+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Felnőtt varázslók
| | | |-+  Morgan Williamson (Moderátor: Morgan Williamson)
| | | | |-+  Williamson "Rezidencia"
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 2 [3] 4 Le Nyomtatás
Szerző Téma: Williamson "Rezidencia"  (Megtekintve 6936 alkalommal)

Morgan Williamson
[Topiktulaj]
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #30 Dátum: 2015. 12. 02. - 23:57:55 »
+1

+18

Minden láncot eltéptem, minden cérna elszakadt, kész. Aila akármit mondhat és tehet, én már akkor sem állok jót magamért, mert túlságosan is megmérgezett a helyzet és a vágy, ami átjár mind a kettőnket. Képletesen lángra akarom őt lobbantani és ha azt hiszi, hogy az első kellemetlenségnél meghátrálok, hát téved. Ezt rövid úton bizonyítom is. Szemeiben pedig visszaköszön rám a válasz, hogy mindent jól tettem és teszek, teljes a siker, a célom elérem. Erre el kell vigyorodnom, ami jelen helyzetben inkább egy ragadozó mosoly lesz, ami azt illeti, de ezt a legkevésbé sem bánom... inkább csak teszem a dolgom és legapróbb gesztusára is reagálva csak fokozok a helyzeten, megmutatva neki, hogy miről is szól ez az egész... eddig csak "ismerkedtünk" most jöhet a komolyabb téma. Örömest teszem, hiszen a helyzet, a szépsége és a szenvedély is pörget és ösztönöz, minél többet akarok hallani édes sóhajaiból, látni, ahogy arcára kiül az élvezet, ahogy mellkasa süllyed és emelkedik a szapora légzéstől s kellemes domborulatú keblei fel s alá mozognak. Meg is teszek ennek érdekében mindent, hogy sóhajait nyögésekké változtassam, őszinte megelégedésemre. Körmei, a jelzés értékű karmolások csak még tovább pörgetnek és még jobban ösztökélnek, érezheti Aila, hogy nem kicsit tetszik nekem a megoldása, ami egy-egy különösen erőteljes lökést eredményez. Viszont azzal, hogy még jobban megvadít, arra ösztönöz, hogy változtassak a  helyzeten s meg is teszem azt, igényeim szerint. Örömmel konstatálom, hogy veszi Aila a lapot és ösztönösen teszi amit kell, így bezsebelhet tőlem hálás cirógatást cserébe s egy-két apró csókot. Remek lehetőségek vannak ebben a lányban, érzem, hogy sikerül belőle ösztönösen nem is akármilyen szeretőt előhozni. Ismét magamévá teszem az új helyzetben, míg én is figyelem magunk a tükörben, kihasználva, hogy egyszerre tárul elém arcának és hátsó felének látványa is... nem aprózok már el semmit, keményen és határozottan adom meg neki, amit akar, na meg amit én is akarok. Egyik kezem vörös tincseire markol s feszíti kicsit még jobban ívbe a hátát, míg a másik csípőjén és fenekén nyugszik s tartja őt fixen, amire szükség is van, hiszen nem mondhatni, hogy lazán dolgoznék, sokkal inkább intenzív csípőm munkája, tekintve, hogy nagy erővel és gyorsan mozog, ahogy teljes hosszamban mozgok ki és be... rövid, ám intenzív percek ezek s így nem kell sok, hogy megérezzem és aztán meg is halljam, hogy sikerül a csúcsra eljuttatnom partnerem s ennek hála mindent tartok, ahogy bírom, hogy élvezetét minél tovább kitoljam és minél teljesebbé tegyem, de arra figyelek, hogy én még ne érjek el oda, elvégre nem hiányzik, hogy valami hiba csússzon a  számításba... még nem kívánok családot alapítani...
Naplózva


Aila F. Clarce
Eltávozott karakter
*****


.Madárka. IV.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #31 Dátum: 2015. 12. 04. - 23:48:27 »
+1


+18


Vajon elképzeltem valaha ezt a pillanatot? Ami azt illeti, ezt talán nem, de hasonló már megfordult a fejemben. Volt egy álmom, melyben egy arctalan fiúval szeretkeztem, de mindenféle szenvedély nélkül, partnerem anatómiai szemléltetőbábuhoz hasonlított, minden izma meg volt nevezve, testén olvasható volt a delta izom és erőteljes emlékeim vannak az elülső fűrész izomról is. Az álom összehasonlíthatatlan a valósággal, jelenleg semmi sem érdekel kevésbé, mint a csuklyás izom, vagy egyéb bonctani megnevezések, ez nem olyan pillanat, mikor szükségem van ilyen típusú tudásra. Kezdem azt gondolni, hogy semmiféle jártasságra nincs szükségem ahhoz, hogy ebben a helyzetben a lehető legjobban érezhessem magam Morgannel.
Kissé szégyentelennek érzem magam, mivel engem is meglep, hogy mennyire kellemes számomra a tükörből nézni a teljes eseménysort, tetszik, amit Morganen látok, úgy érzem nem csak bennem tombol ilyem elemi erővel ez az újszerű vágy. Élvezettel pihentetem tekintetem arcán vagy a körmöm nyomain, amit a hátán hagytam. Itt már nincs helye  sem tapintatosságnak, sem óvatosságnak, már egyikünknek sem tetszene a kezdeti lágyság.
Jólesően felszisszenek, mikor a hajamba markol, ezáltal felsőtestem megemelkedik, míg hátam még inkább lesüllyed a fenekem szintjéhez képest. Minden érintése bizserget, lélegzetét megérzem a hátamon, mindenhol libabőrös leszek tőle. Remegésem és vele érkező mámoros érzések minden porcikámon végighullámzanak,mire az érzet véget ér csak valamiféle kielégítő zsibbadtságot érzek, emellett azt is észreveszem, hogy még az eddiginél is érzékenyebben reagál a testem, még némi fájdalmat is érzek egy-egy erősebb impulzustól, ennek ellenére eszemben sincs felfüggeszteni kellemes ténykedésünket, éppen ellenkezőleg...  Új ötlete születik a fejemben, kísérletezni támad kedvem, hátha sikerül egy kicsit meglepnem őt. Szememben csintalan fény villan, ahogy egyik tenyerem Morgan alhasára simítom, hogy ezzel lassítsam, majd teljesen leállítsam, pár másodperc múlva pedig én kezdek el mozogni. Eleinte csak egészen lassan próbálkozom, hogy kitapasztaljam mit is kell pontosan tennem, közben pedig felnézek Morganre és szemérmetlen mosolyt villantok rá.
Naplózva


