocsonya. Amikor meglátta a dobozt még jobban remegett mint annak előtte, tudta hogy az ópium egy karnyújtásnyira van tőle.

- Adja ide az ópiumomat, mit szórakozik? Maga szoktatott rá! Fizetek érte, ha akarja többet is! Csak adja ide és utána hazamegyek, adjon egy évre elegendő anyagot, sőt mondok jobbat!  Nem fogok többet bejönni innentől az üzletbe, a házimanó fog vásárolni, eresszen el! – látványosan reszketett a narkóért , igazán szánalmasnak nézett ki ahogy így könyörgött. A pökhendi flegma szépség teljesen ki volt szolgáltatva és nem úgy ahogy élvezni szokta.

- Mit tettél Dantéval, hogy nem lökött el magától, mintha egy gennyes kelés lennél? Egyáltalán mi vagy Te? Hm???- A kérdést követően pedig lesújtott az ostorral. A múltkori izgatónak tűnő eszköz egyáltalán nem töltötte el kéjjel. Az ópiumért epekedő, legyengült testét úgy rázta meg a fájdalom, hogy majdnem elájult. A szeme láttára röpültek ki saját izmából a hús és vér darabok, ajkait egy néma sikolyt követően átharapta. Lenyaklott feje elé hosszú hajkoronája borult, úgy tekergett a kaloda aljában, mint egy sereg támadó fekete mamba . Hallani lehetett amint kibuggyanó vére ráömlik a fémketrec talapzatára. Ez alatt Tethys elé lépett és arcátlan módon lenyalta vérét. Cain állatias hangon ordított fel dühében és megpróbált előre lendülni, hogy ellökje a nőt. Miután rájött, hogy úgy vergődik mint egy kislány befejezte a próbálkozást és zihálva a nő arcába nézett. Szája vicsorba torzult, megvillantva átlagnál nagyobb szemfogait.

- Nem értem miről beszél! Nem voltam magamnál azt sem tudom hogy kerültem ide! Tegnap éjjel a szobámban tartózkodtam, amikor hirtelen összeestem! Azóta nem tudom mi történt! Elfogyott az ópium és nem válaszolt a levelemre, mind a maga hibája! Ön megbízhatatlan, nem tudja hogyan szolgája ki exkluzív vevőkörét! Én nem tettem semmit, alig emlékszem valamire annyit tudok mondani, hogy az öccse megátkozott és bűnös dolgokra kényszerített! Azonnal hozza ide, hogy leszedje rólam ezt… ezt az undorító…. Nem is tudom mi ez! Mégis miféle játékot művelnek maguk? Mi kell Skarsgard? Hmm? Pénz?! Mi a fenét akarnak tőlem? Mi baja van maguknak? Már nem elég a beteges kapcsolatuk bele akarnak keverni másokat is? És mégis mit képzel, mi vagyok? Mi ez a kérdés egyáltalán, hogy mi vagyok? Aranyvérű vagyok, az Angifilus család utolsó leszármazottja és ha innen kijutok én leszek az utolsó akit valaha látott Tethys! Mert esküszöm az összes ősi istenre, hogy kitekerem a nyakát! Adja ide a kibaszott narkót MOST! Mert nem bírom! Az istenek verjék meg!

 Cain életében nem káromkodott, de most igencsak kikelt magából. Fogai közül nyál fröcskölt Tethys felé és szemei úgy izzottak, mint még soha. Igen , ez volt az a düh amit csak az apja tudott előcsalni belőle. Intelmeit egy levegővétellel hadarta el szinte üvöltve és fuldokolva. A színes fellegek rászálltak tekintetére és nem gondolt már másra csak hogy Tethys nyakát szorongatja és közben röhög. Mindeközben a hányinger és az izzadság nem maradt abba, nem kellett sok hogy kidobja a taccsot.

- Adja ide, nem bírom, nem bírom tovább! Az istenit már! – szakadt fel belőle egy őrült üvöltés. Érezte a dobozból áradó szagot, kifejezetten jó szaglásáért most átkozta magát, nem tudott másra gondolni csak az ópiumra . Teste össze-össze rándult egy nagyobb izomgörcs kíséretében.

Cain Angifilius

Purrr

Mit kezdjen, akit elitélt,
de fölmentett később az ég,
megvonva tőle a halált,
mikor már megadta magát?

Kit mindenétől üresen
talált a szörnyű kegyelem,
megsemmisülten, mielőtt
a semmi habjaiba dőlt!

Mit kezdjen itt! Közületek
talányait ki fejti meg?
Szorongva anyját kémleli:
ha elzokoghatná neki!

Fogódzanék akárkibe,
de nem lesz soha senkije;
szeméből, mint gazdátlan ág,
kicsüng a pusztuló világ.

A férfi artikulálatlan üvöltéssel reagált szemtelen tettére és vergődött, mint egy bogár, aki a hátára fordulva nem tud mihez kezdeni. Igen, ez valóban édes elégtétel. Mindazért amit elkövetett és amit el fog követni. S szenvedni fog mások bűneiért is. Látta Cainon, hogy megfáradt a létben, de egy cseppet sem sajnálta. Kicsorranó vérének látványa csak még inkább tüzelte vágyát.
A mágus komoly fejsérülést is szenvedhetett ma, mert olyan dolgokat üvöltözött, hogy ő nem tett semmit, Dante átkozta meg. Azt sem értette, hogy mit akarnak tőle. Tethys élesen válaszolt.