Morgan Williamson
[Topiktulaj]
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #32 Dátum: 2015. 12. 24. - 23:21:15 »
+1

+18

Ha őszinte akarok lenni, eddig az elmúlt pár pillanatig meg se nagyon fordult tudatos énem fejében, hogy Ailával ilyen helyzetbe kerüljek. A tudatalattim lázadozott olykor, de a barátság skatulyájával igyekeztem azt kordában tartani, amióta összefutottunk a nyáron, merthogy akkor állt be valami árnyalatnyi változás. Most pedig itt van annak a következménye, hogy nem foglalkoztam a dologgal, csak szőnyeg alá söpörtem: az első adandó pillanatban, amikor az ösztönös én elszabadulhatott, remek kis kalamajkát kevert. Tényleg remek, mert ennél élvezetesebb zűrt el se tudok képzelni, hogy mire kezdenék észbe kapni, már egy üde leányzó formás combjai között is vagyok, úgyhogy a pillanatnyilag megtalált tudatom inkább visszadobom oda, ahonnan jött, maradjon inkább a pillanat varázsa. Szabadjára engedtem magam, ahogy Ailán is eluralkodtak az ösztönök s hagyom a dolgokat a saját medrükben sodródni, tovább az örömök földje felé. A kezdeti gyengéd lassúság jó volt, megvolt a maga helye, de most már mind a ketten mást szeretnénk, így változtatok egy kicsit a helyzeten s az új lehetőségek tovább hevítik ezt az amúgy sem hideg nyári napot. Már-már állatias ösztönök szabadulnak el a látvány tüzétől korbácsoltatva még feljebb és feljebb s csak olaj a tűzre Aila minden hangja, teste minden rezdülése, ahogy puha haja tenyerembe simul s én keményebben húzok rajta, üde testét ívbe feszítem és egész fizikai lényét magamévá teszem, ahogy jelenleg tudom. Persze szorul ebbe némi dominancia kifejezés is, de nem több ez a nemi szerepkörök kimutatásánál, valójában nagyon is összedolgozunk és egy funkcionális egységet alkotunk, melynek célja a másik öröme és a közös öröm. A jövőben persze irányulhat ez másra is, hiszen kitudja, lehet az egymásba gabalyodás mélyebb vizekre fog minket terelni, ha most egyelőre még a habokat szeljük csak. - Megőrjítesz szépségem! - mormolom kéjtől rekedtes hangon Aila fülébe, hiszen tényleg így van: a látvány és az érzés egyaránt más világok felé terel. Megigéz Aila hamvassága, a gondolat, hogy először nekem adta oda magát s hogy a fehér porcelán bőrű, vörös hajú filigrán szépségből ilyen reakciókat tudok kicsikarni, mint amiket tapasztalok. Épp ez vezet hevességemhez s oda, hogy átbillentsem őt a küszöbön, a gyönyör csúcsai felé űzve, melytől én se állok messze, ami azt illeti, de uralkodok magamon. Olyannyira sikerül kontrollálnom magam, hogy Aila érintésével összhangban le tudok állni és átadni neki a gyeplőt, hadd tapasztalgasson csak. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy tétlenségre váltanék, ó, távolról sem, Hiszen amit hátra fordított fejének tekintetében megpillantok, tettlegességre ösztönöz: cirógatnom kell, érintenem s meg is teszem, kezeim határozottan siklanak végig, már-már masszírozóan gerince mentén, fognak rá kicsit vállaira, vagy mozgatják át ujjaim nyaka izmait s termetem kihasználva rá is hajolok picit hátára, hogy nyakát hátulról csókoljam és tarkóját is végigharapdáljam. - Ha így folytatod, bajok lesznek... - mormolom két csók vagy harapás között a fülébe. - Mert gondolom nem akarsz még anya lenni... - nos igen, az elsőség újabb plusz hozadéka, hogy minden "túl jó" és esetleg kicsit kevesebbet is bír az ember.
Naplózva


Aila F. Clarce
Eltávozott karakter
*****


.Madárka. IV.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #33 Dátum: 2015. 12. 27. - 01:15:44 »
+1


+18

Azt hiszem még soha életemben nem voltam ilyen elégedett semmivel! Majdnem mindent megkaptam, amit akartam, ráadásul tennem sem kellett érte túl sokat, de bármilyen új is számomra ez a spontánság, meglehetősen tetszik. Ez a mai nap… észveszejtő minden, amit ma átélek. Imádom, ahogy a testünk, szinte automatikusan azt teszi, ami mindkettőnknek élvezetet okoz, imádom érezni magamban és imádom azt, amit érzek mindahányszor végigsimítja a bőröm.
Magam sem tudom minek hatására alakultak így a dolgok, talán mindketten elnyomtunk valamit magunkban már jó ideje, de az is lehet, hogy csak én kezdtem el máshogy viselkedni, Morgan pedig reagált a változásra. Tulajdonképpen mindegy hogyan történtek a dolgok, elég számomra az érzés, ahogy húzza a hajam és az, ahogy csípője mozgása egyre vadabb és gyorsabb lesz.
Nem tudom és nincs is energiám visszafogni magam, kizárólag a saját és az ő gyönyöre tud foglalkoztatni, látom az arcán, hogy minden visszajelzésem még elégedettebbé teszik, ezért sem fukarkodom a sóhajokkal, nyögésekkel. Mozdulatai nyomán finoman meg-megvonaglok, testünk ösztönös harmóniában dolgozik, ez az összhang pedig nem sokkal később ismeretlen kéjt tár fel előttem. Egészen olyan, mintha valami felrobbanna a testemben és a detonáció miatt vibrálna minden tagom olyan erősen, csak épp ez a legerőteljesebb és mámorosabb dolog, amit valaha éreztem. Hangja és a belőle áradó vágy csak fokozza a helyzetet, éppen emiatt a rekedt tónus miatt kezdek kísérletezni, szeretnék mégtöbbet hallani belőle  és őszintén örülök, hogy már az első, gyöngéd érintésemre tudja mit kell tennie. Lassan kezdek mozogni, még nem vagyok magabiztos, de pár perc múlva, Morgan visszajelzéseit figyelve azt hiszem rátalálok arra a tempóra, ami mindkettőnknek megfelel. Élvezem a pillanatot, ugyanakkor dolgozik bennem valami más is. Tulajdonképpen azért igyekszem ennyire örömet okozni, mert szeretném, ha én is különleges lennék számára. Tapasztalatlanságom ellenére maradandó és kellemes élmény kívánok lenni, ott van bennem az epekedés aziránt, hogy legalább egy kicsit lenyűgözzem partneremet.
Nem tudom milyen típusú vagy tudású lányokkal volt dolga előttem, de ez így van rendben, ennek ellenére mégis itt van ez a megmagyarázhatatlan törekvés, hogy minden túltegyek.
Gyengéd érintésire az izmaim lazulni kezdenek és az előbbi gondolatok feszültsége, átadja helyét az édes kéjnek, amit csókjai, harapásai a nyakamon, tarkómon csak tovább tetéznek. Megvannak hozzá a kvalitásai, hogy kihozza a belőlem ezt az újfajta vadságot és szép lassan elvegye az eszem. Következő mondatai után, viszont erőt vesz rajtam a minimális nyugtalanság. Tettünk ezen aspektusa eddig eszembe sem jutott, Morgan és az élvezetek annyira megkavarták az agyamat és felélénkítették az érzékeimet, hogy teljesen elfeledkeztem arról a tényről, hogy mindenféle elővigyázatosság nélkül kezdtünk bele ebbe az egészbe. Csalódtam magamban, hiszen sokat foglalkoztam az emberi testtel és történetesen a szaporodás mibenléte sem maradt ki tanulmányaim közül, most mégis én voltam az, aki képes volt elfeledkezni egy ilyen fontos részletről. Hálás lehetek Morgannek, amiért helyettem is használni kezdte a józan eszét.
Fokozatosan abbahagyom a mozgást, majd kissé zavartan felé fordulok, mikor ránézek kénytelen vagyok elismerni, hogy még mindig igencsak felfokozott állapotban vagyok, így végigsimítok mellkasán, hasán, majd újra felnézek a szemében.
-Remek megállapítás volt, valóban nem tervezem–mondom, majd kezem lejjebb siklik- ezesetben viszont várom a javaslatokat. Mit kellene tennem? –kérdezem finom félmosollyal a szám szegletében.
Naplózva


Morgan Williamson
[Topiktulaj]
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #34 Dátum: 2016. 02. 07. - 22:01:05 »
+1

+18

Megmondom őszintén, hogy amikor Aila meghívása mellett döntöttem két hete, semmilyen hátsó gondolatom sem volt. Csupán baráti segítő jobbot kívántam nyújtani neki szorongatott helyzetében, hogy sikerüljön valamennyit javítani állapotán legalább az iskola előtt, hiszen jó lenne, ha a Roxfortba már nem olyan állapotba térne meg, mint amilyenben akkor volt, amikor Londonban összefutottunk. Szeretném, ha a békét ő is ki tudná élvezni. Azonban ahogy közeledett a nap, hogy vendéget kapjak, azt vettem észre magamon, hogy valamelyest türelmetlenség lesz rajtam úrrá olykor-olykor, vagy az idő kínzóan vánszorogni látszik. De ezt mindig igyekeztem altatni magamban, bele se gondolni s ez egészen jól működött egészen addig, nos... addig, amíg a jelenleg helyzetbe nem kerültünk. Azt hiszem, hogy kijelenthetem, a módszerem nem aratott osztatlan sikert. Mondhatni semennyit sem. Nem tudom mi szakította át a gátat, de jelenleg egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, senkivel sem cserélnék. Lehet nem volt rossz, hogy hagytam magam elcsábulni a kék szempártól, a belőlük sugárzó különös tűztől, a lány kisugárzásától, ami elemi erővel és meglepően hatott rám, csapott le s vonzott, ösztönzött.
Ösztönzött? Valósággal űzött és magával ragadott, olyannyira, hogy mire észbe kapnék, már igen előrehaladtak a dolgok s nincs is más feladatom, mint helytállni. Gondolom nagy panasz nem lehet, mert hamarosan hallom és érzem, hogy Aila bizony a gyönyörhöz vezető ajtó küszöbét átlépte határozott léptekkel. Kifejezetten élvezetes feladat volt ezt elérni nála. Az új meglepetés azonban nem sokat várat magára: a pár másodperccel előttiek után Aila önállósítja magát, ami elismerésem váltja ki, igen gyorsan tanul a tüzes leányzó. Ténykedését persze jutalmazom is érintésekkel, cirógatásokkal, nincs semmi ilyesmi, amit ne tagadnék meg tőle... azonban szembe kell néznem azzal is, hogy oly ügyesen kikupálódott most a leányzó, hogy így bajok lesznek, én pedig, nos még nem szeretnék kockáztatni, vagy apa lenni. - És én sem akarok még családot alapítani. - teszem hozzá a fentiek tükrében az ő megállapításához, majd ösztönösen ölelem őt magamhoz a megváltozott helyzetben s kiélvezem keze kalandozó mozdulatát, mely jelen pillanatban nagyon is jól esik. Kérdésére kicsit ráncolom a szemöldököm, majd megszólalok. - Hát, ami azt illeti... ha javaslatokat vársz, van. - jegyzem meg lágyan cirógatva hosszú tincseit. - Kezdetnek javasolnám, hogy lépjünk le a szobámba. Utána pedig veszélytelen lezárásnak egy közös nyelvgyakorlást ajánlanék... - a döntés az ő kezében van, figyelmesen várom hát a válaszát barna szemeimmel az ő kékségeit vizslatva, míg kezem öleli is simogatja, becézgeti őt, nem kifejezetten ártatlanul... de az biztos, hogy most elhagyjuk a fürdőt és az én szobámba térünk meg, ami nem épp hosszú séta itt az emeleten s azt is kézen fogva tesszük meg.
Naplózva