-Tudod ugye, hogy az egész, amit itt összehordasz egy szemenszedett hazugság…Tudod, honnan tudom ezt? Onnan, hogy Dante kvibli. Még egy békatojást sem tudott megbűvölni soha életében. Ami pedig a pénzt illeti… Vered itt magadat a nemesi, meg az aranyvérű származásodra. Én is aranyvérű vagyok, a családom régebbi gyökerekre nyúlik vissza, mint a tied. A Malfoyokkal és Lestrange-ekkel emlegettek minket hajdanán…l
Ahogy ezt üvöltötte Cain arcába csak még inkább fellobbant benne a vágy, hogy jól helyre tegye a nagypofájú nemest. 
-Az is nagyon aranyos, ahogyan fenyegetőzöl egy olyan kalodába zárva, amit mágikus zár is véd, azt pedig aligha tudod leszedni a pálcád nélkül. Ó igen! És az a hangnem, amit megütöttél, csak még inkább eltávolított téged a drágalátos ópiumodtól. Azt akarom, hogy szenvedj! Érted Angifilius?! Szenvedj azért, amit tettél. Hacsak nem vagy hajlandó szépen válaszolni a kérdéseimre. Tényleg nagyon egyszerű szabályos ezek, hogy az elbódult kis elméddel is egyszerűen felfoghasd őket.
Kezdjük csak elölről még egyszerl- miközben ezeket a szavakat mondta, lassan megint Cain elé lépett és egy szívecskét rajzolt a nemes véráztatta mellkasára.- Mi vagy te? És mit tettél Dantéval? l

Az utolsó szó nyomán olyan erővel ragadta meg a mágus jobb karját, hogy körmei a puha bőrbe vájtak

Tethys Skarsgård

Kis zene

Mikor Cain végighallgatta Tethys monológját a pedigréjét illetően hangosan felröhögött. Drogra éhes szemei kezdődő őrület felé citáltak.

- Hajdanán… emlegettek… hát ennyi amire büszke lehet! Csakhogy az én nevem még aktuális!  Ugyanis keveredett a vérünk mind Malfoy és mind a Lestrange családdal is , közeli rokoni szálak fűznek minket egymáshoz ! De álljon már meg egy perce… Komolyan ezt akarja megvitatni, tényleg? Ha arra kíváncsi kinek nagyobb a farka szerintem akkor én nyertem HÖLGYEM!- ez a hölgyem olyan hangsúllyal volt Tethys fejéhez vágva, hogy szinte belekapott a menetszél. Tovább hallgatta a vagdalkozó nőt, látszódott, ahogy egyre inkább elhagyja a józan esze. Hogy miért? Nos a tény arcon csapta, hogy Dante kvibli.

~Nem.~

- Maga téved, Dante nem kvibli valamit csinált velem ebben egészen biztos vagyok! Istenekre esküszöm nem tettem semmit! Nem voltam magamnál! Tethys ez nem játék eresszen el de tüstént és adjon ópiumot! Ha kell, akkor itasson velem veritaserumot!  Esküszöm, hogy nem tudom mi történt! Ne merjen engem hazugsággal vádolni átkozott, perverz banya! És ne tegezzen! Megiszom, azt a nyomorult szart aztán adjon végre drogot! Nem látja, hogy milyen állapotban vagyok? Fizikai függőségem van! Bármelyik pillanatban leállhat a szívem! Maga nem normális! Tegnap már egyszer elájultam! Bájitalmester vagyok az egyik legjobb a szakmában, tudom miről beszélek! Nézze meg a pupillámat,  ha nem hisz nekem!

A nő mintha meg se hallotta volna az utasításokat megint elé lépett és idegesítően csinosra manikűrözött körmével egy kis piros szívecskét rajzolt Cain mellkasára a félvámpír vérével. A nemesen végigszaladt a gyűlölet, legszívesebben letörte volna azt. Látta a lelki szemei előtt Tethys visítozó arcát amint az egyenként hátraroppantott ujjait figyeli egy székhez kötözve. Cain életében először nagyon illetlen dolgot tett. Mivel tudta, hogy még véletlenül sem tud mit tenni a nő ellen, egy jó nagyot a lábai elé köpött és a tőle telhető legdühösebb tekintetével nézett  bele az  indulatoktól torzuló arcba. A nemes pupillája egy aprócska pont volt összesen, fehér képéről ömlött a veríték.  Tethyshez intézett mondatait utálkozva sziszegte a köpés nyomán.

- Mi az, hogy mi vagyok? Nem értem a kérdést! Mire célozgat? Nem tettem semmit! Dante művelt velem valamit! Undorító az egész! Ha nem hisz nekem hozzon bájitalt úgyis ugyan ezt fogom mondani! Ne merjen még egyszer hozzám érni Tethys egyszer úgyis el kell hogy engedjen! Be vagyok biztosítva, még félájultan is hallottam , hogy hat órájuk van és utána kijönnek az aurorok! Adja ide az ópiumot mert meg fogok halni! Ez nem játék!

Majd újabb görcs rántotta össze meggyötört a testét, mellkasán felváltva ugrált a mellizma, s gyomrába éktelen fájdalom nyilallt. Érezte amint torkában egyre csak nő a nyomás, nem csak az elvonási tünet hanem a szokásos vérhányás ideje is eljött. Égnek emelte fejét, hogy visszanyelje a pár órája elfogyasztott vért, de az újból a szájába tolult. Nem törődve semmivel üvöltve elkezdte kiadni magából Dante vörös vérét, Tethys szeme láttára. Embertelen mennyiség csattant a betonra, felfröcskölt a nő arcára. Cain ismételten kezdett szörnyű állapotba kerülni. Amíg nem kap ópiumot addig fog hányni újra meg újra,  amíg el nem pusztul. Eddig is csak Dante elorzott vére tartotta benne a lelket. Hallotta , hogy Tethys üvöltözik vele , de nem tudott vele törődni mert csak öklendezni és visítozni volt képes. Mindene remegett, az ájulás kerülgette. Biztosan régen a padlón feküdt volna, ha nem tartják meg a bilincsek haldokló testét.

[~Nocsak... Egy igazi kis vadállat lett a finom nemesből. Jól van, tényleg kezdi kienni a józan eszét az őrület.~]

Cain Angifilius

Purrr

Nem hitt a fülének. Cain még ilyen helyzethez is a származását fitogtatja. Ha nem lettek volna tervei, most azonnal megkínozta volna. De úgy istenesen. Bár a piperkőc nemesnek már az is hatalmas trauma volna, ha a haját levágná. A jelenlegi helyzetében azonban talán két ostorcsapást sem élne túl. Nem akarta megölni azért. Bármennyire is jól esett volna látni, ahogy kihuny a fény abban a gonoszan csillogó, jégkék szemeiben.

-Tudom, hogy drogra van szükséged, hiszen én magam mutattalak be a mámoros érzésnek, bár azt nem gondoltam volna, hogy ennyire buta leszel és feléled az összeset. Még hogy Dante nem kvibli… Életében egyetlen alkalommal volt a Roxfort környékén, amikor a születésnapján elvittem Zonko csodabazárába, a hoppanálás vizsgám után. Ugyanaz a Dante, akinek a vérét szívtad és kis híján megerőszakoltad.
Látom, már teljesen az ópium beszél belőled. Lehet tényleg nem lesz más lehetőségem, hogy kiszedjem belőled az igazat.

Ekkor Cain Tethys lábai elé köpött.

~Nocsak... Egy igazi kis vadállat lett a finom nemesből. Jól van, tényleg kezdi kienni a józan eszét az őrület.~

Látta, ahogy a férfi dühtől eltorzult arccal üvölt felé. Váltig bizonygatta, hogy ő ugyan semmit nem tett. Ez eszébe jutatta, hogy a hoppanáló férfit is biztosítaniuk kell arról, hogy a mágus teljesen jól van már.
Ezt erősen megcáfolta Cain következő tette, amikor tekintélyes mennyiségű vért hányt ki, beterítve jó néhány négyzetmétert a pincehelyiségben és a tőle néhány méterre álló Tethys arcát is. A lány undorodva vette tudomásul, hogy Dante vére fröcsköl az arcába.

Ez így nem maradhat. Bármennyire is sajnálta a nehezen elkészíthető Veritaserumot, azonnal ki kellett szednie minden elérhető információt a mágusból, amíg az el nem ájul erőtlenségében. Pálcájával intett egyet és egy kicsiny bájitalos üvegcse surrogó hang kíséretében a kezébe repült. Első ránézésre akár egy üvegnyi víz is lehetett volna, átlátszó felületén meg-megcsillant a pince világítása.

-Nos rendben Cain. Te kérted. Mindent el fogsz nekem mondani. –ezzel egy széket tett a mágus köpésén túlra, biztos, ami biztos alapon. Odalépett a verődő férfihoz és az üvegcsét a szájához emelte. A mágus már annyira le volt gyengülve, hogy a szérumból sok a mellkasán csorgott le, mert a száját sem bírta rendesen egy helyben tartani. Látta, ahogy a szeme Tethys-re fókuszál, így tudta, csak igazat fog hallani a következő órában. Azonban rettentően gyönge volt már. Mivel a boszorka úgy gondolta, hogy a cél szentesíti az eszközt, ezért megvágta magát és vérét egy frissen elővarázsolt pohárba csorgatta. Tudta, hogy Cain magától nem inni meg, ezért imperioval rákényszerítette. Miután látta, hogy kicsivel jobban néz ki, íratott vele egy levelet is. Pergament és pennát varázsolt elő a semmiből, és a következőt diktálta Cainnak:


Mélyentisztelt Uram!
Én, Cain Angifilius, tudatom teljes mivoltában kijelentem, hogy a Skarsgrad család rendben ellátott, további szolgálatai alól mentesül ma éjszakára. A bolt tulajdonosa személyesen fog engem hazaszállítani, amint ezt igénylem.
Köszönöm a segítségét,
Cain Angifilius

Amint Cain végzett a levéllel, elsietett és egy bagoly lábára téve az üzenetet. A madarat kidobta a hűvös éjszakába és visszatért vendégéhez. Azon nyomban elkezdte feltenni neki a kérdéseit.

-Kezdjük mindjárt a legelején. Jól sejtem, hogy maga valóban ölt már embert? Meséljen róla egy kicsit. Kik voltak azok és milyen módon oltotta ki az életüket? Mi vitte rá ezekre a cselekedetekre?
-Ha ezzel végzett, mesélje el a választ a kérdésemre, miszerint micsoda ön valójában? Mi volt az a varázslat, amivel Dante elméjébe hatolt? Mik a tervei szegény fiúval? Ne feledje, hogyha végzett, jutalmul elkábíthatja magát a drágalátos ópiumával

Tethys győzelemittas arccal ült a teljesen megalázott mágus előtt. Lábait keresztbe tette és türelmesen várt.