Aila F. Clarce
Eltávozott karakter
*****


.Madárka. IV.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #35 Dátum: 2016. 02. 08. - 23:32:52 »
+1


+18

Se on hullua! Őrület ez az egész, valóságos téboly. Tulajdonképpen most találtam annyira magamra, hogy egyáltalán megkíséreljem feldolgozni mi is történik körülöttem...pontosabban velem.  Mikor lettem én ilyen meglepően gátlástalan? Lényegében fogalmam sincs minek hatására változott meg a viselkedésem ilyen gyökeresen, annyira idegen tőlem ez az egész helyzet, hogy félek, ha valakinek elmesélném azt találná hinni nem is igaz, csak a fantáziám élénksége zavart meg. Ebben az a legmeghökkentőbb, hogy a képzeletemnek semmi köze a jelen történésekhez, ez a színtiszta igazazság. Ha valaha meg kellett volna fogalmaznom miért is mentem bele, hogy itt töltsem a nyári szünet fennmaradó idejét bizonyára azt mondtam volna, hogy a megnyugvást és a belső békét kívánom meglelni. Ehhez képest idáig sok nyugalomban nem volt részem épp ellenkezőleg, de egyáltalán nem bánom! Éppen ez a szokatlan az egészben, hiszen ez nem jellemző rám. Én az a lány vagyok, aki összerezzen, ha véletlenül hozzáérnek a folyosón, az, aki rosszaló pillantásokkal sújtja az ölelkező, vagy érzelmeiket más formában, de publikusan kinyilvánító embertársait. Ó, hogy én mennyire utálom a szenvelgést!
Éppen ezért ijesztett meg annyira az, hogy a Morgan felé irányuló emócióim módosultak. De pontosan hova is fejlődhettek, míg minden energiám abba öltem, hogy elnyomjam őket? Jobb bele sem gondolni.
Jelen esetben csak azzal vagyok tisztában, hogy libabőrös leszek az érintéseitől, hogy felforrósítja a testem minden pillantása és, hogy őrülten vágyom rá. Meg akarom érinteni és meg is teszem, vajon ez az, amiért hosszú ideje tudatalatt epekedem?
Hamar elhessegetem a gondolatot és inkább az érzetre koncentrálok, ahogy végigsimítom a felsőtestét, majd alhasát. Amint magához ölel macskaszerűen törleszkedni kezdek hozzá, mondatára pedig finoman elmosolyodom. Nos igen...elég kellemetlen lenne egy ilyen baleset, főleg a mi esetünkben, hiszen mindketten fiatalok vagyunk még, egyébiránt pedig mertem remélni, hogy van annyi eszünk, hogy ilyen kellemetlenséget ne is idézzünk elő.  Én elfeledkeztem erről az apróságról, de hamar megfeledkezem a tényről, hogy emiatt mennyire szégyellem  magam, Morgan rövidesen ismételten elvonja a figyelmem. Kedvemre van az, ahogy kissé birtoklóan magához ölel, én pedig belesimulok az érintésbe és a nyakába csókolok. Arckifejezésére és válaszára szélesen elmosolyodom.
-Meg is ijedtem volna, ha pont neked nincs egy jó ötleted! – csipkelődöm kuncogva.
Az ötlete határozottan tetszik, ahogy az is ahogy egy hajtincsemmel játszik, kissé elveszek a szemeiben. Annyira szeretném tudni mire gondolhat, mikor így néz rám! 
Kéz a kézben indulunk a szobája felé. Ez a pillanat szerfelett meghitt, valamiféle nyugalmat hordoz, mintha már megtörtént volna, holott tudom, hogy ez képtelenség. Valószínűleg csak a régi barátság miatt érzem ilyen kellemesen megszokottnak, hisz bár a bizalmas érintéseket igen, a meztelenséget eddig még véletlenül sem foglalta magába a kapcsolatunk. Nos...eddig.
A szobájába érkezve kicsit körbejáratom a tekintetem és beszívom azt az ismerős Morgan-illatot, amitől már jó pár éve képes vagyok ellazulni ,és elmosolyodom. Nem igazán vagyok tudatában annak, hogy mit is érzek pontosan, de bármi is az most éppen izgatottá tesz.



Naplózva


Morgan Williamson
[Topiktulaj]
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #36 Dátum: 2016. 02. 09. - 00:06:14 »
+1