Tethys Skarsgård

Kis zene

A rosszullét olyan szinten az uralma alá vette a testét, hogy bármire képes volt. Mindenbe bele egyezett csak hogy újra érezze Morpheus csodálatos érintését. Mindenre hajlandó volt, Cain eladta magát Tethysnek azért, hogy fizethessen a méregért amire rászoktatták. Mikor megerősítette a nő,  hogy Dante kvibli úgy érezte hogy a szíve ketté szakad a tomboló indulataitól. Nem értette magát, sem a helyzetet, arca lángba borult a szégyentől.

- Ugyanaz a Dante, akinek a vérét szívtad és kis híján megerőszakoltad.

Ez a mondat egy életre belé égett. Ő soha nem tenne ilyet, főleg nem egy férfival. Egész életében Rupert terrorizálta és kínozta. Ezerszer hányta a szemére, hogy nem férfi mert ugyan úgy néz ki mint az anyja egykoron. Ő egészséges szexuális indulatokkal megáldott ember és ezt az is bizonyította, hogy rengeteg escortot hívott meg.  Teljesen rendben ment minden addig a pontig, amíg nem került volna behatolásra sor, de akkor az éhesebbik fele szabotálta a dolgokat nem pedig az, hogy a saját neméhez vonzódna.

- Nem tudom mi történt Tethys, valószínűleg valamit rak a párologtatójába, ami különös hatással van az érzékekre, ugyanis az öccse a legkevésbé sem ellenkezett! Tán valamiféle bűbájt szór szét az üzletben, ami mindenféle beteges indulatokat gerjeszt, hogy jobban fizessenek a vendégek? –Szuszogta rekedt hangon, ugyanis a gyomorsav teljesen kikezdte a torkát. Szája sarkait bemarta a hányás és kellemetlenül berepedt a bőre, minden egyes kimondott szónál csípett és viszketett. Az életét tudta volna adni egy fogkeféért, de előtte egy jó adag ópium sem ártott volna. Mellbimbói megkeményedtek a lúdbőrözéstől, amit kínjaiban érzett.  Tethys egy széket húzott a kaloda elé, nem sok jóval kecsegtetve a jövőre nézve. Igencsak kihallgatás szaga volt a helyzetnek.

 -Nos rendben Cain. Te kérted. Mindent el fogsz nekem mondani.

Szólt pökhendien a félvéla miközben a kezébe hívott egy üveg igazságszérumot. Cain nem tudta elképzelni sem, hogy egy decije is benne maradhat. Kiszolgáltatottan állta mikor is nő rászorította kezét állkapcsa ízületére és szája önkéntelenül kinyílt olyan módon, ahogyan a háziállatokat kényszerítik a gyógyszer lenyelésére. Véres nyálcsík rugózott fogai között. Ajkait felfeszítve öntötte bele a bájitalt, miközben kis patakokban csordogált le kétoldalt az állán. Mialatt itatták folyamatosan jött vissza, olyan küzdelem volt ez Cain perisztaltikus mozgása ellen amit senki sem tudott legyőzni. Aztán végre elfogyott az üveg egész tartalma, mindenki leizzadt.

- Átkozott! –fulladozott a saját nyálától Cain, miközben mérgesen prüszkölt, még az orrából is a szérum csordogált. A nő elégedetten lökte hátra kezei között tartott fejét, vigyorogva várta  a hatást. Cain szemei kitágultak bár még pupillái ugyan olyan apróak voltak, mint előtte. A nő odavarázsolt egy poharat majd hirtelen mozdulattal feltépte saját csuklóját, bele engedve illatos vérét.

- Maga meg mit művel???- Nézett rá Cain idegesen és ismételten lejátszódott az előző jelenet, csak most a madame a vérét kényszerítette le a torkán.  Imperio segítségével ösztökélte az összehúzott szájú félvámpírt, aki hősiesen küzdött az ízületei nyomása ellenére is.  Cain a vér ízének hatására lehunyta szemeit és úgy ivott mintha kötelező lenne, sőt nagyon is élvezte. El is felejtette, hogy éppen abból táplálkozik akit jelenleg a legjobban utált. Hasonló íze volt mint Danténak mégis más aromával bírt. Tethys véréből sütött a romlottság. Kínzó érzéssel szakadt el szomjas ajka a pohártól, s kéjesen megnyalta a fogait. Önkéntelenül ezt lehelte a nő felé.

- Még…!

 De nem kapott többet. Gyomorbántalmai ismételten rendeződtek, szája sarkán lévő repedések szépen lassan halványulni látszódtak. Bár még rázta a hideg, sokkal jobb bőrben érezte magát, mint annak előtte. Miután kitisztul a feje a vér íze után érzett kéjtől tovább haladtak az események. Tethys egy pálcasuhintással leoldotta a kezeiről a bilincset és szintén mágia segítségével megíratta vele a levelét. Cain közben magából kikelve szitkozódott, de drog után remegve körmölt , mint a kisdiákok.

- Tethys ezt nem ússza meg! Ha megöl, akkor mindenki tudni fogja, hogy ön áll emögött!- vicsorgott Cain, elfehéredő ujjakkal szorongatva a rácsokat. A véla egy szemtelen mosoly kíséretében tépte ki  kezéből a pergament, majd tíz percre eltűnt. Ez alatt a  vér és a veritaserum kifejtette teljes hatását. A férfi innentől kezdve csak az igazat mondta az elkövetkező egy órában. Élete legnagyobb balgasága volt ezt a módszert javasolni. Kínos hatvan perc elé nézett ugyanis.

*

Kis zene

Az első kérdéstől kirázta a hideg és összeszorult a gyomra. Ölt-e már embert? Nos a válasz azon nyomban kibukott belőle.

- Igen öltem .- Suttogta és háttal a rácsnak dőlt, majd szépen lassan lecsúszott a hideg fém talpazatára, teljesen összeomlott a döbbenettől, nem számolt ugyanis azzal hogy Tethys gyanakodna rá. Haja szégyentől és félelemtől torzuló fehér arcába hullott. Tudta, hogy innentől a nő azt csinál vele amit akar. Nincs megállás.

- Megöltem... legalább tíz örömlányt az elmúlt egy hónapban. Az egyik eset az újságokban is szerepelt. Szexuális szolgáltatást szerettem volna igénybe venni, de mikor… behatolásra került sor a betegségem eluralkodott rajtam. Én nem akartam őket bántani! Nem tudtam mit csinálok és ők sem menekültek! Elárasztott egy érzés és sodródtam az árral! Nem vagyok bűnös én beteg vagyok! Egyetlen egyszer gyilkoltam szándékosan, de arra megvannak a nyomós okaim… Amióta ópiumhoz nyúltam nem követtem el egyetlen bűncselekményt sem! Tartom a diétámat és elnyomom ezeket… az indulatokat… vagy ösztönöket a droggal!- mérgesen ökölbe szorította a kezét és körmei a saját tenyerébe vájtak. Most már egészen biztosan nem  normális , hogy saját magát keverte bele ebbe a helyzetbe. Innentől kezdve Tethys játékszere lesz, hacsak nem fogja jelenteni és végzik ki az Azkabanban.

- Ezért nem etikus, hogy nem írt vissza! Ezért használtam  el ennyit, hogy ne öljek! Tudja jól mi vitt rá!  Az éhség vitt rá Tethys! Az éhségem! Beteg vagyok és ezzel visszaélt! - nézett vallatójára gyűlölettel teli szemekkel, igazán szép férfi volt még úgy is, hogy egy adag véres hányásban trónolt. A következő kérdés következett, amitől már égnek állt a haja. Tethys a mai nap során többször szegezte neki.  

~Mi ez a kérdés, hogy micsoda vagyok valójában? Mit akar ez tőlem? Mire megy ki ez az egész, nem látja, hogy ember vagyok?!~

- Ember vagyok Tethys az istenek verjék meg! Ember vagyok! Mi más lennék? Vagy a származásomat firtatja? Ha kell nézze mega családi albumomat, aranyvérű vagyok!  Maga nem normális, maga őrült! Örültebb mint én, nekem van mentségem! Papírom van arról, hogy beteg vagyok, minden az állapotomnak tudható be, de önnek a lelke beteg! Átkozott!

És jött az utolsó egyben legkínzóbb dilemma. A kérdés olyan volt, mint egy jól irányzott kegyelemdöfés.  Cain egyenesen Tethys arcába bámult, látni lehetett amint elönti a pír. Hasában újra érezte a különös érzést, remegett de nem fájdalmasan , a szívverése pedig felgyorsult. Eszébe jutott a tejbe ontott méz és a fahéj illatú puha haj. Dante vértől nedves ajkai és víz ízű nyála. Bőre érintésék puhasága és a törékeny ,nőies lénye.

- Könyörgöm Tethys fejezze be, ne kínozzon tovább!- kezét a hajába túrta mint az őrültek és hangosan felzihált. Nem akarta kimondani, de kénytelen volt. Életében először sírt nyilvánosan mások előtt, könnyektől maszatos arccal nézett fel a nőre és megeredt a nyelve.

- Nem tettem semmit az égvilágon! Az öccse, amíg haldokoltam… felém nyúlt és én… én. –hangja elcsuklott. Erőt vett és újra kezdte.

- Majdnem meghaltam, de ő odajött. Dante sírt miattam, aztán hirtelen… éreztem a lelkét a szívemben. Életemben… nem érintettem még ennyire ártatlan lényt! A kínjai és a fájdalmai, a mindent elsöprő kedvessége annak ellenére amin keresztül ment… minden a részemmé vált, olyan érzés kap el,  ha rá gondolok hogy elsírnám magamat a gyönyörűségtől…- a nemes a szájára szorította  kezét és Tethys elnyúló arcába bámult, folyamatosan ömlöttek a könnyei, nem bírtak megállni. Hangosan felnyögött az összetóduló érzelmeitől. Soha nem gondolta volna hogy ilyen mondatok fogják elhagyni ajkait.

- Dante vágyait is éreztem, éreztem hogy teste felforrósodik az érintésem nyomán és úgy kíván engem ahogyan én is őt! Az enyém akart lenni és nem ellenkezett, mindenét nekem akarta adni és én szívesen fogadtam! – ismételtem eltakarta szégyentől égő arcát és szenvedéstől teli hangon felzokogott.

- Istenek! Könyörüljetek rajtam bűnös vágyaimért ! Én férfi vagyok! Én nem tehetek ilyet! Mit tett velem Tethys, mi van a levegőben? Maga tudja jól hogy ez nem természetes! Mit művelt velünk? Tervezte ezt is ahogy a drogra szoktatásomat igaz? Mit akar tőlem az isten verje meg?! Mit csinált velem, mit csinált velem, amitől úgy érzem, hogy az öccse a legszebb lény a földön amit valaha láttam!!!!- úgy üvöltött a pincében, hogy valószínűleg még a boltban is lehetett hallani. Hangja szenvedélytől és kíntól izzott. Minden egyes kimondott mondata után gyorsabban vert a szíve, ágyékát elöntötte a forróság, már a gondolattól is. A tiltott érzések rettenetes mértékben feltüzelték. Miután megvallotta érzéseit, amivel saját maga sem volt tisztában egy apró remegő fehér csomóvá húzta össze magát és elkezdte a fejét a vaslemeznek csapkodni.