+18

Bevallom őszintén, nem gondoltam volna, hogy Aila tud ilyen is lenni. Eddig az én kis madárkámnak tekintettem, akit védhetek, terelgethetek, de aki nem átall megcsipkedni nem is egy alkalommal. Be kell látnom viszont azt is, hogy egyre féltékenyebben őrködtem körülötte az utóbbi időkben valami oknál fogva s most rá kell jönnöm, hogy igaz a mondás az alamuszi nyusziról, ebben a félig finn lányban iszonyatos hevű lángok égnek, amit a jelek szerint én szítottam fel igazán először. Ennek igazán örülök, hiszen friss, formálható agyag, másrészt olyan, akár egy tiszta vizű forrás, harmadrészt pedig önálló és teljesíteni akaró, vad tüze igazán perzselő, tehát minden aspektust kimerítően remek partner a leányzó. Igaz, hogy ez most a testiségről szól, de a többibe egyelőre bele se merek gondolni s nem is akarok, oly jók ezek a pillanatok. Még akkor is, ha majdnem iszonyatos hülyeséget csináltunk. Holnap le fogok szaladni a városba, az biztos...
- Félelemre semmi okod, Morgan hősiesen szolgálatodra siet! - kuncogok, míg megadom a válaszom, de látom, hogy tetszik neki a dolog és beleegyezik ötletembe. Persze nem felejtkezem meg róla sem a hevített hangulatról, így ölelem, játszadozom tincseivel s még cirógatom is ölét. Minden mozdulatomban ott van a birtoklás, meg némi dominancia, de úgy látom, hogy ez nem zavarja. Azonban itt nem állunk meg, hamarosan átsétálunk a szobámba, hogy ott folytassuk. - Érezd magad itt is otthon. - csókolok a nyakába míg átölelem hátulról s érezheti, hogy harci kedvem továbbra sem csökkent. Kap pár másodpercet, hogy megnézhesse magának a krémszín falakat, az egyszerű de elegáns fa bútorokat, a pedáns rendet, a letámasztott hangszereket, majd ha ez letelik, felkapom s máris az ágyon találhatja magát, velem együtt, hogy vízszintesben folytathassuk a dolgokat. Rövid csókcsata veszi kezdetét, szenvedélyes csókok, apró harapások, míg kezem ismét felfedezi testét, majd ha már így ismét felhevült a hangulat, jöhet a váltás. Felveszem a szemkontaktust a lánnyal tekintetemben a néma kérdéssel "mehet?" és ha megérti és pozitívan jelez, akkor a tettek útjára lépek: az eredmény, hogy 69-be forgatom magunkat, (természetesen én alul) így kezdek hozzá, hogy nyelvemmel örömet okozzak Ailának.
Naplózva


Aila F. Clarce
Eltávozott karakter
*****


.Madárka. IV.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #37 Dátum: 2016. 02. 09. - 21:37:11 »
+2


+18

Mi az amivé a barátságunk átalakulni látszik? Abban biztos vagyok, hogy szépen lassan, de biztosan formálódik, mióta nyáron összefutottunk. Akkor mindketten eltérően viselkedtünk attól, amit megszokhattunk, feltártuk titkainkat a másik előtt. Nem tudom Morgannek segített-e, de számomra talán életmentő volt. Iszonyodom a titkoktól, már máséitól is, a sajátom pedig valósággal tébolyulttá tett, ezzel szemben miután végre megszabadultam tőle úgy éreztem, mintha egy hatalmas kő gördült volna le a szívemről…vagy talán egy egész hegy. Bizonyára csak annak hatására változott meg ennyire a habitusom, hogy kissé felszabadultabb lettem. Ez pusztán egy stresszreakció, semmi több, csak éppen ami másnak hasonló esetben a szorongás vagy a harag, az nálam bizarr módon a…szenvedély. Ennyiben is hagyom a gondolataim, érzelmeim pillanatnyi feltérképezését, nem is tudnék igazán koncentrálni, most, hogy meztelen testünk összesimul, keze a hajamat simogatja és bizony máshová is kalandozik a keze, így nem látom értelmét további haszontalan agymunkának. Válaszára kissé gúnyos mosoly jelenik meg arcomon , legalább most úgy reagálok, ahogy azt már megszokhatta tőlem.
Szobájába érve mosolyogva állapítom meg magamban, hogy a berendezés és az atmoszféra tökéletesen illik Morganhez, leginkább hangszerek vonzzák a szemem, mindig is gyönyörűnek találtam őket. Ilyenkor rettenetesen bántam, hogy sosem kezdtem zenét tanulni, annak ellenére, hogy anyám hosszasan noszogatott.  Sokáig nincs lehetőségem nyugodtan nézelődni, amint Morgan a nyakamba csókol, az egész testem libabőrössé válik, ölelésére pedig felsóhajtok és a vállának támasztom a fejem, de nem bírom ki némi elfojtott nevetés nélkül, hiszen még van egy kis dolgom.
-Igazán hangulatos - állapítom meg.
Pár másodperccel később, immár az ágyon újra érzem, ahogy mindenem elönti a forróság, imádom ezt az érzést. A csókjaink egyre hosszabbak, részemről pedig egyre szenvedélyesebbek, hevesebbek, míg végül már az egész testem bizsereg a vágytól. Kérdésére, amihez már szavak sem kellenek, így csak az alsóajkába harapok, ezután pedig hamar új helyzetben találom magam, ami egy kicsit meg is lep. Eleinte egy kicsit bátortalan vagyok, de aztán ahogy megérzem Morgan nyelvét hangosan felnyögök és magam is felfedezem az érzékeny területet először kezeimmel, majd ajkaimmal, nyelvemmel figyelve a visszajelzéseket.
Naplózva


Morgan Williamson
[Topiktulaj]
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #38 Dátum: 2016. 02. 10. - 00:47:05 »
+1