- Merlin ments meg! Könyörüljetek rajtam istenek! Mi ez az érzés, nem tudom magamat türtőztetni! Mentsétek meg bűnös lelkemet! Légy Átkozott Tethys! Undorító! GUSZTUSTALAN!

 Olyan erővel verte magát a talapzathoz, hogy félő volt megöli saját magát. Látszódott, hogy a szégyen és a meglepettség egyszerre táncolta körül, az őrület szirmait szórva köré. Saját gondolataitól megrökönyödött , férfiasságban vetett hite lassan odaveszni látszott. Még apja legdurvább kínzásai sem voltak ehhez a lelki gyötrelemhez mérhetőek, amit éppen az imént élt át. Lassan egy finom vérpatak kezdett az orrából folyni, de ő nem állt meg.

[-Igen, öltem…]

Cain Angifilius

Purrr

Ahogyan hallgatta Cain kétségbeesett próbálkozását arra nézvést, hogy ő márpedig semmit nem tervezett a testvérével, nevetni támadt kedve. Méghogy Tethys szór szét bűbájokat az üzletben, hogy a belépők megzavarodjanak érzékeikben? Teljességgel nonssense. Habár azt kívánta, bár létezne ilyen bájital, vagy illóolaj…

Az önként nyújtott áldozat nagyon tetszett Cainnak, még akart belőle. Látszott rajta, hogyha kezei szabadon lennének, most azonnal kiharapná Tethys torkát és addig szívná a vérét, amíg az utolsó lélegzetvételét meghallaná. De nem igazán volt ebben a helyzetben. Inkább olyan volt, mint egy vergődő kismadár a ketrecben: törékeny és sebezhető.

A Veritaserum azonnal elkezdett benne működni, amint a szájához ért. A vér már megtette a kellő hatást, úgyhogy a következő órát bizonyára túléli mindenféle kellemetlen következmények nélkül. Feszülten figyelte a mágus minden rezdülését, aki hosszú, önmagával való viaskodás után kinyögte:

-Igen, öltem…

Tethys látta rajta, hogy teljesen összeomlott saját szavaitól. Pontosan ezt a reakciót várta. Csak úgy ömlöttek belőle a szavak. A boszorka csak kapkodta a fejét a sok információ nyomán. Sodródott az árral… tartja a diétáját… Idegesen mondta ki a szavakat, amik nem saját akaratából hagyták el a száját. Látszott rajta, hogy már megbánta elhamarkodott kijelentését, miszerint Tethys használjon rajta Veritaserumot. Ezt nem mondta ki hangosan, szavakban csak Tethys-t kérte számon, hogy etikátlanul viselkedett vele.

-Értem én, hogy a betegsége miatt használt el ennyit. Arra is rájöttem már, hogy ember. De mi ez a betegség Cain? Valami aberráció? Nem normális mivolta az embernek, hogy mások vérére vágyakozzon… Mi több, az sem normális, hogy megöli őket ilyen alkalmakkor. Mesélte, hogy egy alkalommal a behatoláskor hatalmába kerítette a betegsége és ekkor megölte a lányt. Mikor legelőször nálam járt és a szabályokat beszéltük meg, kikötötte, hogy nem kerülhet sor koitális aktusra. Mikor jeleztem ebbéli szomorúságomat, ön nem fejtette ezt ki részletesebben. Mi volt ennek az oka? Miért nem akarta az aktust? Vagy arról van szó, hogy ön a betegsége miatt még sosem…?

Tethys révetegen figyelte Cain reakcióit, miközben a nemes egy ázott kis verébhez hasonlóan bánatosan ült kalitkája mélyén, egy cseppet sem rákészülve a rá váró húsba vágó kérdésekre. Látta, ahogyan a férfi kínosan zavarttá kezd válni, kezeit őrült módjára a hajába túrta és előre hátra hintázott ültében.

-Könyörgöm Tethys fejezze be, ne kínozzon tovább! – fakadt ki és könnyei elkezdtek patakzani. Mivel kezei láncra voltak verve, nem tudott nekik megállt parancsolni, vagy letörölni őket. Tethys elég közel ült hozzá, így feltűnt neki, hogy a könnyek nyomán Cain szempillái összecsomósodnak.

~Ez meg micsoda? Miből vannak a könnyeid neked?~

Kisvártatva megszólalt Cain és elmesélte, hogy mi történt, amikor megérkezett a boltba és Tethys még nem volt itt.
Olyan szavakkal beszélt testvéréről, amit soha nem is képzelt el. Ha nem a boszorka szerelmetes testvéréről lenne szó, Tethys valószínűleg sírva fakadt volna. Hosszasan beszélt neki arról, hogy mennyire letaglózta Dante ártatlansága és angyali kinézete. Zavarba ejtő részletességgel beszélt arról, hogy mennyire kívánja Dantét és hogy érezte, a fiú is ugyanennyire vágyja őt. A lelkét érezte magában, amikor a vérét itta, s tudta, hogy boldogan szaladt volna a halál karjaiba is, ha Cain úgy kívánja.  Tethys látta, hogy mennyire szenved a kimondott szavaktól a férfi, zokogott és saját maga elől próbált meg elbújni, mert szégyellte, amit beszél. Váltig bizonygatta, hogy ő férfi és nem egészséges hogy így érez, de azt érzi, hogy Danténál szebb lényt sosem hordott a hátán a föld. Ezt olyan hangerővel üvöltötte, hogy az alvó fiú felriadt a boltban. Folyvást azt hangoztatta, hogy Tethys megfertőzte és miatta nem tudja türtőztetni magát és undorodik saját magától. Úgy látszott valamiféle roham kerítette hatalmába, mert elkezdte a fejét teljes erőből a rácshoz csapkodni. Tethys tudta, hogyha így folytatja, hamarosan tényleg meghal végelgyengülésben.

Úgy gondolta, hogy kezdetnek ennyi elég is lesz, ezért gyorsan intett egyet pálcájával, aminek nyomán hamarosan újfent egy üvegcse jelent meg, ezúttal egy nagyobb fajta. Imperioval rávette Caint hogy megigya, mert nem akarta, hogy megölje saját magát. A Béke Elixírjét gondolta a legjobb választásnak ebben a helyzetben. A pince közepén állva figyelte, ahogy a mágus szépen lassan megnyugszik. Tethys tudta, hogy a hatása jó sokáig fog tartani. Addig még bőven marad ideje kérdéseket feltenni. De egy időre hagyta, hadd elmélkedjen a varázsló..

***

megintcsak Purrr

Dante hirtelen felriadt álmából. Nem értette mit keres a heverőn és miért van egyedül. Felrémlett benne a jelenet, amire legélénkebben emlékszik. Nedves ajkak, jégkék szem.
JÓÉÉÉÉÉG!!! Tényleg megcsókolta őt Cain. Nem gondolta volna, hogy egyszer tényleg bekövetkezik az, amivel annyira sokszor csúfolták már. Hogy a saját neméhez is vonzódni kezd. De nem érdekelte most ez az egész. Nagyokat pislogva körbenézett és csücsöríteni kezdett. Hallotta, hogy a pince felől üvöltő férfihangok jönnek. Csak nem? Sebtiben felpattant, de kis híján arcra is esett. Ekkor jutott eszébe a kép, hogy Cain száján vér folyik le, mégpedig az ő vére. A gondolattól először kirázta a hideg, de miután többször lepergett a jelenet lelki szemei előtt érezte, hogy megint felforrósodik a teste. Sorban peregtek le előtte a jelenetek újra, meg újra. Mikor Cain letépte róla az inget, szinte megint érezte, ahogy végigszaladnak a hosszú ujjak gerincén és a fenekébe markolnak. Az érdes nyelvet is újra a nyakán képzelte, a hideg ajkak érintését a csuklóján… Nem tudta kontrollálni magát, mert duzzadó férfiasságáról majd lepattant a kis feszes nadrág. A tudat, hogy Cain még a közelben lehet, még jobban feltüzelte. Visszafeküdt a heverőre és a kéjesen nyögő mágust képzelte magára. A gyönyörű képek hatására férfiassága csak úgy csillogott az izgalmi nedvektől. Miközben puha kezeivel saját magát kényeztette, újraélte a lopott pillanatokat. Nem tartott neki sokáig a csúcsra jutni, amikor lányos hangos felnyögve elélvezett. Remélte, ezt Cain is hallotta a pincében, akármit is csinál ott…

Tethys Skarsgård

Kis zene

Míg a fejét a földbe csapkodta már hallotta a következő kérdéssorozatot. Nem volt hajlandó válaszolni, de teste szenvedett már mindenféle tünetegyüttestől amik kiszolgáltatták a nőnek:  Igazságszérumtól, ópiummegvonástól és véréhségtől. Nem bírta idegekkel, azon munkálkodott, hogy itt ebben a pillanatban öngyilkos legyen, ha megpróbálják megfékezni akkor leharapja a saját nyelvét, innentől úgyis mindegy, érezte hogy az Azkabanban fog kikötni.  Elhűlten ismételte fejében a mondatait újra meg újra. Nem akarta elhinni, hogy ez valóság és nem egy rémálom. A szabadság ami után úgy vágyódott,  a pokolba vezette. Neki sosem lett volna szabad emberek közé mennie. Soha!

- Auuuuuuurrrgh!

Önbántalmazását a ma este többször is alkalmazott Imperio átok törte meg, Tethys belemarkolt a hajába, úgy rángatta fel a földről vérző fejét, majd egy újabb üveg löttyöt erőszakolt belé. Azonnal tudta, hogy mit kapott, a Béke elixírjét diktálták bele, hogy ne lehessen öngyilkos. Annyira utálta a lányt, hogy nem talált rá szavakat.

- Rohadna meg a pokolban, egyszer a kezeim közé kerül, megölöm!- üvöltötte Cain kínjában az elixír után közvetlenül. Magához képest higgadt volt, sajnálatos módon az öngyilkossági vágyát elvágták. A nő csendben visszaült a székbe és várta a további válaszait. Cain a földön térdelt még mindig, hányásban, vérben és könnytengerben. Kezei egymáshoz voltak bilincselve, kis utat engedve a mozgásnak, apró lánc feszült a két fehér csukló közt. A kényszer, hogy feleljen ismételten elöntötte tudatát.

- Nem vagyok aberrált!- dörrent fel a nemes, bár nem éppen erről tanúskodtak megvallott tettei és vágyai. Ő viszont szentül meg volt győződve róla, hogy teljesen normális.