+18

Pillanatnyi hullámvölgy csak, amíg a józan ész szava kerekedik felül rajtunk, de már szinte tova is libben. S mi az, ami így képes hatni ránk? Az érintések, egyértelműen. Egymás közelsége, a légkör, a másik bőre ahogy tenyerünk alá simul, ahogy érezzük egymás szívének dobogásának érzékelése, mind-mind szerepet játszik abban, hogy az amúgy racionális, megfontoltan gondolkodó emberi formánk a semmibe tűnjön s helyette az életkorunknak megfelelő vadabb, szenvedélyesebb, már-már lázadó fiatalokká váljunk. A privát kettesben töltött idő varázslatos perceiben élhetjük át ezt az egészet. Nem akarok gondolkodni olyan dolgokon, ami nem ehhez kapcsolódik, ami nem szolgálja a pillanat maximális kihasználását, ami a jövőn való aggódásról szól. Úgy érzem ez nagyon jár mindkettőnknek. Már a pár másodperc séta sem képes minket kizökkenteni igazából, én szinte észre se veszem azt, a következő, ami le tudja kötni a figyelmem az az, hogy miután Aila kapott pár másodpercet körülnézni, ismét neki szenteljem a figyelmem. Túl hosszúnak tűnik ez a kihagyás is... - Jól megnézted remélem, mert a következő napokban a mennyezetét fogod látni a legtöbbet. - kuncogok, ahogy az ágyon kötünk ki, de több szót nem engedek már meg magamnak, ajkaimat a csókok kötik le eztán, édes pecséttel zárva el a beszéd útját. Azonban ez sem elég egy idő után: már a simogatások, a csókok vidékén túl jártunk bőven a fürdőben, ez most csak arra szolgált, hogy fel tudjuk venni ismét a szálat, így, amikor azt érzem, hogy ez megtörtént, változtatok helyzetünkön. Persze Aila reakcióját is figyeltem, nem önkényesen döntöttem. Ennek ellenére mégis számítok rá, hogy valamelyes meglepő, de legalább idegen és szokatlan lesz neki ez a helyzet, ami teljesen természetes is. Ezt pedig úgy igyekszem megoldani és áthidalni, hogy én természetesen viselkedem, majd ő is megtalálja a kényelmet így, remélhetőleg minél hamarabb. Teszek róla, hogy az élvezet segítségére legyen ebben: kihasználom a pozíció előnyeit s nekikezdek módszeresen kényeztetni őt, lassan és fokozatosan indítok, nyelvem és ajkaim váltakozó játékával egyre inkább tolom őt feljebb a képzeletbeli hegy csúcsa felé s e mellé egy idő után még először egy, majd két ujjam is bevetem. Ez önmagában is kellemes feladat és időtöltés lenne, de az, hogy Aila is magára talál és nekiáll felfedezéseit folytatni engem illetően, nos... megsokszorozza az örömöt, fogalmazzunk úgy. Igen kellemes amit csinál, s egy-egy jóleső mordulással nem is habozom azt a tudtára adni.
Naplózva


Aila F. Clarce
Eltávozott karakter
*****


.Madárka. IV.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #39 Dátum: 2016. 02. 11. - 22:25:58 »
+1


+18

Azt hiszem már megint túlműködik az agyam régi rossz szokásom szerint, ez pedig semmiképp sem mondható egészségesnek, pláne azokkal a hatásokkal kombinálva, ahogyan a szervezetem Morgan minden tettére reflektál. Nem tehetek róla, hiszen abszolút nem tudatos, de a szívem úgy ver, mintha legalábbis a Trimágus tusán készülnék részt venni, holott ekkora volumenű rendezvényről szó sincs. Számomra azonban mégis kifejezhetetlenül sokat jelent ez az egész. Lehet, hogy még időm és lélekjelenlétem sem volt megérteni, de éppen most vesztettem el a szüzességem, mégpedig a legjobb barátommal, ami bárhonnan közelítem is meg, nagyhorderejű dolog és még azt is meg merem kockáztatni, hogy nem csak számomra az. Ilyenkor mindennél jobban tudom utálni azt a hihetetlenül élénk agyműködésem! Szerencsésnek érzem magam, amiért rendelkezésemre áll Morgan, hogy megszüntesse ezt a feszélyező kellemetlenséget.
Kis megjegyzésére szélesen elmosolyodom, de szólni már nincs időm, hisz ajkai úgy csapnak le az enyéimre, mint kiéhezett ragadozó a mit sem sejtő zsákmányra.
Néhány perccel később, mikor ajkunk elválik, hogy némi levegőhöz juthassunk, csak ennyit mondok:
-Ha ezt tudom, nem cipelek magammal ennyi ruhát.
Nos igen… most, hogy tudatta, mik is a szándékai velem már teljesen hiábavalónak tűnnek azok a hosszú órák,amiket azzal töltöttem, hogy otthon kiválogattam a tökéletes ruhákat, amiket az ittlétem alatt viselek majd. Egyre valószínűbbnek tartom, hogy nem fogom fölvenni egyiket sem, de emiatt egyáltalán nem érzek megbánást. Boldoggá tesz, hogy Morgan immár kissé eltérő módon is szívesen élvezi a társaságom és a továbbiakban is azon dolgozom, hogy ez így maradjon. Jelentősen megnehezítik a dolgom közben érkező impulzusok, amiknek hatására meg-megremeg a lábam és Morgan is tapasztalhatja, mennyire jól esik minden, amit tesz. Én eközben határozottan örülök neki, hogy a férfi anatómiáját sem hagytam ki biológia ismereteim közül, így ha nem is tudom pontosan mit kell tennem, nagyobb esélyem van rájönni. A visszajelzések alapján, talán nem rontottam el semmit, így ugyanazon a nyomvonalon haladok csak gyorsítom, illetve intenzívebbé teszem nyelvem munkáját, miközben kezemmel Morgan combján simítok végig.
Naplózva


Morgan Williamson
[Topiktulaj]
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #40 Dátum: 2016. 02. 11. - 23:57:14 »
+1

+18

Jelenleg bármilyen gondolkodás túlkombinálás lenne. Ami most történt és történik, nos az a nyár megkoronázása bizonyos értelemben. Amióta a sötét fellegek eltűntek az egünkről és olybá tűnik, hogy az őrület véget ért, az én viselkedésem is átment sokkal inkább carpe diem-be, mint ami korábban jellemző volt. A megfontoltságot szögre akasztottam pár hónapra, ez pedig most tényleg mindennek a csúcsa nagyjából. És az a félelmetes, hogy eszemben sincs megállni ezzel, vagy abba belegondolni, hogy valamikor le kell majd és rendezni kell a kérdéseket. Ám Ailával a karjaim között... ez távoli és a legkevésbé sem érdekel. Egyszerűen a puszta jelenlétével kiköveteli minden figyelmem s ezt nagyon hálásan viszonozza, ami igencsak inspirálóan hat rám. - Ó, nem fog az kárba menni. - mosolygok rá. - Nem csak itt fogunk lógni és egyébként is szívesen nézem majd meg, hogy mivel akartál lenyűgözni... - kacsintok rá, hiszen némi tettetett egoizmus ide is befér és az ajkainknak is kell szünet a csókcsata közepette, pár gondolatnyi beszélgetés nem fog megártani. A kis pihenő után viszont ismét változik a helyzet, nekem hála, jöhet a folytatás és a délutáni program záró akkordja is egyben. Nem fukarkodom, igyekszem a legtöbbet és legjobbat nyújtani Ailának, minden tudásom és képességem fel- és kihasználni jelen helyzetben s ebben csak ösztönöz a helyzet kölcsönössége. Koncentrációt igényel a dolog vitathatatlanul, de édes feszültséget okoz ez, szívesen osztom meg a figyelmem. Még a fürdőben kitapasztalhattam kicsit, hogy mit élvez igazán a leányzó ilyen tekintetben, így most ezeket a tapasztalatokat vetem be nyelvem játékába ami az irányt, intenzitást és sebességet illeti, ujjaim munkáját pedig annak a szolgálatába állítom, hogy érzékeny pontjára akadjak és úgy okozzak neki örömöt. Combjai remegését remélem így állandósítani tudom s lassan átbillenteni ismét a kielégülés küszöbén.
Naplózva


Aila F. Clarce
Eltávozott karakter
*****


.Madárka. IV.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #41 Dátum: 2016. 02. 12. - 22:30:02 »
+2


+18

Ki nem állhatom, hogy a tudatom nem hajlandó elfogadni a tényt, hogy bizony ebben a helyzetben nélkülözhető, sőt zavaró számomra és nem áll szándékában visszahúzódni és pihenni legalább egy kicsit! Nem egyszerű a helyzetem, hiszen bármi is történik most, elmém óceánjából úgy bukkan fel a kérdés újra és újra, mint sietős gyöngyhalász: Mi lesz ezután? Tisztában vagyok vele, hogy ezt pillanatnyilag nem szükséges tudnom, sőt azzal is, hogy talán nem is lesz kellemes számomra a válasz, mégsem hagy nyugodni ez a lényeges kérdéskör. Az egyetlen szerencsém, hogy a gondolatmenetem rövid időközönként megszakad, mivel Morgan minden figyelmem magának követeli és én ezt készségesen meg is szeretném adni neki. Éppen ezért csókolom olyan vadul és hosszan ajkait, épp ezért nem reagálok szavakkal, félek, hogy nem tudnék mit mondani vagy ellenkezőleg… nagyon is lenne mit kifejtenem, de ezzel egyelőre semmi kedvem és energiám nincs foglalkozni, ezt az élményt nem szeretném tönkretenni.
Ezt a remek elvemet követem a továbbiakban is, bár meglepőnek tartom, hogy milyen komplikált megfelelően felosztanom a figyelmem, úgy hogy a saját élvezetemre és Morganére is koncentráljak. Eleinte inkább a sajátom helyezem háttérben, de aztán teljességgel tarthatatlanná válik a helyzet. Aránylag rövid idő alatt sikerült kitapasztalnia mit is szeretek, mindezt úgy, hogy erről korábban magam sem tudtam volna nyilatkozni, így csakhamar szörnyen nehézzé válik, hogy megfelelően figyeljek rá is.
Végül úgy döntök semmi értelme küzdeni és inkább a csodálatos bizsergésre figyelek, ami végül robbanásszerűen parázslik végig a testemen. Mindenem megfeszül, a combjaim is ütemesen remegnek, ráadásul halk sem vagyok túlzottan.  Most kezdek csak ráérezni az ízére…ez az érzés egyre szédületesebb.
Pár perccel később, mikor már normálisan tudok lélegezni újra előtérbe helyezem Morgan gyönyörét és teljes odaadással tapasztaljam ki mire is vágyik és mai legfurcsább…már ezt sem érzem olyan szokatlannak, sőt még élvezem is, ahogy a számban érzem, hogy milyen forró is, örömmel tölt el, hogy egész teste ég a vágytól.


Naplózva


Morgan Williamson
[Topiktulaj]
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #42 Dátum: 2016. 02. 12. - 23:23:19 »
+1

+18

Elememben vagyok, ami azt illeti. Kifejezetten hosszú időnek érzem azt az egy hónapot, ami azóta telt el, hogy hasonló helyzetbe jutottam volna s ha még azt is melléveszem, hogy mindez most Ailával milliószor jobb... nos, akkor megfontolom, hogy megérte várni, sőt több idő is megérte volna. Meg ha belegondolok, hogy még hosszú napjaink vannak együtt... csodás, de most más köti le igazán a figyelmem, nevezetesen a vörös lányka. Észre kell vennem, hogy nem tudok betelni vele, sem a csókjaival s csak még többet akarok. Na meg örömet okozni neki, aminek érdekébe újabb változást eszközölök helyzetünkbe. Rövid bemelegítés után pedig visszajönnek a tapasztalatok és már tudatosan állok neki ténykedni. Igyekszem mindent bevetni s úgy érzem és hallom, hogy jól haladok, így belemosolygok ténykedésembe akaratlanul is, de nem zökkenek ki. Nem nehezményezem cseppet sem azt, hogy Aila csak erre koncentrál, sőt, örülök neki és bizonyítéknak vélem, hogy jó úton haladok, ami hamarosan be is bizonyosodik s már ez nagy boldogsággal tölt el. Minden rezdülése, ahogy érzem ujjaim körül izmainak táncát... s mindennek a tetejében még a hangok is, nos, ez mind rendkívül inspirál és felpörget. Hagyok neki persze ezt követően pár percet, elégedett vagyok munkámmal, na meg vele is, így a mosoly le nem törlődhet már ajkaimról egészen addig, amíg ő ismét munkához nem lát. Merthogy akkor már nem a mosoly, inkább az élvezet ül ki az arcomra, apróbb morranásokkal követve, vagy amikor jobban ráérez a dologra, a levegőt fújom ki egyszer-egyszer élesebben. Az egész helyzet, a leányzó iménti megnyilvánulásai és hangjai mind-mind rendesen felspannoltak s most még amit csinál... egyre inkább hatása alatt vagyok s én is rohamosan közeledem ismét ahhoz a ponthoz, ahonnan nincs visszatérés. És hála Aila ösztönös ügyességének és odaadásának, ez végül meg is történik, meglehetősen hevesen, elvégre hosszú idő után élhetem most át a megkönnyebbülést is hozó kielégülést.
Naplózva