- Gyermekkorom óta beteg vagyok! Apám nevelt fel, mert anyám a születésemkor meghalt. Apám mindig is szűkszavú volt, de annyit én is tudok, hogy elvileg anyám akkor betegedett meg, amikor én velem lett várandós. Az otthon talált orvosi dokumentumokból azt olvastam, hogy … nagyon hirtelen megöregedett… aztán elvérzett.  – Szavai úgy zúdultak ki remegő ajkai közül, mint a nagy nyomású vízsugár a csapból. Már nem sírt, bár az ópiumszomj ugyan úgy kínozta, Tethys vére tudott csak enyhíteni a tünetein. Mivel nem ivott meg egyszerre több literrel így úgy nézett ki, hogy benne marad. Bár benne ez egyáltalán nem tudatosult, hogy így kéne minden esetben eljárnia. Imádta halmozni az élvezeteket.

- Nem tehetek róla nem én irányítom magamat! Éhes vagyok és ezért ölök. Gyerekkorom óta kínzó éhség gyötör. Nem járhattam iskolásba, magántanulóként kellett mindent elvégeznem. Csak a speciális étrendem tudott enyhíteni a tüneteken. Számtalanszor kaptam rohamot, amikor gyilkos szándékok vezéreltek. Olyankor… olyankor büntetett meg apám. A tüneteim abban nyilvánulnak meg, hogy mentális, fizikai kimerülés során megéhezem. Ez addig erősödik amíg nem jutok ételhez. Rengeteg orvosi kartont tudok felmutatni, apám pedig  neves medimágus volt! Nem találtak gyógymódot, sem a rohamokra sem pedig a fényérzékenységre. Én találtam fel az első olyan kenőcsöt ami nem csillog a bőrön és véd a nap ellen. Így tudok kimenni a házból.  – itt kis szünetet tartott, hogy erőt gyűjtsön a további válaszaira.

- Tudom,  hogy nem normális… hogy megölöm őket, ezért szoktam rá az ópiumra Tethys. Maga direkt játssza a hülyét? –vicsorgott a nő felé. Utálta ismételni magát. Aztán jött a mindent elsöprő második legrosszabb kérdés az este során.

-  Mikor legelőször nálam járt és a szabályokat beszéltük meg, kikötötte, hogy nem kerülhet sor koitális aktusra. Mikor jeleztem ebbéli szomorúságomat, ön nem fejtette ezt ki részletesebben. Mi volt ennek az oka? Miért nem akarta az aktust? Vagy arról van szó, hogy ön a betegsége miatt még sosem…?

A nemes vörös arccal bámult maga elé, párbeszédük fonalát egy üvöltés törte meg a felső emeleten. Cain és Tethys egymásra meredtek, nem fájdalmas nyögés volt ez, hanem kéjjel teli női sikoly és ezt mindketten tudták. Borzasztóan nagy csend ülepedett a pincére, az alapból fülledt levegő megtelt hormonokkal. Cain idáig érezte Dante édes spermájának illatát. Ennek következtében, ha már nem volt elég baja elöntötte ölét a forróság. Kezeit önkéntelenül is maga elé rántotta, ezzel akarta izgalmát leplezni, de fordítva sült el. Mozdulata mindent elárult.

Most kezdődött az este legviccesebb része. Élesben tapasztalhatjuk meg ugyanis Cain és Dante lelkének összefonódását, mindenki számára tanulságos lesz. Amint Cain elkezdett begerjedni Dante fent arra lehetett figyelmes, hogy érzi merre van gazdája s bár éppen az imént könnyített magán újra vágyakozni kezdett. Cain izgalmát érezte ugyanis felforrni csenevész testében. Nem is csoda , hogy a  kis takarítóruhás barátunk tüstént elindult a pince irányába ,hogy parancsolójának kedvére tehessen. BŰN!

Lent a pincében a kínos közjáték után Cain megpróbálta terelni a témát , mert nem volt képes zöld ágra vergődni az érzésivel, így úgy érezte inkább beszél arról , hogy szűz minthogy látványosan gerjedjen a beteges nővér öccsére.

-IGEN ÍGY VAN! ÉN …én még… - maga elé meredt nem hitte el  ,hogy huszonöt éves felnőtt férfiként, úgy hogy annyira tehetős hogy élete hátralevő részében ha az ujját sem mozdítja akkor is van pénze, azt kell üvöltse egy ketrecbe zárva, miután megvallotta esküdt ellenségének, hogy az öccse lett élete első szerelme, hogy:

-SZŰZ VAGYOK TETHYS! IGEN! Szűz vagyok bassza meg! Az vagyok! Most boldog? – úgy szedte a levegőt mintha az utolsó kortyokért küzdene.

- Nem tudok behatolni, abban a pillanatban ölök! Marad a magányos , szánalmas faszverés egész életemben! Örül?

Vörös arccal emelte fel fejét. Tethys tágra nyílt szemmel nézett Cainra arcán szánalom és döbbenet egyszerre ugrált versenytáncot, de ennél borzasztóbb dolog is történt. A félvéla mögött a lépcső aljában meglátta Dantét. A fiú mindent hallott, Cain majdnem elájult ijedtében. A srác nem mosott kezet, olyan szex szagot hozott magával a pincébe, hogy vágni lehetett a levegőben. Hősünk gyorsan maga elé nézett, s nagyon ügyelt rá, hogy kezeit maga előtt tartsa.

~Merlinre esküszöm, nem fogok soha többé bántani egyetlen egy embert sem, csak had menjek haza!~

- Tethys! Könyörgöm, most már mindent tud! Könyörgöm, adjon drogot és engedjen haza! Nem fogok beszélni senkinek arról, amit velem művelt! Azonnal haza akarok menni! Többet nem látjuk egymást, a házimanó fog jönni a cuccért! Könyörgöm!