Aila F. Clarce
Eltávozott karakter
*****


.Madárka. IV.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #43 Dátum: 2016. 02. 14. - 23:15:02 »
+1


+18

Annak ellenére, hogy elmém lázasan dolgozik, próbálom elengedni magam és ebben Morgan nagyon is a segítségemre van. Meglepő számomra, hogy milyen gyorsan kitapasztalta mi is az, amit kedvelek a testiség terén, ennek hála pedig  nagy hatással tud rám lenni és hamar elveszi az eszemet is. A remegés, amit a mai nap folyamán már jó párszor előidézett nálam ezúttal is nehezen akar szűnni és bizony  szükségem is van néhány percre, mire újra magamhoztérek. Annyira jól érzem magam vele...az, ahogyan hozzám viszonyul annyira ismeretlen és új számomra, mégis biztonságban érzem magam mellette.
Ezekután újra erőtvesz rajtam a teljesítési vágy, ami ebben a helyzetben kifejezetten hasznosnak bizonyult és bár nem vagyok tapasztaltnak mondható a helyzetet illetően mindent megteszek, hogy partneremnek a lehető legnagyobb örömet okozzam. Első lépésben a kezem mozgásán gyorsítok, majd figyelem Morgan reakciót és ennek megfelelően a nyelvem munkáját is a kezeméhez igazítom. Hangjain és sóhajain hallom, hogy lassan elérem célom és ez roppant elégedetté tesz, ahogy az is, mikor végül a gyönyöre kiteljesedik.  Magamban közben csak és kizárólag arra gondolok, nem akarom, hogy ez a pillanat végetérjen, bár tudom ez lehetetlen és meglehetősen nagy ostobaság is.Ezután pár másodpercig még élvezheti kezem enyhén masszírozó mozgását, majd felé fordulok, hogy láthassam az arcát.
-Nos…elégedett vagy velem?-kérdezem pajzán mosollyal szám szegletében, majd szemtelenül végignyalom az alsóajkam.
 Őszintén remélem, hogy így elsőre is sikerült tűrhetően szerepelnem, persze hatalmas önkritikámnak hála van bennem egyfajta félelem, amit ezúttal is hiába próbálok elnyomni. Hiába éreztem ezt az egész történéssorozatot szédületesnek, sőt egyenesen lehengerlőnek korántsem lehetek biztos benne, hogy ez nem egyoldalú és igencsak feszélyezni kezd.
Naplózva


Morgan Williamson
[Topiktulaj]
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #44 Dátum: 2016. 02. 15. - 23:10:40 »
+1

+18

Amikor úgy gondoltam, hogy Aila egy olyan fehér vászon, amire szabadon lehet alkotni, nagyon is célba találtam, most úgy érzem. Megfelelő ténykedéssel és viselkedéssel olyat hoztam elő belőle, amit minden bizonnyal még senki se láthatott tőle, hiszen meggyőződhettem róla, hogy szűz, vagyis szűz volt... és én ezt nagyon élvezem és egyáltalán nem is bánom. Olyan lehetőség ez, ami ritkán adódik: kívül belül egyaránt kellem dús hölgyeménynél ennyire tiszta lappal nyitni. Épp ezért meg is becsülöm őt nagyon is és arra törekszem, hogy csak örömet okozzak neki. Aztán amikor ez véget ér, ő mutatja meg, hogy milyen hálás is tud lenni ezért s szavam se lehet: az első alkalomhoz képest 110%-ot nyújt a vörös leányzó, amin egyrészt meglepődöm, másrészt nagy örömmel fogadom. Ösztönösen ráérez a lány, hogy mit kell tennie s megállapítom magamban némán és elismerően, hogy az idő igen hamar tökéletesre fogja csiszolni a leányzót ilyen ígéretes kezdés után. Aztán már egyre kevésbé tudok gondolkodni vagy vannak normális gondolataim, mert egyre feljebb tornász a kielégülés felé s rendesen ki is facsar a leányzó, élesebb levegő kifújással és hangosabb mordulással érem el az állapotot, amikor izmaim vadabb lüktető táncba kezdenek pár másodpercre, amit végül Aila levezetése nyújt kicsit meg és oszlat végül el. - Hallod, fantasztikus vagy! - duruzsolom a leányzónak kérdésére, amikor végre helyre áll a légzésem és szóhoz jutok, majd a kis huncutság, amit kérdése végén elhelyez egy kisebb nyögést is kivált belőlem, ami részben meglepett is. - Ha ilyeneket csinálsz, hamar ismét rád vetem magam. - kuncogok amikor kezdek napirendre térni a dolgok felett. Amit leművelt és ahogy lezárta a dolgokat... láthatja az arcomon, hogy  a meglepő, a vad és a fantasztikus jelzőkkel egyaránt illetem fejben. Magamhoz ölelem őt végül és elnyúlunk ágyamon. - Lenne egy ajánlatom. - mondom neki, míg vállát simogatom. Fejemben már rendesen forognak a fogaskerekek s kezdem érezni tettünk súlyát, de ha van valami, amit nem akarok most, az pont ez. - Ami történt fantasztikus volt, viszont felvet bizonyos kérdéseket. De én azt ajánlom, hogy azokra egy hónap múlva térjünk vissza jó? Elég sok minden van mögöttünk, főleg mögötted így is, jobb lenne úgy tisztább fejjel... - kék szemeit vizslatom, hogy miként reagál erre. Tényleg nem akarom, hogy a nem is oly rég Londonban látott instabil Aila csak még jobban sérüljön valami most elhamarkodott dolog miatt. - Viszont ezt a tizennégy napot eltölthetnénk együtt így, egymás örömére, aztán október elején meglátjuk, hogy mi legyen velünk jó?
Naplózva

Oldalak: 1 2 [3] 4 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2018. 06. 16. - 00:33:01
Az oldal 0.084 másodperc alatt készült el 45 lekéréssel.